pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

ppppppppppppppppppppp

Eugéniusz: Igazmondó varázstükrök

Tünetek, kórképek-diagnózisok – terápiák…!?

Jó-rossz élet-halál: tétkérdések magyarán írva – I.

ppppppppppppppppppppppppp

p

Életünk korai

Sír, sír a gyermek, játékért eseng,

Egy lepkeszárny vágyát betöltené.

"Majd hogyha megnősz és kedved telik,

Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,

- Mondják - de addig várj, gyermek s tanúlj!"

És vár a gyermek, vár, amig kinő

Az iskolából, s hogy vehetne már

Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg

Ez rája többé, mint előbb tevé.

Lelkében az üdv és pokol lakik,

A serdülő, a tiszta szerelem,

Szeszélyesen repül az ég felé,

Túlszárnyal rajta és túl a napon

Alkot magának tündér életet.

S nem kedves már előtte más gyönyör,

Mint melyért küzdött, melyért véreze.

De a szülőknek féltő gondjai,

A külvilág részvéte és ezer

Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.

"Várj, - szóllanak - míg férfivá leszesz,

A férfi majd okosabban szeret."

Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!

Csak az szerethet, aki tiszta még,

Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,

Kit még a dőre emberbölcseség

Mindent gyülölni s félni nem tanít. -

Az ifjú hallgat, bú sorvasztja el;

Kiolták napját, hogy ne égessen

És napja nélkűl élte megfagyott.

És férfivá lesz, pillantása gyász,

Nem nő fejére már virágfüzér,

Fel nem vidítják őt madárdalok.

Egy van csak, ami lelkesíti még:

A népszabadság. Szíve, mely saját

Keblében hogy verjen már nincs miért,

Dobogni a közzel tanulni kezd.

És elébe lép az állam zordonan

Kiáltva rá: "A föld rég osztva van,

Ábrándképednek nem maradt helye!

A síron túl van boldogabb haza,

Ki itt elégedetlen, menjen át,

De itten pártos és bünhődni fog!"

S a férfit a bú aggá érleli,

Fejét a földre szegzi, mintha ott

Keresné, hogy majd álma teljesűl.

Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;

De az igért reményvilág felett,

Ki tudja, mit rejt ismét a kereszt.

Madách Imre

p

Életbölcsesség

Az ifjú lélek ha világba lép,

Mint nap, fényárban lát mindent körében,

Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,

Miről lopott sugár reng gazdag ékben.

Boldog, ha megbékélve a világgal,

Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Azt tartja, Isten mása minden ember,

Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,

Ördögnek nézi csalt kebel dühével.

Boldog, ki megbékélve a világgal

Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.

Az ifjú lélek ha világba lép,

Csillagnak tartja a lány szerelmét,

Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,

Míg eszmél s porban látja istenségét.

Boldog, ki megbékélve a világgal,

Csillag helyett beéri jó parázzsal.

Ki is gondol, függvén a hókebel

Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?

Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt

Hideg kebellel végig boncolátok.

Boldog, ki megbékélve végzetével,

Élvezni tud a perc költészetével.

Madách Imre

p

Wass Albert:

Nagyapám tanítása

"- Idefigyelj, mondta komoran -,

ha egyszer megígérted valakinek, hogy

ekkor és ekkor itt vagy amott leszel,

és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet:

meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!

Hogy nem haltál meg, azt látom.

Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt.

Nagyapám szó nélkül végighallgatott.

Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt.

Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj, mondta. - Vannak emberek ezen a földön,

akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket,

hogy azoknak semmi értékük nincsen többé.

Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk.

Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő.

Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is,

ha belepusztulunk is! Érted?

- Értem - hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted - csapott le reám a szava -,

de elmagyarázom úgy, hogy megértsed.

Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát?

Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem.

Amikor leérettségizel, a tied lesz.

Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb.

De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát.

Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját.

Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint,

vagy megtérítheted az árát.

Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől,

nem térítheted meg soha.

