Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőségvizsgálatok anyanyelven



Életjavító vagy rontó ember – II.

Tünetek, leletek, kórképek, diagnózisok

Oly jó/rossz életeket, korokat/világokat

teremtő, fenntartó és elszenvedő emberek



Bessenyei György

AZ IFJÚSÁGNAK PANASZA

Tüzes ifjúságunk vigassága bomlik,
Életünk öröme lassan-lassan romlik.
Bágyadott szívünknek pusztul nyájassága,
Hidegszik véribe, s lankad kívánsága.
Csendesedni kezd majd tüzes szelességünk.
Baját jelengeti tikkadt egészségünk,
Ifiúi erőnk fárad ereinkbe,
Mindég hidegülést érzünk heveinkbe.
Gyönyörűségünkbül buzog fel csömörünk,
Mindenkoron búra változik örömünk.
Gyermeki időnket mennyire hagytuk már!
Ifjúságunkban is számosodott a kár.
Ezelőtt boldogok, mindég nyájaskodtunk,
Vidám szíveinkkel vég nélkül mulattunk.
Már most természetünk nevelvén adóját,
Keserűvel főzi fel ajánlott javát.
Fogy lassan vigságunk; lankadnak tagaink,
Titkosok, ravaszok nyelvünkön szavaink.
Gyermek életemnek kedves esztendeit
Óhajtom, most látván éltemnek veszélyit.
Mostani életem tele mesterséggel,
Kívánságiban él, kínos nyereséggel.
Erejétül tovább fosztatik napokként,
Kedve, egészsége enyészik lassanként.
Gyönyörűséginktül fájdalmakat kapunk.
Minden nyájasságot végtére megununk.
Néha keseredvén, siratom életem,
Teréhnek találván mindenben a létem.
Ifjúságom feddem hasztalanságáért,
De megént ölelem sok nyájasságáért.
Mint az asszonynemet, mit futunk s kedvellünk,
Előlünk elvetünk, majd ismét ölelünk:
Ifiúságomat úgy tartom éltembe,
Alig tudom, vele mit tegyek vesztembe.
Néha haragomba akarnám múlását,
De megént változván kérem újulását.
Napjait, hogy múlnak, titkosan siratom,
Folyt gyönyörűségem szívemben óhajtom.
A repülő idő húz koporsóm felé,
Ah, mi módon kelljen dűlni ebbe belé!



p Mert

p te most

p nem vagy boldog,

p s életgyávaságod miatt

p titkon érzed, hogy így maradsz,

p arra fecsérled szellemi-lelki erőidet,

p hogy kétséget kizárva bebizonyítsd:

p a másé – is - csak hamis illúzió

p (te csak attól vagy „boldog”,

p hogy ha legalább másokat is

p boldogtalannak látsz-láttatsz,

p minősítesz le, degradálsz...

p

p

p A

p tények

p makacs dolgok,

p de a megállapításukból

p még semmi nem következik:

p ha ez van, akkor ezt kell tenni?

p Ha te úgy teszel, mintha mégis,

p akkor csak a te rejtett értékelved,

p és így döntésed súlyát mismásolod…

p

p

p Errefelé

p nemzeti sport

p az ún. kótyavetye,

p de nem a megunt,

p felesleges tárgyakból,

p hanem a pótolhatatlan

p kincsekből, értékekből:

p Pl. a fiatal lányok ziziért

p adják oda a szüzességüket…

p

p

p Vagy

p csak koszos

p és trehány nők vannak,

p vagy olyan pedáns asszonyok,

p akik lakhatatlanná varázsolják az „otthonod”

p

p

p Aki

p többel fizeti le,

p annak ad igazat

p a rendőr, a bíró stb.

p Olykor erre még akár

p nyilvánosan licitálni is lehet:

p senki többet harmadszor…!?

p

p

p Fogadatlan

p ügyvéd, prókátor,

p fontoskodó kotnyeles –

p minden lében kanál vagy,

p aki mindig láb alatt is van

p (el is teszik láb alól…!?)

