Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódások

Eugéniusz:

Írástudók árulása: szótár – I.

Alkalmatlan, megalkuvó, kártevő,

jót mulasztó, pokoljárást-kerülő stb. elit

*

Arany János

Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

p p pp

p Óvatos duhaj

p Jól tudja, hol a határ:

p akadémikust, egyetemi tanárt nem bírál

p

p

p Teremtő

p Tudok hangulatot teremteni:

p akár még össznemzeti gyászost is

p

p

p Zsaroló

p Tudok én titkot tartani, hogy

p azután majd azzal megzsarolhassalak

p

p

p Hazugmondó

p Tudok annyit beszélni, hogy

p az jó vastagon be is fedje az igazságot

p

p

p Néma

p A tőle telhető legtöbb,

p a tüntetőnek gondolt hallgatása: cinkosság

p

p

p Nyitott/zárt állomány

p Nem tud/akar nagyon biztosan

p titkosítani/széles körben publikálni is

p

p

p Csíraölő

p Ha nem hallgatsz a gondolatcsíráidról,

p akkor azokat az ő durva lába le is tapossa

p

p

p In-direkt

p Nem tudja,

p mikor kell példabeszédben,

p mikor expressis verbis szólni

p

p

p Önismeretlen

p Nem tudja, hogy mit s hogyan tud,

p de még kevésbé azt, amit-ahogy nem tud

p

p

p Mindentudás

p Nem tud(at)ja, hogy

p mit muszáj/érdemes tudni,

p és mit felesleges, sőt: káros

p

p

p Nem tesz különbséget

p Nem tudja, mennyire más

p a tudás, a művészet és a hit titkainak jellege

p

p

p Feed back

p Visszhangtalanság:

p ő ebben tud működni –

p szilenciumra ítélve ő meddő

p

p

p Kontroll

p Ő nem keresi

p a legszigorúbb kritikát,

p sőt inkább csak a hízelgő dicsérőt

p

p

p Példakép

p Nem tudja,

p vagy nem tudatosítja:

p mindenki – jó vagy rossz –

p példakép, ha társas lény

p

p

p Passzív civil

p Tudatos vásárló mozgalmat szervez,

p honlapot szerkeszt, szót visz? Nem! Sőt!

p

p

p Hóhér

p Egy agy-, szív-, lélek sebész,

p aki egy hentesbárddal csapkodva dolgozik

p

p

p Rövidlátó

p Nem tudja, mily végzetes

p következménye lehet akár kis tévedésének is

p

p

p Patikus

p A tudását méregkeverésre,

p és nem gyógyszer/kúra kiötlésére használja

p

p

p Trójai faló –

p velem csempészteti be

p védett otthon-szentélyembe a tévét

p

p

p Vaklármás

p Tréfából vaklármát csapatok,

p hogy azután már ne is vegyenek komolyan

p

p

p Könyvmoly

p Történelemkutatása tétlen, nincs kérdése,

p ő nem foglal állást rázós társadalmi ügyekben

p

p

p Fejtörés

p és agy-akrobatika –

p jobb ügyhöz méltó buzgalommal:

p ő a múltkép újra-hamisító festője

p

p

p Szembekötött

p Az igazságtalan rend

p időzített bombái között

p papol a társadalmi békéről

p

p

p Tesztfóbiás

p Kerüli a megmérettetést, bujkál:

p ne gördülj fel függöny/ítélj publikum

p

p

p Értékpusztító

p Töredékekből, leletekből

p letűnt, de megszívlelendő

p életformákat nem restauráló

p

p

p Szofista

p Tökmindegy neki, hogy

p a növendékéből mi lesz:

p pandúr lesz vagy betyár

p

p

p Szellemvilágtalan

p Még öregedve is többször él ő

p házas-, mint ahányszor ún. szellemi életet

p

p

p Best seller

p Szennyes-kiteregetés ex szerelméről –

p melléklet: verseknek kikiáltott fűzfapoézis…

p

p

p Mennyiségelvű

p Úgymond a több szem többet lát –

p de nincs-e a testületben „kollektív balgaság”?

