pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

pppppppppppppppppp

Eugéniusz: Igazmondó varázstükrök

Tünetek, kórképek-diagnózisok – terápiák…!?

Jó-rossz élet-halál: tétkérdések magyarán írva – V.

pppppppppppppppppppppppppp

Petőfi Sándor
AZ EMBER 

Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Koltó, 1847. szeptember

p

Kevélység.

A gazdag, ha sánta is, kevélyen járhat.

A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.

A pénzt rút kevélység szokta követni.

Az angyaloknak is a kevélység ártott.

Az angyaloknak is a kevélység ártott.

Büdös a kevélységtől.

Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék

Kevély koldus, tudatlan pap, félénk katona, egyaránt nevetséges.

Kevély vitéz hamar vész.

Kevély, mint a biró leánya.

Kevély, mint a koldusbiró.

Kevély, mint a páva.

Kevély, mintha ő hajtaná a gönczöl szekerét.

Kevély, mintha ő ültette volna a fiastyukot.

Kevély, mintha övé volna a nagy diófáig.

Kevélynek orvossága a lealázódás.

Kevélység a harag első oka.

Kevélység a romlásnak kalauza.

Kevélység a tudatlanok hibája.

Kevélység és esztelenség testvér-atyafiak.

Kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.

Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni.

Kevélységgel jár a jó szerencse.

Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.

Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.

Nem tudom, ha a vak kevélykedhetik-e vakságában?

Ritka gazdag kevélység nélkül.

Ritka nagy szerencse kis kevélység nélkül.

Ritkán jár a szerencse kevélység nélkül.

p

Hálaadó ima

A Teremtődet dicsőíteni

vagy csak fejni, zsarolni a Jóistent

Az Úr dicsőítése: teremtményi alázattal

és nem gőggel, kevélyen élni, és pofára esni…

p

Kevély

Te nem hajtasz fejet

és belevered a fejed az ajtófélfába

(mindig emelet fővel, mindig fel a fejjel –

de ő csak azért, hogy másokat lenézzen,

másokon átnézzen, másokat semmibe vegyen)

p

A kevélység

„Négy formában

mutatkozik meg

a gőg felfuvalkodottsága:

amikor azt gondoljuk, hogy

a jó tőlünk származik;

amikor azt hisszük, hogy

ha fentről kapjuk,

érdemeink miatt kapjuk;

amikor annak a meglétével büszkélkedünk,

ami nincs nekünk;

amikor, másokat megvetve

egy bizonyos tulajdonság

egyedüli birtokosának igyekszünk látszani.”

Nagy Szent Gergely

p

Minden rossz gyökere

„Nincs olyan bűn, amely

némely esetben ne a kevélységből,

más esetben ne a kapzsiságból származna.

Vannak ugyanis olyan emberek,

akik kapzsiságuk miatt válnak kevéllyé,

míg mások kevélységük miatt válnak kapzsivá.

Az első csoportba tartozók [...] nem szeretnék a pénzt,

ha nem úgy gondolnák, hogy általa kiválóbbá lehetnek. (...)

A második csoportba tartozók pedig nem vágynának arra,

hogy kitűnjenek, ha nem úgy gondolnák,

hogy ily módon nagyobb gazdagságra tehetnek szert [...].

Tehát mindkettőt nevezhetjük minden rossz gyökerének.” 

Petrus Lombardus (1100 k. – 1160)

p

[Túl az Óton

zergő malom; …]

Túl az Óton zergő malom;

Bút s bánatot törnek azon.

Bár az enyimet törné meg,

Hogy bús szűvem ne ölné meg.

Túl az Óton van egy fűzfa,

Alatta egy szép leánka:

Homloka fejér, mind márvány,

Szemődöke mind szivárván.

A hód a homlokán vagyon,

Azét fémlik olyan nagyon.

Ha a nap ott járna s kelne,

Még annál fényesebb lenne.

Az ajaka bazsarózsa,

Az orra pedig muskáta

Héj, de kevély, nem jő hezzám!

Ásd meg síromat, jó anyám!

Székelyföld

p

Névtelen Politikus

„Politikus, emellett sok pénze is van.

Külsőre átlagos, nincs benne semmi különös.

De az érződik, az lerí róla, hogy nagy a hatalma.

Képzeletében végtelenül sikeres,

magát különleges, egyedi lénynek gondolja.

Nem fél attól, hogy

baklövéseket vagy hibákat követ el,

mert imádóinak csapata mindig kész

az ő döntő súlyú szavát elfogadni.

És ez tetszik neki.

El tudja hitetni,

hogy minden neki köszönhető,

hogy rá nem vonatkoznak a szabályok,

a ’törvény előtti egyenlőség’.

Méltatlankodik, ha valaki megkísérelné

úgy kezelni őt, mint a többieket.

Ez az ’előjoga’ valamiképpen

a tetteiben is megjelenik,

és ez még hatalmasabbá teszi őt.” 

Laura Bazzicalupo Kevélység

p

A kevélység ellen

Uram, Jézus Krisztus,

alázatosságnak igaz tüköre,

ki azt akarád, hogy az alázatosságra

tőled vennénk példát,

és a te sok gyalázatos kínaidból

alázatosságot tanulna a por és hamu;

kinek sem testében, sem lelkében

nincs kevélységre való oka:

távoztasd el éntőlem

a felfuvalkodott kevélységet,

melyet te gyűlölsz.

Mindenható és igaz Isten,

ki az angyalok kevélységét 

szörnyűképpen megalázád,

alázatos szolgálóleányodat

pedig anyáddá választád,

vedd el az én szívemnek

felfuvalkodását…

Pázmány Péter

p

Földi János

Egy kevély széphez.

