Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Életminőségvizsgálatok anyanyelven
Életjavító vagy rontó ember – IV.
Tünetek, leletek, kórképek, diagnózisok
Oly jó/rossz életeket, korokat/világokat
teremtő, fenntartó és elszenvedő emberek
Szentjóbi Szabó László
Az igaz világi boldogság
Tanuld azt meg felejteni
Amit el lehet veszteni,
S elhagyni szíved ne bánja
S az elmúló szerencsével
Válj meg mindentől békével!
Szíved is akképp válaszd el
Hogy elválva ne szakaszd el!
Amik rajtad történhetnek
Légy ura minden esetnek!
Légy bátor egész éltedben,
Csüggedhetetlen szívedben,
Ha az inség reád tódult,
Hogy soha ne légy nyomorult.
Töltsd bé kötelességedet
És nem ér szégyen tégedet.
Így szerencse ellenére
Szerencsés lészel végtére,
S fogod érzeni szívedben
Hogy az ember ez életben,
Csak azzal élhet igazán
Amit, ha elveszt is, nem bán.
Szentjóbi Szabó László
A reménységhez
Ó ha reménység nem lenne,
Éltét ki kívánhatná?
A szerelem mire menne,
Ha magát nem biztatná?
A raboknak mi lágyítja
Keserves vasláncait?
A hajósnak mi indítja
Útra tört csónakjait?
A mély tömlöc setét alját
Ez teszi világosnak,
A beteg vas derékalját
Lágynak s nyugodalmosnak.
A keservet, a bánatot
Ez lassan eloszlatja,
Ez a könnyes ábrázatot
Csendesen szárítgatja.
Hány nyomorult, hány szegénynek
Folyna naponként vére
Ha fénye egy jobb reménynek
Nem sütne bús lelkére?
Hány szerelmes unalmába
Választott volna halált?
Midőn végső órájába
Még reménységet talált.
Jó reménység! életembe
Már reá hányszor szedtél,
Rózsa helyett kis kertembe
Mennyi tövist ültettél!
Mégis, ah mert csak szeretném
Elérni feltételem,
Felőled fel nem tehetném
Hogy még jól ne tégy velem!
p x
p Ölni
p pláne gyilkolni,
p szánt szándékkal
p egy életet kioltani
p a legnagyobb bűn,
p jóvátehetetlen károkozás –
p a háborúban meg ez a parancs:
p - és pont ezért jár érdemrend -
p ismeretlen ifjak és család-apák
p harcképtelenné tétele, likvidálása...
p
p
p Jogos
p önvédelem
p a támadás arányos elhárítása,
p a támadó elűzése, harcképtelenné tétele,
p de csak a legeslegvégső esetben: a megölése
p
p
p Neked
p az a jogos,
p arányos önvédelem,
p ha előbb egyet belelősz
p a besurranó tolvajba, majd
p utána figyelmezteted:
p „Állj, vagy lövök!”
p
p
p Olyan
p könnyelműen
p teszed semmiért
p kockára az életed,
p kísérted az istent,
p pl. extrém sporttal,
p mintha neked - is -
p minimum hét lenne...
p
p
p Gyilkos
p kevés ember lesz,
p öngyilkos jóval több,
p de embert bárki ölhet,
p akaratlanul/akarata ellen,
p ha például balesetet okoz,
p ami bárhol bekövetkezhet,
p ha a mai motorizált korban él,
p ha autót vezet, és hirtelen
p elé ugrik egy kisgyerek…
p
p
p Ha
p eleged van
p a hízelgőkből,
p a rang-pénz előtt
p hajbókoló talpnyalókból,
p akkor olykor ellátogatsz
p egy „kegyetlen színházba”
p fizetett önkéntes áldozatnak,
p ahol pénzedért mocskolnak, aláznak...
p
p
p Addig-addig
p totojázol, válogatsz,
p fitymálsz, ócsárolsz stb.,
p mígnem hoppon maradsz, ill.
p két szék közt a pad alá esel:
p kicsúfolt, hervadó vénlány...
p
p
p Részegen
p fagysz meg a hóban,
p mert liberális elveid tiltják,
p hogy kérd, illetve még józanon előre
p elrendeld a paternalista beavatkozást...
