pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

p

Eugéniusz:

Életminőség-

rontás vagy javítás,

boldog-boldogtalan emberek – III.

ppppppppppppppppp

Petőfi Sándor

A TÉLI ESTÉK

Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Ugy áll a hidegben s didereg... az inség
Vastagon van bágyadt alakjára festve.
Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!
El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.
A családfő ott fenn űl a nagy asztalnál
Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,
Szájokban a pipa, előttök palack áll
Megtelve a pince legrégibb borával;
A palack fenekét nem lelik, akárhogy
Iparkodnak... ujra megtelik, ha már fogy.

Kinálgatja őket a jó háziasszony,
Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,
Hej mert ő nagyon jól tudja, mit mikép kell,
A kötelességét ő jól megtanulta,
Nem bánik könnyen a ház becsületével,
Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.
Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:
„Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!”

Azok megköszönik, s egyet hörpentenek,
S ha kiég pipájok, ujra rátöltenek,
És mint a pipafüst csavarog a légben,
Akkép csavarognak szanaszét elméik,
És ami már régen elmult, nagyon régen,
Összeszedegetik, sorra elregélik.
Akitől nincs messze az élet határa,
Nem előre szeret nézni, hanem hátra.

A kis asztal mellett egy ifjú s egy lyányka,
Fiatal pár, nem is a mult időt hányja.
Mit is törődnének a multtal? az élet
Előttök vagyon még, nem a hátok megett;
Lelkök a jövendő látkörébe tévedt,
Merengve nézik a rózsafelhős eget.
Lopva mosolyognak, nem sok hangot adnak,
Tudja a jóisten mégis jól mulatnak.

Amott hátul pedig a kemence körűl
Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva űl,
Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek
Kártyából tornyokat csinál... épít, rombol...
Űzi pillangóit a boldog jelennek,
Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. –
Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen:
Itt van egy szobában mult, jövő és jelen!

Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a
Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.
Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,
Lovait itatj’ a kocsis éjszakára.
Húzzák a cigányok valami víg toron,
Távolról hangzik a bőgő mormogása.
S e különféle zaj ott benn a szobába’
Összefoly egy csendes lágy harmóniába.

Esik a hó, mégis fekete az útca,
Nagy, vastag sötétség egészen behúzta.
Járó-kelő ember nem is igen akad,
Egy-egy látogató megy csak hazafelé,
Lámpája megvillan az ablakok alatt,
S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,
Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig
Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?

(Pest, 1848. január)

*

p A

p legősibb

p mesterséget űző:

p csak testét időre bérbe adó

p

p

p Mosdó-

p vízzel a gyereket,

p egy rossz pap miatt

p magát az istent is kiöntő

p

p

p Az

p élet-

p veszélyes

p élet-házát toldozó-

p foltozó, nem romboló

p

p

p A

p mocskos

p pohárba tiszta vizet,

p a régi tömlőbe új bort öntő,

p és az eredményt sehogy nem értő

p

p

p A

p mindennapok

p kisszerű, pl. bliccelő stb.

p fénytelen „csatáiban”

p őrlődő, elkopó…

p

p

p A

p minőséget

p mennyiséggel pótolná

p (úgy a testi, mint a lelki eledel)

p

p

p A

p piaci

p megrendeléstől

p függően rugalmas:

p hol pandúr, hol betyár

p

p

p A

p megalkuvását

p ésszerű kompromisszum

p álcájába maga előtt is rejtő

p

p

p A

p másikra

p - „a békesség kedvéért” –

p minden hülyeségét ráhagyó

p

p

p Aljas

p szélhámos:

p más emberek

p legsötétebb oldalára építő

p

p

p Más

p szemében szálkát is,

p magáéban még gerendát se látó

p

p

p A

p korai

p „felnőtt” éveit

p az ún. mamahotel

p létbiztonságában átvészelő

p

p

p Makacs

p dolgokon:

p a ténykérdéseken

p hosszasan, meddőn vitatkozó

p

p

p A

p ravaszul,

p de balgán meggazdagodó,

p illetve az ő oly tékozló utóda

p

p

p Az

p ordas

p eszmék

p akaratlanul

p bőven termő

p bamba diófája

p

p

p A

p viccet

p legjobban

p értő-magyarázó,

p de legkevésbé élvező

p

p

p A

p menekülés,

p megfutamodás közben,

p ezért hátulról lelőtt „hősi halott”

