ppppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppppp

Eugéniusz: Boldog(talan)ok

Életminőség őrzés-javítás vagy rontás – VIII.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó nagytükör

pppppppppppppppppppppppp

Arany János:

A GYERMEK ÉS SZIVÁRVÁNY

Allegoria

Sirt az ég egyik szemével,
A másikkal nevetett;
Páros ívű szép szivárvány
Koszorúzta keletet:
Szép szivárványt, barna felhőn,
Nézte ábrándos fiú,
Egy sovárgó méla gyermek,
Kékszemű, de szöghajú.

"Be gyönyörű híd az ottan!
Égi híd az" gondolá,
"Óh, talán ott járnak épen
Az angyalok fel s alá!
Mint szeretnék odamenni!
Bizony el is szaladok,
Jó fiút hogy bántanának
Azok a jó angyalok!

Messze sincs az; lám csak ott van
A közel erdő megett,
Még ma estig rajta könnyen
Megjárhatnám az eget.
Istenem, mily szép is lehet
Ám belülről az az ég!
Istenem, ha én egy kissé
Oda bepillanthatnék!"

Szólt, eredve gyors futásnak,
És legottan messze jár;
Édes anyja híná vissza,
De szavát nem hallja már.
Útfelen száz kis virág int:
"Ülj le közénk, szép gyerek!"
Száz madár mond: "dallok egyet!"
De ő nem hallgatja meg.

Síkos a föld és alóla
Ki-kicsuszamlik az ut,
Tüske rántja meg ruháit
Hogy "megálljon! hova fut?"
Majd elébevág s keresztül-
Fekszi ösvenyét az ér,
Mely, ha egyszer átgázolta,
Ellenkedve visszatér.

De az értől nem ijed meg,
Nem hátrálja síkos ut,
Szóba sem áll vad tövissel:
Egyre gázol, egyre fut.
Sem gyönyörre, sem veszélyre
Nem tekintvén láb alatt,
Szép szivárványt a magasban
Nézi, nézi, és halad.

Kérdi tőle útas ember,
Egy öreg szántóvető:
Hova oly lélekszakadva?
És mivégre siet ő?
"Jaj" felel, de gyors futtában
A kérdőre sem tekint,
"Ama hídhoz kell sietnem,
Vissza is jőnöm megint!"

"Balga gyermek, hol van a híd?
Hová futsz ily esztelen?
Szivárvány az: vége nyugszik
Messzi, messzi tengeren:
S a megürült fellegekbe
Szí fel onnan új vizet...
De hiszen fuss, ha tapasztalt
Ősz fejemnek nem hiszed."

"Ám legyen híd, ám szivárvány,
Oda már én elmegyek,"
Szólt a fiú, "hogy felőle
Épen bizonyos legyek."
És az erdő bokros útján
Bekanyarul egymaga,
Hol feketén leskelődik
Már felé az éjszaka.

Ott sohajnak, ott kacajnak
Múló hangját hallani,
Ott fejéről fövegét is
Le-lekapja valami:
Ott fehéren a sürűből
Rá-rábukkan egy fatő:
De galyak közt a szivárvány
Int feléje, s halad ő.

Szembe jőnek búcsujárók,
Szinte kérdik és felel.
"Kis bohó, mi haszna fáradsz?
Oda nem jut ember el...
Mi lehet az a szivárvány?
Van felőle sok mese:
De közelről (ennyiünk közt!)
Még nem látta senki se."

Nem elég ez a fiúnak:
De én látni akarom!"
Szóla és tör fel a hegynek
Út nélkűli avaron.
Kő hasítja gyenge lábát,
Szirten át esik-bukik;
Haj! s alélva roskad össze
Midőn feljut a fokig.

Ott is, amint összerogyva
Tehetetlen feküvék,
Epedő nagy kék szemével
A szivárványt nézte még;
A szivárványt, amely szinte
Fogyni látszott, sínleni -
És mind jobban, és mind jobban
Elsápadtak színei.

"Szép arany híd, szép szivárvány,
Én szerelmem, bármi vagy,- "
Esdekelt ő tárt karokkal,
"Óh ne hagyj el, - óh maradj!
És ha égbe nem mehettem
Rajtad, mint az angyalok,
Várakozz', hadd nézzelek még!
Várakozz', mig elhalok!"