p (te minden körülmények között
p a legjobban tudod, mi a javad)
p
p
p Kiengeded
p a zárt palackból
p a rossz szellemet,
p de a megdöbbenésed után
p már sehogy nem tudod oda
p visszagyömöszölni/szuszakolni,
p és te magad is áldozatul esel,
p nem csak a bűnbak cél-kisebbség...
p
p
p Az
p óriás
p átváltozóművész,
p aki bedől Csizmás Kandúr
p hiúságát legyezgető ravasz
p kételkedésének és bizonyít:
p át tud ő kisegérré is változni
p (ez volt az utolsó átváltozása)
p
p
p Ön-
p beteljesítő jós:
p akár még mérget is
p veszel rá, hogy teveled
p minden a lehető legrosszabbul
p fog elsülni, fog megtörténni –
p és lám, így is történik...
p
p
p Harc
p az élet?
p Sok az eszkimó,
p és kevés a fóka!? –
p élet-halál harc folyik közöttük:
p ember-ember, ember-állat között?
p Csak a kevés győztes maradhat életben...!?
p (a kapitalizmus szociáldarwinista ideológiája)
p
p
p Baj van,
p ha egy népnek
p hősökre van szüksége,
p de még nagyobb, ha ott
p és akkor nem terem ilyen hős,
p és máskor meg szájhősködnek,
p feleslegesen hősködnek,
p vagy botrányhősködnek...
p
p
p Tolmács
p és/vagy mediátor
p nélkül már nem tudsz
p a pároddal normálisan beszélni?
p (vagy csak írásban, minden szót
p megrágva, többször felülírva stb.)
p
p
p Egy
p lakásban
p a volt feleséggel,
p aki hőn szeretett,
p „imádott” élettársból
p gyűlölt, gyengéid igen
p jól ismerő ellenség lett -
p a lakás közepe táján
p egy demarkációs vonal...
p (lásd pl. A harapós férj c. film)
p
p
p Az
p a jószívű
p kontár vagy,
p egy Mekk mester,
p aki a rossz tudást
p csinálja igen jól:
p így minél lelkesebb,
p annál több kárt okoz...
p (mint a mai protokoll orvos)
p
p
p Az
p állatok
p vészhelyzetben,
p te viszont egész életedben:
p mimikri, rejtőzködés, tetszhalál...
p (aminek a drámai testi tünete
p az ún. szklerózis multiplex)
p
p
p Ember-
p vadászat -
p hogyan és hol lehet
p itt és most a legjobban elrejtőzni,
p ha majdnem mindenki téged keres
p és még vérdíjat is tűztek ki fejedre?
p
p
p Az
p árától félve
p nem kóstolta
p meg a szabadságot:
p így azután úgy élt-halt,
p hogy nem is tehetett csodát!
p
p
p
p Az
p élete
p csak kötelező
p gyakorlatok sora,
p nincs benne semmi,
p amit szabadon választott...
p (obligát-fakultatív dimenziók)
p
p
p Az
p életjátékban
p kudarckerülő,
p nem sikerorientált:
p csak egyre görcsölve
p csak arra ügyel, hogy
p jaj, csak ne hibázzon,
p jaj, csak ne kapjon potyagólt...
p
p
p Önkínzó
p nosztalgia -
p fájdalmas elvágyódás
p az – örökre - elvesztett,
p - vagy sohasem volt? -
p Paradicsom után,
p ami már sosem lesz újra,
p csak rosszabb lesz...
p (így is lenne, ha a világot
p az ördög teremtette)
p
p
p Az
p egyszer,
p először-utoljára
p látott idegenekhez
p is annyira jó akar lenni,
p vagy elsősorban hozzájuk,
p hisz pl. ettől függ kenyerük,
p hogy nekünk a maradék jut!
p
p
p Az
p emberiség barátja -
p a szomszéd apró-cseprő
p üggyel ne - nagyon - zavarja!?
p De a felesége vagy a gyereke
p se túl sokat, pláne ne túl sokáig,
p hisz neki a világot kell megmentenie...
p
p
p Az
p ihletet
p bejegelnéd,
p hisz csak nem fogsz
p az utcán állva-ülve írni?
p Pláne nem szavalni-énekelni,
p nehogy részegnek nézzenek...
p
p
p Kis naiv -
p az ő őszinte
p beismerő vallomását
p több börtönévvel „jutalmazzák”,
p mintha meg sem szólalt volna...!?