p

p

p Jelentőség-adó

p Tizedrangú eseményekből próbál

p valami „történelmit” felpuffasztani

p

p

p Omerta

p Ha valamit, hát az elhallgatási

p maffia-fogadalmam nagyon betartom

p

p

p Összekülönböztető

p Nem tisztázva a félreértést,

p mondvacsinált vallási stb. ellentétet gyárt

p

p

p Spiritus rector

p Tisztában van a szellem hatalmával:

p de csak rossz ügyeknek értelmi szerzője

p

p

p Értékféltő/őrző

p Tisztában van Van Gogh képei anyagi értékével:

p gondosan el is zárja mindenki elől a bank széfjébe

p

p

p Tiszta kéz

p Én mosom a kezem –

p mindig mással végeztetem el a piszkos munkát

p

p

p Indirekt hírverő

p Túlreagálással én magam

p reklámozok kapitális baromságokat

p

p

p Egykönyvű ember

p Még családi könyvtára sem volt,

p fiad is csak éjjel titokban olvashatott

p

p

p Bibliofil

p A könyv pótolhatatlan érték -

p az égő házból sem próbálsz embert menteni

p

p

p Udvari kegyenc

p Nem vizsgálja újra a magyarság őstörténetét:

p csak a régi átpolitizált rosszat toldozza-foltozza

p

p

p Sötétítő

p Nem tűzi napirendre,

p nem helyezi reflektorfénybe

p a hallgatólagos Társadalmi Szerződést

p

p

p Kiherélő

p Csak ünnepi szónoklatban,

p mint muzeális ereklyét emlegeti

p a szerinte már nem aktuális ún. 12 pontot

p

p

p Féltékeny

p Újoncokat, kezdőket nem hoz helyzetbe,

p sőt szándékosan háttérbe szorítja/ „égeti” őket

p

p

p Gúnyolódó

p Új s így szokatlan alkotás,

p életforma a vicclapjának a szabad prédája

p

p

p Kirekesztő

p Új, rejtett numerus clausust léptet életbe

p korlátozva a nem zsidók diploma/állásszerzését

p

p

p Kiérdemesült prof

p Amit és ahogyan ő oktat,

p azzal úgy új nemzedékeket

p nevel el, félre elit értelmiséginek

p

p

p Maradi

p Új jelenségekre új fogalmat nem alkot,

p s nem keresi meg a legtalálóbb neveket

p

p

p Önkéntes

p Ugyan társadalmi munkába,

p de bármi közhaszon nélkül eldolgozgató

p

p

p Leszoktató

p Úgy tömöríti, kivonatolja

p az irodalom/bölcselet klasszikusait,

p hogy azokat valaha te kézbe se vedd

p

p

p Dögunalmas

p Úgy tanít „történelmet”,

p hogy érdeklődést nem kelt

p és érzékenyen nem érinthet meg

p

p

p Felvilágosító…

p Úgy tájékoztat kullancsveszélyről,

p hogy minörökre „erdőkerülő” leszel

p

p

p Csúsztató

p Úgy szolgáltat a jogot,

p mintha egyben igazságot is szolgáltatna

p

p

p Kivonuló

p Szeretne visszavonulni, meghátrálni,

p mint Muszáj Herkules nem küzd a közéletben

p

p

p Haszonelvű

p Úgy házasodik meg, hogy

p a párja tudjon és tanítsa is őt pl. angolul

p

p

p Antipedagógus

p Úgy néz a tanítványra mindig,

p ahogyan a hülye-gyerekekre nézni illik

p

p

p Gépjármű-oktató

p Úgy megtanít autót vezetni,

p hogy összekevered még a jobb-bal kezed is!

