Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőségvizsgálatok anyanyelven



Életjavító vagy rontó ember – III.

Tünetek, leletek, kórképek, diagnózisok

Oly jó/rossz életeket, korokat/világokat

teremtő, fenntartó és elszenvedő emberek

*

Bessenyei György

Bessenyei György magához

Ki vagyok? mi vagyok? merrül s mibül jöttem?

Hol voltam? s hogy esett hogy világra lettem?

Érzek, gondolkodom, küszködöm, fáradok,

S lélek, melynek útján szüntelenül halok.

Létemet táplálván testemet emésztem,

Élni törekedem, s életemet vesztem.

Gyötrelmek közt vigad szivem a veremben,

Fájdalommal öröm így laknak szivemben.

Halandó sorsomat ekként ha szemlélem

Benne szabadságom rabságával lelem.

Hányszor kell érezni változásaimat?

S hogy kerülhettem el hányattatásimat?

A történeteknek veszélyes tengerén;

Egy kis tűz vezérel, hogy futhassak térjén;

Ennek világánál sok oly kőszálakat

Kerülök, hol mások lelték halálokat.

Nézek, gondolkodom, bújdosok, remélek,

Járok, ülök, mozgok, s nem tudom hogy élek.

Testemben hánykódik, valamely valóság;

Lélek, elme, tűz, ész, milyen világosság!

Nem tudom érteni; formája sem színe

Nincsen, melybe létem valamit meghinne.

De mégis jól érzem küszködő munkáit,

Nem győzvén csudálni kiterjedt csatáit;

Örökös élettel biztatgat létembe

Ámbár raboskodik fájdalmas testembe.

Így az Ég, föld között szüntelen hánykodva

Nyögök, s majd nevetek élvén sóhajtozva.

Felettem kékellik az Égnek térsége,

Reng alattam gyakran e földnek mélysége,

Örökkévalóság kiáltja lelkemet,

De halál árnyéka fedezi testemet.

Érzékenységimnek rabságában vagyok

S mindenkor ezeknek kezek közt maradok.

Minden semmivé lész, látom e világban,

S elmúlok magam is, jól érzem, vóltomban.

Csak az Isten maga örökös igazság

Többi mind senyvedés, árnyék s múlandóság.



p A

p házasság-

p törő asszonyt

p a zsidók megkövezik?

p - Ki dobja rá az első követ?

p kérdezte a nem zsidó Jézus...

p Van-e, aki maga bűn nélkül való?

p - Asszony menj, többé ne vétkezz...!

p

p

p Egy

p férfinak

p több vagy más

p van megengedve,

p mint egy nőnek?

p Elnézett a férfinak

p a poligámia, ha ő azt

p elég diszkréten intézi?

p

p Vannak

p bocsánatos,

p és vannak halálos bűnök –

p ilyen az úgynevezett megcsalás,

p ami elvileg-eleve megbocsáthatatlan!?

p Ezért hiába is tanúsít Ő őszinte megbánást,

p akkor is szakítasz, válsz, örök haragot tartasz,

p ha ez neked sem jó, s végleg egyedül maradsz…

p

p

p Úgynevezett

p nyitott házasságban éltetek,

p és még máig sem értitek, hogy

p az időközben felnőtt gyermekeitek

p miért is nem élnek házasságban,

p saját gyermekkel új családban...

p

p

p Mire

p vigyázol

p a legjobban?

p A szemed fényére?

p A szüzességedre, a becsületedre?

p Ami végleg is elveszthető, illetve

p csak nagyon nehezen visszaszerezhető?

p Vagy csak arra, ami bármikor pótolható?

p

p

p

p Szüzesség

p elveszítése:

p minél előbb

p essünk túl rajta -

p a barátnők cukkolása,

p csoportnyomása hatására

p (majd még hiába a késő bánat,

p s akár egy életen át megszenvedi...)

p

p

p Falujukból

p turisztikai látványosság,

p a hamvas szende szűz

p lányukból kurva lesz

p a fizető vendég

p szolgálatára...

p

p

p Csalódott

p ex felesége

p jól bosszút áll

p a híres emberen:

p megírja bosszúszomj-

p kielégítő emlékiratait...

