pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

Az isteni aranykor, vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

pppppppppppppppppp

Eugéniusz: A boldogtalan-ok - I.

Egy egészen beteg ember esmérete

Tünet-kórkép és történet - és a diagnózis?

Ok-okozat, szándék-következmény terápia

Olyan leromlott életet, és oly rossz világot

teremtő, fenntartó és elszenvedő lények…

ppppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula:

Ifjú pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány! 

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik! 

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik. 

Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény. 

És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat. 

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut. 

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet. 

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik. 

Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni! 

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár. 

Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.

(1886.)

ppppppppppppppppppppp

p

p Tilos kezet fogni, simogatni és ölelkezni

p Egyre kevesebb nótát egyre rosszabbul fúj

p A még a saját nagy kárán sem okuló balga

p Múltja vétkeit nem ismerő, így azt újra ismétlő

p Magyar kokárdával akár fát is vághatnak a hátán

p Nagy kárt okozó hiperaktív segítőkész Mekk mester

p Akik most nincsenek vele, azok mind ellene vannak!?

p Külső horzsolás ellátva/„belső vérzés”: mélyen hallgat

p A zászló neki csak egy bot és egy vászon – matéria

p Háborog a lelke: a Nap egyformán süt jóra, gonoszra

p A közmédia félelemkeltéssel betegíti, mert vevő erre

p A – másként – gondolkodó a politikai pszichiátrián végzi

p A materialista rossz tudást jól csináló orvosban megbízó

p Az „oltás” ellen tiltakozó kényszeríthető ön/közveszélyes

p Rátartian válogatós volt - egy penészvirág vénlány lett

p Ha ő indián, nem jó rabszolga, akkor már nem is ember

p A maradék indián rezervátumban - tüzes víz a nyugtató

p Az állatokkal bármi megtehető: irtás, kísérletezés, ketrec

p Ne ölj – ha nem Jehova az istene, ki is irtható/irtandó

p Idegen istent imád – a rabszolgasorsra predesztinált

p A gyilkosság a legnagyobb bűn, de a háborúban érdem

p Örökös „átmeneti” pénzzavarban leledző – nyakig adós

p A nyáron hegedülő, előre nem látó, télen koplaló tücsök

p A munkamániás, mulatni sem tudó szorgoskodó hangya

p A lélekölő hosszú munkaidő után: ital/tévé-kábítószer élv

p Csak egyszer, pillanatra aludt el a volánnál: „családirtó”

p Nincs becsületszava – a becsületbeli adósságát letagadja

p Már nem működik az ún. becsületbíróság – perre menő

p A becsületsértési ügy: párbaj helyett per/övön alul ütés

p A bíróságra jár pereskedni egy tyúkért, ahol disznót veszt

p Haraggal és elfogultsággal ítélnek ügyedben (ira – studio)

p Még a fülemüle per bírója is könnyen megvesztegethető

p Már egy kis faluban sem működne az ún. becsületkassza

p A közutált stréberek még fel is falják imádott mesterüket

p A kiábrándult rajongó sárba is tapossa a korábbi bálványt

p Summa cum laude végzett: pálcához nyúl az Élet tanár úr

p A politikai üldözöttel nem szolidárisak, nincs befogadója

p Már nincs mentsvár, menedékhely, azilum, menedékjog

p Szájhős - hencegően „bátor2/vakmerő, amíg az itala tart

p Kocsmában hőbörgő, otthon/hivatalban meghunyászkodó

p Amiért ma jutalmaznak, azért holnap büntetnek: szeszély

p A nem konzekvens, vagy éppen, hogy ökörkövetkezetes

p A fogoly katona továbbra is ellenség, akit tilos eltemetni

p Az isteni törvényt betartó polgári engedetlen Antigoné sorsa

p A lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen lenne

p Az emberek időzített bombákon ülnek, rettegve és őszülve

p Sehol egy szabad gyerekszáj: pedig a király meztelen…!