p

p

p Summa cum laude

p Jelesen elvégezt az iskolákat,

p letette a vizsgákat: ki is mosták az agyát

p

p

p Rokkantosító

p Úgy végzi dolgát, hogy te mindhalálig

p az ő szellemi injekcióira, mankóira szoruljál

p

p

p Segítő

p Kalács helyet tanácsot ad az éhezőnek,

p vagy pedig halat ad a háló helyett, hogy

p életfogytig rá szoruljon, függjön tőle…

p

p

p Szemléltető

p Mesét-verset, regényt

p illusztrálva, illuminálva

p rossz, hamis megvilágításba helyezi a „szöveget”

p

p

p A képregényes

p az illusztráción a hangsúly,

p a kilúgozott szöveg csak a képek alá került,

p mintegy - önkényesen - kommentálja azokat.

p

p

p Pásztor

p Nem az élő istenhez

p vezető utadat egyengeti,

p hanem a nyájába terelgetne be Téged

p

p

p Teológus

p Ismeri jól az istenérveket,

p és a felmerült cáfolatokat is,

p de saját istenélménye még nemigen volt

p

p

p Filozófus

p Ismeri jól a bölcselet történetét,

p de mivel ő sem tud, nem taníthatja,

p hogyan kell önálló egy-énként filozofálnia

p

p

p Úszómester

p Aki mag nem tud úszni

p Vagy a munkája a hobbija is:

p ő a szennyárral úszók mestere

p

p

p Szakmai lojalitás!?

p A mundérunk becsületét

p a műhibák rafinált elkenésével védem

p

p

p Apokriffá minősítő

p A jól védett monopolhelyzetemből

p fakadó önbizalommal, gőggel kanonizálok

p

p

p Irgalmatlan pap

p A szentmisére loholva lelki

p elsősegélynyújtás nélkül robog tovább

p

p

p Közvádló

p A mindenkori Szókratészeket

p az ifjúság megrontásával vádolom

p

p

p Karrier-tanácsadó

p A minden/bármi áron való

p érvényesülés iskoláján oktató-nevelő

p

p

p Lépre-csalt

p A mézesmadzagot bekapó/

p hazajárogatva visszakozó politikai emigráns,

p aki így a nevét adja egy bűnös rendszerhez…

p

p

p Kezdő-haladó

p A Mesterek másolásával kezdem,

p és beéretten a hamisításukkal végzem

p

p

p Protokoll orvos

p A megélhetését anyafarkasként védő,

p az alternatívokat sarlatánnak megbélyegző

p

p

p Sátánista

p A Mammon papjaként

p a fénylő aranyborjút Istenként imádtató

p

p

p Meteorológus

p Aki másnap már nagyon pontosan

p „előre jelzi”: milyen idő volt tegnap

p (így soha nem is kaphat reklamációt)

p

p

p Honáruló

p A magyar nép taníttatta,

p mégis idegent/idegenben ellenséget szolgál

p

p

p Magyartalan

p A magyarság elszakadt rokonait

p nem látogató, szellemi gyökereinket elvágó

p

p

p Individualista

p Vagy ő jöjjön rá

p – először - az igazságra,

p vagy inkább sohase derüljön ki…

p

p

p V.I.P.

p Üldözési mániája

p folyamatosan táplálja

p saját fontosságának a tudatát

p

p

p Beköpő

p Vádalkut köt,

p hogy mentse az irháját –

p nincsen betyárbecsülete

p

p

p Lógós

p Mint a seregben az írnok,

p aki elsunnyogja a napi kiképzést!

p

p

p Visszaélő

p Újságíró stb. pozícióját

p főleg/ csak a saját ügyei

p kivételezett elintézésére használgatja

p

p

p Térítő

p Lelki üdvét féltve

p csak vödörben halászó,

p kocsmában, kuplerájban nem térítő

p

p

p Mentegetőző

p Ő nem tudja, aláírt-e

p 1956-ot mocskoló levelet,

p mert ő akkor – is - részeg volt…

p

p

p Állami díjas

p Az idegenek által

p levert magyar szabadságharc után

p szembe köpve a bebörtönzötteket, mártírokat

p érdemrendet vesz át, a megszállót dicsőíti stb.

