pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

p

Eugéniusz:

Életminőség-

rontás vagy javítás,

boldog-boldogtalan emberek – IV.

ppppppppppppppppp

Gárdonyi Géza

A NAGY VILÁG

I.

A nagy világ nagy kéz műve

Ezt vitatni nem lehet.

Csodák vannak lenn a földön

és a föllegek felett

Higyje bárki, hogy hitetlen:

az ég fénye a vizekben

és e fényben

fenn s a mélyben

láthatatlan titokképen

ott az erős Ismeretlen.

*

Juniusi csöndes éjen

megállok az alvó réten,

s elremegve nézem - nézem

azt a sok szép csillagot:

Fenn a sötét messzeségben

széletlen nagy szélességben

az mind van, jár és ragyog.

Milliónyi millió föld!

Véghetetlen tágas ég!

A valami szülőanyja

lehet-e a semmiség?

Ki alkotta a világot?

Mért alkotta és hogyan?

Benne ez a sok világgömb

mért indul? hová rohan?

Miért van a Földön élet,

s oly tömérdek alakban:

légben, vizben, porban, sárban,

egymás mellett és egymásban,

s mind szivtelen haragban,

gondban, éber félelemben,

támadásban, védelemben

meg-meggyujtott fájdalomban, -

aztán ujra por a porban.

S miért van a Földön ember?

És minek születtem én,

ha lenni és nem kivántam,

és nem-lenni félek én.

Mért kezdetünk oly isteni:

mosoly, játék, virulás?

Mért a végünk oly állati:

komor, jajos hervadás?

Mért ragyogás ifjan minden,

s vénenten mért elborult?

kezdetében: istenerős,

a vég utján: nyomorult.

Mért jut egynek minden rózsa?

Mért jut másnak minden tüske?

Mért az egyik ember varangy,

másik meg délceg, büszke?

Mért kinlódik a csecsemő

fogzások hóhérágyán?

Mért nő egyik csókok között,

másik meg könnyben, árván?

S az életnek sok martirja

miért hogy hiába sirja:

Én Istenem, Istenem!

S nem felel rá senkisem.

*

Őrültség ez: lenni, lenni!

Nem tudni mért? s menni, menni!

Menni, menni mindodáig:

egy gödörnek ajtajáig.

Menni, menni lelkendezve,

egyik arra, másik erre:

száz cél felé, száz irányba;

Szülni, ölni, szülni, ölni,

mindig szülni, mindig ölni:

évszázadok évezredek

testéből való porrétegek.

S a por ujra uj élőt vet,

élőt hordoz, élőt temet.

Egyik sem kért, amig nem volt.

Mind könyörög, mikor megvan.

Az ég siket. A sors vak is.

Levés, halás szakadatlan.

Őrültség ez: lenni, lenni!

Az életet kincsnek venni,

tartásban ugy remegni,

zománcait ugy epedni;

öltözködni reményekbe

bizakodni jó szelekbe,

rabja lenni minden árnynak:

egymást nemző szomjas vágynak

örvendezni buslakodva

gyülölködni mosolyogva

fészket rakni ábránd között,

csókolózni könnyek között

s bizonyosat mást nem tudni

csak azt: mindnek el kell hullni.

A hajó csak megy előre:

sohasem jut kikötőbe:

Hátul sötét. Elől sötét.

Honnan jöttél. Hova is mégy?

Honnan jöttem? Nem tudom.

Hová megyek? Nem tudom.

Csak azt tudom, hogy vagyok;

s élelemért taposok.

Aki az ég bámulatos

palotáját épitette,

ki az első férfit és nőt

s a virágot teremtette,

aki ebbe illatot tett

és szivet az emberekbe,

nem ezt nem igy akarhatta!

Amit kezdett félbenhagyta.

Hiszen tőle jutott belénk

az erő s a gyöngeség.

Igy az erő bennünk volna,

s őbenne a gyöngeség.

Mért tenné azt, hogy előbb itt

létre keltsen s meggyötörjön?

Igazsága országában

a bűn előtt volna börtön?

Oh kegyetlenül mesés:

Bűn előtt a büntetés.

Tehet-e kárt a bölcs Isten

csak azért hogy megfizesse?

Vághat-e mély fájó sebet,

csak azért hogy beköthesse?

S van-e annyi üdvössége

fenn az elburkolt egébe,

mint amennyi gyötrelem egy

anyasziven átnyomul

mikor meghalt gyermekének

tetemére ráborul.

