|
pppppppp
Eugéniusz: Bölcs-balga,
boldog-boldogtalan élet-halál a tét – VI.
A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol
Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás
pppppppppppppppp
József Attila
NAGYON FÁJ
Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is –
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.
Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.
Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben –
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj –
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
1936. október-november
p
Minden nő
csak azt akarja,
hogy mihamarabb elvedd,
és némi szex-szolgáltatásért
a holta napjáig jól eltartsad,
tejben-vajban fürösszed stb. stb.?
p
Egy
komolyabb
csalódás után
végleg nőgyűlölő leszel:
minden nő hazug és számító!
(rosszabb eset: „melegen” érdeklődsz...)
p
Kis
vagy nagy részben
kitalált szerelmi sikereket
- élő nőket kompromittálva -
klubban/kocsmában kitálal,
indiszkréten dicsekszik...
p
Ha
nem nagyon
éled bele magad,
akkor nem lesz majd
fájdalmas a válás, szakítás...
Mintha bordélyházba járnál,
érzelmi komplikáció nélkül
(amit még nejed is elnézhet)
p
Rettegsz
a tartós kapcsolatról -
őrzöd a teljes függetlenségedet:
„biológiai” szükséglet-kielégítés után
legjobb, ha másnapra elfelejted a partnert...
p
Pót-
cselekvésként
intimpistáskodsz,
kukkolsz, pornófilmet nézel
(ami sokkal inkább elveszi,
mintsem meghozza a kedved)
p
Kisgyerekként
tiltották a legkisebb
játékot is a nemi szerveiddel?
Bűnösnek/undorítónak mondták...
p
Szexuális
kíváncsiságod elfojtották –
és nem is válaszolták meg
- kimondott-kimondatlan -
egyre kevesebb kérdésedet?
p
Ahogy
a színpadon,
szerepben láttál,
azt szeretted meg,
és nem pedig engem...
p
Jobb híján
rossz filmekből vett
életképtelen mintát követsz,
az ott látottakat utánzod le...
Az életed utánozza a „giccset” …
De neked nem jön össze a happy end!
p
Még
magadat
sem sűrűn láttad
tetőtől talpig meztelenül,
legfeljebb az állatokat, egy kutyát…
(mikor a fürdőkádban is ruha kellett,
lásd Harsányi Zsolt: Magdaléna c. regényét)
p
Egy
szégyenlős
és egy magamutogató
vagy nudista, naturista,
öncélúan pucérkodó stb.
„egymásra találása”,
furcsa párosodása...
p
Lebukás
Egy férfi és egy nő
szerelmeskedik az ágyban,
amikor meghallják, hogy
megnyikordul a bejárati ajtó.
- Ó, gyorsan tűnj el,
ez biztosan a férjem! - suttogja a nő.
A férfi felugrik, felkapja a ruháit és
már indulna az ablak felé,
amikor megáll és így szól:
- Hé, álljon meg a menet!
ÉN vagyok a férjed...!
p
Ha
udvarolsz valakinek,
akkor ezzel kizárod, hogy
ő valaha is a jóbarátod legyen!?
az már csak egy rossz szakító szöveg,
hogy legyünk/maradjunk ezután barátok...
p
Össze
szokták gyűjteni
az ún. szakító mondatokat,
amik között nyilván szerepel az,
hogy „Én nem vagyok méltó hozzád -
mert te nálam sokkal jobbat érdemelsz!”
Aminek a hamissága kicsenghet ugyan, de
legalább nem tapossa le az elhagyottat,
nem nehezíti/lehetetleníti a talpra állását.
p
Pont
a legjobb barátod
szerelmére pályázol,
miközben ő küldött hozzá
egy üzenettel a börtönéből -
a szerelemben nincs barátság?
p
Én legyek
a mindened,
a barátnőd, pótapukád,
a fiútestvéred stb. stb. is?