p

p

p Szószóló

p Ő elmondta,

p s ezzel egyszersmind

p már fel is mentette lelkét

p

p

p Önmosdató

p Mint Pilátus

p Jézus vére ontásában,

p oly ártatlan: mossa kezeit…

p

p

p Ravasz

p Más bőrét

p viszi a vásárra –

p más farkával veri a csalánt

p

p

p Gyarló

p Naponként nem lehet

p újra és újra ellenállni!?

p A könnyű siker csábító Nagy Céda

p

p

p Embervesztő

p Tábornokként

p rosszul dönt, hogy

p melyik csapatot, mikor stb.

p küldi inkább a szinte biztos halálba

p

p

p Infantilis

p Huszárcsíny helyett

p csak gyáva és durva stb.

p diákcsínyeket elkövető

p

p

p Álbátor

p Rejtett védőháló felett

p „merész” halálugró: „salto mortale”,

p de mást istenkísértésbe visz, cukkol

p

p

p Átváltozó

p Az egykori lázadó ifjúból

p mára már igavonó barom szelídül

p

p

p Dezertőr

p Ő nem kér tűzkeresztséget,

p már/pont ütközet előtt elszökik

p

p

p Ráfogó

p A ravasz rágalmazás magas-

p iskolájában summa cum laude éltanuló

p

p

p Fair play játék

p Szabad a verseny, egyenlők az esélyek:

p te gyalog/ő meg: autó, dopping, csalás stb.

p

p

p Lelki hadviselő

p Barátként ölelget, puhatolózik,

p mert a gyenge pontjaid puhatolná ki,

p hogy tudja, hova kell majd döfnie…

p

p

p Altató

p Elaltatja éberséged, hogy ne

p nagyon légy résen, légy óvatlan

p

p

p Önkasztráló

p Kicselezi a cenzúrát,

p illetve tehermentesíti azt:

p ő saját kezűleg kiheréli művét

p x

*

Arany János

FIAMNAK

Hála Isten! este van megin'.

Mával is fogyott a földi kín.

Bent magános, árva gyertya ég:

Kívül leskelődik a sötét.

Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?

Vetve ágyad puha-melegen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Látod, én szegény költő vagyok:

Örökül hát nem sokat hagyok;

Legföljebb mocsoktalan nevet:

A tömegnél hitvány érdemet.

Ártatlan szived tavaszkertében

A vallást ezért öntözgetem.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Mert szegénynek drága kincs a hit.

Tűrni és remélni megtanit:

S néki, míg a sír rá nem lehell,

Mindig tűrni és remélni kell!

Oh, ha bennem is, mint egykor, épen

Élne a hit, vigaszul nekem!...

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd ha játszótársaid közül

Munka hí el - úgy lehet, korán -

S idegennek szolgálsz eszközül,

Ki talán szeret... de mostohán:

Balzsamúl a hit malasztja légyen

Az elrejtett néma könnyeken.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha látod, érzed a nyomort,

Melyet a becsület válla hord;

Megtiporva az erényt, az észt,

Míg a vétek irigységre készt

S a butának sorsa földi éden:

Álljon a vallás a mérlegen.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

És, ha felnövén, tapasztalod,

Hogy apáid földje nem honod

S a bölcsőd s koporsód közti ür

Századoknak szolgált mesgyeül:

Lelj vigasztalást a szent igében:

"Bujdosunk e földi téreken."

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!

S benne az erény diadalát:

Mert különben sorsod és e föld

Isten ellen zúgolódni költ. -

Járj örömmel álmaid egében,

Útravalód e csókom legyen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem!

(1850)

p p p

Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...