pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

p

Eugéniusz:

Életminőség-

rontás vagy javítás,

boldog-boldogtalan emberek – VI.

ppppppppppppppppp

Szendrey Júlia
Magyar gyermek éneke

Gyermek vagyok bár, mégis jól tudom,
Mi a legszentebb a föld kerekén,
S hogy e szentségen akként függni kell,
Miként a gyermek anyja kebelén.

Igy csüggök rajtad, igy szeretlek én,
Magyar hazám, kedves magyar hazám!
Büszkén vallom be, hogy fiad vagyok,
S áldom a sorsot, hogy te vagy anyám!

S ha egykor majd kinőttek szárnyaim,
S észszel, erővel munkálni tudok,
Minden tettem egy áldozat legyen
Oltárodon, mit javadért hozok.

Mig csak az észnek egy szikrája ég
Fejemben, mint az éji fénybogár,
Hazámnak égjen, oltárzsámolyán,
Hiven virrasztó szerény mécssugár.

És mig erővel győzi két karom,
— Mint szegény hangya morzsalékait —
Kőt kőre hordok és igy emelem
Szentegyházadnak ékes falait.

S te élni fogsz, hazám, igy élni fogsz
Hü gyermekid ápolnak tégedet,
Kik, mint apáik, készek javadért
Örömmel adni vért és életet!

1860.

*

p Alapjában véve

p mindnyájan quarantaine-

p ben élünk ezen a világon,

p amíg engedélyt nem kapunk

p a nagy égi utazásra.

p Andersen

p

p

p Egy

p török nőt fog,

p aki nem ereszti,

p s még mellé jön három…

p

p

p Aki

p egészen

p másként él, ha látják,

p mintha rejtve érzi magát

p

p

p Hiszi,

p hogy van isten

p háta mögötti hely,

p ahol senki, Ő sem látja

p

p

p Egész élete

p kész átverés show,

p és egyedül csak ő nincs beavatva

p

p

p Azt

p hiszi. hogy

p amiről önként lemond,

p az bármikor könnyen visszajön

p

p

p Azt

p hiszi, hogy

p kárörvendőnek örömtelibb,

p dupla örömforrású az élete

p

p

p Boldogsága

p szükséges feltétele

p neki egyben az elégséges is

p

p

p Ha

p másnak nem,

p de neki mégis

p bérlete lehet a szerencséhez

p

p

p Áltatja magát:

p majd nyugdíjas korban

p hegedül és képeket fest

p

p

p A

p katarzis

p kínlódása nélkül

p szabadulna meg

p a vétkes múltjától

p

p

p Elhiszi, hogy

p a hosszú lélekölő

p kényszermunka szenvedése

p őt automatikusan nemesítheti

p

p

p Azt

p hiszi:

p mindig ő az,

p aki a legjobban tudja,

p mi is az ő valós érdeke

p

p

p Azt

p élvezi, hogy

p tudása hatalom –

p mindegy, hogy jóra,

p vagy rosszra használja

p

p

p Azt

p a hajót

p süllyeszti el,

p amin ő maga is evez:

p egy részeg Búvár Kund

p

p

p Aki

p valahogy

p mindig talál elég

p szemre hányni valót – és hány

p

p

p Aki

p szemétkedő,

p kekeckedő, szívató:

p aki csúnyán visszaél

p a pillanatnyi helyzetével

p

p

p Aki

p egy

p szélhámos

p kiskereskedő:

p rád sózza a bóvlit, gagyit

p

p

p Aki

p kiszekírozna

p a kis/nagyvilágból,

p az őrületbe is kergetne

p

p

p Aki

p szarnak

p és bajnak

p nem gazdája,

p vagy pont rád keni…

p

p

p Aki

p intrikusan

p keveri a szart:

p összeugraszt jó pajtásokat

p

p

p Aki

p éket ver,

p áskálódik,

p szakadékot ás

p a családtagok közé

p

p

p Aki

p alattomban,

p suttyomban gáncsol

p és közben adja az ártatlant

p

p

p Aki

p sumák és sunyi –

p szemtől szembe

p mindent letagad

p

p

p Aki

p elsunnyogja,

p ellógja a közös munka

p egészét/nehezebb részét

p

p

p Aki

p elbújik

p az ütközetnél,

p de a győzelem után

p diadalittasan tér haza…

p

p

p Ami

p a tiéd,

p az közös,

p ami az enyém,

p ahhoz semmi közöd…

p

p

p

p Aki

p mindent

p magánk akar

p még akkor is,

p ha te ebbe bele-

p pusztulsz, rokkansz

p

p

p Aki

p ócska strici:

p züllésbe vitt lányok

p zsarnok élősködője

p

p

p Aki

p egy morális

p sorozatgyilkos:

p kiölné belőled a hitet,

p a reményt és szeretetet

p

p

p Aki

p kifiguráz,

p kigúnyol még

p legszentebb vallási

p érzéseket-hiteket is

p

p

p Mások

p adják a szádba

p a mosdatlan szavakat,

p és te ezzel védekezel,

p s mosnád kezed/szád

p

p

p Aki

p beoltana

p a családrombolás

p „felvilágosult” ideológiájával

p (kommuna, nyitott házasság stb.)

p

p

p Aki

p kötelezővé

p tesz védőoltást,

p ami nem használ,

p max. mint placebo,

p de árthat, és árt is…

p

p

p Aki

p azért

p szponzorálja

p a tehetséged,

p hogy eláruld nemzetedet

p

p

p Aki

p téged

p teljesen átvilágít,

p de ő maga örökre

p inkognitóban maradna

p

p

p Akinek

p jó menlevele van,

p ha éppen tetten érik:

p ő cigány, ő zsidó stb.

p

p

p Aki

p tőled

p kéri számon,

p amit szerinte

p őseid ősei ellen elkövettek

p (A farkas és a bárány mese)

p

p

p Aki,

p mint Dávid király,

p a csatába küld, hogy

p ott vesszél és közben

p megkörnyékezze feleséged

p

p

p Aki

p oly feladattal/

p pozícióval bíz meg,

p mibe csak belebukhatsz

p

p

p Aki

p a kudarc-

p élményeid

p buzgón gyarapítva

p tesz ön-agresszívvé

p

p

p Aki

p lebetegítve,

p elszegényítve stb.

p hoz és tart örök függőségben

p

p

p Aki

p tudja:

p munkabéred

p az egyetlen jövedelmed –

p és ezzel örök sakkban tart

p

p

p Aki

p csak

p annyit fizet

p munkádért/árudért,

p hogy épen ne halj éhen

p

p

p Aki

p rászoktat

p az „ingyen-konyhára”,

p hogy a csicskása maradj

p

p

p Aki

p rém-

p mesékkel traktál,

p hogy még a szép

p álmodat is ellopja

p

p

p Aki

p iskola,

p tanulás

p helyett is

p dolgozni küld:

p buta maradsz,

p és koravén leszel

p

p

p Csak

p azt az egy

p arcot látja,

p aki nem figyel,

p vagy nem nevet a viccén

p

p

p Ha

p csak egy

p rossz almát talál

p a télre vett almákban,

p már el van rontva a tele…

p

p

p Csak

p egy telekakált

p pöce-gödröt, és

p egy szemétdombot

p hagy hátra maga után…

p

p

p Egészen

p önellátó ő:

p önmaga vádlója,

p védője, tanúja és bírója

p és még az ítéletvégrehajtója is…

p

p

p Az

p édesanyja

p sok szép szavát

p dafke, „csak azért

p sem” megfogadó…

p

p

p Dupla,

p tripla stb.

p vagy mínuszra játszó:

p sikeres csalás/bankrablás,

p vagy a hosszú börtönévek

p

p

p Olyannal

p dicsekszik,

p amit itt és most

p lehetetlen próba alá vetni

p

p

p Egész

p hosszú életében

p ő csak egy örök és

p beváltatlan ígéret marad

p

p

p Az

p ő „csodás

p metamorfózisa”:

p egy néptribunusból pártkatona lesz

p

p

p Csoda-

p doktort-szert vár,

p csak az életén ne

p kelljen semmit változtatni

p

p

p Csekély

p - látszat -

p előnyökért

p elkótyavetyéli

p ősi életformájának

p ritka, pótolhatatlan értékeit

p

p

p Csak

p ugatja

p a tudományt:

p így távolítja, ill.

p tartja magától messzi

p x

*

Szendrey Júlia
Zoltán fiamnak

Még tiz tavasz sem mult el fölötted
És te engem máris itt hagyál,
Mint a madár, amely legelőször
Kis fészkéből a világba száll.