Hallja ezt egy agg remete
S a fiú előtt megáll,
Háta görnyed ősz hajától,
Reng a mellén hó szakáll:
"Ily korán a sírba mért vágysz?"
Feddi nyájasan a bölcs -
"Hamar volna még lehullnod,
Mint a meg nem ért gyümölcs.

Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak ;
Az, mi után futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből...
Büszke diadalmosoly,
Mely a sirvafutó felhőn
Megtörik, - de nincs sehol!"

Így az agg bölcs - még tovább is
Fejtegetvén szavait -
S felnyitá a nagy természet
Titkos zárú ajtait.
A fiút meg ápolóan
Vette gondjai alá,
És midőn a hajnal ébredt
Szüleinek vissz' adá. -

Gyakran láta még azontúl
Szép szivárványt a fiú,
De, ha nézte, sírva fakadt
S lőn kedélye szomorú:
"Hogy üres kép, játszi súgár,
Mit olyankor szeme lát,
Nem híd, amely összekötné
Földdel a menny kapuját!"

(1851 júl.)

pppppppp

p Aki

p leuraló:

p a gyerekei közé

p vet viszály-magokat

p

p

p Aki

p a gyermek-

p szülés után

p már kizárólag: Anya

p

p

p Aki

p a házassággal

p sorsára/ sorvadni hagyja

p egyéb létfontos kapcsolatait

p

p

p Aki

p a húsevőt

p legyilkosozza –

p gyerekei ízlésdiktátora

p

p Aki

p a jó

p borának

p semmilyen,

p vagy csak rossz

p cégért készít

p

p

p Aki

p a jó és a

p rossz harcában

p az örök semleges maradna

p

p

p Aki

p a jóért

p feleslegesen

p a világvégére is elmegy,

p de a rosszat házhoz hívja

p

p

p Aki

p a jót

p saját érdemének,

p a rosszat a sorsának tudja be

p

p

p Aki

p a kákán

p is csomót keres,

p az élő fába is beleköt

p

p

p Aki

p a kapcsolatát

p féltve nem mond ki

p életmentő igazságot

p

p

p Aki

p a kecskére

p bízza a káposztát,

p a pedofilra a gyerekét

p

p

p Aki

p ifjan

p kicsapong,

p és majd öregedve

p teátrálisan megtér…

p

p

p Aki

p addig jár

p a korsóval a kútra,

p míg az ripityára

p el nem törik…

p

p

p Aki

p csak

p mindig jól,

p vagy ellenkezőleg, mindig

p csak rosszul akar járni

p

p

p Aki

p így szól,

p ha baj érte:

p dögöljön meg

p a szomszéd tehene is!

p

p

p Akinek

p ott a szíve,

p ahol a kincse –

p bezárva a trezorban

p

p

p Akiben

p a jó ige

p magja rossz,

p meddő talajba hull

p

p

p Aki

p ami

p rosszat vet,

p azt aratja le

p hetvenhétszer…

p

p

p Aki

p csalódott,

p mert csak

p magában bízott

p már az eleitől fogva

p

p

p Aki

p a csak

p emberben,

p és nem az istenben

p bízó, ezért átkozott

p

p

p Aki

p olyan jól/

p sokáig szimulál,

p hogy végül vég-

p képp úgy is marad

p

p

p Aki

p idegen

p tollakkal

p ékeskedik –

p csúnyán felsül

p

p

p Aki

p drága

p méregre/

p placebóra

p költi sovány éhbérét

p

p

p Aki

p orvos

p és orvosság nélkül

p már rég gyógyult lenne

p

p

p Aki

p nem

p bánja, sőt:

p ha az orvosa

p medikalizálja lelki bajait

p

p

p Aki

p olyannyira

p látni vágy, hogy

p egyenesen a Napba néz

p (és esetleg meg is vakulhat)

p

p

p Aki

p ki akarja

p érdemelni

p a szerelem

p nagyobbrészt

p ingyen ajándékát

p

p

p Aki

p a végsőkig

p próbára teszi

p társa feltétlen szeretetét

p

p

p Aki

p szívós

p munkával

p érdemtelen

p lesz az ajándékára

p

p

p Aki

p feltalálja

p a meleg vizet,

p majd a spanyolviaszt is

p

p

p Akit

p alkalmi

p szerencséje

p elvakít és így

p a vesztébe rohan

p

p

p Aki

p pont

p azt követeli,

p ami csak isteni

p kegyelemből jöhet

p

p

p Aki

p a kicsit

p nem becsüli,

p így a nagyot

p nem is érdemli

p

p

p Aki

p nem érti,

p miért áldás,

p ha valaki hű

p a hamison is…

p

p

p Aki

p egy

p fontoskodó kotnyeles –

p egy minden lében kanál

p

p

p Akinek

p a nagy

p akarása

p már azért meddő,

p mert nem szívből

p szeretne anya lenni

p

p

p Aki

p nem

p nagyon

p mer tréfálni,

p hátha rosszul sül el

p

p

p Akinek

p félelme

p beteljesül:

p szánalmas

p és nevetséges lesz

p

p

p Aki

p csak

p botrány-

p hősködéssel

p vált ki átmeneti figyelmet

p

p

p Akinek

p léte elviselhetetlenül

p könnyű, fajsúlytalan, tétlen

p

p

p Aki

p az első

p pofon ígérete

p után bármit bevall/

p anyjára, hitvesére vall

p

p

p Nincs

p senkivel

p az örömöd

p és a bánatod

p osztani-szorozni

p

p

p Aki

p a hinta-

p széken ringva

p hamis illúziókba

p ringatja el magát

p

p

p Aki

p végleges

p érzéstelenítést kér,

p csak hogy már ebben

p az életben semmi ne fájjon

p

p

p Aki

p úgy mozog,

p és úgy táncol,

p s oly tapintatos,

p mint egy elefánt

p a porcelánboltban

p

p

p Aki

p többek

p között még

p rang- és cím-

p kórságban is szenved

p

p

p Aki

p bárki

p másról is

p csakis a leg-

p rosszabbat feltételezi

p

p

p Aki

p magából indul ki:

p úgy ítélsz, ahogy élsz (rosszul)

p

p

p Akinek

p mocskos a keze –

p mocskos a szája, a lelke

p

p

p Aki

p öntörvényű:

p semmibe veszi

p még a szabadesését is

p

p

p Aki

p szelet vet

p és vihart arat

p

p

p Aki

p mondja másra,

p az mondja magára

p

p

p Aki

p elrontja

p a kedvét,

p majd ezzel tüntet

p

p

p Aki

p nem

p lopva ásít,

p sőt, tüntetően,

p hadd fertőzzön

p

p

p Aki

p olyan

p langyos, hogy

p még az Úr is kiköpi

p

p

p Aki

p hagyja,

p hogy megutált

p bezzeg-gyerek legyen

p

p

p Aki

p a pártjáért

p akár ölre megy,

p de a becsületén

p simán átgázolhatsz

p

p

p Aki

p szemet huny,

p ha lánya a sarkon/

p neten árulja magát

p

p

p Aki

p nem fér

p a bőrébe

p és beleszalad

p egy ménkű nagy pofonba

p

p

p Aki

p kínosan

p ügyel rá, hogy

p soha és semmiért

p ne nagyon lelkesedjen

p

p

p Aki

p otthon

p tisztaságmániás,

p de az utcán eszik,

p szemetel, pisil, szarik stb.

p

p

p Akinek

p hiányzik

p az ingyen-cirkusz:

p pl. a véres gladiátorharc

p (de legalább az állathecc)

p

p

p Aki

p meg-

p tagadja hitét,

p ha ő így juthat

p feljebb a szamárlétrán

p

p

p Aki

p ezeregy

p módját fundálta ki

p embertársai bosszantásának,

p és még alkotóereje teljében van

p

p

p Aki

p naphosszat

p bosszankodik

p egy szemtelen légy miatt

p

p

p Aki

p váltogatja

p hedonista zabálását

p mazochista fogyókúrájával

p

p

p Akinél

p elvi kérdés, hogy

p 19-re még egy lapot kérjen,

p és nem csak a zsugázásban.  

p (A huszonegyes egy magyar

p kártyával játszandó kártyajáték)

p

p

p Aki

p zsugori

p uram volt,

p és még meg-

p érhette, hogy

p a fia egy tékozló

p

p

p Amíg

p beszél,

p egy daliás hős –

p de már a legkisebb

p veszélyben is már csak

p egy megszeppent gyerek

p

p

p Aki

p a figyelem-

p felhívás egy

p módját ismeri:

p álöngyilkosság

p

p

p Aki

p földi

p bírónál

p keresi igazát,

p ha bele is pusztul a családja

p (mint például Kohlhaas Mihály)

px

pppppppp

JULISKA ELBUJDOSÁSA

Töredék

Egyszer egy kis leány[*] mit tett fel magába?

Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba,

Elbujdosik messze, a határon végig,

A mező párkányán leboruló égig,

Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl.

Fele sem bolondság, mert már épen indúl;

Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve;

Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? -

Hát bizony gyakorta megesik, nem újság

A gyerek-szobában az ily háborúság:

A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi:

Papa megdorgálja s a mama megfeddi,

Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek,

Az se hallatlan, hogy valakit megvernek,

Azzal kényszerítik a maga javára,

Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára.

A mi kis lányunkat vereség nem érte:

De fájt neki a szó s megneheztelt érte;

Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút,

Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút.

Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja,

Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja:

De a keményszivű elveri a macskát,

Orrára nyomintván egy goromba fricskát.

Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán:

Ez a kis haragost megbékíti talán?

Ó dehogy! akármint terítnek, tálalnak:

Ő még arra sem néz, elfordul, a falnak.

Majd összekeresi, ami csak az övé,

Szép rendetlenségbe köti mind együvé;

Nem marad ki semmi, vele megyen a báb:

Lesz kivel az úton beszélni legalább.

Akkor megcsókolja szüleinek kezét,

Búcsúzik örökre; nem használ a beszéd;

Anyja szépen kéri: "Ugyan hova mennél?

Hol hálnál az úton? mit innál? mit ennél?

Ne menj el galambom! ne menj el virágom!

Ki lesz akkor az én kedves kis leányom?

Ha te engem itt hagysz, ugyan hova legyek?"

Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek.

De az édes apja komolyan így szóla:

"Már fiam, ha elméssz, nem tehetek róla:

Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el;

Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel."

Fanyalogva nyúlt a kis leány a pénzhez,

Otthon maradásra szinte kedvet érez;

De örökségét már kiadá az atyja,

Egy szó kellene csak: szóval sem marasztja.

Elindult világra, de az utcaajtónál egy kutyát látott,

s nem mert világra menni.

A. J. (1850)

[*] Arany Juliska volt, nyolc éves korában. A. J.

JULISKA SÍRKÖVÉRE

I

Midőn a roncsolt anyagon

Diadalmas lelked megállt;

S megnézve bátran a halált,

Hittel, reménnyel gazdagon

Indult nem földi útakon,

Egy volt közös, szent vigaszunk

A LÉLEK ÉL: találkozunk!

II

Férj, szüle, testvérnek szakad érted szíve, Juliskám!

Csak, ki legárvább lőn, egy mosolyog: csecsemőd.

Benne mi kárpótlást keresünk nő, néne, leányért;

Jaj neki: búra ha nő, hol keres édesanyát!

(1865)

pppppppp

p Aki

p két

p végéről

p égeti a gyertyát,

p mintha már tudná,

p hogy mikor fog meghalni –

p például: mikor végzik ki…

p

p

p Aki

p élet-

p lendülettelenül

p bóklászik az Élet

p Nagy Akadályversenyén

p

p

p Aki

p még

p azért is

p bocsánatot kér,

p ha igen alázatosan

p éppen engedélyt kér

p

p

p A

p munka-

p idejében

p állathecc-mester,

p utána elszánt állatvédő

p

p

p Aki

p ágyúval

p lő a verébre,

p pusztuljon el:

p kerül, amibe kerül

p

p

p Aki

p egy

p a három

p aranyásóból,

p akik egymást is kinyírják

p

p

p Aki

p sok

p minden

p volt már,

p de nevető

p harmadik még soha

p

p

p Aki

p egyes

p csatákat

p ugyan megnyer,

p de magát a háborút elveszíti

p

p

p Aki

p Mekk

p mestert

p bízza meg

p háza építésével,

p felújításával, szerelésével

p

p

p Aki

p nem

p egyszer

p téveszt szerepet,

p de ez nála már rendszer

p

p

p Aki

p abban

p az ügyben

p lenne erkölcsbíró,

p ahol pont ő a vádlott

p

p

p Aki

p didergő,

p hideg szívét

p - mint Didergő király -

p a világ felgyújtásával melegítené

p

p

p Aki

p az utolsó

p szalmaszálba is

p mint gerendába

p kapaszkodik bele…

p

p

p Aki

p versenyt nyer:

p ki vágja maga alatt

p leggyorsabban a fát

p

p

p Aki

p olyan

p perfekcionista:

p mindenben csak

p a tökéletes elég jó

p

p

p Aki

p hipochonder,

p és lentről mutogat

p sírfeliratára: Na, ugye!

