pppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

p

Eugéniusz: Igazmondó varázstükrök

Tünetek, kórképek-diagnózisok – terápiák…!?

Jó-rossz élet-halál: tétkérdések magyarán írva – II.

pppppppppppppppppppppppppp

p

Madách Imre

Egy őrült naplójából

Hová lett a tavasz rózsája,
Arcom rózsái hová lettenek?
Azt nyár heve, ezt férfiú erő
Érlelni vágyó éhe ölte meg.
A nyár gyümölcsözött, megfagyhatott,
De az erő hová lett nyomtalan?
Magát emészté fel, csatázva
A kisszerű kor szűk korlátiban.
Mint a malomkő, hogyha búza nincs rajt,
Mint elvetett kard, hogyha nem vívhat bajt.

2

A hős oroszlán hitvány tőrbe hull,
A szív, mely Brútussá lehetne,
Kis szép kezek közt olykor megtörik,
S egy élc, a síremlék felette.

3

Gyakran visszajáró lelkek gyötrenek,
Érzéseknek hivják azt az emberek;
Elfüstölni őket, óh jaj, nincs szerem,
Ábrándos rémlátó hát csak a nevem.
S felvilágosodott kornak közepett,
Dolgom a hitetlen nép közt nem mehet.

4

Hitvány erőmű az az ember;
Az ész, e mozgató alig keres
Annyit, mint amit rossz fütője
A jó gyomor tőle igénybe vesz. -
És sokszor egy nap is már többet kér,
Mint amit az egész erőmű ér.

5

Mért tanít a hit szolgája minket,
Hogy síron túl majdan helyre áll
A szent egyenlőség és a dússal
A szegényre is hason sors vár?
Szent misék könyörgenek azért, míg
A szegénynek szószólója nincs,
Véle vándorol a más világra
Bűn, gyalázat, nyomor és bilincs,

6

Kacagok, ha hallom mondani,
Emberben hogy égi szikra él,
S társadalma viszonyaiból
Művelődéséből fenn beszél.
Két vezérrugója van csupán,
A gyomor s a szemnek ingere;
Az szülé, mivel csak kérkedünk,
S társadalmunk ennek gyermeke.

7

Az angyalt oltárképen a müvész
Csak a gyomor tájáig festi le;
Azért angyal, onnan mi emberek,
Ah, nem vagyunk egyenlőek vele.

8

El a lángésszel - rontás lényege
Mint Istené, ki rontással teremt.
Nem fér kicsinyesen elrendezett
Földünkre ez sem, ront tehát mindent.
S ha a végetlent érzi a tömeg
És dült sorompó van csak körüle,
Megdöbben lelkének legmélyeig
Gyötörvén őt kicsinység érzete.

Annak legjobb minden csak úgy, mint van,
Új békót rá, ha tűri, tűrje azt.
S ha rég megszenvedt bűn megtestesűl
Imádja ostorát, a megszokást.
Mért fél egymástól, és önkénytesen
Mint börtönőr egymást mért őrizi?
Mért a miljó tűrő ember között
A sok egyes, hogy miljó feledi.

9

Óh hiú ember, nyelvedben is
Szemtelen hizelkedel magadnak,
A jót emberségesnek hivod
És embertelen neve a rossznak.
Hej, pedig forditva
Sokkal jobban volna.

10

Jól ismerlek hizelgő macskafaj,
Szivedbe húzva lappang a köröm.
Te nem vagy bűnös, ez természeted,
De aki még neked hisz, gyűlölöm:
Hogyan gondolhat benned annyi jót,
Hogy a végetlen sok szép szó után,
Mit elszórsz, szűdben is marad e még
A jóból némi kis salak talán.
Mért nem néz körmöt kérges jobbodon?
Természetétől ilyen mindenik.
Ki jobbjáról leköszörűli azt,
Annak mélyen szivébe rejtezik.

11

A nap sugárának hét színe van,
A pénz fényének színe számtalan,
A hír, erény, dicsőség ilyenek. -
Hát a barátság, hon és szerelem?
Kegyelt váltó, mely készpénzül megyen,
S végszámadáskor nem kell senkinek.

12

Megmondom e kor embere minő:
Házasságrontó, szerelemszövő.
Tanácsban dús, tettben szegény Lázár,
Ebédhez gyors, éheshez késve jár.
Halottnál sír, de inségnél siket,
Más örömén sír, más baján nevet.
Virágot is csak érdekből nevel
Hogy legszebb díszében törhesse el,
A kis bárányt levágni rendeli,
De vérét folyni mégsem nézheti.
Köszönt négy cifra lónak, s hogyha jő
Isten szamáron, megtagadja ő.
Felrugja az embert, mint az ebet,
De azt hiszi, hogy mindent jóvá tett,
Ha öndicsőségére szobrot rak
Sirjára az egykor felrugottnak.
Az emberen mert ember nem segit,
S ha mégis adja gyér filléreit
Isten nevében adja, attól vár
Jutalmat, mit koldus nem adhat már.
Tál vizben nézi a tengervihart,
Szinpad diszitményén a regghajnalt.
Valódi vészt nem bírna lelke el,
Szabadban meg hives szél fú reggel.
De egy szivemnek mégis vigasza:
Hogy jobb az ember sohsem is vala.