p
p
p Az
p állandó
p folytonos döntés,
p a felelősségvállalás
p oly terhes neki, hogy:
p bemenekül, elbújik
p diliházba, börtönbe,
p kolostorba, uniformisba stb.!
p
p
p Az
p igazságtalan
p kormányzat tkp.
p egy rablóbanda -
p e kormány a javadat
p akarja és azt el is veszi...
p
p
p Csak
p vagy főleg
p azért szülsz „neki” gyereket,
p hogy ezzel végleg magadhoz bilincseld?!
p Jó eséllyel megmarad a gyerek,
p elmegy az apa...
p
p
p Azt
p hiszed,
p hogy üdvözülésed
p egyedül biztos útja
p egy elv betartása:
p ha te mindig rosszul,
p sőt: a legrosszabbul jársz?
p
p
p A
p hal
p fog halászt?
p Azt hiszed, te hódítottál,
p pedig a hölgy választott s nem ereszt!
p (Te akarod a halat megtanítani úszni...)
p
p
p Bedől
p a reklámoknak,
p s tényleg el is hiszi:
p ő is megérdemelné a luxusjachtot,
p hisz ő sem alábbvalóbb másoknál...
p (holtáig ezért gürcöl, vagy mindhiába,
p vagy ha eléri a célt, egy napos csoda...)
p
p
p Már
p attól
p bűntudatod van,
p ha valamit bűntudat
p nélkül, önfeledten élvezel?
p (Azonmód gyanúsítottként
p kezded vizsgálni magad...)
p
p
p Szertelenül
p szerettél volna élni,
p de ma altatószerek és
p serkentők és gyógyszerek
p a napi betevő falatjaid...
p
p
p Illetlenséget soha,
p még a világ minden
p kincséért se követne el -
p még a bűncselekménye,
p rablása közben is roppant
p illemtudó, udvarias, tapintatos…
p
p
p Nem
p az a legény, aki üt,
p hanem az, aki állja az ütéseket...
p Te mindenkinek odatartod az arcod?
p Ha az egyiket megütötte, akkor a másikat...
p
p
p Csak
p szerette volna
p picit megsimogatni
p az ijedős nyuszikát,
p de ő nem igen akarta,
p és el is menekült előle -
p erre egyre dühösebb lett,
p és már baltával üldözte,
p hogy menten agyonüsse...
p
p
p Telefon-
p betyárkodással
p indul el a lavina,
p ezt követik a hecchívások,
p bombariadók, ami már
p nem diákcsíny...
p
p
p Abbamarad
p az idétlenkedés,
p ha nincs rá vevő,
p nincs közönség –
p de neked peched van,
p így az osztály bohóca maradsz
p (jobb ügyhöz méltó erőid pazarolva...)
p
p
p Annyira
p kerülgetted
p a konfrontációt,
p csak nyeltél és engedtél,
p hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,
p már rég mindenes ingyen cseléddé váltál,
p vagy egy fokozatosan halálra főzött béka...
p
p
p Ő
p arra
p büszke:
p soha nem
p került összeütközésbe
p az akkori éppen érvényes
p pozitív földi törvényekkel...
p (nem is érti Antigoné tettét)
p
p
p A
p gazdag
p király, ill.
p diplomata
p álruhájában,
p szélhámos szédítőn
p járod be az országot
p jövendőbelid keresve,
p de előbb-utóbb úgyis lebuksz
p és tragikus a következmény...
p (Jó estét nyár, jó estét szerelem)
p
p
p Nagyság-
p rendtévesztő
p matek analfabéta:
p neki az ezermilliméteres kell,
p nem a csak háromméteres kolbász...
p A gyökeres életfordulat neki 360 fokos…
p
p
p Vakon
p megbízol
p a vadidegen kereskedőben,
p vagy a házasságközvetítőben -
p csak már otthon, kicsomagolva
p ér a kellemetlen meglepetés:
p a zsákban macska van...
p
p
p Ha
p egyszer
p valahol valakik már
p visszaéltek bizalmaddal,
p beteges rosszhiszeműség,
p egyetemes bizalmatlanság
p lesz úrrá rajtad holtodiglan...
p
p
p Annyira
p szeretsz szellemeskedni
p és középpontban lenni, szerepelni:
p hogy egy poénért anyád is eladnád,
p vagy még a barátságod is feláldozod...
