Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódások

p p pp p p

Eugéniusz:

Írástudók árulása: szótár – III.

Alkalmatlan, megalkuvó, kártevő,

jót mulasztó, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Arany János

LETÉSZEM A LANTOT

Letészem a lantot. Nyugodjék.

Tőlem ne várjon senki dalt.

Nem az vagyok, ki voltam egykor,

Belőlem a jobb rész kihalt.

A tűz nem melegít, nem él:

Csak, mint reves fáé, világa.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

Más ég hintette rám mosolyját,

Bársony palástban járt a föld,

Madár zengett minden bokorban,

Midőn ez ajak dalra költ.

Fűszeresebb az esti szél,

Hímzettebb volt a rét virága.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

Nem így, magánosan, daloltam:

Versenyben égtek húrjaim;

Baráti szem, müvészi gonddal

Függött a lantos ujjain;

Láng gyult a láng gerjelminél

S eggyé fonódott minden ága.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

Zengettük a jövő reményit,

Elsírtuk a mult panaszát;

Dicsőség fényével öveztük

Körűl a nemzetet, hazát:

Minden dalunk friss zöld levél

Gyanánt vegyült koszorujába.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

Ah, látni véltük sirjainkon

A visszafénylő hírt-nevet:

Hazát és népet álmodánk, mely

Örökre él s megemleget.

Hittük: ha illet a babér,

Lesz aki osszon... Mind hiába!

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

Most... árva énekem, mi vagy te?

Elhunyt daloknak lelke tán,

Mely temetőbül, mint kisértet,

Jár még föl a halál után...?

Hímzett, virágos szemfedél...?

Szó, mely kiált a pusztaságba...?

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

Letészem a lantot. Nehéz az.

Kit érdekelne már a dal.

Ki örvend fonnyadó virágnak,

Miután a törzsök kihal:

Ha a fa élte megszakad,

Egy percig éli túl virága.

Oda vagy, érzem, oda vagy

Oh lelkem ifjusága!

(1850. márc. 19.)

p p pp p p

p Felhajtás

p Sok hűhó semmiért

p Hegyek vajúdnak

p és kisegérke születik

p Egy hosszú életen át

p terrorizálod családodat,

p és a végén életműved

p egy „ismeretlen remekmű”,

p jobb esetben egy üres vászon,

p rosszabban: szemét, giccs stb.

p

p

p Becsületbíró

p A vitás erkölcsi ügyekben

p úgy teszel itt-most igazságot, hogy

p csak az egyik felet hallgatod meg

p (mert a másikkal már régóta

p perben, haragban vagy)

p

p

p Pilátus

p Mossa kezeit

p tovább passzolja,

p hárítja a felelőséget.

p Hinné, hogy nem rajta

p szárad Jézus Krisztus vére…

p (hisz ő csak egy kicsi szem

p volt a bűn-láncolatban, hisz

p maguk a nemrég hozsannázók

p is Barabást kiáltottak…

p

p

p Akaratlan

p Nem vagy te bűnös

p Jézus kínhalálában,

p hiszen a tömeghipnózis alá kerültél,

p nem voltál beszámítható állapotban

p (fejet hajtottál a kollektív balgaság előtt)

p

p

p Szereprepertoár

p Őfelsége örök ellenzéke

p Fizetett vagy „profi” forradalmár

p Éles helyzetet kerülő szalonforradalmár

p Folyton lázongó, vagy lázító békétlen

p aki hátulról, bunkeréből bujtogat,

p majd azután veled viteti el a balhét

p Aki meghirdette az elvi harcot,

p majd luxusautón a villájába elviharzott

p Stb.

p

p

p Kőszikla

p Péter nagy

p hangon fogadkozik,

p majd az első nehézségben,

p szorongattatásban háromszor

p is megtagadja rajongott mesterét…!

p (mégis sokat bíznak rá, mert

p ismeri már az esendőségét?)

p

p

p Feltett kéz

p Mindig feltétel nélkül kapituláltat

p a körülmények óriási hatalma előtt –

p Annál nagyobbak ezek az óriások

p Minél törpébbnek látod és láttatod

p nemcsak magad, de a benned bízókat

p

p

p Kakukktojás

p Vagy az vagy,

p aki idegen fészekbe költ,

p illetve aki a honos fiókákat

p kilökdösi az éltető fészekből,

p Vagy az a balek, aki sajátjai

p helyett ezt az ellenséget táplálja…

p

p

p Kapok-adok

p Némán eltűröd

p a főnökeid rúgásait,

p ami fáj a testnek, de

p sokkal inkább a léleknek,

p viszont tartasz egy kutyát,

p vagy van egy alantasod,

p akibe te is belerúghatsz

p

p

p Pofozóbábú

p Az az úri gyerek, tanuló,

p aki nyugodtan rosszalkodhat,

p mert vétségeit nem rajta verik le,

p hanem a felbérelt szegény bűnbakon

p

p

p Langyos

p Se hideg, se meleg nem vagy

p Csak langyos, akit kiköp az úr

p (vagy egy szájból fúj hideget-meleget)