13

Halovány erényök, halvány bűnök,
Az színlés csak, nem feláldozás;
Sírnak rajtad, hogyha bajba estél,
Imádkoznak s cselekedjék más.
De nem is rabolnak vakmerően,
Lopnak csak mosollyal ajkukon,
Nem gyilkolnak férfias nyiltsággal,
Gombostűkkel szurkálnak agyon.
Lennének jók, hogy szerethetném, vagy
Gyülöletre elég gonoszak,
És becsülni tudnám jóban, rosszban,
Erejeért akaratuknak.
Míg így undorral köpöm ki őket,
Oly émelygően lágymelegek,
És kerűlöm leverő unalmát
Egyhangú, kicsínyes körüknek.

14

Óh, ne higyje senki, hogy az embert
Szeretem, ha könyörülni lát,
Enmagamnak fájdalmas csak látni
A nyomort a gazdag természet ölén.

15

Ah, a világ egy nagy patkányfogó,
Ki benne van, rést mind hiába kér,
Hogy éljen fel kell falni társait,
A legerősebb végre csak megél.

Ah, a világ pillangógyüjtemény,
Rendezve a szárnyak fénye szerint,
De tű vagyon keresztül minden szűn,
És szárnya nélkül rút hernyó lesz mind.

Ah, a világ gyermeknek jó lehet,
Ki redves fát vesz el csillag helyett,
Én láttam a gyöngyöt még mint könyűt,
És a rubint vércseppnek seb felett.

16

Mi egy embernek bukta? dráma csak,
Bár sírunk rajta, mégis csak mulattat.
És szidjuk a hőst, ha megszabadúl,
Hogy elrontá könyekkel vett tréfánkat.

17

Egyetlen egyszer hittem, hogy miattam
Hull szép szemekből részvét harmata,
Megint csalódtam, a nő könnyezett, mert
Vetélytársán szebb főkötő volt.

18

Az ember már mint ember, mitsem ér,
Szintúgy szégyenli nyomorú faját,
Száz címet vesz, lesz mindenféle úr,
De senkit sem csal meg, csak önmagát.

19

Óh szerelem! te édes gyötrelem te,
Te kétkedő hit, könnyező gyönyör,
Érzém hatalmadat, mely mint varázsfű
Egyszerre gyógyit, és egyszerre öl.

Látom most, milyen dőre, hasztalan vagy,
De jól esik, hogy lelkemben lakál,
Nem is jó ember, aki nem imádott
Eszmét, az ész előtt mely meg nem áll.

Feláldozás, hon, hit, mind ilyen eszmék,
De mégis lelkünk égből hozta le,
És közelébb áll Istenéhez a szív,
Mely mindezeknek volt lakóhelye.

S ha a tapasztalás kiábrándít is,
A megcsalt szív becsében nem veszít,
Szégyelje a lány s a világ, ha oly korcs,
Hogy bé nem tölti szívünk vágyait.

20

Mi vagy te szerelem? tán égi tüz,
Miként hiú gőggel dicsekedel.
Por lánya vagy, s felforralt vérünkkel
Mint illat a virággal hervadsz el.

Szerettem én is, s gyakran gondolám,
Ha harminc évvel kedvesem előtt
Meghalnék, s ő mint agg követne csak,
Rokonnak érzené-e lelkem őt?

21

Sokan jutának véginségre már,
Kincset keresvén, ahol semmi sincsen;
Legtöbb őrült, szerelmi áldozat,
Vagy az ég titkát kutatá erősen.

Nősültek volna csak meg mindazok,
Szerelmes egy sem volna már s mind józan,
Csak lettek volna pappá mindezek,
Csupán azt néznék, ami a földön van.

22

A lány büvös növény, virága oly deli,
De elrejtett gyöke méreggel van teli.
A lány tűz, messziről vílágol, melegít,
Közelről gyilkosan éget vagy megvakít.

23

Mért nem hervad szivünk is, mint a lány,
Mért oly muló, tartós szerelmünk tárgya?
Nem szűnk hütlen, de ideálja az -
Vagy hol van, mely mint megbájolt maradna?

Mely első csókján égett, a zománc
Ellebben, mint a puszták délibábja,
S kiábrándult szűnk bájvilág helyett
A puszta sivatagjait imádja?

24

Önzővé szülé a végzet már az embert,
Látkörében mindég ő foglal középhelyt;
S mentől távolabb van valamely tárgy tőle,
Annál halványabbá, kisebbé foly össze.

25

Mit kérsz Istent, ő szóra mitsem ád.
Gúnyúl ragyog jó s rosszra egyaránt.
Véráldozat égett oltárain,
Midőn olykor lejött, mivel megszánt.

Az ég magas! - mig a sohaj felér,
Esővé lesz, s az is, ha földre hull,
A nyomorúság szenvedésitől
Csak a dúsak termése gazdagúl.

26

El, el, ne lássak emberalakot,
Elutálnám az Istent általa,
Kiről azt mondják, hogy hatod napon
Saját képére embert alkota.

