Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódások

p p pp p p

Eugéniusz:

Írástudók árulása: szótár – IV.

Alkalmatlan, megalkuvó, kártevő,

jót mulasztó, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Tompa Mihály

Levél egy kibujdosott barátom után

Ki messze, messze vagy, kinek hajója már

A zúgó tengeren remélve, küzdve jár,

Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett:

Egy-két szót, jó barát, hadd szóljak még veled!

Nem is érlek be tán, mint madárt a haraszt,

Amelyet a szellő azon fáról szakaszt,

Hol vesztett fészke állt, kisded családja benn,

S a távozó után lebbenti csendesen.

Lelked mit érezett, hogy elhagyád e hont,

Midőn úgy hagytad el, hogy sose lásd viszont?

Nem állitott meg a határnál valami…?

Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani!

Égnek fejed felett nagy fényes csillagok,

A gazdag föld ezer virágtól mosolyog;

Ah, de azok neked mind ösmeretlenek!

S nem ezek közt valál futkározó gyerek.

Mert a boldogságra kevés csak a jelen,

A multon épül az s az emlékezeten;

Örömeinkre színt s derűt titkon az ád,

Mint a gyök adja a virág szinét, szagát.

Szó nélkül távozál, – nem vádollak, hiszen

Hogy kínos lett volna bucsúznod, elhiszem!

A daru is búsan kiáltozik, pedig

Egész nemzetével útra kerekedik.

Mégis, mégis minek hagytál bennünket el?

Meglásd, ha itthon fájt, ott is fáj a kebel;

Bizony, ha lelked fáj, ha rajta seb vagyon,

Könnyebben begyógyul a honi hantokon.

S ha vígan lépted át a háznak küszöbét,

Honnan vidám zene s pohár csengett eléd:

Nincs lelked, hogy meleg részvéttel hágjad át,

Midőn nagy bú miatt gyászt öltött a család?

Ha aki fölnevelt, a kedves jó anya,

Betegen, rongyosan elédbe állana:

Karjába omlanál, ölelve melegen,

Azért, hogy rajta már nincs bársony és selyem.

Mégis szülőhonod, a legszentebb anyát,

Nehéz óráiban, rossz gyermek, elhagyád!

Mert úgy szeretted, hogy tovább nem nézhetéd

Sápadt arculatát és könnyező szemét.

Mert akit szeretünk, míg ajka mosolyog:

Búbánatában is legyünk osztályosok!

együk el a csapást, miképp a jó napot,

S egymást ne hagyjuk el, ha a sors elhagyott!

Nincs-e elég sebed, oh népem, ami fáj,

Hogy elszéledsz, mint a pásztor nélküli nyáj…?

Itthon még nemzet vagy, bár gyászba öltözött:

Koldus földönfutó más nemzetek között.

S te mit mivelsz? Mi sors kiséri életed?

Megadta a remény, mivel kecsegtetett?

Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél:

Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!

Hol annyiszor vigan barátkozál velünk:

A kerti hárs alatt ugy el-emlegetünk!

És a szokott helyen szemünk gyakran keres,

De széked örökre üres maradt… üres…!

S ha koccan a pohár – míg a meleg szavak

A bujdosók nevét éltetve hangzanak, –

Nem hangzik össze jól, – csengése oly siket…

Oh, hogyne volna az? – hiányzik a tied!

Mért is nem vagy köztünk, elbujdosott barát!?

Minden szó és emlék búsan utal reád…!

Bejárom a mezőt, a zúgó patakot,

Hol ábrándos lelked gyakorta múlatott.

Megnézem elhagyott kerted s szilvásodat,

Hol ápoló kezed nem nyes, nem oltogat;

Minden úgy elvadult, úgy elhagyatva van,

Csak a vad természet munkál szabálytalan.

Ledőlt gyeppamlagod befutta a szeder,

Virágos ágyaid mohar, gaz verte fel,

Öreg szüléd, szegény, mit sem gondol vele,

Te voltál szívének virága… öröme…!

Befordulék hozzá: már sokkal csendesebb,

Mélyen talált szivén beljebb vonult a seb;

Mint a láng elsőben felcsap, s ha ellobog:

Hamu fedi el az élő zsarátnakot.

Beszélgettünk,… ő is szólott, de keveset, –

Kiméltem fájdalmát, s nem emlitém neved;

S mellette a bánat keserűn meghatott,

Hogy úgy kell tartanunk, mint aki már halott!

Pedig te élsz. Élj is, barátom, boldogan!