Nem elég, hogy férjed, lakótársad,
vagyontársad, szeretőd stb. vagyok?
p
A
kedvese
nagyon kedves hozzá –
csak az az egy baj, van,
hogy mindenki máshoz is –
nem ismeri a kizárólagosságot...
p
Nehezen
indulsz és mész:
és az állami/pálya-
tévesztett házasságközvetítő
még a maradék önbizalmad is elveszi...
(lásd pl.: Gálvölgyi-Pogány Judit kabaré)
p
A
bikából
nem vagy képes
az áldott állapot és
a szoptatás nagyobb részében
úgy ökörré válni, hogy majd utána
ismét bika/férfi legyél – félrelépsz,
amivel időzített bomba kerül alátok...
p
A
szerelemhez is,
mint az élet minden
oly nagy adományához
nagy szerencse is kell –
és neked itt nem volt?
(Bátraké lett volna az,
de te nem kockáztattál…)
p
Zsákba-
macska minden nő -
kellemetlen meglepetés
az otthon kibontott ajándék...
(pl. töke van a menyasszonynak…)
p
Apád
érettségi után
elvitt a kuplerájba:
te ott egyszer s minden-
korra meg is undorodtál...
p
Mindig
ugyanazzal
a bemagolt dumával
próbálsz nőt hódítani –
ill. más sikeres szövegét
szóról szóra utánozva...
p
Annak
a nőnek
udvarol más nevében,
akibe titokban ő is és
reménytelenül szerelmes...
(Cyrano, a költő pokoljárása)
p
Csak
a válóperes
bíró(nő) előtt
mondja meg először,
hogy tulajdonképpen
mi baja is volt a társával...?
p
A
bájital,
a szerelmi varázslás
elveszi eszed, ítélőképességed:
így eshet meg veled az is, hogy
például egy szamárba „esel bele”
(Shakespeare: Szentivánéji álom)
p
A
szexuális
kudarcok halmozódása,
ebbéli kielégítetlenséged
egyre agresszívebbé tesz
otthon is és idegenben is...
p
Ha
Ő nem lehet
a kedvesem és hitvesem,
akkor előbb végzek vele,
majd aztán magammal is,
a kútba ugrok, mérget iszok...
p
Nagyon
rászoksz
az önkielégítésre:
így ugyan virtuálisan
a világszépeket választhatod,
de a való világban nagy árat
fizethetsz ezért az élvezkedésért...
p
Minden áron
és minél előbb,
körültekintés és
lelki érettség nélkül
férjhez akarsz menni,
csakhogy elmenekülhess otthonról,
s ezzel papírod legyen: már felnőtt vagy...
p
A
férjhez
ment nő
már csak,
ill. leginkább
háztartási robot,
gyerekszülő-nevelő…
p
Azért
halogatod
a férjhez menést,
pláne a gyerekszülést,
mert akkor már
vége az Életnek?
p
Elkap
a kapuzárási pánik,
és már egyáltalán nem válogatsz:
sötétben minden tehén fekete (lyuk)
p
Irtózol
a szexuális
kapcsolattól:
az állítólag/tényleg
nemi - úton terjedő -
betegségek fóbiása vagy...
p
Ha
gazdag
házastársad
egyszer csak
ellened fordul,
akkor kipakol,
vagy megzsarol,
és ki is pakolja,
ki is dobálja a holmid?!
(Mikszáth Kálmán: Sispirica)
p
Hiába
próbáljuk
felmelegíteni
régóta kihűlt
szerelmünket:
az nem olyan, mint
egy töltött káposzta,
ami ettől csak jobb lesz...!?
p
Egy
lehallgatott,
bemikrofonozott
lakásban, otthon
élni - többek között -
felszabadult „házas-életet” is...
p
Lakás-
nyomor,
az élettér hiány
lassan, de biztosan
aláássa a kapcsolatot...
Szobakonyhás lakásban
a nagycsalád füle hallatára
élni némi nemi/házaséletet…
p
Hideg szépség
Számoltam magammal
Bimbók voltak érzeményeim
Fejledezni kezdtek kelyhei -
S vágyva lég és napsugár után
Epedének a világba ki.