p

p

p Aki

p gyógy-

p kezel(tet)i magát:

p hogy hol hasmenése,

p hol meg székrekedése van

p

p

p Aki

p nem járul

p bűnösen az Isten,

p betegen az orvos színe elé

p

p

p Aki

p máig

p sem érti:

p a tények még

p nála is makacsabb dolgok

p

p

p Aki

p egy pózba

p merevedik –

p távolról, és

p egy helyről így szép…

p

p

p Akit

p a heti

p egyszeri

p koncert/gyülekezet-

p extázis tart „életben”

p

p

p Akinek

p ebül szerzett

p jószága ebül vész el

p (ő lesz a meglopott tolvaj)

p

p

p Aki

p már

p mindenre

p bemagolt választ,

p de kérdése nem is volt

p

p

p Aki

p kegyelem-

p kenyéren éldegél,

p a bár háza tája aranybánya

p

p

p A

p neofita

p túlbuzgó,

p aki akkor is

p megtéríti őt,

p ha bele is döglik

p

p

p Aki

p nem

p tudja,

p az tanítja –

p aki angol órákat

p ad is, meg vesz is

p

p

p Aki

p a sikerét

p úgy garantálja, hogy

p csak a számhúzás után

p tölt ki a „nyertes szelvényt”

p

p

p Aki

p mindig

p kéreti magát,

p külön kérvényt

p kell neki benyújtani

p

p

p Aki

p mindig

p annyira könnyelmű,

p mintha babra menne a játék

p

p

p Aki

p akkor hiszi:

p ő a legszabadabb,

p mikor önpusztító szabados

p

p

p Aki

p az örökös

p szabadkozó/

p fölöslegesen magyarázkodó

p

p

p Aki

p vádtalanul

p mentegetőzve

p mintegy önmagát vádolja

p

p

p Aki

p kéretlenül

p ontja, rád tukmálná

p az ő „bölcs” jótanácsait

p

p

p Aki

p egy aktakukac,

p könyvmoly, vipera:

p egy állat az emberben

p

p

p Aki

p egy cinikus -

p jelmondata van:

p csak a kísértésnek

p nem tud ellenállni…

p

p

p Aki

p házi

p nyúlra nem lő,

p de elcsábítani azért

p csak hagyja magát…

p

p

p Akinek

p minden

p ideál, eszmény

p csak széplelkek ópiuma

p

p

p Aki

p előbb

p bálványért rajongó,

p majd kiábrándult cinikus

p

p

p Aki

p pont azt

p a bort issza,

p amit maga s.k.

p hamisított/mérgezett

p

p

p Aki

p túl sokáig

p csak nyel, nyel,

p majd bilit borít,

p mindenkit leokád

p

p

p Aki

p a vécére

p is autóval jár:

p sorvad lába/tartása –

p a tolókocsiban végzi…

p

p

p Aki

p lemond

p a „macerás”

p a cserépkályháról –

p lélekölő robotból fizeti a gázt

p

p

p Aki

p kényelem-

p féltő puhány,

p el is van, mint

p disznó a pocsolyában

p

p

p Aki

p a kertes

p családi házból

p lakótelepre/parkba

p internálja magát, családját

p

p

p Aki

p a békés

p lakot feladva

p beköltözik a hideg-

p háborús társasházba

p

p

p Aki

p keresi

p a háborút,

p hogy ott mielőbb

p hősi halott lehessen

p

p

p Aki

p mindennek

p csak vagy főleg

p a rossz oldalát látja,

p de azt jól, a legélesebben

p

p

p Aki

p önként

p megy, rohan

p száműzetésbe -

p deportálja magát, családját

p

p

p Aki

p nem

p használja

p az eszét, és így

p nem kímélheti az erejét

p

p

p Aki

p a békében

p háborúra készül:

p végleg óvóhelyre,

p bunkerbe költözik,

p oda rendezkedik be…

p

p

p Aki

p nem

p készül

p az önvédelemre:

p se ökle, se bicskája nincsen

p

p

p Akinek

p szikrázó

p a szellemessége,

p de a szikrából nem lesz tűz

p

p

p Aki

p még

p aggastyán

p korában is

p csak egy nyers,

p csiszolatlan gyémánt

p

p

p Aki

p egy

p mazochista:

p szinte élvezi

p az őt körülvevő közutálatot

p

p

p Aki

p tüskéket

p növesztgetve

p minden simogató

p kezet megbök(versel)

p

p

p Aki

p magának

p csak kulisszákat,

p Patyomkin falusi házat épít

p

p

p Aki

p nem

p tud élni

p isteni bűvösigékkel:

p pl. bocsánatot kérek stb.

