Szuszékokra rótt üzenet –
Ősi bútorunkat, az ácsolt kelengyés ládát
és szakrális jeleit bemutató könyv készült
Egy különleges, szép kiállítású kötetet adtak ki Szuszékokra rótt üzenet címmel, melyben egyik legrégebbi bútordarabunk, a szuszékok világa tárul fel az olvasók előtt. Makoldi Sándor, a 2017-ben elhunyt festőművész és néprajzos vezeti be az olvasót ősi bútorunk, az ácsolt kelengyés láda díszes jeleinek világába a 340 oldalas színes, keménykötésű könyvben, rengeteg képpel és ábrával illusztrálva, a művész felesége, Makoldi Sándorné Papp Gizella szerkesztésében.
A díszes kelengyés ládák, mint megbecsült bútorok, a házban fő helyet foglaltak el régebben. Később helyüket átvették az asztalos-bútorok (ládák, fiókos komódok), de a parasztházakban a XX. századig a szoba bejáratával szembeni fő helyen álló komódon is szentképeket, szakrális (és más értékes) tárgyakat tartottak. Szinte házioltár szerepkörben.
Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját közérthetőségét, képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
Ahogy a kötetet gondozó, és a felvidéki kiadó honlapján olvasható:„a mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma. Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.”
Arról is olvashatunk a könyvben, hogy a ládák szerkezetére egyaránt jellemző, hogy a keményfából hasított, bárdolt oldal-, és fenék-deszkáikat, meg a csapokon forgó tetejét 4 sarokpillér-láb tartja össze, faszögekkel. Ezért könnyen szétszedhetőek-összerakhatóak és szállíthatóak, még a nomádoknak is, s elkészítésükhöz elég egy balta. A készítés jellegzetességein túl a funkcióból nem következő szerkezeti megoldások felhívták a figyelmet a hitvilághoz kötődő tartamaikra is – amit azonban a rajtuk lévő jelek igazoltak megfelelően. Az antik szarkofágokon is fellelhető háztető-forma alkalmazását az ácsolt ládákon az indokolhatja, hogy a tárolt holminak – úgy, mint a halottnak – is a háza a hasonló formájú láda. S hogy a magyarságnál e tetőt nyereg-tetőnek nevezzük – mind a háznál, mind a ládánál,- az azt is előre vetíti, hogy az ősi táltos-hittel (táltos lóval, táltos pappal, táltos világképpel) is összefüggenek. A rájuk rótt , tehát információ-hordozó jeleknek is hasonló kérdéskörben, kozmikusan, mágikusan kellene hordozniuk például a menyasszony termékenységével összefüggő tartalmakat, ha már az esküvőn ezek a menyasszonyi, kelengyés ládák főszerepet töltenek be. A nőknek nálunk sokáig ez volt az egyetlen, vagy fő, magával vitt bútora az összes kelengyéjét magában foglaló díszes ládaácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. Külön hangsúlyt kap a gömöri kelengye-ládák igen gazdag mintaanyagának elemzése. A bárddal simított keményfába húzott vonalakat hornyolóval róják – hasonlóan az ősi magyar rovásírás jeleihez, amire a szerszám „vaspenna”, vagy „rovókés” elnevezése is utal. Ez egy kézi szerszám: a kézi hornyoló és a körzőre szerelt hornyoló – ennek megfelelően egyeneseket, és íves-körkörös elemeket lehet kombinálni vele.
A könyv további izgalmas kérdéseket fejteget. Erről is beszélgettünk Mede Ferenc felvidéki vállalkozóval, aki számos nemzeti, jobboldali projekt és művész mecénása, a könyv kiadója.
– Megtisztelő, hogy kiadhattam szerves magyar műveltségünk eme kiemelkedő adattárát és értelmezési segédletét, mely egy olyan ősi kultúra meghatározó elemeit vetíti elénk, aminek továbbvitele és éltetése nem csak kötelességünk, de egyben túlélési stratégiánk záloga is – mondta Mede Ferenc.
– Ez a könyv magyar embereknek szól. Az özvegynek volt a kívánsága, hogy ebben a formában adjuk ki. Ennek lesz egy angol nyelvű folytatása, amely a modern könyvkiadás minden attitűdjét teljesíti majd.
Bényei Adrienn