Avagy jobb volt az ember akkoron,
S azóta Istenünk trónról bukott,
Hogy így elnézi, amint ördögök
Bírják a neki szentelt templomot?

Nem, nem, galambból nem lesz keselyű,
Az ember olyan, amilyen volt rég,
Azért mondá az Úr már kezdetben:
Megbántam ím, hogy embert alkoték.

27

A nagy Kopernik csillagrendszere
Legbiztosabb vezér az égen fent;
Ily biztos rendszer: emberek között
Gaznak, csalárdnak tartani mindent.
Gyéren hoz üstököst a föld s az ég,
S az is ki tudja rendbontó-e még?

28

Ember! te nagyszerű méregfa,
Környezetedet is megmérgezed,
Im bűneidet eltanulja
Leghűségesb barátod is, - ebed;
S míg jó ruhához hízelegve jő,
A rongyos koldúst megugatja ő.

29

Mit nékem az egész emberiség,
Nem vágom meg miatta ujjamat,
De hivjatok kiirtani, megyek
S kivégezem végűl enmagamat;
Hogy ujra Isten légyen már az úr,
És éden kerte ujra felvirúl.

p

Önfelmentések

A.

Nincs nagyobb személyes kihívás

mint amikor velünk hasonló helyzetű

vagy pláne nálunk rosszabb sorsú ember

elégedetten, lelki békében, teljes örömben él -

Megzavarja önáltató magyarázkodásunkat,

hogy miért is nem vagyok/lehetek én boldog...

Sokszor ez az első reakciónk: kétségbe vonjuk,

"nem hiteles(ített) ez a világszám!"

B.

Akinek nem ismerjük közelről az életét,

az iránt zavartalanul táplálódnak előítéleteink...

De ugyanígy képzelhetjük egy távoli valakiről,

hogy neki biztos valamilyen különlegesség miatt

lehet olyan "sikeres", ill. olyan rendben az élete:

ő biztosan burokban született, ő a sors kegyeltje.

Netán ő maga sem normál ember, de félisten...

Ez rögtön felmentést ad nekünk: ő nem követhető!

p

Istenkáromló

Aki az árvíz idején

a háza tetején kuporgva

imádkozik isten segítségéért,

de nem ül be a megérkező mentőcsónakba,

mert ő Istent várja, s ha nem jön: káromolja

p

Alkimista

Aki az aranyát

nem becsüli/gyarapítja,

a szart aranynak nevezi,

az aranyból szart csinál,

és ami szar, azt meg sem

próbálja arannyá változtatni

p

Elfajulás

Aki mindenből  

előbb vitát provokál,

majd veszekedést csinál,

amit enged verekedéssé fajulni –

mintegy bolhából elefántot varázsolva

p

Otthonosító

Aki verembe, fogságba esik,

és ezt a helyet „otthonává” teszi,

meg sem próbál, már nem is akar

innen szökni, menekülni, kimászni

p

Hibernálva

Mintha téli álmot

aludnál, s nincs ébresztőd

Vészcsengő hiányos koporsó -

tkp. egy lelki tetszhalott vagy,

egy virtuális faládába szögezve,

akire ráadásul már hull a föld is...

p

Három

kívánság

„Add Uram,

hogy belenyugodjak

a megváltoztathatatlanba,

add Uram, hogy megtegyem azt,

ami csak rajtam múlik,

és adj elég bölcsességet,

hogy ezt a két esetet mindig

meg tudjam különböztetni egymástól...”

p

Könyvvásár

Vagy nagyon olcsó a könyv,

de akkor paternalista állam cenzúrázza,

ki se adja, vagy csak lebutítva, kiherélve -

vagy szinte mindent, de mindent kiadnak,

csak éppen egy napi jövedelmed kéne rá kiadni,

illetve már rég leszoktattad magad az olvasásról,

vagy a napi kenyérkereset kiszívja estére erődet…

p

Üdvözülő

A pap és a buszsofőr

egyszerre kopogtatnak

a mennyország kapuján.

Kijön Szent Péter,

röviden elbeszélget velük,

majd beengedi a buszsofőrt.

A pap fölháborodva kérdezi:

- És én?

- Engem, aki egész életemben

Isten szavát hirdettem,

nem engedsz be? Hogy lehet ez?

- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál,

mindenki aludt. Bezzeg amíg

a buszsofőr vezetett,

addig mindenki imádkozott.

p

Numerus clausus

"Mi nem az idegen fajjal szemben

követeljük a numerus clausust,

hanem a saját fajunkkal szemben

követeljük a numerus apertust,

mert tébolyodott és öngyilkos nemzet az,

amely az értelmiséget nem elsősorban

a saját fajtájából akarja rekrutálni."

Tormay Cecile

p

Freudi elszólás

Amikor az igazság

akaratod ellenére kibukik,

mert megbotlik a nyelved -

de persze nem véletlenül,

és nem is akárhogyan: elszólod magad,

pont a takargatott igazat vallod így be...