Erős légy, ha mégis a bánat megrohan;

Mert hosszu hervadás emészti azt a fát,

Melyet nagy korában tesznek más földbe át.

S midőn hazánk felé a vándormadarak

Hazádnak partiról majd visszaszállanak,

Küldj tőlünk, amit mi neked nem küldhetünk,

Reményt, enyhűletet s örömtavaszt nekünk.

1851

p p pp p p

p

Megpuhított

p A mézesmadzagot bekapó,

p a diktatúrában hazajárogató,

p a honvágyával mindent felülíró,

p egykor harcos politikai emigráns,

p ill. akiről kiderülhetett: ügynök volt…

p

p

p Tanácsadó

p Rivális-ritkító:

p súg a Hatalomnak -

p a neki kínos-kellemetlen

p pályatársa szilenciumra ítélve,

p vagy a börtön/emigráció választás.

p

p

p Tolvaj

p Az emigrációba

p kényszerült társa műve

p az ő nevével jelenik meg,

p s a bevételt is lenyúlja pl.

p a „sorstalan” Imre Kertész

p

p

p Emigránsok

p Aki politikai üldözöttként

p kér menedékjogot, de csak

p közbűntényes volt, vagy

p a jobb életkörülmények

p miatt hagyja el hazáját…

p

p

p Küldetés

p Aki azért csapódik

p az emigrációs hullámhoz,

p hogy a kint aktív politizálókról

p fizetett jelentéseket írjon haza,

p ill. bomlassza, lejárassa őket…

p

p

p Szellemképíró

p A Rossz szellemet

p vagy bagatellizálom,

p dajkamesés figurává,

p krampuszkává kicsinyítem –

p vagy éppen ellenkezőleg:

p a világ főhatalmának tartom,

p akivel szemben eleve hiábavaló

p bárminő emberi ellenállás…

p

p

p Kisugárzó

p Az éter hullám-

p hosszain sugárzom

p velem született/kiművelt,

p karban tartott pesszimizmusom

p

p

p Kísértő

p A lelkek rosszabbik,

p ördögtől való részét

p viszem a ravasz kísértésbe,

p etetem, hizlalom, erősítem –

p a jobbikat, az istenit elfojtom…

p

p

p Sikerorientált

p Az én sikerélményem,

p ha sikerül a nemzedékek közé éket verni

p ha sikerül a fiúkat az apáik ellen fellázítani

p

p

p Ökörkövetkezetes

p A nemzethalált jósoltam,

p s ezen-ezért dolgozom is,

p hisz hírnevem rontaná,

p tekintélyem csorbítaná,

p ha mégis tévednék…

p

p

p Vén diák

p Az iskolának tanulok:

p mint egy örök öreg diák

p halmozom végzettségeimet,

p s kerülöm az alkotó felnőttkort…

p

p

p Hivatás

p Csak azért

p kerültem bölcsész pályára,

p mert rossz matekos voltam,

p és büdös volt a kétkezi munka…

p

p

p Termékeny dilettáns

p A mennyiség lenyűgöz,

p a minőséget nem érzékelem –

p nagyüzemi futószalagon gyártom

p a cikkeket, előadásokat, könyveket…

p

p

p Meddőhányó

p A papírkosárnak,

p iratmegsemmisítőnek,

p elfekvő raktári készletnek

p termelek jó szép- vagy szak-

p irodalom helyett iroda lomot

p

p

p $

p Nem

p érdekel,

p hol gyártják,

p s ki veszi meg -

p találmányomat

p annak adom el,

p aki a legtöbbet fizeti…

p

p

p Esküdt

p Az esküdtszék

p tizenkét dühös emberéből

p vagyok az egyik, de nem

p az „akadékoskodó” …

p

p

p Újító

p Keresztelő János

p vadonatúj jelmondata:

p ne szólj szám, nem fáj fejem

p (minek nyíltan bírálni a zsarnokot)