Ah, de olyan égető a nap
S a világnak szele oly hideg,
Megrettenve hogy virágaim
Hő szivembe menekültenek.
Ez volt már csak korlátolt honuk,
Vad fiúkként anyakéz alatt
Tombolának ott féketlenűl,
S tűrte a szív bántalmaikat.
Sőt elkényeztetett gyermekit
Még szorgosabb gonddal őrizé,
Hej, mert mindeniknek vesztével
Ő lett volna csak szegényebbé!
Mostan számoltam már sorsommal,
Nincs öröm, mely meglephetne még,
S mely nyugalmam megzavarhassa,
Nincs számomra olyan veszteség.
S hogyha nem nyíl is már több fűzér
Halántékimon, hát mit tesz az,
Hisz virága a fagynak is van,
Hervadhatlanabb mint a tavasz. -
Zöldülő lomb az emberkebel,
Melyet elkap a lét folyama;
E folyó kövesít s a lombból
Nem marad meg más, mint alaka.
Mindegy, szunnyad-é vagy meghalt már
A szivnek indúlatserege,
Bölcsőn és koporsón egyiránt
Leng a béke védő szelleme.
S mégis - mégis - mért tolúl könyű
Szemeimbe visszagondolva
Az időre, melyben szívemnek
Vére annyi harc között folya? -
Látom, látom, szenvedélyeink
Könyve a szív, égessük el bár,
Elhamvadott lapjain is még
Minden szó olvashatón áll. -
Óh, a bú seb életfáinkon,
Melyet a sors haraga hasít;
Béheggedhet a seb, de mi sem
Törli el mély forradásait.
Míg örömünk csak zengő madár
Mely életfáinkon megpihen;
Elröpül s elzengett daljával
Többé emlék, nyom nincsen jelen.
Ah, de el veled hiú panasz!
A lemondás tudományában
Minden óra egy-egy tanitás,
S szűm már benne jól előre van.
Igy van az jól, így kell lennie;
Aki az életnek színpadán
Nem szereplő már s műélvet les
Tarka tömkelegéből csupán,
Azt ne hányja szilaj indulat,
Jól isméri bár mindeniket,
S amint egy vagy másnak hangja szól,
Megisméri a természetet.
Igy van az jól, így kell lennie;
A vezér, ki harcokat intéz,
Nincs vér s füst vakított tömegben,
De nyugodtan tiszta dombról néz.
S a költő ki alkotni akar
Mint Isten világot, küzdje le
Mind a szenvedélyt előbb, mellyel
Új világát népesíti be.
Akkor aztán ő parancsoland
A szellemnek, melyet felidéz,
S mig kezében tartja gyeplüit,
El nem ragadhatja őt mint vész.
Emlékének tárházaiból
Választ renddel minden érzetet,
Mint ruhát, melyet egykor viselt,
S egyben vígadt, másban szenvedett.
S hogy ha kész világa, a tömeg
Bámulattal mond: mi szép, mi hű!
Nem tudja, hogy kedves halottjait
Koszorúzta a megbékélt szű.
Madách Imre
p
Sehol
egy kégli,
sehol nem
maradhattok
édes kettesben...
Ez bosszantó,
bosszúsak is
lesztek…
p
Három-
perces „szerelem”
a titkos alkalmi szeretőddel:
fix időben-helyen, tempósan...
Alkalmi szeretővel alkalmatlan
időben-helyen lebonyolított találka...
(Kern dal ill. „Andaxin kora” kabaré)
p
Ha
végeztünk,
gyorsan húzzál haza –
itt ne zavard a köreim,
az én kis otthonomban,
reggel nem akarlak itt
látni és kerülgetni...
p
Szégyellenéd,
hogy közvetítés,
hirdetés, internet,
párkereső klub stb.
útján ismerkedj!?
p
Téged
utcán tilos
leszólítani?!