p A jégszívű, ezért fázó és országát felgyújtó Didergő király

p Előre iszol a medve bőrére, de ittasan meg megesz a maci

p Az országos rabló ítélkezik az éhében kenyeret lopó felett

p Élethely-tévesztő „rút kis kacsa”, amúgy szép hattyú lenne

p Minden útjába kerülőt felfal: telhetetlen démoni kisgömböc

p Rossz levegőt szív be: szmog, maszk, üzem, szellőzés-hiány

p Ő is örökre „katona”: betörték, és mozgatható vezényszóra

p Rigorózus könyvelő: mennyi az adott és a kapott szívesség

p A szüleit is besúgó gyerek az állami iskolai pozitív minta

p Részegen nem autózik, de „gyogyósan” -gyagyásan igen

p A közbaj okát kinyomozó-feltáró közíró „a nép ellensége”

p Az ügyes rágalmazó, karaktergyilkos nagy becsben van

p Az ún. írástudók lelkiismerete elég olcsón kibérelhető

p Kikapcsolhatatlanok az agitációs-propaganda néprádiók

p A sírást szégyellő fiú vagy az érzelmi zsaroló bőgőmasina

p Három kívánság: a jóból csinált balszerencse-mesék igaza

p Csak azért lök a vízbe, hogy majd hősként kimenthessen

p Partra vetett halat a lelki gondozó - jó - pénzért simogat

p A bolond ember légvárat épít, a szakember szedi a lakbért

p Mindent bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják „békén”

p Meddig hordója teli, addig volt büszke tartású, járású deli

p A „fölös/káros” öreget jégre, büdös barlangba stb. teszik

p A 2x2 néha négy, néha öt – ahogy a többség épp ma dönt

p A beteget már nem gyógyítják: hulljon a férgese, a gyenge

p A csalárd róka-gólya vendégségnek mindkettő a kárvallottja

p A gyógyszergyár dönthet róla, hogy ki sarlatán, kuruzsló stb.

p Az örök halogató: a (tűzoltó)munkáját a saját körmére égető

p A hízelgő álbarátok miatt is téves tévés pályán futó-maradó

p A pályatévesztett kereskedő, aki jeget árul az eszkimóknak

p A kis füllentéssel megállíthatatlan hazugságlavinát indító

p A rendőrség és maffia egy kézben van (lásd: Mézga család)

p A szájából segget csináló – akinek csak disznóláb a keze…!?

p A szájhős „oroszlánvadász”, akire még egy kisegér frászt hoz

p A teher alatt magasra nőne a pálma, de így viszont elsatnyul

p A tanára, orvosa, papja, újságírója is pártállami alkalmazott

p A tüzet csírájában el nem fojtó - ezért martaléka lesz a háza

p Aki a becsületkasszába nem betesz, de elvesz: tolvajok alja

p Ő egy kontár: vagyis nem mestere, de hóhérja a szakmának

p Aki itt a gyereke fenekére csap, az akár börtönbe is kerülhet

p Aki a cukros bácsi kedves szavait hiszi, azt névértékben veszi

p Mint egy zsoldos katona, csak addig szolgál, amíg még fizetik

p Mint egy részeg, pont a rablók előtt dicsekszik sok pénzével

p Az ún. pálforduló megtérő: közelebb kerül a húsos fazékhoz

p Bizottság dönt életről-halálról: Taigetosz, abortusz, eutanázia

p Bárki hóhérmunkára rendelhető: ha ő nem öl, akkor meghal

p Csak az apai foglalkozás űzhető – vagy éppen csak az nem

p Előbb gyorsan vág, majd csak azután mér, szép komótosan

p Emberkísérlet: a rabmunkából a paciens fizeti a „védőoltást”

p Kakukkfiókát anyaként tápláló, az övéit azok már kilökdösték

p Kényszerkezelt „másként” gondolkodó helye: bolondok háza

p Minden gyerek egységesen intézetekben felnevelve! (Platón)

p Mindenkit a városokba, gyárakba hajtva, panelba tömörítve

p Nincs már Bábeli torony: eszperantó a kötelező közös nyelv

p A mosdóvízzel a gyereket, egy rossz pap miatt Istent kiöntő

p A még mindig szabad-szájú gyerekeknek nyelvkivágás jár

p Agyaglábon álló óriás, kétlábú szék, egylábú mankós ember

p A hamissal együtt minden illúziót is porig leromboló vandál

p Ő addig nem ír verset, regényt, amíg nincs ehhez diplomája

p Aki harmadnapra már megszokja: egy büdös ketrecben „él”

p Aki kisökörként a nagy Jupiternek képzeli és tartja magát

p Neki minden arany, ami fénylik: üvegszilánk-szemétgyűjtő

p A „bátor”, aki a döglött oroszlánba rugdos, de jó nagyokat

p x



A tét:

plusz

vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, ,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…