S ez az idő!

Ha valakinek az idejét lopod,

azt úgy megloptad,

hogy soha jóvá nem teheted.

A várakozásban eltelt időt

semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza.

Nincs, eltelt, vége.

Örökre elveszett, és te voltál az,

aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve,

ha valakinek szavamat adom, hogy

ekkor és ekkor itt vagy amott leszek,

akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt,

még ha vénasszonyok esnek is az égből,

ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani.

Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is.

Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál.

Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből,

amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli,

mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember

a társadalom sziklaköve, amire országot lehet

építeni. A többi szemét, amit elfú a szél..."

p

Időmilliomos lehetnél te is

Ha el tudnád viselni a nem előnyös látszatokat

Ha elhárítanád a vérszívó időrablókat

Ha jobban vigyáznál testi-lelki egészségedre

Ha nem akarnád szerelmed, barátod újra cserélni

Ha nem akarnál mindent tudni (fölöst, sőt károst)

Ha nem akarnál mindenütt ott lenni, nyüzsögni

Ha nem akarnál mindig mindenhol jól járni

Ha nem cipelnéd mások keresztjeit

Ha nem ellenségeskednél, nem hidegháborúznál

Ha nem fecsérelnéd drága időd pótcselekvésekre

Ha nem futkosnál távoli diszkont boltokba

Ha nem gyűjtögetnél papírokat, diplomákat stb.

Ha nem hordanál vizet a Dunába

Ha nem irigykednél, ha meg lennél elégedve soroddal

Ha nem kárhoztatnád tétlenségre magad

Ha nem kerülnéd meg a Földet a mögötted levőért

Ha nem küszködnél roncs autókkal

Ha nem lenne tisztaságmániád stb.

Ha nem lennél betege szenvedélyeidnek

Ha nem lennél rabja tárgyaidnak

Ha nem lennél rest, aki kétszer fárad

Ha nem nyújtóznál tovább takaródnál

Ha nem pazarolnád véges időd hiábavalóságokra

Ha nem pereskednél, nem járnál bíróságokra

Ha nem ragadnál le a bekapcsolt tévé szirénszigeten

Ha nem rohangálnál lelki bajoddal belgyógyászhoz

Ha nem vállalnál túlmunkát, mellékállást

Ha rendbe lennének dolgaid és lakásod

Ha tudnád, hogy most mi fontos és mi nem

stb. stb.

p

Majd holnap?

Időm van temérdek!

Pedig már születésedkor,

vagy még hamarabb elkezdődik

a végső visszaszámlálás,

és sosem tudhatjuk,

hogy éppen hol tart...

Ej, ráérünk arra még?

Bármely napod lehet utolsó!

Az első komolyabb betegséged,

vagy közeli hozzátartozód hirtelen halála

döbbent csak rá: eddig mennyit tékozoltál...

p

Moslék-zaba

Aki tisztában van

az emberi test anatómiájával,

az emésztéssel, anyagcserével,

s mivel úgyis minden egy helyre megy,

praktikusan moslék formában étkezik,

hisz ezzel is rengeteg időt spórol meg…

p

Mankós

Aki úgy maradt…

Aki a szükséghelyzetben,

vagy aktuális kora/egészsége miatt

rászokott a fizikai/szellemi mankóra,

és már annak elmúltával sem mer

a saját két lábán állni és járni,

a saját fejével-szívével dönteni…

p

Önismeretlen

Aki túl erősnek hiszi magát,

nincs tisztában gyönge pontjaival,

és így nem óvatos, és nem kerüli el

a neki veszélyes ördögi kísértéseket,

és így óvatlanul lépre megy,

bekapja a csalétket…

(pénz, rang, nő stb.)

p

Aktív balek

Aki oly lelkesen,

de mindig másnak

kaparja ki a gesztenyét,

forrón a hamu közepéről.

