"Új esztendő napján.
Boldog új esztendőt kiváltunk neked édes mostoha sorsú szülővárosunk!
Boldog új esztendőt neked hanyatló társadalmunk!
Boldog új esztendőt nektek becsületes emberek!
Ha van a pangásban s a vergődésben élet, akkor éltünk a múlt évben.
A mostoha törvényhozás okozta íniseriák lépten nyomon felütötték fejüket s kaczagtak legönzetlenebb törekvéseinken.
Innen-onnan három éve lesz, hogy városunk s megyénk részéről három képviselőt küldtünk le az ország ügyeinek intézői közé.
Érdekeinket képviselték-e odalenn s szemébe merték-e mondani az ország kormányzóinak: uraim, ezt Esztergom s a méltányosság nevében követelem!
S a mit önök akarnak, az ellen választóim érdekében tiltakozom.
Ha valamennyien meg merték tenni, akkor valamennyien tiszta szívből boldog új esztendőt kívánhatnak választóiknak.
Nem várunk mi már csodálatraméltót.
Megelégszünk a mindennapi kenyérrel is, csak éltető, csak fenntartó ereje legyen.
Bármerre tekintsünk, a jellemtelenség és becstelenség bűne ép azokon szárad, a kiknek kezébe a legtöbb felelősség van letéve.
Vannak megyék, melyekből a romlottság irthatatlan, hol a legfő tisztviselőtől az utolsó szolgáig sikkasztókkal és okmányhamisítókkal van dolgunk.
A magyar társadalom legfiatalabb, de legveszedelmesebb bűne Írja meg a legszomorúbb tragédiákat.
Mindenfelé nagyzás, mindenfelé pazarlás.
Az igények óriásiakká nőttek, de a módok csak a régiek maradtak.
Az egyszerűség helyett fényűzés kapott lábra s a hol nincsen elegendő anyagi mód, ott eleinte hitelezők, azután uzsorások s végre börtönőrök vagy sírásók következnek.
Szomorú kép tárulna elénk,ha legnagyobb megyéinkben a corruptio 1880-ik évi történetét megírnánk.
Megdöbbentő arányokban hanyatlott alá a becsület, az eskü elvesztette értékét, a kötelezettség elavult, a szerelem és szeretet elvesztette ideális jellegét.
Az emberek csak számokban beszélnek, mikor egész életre frigyesülnek s csak czégtársaikat nevezik barátaiknak.
Kitör azután az elégedetlenség, a nyomorúság, a meghasonlás s végül a kétségbeesés.
A vének letértek a régi útról, az ifjaknak nincsenek példányképeik.
Eszmék nem hozzák hevesebb dobogásba a szívet, a szégyennek és szeméremnek már nincsen pírja.
Féktelen élvhajhászat az ifjú nemzedéknél, határtalan meggazdagodási vágy a férfiaknál, túlzás és fölös költekezés az aggoknál.
Divatkereskedők és ékszerárusok az asszonyoknál, jó parthie vadászat, biztosított fényüzési módokat kereső szenvedély a leányoknál.
Így következik be azután mindenfelé a törvénytelen életmód, a bivságos külső fény, a hazugság s az érzések megalázása.
A szívnek húrjai nem rezdülnek meg, a legnemesebb érzések legélesebb gúny tárgyai s a ki igazán mer szeretni, az még igazán a legszerencsétlenebb.
A túlhajtott élv-vágy, a pazarló fényűzés a szív szózatának s a becsület törvényeinek
teljes megvetése okozza napjaink kétségbeejtő tragédiáinak szaporaságát.
Szinte statistikai kelléknek tetszik már az öngyilkosságok, becstelen csődök, sikkasztások, szökések, családi drámák s tönkre jutások számarányai.
Megdöbbentő mérvben szaporodnak az előkelő öngyilkosok, a tisztességes sikkasztok s az elegáns pénztárrablók.
És a kik elgondolkoznak a sivár képen, azok az okokat mind csak a megromlott társadalmi életnek, a becsület s az érzés törvényei hiányának fogják tulaj donitan i. Igazuk is van.
Hála az égnek a mi megyénk s a mi városunk egyetlen egy adattal sem járult a lefolyt év gyalázatainak történetéhez.
De nálunk is meglazult már a régi erkölcs.
A nemes egyszerűség helyett túlságos költekezés kap lábra, mely már a pazarlás veszedelmes határat érinti.
A feddhetetlen becsületnek tisztelői ugyan nem apadtak, de vannak, még pedig sokan vannak, a kik mások becsületét kérlelhetetlenül összevissza tiporják.
S a kinek becsületén kívül egyebe nincs, azt megfosztják a lét örömeitől.
Az érzések szentsége is csökkent hatalmában.
Hiába palástoljuk, nőinknél a jó partidé vadászat s férfiainknál a telekkönyvek s takarékpénztári könyvek kutatása, előbb jár egy nemes szív tanulmányozásánál.
Lehet-e ott családi öröm, a hol a meggazdagodási vágy a legislegelső?
Az önzés kora elhatalmaskodott.
Általános társadalmi jólétért már nem igen áhítoznak. Mindenki magának kuporgat s a közért bosszúsan vetik oda filléreiket.
Még az állam iránt való tartozást is csak azért róják le, mert kellemetlen kötelesség s csak kevesen gondolnak vele, hogy a haza fönntartását segítik vele elő.
Boldogabb új évet kell minden érző és gondolkodó magyar embernek kívánni az elhanyatlott magyar társadalom számára.
Legyen boldog új éve nálunk is a régi szilárd egyszerűségnek, mely nem bír hazudni; az őszinte szív hatalmának, mely minden kincset megszégyenít; a becsület szentségének, mely minden önérzetes ember szemefénye s a társadalmi jólét előmozdításának, melynek gyümölcsei mindenki számára egyformán édesek.
Boldog új esztendőt kívánunk neked édes mostoha sorsú szülővárosunk!
Boldog új esztendőt nektek becsületes emberek!