Mért fojtana gyermekeket?

Mért gázolna embereket

Mért intézne életirtó

háborukat, kolerákat?

Mért nevelne fejsze alá

érző embert, mint a fákat?

Csak azért, hogy próbálgasson:

dicsérsz-e még? szeretsz-e még?

Vérhullató gyönge szived

jóságomban bizik-e még?

Hiszen a kis kedves madár

nem ember, nincs itt próbára,

mégis a tél hidegében

hóba hull a szegény pára.

Nem ember a sok millió

minden állat, minden féreg

de mint ember: búban, bajban,

fájdalomban forgó élet.

Fagyban fáznak. Sebük van: fáj.

Nincs ki őket meg-megvédje.

Éhség hajtja a madarat

tőlünk ősszel más vidékre

s éhség hajszol jobbra balra

farkast, nyulat, pókot, férget;

éhes les az éhezőre

szenved, szenved minden élet.

Ezt a földet ők is, mint mi

érző testtel, szivvel lakják,

fészküket ha széjjelrontják

gyermeküket hogy siratják!

Még amelyik velünk van is:

a sok szegény állatszolga:

gyötrelem és nélkülözés

ostor és bot mindnek sorsa.

Szenvedésében az állat

emberarczczal néz reám.

Szenvedésében az ember

állat a baj kinpadján.

A fájdalom örvényében

nincsen rang, faj bűn és érdem

csak kiáltás idelenn,

és siket csend odafenn.

Isten itt e földön nincsen.

Hol van hát te fényes ég?

Mért vagyunk ily elhagyottak?

Meghalt-e? vagy él-e még?

Hogy megindult a világgép

belé-bénult-e keze?

vagy magával ragadta őt

valamelyik kereke,

s a nagy Gépész elpusztult,

mint az erőben az erő,

s a mindenség éjjelében

ő is hulló tűz esső?

Amikor még a föld indult,

e virágos földteke,

érzem, hogy fölötte lengett

jóságos nagy szelleme.

- - - - - - - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - - - - -

(Töredék)

(1894.)

ppppppppppppppppp

p Csak

p kontrasztként

p tartja a barátot:

p ő így lesz szebb-okosabb…!?

p

p

p Aki

p otthonában

p tisztaságmániás,

p de nálad maga alá rondít

p

p

p Akkor

p kezd igazi

p életét élni,

p ha egyszer nyugdíjas lesz

p

p Aki

p ezeregy

p módját fundálta ki

p embertársai bosszantásának

p

p

p Aki

p a figyelem-

p felhívás egy

p módját ismeri:

p álöngyilkosság

p

p

p A

p földi bírónál

p keresi az igazát,

p mint Kohlhaas Mihály

p ha bele is pusztul a családja

p

p

p Aki

p az egyik

p a három aranyásóból,

p akik végül egymást is kinyírják

p

p

p A

p hideg szívét

p a világ felgyújtásával

p melegítő didergő király

p

p

p Az

p élősködő

p hipochonder –

p és lentről még int

p a sírfeliratára: Na, ugye!

p

p

p Aki

p mindig

p kéreti magát:

p neki külön kérvényt

p kellene benyújtani…

p

p

p Aki

p a házi nyúlra

p ugyan nem lő,

p de elcsábítgatni

p azért hagyja magát…

p

p

p Aki

p túl sokáig

p csak nyel é nyel,

p majd meg bilit borít

p és mindenkit leokád

p

p

p Aki

p csak máson

p próbálja ki - el

p nem fogyó - hülye ötleteit

p

p

p Másokon

p áttaposva kergeti

p egyre messzebb s messzebb

p az ő boldogsága kék madarát

p

p

p Más

p farkával

p veri a csalánt,

p más bőrét viszi a vásárra

p

p

p Aki

p más

p emberek

p lenyomásával

p próbálja emelni magát

p

p

p A

p maradék

p kis erejét is

p a sors/bajtársa

p lebirkózására elfecsérlő

p

p

p Mindennek

p a rossz oldalát látatja,

p de azt jól, a legélesebben

p

p

p Tüskéket

p növeszt ki:

p minden simogató

p kezet megbök(versel)

p

p

p Magát

p nem zavartatva

p beleszarik a saját fészkébe is

p

p

p Magát

p született

p vesztesnek tartó

p besárgulva irigykedő

p

p

p Magát

p nem alázza meg,

p de hogy más tegye, megengedi

p

p

p Önmagát

p is kimentve

p hiábavalónak tart

p bármely boldogságkeresést

p

p

p Magát

p mentendő

p másokat rágalmaz,

p bemárt, befeketít stb.