Aki még nem látja át, hogy

ő milyen igen bőven termő

de igen nagyon bamba diófa

p

Követő

Ne a Mestert

kövesd, hanem

azt, amit Ő követ.

(pláne, ha kútba ugrik)

Úgy is felfoghatjuk ezt,

hogy maga az a lelkület,

illetve az a szellemiség

van a mesehős segítségére

későbbi nehéz útján,

aminek egy önzetlen

segítőkész gesztussal

tanúbizonyságát adja -

ez csinált csodát,

ahogy ennek hiánya

okozza azon testvéreinek vesztét,

akik pontosan másolnák az ő lépéseit,

csak pusztán technikailag kopírozva...

p

A kicsi

pótolhatatlan segítsége

(Little help from my friends)

Az oroszlán és a kisegér meséje:

az állatok királya megkönyörül

az útjába kerülő incifincin,

aki nem győz hálálkodni,

s megígéri: meghálálja még ezt,

amin az oroszlán csak kacag...

De: mikor hálóba gabalyodik,

éppen a kisegér éles kis fogai

mentik ki a csávából...

(Ahogy nincs az a kicsi lény,

aki nagyot ne árthatna neked –

pl. a biológiai vírusfegyver stb.,

ha elkap a hisztéria és a pánik…)

p

Tantaluszi kín 1.

Amikor úgy kínoznak, hogy

a terített asztal mellé ültetnek,

ahol mindenki jóízűen falatozik,

és neked semmit sem adnak,

sőt még gúnyolódnak rajtad,

vagy még meg is aláznak:

pitiztetnek, rimánkodni kell...

Elhúzzák a mézes madzagot,

de csak majdnem adnak stb.

p

Tantaluszi kín 2.

A görög mitológiában

Tantalosz, Zeusz fia,

hogy próbára tegye

az istenek mindentudását,

vendégségbe hívta őket,

amelyen a saját megölt fia,

Pelopsz húsából készült

ételt tálalta fel nekik.

Bűneiért az alvilágban örök időkig

a legszörnyűbb kínokat kell elszenvednie

Egy tóban áll, nyakig érő vízben,

s valahányszor kortyolni akar belőle,

szája elől eltűnik a víz.

p

Vendég-

barátságtalan

Vendégségbe hívja,

de ott úgy bánik vele

mintha ingyen-konyhára

jött volna egy potyaleső -

még ahhoz is feltételt szab,

hogy odalökje neki

a kegyelemkenyeret.

Pl.: az ő szája íze szerint

el kell mondani egy imát.

p

Istenkáromló

Áldod a Teremtőd

a gyönyörű szép rózsáért,

de átkozod, ha ügyetlenséged

miatt megszúr egyszer a tövise

p

Pályatévesztő

Áldott kezű autó-

szerelő lehetnél, lehettél volna -

de csak lopott autók gazdái átkoznak,

mert képességeidet rosszra használod

(ahogy a rablóból jó pandúr lehetne...)

p

Töredék

/törmelék

Akárhogy, akár-

meddig kínlódsz,

tudásod puzzle-darabkái

nem állnak össze egész épületé

p

Kicentiző

Ahogy egy tornász

a verseny-talajgyakorlatát,

úgy tervezed ökonomikusra

aznapi összes testmozdulatod

(kerékpárod is centikre a kamiontól)

p

Agresszív kismalac

aki még dühös is az irgalmas szamaritánusra,

az egyedülire, aki nem hagyja cserben/vérben:

miért „késett” annyit önzetlen segítségnyújtása!?

p

Árnyékbokszoló –

mindenkit körkörösen

és ádázul szóval/tettel ütő-vágó,

és így csak új ellenségeket is gyártó

kollektív büntető…

p

Aránytévesztő

Addig-addig üldözöl

egy szúnyogot, egy legyet

hogy összetörsz minden

értéket a lakószobádban,

s te idegösszeroppanást kapsz

(vagy pedig ágyúval lősz verébre)

p

Mintha

Úgy cselekedj, mintha

egy derék ember mindig látna,

s ne kelljen előtte szégyellni magad!

