pppppppp

Eugéniusz: Bölcs-balga,

boldog-boldogtalan élet-halál a tét – IV.

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Emberélet-minőség leltározás-vizsgálódás

pppppppppppppppp

La Fontaine:

A farkas és a bárány

Minden érv oly erős,

Mint a képviselője:

Bizonyítom, tanulj belőle.

Szomját oltotta Barika

Egy patak tiszta, szép vizében:

S ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen,

Lesni, mihez juthatna a hasa.

"Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" -

Kezdte dühösen a Toportyán, -

"No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!" -

"Nagyuram", - szólt amaz, - "kérem Felségedet,

Ne méltóztassék tűzbe jönni,

Sőt inkább tekintetbe venni,

Hogy a hely, ahol én iszom,

Bizony, bizony

Húsz métert a fenti alatt van:

Következésképp én zavarni semmiképp

Nem tudnám Felséged vizét." -

"De zavarod," - mordul a Gaz, most még vadabban, -

"s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." -

"De hisz én idei bárány vagyok!"

Mondja a Bari, - "s szopnom még az anyám ád!" -

"Ha nem te voltál, hát a bátyád." -

"Nincs bátyám" - "Hát valami rokonod!

Az én népem szörnyen utálják

A pásztorok s kutyáitok:

Hallottam, és ideje bosszút állni!" -

Azzal Barit a Gaz becipeli

A sűrűbe, s minden további

Szócséplés nélkül megeszi.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

p

Civilizáció

Ezelőtt a háborúban

Nem követtek semmi elvet,

Az erősebb a gyengétől

Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot

Értekezlet igazgatja:

S az erősebb ha mi csinyt tesz,

Összeűl és – helybehagyja.

Arany János, 1877 körül

pppp

p

Köszönetnyilvánítás

Utolsó leheletemmel is

köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam

és az értelem egy szikrája világított

az én homályos lelkemben is.

Láttam a földet, az eget, az évszakokat.

Megismertem a szerelmet,

a valóság töredékeit,

a vágyakat és a csalódásokat.

A földön éltem és lassan felderültem.

Egy napon meghalok:

s ez is milyen csodálatosan

rendjén való és egyszerű!

Történhetett velem más,

jobb, nagyszerűbb?

Nem történhetett.

Megéltem a legtöbbet

és a legnagyszerűbbet,

az emberi sorsot.

Más és jobb

nem is történhetett velem.

Márai Sándor

p

„Fejlődés”

Egyre többet kell dolgozni

egyre kevesebb értékű bérért

A többség azért gürcöl, robotol,

hogy másnap is rabszolgálhasson,

otthonától távol lélekölő munkában

(ez már közel vihet a fejlövéshez)

p

Hitehagyás

Amit erőszakkal vesznek el tőled,

azt a szerencse forgandósága hamar visszaadhatja,

de amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni…

Istenfélelem, nagy szerelem, hivatástalálás-gyakorlás,

honismeret, családszeretet, otthon, szabad sajtó…

p

A jövőbe látó

A Mézga család kalandjai

Máris szomszéd mint „doktor”

kedves vendég a törzsfőnök szigetén,

ahol e kiskirályé a patika és a temető is,

s aki egyre nagyobb ranggal díjazza Máris ötleteit -

pl. hogy meleg vízzel oltsák be az egész lakosságot

(az mentesül, aki ezt meg tudja pénzzel váltani…)

p

Lélekhalász

A személyválogató hittérítő.

Aki csak „tiszta és rendes”,

és hasonló műveltségű

középosztálybeliek közé megy

a kárhozattól lelket menteni...

Vagy már eleve kényelmesen

egy kis, halakkal már teli

vödörben halászgat, pecázik…

p

Helyett

Tettek helyett tettetés

Ugrás helyett ugráltatás

Csinálás helyett csináltatás

Nevetés helyett csak nevettetés

Nemzés helyett gyerekcsináltatás…

Boldogság helyett „népboldogítás”

p

Pató Pál úr

Aki nem kapkodja el –

sőt: addig-addig halogat,

- ej, ráérünk arra még! -

míg össze nem dől a háza,

le nem pusztul a gazdasága…

p

"Que

philosopher

c' est apprendre a mourir"

Hogy bölcselkedni annyi,

mint készülődni a halálra

Sose tudhatjuk, hogy

hol vár ránk a halál,

ezért várjuk inkább mi őt –

mindenütt.