p

p

p Magát

p Istennek képzelve

p élő-éber lelkiismeret altató

p

p

p Magát

p absztinensként

p a legszabadabb embernek hiszi

p

p

p Magas

p lóról beszél,

p az ő arcát se

p lehet megsimogatni

p

p

p Magára

p zárja lakását –

p és magára nyitja

p a tévé-szennycsatornákat

p

p

p Magának

p tudja be sikereit:

p első kudarca kétségbe ejti

p

p

p Az

p önmaga

p védője, vádlója,

p elfogulatlan bírója,

p és rabtartója is lenne

p

p

p Csak

p egy pohár vizet kér,

p de éhes is, és aludni is ott akar

p

p

p Nem

p érti a nyelvét:

p bókolás helyett

p sértő kifejezést használ

p

p

p Akinek

p hatalomvágy-kielégülése

p szörnyeteggé torzítja lelkét

p

p

p Aki

p vitakészség

p és érvek híján

p „ököljogot” érvényesít

p

p

p Ő

p saját zavarát

p mások zavarba

p hozásával leplezné el…

p

p

p Aki

p mindenből tréfát csinál –

p mindent, bármit elviccel

p

p

p Nem

p érti a tréfát,

p a zrikát, az ugratást:

p ő egy sértődős fajta…

p

p

p Az

p a „szent”,

p akinek csak

p a maga felé hajlik a keze

p

p

p Aki

p egy olcsó poénért

p még az édesanyját is eladná

p

p

p Aki

p zavart

p kelt azért, hogy

p abban kényére halásszon

p

p

p Aki

p bérmunkában

p mos-mosdat szerecsent

p

p

p Aki

p maradandót „alkot”:

p pl. felgyújtja az erdőt

p

p

p Ő

p csak

p egy csepp

p mérget önt

p az ivóvízbe/kútba

p

p

p Aki

p hálátlan,

p sőt bele is

p harap a segítő kézbe

p

p

p Aki

p magával

p rántja le a mélybe

p az érte kockáztató életmentőt

p

p

p Aki

p egy köpönyegforgató –

p mindig a győztes mellé álló

p

p

p Aki

p kapva kap

p a „betegségén”

p – egy szeretetzsaroló

p

p

p Aki

p torna

p alól felmentett –

p egy honvédelem elsunnyogó

p

p

p Aki

p non stop

p átkozott féltékenységgel

p gyötri azt, aki legjobban szereti

p

p

p Aki

p az önelfogadás

p hiánya miatt kötözködő

p

p

p Nem

p egyenes,

p szinte csak

p hátsó szándékai vannak

p

p

p Aki

p még otthon

p is rendőrködő,

p gyanakvó és nyomozó

p

p

p Ő

p holtáig alkot

p a család rovására

p „titkos remekművet”

p

p

p Aki

p csak zagyvál –

p beszédének se füle, se farka

p

p

p Aki

p módszeresen

p rontja mások

p játékát és az ünnepét is

p

p

p Aki

p beleköp

p a levesedbe –

p csizmája az asztalodon

p

p

p A

p számon-kérő

p tettes-keresésnél

p lapul, mint szar a fűben

p

p

p Aki

p a szarjának

p nem gazdája,

p vagy másra keni

p

p

p Önhibából

p a legesleggyengébb

p láncszem a csapatában

p

p

p Ő

p a kegyetlenségre

p hajlamos gyerekből

p képez profi, bevethető katonát

p x

ppppppppppppppppp

HÁBORU ÁRVÁJA.

Fészekből kiesett madár - a nevem.
És én nem tudom: mi történt velem?
Annyit sirtam, a szám is belefáradt:
Jaj, nem találtam apámat, anyámat!

Az éjjel mégis láttam apukám.
Kard volt kezében, seb a homlokán.
Nézett. Szeméből a könny kiesett.
- Apukám édes, fáj-e a sebed?

- Nem fáj, fiam. Szégyelleném, ha fájna.
De búsit, hogy a hős gyermeke árva.
Ha kenyeret kérsz, van-e aki hallja?
A nyoszolyád tán tüskebokor alja?
Ha sirva fakadsz, ki ölel szivére?
Odaborulsz az országút kövére.