Minimalizálod
az amúgy is kicsi
ismerkedési esélyed...!
p
Könnyű
nyári kalandnak,
egyéjszakás ügynek indult,
de olyannyira belegabalyodtál,
hogy végül ráment a házasságod...
p
Ha
egy kor
nem heroikus,
akkor az túlfűtötten erotikus?
Hivatástalan férfiak pótcselekvése,
unatkozó, szingli, gyerektelen stb.
„úri” nők passziója, szórakozása?
p
Azért
beszélünk
és viccelgetünk
annyit, túl sokat
a szexről, házasságról
- és persze az anyósról -,
mert annyi bajunk van vele,
mert annyit szorongunk miatta?
p
Indiszkrét
módon kibeszéled
a pásztoróráid részleteit,
amin a társak csámcsognak,
te meg ezzel búcsút inthetsz
az amúgy igen biztatóan induló
és folytatódó párkapcsolatnak...
p
Aki
a bányászbéke
feneke alá nyomná
az ingatag önbecsülésed:
se családfőnek, se apának,
se férjnek, se szeretőnek,
se kenyérkereső szakmádban,
hivatásodban nem vagy neki elég jó...
p
Aki
például
apasági keresettel
hoz rossz hírbe nőd,
és jó ismerőseid előtt...
(nem zörög a haraszt...!?)
p
Aki
a világgá kürtöli
a kudarcom/szégyenem,
átmeneti tehetetlenségem,
impotenciám, aminek persze
az ő elhidegülése játszmája
az egyik, vagy éppen a fő oka...
(Faludy története Karinthy b. nejéről,
aki épp szeretője mellől szólt be így
az író egyik nyilvános előadásán…)
p
Azt
hazudod
magadnak is,
hogy kizárólag csak
a gyerek miatt nem válsz,
pedig inkább a kényelmesség,
az új kezdethez szükséges
bátorság hiánya a fő ok?
p
Te
teljesen
beleéled magad,
pedig ők csak
gonosz játékból,
aljas fogadásból
tették a szépet,
udvaroltak neked...
p
Az
ágyban
egy ideig
még csak-csak,
de az asztalnál már
pocsék az étel, az élet...
(márpedig ők is egyre többet
esznek, mint szerelmeskednek)
p
Gyermeke
féltékenyen
mindent megtesz,
hogy a kevés új kérő
gyorsan szedje a sátorfáját,
hogy az anyja csak őt szeresse...
p
Anyukád
nyíltan vagy rejtve,
de elűzi a potenciális
menyasszonyokat-feleségeket,
hogy idősebb korában is mellette légy...
p
A
férfi
csak jön,
csak idejár,
csak itt csücsül –
de bátortalanul,
de az istennek
se nyilatkozik,
és nem kéri meg
a vénülő lány kezét…
p
A
„kerítőnő”,
aki összeboronálna
szerinte összeillő fiatalokat,
amiben a kiszemelt ara is partner,
és próbálkozik kész helyzet teremtésével,
de az utolsó pillanatban megszökik a legény,
szégyenben hagyva a lányt/agglegény sorban magát
(Babits Mihály: Hatholdas rózsakert – filmen is)
p
Vagy
a libidó,
vagy a potencia,
vagy az aktus hiányzik –
nincs együtt a három,
nincs harmónia...
p
Nő-
gyűlölő ill.
nőkerülő maradsz holtodiglan -
az első – rövid - kapcsolatod
tapasztalatlanságból, naivitásból,
szerencsétlen véletlenek játéka,
társadalmi körülmények miatt
egyben a legutolsó is lesz...
(Hosszúhajú veszedelem)
p
Undorodsz
a nyelves puszitól, a csóktól,
mert nagyon naturálisan fogod fel:
elképzeled, ahogy két idegen ember
nyála összefolyik a szájukban...
p
Házaséleted
túl prózai, vagy
nagyon is drámai -
de teljesen hiányzik
belőle a költészet?