A szabadságra készül fel,

aki felkészül a halálra.

Tanuld meg,

hogyan kell meghalni,

s vége a rabságodnak.

Ha szembe mersz nézni a halállal,

leráztál minden kényszert, szolgaságot.

Semmi rossz az életben nem érhet,

ha jól megértetted, hogy

az élet elvesztése nem rossz...

Michel de Montaigne (1533-1592)

p

Ítélet

Aki senkit sem ítél meg,

és így nem is kíváncsi senki ítéletére

Aki azért nem ítél meg tettet/mulasztást,

mert akkor ezzel azonnal magát is elítélné…

És aki folyton ítélkezik, az első benyomásra,

a részletek ismerése, empatikus átgondolása nélkül

p

Szerénytelen

Aki egy hétig volt Japánban,

s máris egy könyvet akar írni róla

Aki egy gyorstalpaló hittanfolyam után

máris meg akarja reformálni a vallását

p

Dunning-

Kruger effektus

Minél kevesebbet

tud valaki egy adott dologról,

annál inkább hajlamos arra, hogy

túlbecsülje saját tudását: amikor

a hülyék mindenben holtbiztosak,

az okosak meg tele vannak kételyekkel

Ha valakinek egy adott területen

nincs semmiféle szaktudása,

azzal többnyire tisztában van,

így a magabiztossága ennek megfelelően alacsony. 

A minimális tudással, és tapasztalattal rendelkezők

hajlamosak azt hinni magukról, hogy ők kiválóak.

(... nem értik, hogy nem értik ...)

A tudás és tapasztalat gyarapodásával

jellemző a magabiztosság visszaesése,

a saját hiányosságok felismerésének képessége ilyenkor nő. 

A szakértői tudásszintnél éri el a magabiztosság

ugyanazt a szintet, mint a minimális tudás esetén.

„Muszáj valamennyire intelligensnek lenni ahhoz,

hogy észrevedd, milyen hülye vagy.”

p

Közteherviselés

„Jaj, néktek is törvénytudók!

mert elhordozhatatlan terhekkel

terhelitek meg az embereket,

de ti magatok egy ujjotokkal sem

illetitek azokat a terheket.”

(Lukács evangéliuma)

p

Pályatévesztő

Botcsinálta doktorok

Milyen doki kése alatt vagy?

„Mert félt a vértől, s a szagtól,

Nem lett ő orvos, csak doktor…!?”

(Vagy annyira szórakozott professzor,

hogy ő kérdi: most műtünk vagy boncolunk?)

p

Létminimum

Ép testben még épp hogy élek

Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

Folyton csak takarékon, sosem csúcsra járatva

Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz...

p

"A zsidók

folyton azt emlegetik,

hogy az emberek megfeledkeztek

a krisztusi szeretetről

és a gyűlöletet teszik eszméikké.

Nem így van,

mert mi nem antiszemiták,

hanem hungaristák vagyunk.

Szégyen, gyalázat egy nép számára,

ha a vezetést idegennek adja át saját otthonában,

és saját maga állítja ki és pecsételi le

saját szégyenének bélyegével

azt a bizonyítványt, hogy életképtelen.

Mi a magyar hazát akarjuk szeretni,

mi azt akarjuk, hogy itt elsősorban

a magyarságé legyen a vezetés.

Nekem nincs kifogásom az ellen,

hogy a zsidó boldoguljon:

az a kifogásom, hogy amikor ő boldogul,

az én testvéreimnek rovására boldogul."

Prohászka Ottokár püspök

p

Pofa kell

Abszolút pofátlanság

valakinek az ablaka alá tojni,

és még bekopogni oda vécépapírért.