p

p

p Megfordul

p a régi mese

p happy endje:

p Piroska falja fel, és

p zsigereli ki a „farkast” …

p (ez Heltai Jenő verziója)

p

p

p Nem

p én vagyok

p nálad az első -

p csak az anyukád,

p a gyereked stb. után állok,

p ha marad még rám idő, erő...

p (nem vész-, de alaphelyzetben)

p

p

p Már

p nem fiatal:

p megrögzültek

p a bevett szokásai,

p már nem tud/akar

p a másikhoz alkalmazkodni,

p már lekésett a páros életről…!?

p

p

p Barátai

p vagy testvérei

p sem voltak soha,

p alá- vagy fölérendelt:

p hol és hogy tudta volna

p empatikusan begyakorolni

p az egyenrangúak alkalmazkodást

p és a mellérendelő kapcsolattartást?

p

p

p Savanyúnak

p mondja a szőlőt,

p (és rondának a nőt,

p elavult intézménynek

p a monogám házasságot)

p amit ő itt és most még

p nem ér el és fel...

p

p

p Annyira

p retteg a kudarctól,

p vagy fél a házasélettől,

p hogy végleg megfutamodva

p apáca vagy pap/szerzetes lesz...

p

p

p Nem mer

p kezdeményezni,

p a lány is túl „büszke”:

p sohasem jönnek össze:

p örökre egyedül maradnak,

p vagy pedig dafke mással,

p méltatlannal társulnak!

p

p

p Aki

p bőven

p megelégszik azzal,

p hogy saját életében

p a főszerep eljátszása

p helyett csak statisztáljon,

p ott is a tömegjelenetekben…

p

p

p Aki

p kígyót,

p Tartuffe-öt

p melenget a keblén,

p aki kitúrja a házából

p és szétbomlasztja családját,

p kiforgatja a vagyonából stb.

p

p

p Akik

p örülnek

p a semminek

p és jól megfogják,

p vagy akik elégedettek,

p ha adnak a szarnak egy pofont

p

p

p Aki

p „nominalista”

p és nem realista,

p akit a fizetés számjegye

p és nem a vásárlóereje érdekel

p

p

p Aki

p azt gondolja, sőt

p fennen hangoztatja, hogy

p „Legyen meg Isten akarata”,

p mégsem prostikat evangelizál,

p hanem inkább vödörben halászik

p

p

p Abban

p a hiszemben van,

p hogy ő Isten médiuma,

p aki automatikusan írja üzenetét,

p de istenigazából vagy a zsarnoka súg,

p vagy a megélhetési kényszer diktál neki

p

p

p Akin

p az általa

p gyártott selejtes

p munkatermék áll bosszút,

p mint anno a propaganda-filmben

p Latyin a tánc közben lecsúszó nadrág...

p

p

p Aki

p csak

p a kályhától

p indulva „tudja”

p a tánclépéseket,

p akinek teljesen oda

p minden tudománya,

p ha a nagy szélben

p elrepül a kezéből papír…

p

p

p Olyan

p áron menti életét,

p hogy így elveszik a becsülete:

p eladja az anyját, elárulja hazáját

p önmagát túlélő erkölcsi hulla marad…

p

p

p Meg-

p részegedik,

p - ideiglenes őrült -

p majd kijózanodik,

p de akkor már késő:

p már házas vagy apa...

p

p

p Elmegy

p a nagy hozomány,

p ami egy ideg elvakított,

p de megmarad a csúnya

p és buta, unalmas, lusta nő...

p

p

p Távolból

p még szép volt,

p amikor elvetted,

p nem volt próba-

p házasság, udvarlás,

p izzasztó társastánc -

p de ezután túl közel jött

p és ez lerombolt minden illúziót...

p

p

p Lakva

p ismerni meg

p a másik embert –

p de így csak a házasság után,

p az összeköltözés során derülhet ki,

p hogy tulajdonképpen ki is életed párja...!?

p

p

p Sokáig

p jól tudott

p színészkedni –

p de az angyalkából

p hamar házisárkány lesz:

p el- és megszenveded ezt

p a „csodás” metamorfózist...

p

p

p Későn

p derül ki:

p nincs közös

p s hasonló szín-

p vonalon folytatható

p beszédtémátok, ha már

p elmúltak a mézeshetek...

p

p

p Évekig

p spórolt

p külföldi úton

p vesznek össze

p vagy idegenednek el

p egymástól végleg a párok -

p akkor ülnek le először nappal

p is hosszabb időre egymás mellé

p nem csak napi ügyről beszélgetni...