Úgy cselekedj, hogy annak az elve

általános törvényhozás alapja lehessen

(kategorikus imperatívusz)

Úgy cselekedj, mintha lenne Isten,

akinek a szeme mindent lát,

ezért se lopd el a léniát!

p

A csapodár átka

Érzéseket cserélsz, mint a ruhát,

Ma ezt veszed fel, holnap mást kívánnál,

Amint szeszélyed súgja, s azt hiszed,

Hogy néked az mind, dőre lányka, jól áll.

Most újra felvevéd szerelmem is,

Ez egykor oly fehér ruhát magadra,

Bár azt feledve új gyönyör között

Régen pihenni lökted a porondra.

Ne bántsd, ne bántsd, mért hoznád újra fel?

Jobb annak ott pihenni elfeledve,

Napsúgarakból volt az szőve, és

Most lássam az idők mocskát felette?

Ládd, oly nyugodt valék már, azt hivém,

Szerettél egykor őszintén, leányka,

S bár Isten rendelé, hogy elfelejts,

A csók, mosoly igaz szívből lőn adva –

Míg most, ha látom, ismét úgy pirulsz,

Mint akkor, úgy hullámzik Éva-kebled,

Azt látom, óh, hogy amidőn hivék,

Hogy akkor is csalatkozám tebenned. –

Miért nem hagytad e sírt meg nekem!

Kacér mosollyal mit csábítsz felette?

Nagy a világ győzedelmidnek, miért

Nyúltál szentségtörően e kebelbe? –

Ha szívednek szerelme lámpa csak,

Mely új olajjal ujolag föléled,

Hogy büszke termeken ragyogjon, úgy

Veled szerelmet, lány, én nem cserélek.

De azt se féljed, hogy kísérteni

Jár fel talán majd megvetett szerelmem,

És eltiport üdvét követeli,

Melyet mosolyogva esküvél te nékem!

Nem, mint e szív képedtől puszta lett,

Ugy puszta szív lesz átkod is, leányka,

Te nem tanultál, csak tetszelkedést,

Közted s szíved közt hízelgő had álla:

Ha majd lehullnak bájid, s elhagyott

E had, szived kietlenét megérted,

És életúntan és örömtelen

Nyugalmat esd, csendet kér árva lelked;

De hivatásod vesztve, úgy leszesz,

Mint szótlan gondolat, gyümölcstelen fa,

Testetlen lélek, árván, hontalan

A semmiség örvényében bolyongva.

Az édes házi kör helyett csupán

Hideg halottjait leled a multnak,

Míg ólomsúllyal a sír hantjai

Siratlan puszta kebeledre hullnak.

Madách Imre

p

Barátság teszt

Ha nem kerülsz nagy bajba,

addig sohasem tudhatod meg,

hogy ki neked az igazi barátod,

s ki csak szesztestvér, élősködő?

De ahhoz még sincsen jogod,

hogy kísérletezzél vele/velük,

és elhitesd például azt, hogy most

a tűzbe kéne tennie a karját érted...

p

Szilencium

A jó és rossz hallgatások

Amikor a hallgatás aranyat ér,

amikor hallgatni a bölcsebb,

amikor hallgatni dicsőség

(pl. neadj’isten kín-vallatnak),

amikor a hallgatás cinkos vétek,

amikor a hallgatás beleegyezés,

amikor a hallgatás szégyen,

amikor a hallgatás titoktartás,

amikor a hallgatás nem tudás,

amikor a hallgatás tapintatosság,

amikor a hallgatás csendespihenő,

amikor a hallgatás zsarnok-parancs…

p

Absztinens

Aki erre büszke,  

pedig csak a bor igazságától,

vagy a lappangó, elfojtott

alkoholizmusától tart

p

Gátlásos

Ezt borral,

más alkohollal

túl sikeresen oldja -

egészen a gátlástalanságig…

p

Bolond

A segítő

kézbe beleharapó,

de a keblén megdermedt

mérges kígyót melengető…

p

Kakukk

A saját szádtól,

vagy fiókáidétól

vonod meg a falatokat,

ja még nem lökték ki őket,

de ezzel csak ellenséged hizlalod

p

Jól

megkülönböztetni

Ez annyi, mint jó tudni

Például a játékos bunyót

a tétmeccstől, a verekedéstől,

vagy annak imitálásától stb.