Ne csodálkozz, ha egy ménkű nagy

pofont kapsz érte, pofán vágnak…

p

Jó kedély

„Aki derült kedély-

állapotban kíván élni,

annak nem szabad

sokat tevékenykednie,

sem a magánéletben,

sem a közéletben,

és abban, amit tesz,

nem szabad többet

magára vállalnia,

mint amennyit saját képessége

és természete megenged.

Inkább arra kell vigyáznia,

hogy még akkor is,

amikor a szerencse feléje fordul

és többhez segíti hozzá,

véleményalkotásban mellőzze ezt

és ne markoljon többet,

mint ami hatalmában van.

A megfelelő adag

biztosabb a nagy adagnál.”

Démokritosz

p

Fent vagy lent

„Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?”

(Vörösmarty Mihály)

p

Írógép

Éhenkórász zsurnaliszta

Akkor is firkál, amikor frigid a múzsa

Ha nem ír valamit, akkor éhenhal a családja…

A kapát és a kaszát viszont messzire elkerüli,

ezért ki is bérelhető a tolla, vagyis a lelkiismerete…

p

Szegény rokon

Akivel folyton éreztetik,

hogy kegyelemből tartják –

vagy aki folyamatosan érzékenykedik,

hogy ővele folyton éreztetik helyzetét,

pedig ennek pont az ellenkezője az igaz…

(Lásd: H.S.: Három sárkány + magyar film)

p

Meghalt

még mielőtt

halálosan szerelmes lett volna,

még mielőtt

épített volna egy családi házat,

még mielőtt

felnevelt volna egy fát, gyereket,

még mielőtt

tett volna egy téglát a köz épületébe,

még mielőtt

vagy írt volna egy jó könyvet,

még mielőtt

elvégezte volna dolgát, küldetését…

p

Emberkerülő

fóbiás hipochonder:

mindenki rá veszélyes

vírushordozó/bacilusgazda

(tévesen érti az ún. fertőzést)

p

Nincs

tartósan

lelkes állapota,

hiszen már csak

hálni jár belé a lélek…

p

A

sok

kéregető

facsarja szíved –

kész a védekezésed,

érzésteleníted magad:

mindegyik a koldusmaffia

felbérelt ügynöke…!

p

Skatulya

Életed abban

a fekete dobozban „éled”,

ahova gyerekként szüleid-

tanáraid beskatulyáztak -

engedelmes, jó fiúként elfogadod,

és akár holtig sem törsz ki belőle…

p

Hülye

"Mindenki egy zseni.

De ha egy halat az alapján ítélsz meg,

hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz,

abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye."

(Albert Einstein)

p

A

rút

kiskacsa

története, meséje –

szép hattyú lehetett/

lehettél volna, ha nem

a csirkék közé állsz és

nem az ő megítélésük hat rád…

p

Feledékeny

Ön- és közveszélyes vagy,

hisz akár szórakozottságból,

akár mert már szenilis vagy,

elfelejted elzárni a gázt stb.

(A konyha veszélyes üzem…)

p

A szajkóról.

Szajkó egyszer fel ékesíté magát a pávának tallaiba,

és mikoron magának ő maga szépnek láttatnék,

meg utálá az ő feleit, és mene a pávák közibe.

Amazok mikoron meg ösmerték volna az ő csalárdságát,

a balgatag madarat meg foszták a nem ő talljától,

és vereséggel illeték,

osztán el haza szégyengeték.

Értelme.

Mindennek ő magát jól meg kell rostálni,

És önnen feleit meg nem kell utálni,

Ha szégyent fejére nem akar szirkálni.