(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

p

Oltásterror

A jövőbe látó rajzfilm:

A Mézga család kalandjai

Máris szomszéd, mint „doktor”

kedves vendég a törzsfőnök szigetén,

ahol e kiskirályé minden: a kórház,

a patika és a temető is, s aki egyre

nagyobb ranggal díjazza Máris ötleteit -

pl. hogy meleg vízzel kötelezően

oltsák be az egész lakosságot...

p

Ócsó

mán a pásztor, 

Nincsen becsületi! 

A nagy gazdák előtt 

Mind huncut a nevi. 

Ha valamije van 

Azt mondják, hogy lopta, 

Ha semmije sincsen, 

Hogy elkorhelkodta. 

Hát a szegény pásztor, 

Hogyne szomorkodna: 

Kicsinke a kenyér, 

Kevés a szalonna.

p

Olcsó

Olcsó a katonának vére.

Könnyű a só, ha olcsó.

Könnyű olcsó városban megszokni.

Nem mind kicsiny, a mi olcsó.

Olcsó fának hideg a lángja.

Olcsó húsnak híg a leve.

Olcsó János.

Olcsó, mint a cigányhal. (Szálkás.)

Olcsó, mint a kurafi

Olcsó, mint a polyva.

Olcsó, mint a vasszar.

(Kiégetett szén a kovácsnál; értéktelen.)

Olcsó ott az ember, a hol nem ismerik.

Olcsó ott az ember, a hol sok van.

Olcsón vették, olcsón adták.

Szépen döglik a marha, olcsó lesz a bőr.

p

Szegény gazdagok

Meghal a skót milliomos,

de a fia egyetlen könnyet sem ejt érte.

A temetés utáni istentisztelet után

a sekrestyés körbejár a persellyel,

hogy adományokat gyűjtsön jótékony célokra.

A milliomos fia ekkor felpattan,

és elkezd keservesen sírni.

- Mi történt? - kérdezik a többiek.

- Most, hogy a persely zörgésére

nem ugrott fel az apám,

hogy elszaladjon,

most döbbentem rá,

hogy tényleg meghalt.

p

Pénz

„Mert nincs a pénznél

emberek között nagyobb gonosz,

miatta városok pusztultak el,

s miatta lettek emberek földönfutók,

aljas tettekre ez tanít,

a lelkeket mikéntha megcserélné,

jót gonoszra vált,

az embernek megmutatja,

hogy legyen minden lépés

istentől elrugaszkodott.”

(Szophoklész: Antigoné)

p

Életlendület

Igen jó tempóban,

dinamikusan haladsz,

csak nem vetted észre,

egy kicsit rossz irányban

indulva el messzire távolodsz

az eredeti célkitűzésedtől...

p

Falánk

Addig eszel,

amíg a tányéron van,

ameddig a szemed kívánja,

mígnem a gyomrod kihányja

(s irigy kutyaként félsz, hogy

más megeszi a maradékot)

p

Kötéltánc

A Niagara feletti

kötélen menve, lépegetve,

nem csak előre és föl, hanem

mindig csak hátrafelé, vagy

lefelé nézel és ezért pánikba

és majd oda le is esel…

p

Pótló

A majd mindent

pótló szerelem helyett

a szerelmet próbáltad

hasztalan mással pótolni

(beleveted magad a tanulásba,

munkába, ivásba, evésbe, játékba)

p

Cinikus olcsó vigasz

A vénkisasszonyt kérdi a szomszédasszonya,

hogy miért nem keres már magának egy férjet.

- Minek? - feleli a nő - Van kutyám, papagájom

és macskám. Ez nekem tökéletesen elég.

- Dehát ezek nem pótolhatják a férjet!

- Dehogynem! A kutyám állandóan morog,

a papagáj egész nap káromkodik,

a macska pedig az egész éjszakát házon kívül tölti.

p

Savanyú a szőlő

Mivel csak azt tekinted,

Hogy neked mire és hogyan

van a Másikból szükséged,

- mintha egy telefont vennél -,

s megfordítva már nem,

ezért jó eséllyel maradsz társtalan -

s hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

megideologizálod az egyedüllétet,

túlhangsúlyozod annak az előnyeit…

p

Hármaskötél

Sokkal jobb dolga van

a kettőnek, mint az egynek.

Mert ha elesnek is,

az egyik felemeli társát.

Jaj, pedig az egyedülvalónak,

ha elesik, nincsen, aki felemelje.

Hogyha együtt feküsznek

ketten, megmelegszenek.

Az egyedülvaló, pedig

mi módon melegedhet meg?

Ha az egyiket megtámadja is valaki,

ketten ellene állhatnak annak,

és a hármas kötél nem hamar szakad el.

(Prédikátor 4:9-12)

p

A barátaim

megölelének...

Szivökhöz nyomták szívemet;

Bennem mi boldog volt a lélek!...

Később tudám meg: mért öleltenek? -

Azt tapogatták, míg öleltek:

Hol van legfájóbb része e kebelnek?

Hogy gyilkukat majd odadöfjék...

És odadöfték!

Petőfi Sándor

Szalkszentmárton, 1846. március

p

Magyarország

Te sem termettél ám szakácsnak.

Magyarország, édes hazám!

A sűlt egy részét nyersen hagynád,

S elégetnéd más oldalán.