p

p

p Jog-őr

p Kormány

p által kinevezett,

p ill. melegen ajánlott,

p mert neki elkötelezett

p ún. ombudsman, jogbiztos

p

p

p Néptribun”

p Aki lecsitítja

p a jogos közfelháborodást,

p vagy ön-lejárató akcióra hergel -

p és aki a klubban amúgy „mellesleg”

p a belügyminiszter tarokkpartnere,

p vagy szabadkőműves páholytestvére

p

p

p Ingyenélők

p Az üldözött mártír

p szerep ügyes eljátszója

p és pofátlan élősködője…

p …aki anno az ellent szolgálta

p (Csiky Gergely: Mákvirágok)

p

p

p Deheroizáló

p Az önfelgyújtással

p tüntető vértanukat

p hírnév hajszolóknak,

p vagy nárcisztikus stb.

p önmutogatónak, vagy

p elmebetegnek bélyegző

p

p

p Tabudöntő

p történelemátíró:

p pl. Haynaut dicsőítő:

p szerinte az aradi vértanuk

p a törvényes rend ellen lázadók

p

p

p Kussoló

p Egy jobb,

p vagy a biztos falatért

p az éhezőkről mélyen hallgató,

p a témát nem napirenden tartó

p

p

p Ön-védett tanú

p Tudja, hogy ki a bűnös/ gyilkos,

p de – éppen ezért - nem mer tanúskodni,

p és így tétlenül szemléli az ártatlan elítélését

p

p

p Megosztó

p Társadalmi,

p szellemi csoportok

p közé éket verő, szakadék ásó,

p nehogy összefogva erősek legyenek

p

p

p Neoliberális

p Ha nem is ért veled egyet,

p de mindent megtesz azért,

p hogy te a véleményedet

p komoly fórumokon

p ne mondhasd el…

p

p

p Járványkeltő

p Biológiai fegyvereket

p kitaláló, gyártató, terjesztő,

p és/vagy közhangulat-hiszterizáló,

p pánikkeltő, mass media dezinformáló:

p a halálfélelem ördögi köreit katalizáló

p

p

p Kútmérgező

p A honismeret/

p szeretet forrásait

p fertőtlenítés címén

p elzáró/megmérgező

p

p

p Ködösítő

p Ködgépet

p üzemeltet, hogy

p így ne lássuk tisztán,

p hogy mit művel a színpadon

p (vagy akkora hangerőt nyomat,

p hogy ne halld a hamis hangokat)

p

p

p Szólovas

p Élő lovat

p még nem látott,

p pláne nem ült rajta –

p de ő lóra termett magyar,

p és ezért a szavakon lovagol

p (ha kell, de főleg: ha nem)

p

p

p Teregető

p Családi szennyes

p kiteregetésével, kiadásával

p kelt átmeneti figyelmet és

p nem kis pénzügyi sikert

p

p

p Bolond

p A király privilegizáltjaként

p sem nagyon feszegeti határokat –

p hiszen az ostor esetleg rajta csattana

p

p

p Fix

p Biztos

p megélhetésű

p „antiszemita-vadász” lesz,

p pedig tudós pályán indult el

p

p

p Nyugatimádó

p Neki nem Keletről,

p neki még/már onnan jön

p a – dekadens, alkonyi - fény

p

p

p Spicli

p A másod-

p állásban spion,

p minden lében kanál

p belügyes házmester

p

p

p Emlékkönyv

p Ide írt frázisok,

p falra firkált blődségek,

p homokba írt aranyköpés,

p ez az életmű döntő része

p

p

p Anonim

p Bunkerben,

p nagy tömegben

p megbújó sunyi és

p alattomos névtelen bujtogató

p

p

p Vallató

p Vallomást

p kipofozó, kizsaroló,

p sőt helyetted megíró

p vizsgáló-nyomozó rendőr

p

p

p Bujkáló

p Ha rajta múlik,

p talán sose derül ki:

p ő egy tehetségtelen,

p vagy tényleg titkosan feketelistázott?