p

p

p A

p hátulról,

p az éj leple alatt

p vagy övön alul ütő, vágó

p

p

p Nem

p börtönben,

p kupiban, utcán térítő:

p de a tele vödörben halászó

p

p

p A módszeres zavartkeltő,

p majd a zavarosban halászgató

p

p

p Kockázat nélkül

p szeretné bezsebelni

p a lehető legnagyobb hasznot

p

p

p A kultúra/

p könyv szó hallatán

p rögtön a pisztolyához nyúló

p

p

p A

p krízisében

p előző állapotnál

p jobb minőségű kiutat nem látó

p

p

p A

p gyermekét

p obszcén, trágár stb.

p pornóval „felvilágosító”

p

p

p Könyvből lesve,

p puskázva udvarol,

p bókol és csókol, nemz

p

p

p A

p mindig

p a könnyebb

p ellenállás irányába lavírozó:

p a talentumát aprópénzre váltó

p

p

p Nyitott,

p mert a férfi poligám –

p csak a másiknak kötelező

p a feltétlen házastársi hűség

p

p

p A

p kis tüzet

p még nem oltó,

p a nagyot meg már nem tudó

p

p

p A

p felesleges,

p sőt káros játékos,

p tréfás álriadoztató:

p a bajban már hiába…

p

p

p Horzsolás:

p úgy jajveszékel,

p mintha elevenen nyúznák –

p fetreng és már papot is hívat

p

p

p A

p homousion-

p homoiusion vitában

p ölre megy, ölni kész

p

p

p A

p kicsire

p ő nem ad,

p a nagy meg

p nem sokat számít:

p például: gaz vagy igaz,

p csak jottányi különbség

p

p

p Napi

p kiadás

p és bevétel

p könyvelő, nyilvántartó:

p ily alapon tart/dob kapcsolatot

p

p

p Kecskére

p bíz káposztát,

p pedofil pesztonkára

p meg a saját édes gyerekét

p

p

p Későn szülő,

p aki így lemarad

p a nagyszülő kor

p jutalomjátékról –

p addigra dédi korú…

p

p

p A

p jó

p mindig

p a saját érdeme,

p a rosszat csakis

p a balsorsának betudó

p

p

p A

p jó/rossz

p szellemiség harcában

p örök semleges maradna

p

p

p A mindig

p az éppen győztesre

p ácsingózó/az oldalára álló

p

p

p Rendszeres

p ügyködéshiányát

p nagy fogadkozással pótló

p

p

p Az

p élet

p ajándékával,

p a talentumával

p rosszul sáfárkodó

p

p

p A

p megházasodó,

p aki sorvadni hagyja

p egyéb létfontos kapcsolatait

p

p

p A

p hatalmát

p megtartaná, sőt növelné,

p csak a felelősséget osztaná

p

p

p A

p gyermek-

p szülések után

p már főként/ kizárólag anya

p

p

p Gyerekei közé

p vet viszály-magot:

p és így uralkodik rajtuk

p

p

p A

p fegyvert

p hibáztatja,

p noha ő tartotta

p kezében és a célra

p

p

p Már

p a csata előtt

p készen áll kudarca

p plauzibilis magyarázatával

p

p

p Bűvész-

p trükkel imitálná

p a természetfeletti csodatételt

p

p

p A

p boldogság

p neki hamis illúzió,

p vagy gyerekkori ábránd

p

p

p A bajban

p előbb magát menti,

p majd a tárgyi értékeit -

p a családját majd esetleg…

p

p

p A

p „barátság” féltő:

p ő inkább nem mond ki

p élet/lélekmentő igazságot,

p nehogy emiatt megszakadjon

p ez a neki oly fontos kapcsolata…

p

p

p Tékozló fiú:

p az álfenegyerek

p egy kicsit hippi, punk stb.

p majd hazatér a gazdag apucihoz

p és jól visszailleszkedik abba a rendbe,

p ami ellen lázadt (ifjúság bolondság…!?)