Ti pedig a politikai pankráción

a késhegyig marakodók vagytok –

és nevet a haszonélvező harmadik.

p

Rosszul tudni

A törvény nem ismerete

nem ment fel a törvény alól

Ha nem tudsz a gravitációról,

akkor meghalsz a szakadékban,

mert felgyorsulva csapódsz le…

A részegséged az neked enyhítő,

és nem súlyosbító körülmény?

p

Holtbiztos tipp

A sorshúzás után

kitöltött nyertes szelvény,

és vad költekezésbe kezdeni

(a lottó a hülyék önkéntes adója)

p

Diliflepni

A szabad

szólásod jogáért

túl nagy árat fizettél –

mondhatsz bármit, de

nem vesznek komolyan

p

Drukk

A külső

elvárások miatt

izgulva, görcsölve

ott és akkor mindig

alulmúlod magad

p

Mimikri

A prédaállatok

vészhelyzetben,

te egész életedben:

(szklerózis multiplex)

p

Mit/

hogyan

A rosszat

jól, egyre jobban,

már-már tökéletesen csinálni

p

Most

vagy soha

A ritka, olykor/

sokszor egyszeri

jó alkalmat lazán elszórakozó

p

Túlbuzgó

Kötelességtudó

mintaállampolgár,

aki még fiát is feljelentgeti

p

Mediátor

Jószándékú,

de naiv békéltető,

akin az örök veszekedők

még jól el is verik a port…

p

Alkímia

A szart/a sarat

rendszeresen aranynak nevezi,

míg az aranyból meg szart csinál

p

Mankó 2.

A guru kezét

csak úgy meri elengedni,

ha rögtön ad neki mankókat

és bármikor hívhatja mobilon…

p

Gyengén-látó

A dolgok árát látja,

a szépségükre érzéketlen:

erre nincs – betanított - szeme

p

Cseles

Ha ünnep közeleg,

akkor ő egyből annak

olcsó megúszásán agyal

p

Tartáshiba

Nem tartja meg

méltón az ünnepet,

így az sem bírja megtartani őt –

elgörbül, görnyed a lelke és a teste…

p

Szándék

és következmény

Ő csak egy ki szelet vet –

megdöbbenve látja: vihart arat.

Ő csak egy kicsit füllentett, de az

hazugság lavinaként sodorta el őt

p

Arculcsapás

Ami lehet egy véletlen eltévedt mozdulat

Ami lehet egy támadó szúnyog elűzése, kivégzése

Ami lehet egy szándékos inzultus, megszégyenítés

Ami lehet egy büntetés – nyilvános rosszallás kifejezése

Ami lehet átvitt értelemben egy pofon az Élet tanár úrtól

p

Jus murmurandi

A morgás joga/kötelme

Ha folyton te reklamálsz,

a bíró azt sem adja meg,

ami nyilvánvaló szabálytalanság,

De ha meg mindent szó nélkül lenyelsz,

akkor meg fát fognak vágni a hátadon…

p

Borivók

Borban az orvosság,

az igazság és a vigasz!

Búfelejtő borozgatás –

társaságban megosztott bánat…

A jól gátlásoldó bor: már mersz

tréfálkozni, énekelni, mulatni…

p

Egyéni mérték

Szubjektív-objektív

Hogy ki mennyi italtól rúg be, veszíti el az eszét.

ez egyfelől viszonylagos, másfelől abszolút (vodka),

mert nyilvánosan bárki által megítélhető (kritériumok)

p

Játék

1.