p

p

p Aki

p nem látja

p a fától az erdőt -

p aki túl közel áll a képhez,

p így nincsen rálátása az egészre,

p aki nem kapaszkodik fel a hegyre,

p a sub specie aeternitatis

p szellemi magaslatára…

p

p

p Se

p a szobádban,

p se a lelkedben

p nincs rend, tisztaság:

p ahogyan bent, úgy kint….

p

p

p A

p házi-

p munkától

p megkímélt lány

p gazdag férjet keres,

p akinél cselédet tarthat…

p

p

p Ha

p már elvonult

p a vihar és égszakadás,

p három esőkabátot is felveszel?

p Mindig utólag, már a lépcsőházban

p tudod, mit kellett volna tenni/mondani…

p

p

p Csak

p utólag

p derült ki számodra,

p mi volt a játékszabály –

p hiába is hivatkozol erre,

p előre borítékolt vereséged…

p

p

p Rossz játékos,

p könnyelműsködő védő,

p vagy kiismerhető csatár vagy,

p nem tudsz vagy mersz cselezni,

p megkönnyíted az ellenfél dolgát…

p

p

p Egyes

p egyedül

p akarod meg-

p nyerni a meccset,

p önző vagy, egyénieskedő stb. -

p nem hozod helyzetbe a csapattársakat…

p

p

p Senki

p nincsen

p a saját helyén

p a focicsapatban -

p mindenki gólt lőne,

p és rohan előre, előre:

p ez előre borítékolhatóan

p egy ménkű nagy öngól

p

p

p A

p tétlenség

p az ördög párnája –

p az unatkozó gyerek,

p az aranyifjú többnyire

p csak/főleg rosszat forral

p

p

p Semmi

p lényegesre sincs időd,

p miközben esztelenül pazarolod,

p és időrablókat etetsz a tenyeredből

p

p

p Csak

p a vak-

p szerencsében

p bízó vakrepülő,

p vak tyúk is talál szemet,

p a bekötött szemű kötéltáncos

p

p

p Segélyek,

p támogatások,

p könyöradományok

p elvágható infúziójára

p rákötve már mindhalálig

p

p

p A panel

p „munkásszálló”

p kiszolgáltatottja –

p vége van, ha elzárják

p a víz- vagy a gázcsapot:

p szomjan hal és megfagy…

p

p

p Az

p önellátástól

p egyre messzebb navigáló,

p egy kályhát se tud fűteni,

p egy kenyeret sem tud sütni,

p és éhen hal, ha bezár a Tesco…

p

p

p Vagy-vagy:

p ha nem ölsz,

p akkor téged ölnek:

p egy nagy háborús front a világ!?

p

p

p Csak

p két rossz van:

p elköveted vagy

p pedig elszenveded

p az igazságtalanságot

p

p

p Csak

p kétféle

p szerep van

p a világszínpadon:

p rab vagy smasszer vagy?

p

p

p A

p napok

p kezdetén,

p mint Tell Vilmosnak,

p le kellene lőnie az almát

p az alatta remegő fia fejéről –

p ilyen „bátorságpróba” elé állítva…

p

p

p A

p bábeli

p nyelvzavarban

p meg sohasem,

p legfeljebb – tragikusan

p vagy komikusan - félreérthetnek

p

p

p Örökös

p időzavarba hoznak,

p hogy soha-soha ne

p érhessed utol magad

p (vagy megteszed ezt

p te magad is helyettük)

p

p

p A

p lakótársa,

p a szomszédság,

p és a közvélemény zsarnoksága

p ellenőrzi a konyhád és a hálószobád is –

p túltesznek minden politikai rendőrségen is…

p

p

p Ha

p nem

p (párt)

p szimpatikus

p vagy itt és most

p nem nevetnek viccén:

p akkor nincs kiszolgálva

p az élelmiszerboltban…

p

p

p Aki

p még büszke is rá, hogy

p ő a megtestesült élhetetlenség:

p hogy ő még sivatagban sem tud

p egy pohár vizet se eladni

p a majd szomjan halónak…

p

p

p A

p divat

p kedvéért

p végleg eldeformálod

p lábad, tartásod, látásod stb.?

p

p

p Minden

p hagyományt

p tisztelsz és ápolsz:

p a vak megszokásokat is,

p amikről te magad sem tudsz?