Félre tőlem, szép Kevély!
Rab-bilintsed' áldozatja
Légyen ám, akár ki fattya,
Hetyke-petyke büszkeséged
Bennem el-nem éri véged'
Nem; felőlem így ne vélj;
Félre tőlem, szép Kevély!

Félre tőlem, büszke Szép!
Szépre nézni nyúgodalmom:
Rabja lenni fő únalmom,
Két szemem gyönyörködése
Szép szabadságom' veszése.
Veszteség ez! Drága Kép!
Félre tőlem, büszke Szép.

p

Kevélység

A Szentlélek

egyeséti vagy

közöséti minékünk

az ő szent hét ajándokát

az hét halálos bűnök ellen.

Első halálos bűn: kevélység.

Szent Ágoston úgymond:

Az kevélység ő magának

tulajdon felmagasztalásának szerelme.

Avagy ím ezenképpen magyaráztatik:

Az kevélység mondatik néminémű merészségnek,

kivel ember Istennek félelme nélkül meri tenni azokat,

kiket tud lenni Istennek ellene, ő Teremtőjének ellene.

És ennek okáért mondatik az kevélység

minden bűnnek kezdetének.

Ez gonosz kevélységnek bűne ellen

Szentlélek adja az ő ajándokát,

azaz az isteni félelmet.

A Szentlélek hét ajándéka-

Cornides-kódex

p

Kevélység 

a büszkeség elfajulása;

mig a büszke ember

nagy becset tulajdonít

személyes tulajdonságoknak,

birtoknak, származásnak, kitüntetésnek,

de azért nem néz le szükségképen másokat,

csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal,

addig a kevély, főleg másokkal szemben,

kiket lenéz, tartja magát nagyra,

nagyobbra mint szabad.

A büszke a maga érdemét beszéli;

a kevély mások érdemét lenézi.

A kevély ember rendesen hiu is,

a kevélység az öntudat tultengése.

A K. ugy szomoru-, mint vigjátékban ecsetelhető.

Amott leginkább mint tragikai vétség lép föl

és a hős bukását indokolja,

itt pedig a hiusággal egyesülve,

erős kacagásra gerjeszt.

A spanyol elszegényedett grandok

vigjátékokban és operette-szövegekben

gyakori mintái a felfuvalkodott K.-nek.

Pallas Lexikon

p

Politikai kevélység

„nyomorult gyávának tartom,

ki magát tagadja meg, hogy

a nép itéletének hizelegjen; –

de azt is tudom, hogy a nép,

tévedjen bár itéletében, de itél;

s Krisztus urunknak halni kellett,

mert a nép őt minoritásban hagyta

Barabás ellenében,

s azért a kevélység 

legnagyobb tévedésének hinném,

ha valaki a nép itéletével

nem-gondolást affectálna; –

ellenben bölcsességnek tartom

azon igyekezni, hogy mit

egyes értelmes ember,

becsületes szándokkal

a közre nézve jónak hiszen,

az a közönség helyeslésétől megnyerje;”

Kossuth Lajos

p

A kevély

Nézd csak azt, ki amott sétálgat kevélyen,
Mindent megvét s útál szemeivel mélyen.
Felemeli orrát a többiek felett,
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellő megmozgatja,
Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja.
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban,
Mintha csak ő volna ember a világban.
Sajnálja a főldre bocsátni lábait,
Útálván a véle testvér főld porait.
Sőt büszke lelkének az esik terhére,
A Teremtőt azért veszi crisisére;
Hogy amely levegőt a szegény kilehell,
Úri tüdejének színi ugyanazt kell. -

Emberek! vagy hérók légyetek s istenek,
Ha kevélységtekkel lehettek ilyenek;
Vagy légyetek vélünk emberecskék ti is,
Így több becsűletet fogunk adni mi is.
Mely nagy balgatagság, csak embernek lenni,
Mégis a hasonló embert fel sem venni!
S azzal, hogy valaki másikat megvetett,
Azzal pretendálni tőle becsűletet.
A becsűlet olyan dögpárának langja,
Mint a lidérc, melyet szűl a sír barlangja.
Aki ezt kergeti, elrepűl előle,
S azt szokta kísérni, aki szalad tőle.
Az embernek igen kényes természeti,
S magát megvettetve látni nem szereti. -
Mit nyér hát, ki mindent odavét oktalanúl?
Őtet is megveti minden: s kárán tanúl. -
A kevélység csupán a bolondnak gondja;
Úgy van! mert a kevély a világ bolondja.
Hát a világnak Ily bolondja sok van-é? -
Hogyne! sőt a világ az Ily bolondoké:
Sőt már a kevélyek oly nagy számmal vannak,
Hogy aki nem kevély, már azt tartják annak.
Tarka luftballonok! lebegő árnyékok!
Gyermekségből támadt fényes buborékok!
Lám a nemes ércek mind fenékre szállnak,
Mikor az otromba tökök fenn úszkálnak.

Csokonai Vitéz Mihály

p

A fenyűfáról

és nádszálról

A nádszál áll vala kezel

egy egyenes, szép magas fenyűfa mellett.

És midőn a szél fú vala, ottan té s tova

hajladoz vala a szél után.

Monda a fenyűfa a nádszálnak.

Menj tova innég.

Nem vagy méltó, hogy mellettem állj.

Monda a nádszál: Miért?

Felele a fenyűfa:

Mert nyughatatlan vagy és állhatatlan,

hol amoda, hol imide hajlosz.

Miért nem állasz vesztek?

Lám én veszteg állok, akármint fújjon a szél.

Monda a nádszál: Éntőlem nem lehet.

Mert vékony és gyönge vagyok,

és nincsen annyi erőm, mint tenéked.

Ezért kell hajladoznom, hol imide, hol amoda.

Monda a fenyűfa: Tehát temagad vallod,

hogy erősb vagyok náladnál.

Bezzeg szép és erős vagyok:

La mely magas vagyok.