p

p

p Aki

p nem

p áll ellent:

p a Gonosznak,

p sőt: megágyaz

p a házában/lelkében

p

p

p Aki

p csak

p egy pohár vizet kér,

p de éhes is, és aludni is ott akar

p

p

p Aki

p beengedi

p Tartuffe-öt

p és a végsőkig

p keblén melengeti őt

p

p

p Aki

p először

p és utoljára

p Kháron bárkáján

p hajózik egy vadvízen

p

p

p Aki

p nem érti

p a – saját/

p mások - nyelvét:

p és így bókolás helyett

p sértő kifejezést használ

p

p

p Akinek

p hatalom-

p vágykielégülése

p szörnyeteggé torzítja lelkét

p

p

p Aki

p beledöglik,

p ha nem látja

p mindenki mindig

p nagyon-nagyon jónak

p

p

p Aki

p vita-

p készség

p és érvek híján

p ököljogot érvényesít

p

p

p Aki

p nem képes

p ingyen ajándékot elfogadni

p

p

p Aki

p „boltos”:

p csak annak ad,

p aki rögtön fizet is

p

p

p Aki

p halál-

p fóbiásan dög-

p unalomtól szenved

p

p

p Akin

p nemigen

p lehet kiigazodni –

p még a barátainak se

p

p

p Aki

p szemében

p a gerendát se,

p máséban a szálkát is…

p

p

p Aki

p mindenből

p tréfát csinál –

p mindent elviccel

p

p

p Aki

p csak

p a saját

p morbid humorát élvezi

p

p

p Aki

p nem

p érti a tréfát –

p egy sértődős fajta

p

p

p Aki

p nem lát

p tovább az orránál,

p pedig nincs is ködös idő…

p

p

p Aki

p igen

p könnyen ígér,

p igen nehezen ad

p

p

p Aki

p minden

p bírhatóját

p eladja álompénzért

p

p

p Az

p a szent,

p akinek csak

p a maga felé hajlik a keze

p

p

p Aki

p rögtönítélő,

p elfogult-haragvó önbíráskodó

p

p

p Aki

p ritkán ad,

p de akkor meg

p tüntetően (a feleslegből)

p

p

p Aki

p egy

p olcsó poénért

p még az anyját is eladná

p

p

p Aki

p ízzé-

p porrá töri

p össze az igazmondó tükröket

p

p

p Aki

p bűneit

p bagatellizálja –

p botlását dramatizálja

p x

pppppppp

Arany János

FIAMNAK

Hála Isten! este van megin'.

Mával is fogyott a földi kín.

Bent magános, árva gyertya ég:

Kívül leskelődik a sötét.

Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?

Vetve ágyad puha-melegen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Látod, én szegény költő vagyok:

Örökül hát nem sokat hagyok;

Legföljebb mocsoktalan nevet:

A tömegnél hitvány érdemet.

Ártatlan szived tavaszkertében

A vallást ezért öntözgetem.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Mert szegénynek drága kincs a hit.

Tűrni és remélni megtanit:

S néki, míg a sír rá nem lehell,

Mindig tűrni és remélni kell!

Oh, ha bennem is, mint egykor, épen

Élne a hit, vigaszul nekem!...

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd ha játszótársaid közül

Munka hí el - úgy lehet, korán -

S idegennek szolgálsz eszközül,

Ki talán szeret... de mostohán:

Balzsamúl a hit malasztja légyen

Az elrejtett néma könnyeken.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha látod, érzed a nyomort,

Melyet a becsület válla hord;

Megtiporva az erényt, az észt,

Míg a vétek irigységre készt

S a butának sorsa földi éden:

Álljon a vallás a mérlegen.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

És, ha felnövén, tapasztalod,

Hogy apáid földje nem honod

S a bölcsőd s koporsód közti ür

Századoknak szolgált mesgyeül:

Lelj vigasztalást a szent igében:

"Bujdosunk e földi téreken."

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!

S benne az erény diadalát:

Mert különben sorsod és e föld

Isten ellen zúgolódni költ. -

Járj örömmel álmaid egében,

Útravalód e csókom legyen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem!

(1850)

pppppppp

A

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…