Már régóta nem is olvastál,
élveztél, értettél-értelmeztél
szerelmes verset… (nálad ezt
csacska slágerszövegek „pótolják”)
p
Nemcsak
a krízisben,
de minden nap
átfut rajtad a rémes gondolat:
egy életre rosszul választottál -
és nem látod a menekülési utat...
p
Ha
ló nincs,
szamár is jó:
így-úgy megalkuszik,
mikor nagy szerelme elhagyja
(de a meglevőt holtáig gyötri,
mert nem üti meg azt a mércét)
p
Azt
nevelték beléd, hogy
az önkielégítés bűn,
így ki sem próbálod,
vagy pedig, ha mégis,
akkor bűntudatod lesz...
p
Még-már
gyerekkorodban
az apád molesztált,
anyád meg elnézett felette –
és azóta sem tudtad kibeszélni,
pláne nem feldolgozni a traumát...
p
Nemi erőszak
áldozata voltál,
amit szégyelltél
elmondani, kibeszélni,
és így nem is sikerült
magadban feldolgozni...
(még bűntudatod is van)
p
Képtelen belátni:
nem neki találták ki
se a szüzességet,
se a cölibátust,
a nemi élettől
való tartózkodást,
az önmegtartóztatást -
inkább szenved nappal,
de főleg éjjel…
p
Pap,
szerzetes
a cölibátusban,
de ha kirúgják őt,
vagy magától kiugrik,
az majd ismét talpig férfi,
szerető hitves, családapa lesz?
p
Olyan
próbák elé
állítod a jelentkezőket,
hogy sorra belehalnak,
majd annak is örülsz,
ha egy koldus megszán...
p
Addig-
addig válogatsz,
míg végleg magadra maradsz –
olyan sok, komoly feltételt szabsz,
hogy annak élő ember meg nem felelhet...
p
Az
elérhetetlen,
nem hozzá illő
távoli után epekedve
nem is veszi észre
az érte epekedő
és hozzá való
testközelit…
p
Csak
a tiltott
gyümölcs izgat,
a vérfertőzés, testvérszerelem,
csak éppen a házinyúlra vadászol?
p
Téged
nagyon szeretlek,
de a szüleidet, rokonaidat
és a barátaid utálom, ki nem állom,
és látni sem kívánom - válassz köztünk...
p
Egy finom angol úr
Én egy finom angol úr,
Nem kívánok semmi mást,
Hadd teljen békén napra nap,
Hadd éljek úgy, ahogy szokás
És mint a klub szerint szabad
Egy átlag férfiú
Kiben nincs szenvedély,
Ki el nem tévelyeg,
S módfelett
Szisztematikusan, ésszerűen él,
Mint a többi angol úr.
De rád tör hirtelen a nő!
És akkor nyugalom, agyő!
Össze-vissza fecserész,
Sírva-ríva heherész,
És ha unod már a lármát,
Hozzád vág egy lámpát, ő!
Csak ereszd magadhoz a nőt,
És akkor majd a buta csap,
Mindent ide-oda tesz,
Ezer kacabajkát vesz,
Akkor boldog, hogyha csalhat,
És a papucsférj csak alhat ez alatt!
Keresném üdvöd, Schumann dalban.
A rádión, ha jő az est.
Keresnéd Bachot, s ő szól halkan,
Fiam, a kesztyűmet keresd!
De rád tör végzeted a nő!
És akkor nyugalom, agyő!
Nem fog rajtam e varázs,
Húzzon gyűrűt néki más!
Húzzák ki a fogam végül
Inkább injekció nélkül,
Mintsem legyűrjön az iszonyat: a nő!
Én egy finom angol úr,
Mértéktartó, illedelmes hangon,
Mint a lány selyem,
A hölgyerény oly hősi papja,
Szűz a nászi éjeken,
Elvem a ’non chalance’,
A szívem sziklavár,
Oly szilárd,
Ha valakit bajban meg kell védenem.
Mint a többi angol úr.
De rád tör hirtelen a nő!