- Apukám, - mondtam, - hát már ez se fájjon:
láthatod, hogy hálok puha fehér ágyon,
Kenyér ha kell egy egész nemzet adja.
S ha sirok, mindig lesz aki meghallja:
bárki is az, ki karjait kitárja,
Krisztus szivére borul minden árva.

*

UTCÁN...

Utcán kóválygó éjjeli leány,
emberi anya szült-e tégedet?
Virrasztott-e a bölcsőcskéd felett
őrcsillagként anyai szeretet?

Néztél-e rá ártatlan angyalszemmel?
Nézett-e rád mélázó szent örömmel?
S mikor ajkad az első szót gagyogta,
hallgatták-e boldogan mosolyogva?

Tanitottak-e téged imádkozni?
S mikor először vittek el áldozni,
öltöztettek-e liliom-ruhába?
Rá mersz-e nézni a Szüz-Máriára?

Mikor még anyád szivekincse voltál,
s gyönge virágként vállára hajoltál,
s ő két kezével szivére ölelt...
Ha tudta volna: benned mit nevelt!

Nem gondolsz-e soha a másvilágra?
Vagy azt hiszed: nincs Isten, s mennyhazája?
Bizonyos-e, hogy csak a sír örök?
Tudod? Jártál a csillagok fölött?

De hátha van?! Hogy állsz meg odafenn
a fehérek közt rondán, szennyesen?
S mikor az Isten színe elé löknek,
nem félsz-e attól, hogy a szemedbe......?

ppppppppppppppppp

p Mindenben

p csak a lehető

p legeslegrosszabb

p kifutással számoló

p

p

p Ő

p nem lop,

p ő csak tippadó,

p értelmi szerző, orvgazda

p

p

p Kalákás

p hatványozás helyett

p önmagából gyököt vonó

p

p

p Vész-

p helyzetet idéz elő,

p hogy „hősként” menthessen

p

p

p Maga

p a nem gördülő kő:

p minden oldala csupa moha

p

p

p Maffia-

p főnök akar lenni –

p nem adózva sokat keresni

p

p

p Lusta

p és gyáva

p felkötni a gatyát,

p inkább felköti magát

p

p

p Meccsen,

p arénán kívül is

p pankrációt, alibi

p játékot produkáló

p

p

p A

p levajazott

p bundameccsekere

p nagy tétben fogadó balek

p

p

p Lenézve

p az állatokat

p megfosztja magát

p sok ingyenes és jó

p tanítómesterektől

p

p

p A

p dilettáns

p festegetésről

p egyből lemondó,

p ha ő nem egy zseni

p

p

p Bor-

p ivásról

p is lemondó,

p nehogy pityókásan

p kibeszéljen valami „titkot”

p

p

p Kitagadja

p egyszülött fiát,

p ha nem az lesz,

p ami ő lehetett volna

p

p

p A

p fotelből

p küld másokat

p kínos-kellemetlen feladatra

p

p

p Aki

p a kákán is

p csomót keres,

p az élő fába is beleköt

p

p

p Aki

p mindig jól,

p sőt egyedül

p a legjobban akar járni

p

p

p Ő

p így szól,

p ha baj éri:

p dögöljön meg

p a szomszéd tehene is!

p

p

p A

p végsőkig

p próbára teszi

p társa feltétlen szeretetét

p

p

p Egy

p fontoskodó

p kotnyeleskedő –

p egy minden lében kanál

p

p

p Titokban

p megmérgezi

p a kedvenc-, vagy

p a haszonállataimat

p

p

p Aki

p nem adja

p vissza a kölcsönt,

p ha nincs róla papír

p

p

p Aki

p sunyin

p rágalmaz,

p avagy éppen a saját

p bűnét próbáka rám kenni

p

p

p Aki

p nagy haszonnal

p sózna rám ócska portékát

p

p

p Aki

p ravasz

p ügyvéddel

p trükkösen kiperel

p az ősi birtokomból

p

p Aki

p előbb

p a bizalmamba férkőzik,

p majd kiszolgáltat az ellenségnek

p

p

p Aki

p módszeresen

p demoralizálva

p bomlasztja, zilálja

p a csapatunk egységét

p

p

p Aki

p azon van, hogy

p a vitákból veszekedést,

p sőt verekedést provokáljon

p

p

p Aki

p álokoskodásaival

p dermeszti és bénítja

p a tettrekészségünket

p

p

p Aki

p hipnotizál,

p majd manipulál:

p visszaél a szellemi fölényével

p

p

p Aki

p úgy tesz,

p mintha engem védene,

p miközben pont ő az, aki vádol

p

p

p Aki

p csúnyán

p és durván visszaél

p a jóhiszeműségemmel

p és vendégszeretetemmel

p

p

p Aki

p éppen

p a döntő ütközet

p előtt lép meg: dezertál

p

p

p Aki

p sikeresen

p összeugraszt

p a jóbarátaimmal –

p ő lesz a nevető harmadik

p

p

p Aki

p hitelre

p leitatat, adósságba ver,

p majd dobra vereti házam

p (anno sok zsidó stb. kocsmáros

p egy szatyorral jött, fél faluval ment)

p

p

p Aki

p ügyesen bánik

p a nyelv-fegyverrel:

p üt, vág, szúr, öl vele

p

p

p Aki

p magába bolondít,

p hogy farkamnál fogva

p a vesztőhelyre vezessen

p

p

p Aki

p elbájol-

p elbűvöl,

p hogy így majd

p bármire rávehessen

p

p

p Aki

p hülyét

p csinál belőlem,

p a bolondját járatja velem

p

p

p Élet-

p felmentő

p betegségébe

p úgy kapaszkodik,

p mint a fuldokoló a mentőövébe

p

p

p Lelkében

p már feladta, hogy

p valaha élettársa-élethivatása lesz

p

p

p Fiatal

p topmodellek

p trükk-képeihez

p hasonlítgatja asszonykáját,

p aki így nem vonzza, de taszítja

p

p

p A

p legszebb

p ajándékát is

p használt vécé-

p papírba csomagoló

p

p

p A

p legelső

p a barátja lakomáján,

p de elérhetetlen a bajban

p

p

p Lebecsüli

p a vak szokás hatalmát,

p nem reflektoroz, reflektál rá

p

p

p Lebecsüli

p a Gonosz hatalmát,

p és így épp ő lesz jobbkeze

p

p

p Irgalmatlan

p szamaritánus:

p idegent nem elsősegélyez,

p közönyösen nézi vergődését

p

p

p Régi

p szokás

p ellen lázadó,

p de újat-jobbat nem alkotó

p

p

p Látná

p már a medvét –

p színházban is állatheccre vár

p

p

p Látatlanban

p a szorult helyzetét

p kihasználó ördögnek ígéri

p a már megfogant gyermekét

p

p

p Józanul mulat –

p részegen köt házassági szerződést

p

p

p A

p jogosnak

p tartott bűnbak-

p keresésre bejelentkező,

p önmagát önként beáldozó

p

p

p Ön-

p leértékeltető

p és vég-kiárusító –

p örül, ha még elkel

p

p

p Háborog

p ha korrupciós,

p megvesztegetési

p ügyében korrupt bíró jár el

p

p

p Amit

p egyszer

p a fejébe vett,

p ha törik, ha szakad,

p meg is teszi (törik-szakad)

p

p

p Ha

p pl. ő egy

p sárkányrepülő profi,

p másban is ő mondja a frankót

p

p

p Ha

p nem tehet

p meg mindent,

p akkor ő semmit sem tesz

p

p

p Ha

p már

p embert ölt,

p neki már mindegy -

p így lesz sorozatgyilkos

p

p

p Ha

p lassabban járt volna,

p akkor jóval tovább ért volna

p

p

p Egy

p rozzant

p gebébe

p a táltosparipát

p az istennek se belelátó

p

p

p Süllyedő hajóról

p gyereke, neje előtt

p magát/kincsesládát mentő

p

p

p A

p sok

p semmit-

p tevésben kifáradó:

p édes utána a pihenése?

p

p

p A

p mérvadóéra

p nem sokat adó,

p de a sok laikus

p véleménye után futkosó

p

p

p Sok,

p felesleges

p ugatásával öneláruló:

p ez a kutya nem harap…

p

p

p Rövid

p karját és kardját

p egy árva kis lépéssel sem megtoldó

p

p

p A

p rossz

p alapokra

p épített házát

p toldozó, foltozó és díszítgető

p

p

p Rossz

p híreket

p epekedve váró,

p gyártott rémhírt

p kéjes örömmel terjesztő

p

p

p A

p romokban

p csak a pusztulást,

p és nem egy jobb ház

p felépítési esélyét látó

p

p

p Örökké

p elégedetlen,

p mert nem ön-

p magához méri a rekordjait

p x

ppppppppppppppppp

DECEMBER.