Játszva tanul

Az állatkölyök, a fióka is,

de ha nem igyekszik eléggé,

akkor az később életébe kerül…

Igaz ez persze az ún. gyerekjátékokra is…

2.

A játék,

ha nem pénzért folyó szerencsejáték,

azért lehet önfeledt, mert nem vérre megy,

s nem a kimenetelétől függ, hogy eszel-e este…

p

Centrum

és periféria

Szétszórtan,

nem koncentrálva

nem lehet autót vezetni:

egy hiba is végzetes lehet -

de ha nincs periférikus figyelmed,

akkor elütheted az út szélén bringázót

és akár évekre börtönbe kerülhetsz…

p

Gyermeteg lélek

Kibe másba? Mi másért?

Nem volt álruhás lánykérőben,

ellenpróba nélkül elhiteted magaddal:

nem a pénzedbe szeretett bele a túl fiatal arád!

p

Lusta ember/némber

p A disznó is azért hízik, mert nem dolgozik.

p A könnyű is nehéz a nemakarónak.

p Aki megy, az halad, aki áll, az marad.

p Aki nem dolgozik, ne is egyék!

p Az alvó róka nem fog nyulat.

p Hamar meghal, ki későn kezd élni.

p Nemakarásnak nyögés a vége.

p Ha nem csinos a szoba, lusta a gazdasszony. 

p Hol kedvére él a gazda, lusta a szolga.

p Leglustább ló is farka előtt jár. 

p Lusta asszony kárt vall mindenben.

p Lusta bivalynak vasvilla a korbácsa.

p Lusta gazdasszonynak éjféli munkája. (Nem sokat ér.)

p Lusta gazdasszonynak lusta szolgálója

p Lusta Kati rest anyának lánya.

p Lusta Kati rest Ferkóval sürög-forog a korsóval

p Lusta ló megindítja ugyan a kocsit, de ismét abbahagyja. 

p Lusta lónak korbács az abrakja. 

p Lusta szolgáló nem farán ül, hanem fülén.

p Lustább a disznónál, mert ez megveti alomját. 

p Lustának sokszor csikorog a hasa. 

p Megszokta, mint lusta béres a henyélést. 

p Nehéz a bér, ha a szolga lusta. 

p Ősszel minden lusta asszonynak hideg az itala.

p

Pokolkép

Ez - nem - vicc...!?

Három fazék

rotyog a pokolban.

Az egyikben németek,

a másikban oroszok,

a harmadikban magyarok vannak.

Lucifer meglátogatja mindet.

Az elsőnél csak az van kiírva,

hogy "ne gyere ki".

Megkérdezi Lucifer a segítőit,

hogy miért nincs itt őr.

Mire mondják, hogy

ebben németek vannak,

ők szabálybetartóak,

úgysem jönnek ki.

A másodiknál

nincs kiírva semmi,

de ott van egy őr.

Mire a segítők:

ezek az oroszok.

Ők mindig próbálkoznak,

de erővel vissza lehet tartani őket.

A harmadik fazéknál

csodálkozik Lucifer,

hogy nincs se őr, se tiltás.

Hogy lehet ez?

Mire a segítők azt mondják:

azért mert ebben magyarok vannak.

Ha az egyik megpróbál kimászni,

a többiek úgyis visszahúzzák!

p

Menny/pokol

A szent ember

egy nap Istennel beszélget.

- Uram, szeretném megtudni, hogy

milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. 

Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek,

hogy betekintsen...

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt 

és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. 

A szentnek elkezdett csorogni a nyála. 

Az emberek, akik az asztal körül ültek

csont soványak és halálsápadtak voltak. 

Az összes éhezett. 

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,

odakötözve a kezéhez.

Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. 

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, 

nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. 

A szent ember megborzongott

nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. 