p

p

p Mindig jól

p vagy mindig rosszul

p akarsz járni: vagy-vagy?

p Nincsen arany középutad?

p Vagy rámenős haszonleső,

p vagy „keresztény” kárvallott!?

p

p

p Benned

p a jó ige magja

p rossz talajba hull,

p sziklás talajra, kőszívre,

p és így hetvenhétszeres termés

p helyett meddő marad, nem csírázik

p

p

p 77

p Amit

p vetsz,

p azt aratod –

p hetvenhétszer

p a jót is, rosszat is:

p ha te szelet vetsz,

p akkor vihart aratsz…

p

p

p Éppen

p a saját hazádban

p nem lehetsz próféta?

p Ahogyan még Jézus sem.

p Ahol már egy klott-gatyás

p kisfiúként is „jól ismertek”,

p ott azok már jó előre végleg

p be is skatulyáztak…

p

p

p A

p késő bánat

p is eb gondolat -

p de te még szinte

p meg sem tettél valamit,

p és már nyomban meg is bánod!

p

p

p A

p barátságosság

p az erőltetett ön-

p megkedveltetés miatt

p összekeveredik a bratyizással -

p s így oda lesz a tanári tekintélye,

p és így nem tud már számon-kérni,

p szigorúan-irgalmasan igazságos lenni...

p

p

p Anyukád

p egyetlenegyszer

p megdicsérte a hangod,

p azóta naphosszat kornyikálsz

p és operaénekes pályára készülsz –

p el vagy tévedve, de nem tudsz róla...

p

p

p Ami sok,

p az tényleg sokk!

p A végletekig halmozó,

p aki nem ismeri-érzi

p az optimumot -

p aki nem tudja, hogy

p a jóból is megárt a sok…

p

p

p Csírájában elfojtod

p vagy nem ápolva sorvasztod, ölöd

p életszínesítő-életízesítő kapcsolataid

p

p

p Elzárkózva

p cigányoktól, zsidóktól,

p szegényektől, jöttmentektől

p lassan, de biztosan elszegényíti életét

p

p

p Óriási mázlid van,

p ha Mekk mester épp ráér,

p hogy szerelgesse a fűtésed,

p a többi még ennél is rosszabb...

p

p

p Társaidat,

p gyakran, folyton

p kész helyzet elé állítod,

p és csodálkozol, ha ezért

p ők – joggal – neheztelnek,

p hisz nem voltál rájuk tekintettel,

p vagy atyáskodva akartad a javukat

p (fait accompli: befejezett,

p megmásíthatatlan tény)

p

p

p Kész-

p ételeket eszel,

p készitalokat iszol

p az étel/életmenzán,

p amit idegen emberek

p gyártottak idegeneknek…

p

p

p Öröm

p helyett üröm

p Táplálkozzál csak

p mindig a legutolsó

p ún. tudományos eredmények,

p legalábbis a kihangosított részeik

p v. diétásnővéred útmutatása alapján…

p

p

p A

p hitetlen

p Tamás(né),

p aki újra és újra

p még több bizonyítékot kér,

p amikor a gyerekrablók elküldik

p a fiának az egyik levágott ujját…

p

p

p Csak

p egy lépésre

p vagy a terített asztaltól

p és te mégis éhezel, szomjazol,

p és könyöradományokért koldulsz -

p vak szokásból követed családi mintád

p

p

p Veszett

p eb vagy,

p aki beleharap

p az ételt adó kézbe,

p majd meg panaszkodsz

p az mai ember közönyéről…

p

p

p Az

p alkohol

p téged is öl, butít

p és nyomorba dönt,

p mert nem akartál, ill.

p tudtál mértéket tartani –

p ez utóbbi esetben éppen

p hogy csak segített volna…

p

p

p

p Érvek híján

p a családi-baráti vitában

p ököljogot érvényesítesz,

p mint egy oktalan vadállat,

p mint egy fixálódott kisamasz,

p mint egy (gyerek)bandavezér

p stb. stb.