p

p

p Hortobágy poétája

p Ha nem kapok azonnal

p nagyon pozitív visszajelzést,

p az első visszhangtalanság után

p már csak káromkodok, fütyörészek

p

p

p Dezertőr

p Az első kudarc után

p végleg elhagyom a pályám,

p s elmegyek Nyugatra cselédnek,

p és gyalázom az alma matert, hazámat…

p

p

p Múltból élő

p Az első sikereim

p babérjain ülök-üldögélek,

p egy rókáról több bőrt lehúzva,

p s ebből akarom kihúzni nyugdíjig

p

p

p Gyenge jellem

p Az első hatalmi szóra,

p ill. egy pofon ígéretére,

p vagy a szegénység jelére

p azonnal felfüggesztem elveimet

p

p

p Gittegylet

p Az elmebaj-

p társak körében

p csak fövünk a saját levünkben,

p és ülésezzük agyon magunkat

p

p

p Outsider

p Nagyon nem kér

p a kívülálló segítségéből,

p pedig az iskola az agyát mosta,

p amúgy is üzemi vakságban szenved

p

p

p Asszimilálódó

p Anyám se ismerne rá,

p annyira beilleszkedtem,

p az önfeladásig idomultam

p az új befogadó csoporthoz

p

p

p Ámokfutó

p Ideig-óráig

p még szabadlábon,

p aki közben mindent és

p mindenkit feketére fest

p

p

p Ego

p Amit

p én nem/nem én

p találtam meg vagy fel,

p azt nem is érdemes kutatni,

p illetve az nincs is fel/megtalálva

p

p

p Mengele

p Az orvosetikai vétségek

p állatorvosi lova vagyok:

p szaktudásommal legalább

p semmit nem használok,

p de minél többet ártok…

p (pl. oltással kísérletezek)

p

p

p Műhiba

p A jó lábat

p amputálom ugyan,

p de viszont keresek vevőt

p az így feleslegessé váló papucsra

p

p

p Boltvezető

p Arra oktatlak ki, hogy

p potenciális bolti szarkaként nézz

p a kicsit rosszabbul öltözött vevőkre

p (miközben aranyifjak drága italt lopnak)

p

p

p CD/DT

p A háború

p megelőzésénél is jobban

p ügyelek a diplomáciai protokoll

p legaprólékosabb előírásaira is…!?

p (Corps diplomatique)

p

p

p Ige-iga

p A gyarmati leigázáshoz

p angol-tibeti nagyszótárt,

p vagy „jó” ideológiát gyártok

p (pl.: vadember-civilizálás stb.)

p

p

p Ügy-védő

p Nem a nép,

p de a gazdagok-hatalmasok

p zseniális sztárügyvédjeként

p rivaldafényben villogok, és

p bőven kapok is a szajréból…

p

p

p Szervilis

p A gaz gazdag

p embereket kiszolgálva

p kiszolgáltatom az érdek-

p védtelen kis szegényeket

p

p

p Tekintélytisztelő

p Az én főorvosom

p jó/rossz diagnózisa

p nekem – egy „kis alorvosnak” –

p megfellebbezhetetlen igazság,

p akármi lesz is így a beteggel…

p

p

p Hárító

p A személyes felelősséget

p mindig gyorsan és szakszerűen

p magamtól el- és másokra áthárítom

p

p

p Rajongó

p A csúcson

p rajongásommal zaklatlak –

p utána már meg sem ismerlek,

p már le se köplek, vagy pedig

p nagy élvezettel a sárba taposlak

p

p

p Személyi követő

p A célszemély botlására

p dögkeselyűként lesek és

p azon melegében lecsapok

p

p

p Ügyintéző

p A bürokrácia útvesztőiben

p fonál nélkül a sorsukra hagyom

p kétségbe esve csetlő-botló ügyfeleimet

p

p

p Szolgáltató

p A bűnbakra

p mindig meglevő igényt

p artikulálom, felerősítem

p és rámutatással ki is elégítem

p

p

p Teológus

p A Szent Bibliából

p szelektíven idézve,

p félmondatot kiemelve

p „bizonyítom be” neked,

p hogy semmi nem szent

p

p

p Fekete mágus

p Ismeri a szó hatalmát,

p az átok stb. teremtő erejét

p és falra is festi az ördögöt -

p ront és bajba, veszélybe sodor

p

p

p Transzplantáló

p A „szívátültetéshez”,

p a haza elhagyáshoz/váltáshoz

p előbb jól legyengítem szellemi

p immunrendszeredet, hogy így

p megkönnyítsem a gyökérvágást

p

p

p Kávéházi író

p A belvárosból

p csak erőszakkal, ájultan

p lehetne egyszer-egyszer is

p honismereti országjárásra vinni

p

p

p Elvhű

p A „ma nekem,

p holnap neked”

p „elvi alapon” döntök

p pályázatok/emberek/

p művek sorsáról

p

p

p Gát

p A nem

p brancsbelieket,

p a nem elvtársakat

p - ha megtehetem -

p adminisztratív eszközökkel

p is gátolom a kutatásaikban

p

p

p Kincsvadász

p A „Kincses szigetről”