És védekezni sose tudsz,
Egész élete a pucc,
És ha dühös jön, a trucc
És ha konkurálva struccal,
Néha szembeszállsz a truccal,
Mire jutsz?!
Csiszolt és művelt ember volnál,
De mondasz egy-két oly cifrát!
Hogy az a részeg, bengál matróz,
Bámulattal néz fel rád!
Hát ereszd magadhoz a nőt,
Bedöföd szívedbe a tőrt,
Rajtad úrrá lesz a szex,
S oly hiába keseregsz,
Jobb, ha rám suhint a bakó,
Mintsem nőért, aki tahó,
Menjek másvilágra, időnek előtt.
Én egy finom angol úr,
Goethe könyve mellett álmodozva tölteném az éjt,
Oly megdühödten gyűlölvén a durva testi szenvedélyt,
Imádom bölcsen én
A hellén klasszikát,
A késő gótikát,
Ossziánt,
És mindent, ami oly szép és kulturált,
Én egy finom angol úr.
De rád tör hirtelen a nő!
És akkor nyugalom, agyő!
Jön a família, ó,
Ósdi tánti, nagyanyó,
Ez is beszél, az is beszél,
Locsog-fecseg már az egész pereputty,
Kishúga, öccse, nénje, bátyja,
Mind ide költöznek hozzá!
Nem áll be, angyalbajszos szája,
Csak, ha csókot cuppant rám!
Hát ereszd magadhoz a nőt!
Hát ereszd magadhoz a nőt!
Engem nem gyűr le az iszonyat: a nő!
https://www.youtube.com/watch?v=7FeV_pAjfx8
p
Felőrlődsz
a napi vergődésben,
érzelmi hullámvasúton,
mert úgy érzed, hogy
se vele, se nélküle
nem bírsz élni?
(igaz, hogy mással
meg sem próbáltál...)
p
Voyeur
Neked elég
a - nemi - életből
a gyermeteg, ill. perverz
kockázatmentes kukkolás,
ez téged teljesen ki is elégít?
(pláne, ha mindeközben még
önkielégíted is magad…)
p
Aki
bókolás címén
mindenféle ürüggyel
körülötted legyeskedik,
szexuálisan zaklat, molesztál stb.
p
Aki
téged vádol
erőszakoskodással,
ha nem tud elcsábítani
- ahogy pl. ezt nekünk
az Ószövetség nyomán
Putifárnéról (be)mesélik...
p
Aki
benned
csak eldobható
eszközt lát a céljaihoz,
vagy egy kiszolgáló személyt,
aki biztosítja a nyugodt hátteret...
p
Aki
mindig azt mondja,
amit a másik éppen hallani akar
és mindent ráhagy a békesség kedvéért –
vagy olyan dolgokban is döntést hozna,
ami a természetes munkamegosztásban
egyedül a férfi, illetve a nő illetékessége...
p
Aki
mindig
bitorolja
az utolsó szó jogát,
és megvétózza a neked jót,
illetve akié ugyan az utolsó szó,
de ez mindig ugyanaz/hasonló:
„Igenis, azonnal drágám!” …
p
Aki
gyűjti-gyártja
és továbbítja rólad
a kompromittáló információkat -
hiszen küldetése van: egy kém-nő,
akit a titkosszolgálat küldött rád...
p
Aki
minden báját
és női fortélyát bevetve
csak azért csábít el téged,
hogy kompromittáló felvétel
készülhessen az együttlétetekről...
(így a te hibádból mondják ki a válást,
ennek összes anyagi hátrányaival,
vagy zsarolható legyél a szellemi,
politikai stb. pályádon)
p
Aki
csak az udvarlás idején
szerez kellemes meglepetést
kedves kis-nagy ajándékaival –
azután mintha elvágták volna...
p
Aki
ő maga
nem szereti/szokta
megtartani név/születésnapját,
ezért úgy gondolja, más is így van ezzel
(de még a házassági évfordulót is elblicceli)
p
Aki
a sok
és drága
ajándékkal
lekötelezetté tesz -
te nem tudod viszonozni;
illetve amikor elfogadod őket,
akkor az eljegyzés után lelécelsz…
p
Aki
„ingyen”
vacsorákra hív,
majd meg előbb-utóbb
csak benyújtja a számlát,
és kéri viszonzásul, hogy
szex szolgáltatást nyújtsál...
p
Csehov
egyik „hőse”
egy vidéki panzióban lábadozik,
ahol a szobaasszony kedves(e lesz),
s így magát vonzó hódítónak is tartja,
de a kúra végén nem akarja érteni, hogy
milyen plusz összeg szerepel a számlán...