Azonközben egy igen nagy szél támada.

És a nádszál utána engede és meghajola.

De a fenyűfa nem akara engödni,

hanem akara erejét megmutatni

és állhatatos voltát megjelenteni.

De a szél hatalmat vőn rajta,

és mind gyökerestől kiszaggatá a földből

és ledőté a földre, annyéra, hogy mind elromlana.

ÉRTELME

Ezt e fabulát szerzötte a bölcs,

a kevélyek és a nagyakarók ellen,

hogy megmutatná, mint járnak azok,

kik kevélyek és nem tudnak senkivel tűrnyi

és senkinek engödnyi.

Ők azt tudják, hogy

az a nagy emberség és a megmaradásnak útja,

hogy ha nagyakarók és kevélyek lesznek

és senki előtt nem alázzák magokat,

de senki oly erős és hatalmas nem volt,

hogy hatalmasb nem találkozott volna őreája.

Az Isten is igen gyűlöli a kevélyeket,

mint Szent Péter mondja, és ellenek áll.

Ezt kedig eleitől fogva az ő ítíletiben

és cseleködetiben megmutatta.

A hatalmasokat, dölyfeseket és kegyetleneket

megrontotta és elvesztötte:

de az együgyűeket és alázatosokat felemelte,

mint a Szűz Mária,

a mi Urunk Krisztus Jézusnak anyja

az ő énekében vallja.

Erről az írásból sok példát hozhatnánk:

de nem szükség.

Gondoljatsza csak negyven esztendőtől fogva,

hova löttenek el és hova lesznek naponként

a nagy embermarók, az igen nagy urak,

és az egyéb magabírók,

mind az országban szerinszerte, mind a városokban?

Úgy tetszik, hogy minden dücsőségök a porban fekszik.

Heltai Gáspár: Száza fabula

p

Orczy Lőrinc
Szabadkőmívesek törvénye
Az Istenre bízzad, pajtás! te ügyedet,
Hozzá fohászkodván emeljed kezedet.
Hallgató légy inkább, nagyra ne püffeszkedj,
Keveset kívánván kevéssel elégedj.
Tanulj megtartani reád bízott titkot,
Kisebbnek engedni, becsűlni nagyokot.
Ne fenyegess senkit, ne halaszd munkádat,
Vess meg kevélyeket, viseljed sorsodat.
Istenes életet élj, s készűlj halálhoz,
Így, s nem másképp juthatsz igaz boldogsághoz.

p

A kesseléről,

varjúról és csigáról

Egyszer egy nagy csiga

kérköszik vala az ő kevélységében,

mivelhogy ő félelem nélkül volna,

miért hogy jó és erős háza volna,

melyet senki meg nem bonthatna.

Azonközben nékiröpüle egy kesselő

és megkapá a csigát és elkezdé vinni.

Látván azt egy varjú, hozzáröpüle

és mondá a kesselőnek:

Bezzeg jó ragadományt kaptál,

de nem használsz vele,

hanem ha megtörhetnéd,

úgy jól lakhatnál véle.

Nehezen lehet kedig tetőled,

mert igen kemény a csigának a háza.

De tanácsot tudnék adni,

hogy könnyen megtörhetnéd.

Monda a kesselő:

Adj tanácsot és

megosztom a ragadományt veled.

Monda a varjú:

Ihol vagyon egy kőszál:

egyenesen igen felmenj az égbe

és onnét bocsásd alá a csigát

és mikoron a kőszálra esik,

ottan eltörik és úgy ehetjük meg.

Felröpüle ez okáért a kesselő az égbe

és alábocsátá a csigát a kősziklára

és midőn a héja megromlott volna,

hozzákapá a varjú és felcsapá

méglen a kesselő az égből alászálla.

ÉRTELME

A csigán ezt tanoljad, hogy

ha az Isten jó egészséggel, tisztességgel,

marhával, jószággal etc. szeretett,

tehát ne fuvalkodjál fel

és el ne hidd magadat:

mert e világi dücsőség nem állandó.

Az Isten gyűlöli a kevélyeket és ellenek áll,

mint Szent Péter mondja.

Ha valaki elhiszi magát,

és nagynak véli magát:

ottan nagyobb és

hatalmasb támad ő nálánál:

ez is nem mehet szűzen el,

mert noha dücsőséges és hatalmas

azért sok ravasz varjú vagyon,

mely ottan megcsalhatja.

Ekképpen jára a kankó kéncstartó barát

és sok dúsok Magyarországban.

Kiki mint tartson Istentől

és jó lelkiismerettel hivataljába eljárjon

és magát ajánlja

az ő szentséges gondjaviselésének:

ottan nem árthat néki

sem ravaszság, sem álnakság.

HELTAI GÁSPÁR

p

Dölyfös

szinonimák:

arrogáns, elbizakodott,

felfuvalkodott, fennhéjázó,

gőgös, hányaveti, hetvenkedő,

hetyke, hivalkodó, kérkedő, kihívó,

önhitt, rátarti, pöffeszkedő, pökhendi,

pimasz, szemtelen, öntelt

p

Dölyfös

Előnyös anyagi és társadalmi

helyzete tudatában mást lenéző, megvető,

bántóan öntelt, felfuvalkodottan kevély,

visszatetszően gőgös <személy>;

dölyffel telt. Dölyfös főszolgabíró.

A bankár dölyfösen pöffeszkedett autójában. 

 Dölyfös uri kocsis űl a hintó bakján.

(Arany János)

Kora lejárt a dölyfös boldogoknak.

(Reviczky Gyula)

|| a. Ilyen személyre valló, rá jellemző,

tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. 

Dölyfös tekintet, szavak.  

Ez hát a vetélytársa.

Nyúlánk, dölyfös tartású arisztokrata.