p

p

p Mocskos

p a kezed és

p mocskos a szád is,

p és mást is bemocskolnál,

p hogy így tűnj tisztábbnak...

p (vagy a szerecsent mosdatod,

p mint kibérelt lelkiismeretű írástudó)

p

p

p Nincs

p olyan kicsi segítség,

p ami ne lehetne életmentő -

p ha a sivatagban egy pohár víz hiányzik,

p ha már csak egy krajcár híja van a hétnek,

p ha a fuldokoló egy szalmaszálba kapaszkodik,

p ha még pont egy kisegér kell a répakihúzáshoz,

p ha a kisegér tudja kirágni az oroszlánt a hálóból stb.

p

p

p Csak

p egy pirinyó

p fogaskereket spórol ki,

p és váltig nem érti, hogy

p miért döcög, akadozik

p az egész gépezet…

p

p

p Minden

p vágyat elfojtasz

p vagy kiölsz magadból,

p hogy így soha ne érhessen

p semmilyen semekkora csalódás

p

p

p Nem

p találod meg

p a saját műfajod,

p és teknősbéka létedre

p a nyúllal futsz versenyt,

p amivel így eleve biztos

p kudarcra ítéled önmagad

p

p

p A

p jó példa

p mutatása

p száz tanáccsal,

p ezer intéssel felér -

p ahogy viszont a rossz

p semmissé teszi, agyonüti

p az összes verbális bölcsességed...

p

p

p Legrosszabb

p cselekedeteink

p és tulajdonságaink

p sem lehetnek oly rondák,

p mint aminő ronda és gyáva,

p ha nem merjük bevallani őket.

p (Montaigne)

p

p

p Nem

p lehet elég

p korán kezdeni

p a spiclivé válást!

p Ki az, aki önként

p beköpi az osztálytársát?

p Ki az, aki vállalja, hogy

p felírja a táblára a rosszakat?

p Ki az, aki stréberként nyalizik,

p árulkodik a tanár bácsinak/néninek?

p

p

p Amikor

p legény kell a gátra,

p akkor minden szájhős

p anyukája szoknyája mögé bújik,

p amikor a hazát kellene megvédeni,

p csak anyámasszony katonáit találhatunk...

p

p

p Csak

p két dolog zavar

p a hangszeres játékban:

p a hangszered és a kotta –

p ezek nélkül egy virtuóz vagy...

p

p

p Tapintatlanok

p és igazságbunkózók -

p itt az őszinteség nem több,

p mint szalonképes szadizmus

p

p

p Mindenki

p gyanús, aki él

p a bűnösséget vélelmezik

p az ártatlanságot bizonyítani kell,

p mégpedig minden kétséget kizárva…

p

p

p Az

p álbarátok

p ölelgetnek,

p hogy kitapogassák

p a gyenge pontjaidat, hogy

p majd oda döfjék a tőrjüket –

p és oda is döfik és meg is ölnek.

p

p

p Akkor

p sem vágsz

p bele a dologba,

p indulsz el járatlan úton,

p ha már tényleg nincs semmi,

p de tényleg semmi vesztenivaló,

p s csak a láncaidat veszítheted el...

p

p

p A

p dodonai

p jóslatokat

p tevő és vevő –

p minden kijelentést

p így is, úgy is lehet

p érteni és értelmezni:

p ha akarom, vemhes,

p ha akarom, nem vemhes?

p

p

p Addig jár

p a korsó a kútra,

p míg előbb-utóbb el nem törik –

p ha egyszer nagy szerencséd volt,

p akkor ezen túl már bérleted is van?

p

p

p Akit Isten szeret,

p az fiatalon halhat meg,

p a csúcson kell abbahagyni,

p az öregedés szánalmas leépülés...!?