Míg egyfelől boldog lakóid

Megfúlnak a bőség miatt:

Hát másfelől meg éhhalállal

Megy sírba sok szegény fiad.

Petőfi Sándor

Eperjes, 1845. április

p

Párbaj

Korszellemes

élet-szimuláció!?

A médium kisugárzása…

Egy új műveltségi vetélkedő,

ahol egymást át és ki kell verni,

csak úgy maradhatsz játékban...

p

Szesz-

testvériség

A kocsmában mindenki a barátod,

mindenki a keblére ölel, pláne amíg fizetsz,

de melyikük lenne kezesed egy kölcsönnél,

vagy ki jönne el közülük melletted tanúskodni,

vagy ki fogadna be egy napra is, ha kilakoltatnak?

p

Eredet

és érvényesség

Mindegy, hogy honnan tudod

- az „istentől” magától, szüleidtől,

a tanár bácsitól, paptól, holt bölcstől -,

az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

Hogy tudod-e ezt igazolni, bebizonyítani!

(A tekintélyre hivatkozás soha nem érv…)

p

Ritkaság

Ami mindent át/felértékel

Egy utolsó pohár víz a sivatagban

Egy utolsó szál gyufa a téli erdő közepén

Egy ócska bot, amivel épp eléred a vészjelzőt

Hát még milyen értékes egy ember, pont te is,

akiből ez a legelső és egyben legutolsó példány...

p

Adottság és érdem

A zseni 1% tehetség, és

99% szorgalom (Edison)

Ha nincs meg a tehetség,

hiábavaló a törekvés (arab mondás)

Az első csak elengedhetetlenül szükséges,

de nem elégséges feltétele a nagy műveknek:

találmánynak, felfedezésnek, műalkotásnak...

p

Transzcendens

Ne az én akaratom

legyen meg, hanem

a Tiéd, Uram és Teremtőm,

ezt kell folyamatosan tudakolnom,

és azután nekem is már azt akarnom.

Vagy úgy járok, mint a kisgyerek, aki

mindent csokoládévá, vagy Midasz király,

aki mindent arannyá változtatna, amihez ér...

p

Zseb-

pénz

Hogyan

lehet egyáltalán

kiskorúból nagykorú?

Ha gyerekként bánnak vele,

akkor jó eséllyel az is marad.

Ha soha nem kap zsebpénzt,

amit szabadon költhet el

- akár hülyeségekre is -,

ha nem tanulhat a saját kárán is,

ha nem kapja meg a tévedés jogát,

akkor csak infantilis óriáscsecsemő lesz.

p

Nevelésre

rendelt idő

Addig üsd a vasat, amíg meleg,

addig formáld gyereked, amíg képlékeny,

mert utána már csak kínkeservesen

nyesegetheted a vadhajtásokat.

Könnyen rászokik a rosszra,

hogy pl. hisztivel bármit elérhet,

s irtózatosan nehéz a leszoktatása,

sok hónapodat keserítheti meg ez...

p

Édes/mostoha

Nincs az a gonosz mostoha,

aki annyit árthat egy gyereknek,

mint az ő drága jó édes anyukája,

ha rosszul, majomszeretettel stb. neveli

Az előbbi ellen még a gyerek is védekezik,

az utóbbival szemben sokkal védtelenebb...

p

Ideális

alattvaló

Miért élsz úgy

mintha kiskorú lennél,

mintha gondnokság alatt lennél,

mintha épp most börtönben lennél,

mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától -

miért hagyod, hogy nélküled döntsenek terólad?

p

A kevesebb több

Az egyiknek van barátja,

a másiknak meg nincs -

de ennél még rosszabb,

ha azt hiszi, hogy van,

pedig csak szesztestvére,

vagy sőt: csak álbarátja,

titkos ellensége van…

p

Demagógok

Senki nem olyan szegény,

hogy nagyot ígérni ne tudjon:

Ha majd lottó ötösöm lesz,

akkor téged is gazdaggá teszlek...

Egy felelőtlenül ígérgető politikust

is nehéz/lehetetlen a szaván fogni?

Azt mondja, amit hallani szeretnél –

de gyakorlatilag számon-kérhetetlenül...

És az államosított pap szaván fogható,

aki az evilági jó magaviseletedért

az örök égi boldogság jutalmat ígéri?

Ez egy olyan Égi Kánaán,

ahonnan még nem tért meg utazó…

(a másik, a fenyegető alternatíva

a pokol, az örök kárhozat)

Lehet egy egész emberi életet

erre az ígéretre alapozva alakítani?

p

Madách Imre

Élet és halál

Végsőt lehelt a várnak embere,

Kinos fohász volt véglehellete;

Előtte nyilott száz terv, száz remény,

Megtörve most az Úrnak végzetén.

Mellette a kis ház megnépesült,

Egy pór kebelre első nap derült;

Nap és élet, más semmi, semmi sem,

Mint szenvedés és dőre küzdelem.

S szintén fohász volt első létjele:

Ott búcsúszó, itt harcnak kezdete.

S a két fohász amint így elvegyült,

Isten trónjához hírnökül repült,

A föld folyását rajzolván le ott

S szó nélkül mindent, ami küzd, mozog.