Esopus – Pesti Gábiriel

p

A „tiszta kéz”

A piszkos munkát

nem én végeztem el

én csak az értelmi szerző,

vagy a felbujtó stb. voltam -

nem én öltem, csak a bérgyilkos

p

Ha

egyszer

leverted a lécet,

akkor túl magasra,

már-már elérhetetlenre,

vagy pont ellenkezőleg, túl

alacsonyra, átléphetőre teszed

p

Persze,

hogy mindig

csakis pont azt

az egy fanyalgót látod,

aki miatt többet te már

nem is mondasz viccet!?

p

Untig

ismételt

szakállas viccedre

várnál harsány hahotát

(megkapod, ha te vagy a főnök)

p

Nem mer

tréfálkozni,

mert soha nem lehet

teljesen kizárni, hogy

olykor akár rosszul is elsülhet –

ekkora kockázatot nem vállal fel…

p

A

satnya

kis alma

a biogyümölcs,

de te a nagy, óriás

piros mérgezettet eszed

p

Beteges,

megszokott

spórolás miatt

te mindig csak

a már romló almát

eszegeted ímmel-ámmal,

fanyalgó képet vágva hozzá…

p

Hagyod

kirabolni magad,

önként adod át javaidat,:

majd meg alamizsnáért pitizel 

a ravasz, szélhámos kifosztónak

p

Fikció!?

Egy igazi pap

temetői nekrológja,

aki számon-kéri mindazt,

amit a főúr elmulasztott életében,

s ami után rögtön börtönbe is csukják…

(Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)

p

Mi

lett volna,

ha a kőszívű ember

végrendelete dönt fiai pályájában,

ha az özvegy szolgaian engedelmes,

és nem mindent ellenkezőleg csinál,

de nem dafke, hanem a felnőtt fiúk,

és végső soron a hata érdekében…!?

p

Fiúi

tiszteletből

nem gátolta,

hogy apja az ő

- torz - képére formálja,

művileg abortált vágyait

pont őáltala valósítsa meg…

p

Langyos

lötty a drága sör

s undok-pimasz a pincér,

de te nem akarsz „balhézni”,

nem akarsz „jelenetet” –

és neked még így is jó,

és egyre alább és alább adod,

s nyomod az igényszintedet…

p

Alibi, fedő-

házasságban él:

nem meri nyíltan vállalni

a homo-szexuális viszonyát

(a bujkálás romantikája még

nehezíti is, hogy kigyógyuljon)

p

Csak

halálod óráján

esik le a tantusz,

ill. jön a detonáció:

buzgón és példásan

élted másnak az életét!

p

Minden

erődet és

leleményedet leköti:

hogyan lógj, szabotálj el

minden tanulást és munkát!?

p

Címekért-

rangokért

brusztol, pedálozik,

tolakszik, verekszik,

és mindig van egy olyan,

ami még nincs meg neki -

és közben nyomtalanul telik,

életmű nélkül fejeződik be élete…

p

Rabló-

gazdálkodó

a közös legelőn,

és így hamarosan

többet ott fű nem terem,

neki se lesz hova kihajtani,

legeltetni az állatait…!

p

Részegen

teherbe ejt

egy csúf-rút banyát,

és ő a porontyával együtt

majd holtáig a nyakán marad…

p

Unatkozva

tényleg sokkal

lassabban telik időd,

visszatekintve viszont

eltűnt a nagy semmibe!

p

Felfelé

köpköd és

széllel szemben pisil:

csoda, hogy mocskos

és undorkeltő lett?

p

Óriási

szerencsével

sikerült átúsznod a folyót –

te meg ismét próbálkozol,

mintha már rutinból menne?

p

Arról is

azt hiszed,

hogy jól tudod,

amiről halvány fogalmad sincs:

bele is buksz ebbe a tévhitedbe...

p

Bele-

harap

a segítséget

nyújtó kézbe,

majd fennhangon

a társadalmi közönyről panaszkodik…

p

Annyira

bánt, hogy

senki nem figyel rá:

ezért botrányhősködő -

a köztéren gyújtja fel magát,

de előtte értesíti a tűzoltóságot

stb.

p

Meg-

hátrál

a mindennapi

„létküzdelem”

életizgalmai elől:

végleg a bolondok háza

adta védettségbe bújik…

p

Nyomorultul

érzi magát, mert

hogy ő oly keveset ad,

pedig nem a feleslegből ad,

ezért viszonyítva sokkal többet ad!

p

Elfogadod

a „köz” vélekedését:

te nem egy becsületes,

hanem egy hülye voltál!?

p

A

gyerekedet

még akkor is

elkényezteted,

ha magad nyomorba döntöd is

(ahogy így végül lelkileg őt is…)

p

Gyermeteg lélek

Kibe másba? Mi másért?