p (Domján Edit öngyilkossága 40 évesen)

p

p

p Legyen

p egy példaképed

p és kövesd őt mindenben,

p akkor is, ha átmegy a pirosban –

p sőt még akkor is, ha kútba ugrik

p

p

p Munkádon

p nem tudsz/próbálsz

p játékossággal könnyíteni,

p és úgy játszol, mintha dolgoznál,

p folyamatos teljesítménykényszerben

p

p

p Az

p életet

p csak játéknak,

p visszacsinálhatónak,

p a játékot vérre menő

p élethalálharcnak veszik...

p

p

p Békaperspektíva

p Nem mer/vagy nem képes

p a humor magaslatára felmászni,

p ahonnan eltörpülne óriásinak látszó gondja

p (illetve: sub specie aeternitatis szemlélődni…)

p

p

p Nem

p mer tréfálkozni,

p viccelődni, parodizálni stb.

p mert hátha most rosszul sül el -

p le is mond egy élet-dimenzióról

p

p

p A

p humor

p annyira emberi

p s az élet sava-borsa:

p ironizálj, gúnyolódj, poénkodj stb.

p lehetőleg/főleg a többiek rovására

p

p

p Aki

p a leghangosabb,

p mindig annak van igaza.

p A vitás esetben szavaznak –

p a kérdésben a többség dönt…

p

p

p Mindig

p a többségnek van igaza,

p mindig annak adj igazat,

p akivel éppen most beszélsz,

p és akkor nem kell bajmolódni

p az önálló véleményalkotással...

p

p

p Ne hallgass

p soha senkire,

p mindig menj csak

p a saját fejed után,

p hiszen te csak tudod, hogy

p milyen jó fej vagy - vagy nem?

p

p

p Síró,

p bömbölő,

p rinyáló, pityogó

p elkámpicsorodó -

p így mindent elérhetsz,

p ha már nincs más eszköz,

p mindig ezt vesd be –

p csak megszánnak,

p csak beadja derekát

p az anyukád, a férjed…

p

p

p Rejtsd,

p de inkább

p fojtsd el a könnyeidet,

p fojtsd italba bánatodat -

p egy férfinak szégyen a sírás,

p hisz az nőies megkönnyebbülés,

p az mifelénk nem katonadolog

p (de az infarktus, agyvérzés az…)

p

p

p A

p zsarnok

p közhatalom

p bármikor megtilthatja

p némely halott eltemetését -

p és sehol nincs egy Antigoné,

p egy „polgári engedetlen” hős…

p

p

p Bele

p is döglene,

p ha nem látná

p mindenki jónak –

p egy napig sem tudná

p elviselni a rossz látszatot,

p amint Mikszáth kisregénye

p „vén gazembere” egy életen át

p

p

p Állat-

p és emberidomárok

p egyre növekvő kereslete

p hamar megfelelő kínálatra talál:

p tódulnak, tolongnak, hemzsegnek

p az óvónénik, tanítók, népnevelők stb.

p

p

p Utcai

p megrendezett

p családi jelenetek

p ún. ingyen-cirkusza -

p a nyilvánosan rendes családok

p csak zárt otthonukban marakodnak

p

p

p Sosem

p tiszta az elméd:

p kábult, bódult vagy

p vagy altató, nyugtató

p vagy serkentő szerektől,

p vagy a „bűbájos” nőtől,

p vagy csak a média napi

p tömeghipnózisától…

p

p

p Mindig

p valami vicceset,

p vagy blaszfémiát

p kéne újra mondani,

p valami kunsztot csinálni,

p hogy végre rá figyeljenek!?

p

p

p Kifürkészik

p hálószobatitkaid,

p vagy te fecseged ki

p a szesztestvéreknek,

p és aztán azzal zsarolnak...

p

p

p Az

p embert

p elárulhatják,

p kifecseghetik például

p féltett és szégyellt titkát -

p de az hogyan lehet, hogy

p ő maga árulkodik magáról?

p Akár akaratlanul is?

p Nem kínvallatással.

p Egy freudi elszólásban,

p egy óvatlan gesztusban,

p egy spontán arckifejezésben?