p
p
p Kihozod
p a vadállatot
p a maximumot,
p még a kiscicából is,
p ha a sarokba szorítod,
p és kikaparhatja szemedet...
p
p
p Nem
p hagyod
p abba a csúcson,
p nem tudtál váltani –
p kifütyülve, lesajnálva,
p megszégyenülve kell elkullognod...
p
p
p Levágod
p az aranytojást tojó tyúkot,
p carpe diem, élvezd ki a napot,
p hisz lehet, hogy ez a legutolsó,
p mintha csak egy nap lenne a világ...!
p
p
p Itt
p és most,
p vagy idegenben
p ő még vagy már,
p nincsen tisztában
p a szavak jelentésével:
p a sértését ő bóknak szánta,
p szándékával ellentétes hatást ér el...
p
p
p Gondolsz
p hazardírozva
p egy „merészet és nagyot”,
p és mindened (!) felteszed
p egy „holtbiztos” tippes sötét lóra,
p vagy egy megálmodott rulett számra...
p
p
p Meg-
p váltás:
p nem gyűlik
p össze a váltságdíj,
p otthagynak a rabságban,
p mint zaciban a drága órát...
p Vagy ki nem fogja fel/hiszi el,
p hogy már megszületett a Megváltó…
p
p
p Megkerüli
p az egész Földet,
p ha kell 80 nap alatt,
p vagy elhordja a hegyet,
p a heroikus pótcselekvő,
p pedig a háta mögött már
p a kezdettől fogva ott állt Istene,
p csak meg kellett volna fordulnia,
p csak meg kellett volna térnie,
p vagy felmászni a hegycsúcsra...
p
p
p A
p nagy
p „barátokról”
p teszthelyzetben,
p az első éles próbán,
p a bajban kiderül, hogy
p ők csak szesztestvérek:
p egyből szétspriccelnek,
p és otthagynak a pácban!
p
p
p A
p végleges
p összeköltözéssel
p elviselhetetlen terheket
p raksz eleddig jól működő
p stabil baráti kapcsolatodra,
p mert lakva akarod megismerni,
p ill. kétségbeesett lelki állapotában
p menedéket nyújtani – pl. Furcsa pár
p
p
p Szellemi
p és testi népirtás
p Egy egész népbe
p - tényleges múltját is letagadva,
p meghamisítva, nevetségessé téve -
p kisebb-rendűségi érzést táplálni:
p utolsó csatlós, fasiszta, munkakerülő,
p kirekesztő, bunkó, tehetségtelen stb.
p Ez az önleértékelés, ha befogadjuk,
p a melegágya számtalan betegségnek...
p
p
p Soha nem
p merült fel a gyanú benne, hogy
p nem sorscsapásként folyton beteg?
p Lehet, hogy szinte beleszeret a bajába,
p - ahelyett, hogy megszüntetné lelki okát -,
p így akar plusz törődést, figyelmet kizsarolni,
p így akar kibújni az élet kihívásai, „csatái” elől?
p
p
p Ellenségének veszi mindazokat,
p akik nem partnerek e játszmában,
p s csak akkor döbben rá az igazságra,
p hogy eddig öngyilkos játszmát folytatott,
p akkor lepleződik le előtte élethazugsága,
p amikor már irreverzibilisek a változások...
p
p
p Van-e
p valaki e nagyvilágon,
p akiért látatlanban is jót állsz,
p akinek egy üres papírt is aláírsz,
p akiért olyan kezességet vállalsz,
p hogy a tűzbe is tennéd a kezed?
p
p
p Az egyik
p túlterheli magát,
p más keresztje alatt görnyed,
p a másik meg a sajátját se veszi fel -
p így - elviselhetetlenül – túl könnyű a léte...
p
p
p Azt
p hiszi,
p akkor repül
p tényleg szabadon,
p ha minden kötelessége
p terhét, ballasztját ledobja magáról...
p
p
p Előre
p iszik a medve bőrére,
p elbízza magát, mint a nyúl,
p aki a teknőccel futott versenyt,
p de közben leült, elaludt és kikapott...
p
p
p Aki
p maga választhat
p párt a gyerekének,
p aki ezt infantilisen nem ellenzi,
p majd meg őt hibáztatja a váláskor,
p tovább nehezítve a talpra állását,
p és az esetleges az új próbálkozását...
p
p
p „Ha
p nem Te
p leszel a párom,
p akkor megölöm magam!”