(Mikszáth Kálmán) 

A kálvinista … jogosultnak tartja magát

Istennel, emberrel szemben valami független,

szembeszálló és dölyfös magatartásra.

(Móricz Zsigmond)

p

Aszáf zsoltára.

Bizony jó Izráelhez az Isten,

azokhoz, a kik tiszta szívűek.

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim;

és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

Mert irígykedtem a kevélyekre,

látván a gonoszok jó szerencséjét.

Mert halálukig nincsenek kínjaik,

és az ő erejök állandó.

A halandók nyomorúságában nincs részök,

és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység,

ruha gyanánt erőszak borítja őket.

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik,

elméjök gondolatjai csaponganak.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak;

elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

Az égre tátogatják szájokat,

és nyelvök eljárja a földet.

Azért fordul az ő népe ide,

hogy tele pohár vizet szürcsölnek;

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten,

s van-é a Magasságosban értelem?

Ímé, ezek gonoszok,

és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet,

és mostam ártatlanságban kezeimet;

Mert nyomorgattatom minden napon,

és ostoroztatom minden reggel!

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok:

Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem;

de nehéz dolog ez szemeimben.

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe:

megértém azoknak sorsát.

Bizony síkos földön helyezted el őket;

pusztaságokra vetetted ki őket.

Mind elpusztulnak egy szempillantásban!

Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram,

ha felserkensz, úgy veted meg képöket.

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

Akkor balgatag és tudatlan volnék én,

oktalan állat volnék te irántad.

De én mindenkor veled vagyok,

te fogod az én jobb kezemet.

Tanácsoddal igazgatsz engem,

és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

Kicsodám van az egekben?

Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Ha elfogyatkozik is testem és szívem:

szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy,

oh Isten, mindörökké!

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek;

mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem.

Az Úr Istenben vetem reménységemet,

hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

p

[Elszáradt a borzafa…] *

Elszáradt a borzafa,

Hol hálunk az éjszaka,

Majd elmenyünk amoda,

Ahol a sok laboda.

Szeretsz, rózsám? Nem biz én.

Elhagynál-e? El biz én.

Nem szánnál-e? Nem biz én.

Megemlegetsz? Nem biz én.

Csak egy forint a bérem,

Mégis szidnak, ha kérem,

Vesszen oda a bérem,

Fekély legyek, ha kérem.

Nem halok meg az idén,

Jövendőben se biz én,

Hal a gutta, nem biz én,

Nem leszek bolond biz én.

Vékony cérna, köménymag,

Jaj be szegény legény vagy,

Egy pénznek ura nem vagy,

Mégis olyan kevély vagy.

Kriza János gyűjtése

p

Fertő

kintről-

bentről

És előszólítván

az egész sokaságot, monda nékik:

Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:

Nincs semmi az emberen kívülvaló,

a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt;

hanem a mik belőle jőnek ki,

azok fertőztetik meg az embert.

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

És mikor házba ment vala be a sokaság közül,

megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.

És monda nékik:

Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é?

Nem értitek-é, hogy

a mi kívülről megy az emberbe,

semmi sem fertőztetheti meg őt?

Mert nem a szívébe megy be,

hanem a gyomrába;

és az árnyékszékbe kerül,

a mely minden eledelt megtisztít.

Monda továbbá:

A mi az emberből jő ki,

az fertőzteti meg az embert.

Mert onnan belőlről,

az emberek szívéből származnak

a gonosz gondolatok, házasságtörések,

paráznaságok, gyilkosságok,

Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok,

álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem,

káromlás, kevélység, bolondság:

Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki,

és megfertőztetik az embert.

(A Márk írása

szerint való szent evangyéliom)

p

Ady Endre

A Rothschildék palotája

Rossz fiákker, kerekes gálya,
Hol az embert hallgassra intik.
Párisban, Bécsben, télen mindig,
Ködben és este ragyogott föl
Rothschildék palotája.

Kocsisom mindig arra tévedt,
Mintha kocsisom a Sors volna
S rossz fiakkeren bandukolva
Láttam: pompa, tüzes fényesség,
Szőnyegek s drága képek.

Boldog kocsis: egy lovat üthet.
Be borzasztó tenger az utca,
Hol száz gálya száz útját futja.
Be nem egyforma az az isten,
Aki kerget bennünket.

Lekacagott a kocsis hozzám
S ciceroneként járt a szája:
"Ez a Rotschildék palotája".
S én a hideg ülésre nyomtam
Lángoló, dühös orcám.

Ember-könnyek sós tengerében
Éreztem siklani a gályám,
Vetélt örömök bús dagályán.
Csak egy-két tornyos szikla-kastély
Ragyogott ránk kevélyen.

Örök este és örök gálya,
Csak ott, ott fenn egy-egy toronyban
Lobban öröm örömre, lobban
És mindenek fölött világlik
Rotschildék palotája.

p

Kevély

1.Elbizakodottan önhitt (személy),

aki magát alaptalanul és túlzottan nagyra tartja,

másokat pedig bántó módon lenéz.

A kevély ember gőgje határtalan.

A kevély ember valódi teljesítménye

alulmúlja azt, amit magáról terjeszt.

2. Elbizakodottan önhitt

személyre jellemző (viselkedés,

megnyilatkozás, hozzáállás),

amiben megmutatkozik

a személy bántó lenézése és önteltsége,

illetve vele kapcsolatos (hely, dolog).

A mesebeli földesúr kevély testtartással

pöffeszkedik a bírói székben. 

Kevély szavakkal

deresre vonatja a szegény legényt,

akinek elvetette lúdjait.

A falu fölé egy kevély kastély magasodik.

3. Átvitt értelemben: 

Elbizakodottan önhitt emberhez hasonló

(más élőlény, jelenség, dolog),

amelynek külseje, viselkedése, megjelenése

egy ilyen személyre emlékeztet.