p

p

p „Aki

p mondja másra,

p az mondja magára...”

p Aki ítél, az megítéltetik…

p Elárulja magát: neki is ez a baja,

p ezért is van erre ily éles szeme…!?

p Ill. maga helyett bűnbak kell neki,

p vagy egy aktív tolvaj, aki figyelem-

p elterelő manőverként Tolvaj!-t kiált…

p

p

p Nem

p szoktatnak

p szobatisztaságra,

p vagy felnőttkorban

p hagyod elveszíteni azt,

p és így végleg be is zárkózol...

p

p

p Egy dologban

p nagyon „konzekvens”:

p hibái megismétlésében,

p de abban ökör következetes

p

p

p Ha

p elmúlt már

p az újdonság varázsa,

p akkor lecseréled használati

p eszközeidet és a már megunt

p szeretőd, öregedő élettársad,

p de házad és hazád is, ha lehet...

p

p

p Aki

p nem nevet

p elég hangosan

p a főnök ismételt

p bárgyú-bugyuta-blőd viccein,

p az utána megnézheti magát...

p

p

p Ahol

p a kincsed,

p ott a szíved:

p vagyis a trezorban,

p mindig ott jár gondolatod,

p mindig csak oda húz a szíved…

p

p

p Elhiszed

p a politikai demagógnak,

p hogy majd nemsokára jobb lesz,

p csak még egy két év(tized)ig tarts ki,

p s csak tengődj nyomorszinten tovább…

p

p

p Levágod

p az aranytojás tyúkját,

p és így egy mai jó húslevesért

p oly rövidlátó módon feláldozod

p a holnapod, a tényleg szebb jövőt!

p

p

p Csak

p a Vezér járhat

p felegyenesedve,

p mindenki más csak

p görnyedten, hajlongva,

p vagy négykézláb, vagy

p hason csúszva-mászva

p

p

p Mindenben

p és állandóan

p versenyeznek egymással:

p Pl. abban is hogy ki eszi

p meg leghamarabb a halat,

p vagy hogy ki tudja magát

p a legjobban sajnáltatni…

p

p

p Az

p emberek

p varázstalanítják

p az életüket- világukat:

p Karácsonykor itt nem

p a „Jézuska” hozza az ajándékot,

p hanem az apuka elmegy a kisfiával

p a játék-ajándék boltba bevásárolni…

p x



Bessenyei György

A tiszának reggeli gyönyörűsége

A Tiszának partján virradok meg egyszer,
Hol ifjú éltemben jártam sok ezerszer.
Az ég boltozatját kék szín táblájával,
Tüzesedni láttam napunk sugárával.
Mosolyodni kezd az hajnal világunkra,
Világosságot nyújt zsibbasztó álmunkra.
Az éjjeli ködök gőzölögni kezdnek,
Hegyeknek tövébe s völgyekbe rejteznek.
Innen eresztgetik felfelé párájok,
S a reggellel ekként közlik még homályjok.
A nyugodt természet kel, s kifújja magát.
Verődik álmábul; újrakezdi dolgát.
Még az erdők s hegyek homályba nyugodtak,
Hol napunk világát várván csak hallgattak.
Az álmos természet végtére megindul,
Élő fijajival munkájára mozdul.
Napunknak sugára terjeszkedik rajta,
Melly holdat, csillagot a tengerbe hajta.
Erdő s hegytetőket megaranyoz tüze,
Ragyog játékára az harmatnak vize.
Lesüllyedt az éjjel már ólombotjával,
A nap kezd ragyogni fényes világával.
Földünknek szélirül felszökött egére,
Űzi a setétet komor tengerére.
Nagy természetünkben kacagni kezd minden,
Mellynek nagy lármája elkezdődik renden:

Zendülnek az erdők sokféle hangokkal,
Szóllnak madarai a víg vadászokkal.
Jajdulnak a kopók; hangzik a kürt messze,
Bőgnek az élő fák, faldos ott a fejsze.
Az halász hajója harsog a vizeken,
Keresi prédáját e párás térjeken.
A sásas rétekre sok marhák veretnek,
Rívó bőgései gyakran kettőztetnek.
Éh szájok a fűbe széjjelharácsolnak,
Furullyája zendül köztök pásztoroknak.
A Tisza partjárul ezeket szemlélvén,
Csendesen állottam mindennek örülvén.
E víznél kétfelől szörnyű jegenyefák
Nőttek, mellyek csaknem a felleget tartják.
Iszapos gyökerek mélyen ereszkedett,
Boglyas oldalokon kérgek repedezett.
Terjedt gallyjaikkal lefelé hajlanak,
S mintha szomjúznának, a vízekbe nyúlnak.
Nyájason zörgenek zöld s fejér levelek,
Melyeken csak lassan bujdosnak a szelek.

Ezek közt a Tisza foly csendességével,
S mintha gondolkozna, ollyan menésével.
Sárga tajtékjait formálja közepén,
Sok gallyak s levelek ballagnak a színén.
Sebes örvényei bujdosván magokba,
Zúgással ütköznek néhol a partokba,
Mellyek két részeken erdejek táplálják,
S a világ lármáját csendesen hallgatják.
A páros gerlicék szárnyok csattogtatva,
Repdesnek felettek magokat mulatva.
Vidámul a Tisza turbékolásokkal,
Mert szép lármát tesznek nagy csacsogásokkal.
A Tisza egy részin széles rétek vannak,
Honnan kiáltások hallik a darvaknak.
Ezeknek nagy szavok a magas egeket
Betöltvén, lármázzák érzékenységinket.
Sok hattyúk is nyúlnak a Tisza felett el,
Kik repülvén, tűnnnek szép süvöltésekkel.
Szárnyoknak különös kettős hangozása
Olly, mint a csehelő kopók kiáltása.
Több számos madarak zengenek ezentúl,
Mellyekbül a puskaszóra sok aláhull.
Illyen dolgok között szemlélvén a Tiszát,
Gyakran jártam által örvényes folyását.

Füzesei mellett sétáltam magamba,
Fövenyes lapályján, és gondolatomba
Szüntelen neveltem gyönyörűségemet,
Részegítvén vele érzékenységemet.
A tavaszi szagok orromba ütköztek,
Mellyeket magokkal hordoztak a szelek.
Illyen az hely, ahol életre születtem,
S e nagy természetnek férfi tagja lettem.



A létjavító vagy rontó ember

I. A balga, a hiánybeteg, az élethazug önsorsrontó

II. Az álbarát, a hidegháborúzó, a rejtett-nyílt ellenség

III. A ragadozó és a préda, és a szélhámos és a balek

IV. Az állatorvosi ló, aki hátrányt véd, sőt sokasít-fokoz

V. A jó szándékú rossz segítő: szülő, tanító, pap, orvos

VI. A rossz termelő, kereskedő, mester, szolgáltató stb.

VII. A rossz munkaadó és a rossz munka – nem - vállaló

VIII. A rossz köztisztviselő, hivatalnok, ügyintéző stb.

IX. A rossz igazságszolgáltató és ítéletvégrehajtó

X. A rossz alkotmány, politikai rendszer, kormány

XI. Az államok-törvények feletti sátáni magánhatalom

XII. Az alkalmatlan, hitvány, áruló stb. szellemi elit

XIII. A balszerencsét/katasztrófát előidéző és tetéző

*

Mitől, kitől függ,

hogy azzá leszünk,

amire teremtve vagyunk:

kiteljesedett boldog emberek?

Ki-mi tud a legtöbbet használni/ártani

életünk-sorsunk kedvezőbb alakulásain?

p.s.:

Érzékenyítő, elképzeltető, beleéreztető, megértető,

dramatizáló, rácsodálkoztató, megítéltető, tovább-

gondolkodtató, súlyozandó, (ön)vizsgálatra serkentő,

önmagadra ismertető/változtatásra késztető mondatok…