Eközben esni kezd szép csendesen,

Az ég a holtnál sírva van jelen,

S keresztvizet a gyermekfőre hoz,

A nap kisüt s viz, könny leszáradoz.

A gyermek serdűl, a sír felvirúl,

Virágja lesz gyermek játékaúl;

Első játéka már halotti jel,

Mellyel talán a sors jegyezte el. -

Ifjúvá fejlett a gyermek legott

S a vár lányával hogy találkozott,

Mindkettőben volt ifiúi szív,

Melynek lángjával a sors átka vív,

Sohajt mindkettő és a két sohaj

Istenhez száll egy felhő szárnyival,

Mert a világról rég száműzetett,

Talán az égben lel még menhelyet,

A vár leánya asszonnyá leve,

S ismét sohajtól rendül meg szive,

A pór kétségbe esve sírba dűl

S haldokló ajkán is még sohaj űl;

Ott kezdete egy sziv küzdelminek,

Itt fájó harcot csendesíte meg.

Majd a pór sírján is virág fakad,

A várgyermek meg azzal játszogat,

És mindezen a sors ércszála megy:

Rabért - rab, bölcső és koporsó egy.

p

Adni

Magyar közmondások:

A ki kérdi: kell-e, nem örömest ad. 

Ha nem adok, te haragszol,

ha meg adok: én is.

Adj uramisten, de hamar.

Ha adtál, felejtsed, ha vettél, említsed.

Könnyű adni, a mi nem kell.

Szép ott adni, a hol senki se kér.

Ki nem akar adni, azt mondja: nincs.

Könnyű a máséból adakozni.

p

Adós(ság)

Magyar közmondások: 

Adós fizess, beteg nyögj.

Sarkalással szokott adós jól fizetni. 

Adós embernek sokszor kell hazudni. 

Ki vagyonánál többel adós,

semmije sincs.

Fülig adós.

Szalma adósságnak polyva interese.

Pénzzel, nem búsulással fizetik az adósságot.

Régi adósság annyira fölmegy,

hogy utoljára el sem éred.

p

Jótékony

Nagylelkűnek

hiszed magad,

pedig a kalácskérőt

tanácsadással ráztad le

(akinek meg halat adtál,

azt nem tanítottad halászni)

p

A

törvény előtti

egyenlőtlenség

„... Rongyokon

Keresztüllátszik a kis vétek is,

Prémes bekecs s palást mindent befed.

Borítsd arannyal a bűnt, és a törvény

Lándzsája rajta kártétlen törik meg

Göngyöld rongyokba, s törpe szalmaszál

Keresztülszúrja.”

(Lear király)

p

Rosszhiszemű

Ócsó mán a pásztor, 

Nincsen becsületi! 

A nagy gazdák előtt 

Mind huncut a nevi. 

Ha valamije van 

Azt mondják, hogy lopta, 

Ha semmije sincsen, 

Hogy elkorhelkodta. 

Hát a szegény pásztor, 

Hogyne szomorkodna: 

Kicsinke a kenyér, 

Kevés a szalonna.

http://www.youtube.com/watch?v=NmPE5t1Ujjs

p

Lazarus –

A világ rendje

Kinek sok jószága van,

az rabolhat sokkal többet.

Akinek kevés jutott,

annak kevesére törnek.

S hogyha semmid sincs, bitang,

kotródj félre és dögölj meg!

Itt csak annak van joga

élni, kit a pénze fölvet

Heinrich Heine

p

Tűz van!

Az kiabál,

akinek a háza ég

(mintha nem ő lenne bajban)

Akinek - még - nem ég a háza,

az meg közönyösen szemlélődik,

hisz ő csak a szomszéd ház lakója…

Vagy éppen maga a tűzoltó csinál

magának munkát, hogy hősködjön,

vagy mert azért lett az, mert piromán…

p

Bot-

csinálta doktor

Aki „titkolja” praktikus tudományát,

de addig ütik-verik, míg be nem vallja... –

Majd a józan eszével rájön a „néma” lány bajára:

máshoz akarják adni, mint akibe ő most szerelmes…

p

Lelki öncsonkítás

Évekig spórolva, gürcölve,

imádkozva felépítesz egy házat,

amit egy szempillantás alatt

elvihet az ár vagy elveszejthet a tűz.

Éppannyi, ha nem több "munkánk" van

egy stabil baráti kapcsolatban kiépítésében,

s mégis oly könnyen veszni hagyjuk

akár egy politikai nézeteltérés miatt is?

(ki kinek szurkol a politikai pankrációban)

p

Szex-

segédeszköz

Emlékszem egy filmre,

Kamaszkorom legszebb nyara,

ahol egy élveteg pufi gyerek becsajozott,

és egy felvilágosító-tanácsadó könyvet lapozott

miközben áldozatára tehénkedve gyömöszölte azt…

p

Igazmondás

„Nem hiszi senki,

mennyit hazudunk e világon:

a gonosz erényeket színlel,

a jobb sokszor hibákat, hogy

a többségnél jobbnak ne látszassék,

s mindenki legalább

hallgatás által sérti az igazságot.