A galambdúcon egy kevély galamb búg.

A kevély páva a gyepen sétál szétterjesztett farktollaival.

Eredet

[kevély < ómagyar: kevély

< ősmagyar: kevély (pöffeszkedő, öntelt)

< dravida: kemili, kembali (büszke, magamutogató)]

(Wikiszótár)

p

Földi János

Egy kevély széphez

Félre tőlem, szép Kevély!
Rab-bilintsed' áldozatja
Légyen ám, akár ki fattya,
Hetyke-petyke büszkeséged
Bennem el-nem éri véged'
Nem; felőlem így ne vélj;
Félre tőlem, szép Kevély!

Félre tőlem, büszke Szép!
Szépre nézni nyúgodalmom:
Rabja lenni fő únalmom,
Két szemem gyönyörködése
Szép szabadságom' veszése.
Veszteség ez! Drága Kép!
Félre tőlem, büszke Szép.

p

Kevély

szinonimái:

arrogáns

begyes

beképzelt,

büszke

dölyfös

elbizakodott,

felfuvalkodott

fennenpökő (régi, régies)

fennhéjázó,

fölényes

fölényeskedő,

gőgös,

hetyke,

hiú,

lekicsinylő

lenéző

magahitt (régi, régies)

megvető

nagyképű,

önelégült,

önhitt,

öntelt

pöffeszkedő

pökhendi,

rátarti,

rátartós

öntetszelgő,

p

Szegény árva leány

(A hűség próbája)

Ahol felnőtt vala egy édes almafa,

Sárig gyopár virág alatta nőtt vala,

Szegény árva lányka alatta ül vala,

Maga koszorúját kötögeti vala.

Hova gyopár nem ér, bíla-gyönggyel toldja,

Bíla-gyönggyel toldja, arannyal nyomtatja.

Énekeli vala tanult énekeit,

Törölgeti vala keserves könnyeit.

– Istenem, Istenem, szerelmes Istenem,

Apa s anya nélkül hogy kell így megélnem?

Atyafiú nélkül, egy hitestárs nélkül

Mit fogok csinálni éltemben egyedül? –

Csak ajtón szólamlék egy idegen szózat:

– Ne sírj, ne keseregj – e szavakra biztat.

– Apád, anyád helyett atyádfia leszek,

Hites társad helyett hites társad leszek.

– Ne hitegess engem, te kevély idegen,

Mert nekem is vagyon jegyesem, gyűrűsöm.

Jegyesem, gyűrűsöm, jegybeli szép mátkám,

Ő lesz életemben nekem apám s anyám.

Ki most is oda van hadban hadakozni,

Hadban hadakozni, zászlót elhordozni.

Holnap délelőttre tán jó hírt fog hozni,

Hajnalkor akarok elébe indulni.

Klézse (Moldva)

p

Gőgös –

‘kevély, rátarti, dölyfös’. –

gőg: ‘kevélység, dölyf’.

A ~ melléknév a gége sok

alakváltozatának egyikével kapcsolatos;

eredeti jelentése ‘kiálló gégéjű’ volt („gégés”);

mai jelentése azon alapul,

hogy a kiálló gége

a kevélyen fölvetett fej képzetéhez társul.

A lelkület és testtartás összefüggésére

példa lehet a dölyfös szó is.

A gőg valószínűleg

másodlagos alak,

elvonás a ~ből.

p

József Attila

PRÉDIKÁCIÓ

Nagy hitvallás a nem-akarás -
Tán próféta vagyok én.
De jöhet azért akárki más.

Ha akarnánk, hát ne akarjunk
(Tán próféta vagyok én)
Minden gőgöt földbe takarjunk.

A férget el miért tapossam -
(Tán próféta vagyok én)
Úgyis elpusztul hamarossan.

Legyen már ez a hitvallásunk
(Tán próféta vagyok én)
S a szeretet lesz áldomásunk.

Az Isten szava most újra szól
(Tán próféta vagyok én)
Minket hí, emberek, valahol.

A szív jól van csinálva itt benn
(Tán próféta vagyok én)
Éljünk! éljünk ebben a hitben.

Gőg, akarás sokakat vitt el
(Tán próféta vagyok én)
S minek a fegyver, küzdjünk hittel.

A hit a lélek állomása
(Tán próféta vagyok én)
S ez a szeretet hitvallása.

A háború s minden borzalom
(Tán próféta vagyok én)
Feküdjék végre ravatalon.

Majd így fogunk nagy nyugtot lelni
(Tán próféta vagyok én)
S egymást boldogan megölelni.

Ápoljuk hát a szeretetet
(Tán próféta vagyok én)
E dús növényt, mit Isten vetett.
A szeretet az örök élet
(Tán próféta vagyok én)
Az akarás mar, kínoz, éget.

Sorsok voltak az akarások
(Tán próféta vagyok én)
De elpusztultak, jöttek mások.

S károg fölöttünk Sorsunk, varjunk
(Tán próféta vagyok én)
Éljünk, csak éljünk. Ne akarjunk.

1922. júl.-aug.

p

Pökhendi

1. Sértő módon fölényes (személy),

aki öntelten és szemtelenül elbizakodott.

A pökhendi főnök visszaél a hatalmával.

A meccs előtt még pökhendi sportoló nagyon kikap.

2. Ízléstelenül dicsekvő (személy),

aki túlzottan, és arra méltatlanul büszkélkedik

egy nála lévő dologgal, cselekedetével

vagy (különlegesnek tartott) képességével.

A pökhendi legény azzal henceg,

hogy bármikor fel tud emelni egy malomkövet.

A pökhendi fiú az új biciklijével dicsekszik a társai előtt.

3. Fölényes, dicsekvő emberre jellemző 

(arckifejezés, magatartás, megnyilvánulás);

vele kapcsolatos (dolog).