A világba! csak a szomszéd házra,
Honnan vissza már félve tekint,
És honnan az elhagyott fészekbe
Ujra-ujra visszatér megint.

Ámde amint felnől a madárka,
És anyjától lassan elszokik,
Mindig messzebb terjed röpülése,
Mig örökre végre távozik.

Igy lesz ez majd, kis fiam, te véled,
Lassankint igy hagysz el engemet,
És ki tudja, milyen messze tőlem
Rakod egykor saját fészkedet!

Most még fájó sebkint sajog lelked
Valahányszor tőlem elszakadsz,
És könnyforrás buzzog szemeidből
Mit szivedből válásunk fakaszt.

Mert még eddig egész kis világod
Keblemen és ölemben leléd,
Melynek szük, de napfényes határát
Ölelő karjaim képezék.

Oh, de majd ha kitárul előtted
Csábjaival a zajos világ,
És az élet habzó serlegéből
Téged is majd részesülni hágy;

S mint virágból a reggeli harmat
A hő naptól, ugy enyészik el
Az ártatlan gyermekkor emléke,
A férfi kor ugy emészti fel:

Oh szólj, fogsz-e akkor emlékezni
Hü anyádra, ki úgy szeretett?
Várhatja-e, hogy majd a távolból
Legalább sirját fölkeresed?

1858.

Szendrey Júlia
Kis fiam

Megérdemelve vagy ártatlanul
Száműzetésben hogyha bolyganék,
Ha megtagadna az egész világ,
S nyugtot nem adna sem föld, sem az ég:
Egy menhelyem maradna énnekem,
S ez a te szived, drága gyermekem!

Megérdemelve vagy ártatlanul
Véginséget ha a sors mérne rám,
S a koldusbotnak s mi még súlyosabb,
Alamizsnának terhét hordanám:
Egy támaszom maradna énnekem,
És ez te volnál, drága gyermekem!

Megérdemelve vagy ártatlanul
Sötét börtönben, hogyha sinyleném,
S nem hatna által egyetlen sugár
Rabságom örök-hosszú éjjelén:
Egy fényes csillag ott is vón velem,
S ez a te szived, drága gyermekem!

Megérdemelve vagy ártatlanul
Vérpad, ha volna a halálos ágy,
Melyen kimúlnék s átok, kárhozat
Maradna fejfám, mig áll a világ:
Egy akkor, is csak áldaná nevem,
És ez te volnál, drága gyermekem!

Üldöztetésben biztos menhelyem,
Börtön éjében fényes csillagom.
Ínség, nyomorban hiven támaszom,
Áldás malasztja átkos vérpadon:
Mindezt megadta a sors énnekem,
Mindezt szivedben, drága gyermekem!

1860.

*

p Csak

p a pénzben

p lemérhetően

p is kifejezhetőt

p komoly értéknek tartó

p

p

p Csak

p simogatni

p akarta a nyulat,

p de a végén már

p akár már meg is ölni

p

p

p Csak

p operettet néz:

p filmet, ahol fix

p a happy end, és

p tuti nincs katarzis

p

p

p Ő

p a lelkében

p csak könnyű-

p búvárkodó verset,

p zenét-dalt hallgató

p

p

p Csak

p olyasmit

p ajándékoz,

p ami naponta

p az ő nagy jóságát hirdeti

p

p

p Néz

p ki a fejéből

p nem látva, hogy

p nem minden arany,

p ami csillog, fénylik

p

p

p Ő

p vagy

p a lelkét

p tartja tisztán,

p vagy csak testét,

p és ruháját, lakását

p

p

p A

p látszólag

p beszélgető,

p de nem kíváncsi:

p értik-e, reagálnak-e

p

p

p Három

p feleség

p is jó lenne

p a három szerepre:

p ágy, konyha, társalgó

p

p

p Csak

p az első

p „üdülésen”

p döbben először rá:

p párja nem szellemi társ

p

p

p Csak

p a halálos

p ágyán jön rá:

p rossz élettársat/

p hivatást választott

p

p

p Enni

p szeret

p holt betűket:

p a tésztaformából

p a teste majd életre kelti

p

p

p Ő

p csak

p egyetlen egyszer

p ült részegen, vagy

p álmosan a volán mögé

p

p

p Ő

p csak

p egy átutazó,

p egy nézelődő turista

p a hazájában, a szülőföldjén

p

p

p Csak

p akkor

p méretteti meg magát,

p ha teljesen biztos a sikerében

p

p

p Ő

p csak azért

p jelentkezik

p a válogatásra,

p hogy rá ne számítsanak

p

p

p Azért

p bírja ki

p fog-csikorgatva

p e siralomvölgy-világban,

p mert majd jön egy másik is

p

p

p Annyit lát

p ebből a világból,

p amit az autójából

p vezetés közben elkapkod

p

p

p Csak

p álnévvel

p és arc, szem nélkül

p mer nyilatkozni, kommentálni

p

p

p Ő

p csak akkor

p „tud” társas-táncolni,

p ha a kályhától indulhat el

p

p

p Szégyennek

p tartja, ezért elfojtja:

p nem tud sírva megkönnyebbülni

p

p

p Csak

p akkor tud

p könnyezni ő, a férfiú,

p ha sokáig hagymát pucol

p

p

p Csak

p akkor merné

p más bűnét megítélni,

p ha ő bűn nélkül való lenne

p

p

p Aki

p ön- és

p közveszélyesen,

p csalással szerez

p vezetői jogosítványt

p

p

p Csak

p akkor ír naplót,

p vagy zongorázik,

p ha ez - rögtön – piacképes

p

p

p Csak

p már akkor

p kér külső segítséget,

p mikor az túlontúl késő

p

p

p Bele-

p betegszik,

p ha netán egy

p lassabban fogyó

p bolti sor végére áll be

p

p

p Sekélyes

p a gondolatvilága,

p ezért nem tud elmerülni benne

p

p

p A

p beszédében-

p gesztusaiban

p mindent/semmit

p sem hangsúlyozó

p

p

p A

p „belülről

p bomlasztó”:

p beépül, majd

p beszerveződik

p az addig bírált Hatalomba

p

p

p Amit

p nem tud legyőzni,

p annak az élére áll,

p és vagy félrevezeti azt,

p vagy bentről szétzülleszti

p

p

p Egy

p belterjes

p gyülekezetben

p a saját lelki üdvéért

p örökké aggodalmaskodó

p

p

p A

p világ

p legjobb,

p egyedül igaz

p gyülekezetébe jár:

p kollektíven üdvözülő

p

p

p Megőszül,

p belerokkan:

p megfeszülve

p az arcára naphosszan

p bolti mosolyt erőltető

p

p

p Vagy

p a segítő

p kezébe harap,

p vagy elzavarja,

p vagy vermébe rántja őt

p

p

p Holtáig

p áltatja magát:

p őt ez a kor nagyon,

p sehogy nem érti meg,

p de majd az utókor az igen

p

p

p Az

p övéit

p a fészekből

p kilökdöső kakukkfiókát

p befogadó és buzgón etető

p

p

p Ő

p beéri

p az uraságtól levetett

p cipővel, divattal, sikkel, szeretővel stb.

p

p

p Bármit elhisz,

p csak azt az egyet nem:

p állattól, kisgyerektől is tanulhat

p

p

p Bármikor képes

p az aranyból szart,

p az előnyből hátrányt csinálni

p

p

p Barátait

p vallási/politikai/

p drukkeri hovatartozása

p alapján szigorúan szelektáló

p

p

p A

p becses nejét

p barátai közé nem való

p mindenes házicselédnek tartó

p

p

p Hiszi,

p hogy a „jóbarátja”

p mindig csak igazat,

p az ellensége csak hamisat,

p meg sem fontolandót mond róla

p

p

p Elhiszi,

p hogy ő csak

p akasztófát érdemelne,

p ezért örül már a börtönnek is

p

p

p Ő

p pont

p olyan forrón

p eszi meg a kását,

p ahogyan azt megfőzik!