*
p
Egy
botlást
sem tudsz
megbocsátani?
Nincs megtérés?
Nincs visszaút!?
Bele is hergeled:
akkor már mindegy...
p
Aki
az életben
csak egyszer bocsát meg
az ellene vétő kedvesének,
akkor is csak abban az esetben,
ha ő térden állva egy napig könyörög...
p
Aki
lovagiasan
újból és újból letakarja
a hidegben levett kabátjával
a lábad előtt a pocsolyákat –
de véletlenül közte a nyitott vízaknát is…
(Egy nehéz nap éjszakája – Beatles film)
p
Aki
mindig
félbeszakít,
megtöri a lendületed,
kizökkent a menetedből,
szétzilálja gondolataidat,
nem tud veled emelkedni,
ha szárnyalsz, leránt a földre...
p
Aki
nemcsak
versed, szobrod
fitymálja, ócsárolja,
de pályaalkalmasságod
is megkérdőjelezi, vitatja,
és arra venne rá, hogy
jobb pénzért széklábat,
reklámversikét faragj...
p
Aki
a saját munkáját
nagyon sokra tartja,
a tiedét meg semmire:
fel sem fogja, mit jelent
a mindennapi gyereknevelés,
a főzés és háztartásvezetés stb.
(amíg ez az ő nyakába nem szakad)
p
Aki
csak azért
keres férjet,
ill. legalább nemző apát,
hogy szülhessen gyereket,
így ne legyen üres az élete,
és aki felnőve majd hálából
életfogytáig eltartja őt...
p
Aki csak
a házasságkötés,
esetleg az első gyerek
után vallja be neked
úgy a krónikus betegségeit,
mint a „nagy” múltját,
kész helyzet elé állít...
(fait accompli)
p
Aki
csak a másikra
tartja kötelezőnek
a házastársi hűséget –
házasságkötés előtt közli:
ő nem egy monogám férfi...
p
Aki
csírában
fojtja el a Nőt,
a növényt, a Flórát,
lelki bimbót tör, liliomot tipor,
elhervasztja a kinyíló virágot...
p
Aki
csak
egy demagóg:
csupa olyat ígér,
aminek a betartása
abszolút nem tőle függ,
vagy ami emberileg
eleve lehetetlen...
(például lehozni
a csillagokat az égről)
p
A
fő dolgot
maga eldönti,
de a mellékesben
nagy szabadságot ad
az élet/házastársának...
p
A
krokodil-
könnyeket síró Piroska,
amikor felfalja a Farkas nevű,
ez idáig igen gavalléros eltartóját...
(lásd pl.: Heltai Jenő novellája)
p
Tanulj meg fiacskám komédiázni
Szegény, szegény
Apró legény
Ma este munkába állsz.
Mókázz, nevess,
Hogy pénzt keress!
Ha kell, a fejedre állsz!
Most még tiéd
Mező s a rét,
Most még van játékszered.
De este már
A munka vár,
Kezdődik az életed.
Ref.
Tanulj meg fiacskám komédiázni!
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell!
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni!
Magaddal törődj csak, más senkivel!
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek!
Ne higgy az eskünek! Ne higgy soha!
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia!
Nem voltam én
Mindig szegény,
Jó anyám gonddal nevelt.
Ágyam fölött
Ő őrködött
S altatódalt énekelt.
Múlt az idő
És jött a nő,
S én hittem neki bután.