Isten kitárta azt 

és a látvány, ami a szent elé tárult, 

ugyanaz volt, mint az előző szobában. 

Ott volt egy nagy kerek asztal, 

egy fazék finom raguval, 

amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. 

Az emberek az asztal körül 

ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. 

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak,

mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. 

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten –

ez igazából csak 'képesség' kérdése.

Ők megtanulták egymást etetni, 

míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

p

Vigadjunk

Hadd nézze halvány arccal a világot

Kinek tetszik mondván: mi rossz, ravasz!

Szánjátok őt, de meg ne hallgassátok,

Barátim, mert valódi vétek az.

Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,

Örüljetek, szeressetek velem!

Ha mondják, nincs költészet már a földön,

S érzésink ellen száz veszélyt fordít

A kalmár számítás, kedves barátim,

Minket tán ez csak el nem tántorít?

Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,

Örülhettek, szerethettek velem!

De sebesen jő a halál - siessünk,

Hogy üresen leljen minden kehelyt,

Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább tart

A fáklya - de poros zugban hevert.

Míg tart tavasz, ifjúság, szerelem,

Siessetek örülni hát velem!

Hisz majd jövend más nemzedék helyünkre,

Ha már végkép élvezni nem tudunk.

Derék fiúk lépendnek nyomdokunkba,

Kikben örömmel megujulhatunk.

Közöttük él lelkünk s oly végtelen,

Mint a tavasz, ifjúság, szerelem.

Madách Imre

p

Boldog óra

Megcsitult arcád küzdelme végre,

S mint az ég vihar után, kigyúladt,

Kebled reng csak, amint reng a tenger.

Hogyha elfáradt a szél dühében.

Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,

Mint borostyán cserfa derekára,

Esdve súgod: gyönge lettem állni,

Óh te tarts fel, vagy veled bukom le.

Ábrándos szemed félig lezárod,

Félig szóra nyíló ajkaidnak

Hangja elhal, mintha félne, a szó

Felrettenti szűd költői álmát,

S felforralt lélekzetté szürődik,

Melynek édességét arcom érzi.

Győzött hát a természet feletted,

Megszüntél, nő, élni önmagadban,

Szíved egy veréssel, egy reménnyel

Szívemben dobog csak. - -

Keblemen túl nincs számodra élet.

Hogyha mostan elszakítna a sors,

Lelkedet is elvinném magammal

S te halott maradnál. - -

Elborúl a mindenség körűlünk,

Nincsen élet kívülünk e földön,

Illem és hiú társas szabályok

Kisszerű korlátai lehullnak,

Nincsen vágy szivünkben, gondolat nincs,

Mely ez édes percen túl repülne.

S mint a lélek, mely kikél a testből,

Egyesülve Isten szellemével

Boldog, mert most lett csak még egésszé,

Nem tépik szét többé szűk sorompók,

Mik közt oly soká sírt:

Lelkeink közt is lehullt a korlát,

S boldogok, hogy ekként egyesülve

Közelebb jutottak Istenükhöz;

Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak

A világ lelkével. -

Mért nem tesz most semmivé az Isten?

Élvezénk egy percet édenéből,

Mely mint csillag hullt alá a földre.

Mért nem tesz most semmivé az Isten?

Ilyen boldogság után nagyobbat

Adni nincs úgyis elég hatalma.

Óh talán hogy ébredjünk fel újra.

És körűlünk vesszen az igézet,

Míg világunk költőitlen arccal

Bámul újra ránk le! -

Madách Imre

pppppppppppp

Plusz

vagy mínusz

végtelen lehetőség

ami itt és most a tét

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese. példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

Érzékenyítő, elképzeltető, megértető, elemzendő-újra összerakandó, tovább

gondoltató, megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő, értékelendő,

súlyozandó, eszméltető stb. közmondás, ige, példabeszéd, életkép, tanmese, vicc,

jellemrajz, bölcsesség, vers: részek az egészből