A pökhendi beszédet nem veszik jó néven.

A pökhendi viselkedést elutasítják.

p

Pökhendi

I. melléknév -n v. -en [e], -bb

Sértő módon fölényes, öntelt,

szemtelenül, hányaveti módon

elbizakodott, kérkedő <személy,

főként férfi>. Pökhendi alak, fráter. 

 Pökhendi tapintatlan ember… (Mikszáth Kálmán) 

A feketekávénál … kipattant belőlem … az egész gondolat.

– Mit gondolsz, ők mindnyájan, az egész vármegye

nem lehetne-e több neked, mint a pökhendi grófjaid?

(Kaffka Margit)

|| a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos,

ilyen természetet, magatartást kifejező

<dolog, megnyilvánulás.> 

Pökhendi arc, beszéd, fellépés,

modor, nézés, viselkedés; pökhendi módon 

v. pökhendien viselkedett. 

 A mindig pökhendi arc …

egyszerre udvariassá változott. (Jókai Mór)

A magyar nyelv értelmező szótára

p

Pökhendi

szinonimái:

gőgös, felfuvalkodott,

pöffeszkedő, fennhéjázó,

dölyfös, önhitt, nagypofájú,

önelégült, kivagyi, kevély, rátarti,

hiú, nagyképű, elbizakodott, fölényeskedő,

öntelt, beképzelt, fellengzős, fölényes, hetyke,

hencegő, lekezelő, hányaveti, hetvenkedő,

hatalmaskodó, orrát fennhordó, arrogáns,

gangos, önfényező, vagánykodó, nagyzoló,

egoista, önimádó, okoskodó

p

Arrogáns

1. Kihívóan önhitt, öntelt (személy),

aki túl sokat képzel önmagáról,

és ezáltal más emberekkel lekezelően bánik,

őket figyelmen kívül hagyja.

Az arrogáns emberek nagyon könnyen

meg tudják bántani a környezetükben lévő társaikat.

Egy arrogáns főnök beosztottjaként dolgozni nagyon rossz.

2. Kihívóan önhitt személyre jellemző 

(magatartás, megnyilatkozás, közlés, arckifejezés),

ami tőle származik, vele kapcsolatos.

A beosztott a kritikát egy arrogáns 

fintorral és vállrándítással fogadta.

A férfi arrogáns hozzáállása

már más kollégának is feltűnt,

nem szeretettek a közelében lenni.

Eredet 

[arrogáns < : latin arrogans

(hatalmaskodó, lekezelő)

< arrogo (követel)]

p

Arrogancia

vagy gőg a neve

a valaki által saját magánál

kevesebbre tartott személyekkel

(kisebbekkel, tudatlanabbakkal,

tájékozatlanabbakkal, szegényebbekkel,

alacsonyabb rangúakkal) szemben mutatott

túlzott büszkeség, öntudat és felsőbbrendűség

megnyilvánulásának viselkedésben, gesztusokban

és fogalmazásban.

Gyakran az ilyen viselkedésben

a magatartás hivatalos, szertartásos és formális

(stiláris) vonatkozásainak és/vagy fontosságának

hangsúlyozása, erőltetése tapasztalható,

és előfordul a mások önmagát is autentikus forrásokkal

azonosító tekintélyekre való hivatkozással való kioktatása.

Arrogancia

az a cselekedet,

amelyben valaki jogokkal

vagy előnyökkel visszaél,

beleértve a csak retorikai (szóbeli) előnyöket,

az erőszak alkalmazását, vagy az azzal való fenyegetést.

Az arrogancia ugyanúgy

az agresszió egy vonatkozása,

mint az agresszió színlelése,

aminek a szükségtelen büszkeség számít.

Az arrogáns személy bízik saját képességében

és vallott értékeiben,

gyakran keresi is azt a foglalkozást,

szerepet, helyzetet és lehetőséget,

ahol a magánál ”kevesebbeket”

rendreutasíthatja vagy helyreteheti,

ez az ő pszichológiai nyeresége.

Az interperszonális kommunikációban

(párbeszédben vagy írásos vitában, egyezkedésben)

az arrogancia abban a törekvésben nyilvánul meg

az arrogáns résztvevő részéről, hogy

ő határozhassa meg a kommunikáció stílusát,

tartalmát, általában a szabályait.

Ezzel ugyanis behozhatatlan előnyre

és nyereségre tesz szert…

Wikipédia

p

Intelem

„Ha kívánod

a királyság tisztességét,

légy békességtűrő.

Ítélj békességtűréssel,

szánakozással és irgalommal”,

mert „a jó cselekedetek törvénye

főékesség a királyok koronáján.

Illik a királynak kegyesnek, irgalmasnak

és több egyéb jóságokkal

teljesnek és ékesnek lenni,

mert a kegyetlenséggel

és gonoszsággal fertőzött király

haszontalan keres király nevet,

mivel zsarnoknak mondatik”.

„Uralkodjál mindenki felett harag,

kevélység, gyűlölködés nélkül,

békességesen, szelíden, emberségesen,

megemlékezvén szüntelen, hogy

minden ember azon egy állapotban vagyon

és semmi fel nem emel, csak az alázatosság,

semmi meg nem aláz, csak a kevélység és a gyűlölség.”

István király intelmei

p

Ady Endre

Az én magyarságom

Az én magyarságom
Mindennél keserűbb,
Mindennél igazabb.

Az én magyarságom
Véres és fekete,
Véres és szomorú.

Az én magyarságom
Büszke felleg-orom,
Büszke, nagy sirató.

Az én magyarságom:
Nincs ilyen átkozott,
Nincs ilyen igazi.

p

Büszke

(büsz-ke, büsz-ög-e) mn. tt. büszkét.