S vajon ez jobb-e?

Ha szólni mernénk,

természetünk

- mely,

bármit mondjanak is néhányan,

mindég csak jobbhoz vezérel –

rég kivítta volna győzelmét,

de gyáván hallgatunk,

s az alávalóság dúsan sarjadozik

engedékenységünktől ápolva. –

Nemcsak nem hazudni,

hanem az igazságot megmondani –

ez kötelességünk,

s ki ezt nem tevé, vétkezett,

ki hallgat, hazudott.”

Eötvös József

p

Tettes/áldozat

1.

A tömött buszon

a holtrészeg ráhány utastársára.

- Fúj disznó! – háborodik fel a megdöbbent áldozat.

- Én disznó? Hát ki van lehányva?

2.

Akinek néhány éve

a ruhatárból ellopták a nagykabátját,

azt akkor már ennek kapcsán csak úgy emlegetik,

mint aki egyszer egy „kabátlopási ügybe” keveredett...

p

Légy résen!

Mint az a béka,

aki nem ugrik ki a vízből,

ha szép lassan melegítik oly forróra,

hogy a végén ott elpusztul, megdöglik…

Ilyen módon is lehet embert ölni/népet irtani...

p

Társas-lélektan

A megosztott öröm sokszorozódik,

A megosztott bánat arányosan csökken

Párosan, hármasban stb. jobb lehet az élet

Az ember maga magának rossz társasága...

(de még mindig jobb, ha korpa közé keveredik)

p

Vértanú - mártír

Egyedül az ember

az a különleges lény,

aki képes eszmékért,

ügyekért életét is áldoznia.

Lehetnek ezek persze akár

téveszmék és rossz ügyek is.

(És lehet a jó ügyért is

felesleges áldozatot hozni…)

p

Üres-tele

Mennél inkább

töltse be szerelemmel szívét az ember,

hogy belé gyűlölség ne is férhessen;

mert hol ez egyszer helyt fogott,

amannak örökre vége van.

Filozofálni kezd az ember,

s mert gyűlölésének annyi okot talál,

szerelmét, mint oktalant elveti.

Eötvös József

p

Pávárbeveszévéd

– Turgudsz irgígy

bergeszérgélnirgi?

– Nergem.

– Hávát ivígy?

– Ivígy seve.

– Avakkovor nevem

tuvuduvunk beveszévélgevetnivi.

– Bivizovony.

p

Bodóné

Mást beszél Bodóné,

mikor a bor árát kérik.

Bodóné, ha megszólítá

a korcsmáros, hogy

fizesse meg a bor árát,

ugy szinlé mintha nem is hallaná,

mit kér, és másra fordítá a beszédet. –

Innen, ha valakinek

a gyönge oldala érintetik,

s ő más egyébrül kezd szólani,

akkor e km. van helyén ellene.

p

Szem-bűverő

Ha úgy nézek rád,

amilyen épp most vagy,

akkor csak beskatulyázlak, befagyasztalak,

de ha úgy látlak, amilyen jó esetben lehetnél,

akkor magam is adtam ezzel egy lökést ez irányba!

p

Emberi

méltóságban

mennyire megalázva

Meg is ölhetnek, de kárt nem tehetnek…!?

p Nincs jogod, s a kérést is kérvényezheted

p Élő tévéadásban teregetik ki szennyesed

p Verseny van, hogy egyáltalán ki kukázhat

p A falu bikája: megtermékenyítő gép szerep

p Ketrecbe zárnak, hogy ott majomkodj

p Úgy bánnak veled, mint egy kóbor kutyával

p Közröhej, köznevetség tárgyává téve

p A bolondját járatják veled

p Beleköpnek a levesedbe

p Sárga pánt a homlokon, ha menstruálsz

p Férjed neked meséli el a kalandjait

p A rabszolgapiacon nézik a fogaidat

p Csúnya beugratás volt a hölgy „szerelme”

p Használat után kicsavarva eldobnak

p Te vagy a nagyfiúk csicskása

p Ha nincsenek meg, akkor bevesznek a játékba

p Csak te nem tudod, hogy megcsalnak

p A homlokodra nyálaznak egy bankót

p Felesleges-káros „munkára” hajtva

p A feketét fehérnek kell(ene) mondani

p Megcsókolni, kinyalni a Főnök seggét

p Emberek bálványozására kényszerítve

p Nem vesznek emberszámba: kutyaól

p Szerelmet színlelni, majd hidegzuhany

p Arcodba köpni, fejedre szarni

p Békaügetésben smasszered körülugrálni

p Csak akkor szólhatsz, ha kérdeznek

p Éhbérért igazhúzó baromként hajtani

p Levegőnek nézve, mintha ott se lenne

p Titkos naplódon hangosan csámcsogni

p Kisbetűkkel írják le/be a neved (nemecsek)

p Pofozó-bábunak szerződtetnek

p Egy kisgyerek parancsolgat, ugráltat

p A nő haját kopaszra lenyírni

p A férfit női ruhában járatni

p A kutyát előtte, s jobban kiszolgálni

p Ha enni akarsz, pitizned kell a moslékért is

p A nő meztelen vesző-futtatása (Maderspach)

p Átkeresztelni és gúnynévvel illetni

p Szamárpadba ültetni – tisztaságod ellenőrizni

p A hátadra kínos szövegű táblát akasztani

p Járandóságod alamizsnaként odavetni

p Egy puszit könyöradományként kapni

p Szabad préda: büntetlenül lehet kifigurázni

p Kapcarongyként, lábtörlőként használnak

p Nyilvánosan – is – pofon ütni és gyalázni

p Láncon tartva szájkosárral, idegent megugatni!