p

p

p Ő

p úgy beszélget,

p hogy vizsgahelyzetet teremt,

p ahol szorongatja, leégetheti társát

p

p

p A

p „csodás „

p légvár-életműve

p összeomlását csak

p a halála előtt átélő…

p

p

p A

p leggyengébb láncszem,

p aki miatt bukik a csapata

p

p

p A

p kölcsöne

p visszakapásáig

p nem nyugvó/jól alvó

p

p

p Egy

p életfelmentő

p lelki betegséget

p szorgosan kereső és találó

p

p

p Boldogság: a

p kiválasztottak

p privilégiumának tudó

p

p A

p háta

p mögött álló

p medvére sandítva legénykedő

p

p

p Birka iskola:

p az oda sem ballagó,

p ezért még jutalmat is kapó

p x

*

Petőfi Sándor:

TÉLI VILÁG

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

A napszámos, napszámosné
Tuskót fürészel és hasít;
Daróc pólyában gyermekök
A szélvésszel versenyt visít.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Jár nagy léptekkel föl s alá
A katona az őrhelyen,
És számlálgatja lépteit;
Kínjában mást mit is tegyen?
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

A hosszulábu drótostót
Kopott gubáját cepeli;
Az orra érett paprika,
S hidegtől folynak könnyei.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Barangol a vándorszinész
Egy falutól a másikig;
Meleg ruhája nincs ugyan,
De mindazáltal éhezik.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Hát a cigány?... vacog foga
A rongyos sátorok alatt;
Kopogtat a szél és bemegy,
Bár a cigány nem szól: szabad!
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Pest, 1845. február

*

p Egérkét

p kikacagó-felfaló,

p hálócsapdába eső oroszlán

p

p

p A

p gyávaság

p vádat, rágalmat

p vakmerősködéssel,

p önveszélyeztetve cáfolni akaró

p

p

p A

p szülő

p akaratának

p holtig feltétlen engedelmeskedő

p

p

p Anyját

p szentté avató,

p az ördög ügyvédjét elhallgató

p

p

p A

p Sátánt

p e világ teljhatalmú

p urának képzelő, gondoló

p

p

p Az

p ördögöt

p krampuszkának

p bagatellizáló, eufemizáló

p

p

p A

p pofonok

p fogadásával

p a rúgáshoz is kedvet csináló

p

p

p Testi

p épségét féltő:

p kisujja levágása helyett meghaló

p

p

p A

p szeres

p önnyugtató-altató,

p vagy élénkítő-serkentő

p (pedig még ifjan mennyire

p szertelenül szeretett volna élni)

p

p

p A

p „Ne

p szólj szám,

p nem fáj fejem”

p taktikát „jól” betartó

p

p

p A

p rózsában

p gyönyörködő,

p de tüskéiért istenkáromló

p

p

p Önmagának

p kísérleti alanya:

p mit bír ki egy ember?

p

p

p Nagy

p gerendát

p kezdett faragni,

p de fogpiszkáló lesz,

p mire végre „elkészül”

p

p

p Kis

p szálkát

p is lát mások,

p nagy gerendát se

p a saját két szemében…

p

p

p Ő

p királyi

p sasként

p szaros piaci

p legyek után kapdos

p

p

p Kiradírozhatatlan ceruza:

p írja, mi van a rovásodon

p

p

p Kipécézett

p szavakon lovagló,

p a részletekben elvesző

p

p

p A

p ki nem

p kényszerített hibáit

p megismétlő, halmozó

p

p

p Két

p végéről

p hevesen égeti

p élete egy gyertyaszálát

p

p

p Háló-

p feszítő:

p áldozatát leső

p és a vergődését élvező

p

p

p Köröz,

p kerülget:

p vérszagra gyűlő

p hiéna/dögkeselyű

p

p

p Ő

p a könyvmoly,

p aki kérdések nélkül

p temetkezik a könyvhegyek alá

p

p

p A

p humor

p magaslatára

p fel nem mászó -

p ahonnan lenézhetne

p az „óriási” gondjaira…

p

p

p A

p meggondolatlan:

p szelet vető, vihart arató

p

p

p A

p jó

p színészi képességű-

p emberismeretű szédelgő

p

p

p Jobb

p ügyhöz méltó buzgalom:

p egy bűnbanda szekértolója

p

p

p Aki

p csak este

p duhaj legény,

p másnapos rongyember

p (maximum nagyon óvatos duhaj)