p

p

p Kerítő

p Házasságközvetítés,

p házasságszerzés címén

p sunyi, sumák, sanda kerítőnő

p

p

p

p Noblesse oblige

p De ő egy bravúros

p ún. menekülőművész,

p aki zsonglőr ügyesen kibújik

p a társadalmi kötelezettségei alól

p

p

p Előjogos

p Hivatása

p privilégiumai:

p éjjel mulatozik

p és tüntetően későn kel,

p délután kávéházban ücsörög

p

p

p Megvesztegethetetlen,

p - aprópénzzel, kis címmel -

p őt nem lehet korrumpálni!

p Meg se próbáld, mert beárul…

p

p

p Holtig tanuló

p A továbbképzését,

p autodidakta önképzést

p elsunnyogó, elszabotáló

p pap, orvos, tanár és a többi

p

p

p Bűntárs

p A pedofil

p vagy brutális

p szülőnek falazó

p házi-családi gyerekorvos

p

p

p Érdem

p A természet

p /Isten gyógyít,

p ha a „beteg” rájön,

p mi a benne rejlő ok -

p de a doktor kasszíroz,

p és féltéglával veri mellét…

p

p

p Csonkító

p Az önbiztosításból,

p vagy kórházi spórolásból

p feleslegesen végtag-amputáló -

p (esetleg pont a jó lábat levágó,

p miközben a rossz szépen gyógyul...)

p

p

p „Szülész”

p Az otthonszülést

p kriminalizálni próbáló,

p a kórházban a természetes szülés

p levezetése helyett inkább császármetsző

p

p

p „Nőgyógyász”

p Az aggódó kismamát

p prognózisaival ijesztgető,

p kaparásra, magzatölésre rávevő

p

p

p Heccmester

p Háborús uszító

p Békés család-apák

p egymás ellen hergelője

p

p

p Hibernáló

p A társadalmi

p munkamegosztást

p örök időkre befagyasztó

p

p

p Kasztrendszer-őr

p A társadalmi mobilitástól,

p és így az új versenytársaktól

p az eddigi kiváltságait féltő elit

p

p

p Anti Antigoné

p A polgári engedetlenséget

p nem is ismer(tet)ő, illetve

p annak lehetőségét eleve elvető

p

p

p Összjátékosok

p A gumijogszabályt,

p paragrafust megalkotó

p A jó törvény kiskapuit kereső

p és a tehetős kuncsaftnak áruló

p

p

p Showman

p A beépített „bénát”

p az ún. igével ott helyben

p és azonnal „csodagyógyító”

p (pl.: A farm, ahol élünk)

p

p

p Vámszedő

p A „halálos beteg”

p hiszékenységét kihasználó

p sarlatán szélhámos csodadoktor

p

p

p „Jó orvos”

p Együttműködő:

p a páciense diktál,

p ő meg írja a recepteket

p

p

p Pénzéhes

p Ingyen nem lép fel,

p honoráriuma fixált:

p nyugdíjas házban is,

p szegény régióban is

p

p

p Gátlástalan

p A nézettséget,

p vagy kattintásokat

p bármi áron növelni akaró

p tévés műsorkészítő/vezető,

p netes cikkíró, címadó stb.

p

p

p Díjazott

p Ő a mindenkori

p Szókratész és Jézus feljelentője:

p az értük kapott vérdíjakból él jól…

p

p

p Hazudós

p Addig füllent, lódít,

p míg rajta nem kapják őt -

p de akkor meg tévedésnek,

p vagy kegyes csalásnak mondja

p Vastag arcbőrű, nem ég le róla a bőr

p

p

p Szakíró

p Egyszer egy nyulat lőtt,

p oroszlánvadászat könyvet ír

p Egy pár napot töltött Japánban,

p meg is írja itthon vaskos útikönyvét

p

p

p Álvadász

p Ihat előre is

p a medve bőrére:

p ez az ő repi ajándéka

p (elé hajtják, csak lőnie kell)

p Vagy az erdőben mindenre

p és mindenkire lő, ami mozog

p

p

p Ifjú titán

p Hosszú életű volt:

p mégis életfogytiglan

p ígéretes kezdő maradt

p (ti tán hasznát veszitek…)

p

p

p Hiú mimóza

p A jó karikatúrán,

p paródián is megsértődő,

p a magán nevetni nem tudó

p

p

p Hátszeles

p Óriásplakát hírét veri,

p a multi meg árulja a lektűrjét,

p ami így lesz efemer, siker, bestseller

p

p

p Megalkuvó

p Ő rugalmas:

p minden rezsimet

p a végsőkig jól kiszolgál,

p nincsenek szilárd elvei

p

p

p Kétéltű lény

p Nappal smasszer,

p adószedő, végrehajtó,

p de éjjel meg ő a lírai költő

p

p

p Hírhedt

p A plágiumperekből

p ismertté váló kétes figura

p (nem fel-, de vesztes alperes)