p Egy gonosz kölök kedvére parancsolgathat neked

p stb. stb.

p

Madách Imre

A rab utolsó útja

Mi bámuló, mi zajgó sokaság,
Mely ott az utcán jár oly gondtalan,
Mi kedves látvány bilincselte le,
Mi nagyság az, mely itt csodálva van?

Középen halad kisded taliga,
A taligában halvány férfi ül.
Rongyok fedik, békó van karjain
S részvétért hasztalan tekint körül.

De nem; hisz oldalánál ül a pap,
Előtte ül meg a zordon bakó,
Hit és törvény, ily kettes kíséret
Nyomor között is vígaszt adható.

De vígaszos eszméket szül-e most
A rab fejében a kis taligán?
Mig ez lassan zökög, a békó cseng,
Olvassuk meg redőzött homlokán:

"Isten, vagy sors, ki földünkre vetél,
Adtál-e életemhez is jogot?
Vagy ellöktél, mint száraz galyt a fa,
Melyet a vihar hány, forgószél kapkod?

Ellöktél, örökösen küzdeni
A társasággal hitvány létemért,
Vagy miért adád örökös átokúl
Az önmegtartás ösztönét, - miért?

Mért nem nézett halványabban felém
A nap s virágos nyárnak édene?
Mért vágytam élni én is, mint a dús,
Hogy vétkezzem s pokolra szálljak le? -

Óh hit nemtője! kit sok balga szív
Oly fennen hirdet, hozzám mint jövél?
Első léptemnél rémnek láttalak
Míg másnak benned őrző csillag kél.

Vérző keblemre nem hintettél írt,
Nem volt arcádon szende nyugalom,
Hej, a szegényre a hit is ha néz,
Néz aszott arccal vérben, zordonon.

Lemondást hirdetsz, mondod, aki a
Másét kivánja, mély pokolra száll,
Körülnézék, éltem volt csak enyém,
Mint a vadé, ki dús zsákmány közt jár.

A dúsra a hit is mint kéjleány
Mosolygóbb arccal néz, s ha mondja is,
Ne kérdd másét, még ez nem nagy dolog,
Annál kit bőség vágy felé sem visz.

A hittel jött a törvény szelleme,
A törvény, melyet a boldog csinál,
Mely mint hajó védi ki benne ül,
De a fuldokló védjeül nem áll.

Gúnyol ki mondja: óv a társaság,
Nem egymásért lép az ember belé,
De egymás ellen. - Óh, áldásait
Szivem már sokszor, sokszor érezé.

Vagy mit nyerék már tőle? Óh miben
Segített? s bűn-e hát, hogy ég adott
Létem becsültem többre, mint ezen
Rabok nyakára épült templomot?

Elítélének az erényesek,
Gyalázat s bűnnel nékem veszni kell.
S mi az erény? e gyáva dőre gőg
Mely tapsokat és tetszést követel:

Szép csillogó ruha, mely színpadon
Hol nincs baj, jó a bölcset játszani,
De, óh ki éhezett közöttetek?
Hányan tudják mi az, lemondani!

Nem lopni annál még nem nagy erény,
Ki a bőségnek lágy párnáin él,
De mondjatok le, s ím ki van, ki van
Közöttetek, ki e szótól nem fél?

Ki van közöttetek, ki keblet tár,
Ha a próbának vészes napja jő,
Halvány erényetek csak kényelem
És gyávaságnak posványában nő.

Óh, hisz sokkal, sokkal kényelmesb ám
Nem tenni bűnt annak, kit végzete
Szelíden visz keresztűl életén.
Engem rémként korbáccsal kergete."

Eközben a taliga elhaladt,
A bámuló nép munkájára tér,
Feledve már a bűnös és bakó,
Még fel sem száradt a kiontott vér.

S midőn üresen jő a taliga
S üres bilincs csörög már rajta csak,
Ki gondol arra, hogy együtt vele
A rab hibái is lehulltanak.

Hogy nem fog lopni, mert nem éhezik
S a gazdag is, ha majd hozzá leszáll,
Egyenlő lett azzal, ki ellen itt
Hiú erénnyel vértörvényt csinál

pppppppppppp

Plusz

vagy mínusz

végtelen lehetőség

ami itt és most a tét

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese. példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

Érzékenyítő, elképzeltető, megértető, elemzendő-újra összerakandó, tovább

gondoltató, megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő, értékelendő,

súlyozandó, eszméltető stb. közmondás, ige, példabeszéd, életkép, tanmese,

vicc, jellemrajz, bölcsesség, vers: részek az egészből