p

p

p A házi-

p orvostól várnád

p az eligazítást életed

p ideális tartalmáról és formájáról

p

p

p Mindig

p a másiknak,

p vagyis őneki

p és nem nekem

p kéne egy kicsit,

p de inkább nagyon

p és mielőbb megváltozni!?

p Ha nem teszi, magára vessen…

p

p

p Aki

p épp, hogy

p nem egyen-

p rangú élettársat,

p de a parancsát vakon

p teljesítő „katonát” vagy

p ingyen cselédet keresgél...

p

p

p Akitől

p soha nincs,

p nem is lehet

p egy perc nyugalmad,

p egy házsártos némber:

p folyton zsémbel, perel stb. -

p max. vészjósló csendben van...

p (pl.: Arany János - Jóka ördöge)

p

p

p Aki

p nemcsak elnézi,

p de még rád is hagyja,

p netán fel is dicséri a hibád,

p hogy hízelgéssel megkedveltesse magát...

p

p

p Az

p a „varázsló”

p aki előbb hipnotizál,

p majd nagy szerelmem ellen

p uszít, hergel, lázít, ugraszt -

p ami végül az ő életébe kerül,

p de belőlem meg gyilkos lesz,

p igaz, komoly mentő körülménnyel...

p

p

p Rossz

p gyermekkori

p beidegződése,

p a neveltetése miatt

p havi virágzását havi bajnak

p mondja és így is éli meg –

p előtte, közben, utána

p elviselhetetlen...

p

p

p Csak

p jobb ügyhöz

p méltó buzgalmú

p botrányhősködéssel

p vált ki átmeneti figyelmet

p

p

p A

p politikus,

p az állam,

p az ügynök,

p és a „jóbarátod”

p biztos, hogy szeret téged,

p hiszen, ahogyan mondja is,

p csakis a te javadat akarja –

p és jószerivel el is veszi azt...

p

p

p A

p restség,

p lustasága miatt

p magát már eleve

p vereségre kárhoztató

p

p

p A

p nem

p sikerorientált,

p de inkább/vagy csak

p kockázatmentes kudarckerülő

p

p

p Az eseti

p önkielégítést,

p maszturbálást

p még bűntudatosan

p - sem – végző, gyakorló

p

p

p Korai

p magömlés,

p ejaculatio praecox tünetét

p öngyilkossággal végleg kúráló

p (Szigorúan ellenőrzött vonatok)

p x



Orczy Lőrinc

Szívbéli sóhajtás a bölcsesség után

A bölcsesség oly szép, hogy minden kívánja,

De ennek csak kevés igaz tanítványa,

Mire vetemedhet ember tudománya,

Mivel hibás legjobb elme találmánya.

Belső ösztönéből indul, iparkodik,

Nap, hold, csillagokon, egen álmélkodik

Föld színén tekereg, bé is kéredzkedik,

Tengerbe bémegyen, poklon iszonyodik,

Égi csattanásnak villámját csodálja,

Természet erejét mindenben vizsgálja,

Sokezer dolognak okát nem találja,

Elméjének vagyon ezer akadálya.

Világ állapotján s rendén vizsgálódik,

Érteni, megfogni kívánván aggódik,

Tűz, föld, levegő, ég, vízen akadozik,

Rejtezett okokkal szűntelen birkózik.

Magában tér, kisebb világ épületét,

Az embert, és ennek csodálatos testét,

Vizsgálja mind külső, mind belső tetemét,

Percét, ízét, vérét, de leginkább lelkét.

Melyen elmélkedik, meg nem esmérheti,

Homályából senki ki nem vezetheti,

Magától pediglen éppen nem értheti,

Mint vak tapogatva járván bú emészti.

Csúszó-mászó, járó, repdeső állatok,

Ezek is előtte elzárott lakatok,

Vagynak ilyen módon mindenütt csak gáncsok,

De ember magának mégis legfőbb titok.

Boldog! ki esméri tehetetlenségét,

Határozni tudja büszkés eszességét,

Látván elméjének ilyen kisdedségét,

Nagyra nem terjeszti csonka mesterségét.

Csalatkozott ember mely kevésre mehet,

Bizony nem adhatunk világosabb jelet,

Ím jelen dolgokról csak keveset érthet,

A múltat nem tudja, ami lesz rejtetett.