1)

Szelidebb ért.

mondjuk oly emberről,

ki némi önérzetből,

magát bizonyos körülmények közt

rátartja, illetőleg felsőbbséget,

és erkölcsi becset igényel.

Ez érteményben vett büszke

nem vet meg másokat, mint a kevély,

nem követel érdem fölötti kitüntetést, mint a gőgös,

nem oly felfuvalkodott, mint a dölyfös,

de meg sem alázza magát,

mint a szerény, vagy alázatos,

s leereszkedni nem szeret.

Rangjára, állására, becsületére sokat tartván

annak megsértését nem tűri.

Büszke létére készebb szükölködni,

mint valakitől kegyajándékot elfogadni.

Büszkébb, hogysem

alsóbb rendűekkel társalogjon.

2) Aki magával eltelve,

s inkább külső előnyeinél

mint valódi belső érdeménél fogva

taglejtéseiben és beszédében föltünőleg

hegyke, begyeskedő, negédes, kényes.

Büszke legény. Büszke leány. Büszke katona.

Büszke, mint a kompolti kisasszony;

mint az előhasu menyecske;

mint a borbély legény;

mint a paripa;

mint a kanpáva.

Közmondások.

3) Átvitetik élettelen dologra is.

"S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára."

Kölcsey "

S a büszke várnak tornyain...

Búsan szállong gyászlobogó."

Eötvös.

"Nézd ott a tetőn ama büszke falat."

Kisfaludy K.

Mennyiben

a büszkeség rendesen

bizonyos önteltségből fakadó

fuvás által nyilatkozik,

gyöke büsz rokon a pöffeszkedést,

felfuvódást jelentő buzma szó buz gyökével.

Képzésre hasonló a hegyke, icke, ficke, nyalka,

fecske, csacska, s több más

igenevekből alakult melléknevekhez. –

Fokozati különböztetés végett V. ö.

KEVÉLY, GŐGÖS, DÖLYFÖS,

FENNHÉJAZÓ, NEGÉDES.

Magyar nyelv (1862) szótár

p

A büszke ember

1

Aki ok nélkül

szégyelli magát, bűntudatos,

aki lemond emberi méltóságáról,

aki megalázkodó, meghunyászkodó

2

aki arra büszke,

ami nem érdem, vagy

amit csak másnak köszönhet,

amit a szerencse stb. hozott neki

3

aki túl büszke,

és nem enged, nem lép,

nem békül ki a szerelmével,

s majd egész életében ezt sirathatja…

p

Büszke

1. Olyan <személy>,

akit a maga értékének,

érdemének, elért eredményének

tudatában önérzet, öröm tölt el. 

Büszke a sikerére, tudására.

Büszke lehetsz arra, amit tettél. 

 Legyünk büszkék reá,

Hogy szinészek vagyunk.

(Petőfi Sándor)

|| a. Olyan <személy>,

akit jóleső érzés, öröm tölt el

vmely vele kapcsolatban levő, hozzá tartozó,

hozzá többé-kevésbé közelálló közönség,

személy, dolog értéke miatt. 

Büszke hazájára, honfitársaira;

büszke a magyar irodalomra,

a magyar sportolókra, tudósokra.

Az anya büszke a fiára.

Nagyon büszke volt az új ruhájára. 

 Büszke lehetek ez ismeretségre.

(Csiky Gergely) 

Büszke volt fiára, ki a

… szellem ambicióit választotta.

(Babits Mihály)

2. Olyan <személy>,

aki magát sokra tartja,

s ezért nagyon megválogatja,

hogy kikkel és mennyire bizalmasan érintkezik. 

Büszke ember, nehezen barátkozik. 

 Büszke lyányok … idővel

Megbékélnek asszony fővel. (Arany János)

|| a. Olyan, <személy, közösség>,

aki, amely még kisebb sértést sem tűr el; önérzetes. 

Büszke nép. Aki ennyire büszke,

ezt a gorombaságot sem hagyhatja megtorlás nélkül.

3. (rosszalló)

Olyan <személy, közösség, társadalmi réteg>,

akiben, amelyben túlteng az önbecsülés,

s ez mások iránt tanúsított lenéző, lekicsinylő

magatartásában erősen megnyilvánul;

öntelt, gőgös, dölyfös.

 Lajos, büszke Lajos! magyarok királya! |

Voltam én is hű, de nincs annak hálája.

(Arany János) 

Büszkén … jár, mint egy fiatal kakas …

Ha valakivel találkozik,

úgy beszél vele, felülről: no te is élsz?

(Móricz Zsigmond)

4. Büszke (1–3) személyre valló

<cselekvés, magatartás, külső>. 

Büszke járás, testtartás, viselkedés;

büszke arc, ajak, mosoly, száj, szem. 

 Gyilkosok csiklandozták

S meghalt komoly, büszke fővel.

(Ady Endre) 

A sír mélyéből, büszke, dacos arc, |

Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre?

(Tóth Árpád)

5. (átvitt értelemben, választékos)

Olyan <állat>,

amely úgy jár, mozog, viselkedik,

mintha saját szépségétől el volna telve

v. abban gyönyörködnék. 

Büszke paripa, páva. 

 Toldi ugyan ráér, büszke lován léptet.

(Arany János) 

Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, |

Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

(Ady Endre)

6. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben)

Olyan <építmény, természeti képződmény>,

amely környezetéből feltűnően,

hatásosan kiemelkedik, magasra tör.

 Nyögte Mátyás bús hadát |

Bécsnek büszke vára.

(Kölcsey Ferenc) 

Utat a büszke ormokon

Nekik befútta már a hó. (Tóth Árpád) 

Nézzetek: napba törtetően,

Mint épít büszke kupolát. (Juhász Gyula)

|| a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben)

Nagyra törő <képzelet, terv stb.>.

 A világba kergetett sok büszke álmom. (Ady Endre)

7. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Pompás, nagyszerű.