p hamis térképet készítek

p és árulok a mindenkori

p nyomorgó csodaváróknak

p

p

p Agitprop

p Agitációs-

p propagan

p da

p aktivista vagyok,

p aki kihasználja, hogy

p célcsoportja meg van félemlítve

p

p

p Pálforduló…

p A „hegemón”

p dial. materialista

p marxista–leninista

p nappali/esti egyetemen

p adtam és vettem órákat,

p majd hipp-hopp mindezt

p megtagadtam, idealista lettem

p

p

p Hitvitázók

p A „homousion/

p homoiusion” hitvitát

p furkósbottal, rendőri

p segédlettel, háborúval stb. vívják

p (s kaparják ki a gonosznak a gesztenyét)

p

p

p Szociál-

p darwinista

p A lemaradókat

p nem felzárkóztatom,

p de végleg leszakítom –

p pusztuljanak a gyöngék…

p

p

p „Utilitarista”

p A szűkkeblű haszonelvű

p A „haszontalan filozófia” ellen

p populista „érvekkel” közhangulatot

p teremtek, és – ha teheti – intézkedő…

p

p

p 1984

p előtti és

p utáni történelmet

p naprakészen hamisító –

p igény szerint korrigáló…

p

p

p Eufemizmus

p A bénító, leépítő

p és bűnre csábító

p mély nyomort csak

p hátrányos helyzetté

p szépítő szociográfus

p

p

p Disz-krimi

p A nem zsidó,

p vagy nem buzi kollegát

p mondvacsinált ürüggyel

p kirekesztő vagy hátráltató

p

p

p Színiiskola

p Nem érdekli, hogy

p tehetséges-e a tanítványa,

p inkább hízelegve áltatja őt,

p és nem tájékoztatja a pályáról,

p csak minél több fizető diákot toboroz

p

p

p Jós

p Megérzi, megtudja,

p hogy mit szeretnél hallani,

p és jó sok pénzért ezt is kapod –

p vagy dodonai a jóslata,

p így is, úgy is érthető…

p

p

p Szponzorált

p A zsidó bankárnál

p előszobázó, kalapozó

p úgynevezett proletár költő

p

p

p Rábeszélő gép

p Puhítod, megfőzöd,

p megdolgozod az alanyod,

p vagy inkább a tárgyad:

p bárhova, bármire

p beszervezed

p

p

p Privatizáló

p A társadalmi problémákat

p nem is érzékelő, nem lát(tat)ó,

p saját köre érdeksérelmeivel elfoglalt,

p illetve azokat közügyként feltüntető…

p x

p p pp p p

Reményik Sándor

Eredj, ha tudsz!

Egy szívnek, mely éppúgy fáj,

mint az enyém

Eredj, ha tudsz... 
Eredj, ha gondolod,

Hogy valahol, bárhol a nagy világon 
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, 
Eredj... 
Szállj mint a fecske, délnek, 
Vagy északnak, mint a viharmadár, 
Magasából a mérhetetlen égnek 
Kémleld a pontot, 
Hol fészekrakó vágyaid kibontod. 
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen 
Hiszed: a hontalanság odakünn 
Nem keserűbb, mint idebenn. 
Eredj, ha azt hiszed, 
Hogy odakünn a világban nem ácsol 
A lelkedből, ez érző, élő fából 
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának 
Észrevétlen ezer új hangja támad, 
Süvít, sikolt, 
S az emlékezés keresztfáira 
Téged feszít a honvágy és a bánat. 
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt, 
Ki rab hazában élni nem tudott 
De vállán égett az örök kereszt 
S egy csillag Zágon felé mutatott. 
Ha esténként a csillagok 
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, 
Meglátogatták az itthoni árnyak, 
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, 
A szívét kitépték. 
S hegyeken, tengereken túlra hordták... 
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett: 
Inkább, semmint hordani itt a jármot, 
Szórd a szelekbe minden régi álmod; 
Ha úgy látod, hogy minden elveszett, 
Menj őserdőkön, tengereken túlra 
Ajánlani fel két munkás kezed. 
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én! 
Károgva és sötéten, 
Mint téli varjú száraz jegenyén. 
Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában, 
Leszek az alj a felhajtott kupában, 
Az idegen vérben leszek a méreg, 
Miazma, láz, lappangó rút féreg, 
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang, 
Mely temet bár: halló fülekbe eseng 
És lázít: visszavenni a mienk! 
Akarok lenni a gyujtózsinór, 
A kanóc része, lángralobbant vér, 
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig 
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér 
És akkor...!!

Még nem tudom: 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, 
De addig, varjú a száraz jegenyén: 
Én itthon maradok.

1918. december 20

p p pp p p

Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...