Cirkuszban volt,
Ott lovagolt,
És én mentem a cirkusz után.
Ref.
Ő volt a fény
Éltem egén,
Miként egy oltári szent.
De jött egy más
Komédiás
S ő már a másikkal ment.
Jókedvű volt,
Rád nem gondolt.
Jó anyád cserben hagyott.
De jó apád
Vigyázz reád,
Ő lesz az őrangyalod.
Ref.
http://www.youtube.com/watch?v=METkw4aVncs&feature=related
ppppppppppppp
P.s.:
A tét:
plusz
vagy mínusz
végtelen lehetőség
Mitől, kitől függ, hogy itt és most,
egyszeri életemben azzá is leszek,
amire a Jóistentől teremtve vagyok:
egy kiteljesedett egy-én: boldog ember?
Ki-mi tud a legtöbbet használni vagy ártani
az életem, a sorsom kedvező alakulásaiban?
Legfőképpen és végső soron én magam,
más meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.
De azért nagyon nem mindegy, hogy előszeretteim,
élettársaim jól, avagy rosszul akarják-e a javamat,
hisz nem rosszabb-e még a mostohánál is a majomszerető,
gyereke pokolba vezető útját kényeztetve kövező édesanya!?
Amilyen pótolhatatlan kincs egy igaz jóbarát, bajtárs stb.,
olyan nagy kárt okozhat egy rejtett lelki hadviselő álbarát…
Ennél még az is ezerszer jobb, ha éppen üresen van ez a hely!
A barátimtól védj meg Istenem, ellenségeimmel elbánok én is…
És amilyen megtáltosító a szerelem, mennyország a házasság,
éppúgy lehet a folyamatos gyötrelem, a földi pokol színhelye is…
Mennyi mindent köszönhetünk a hivatásos segítőinknek,
a jó tanárnak, nevelőnek, papnak, orvosnak, patikusnak stb.,
és ugyanakkor mennyi kárt okozhat, ha ő egy pályatévesztett,
alkalmatlan, vagy lelkiismeretlen – vagy ha éppen nem az,
de pont a rosszul tanultat/tudottat csinálja, alkalmazza jól,
ahogy a hivatalos protokollt betartva beteget gyártó orvos…
Mivel – sajnos – nem vagyunk önellátók, se Robinzonok,
ezért napi életminőségünket elég jelentősen befolyásolja,
hogy létszükségleteinket hogyan és mivel tudjuk kielégíteni.
Milyen élelmiszereket és iparcikkeket veszünk, fogyasztunk,
és milyen mestereket, szolgáltatásokat vehetünk igénybe.
Netán egy Mekk mestert, aki több kárt okoz, mint hasznot…
És azok, akikkel jellemzően nincs személyes kapcsolatunk,
de aki a szellemi/társadalmi/gazdasági/politikai hatalmuk miatt
jó előre, vagy hátra mozdítják az ország – és a világ – szekerét…
Bölcselők, művészek, tudósok, mérnökök, rendőrök, katonák,
törvényhozók, képviselők, köztisztviselők, médiamunkások,
bankárok/befektetők, vállalkozók, munkaadók, vezetők stb.
Mindezt a listát szem előtt tartva, mégis azt állíthatjuk,
hogy lévén mindenki Isten egyformán jól szeretett gyermeke,
mindenki egyenlő eséllyel lehet a legeslegboldogabb ember,
ha rendeltetésszerűen használja magát, tölti be rendeltetését.
Lehet egy Hamupipőke is királynő, Kukorica Jancsi János vitéz,
a jó szellemben/lélekbátran akarót repíti, nem vonszolja a sors…
p.s.:
A sok-sok érzékenyítő, elképzeltető, megértető,
elemzendő-újra összerakandó, tovább gondoltató,
megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő,
értékelendő, súlyozandó, eszméltető stb. közmondás,
ige, példabeszéd, életkép, tanmese, bölcsesség és vers
mind rólad szól: ismerj magadra és változtass életeden!
|