Hát mely homály vagyon a nagy tudományban,

Istenhez, s lélekhez tartozó dolgokban!

Mennyi különbözés vallás formáiban,

És ahhoz tartozó külső szolgálatban!

Indulj meg Pekingtől, menj szinte Rómáig,

Nagy Bairtól eredj, juss egész Prágáig,

Evezz tengereken Lisbontól Dantzkáig,

Linztől a Dunán le Sándor oszlopáig.

Akármely nemzetnek nézzük is vallását,

Tapasztalni fogjuk gyakor változását,

Szégyen, mire vitte sok nép gyalázatját,

Ki csufosan tette lelki áldozatját.

Volt olyan vaksága emberi elmének,

A krokodilust is tartották Istennek,

Mi több fokhagymának oltárt emeltenek,

Ily gyengeségekkel ám dicsekedhetnek.

Természet rendének setét homályában,

Eredvén az ember mély vizsgálásában,

Sokezer esztendőt tölte tanulásban,

Nem sokat ment elöl mégis munkájában,

Most is csak azt tudják, mit halandó tudhat,

Hogy fő bölcsességre senki fel nem juthat,

Kevés amit ember elméje megfoghat,

Több az, amelyeknek végére nem járhat.

Ha volt is, ki szárnyon feljebb emelkedett,

Többi társainál több talentomot vett,

Az is félve csak oda mehetett,

Honnan a kétsége könnyebben térhetett.

Határozott eszét némelyik csigázta,

S az elrejtett dolgot addiglan vizsgálta,

Míglen kevélységét Isten megbosszúlta,

S vakmerőségének jutalmát megadta.

Arisztotelésznek testét örvény lepte,

Mikor dagadását tengernek szemlélte,

Pliniust Etnának tüze emésztette,

Mikor a kemence száját nézegette.

Szerencsés Salamon, kit a főbb Okosság,

Vezérlett vallani, hogy minden csak hívság,

Boldog véle együtt, kit még a romlottság

Nem bír, s nem emelget a kevély tanultság.

Boldog hétszer, mondom, ki tud elégedni

Menny ajándékával, s nem megy temjénezni

Felpuffadt eszének, vagy tud kéteskedni,

S elrejtett dolgokra nem mer ereszkedni.

Kevély a tudomány, az embert ragadja,

Ki poharából itt, azt megtántorítja,

Mi tanulásunknak légyen tehát módja,

Kinek-kinek illik, légyen arra gondja.

Csak annyit hörpentsünk édes poharából,

Kitől jobbak leszünk, s éltünk nem rosszabbúl.

Nem áll az okosság disputációból,

Mást kell megtanulni filozófiából.

Isten úgy akarta, hogy ember dolgozna,

Cselekedne inkább, mintsem gondolkozna,

Mennyei dolgokat se igen vizsgálna,

Földi lévén földi tudományt tanulna.

Nem tudományt adta célul az embernek,

Ada más jobb véget kötelességének,

Mint határa vagyon romlandó éltének,

Úgy bizonyos célja vagyon elméjének.

Elég nagy tudomány, ha jól tudunk élni,

Ha a jó erkölcsben tudunk elöl menni,

Hibás vétkeinket meg tudjuk esmérni,

Másoknak is vétkét meg tudjuk feddeni.

Arra halandónak szükség iparkodni,

Miképp rossz vágyódást lehessen fojtani,

Harag irígységet hogy kell hárítani,

A szép egyességet mint kell megtartani.

Jöjj el fő Bölcsesség! esmértesd magadat,

Taníts, hogy esmérjem én mennen magamat,

Tenéked áldozni innen-túl munkámat,

Vesd le fátyolodat, vond le homályomat,

Epikur, Seneca, Plátó tudománya,

Wolff, Argens, Malebranche, Newton találmánya

Nem segít, mert hibás ezek takarmánya,

Te légy, fő Bölcsesség! én elmém kormánya.



A

létjavító

vagy rontó ember -

plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó a Jó Isten hasonmás teremtményéhez?

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házaspokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunknak is hazudjuk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…

p.s.:

Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,

ami segíti a kifejezést és megértést, az érzékenyítést,

az elképzelést, az elemzést és az újra egészbe rakást,

a megítélést-értékelést, elsajátítást és életváltoztatást…