p

p

p A

p hatalmasat

p ütő nagylegény,

p de már az első kis

p pofontól kinyiffanó

p

p

p Kóbor

p numera miatt

p házasságát elrontó,

p a nem kívánt gyereket eltartó

p

p

p Másnak

p bármit megbocsátó,

p de magának semmit

p

p

p Magát

p bűntelennek tartó,

p ezért máshoz irgalmatlan

p (ő az az ún. kegyetlen angyal)

p

p

p Magát

p minden

p testi és lelki,

p szellemi erőfeszítéstől

p gondosan megóvó senki

p

p

p A

p vakok

p között

p félszemmel

p könnyen királykodó,

p a mankóssal versenyt futó

p

p

p Pénzét

p nem használó,

p párna alatt rejtő-őrző

p

p

p Mint

p akinek égeti a kezét,

p a pénzét úgy szétszóró

p

p

p A

p szín-

p dinamikáról

p (szín)vak emberrel vitázó

p

p

p A

p gyermek-

p születés/nevelés

p csodáiról örökre lemaradó

p

p

p A

p kicsi

p helyett kocsit

p választó, ön-nem-örökítő

p

p

p Házasság

p elől megfutamodó

p önleépítő önkímélő

p

p

p Katonaság

p elsunnyogó

p edzetlen puhány,

p élményszegény „férfi”

p

p

p A

p csak

p a tanárnak/iskolának

p tanuló eminens/stréber diák

p

p

p Naplopás

p ideológus:

p inspiráció nélkül

p napi rutinmunkát se végző

p

p

p Ihlet/

p áldás nélkül

p buzgón, gépiesen üzemelő

p

p

p A

p versenyben

p akár csalva is nyerő

p professzionális önsajnáltató

p

p Kincsét/

p szívét a széfben őrző,

p minden ajtót jól bezáró

p

p

p Házassága után

p társasan magányos,

p a kapcsolatait leépítő

p

p

p A

p háza

p felépítése közben

p otthont nem teremtő

p

p

p Az

p önmagát

p felaprózó:

p kifolyik kezéből az Egész

p

p

p A

p tűzzel játszó,

p és így a családi

p lakóházát felgyújtó

p

p

p A

p divat-

p hullámos parvenü:

p mindent szürkére festő

p

p Az

p ünnepnap

p se szent neki:

p a profán restancia ledolgozó

p

p

p Dög-

p unalmas délutánjain

p a halandóságán háborgó

p

p A

p túl

p buzgón imádkozó,

p s tényleg örök életet kapó

p

p

p A

p vég-

p rendelkezés helyett

p a halál elleni szert kereső

p

p

p A

p háborús

p idők takarékosságát

p a békeidőre átmentő

p

p

p Vész-

p helyzet

p szülte ideiglenes

p megoldásokat állandósító

p

p A

p „korához illően”

p életét beszürkítő,

p azt redukáló, leépítő

p x

*

Petőfi Sándor -

A PUSZTA, TÉLEN

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.

Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.

Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.

Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.

Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Háta mögött farkas, feje fölött holló.

Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája.

(Pest, 1848. január.)



A

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p.s.:

A létjavítás

mellett/helyett

létrontó ember/rendszer

I. Balga, hiánybeteg, élethazug önsorsrontó egy-én

II. A jó szándékú rossz segítő: szülő, rokon, ismerős

III. A rossz hivatásos segítők: tanító, pap, orvos stb.

IV. Az álbarát, a hidegháborúzó, a rejtett-nyílt ellenség

V. A ragadozó és a préda, és a szélhámos és a balek

VI. Az állatorvosi ló - halmozottan hátrányos helyzetek

VII. A rossz termelő, kereskedő, mester, szolgáltató stb.

VIII. A rossz munkaadó és a rossz munka – nem - vállaló

IX. A rossz alkotmány és a politikai-társadalmi rendszerek

X. A törvényhozó, igazságszolgáltató, végrehajtó hatalom

XI. Az alkalmatlan, hitvány, áruló stb. stb. ún. szellemi elit

XII. Az államok-törvények feletti sátáni pénz-magánhatalom

XIII. A balszerencse – katasztrófát/háborút előidéző és tetéző