 Endre király … jár büszke lakában. (Vörösmarty Mihály) 

Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,

Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.

(Arany János)

p

Olyan büszkén 

fogadták a halálos ítéletet,

mintha csupa dicséretet

olvastak volna fel előttük.

A kihallgatásoknál,

amikor még remélték,

hogy javítanak sorsukon,

talán szelídeknek mutatkozának,

de most: mindegyik egyszerre

úgy megkeményedett, mint a gránitszikla.

Akik látták őket az utolsó útjukon, azt mondották,

hogy a kísérő katonaság lógatá a fejét szomorkodván;

de a hős hadfiak mindannyian büszke daccal menének.

Úgy mesélik, hogy Damjanich még élcelőde…

Az arai vértanúk - Gáspár András emlékezése

p

[Ej-haj, magyar ember…]

Ej-haj, magyar ember

Összeüti bokáját,

Átalkarolja

Kedves babáját,

S büszkén kiátja:

Három a tánc halálig,

Ej-haj, világos,

Ej-haj, viradtig!

Ej-haj, magyar ember

Megüritti kupáját,

S búson siratja

Kedves hazáját,

S búson kiátja:

Most a tánc is halálos,

Ej-haj, világos!

Ej-haj, Világos!

p

[A téeszben

de büszkék a leányok! …]

A téeszben de büszkék a leányok!

Dolgozni mind a kertészetbe járnak;

Mind a takarékba rakja ja pénzét,

Mégis hitelbe vásálnak kelengyét.

Lányok, lányok, téeszbeli leányok,

A szigetbe kábosztát vágni járnak.

Olyan fagyos a káboszta levele,

Szegényeknek majd kihullik a könnye.

Lányok, lányok, téeszbeli leányok,

Mostanába sok panasz van reátok:

Azt lesitek, hogy merre jár a pósta,

A téeszben meg megfagyott a káboszta.1450

Berhida (Veszprém)

p

Kormos István

A kevély kiskakas

Hol volt,

hol nem volt,

volt egy kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

piros lábú,

piros csőrű,

begyeskedő

kiskakas.

Ejhaj, csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Ez a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

talált egyszer

az úton,

nem az úton:

a kúton,

talált egy szem

gyöngyöcskét –

csillogó,

villogó,

kényes,

fényes

gyöngyöcskét.

Ejhaj, csibekas!

Megörült a kiskakas.

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

kitátotta

csőröcskéjét,

s hamm!

bekapta

gyöngyöcskéjét:

hamm!

hamm!

bekapta.

Csőröcskében,

gyöngyöcskével,

kényeskével,

fényeskével,

ide szállt,

oda szállt,

udvarukban

szaladgált

a kis kevély

kakaska.

Ejhaj, csibekas!

Szaladgált a kiskakas.

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

gyöngyöcskéjét

hol letette,

hol felvette,

nézegette,

kerülgette,

csipegette,

viszegette;

piros lábán

illegett,

tarka farka

billegett,

kukorékolt:

„Kukurikú!

Ku-ku-ku-ku-

kukurikú!”

Ejhaj, csibekas!

Futkosott a kiskakas.

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

ugrándozván

sövényre,

szökkent,

röppent,

szállva szállott

a tyúkudvar

fölébe.

Onnét leszállt

a földre,

csőröcskében

gyöngyöcske:

csillogott,

villogott,

mint napocska

ragyogott.

Ejhaj, csibekas!

Röpdösött a kiskakas.

Meglátta egy

tyúkocska,

s kérve kérte:

„Kakaska!

Add ide a

gyöngyöcskét,

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj, csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy

kiskacsa,

s kérve kérte:

„Kakaska!

Add ide a

gyöngyöcskét,

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj, csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy

pici nyúl,

s kérve kérte:

„Kakas úr!

Add ide a

gyöngyöcskét,

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj, csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy

kiskecske:

„De szép fényes

gyöngyöcske!

Add ide a

gyöngyöcskét,

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj, csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy

lovacska,

s kérve kérte:

„Kakaska!

Add ide a

gyöngyöcskét

hadd játszódjak

kicsinykét.”

De a kevély

kakaska

gyöngyöcskéjét

nem adta.

Ejhaj, csibekas!

Kevély volt a kiskakas.

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

dehogy adta

gyöngyöcskét

játszadozni

kicsinykét;

szaladt,

szaladt

messzire,

gyöngyöcskével

csőribe,

meg sem állott

Tiszáig,

Tisza szélső

partjáig,

csőriben

gyöngyöcske,

nézte magát

a vízbe.

Ejhaj, csibekas!

Mit látott a kiskakas!

Hát a kevély

kiskakas,

tarka tollas,

tarajas,

mit lát vízi

tükörben,

kukorintván

dühödten?

Egy kevély

kiskakast,

tarka tollast,

tarajast,

csőriben

– ohohó! –

gyöngyöcske,

ragyogó.

Egy garas,

két garas!

Ámuldozhatsz,

kiskakas!

Piros csőrrel

tátogatott,

gyöngyöcskéhez

odakapott.

Ejhaj, hejehaj!

Gyorsan utolér a baj!

Mikor csőrét

kitátotta,

gyöngyét vízbe

pottyantotta.

Volt, nincs,

hova lett?

Gyöngyöcskéje

odalett!

Kukurikú, csibekas!

Megjárta a kiskakas.

pppppppppppp

Plusz

vagy mínusz

végtelen lehetőség

ami itt és most a tét

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese. példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

Érzékenyítő, elképzeltető, megértető, elemzendő-újra összerakandó,

tovább gondoltató, megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő,

értékelendő, súlyozandó, eszméltető stb. közmondás, ige, példabeszéd,

életkép, tanmese, vicc, jellemrajz, bölcsesség, vers: részek az egészből