p

p

p Hipnotizőr

p Az önkéntes médiumot

p egy cirkuszi produkcióban

p alázó-manipuláló fenomén

p (Mario és a varázsló)

p

p

p Álnév

p Néplapba

p „munkáslevelet”

p pénzért író zugfirkász,

p vagy névtelen feljelengető

p

p

p Képmutató

p Deklaráltan

p ő a versenypárti -

p gyakorlatban piacellenes:

p zsíros állami megrendelése van

p

p

p Részeg

p Ha bűnön érik,

p ő nem büntethető,

p akkor beszámíthatatlan,

p az ihlettől mámoros volt

p

p

p Kaptafa

p A susztertól

p nemcsak a véleményét kérdi,

p de azt is, hogy hogyan fessen jó képet

p

p

p Kontraproduktív

p Nemhogy meggyógyítja,

p de gyártja és tartósítja a betegeket

p

p

p Átverő

p Orvosi álruhába öltözött

p titkos gyógyszergyári ügynök

p

p

p Vádalkuvó,

p Aki az árulásáért

p cserébe kér büntetlenséget

p

p

p Blöffölő

p A fenyegetődzésből élő:

p Ha ő egyszer kinyitja száját!

p x

p p pp p p

ARANY JÁNOS

ÍRJAK? NE ÍRJAK?

I

Írjak? ne írjak? egyre számolom

Határozatlan az öt ujjomon.

Nem írni, vétek; írni, kész harag...

De mikor Bikfic is verset farag!

Eh, félre tőlem együgyű szerénység!

Máshol megy az: itt minden a legénység;

Szegény koldúsnak táskája üres;

Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.

Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;

Elrejtett gyertya mi haszonra ég?

Vagy, például, mit érne a tojás,

Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"

Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;

Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,

Kivált az érdem olcsó vakbora, -

Nehezen akad erre cimbora.

A nagy Simon (ki nem isméri őt!)

Az álszerénységből szépen kinőtt.

Ő az, kitől (bizony már jó minap)

Egy hirdetést hoz valamennyi lap:

Hogy ő az apja lelkinek se vár

(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')

Elismerésre, költői babérra,

Halál után egy foghagymát sem ér a;

Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,

S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:

Ismerje meg hát a világ jelenben

És bálványozza lángeszét; különben...

No, mások ezt más útakon teszik,

S mindegy az út, ha összeérkezik.

Ezt elragadja "villám képzelet"

És hordja fenn "a csillagok felett";

Azé "miként sas" röptiben merész,

Felhőt eszik s bátran a napba néz;

Sok a babért fitymálja, megveti,

Mint gyermek a babot: "kell is neki!"

Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,

Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"

Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;

Már most is óriás... hát még ha nő!

A másik így zár minden éneket:

"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."

II

Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,

Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?

Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,

S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!

Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:

Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;

Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,

A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;

Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,

Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;

Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...

De hisz oly régi már s kopott ez adoma.

Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká

Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:

Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át

Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.

Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -

Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;

A legtisztábbik is, gondolta, nehezen

Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.

Nem volt inyére a hétköznapi modor,

Virágillat helyen nem a lucri odor:

Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,

Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.

Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,

Övedzve néha mint karcsú görög leány,

Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,

Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.

Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",

S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...

III

Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:

Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.

Mert kinek arca van és háta ép,

Ily had közé bizony átallva lép,

Kivált ha nincs is méltó fegyvere,

(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)

S a közmondás hamar fejére gyűl:

"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"

De mikor a civódás tére szent!

Patkóiktól még az oltár se' ment!

Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!

Ocsmány ökölharc az irodalom!

E szentegyházbul ostorral sem árt

Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.

"Vitatkozás az elmét növeli",

Kocódni kissé, ez is emberi,

S az író, hogyha máshol emberebb,

Bizonyos pontig jól áll a szerep:

Míg tárogatva zeng a csatadal,

Lovagkesztyűben foly a viadal,

S borítja bár az arcot vas lemez,

Hisszük, nemes vonásokat fedez.

Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,

Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;

S ha olykor közbe szól a szenvedély,

Ha nem mindig volt más az ügy s személy

Nem kofanyelven hallá a közönség:

Az, és philippica... van ám különbség.

Való, hogy a személyes galibát

Az üggyel összevétni nagy hibád:

De mit teszesz, ha egy masült zseni

Arcodba körmöl és fogát feni?

Ha rossz poéta és rossz költemény -

Apa s fiu - ugyanazon személy.

Mert, mint a tigris védi kölykeit,

Úgy védi a papa szülötteit?

Ilyenkor nagy baj a határvonás:

- De egy epigram' mégse záptojás!...

(1856)

p p pp p p

Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...