p

p

p Ő

p nem akar

p felnőtt lenni:

p nem kell neki

p több szabadság/felelősség

p (vagy csak az előbbi magában)

p

p

p Szerinte

p ő felnőve

p semmit nem veszít,

p sőt csakis jót nyer majd még

p

p

p Úgy

p őrizgetné

p a gyermek lelkületét,

p hogy így gyermeteg,

p vagyis infantilis marad

p

p

p Csak

p akkor

p lehetne ő boldog,

p ha a gyerekkort hibernálná

p

p

p Neki

p olyan nehéz

p gyermekkora volt,

p hogy ez felmentést ad,

p hogy valaha is boldog lehessen

p

p

p Úgy tartja:

p bizton üdvözül fog,

p ha most ő is szétosztja mindenét

p

p

p Kolostorba vonul,

p és apáca lesz, mert

p Jézus menyasszonya

p az már nem egy vénlány…

p

p Azért

p veszíti el

p az igazán értékest,

p mert olyan görcsösen markolta

p

p

p Azért

p veri oly

p büszkén a mellét,

p amiben még csak egy

p fikarcnyi érdeme sincsen

p

p

p Butácskának

p tetteti magát, hogy

p legyen végre már valaki,

p aki így elveszi őt feleségül

p

p

p Csak

p azért

p szól hozzá,

p hogy a vita meddő,

p öncélú, parttalan legyen

p

p

p Az

p orránál

p alig-alig

p tovább-látó,

p de hiúságból

p nem hord szemüveget

p

p

p Az

p eleve elrendelés/

p önfelmentő fatalizmus

p házilagosan barkácsolója

p

p

p Emberhez

p méltatlanul

p egy Cég/Bank

p önkéntes rabszolgája

p

p

p Engesztel-

p hetetlenül gyűlölködik –

p gyűlik is benne szépen az „ölet”

p

p

p „Lovag” –

p ezért engedi:

p ellensége válasszon

p csataidőt-helyet, fegyvernemet

p

p

p Engedi

p az öreg

p szakiknak

p elvenni az ő hályog-

p kovács bátorságát…

p

p Ember-

p szabású lakból

p egy elvarázsolt kastély,

p egy kísértetház lesz, mert

p babonásan felül a mendemondáknak

p

p

p A

p nagyobb

p kenyérért

p elhagyott és

p elárult hazáját

p féktelenül mocskoló

p boldogtalan „száműzött”

p x

*

Szendrey Júlia
Boldogtalan vagyok...

Boldogtalan vagyok nagyon,
Mondhatlanúl az vagyok,
És számomra menekűlés
Nincs más, csak ha meghalok.

És ki tudja, akkor is majd
Ád-e nyugalmat a sír;
Hátha e zaklatott lélek
Megnyugonni ott sem bír?

Hátha ott is külön válva
Lelkem a testtől leszen,
A miként itt az életben
Kell lennie szüntelen.

És mig testem porrá válva
A földdel össze vegyűl,
Addig lelkem összetépett
Zászlóként szerte repűl,

Vezéreül a viharnak
Csattogtatva szárnyait,
Mindenütt elül lobogva,
Hol vész, pusztulás lakik?

Kérlelhetlen végzet átka,
- Súgja rémes sejtelem -
Hogy lelkem örök időktől
Így bolyongni kénytelen,

Sem életben, sem halálban
Nem találva nyughelyet,
Mig vége nem lesz az örök,
A végtelen időnek!

pppppppppppppppppp

A

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p.s.:

A létjavítás

mellett/helyett

létrontó ember/rendszer

I. Balga, hiánybeteg, élethazug önsorsrontó egy-én

II. A jó szándékú rossz segítő: szülő, rokon, ismerős

III. A rossz hivatásos segítők: tanító, pap, orvos stb.

IV. Az álbarát, a hidegháborúzó, a rejtett-nyílt ellenség

V. A ragadozó és a préda, és a szélhámos és a balek

VI. Az állatorvosi ló - halmozottan hátrányos helyzetek

VII. A rossz termelő, kereskedő, mester, szolgáltató stb.

VIII. A rossz munkaadó és a rossz munka – nem - vállaló

IX. A rossz alkotmány és a politikai-társadalmi rendszerek

X. A törvényhozó, igazságszolgáltató, végrehajtó hatalom

XI. Az alkalmatlan, hitvány, áruló stb. stb. ún. szellemi elit

XII. Az államok-törvények feletti sátáni pénz-magánhatalom

XIII. A balszerencse – katasztrófát/háborút előidéző és tetéző