Már tegnap ősz volt, tiszta és napos;
a virágkóró dértől harmatos;
a fák kopaszak, de zöld a vár-halom.
S én sütkéreztem künn a szép napon.

Ma reggel, ahogy ablakomhoz állok,
fehér várost látok.
Fehér a hegy, völgy, az egész világ,
és hótól lombosak a kerti fák.

Ünnepi pompa s mégis szomorít.
Mintha az ősznek tarka szineit
megunták volna odafenn,
s így szólt volna az Úr az éjjelen:
- "Legyen a világ ezentul fehér!"
...És lett a világ tündöklő fehér.

Ilyen lesz egykor a kihalt világ:
így állnak a házak, paloták,
és sehol ember, sehol egy madár,
sehol egy fűszál, sehol egy bogár,
sehol egy út és sehol lábnyomok,
csak fehér erdők, fehér városok,
fehér pompában, fehér pusztaság, -
felhőtlen ég és örök némaság.

Beteg vagyok, sorvasztó láz emészt,
s hogy búsan nézem ezt a bús világot,
valami mondja: utoljára nézd,
mert meglehet, hogy utoljára látod!

Óh csak télen ne érjen a halál:
Olyan csúnya a téli temetés!
A nagy csizmák, a fagyott ronda sár,
a hóba ütött fáklya serceg és
lábát rázza a ministráns gyerek,
a pap szilvakék orral didereg,
a kántor meg a kezét zsebre tolva,
a zsoltár-verset könyv nélkül rikoltja.

Mert tudom én, ha halva fekszem is,
nem hal meg bennem minden gondolat.
Mint leégett ház omladéka közt
van még szikra a hült hamu alatt.
Igy marad bennem egy kis öntudat.

És hallom majd a sok jövést-menést,
a harangozást, a leszögelést,
az elhadart circumdederuntot,
a köhögést, a gyors miatyánkot,
s a kocsit hogy a havon nyikorog.
Míg végre csend van. Magam maradok.

*

Az élet oly bús, oly vigasztalan.
Alig volt reggel, máris este van.
Nyugat felől a fehér hegyeken
a nap egy piros felhőn lemegyen,
aztán sötét van, sötét lesz sokáig, -
csak a hó világít.

Égj öreg kályha, lehelj meleget!
Ottkünn a világ jéggé dermedett.
Minden élő a zugokba vonul.
Oh mennyi panasz száll a hó alul,
didergő, fázó bogárkák jaja.
Kő és fakéreg, mind, mind bús tanya.
Barlangban a medve; s mi is emberek
mi is csak rakott barlangban lakunk,
s miről a medve, arról álmodunk.

Oh csak mégegyszer jőjj el szép tavasz,
te enyhe napfény, zöldelő fűszál!
Oh csak mégegyszer lássak ibolyát,
s hulljon arcomba meleg napsugár.
Hadd haljak meg egy tavaszi napon,
s a szivemre tegyetek ibolyát.
Mindegy, ha én már azt nem is tudom,
csak tegyetek szívemre ibolyát.

(1897)

pppppppppppppppppp

A

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p.s.:

A létjavítás

mellett/helyett

létrontó ember/rendszer

I. Balga, hiánybeteg, élethazug önsorsrontó egy-én

II. A jó szándékú rossz segítő: szülő, rokon, ismerős

III. A rossz hivatásos segítők: tanító, pap, orvos stb.

IV. Az álbarát, a hidegháborúzó, a rejtett-nyílt ellenség

V. A ragadozó és a préda, és a szélhámos és a balek

VI. Az állatorvosi ló - halmozottan hátrányos helyzetek

VII. A rossz termelő, kereskedő, mester, szolgáltató stb.

VIII. A rossz munkaadó és a rossz munka – nem - vállaló

IX. A rossz alkotmány és a politikai-társadalmi rendszerek

X. A törvényhozó, igazságszolgáltató, végrehajtó hatalom

XI. Az alkalmatlan, hitvány, áruló stb. stb. ún. szellemi elit

XII. Az államok-törvények feletti sátáni pénz-magánhatalom

XIII. A balszerencse – katasztrófát/háborút előidéző és tetéző