p Hogyan lehet jól kijönni
p egy ilyen szintű zsarolásból?
p Mert ebből a párból csak egyet,
p jó esetben elsőt és utolsó választunk!
p
p
p Aki
p holtomiglan üldöz,
p ha nem viszonzom közeledését,
p visszautasítom házassági ajánlatát –
p mert mindezt személyes sértésnek veszi,
p ami az ő erkölcsi rendjében bosszút kíván...
p
p
p Lelkedet
p egy istenített
p hölgyre feltevéd,
p de ő – ezt így éled meg –
p az üdvösségedet olyan
p könnyelműen tépi szét –
p még jó, ha csak agglegény
p és nem öngyilkos leszel...
p
p
p Tömeg-
p szerencsétlenség,
p katasztrófa okozó
p és/vagy haszonélvező –
p vagy csak katasztrófaturista…
p x
Berzsenyi Dániel
Életfilozófia
Én is örömre születtem
Árkádia berkében,
Rózsapárnán szenderegtem
Cypris ambrás ölében.
Az aranyszázad istene
Pásztorai közé kene.
Ah, de mint az aranyvilág,
A rózsakor elrepül!
Olympusra más isten hág,
S Dodona berke dördül.
Elvirít a szép kikelet,
S vele a hesperi liget.
Az enyém is elvirult már!
Pályám vége közelit:
Hol a gigászi Örök vár,
S chaoszába elmerít,
Mint egy cseppet az óceán,
Mint egy sóhajtást az orkán.
Légyen álom, légyen bíró,
Bátran megyek elébe,
Mint egy elfáradt utazó,
A vadon enyhelyébe.
Mert ha bíró: nem furdal vád,
Mert ha álom: nyugalmat ád.
Ember voltam, csak gyarlóság
Létem fényes bélyege,
Ha virtusom nem hiúság,
Forró vérem melege,
Ha szívem nemesebben vert:
Önmagában méltó bért nyert.
Sírjak-e, hogy életemet
Jól használni nem tudtam,
S legkiesebb ösvényimet
Álmodozva folytattam?
Ha ezt ujra elkezdhetném:
Ismét a multat követném.
Az ifjúság örömeit
Lelkesedve öleltem,
De szívem szebb ösztöneit
Soha bé nem tölthettem.
Ithakám partját elértem:
S ah, hazámra nem ismértem!
Úgy éltem, hogy életemet
Visszaélni ne bánnám,
Úgy éltem, hogy életemet
Végezni ne fájlalnám;
Megcsókolgattam rózsáit,
Megizzadtam vaspályáit.
Láttam a mosolygó tavaszt,
Láttam az égető nyárt,
Láttam miden időszakaszt
S minden földi láthatárt:
Ha örök időket élnék,
Ezeknél többet nem érnék.
Tűnő éltem rövidségét
Én tehát nem siratom,
S a jövendő kétes képét
Előre nem borzadom,
Minden kornak van istene,
Nem zúgolódom ellene,
S kebelemben marasztom.
Berzsenyi Dániel
Osztályrészem
Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.
Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja,
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
A heves ifjút!
Bár nem oly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissza,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
Tíburi forrás;
Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Biztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
Kérjek-e többet?
Vessen a végzet valamerre tetszik,
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
Mindenütt boldog megelégedéssel
Nézek az égre!
Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!
Itt is áldást hint kezed életemre,
S a vadon tájék kiderült virány lesz
Gyönge dalodra.
Essem a Grönland örökös havára,
Essem a forró szerecsen homokra:
Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,
Itt hüves ernyőd.
http://verselemzes.hu/berzsenyi-osztalyreszem-verselemzes/3/
A
létjavító
vagy rontó ember -
plusz-mínusz végtelen
Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…
Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,
hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,
ami méltó a Jó Isten hasonmás teremtményéhez?
Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,
de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint
szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,
vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...
Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,
boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,
de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,
szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házaspokolban…
Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –
önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.
Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?
Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...
A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,
ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most
változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,
mint azt gyáva önigazulásul magunknak is hazudjuk...
Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,
ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük
és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,
és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…
p.s.:
Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,
ami segíti a kifejezést és megértést, az érzékenyítést,
az elképzelést, az elemzést és az újra egészbe rakást,
a megítélést-értékelést, elsajátítást és életváltoztatást…
|