Nem voltál álruhás lánykérőben -

ellenpróba nélkül elhiteted magaddal,

hogy nem a rangodba, a pénzedbe stb.

szeretett bele a túl fiatal csinos arád!

p

Önkirekesztő

Másokat se „terhel vele”,

vagy maga előtt is titkolni szeretné,

vagy éppen hiúsági kérdést csinál belőle:

az önmagán se segítő nagyon nagyothalló...

p

Céltévesztő

Bedől a reklámoknak, s elhiszi:

ő is megérdemelné a luxusjachtot…

De mivel nem telik rá, csalódottan hal meg

Ideális reklámalany: hálátlan és elégedetlen.

p

Elcserélt gyerek

Ő igazából egy királyfi,

csak egy koldus rabolta el –

ő ennél előkelőbb, gazdagabb

családot, miliőt, bánást érdemel

(aminek minél előbb ki kell derülnie)

p

Erkölcs

és etika/

meta-etika

1.

A filozófia

első és legfontosabb része az,

amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;

például az, hogy nem szabad hazudni.

2.

A filozófia második része

a bizonyításokat tartalmazza:

miért nem szabad hazudni?

3.

A harmadik rész

az előzőeknek alapvetésül

és megvilágosításul szolgál.

Miért bizonyítás ez? - kérdezi.

Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?

Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?

4.

A harmadik rész tehát

a második rész miatt szükséges.

A második pedig az első miatt.

A legfontosabb azonban,

amivel mindig foglalkoznunk kell,

az első rész.

5.

Mi viszont fordítva csináljuk.

A harmadik résszel töltjük időnket,

és minden buzgalmunk ebben merül ki.

Az első résszel egyáltalán nem törődünk.

6.

Így történik,

hogy hazudozunk ugyan,

de annak a bizonyítási módja,

hogy nem szabad hazudni,

kéznél van nekünk"

(EPIKTÉTOSZ Kézikönyvecskéje)

pppp

Kuli

Kuli bot vág.

Kuli megy

megy

csak guri-guri

Riksa

Autó

Sárkányszekér

Kuli húz riksa.

Kuli húz autó.

Kuli húz sárkányszekér.

csak guri-guri

Kuli gyalog megy.

Kuli szakáll fehér.

Kuli álmos.

Kuli éhes.

Kuli öreg.

Kuli babszem mákszem kisgyerek

ver kis Kuli nagy rossz emberek.

csak guri-guri

Riksa

Autó

Sárkányszekér

Ki húz riksa?

Ki húz autó?

Ki húz sárkányszekér?

Ha Kuli meghal.

Kuli meghal.

Kuli neeem tud meghal!

Kuli örök.

csak guri-guri

Weöres Sándor

ppppppppppppp

P.s.:

A tét:

plusz

vagy mínusz

végtelen lehetőség

Mitől, kitől függ, hogy itt és most,

egyszeri életemben azzá is leszek,

amire a Jóistentől teremtve vagyok:

egy kiteljesedett egy-én: boldog ember?

Ki-mi tud a legtöbbet használni vagy ártani

az életem, a sorsom kedvező alakulásaiban?

Legfőképpen és végső soron én magam,

más meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

De azért nagyon nem mindegy, hogy előszeretteim,

élettársaim jól, avagy rosszul akarják-e a javamat,

hisz nem rosszabb-e még a mostohánál is a majomszerető,

gyereke pokolba vezető útját kényeztetve kövező édesanya!?

Amilyen pótolhatatlan kincs egy igaz jóbarát, bajtárs stb.,

olyan nagy kárt okozhat egy rejtett lelki hadviselő álbarát…

Ennél még az is ezerszer jobb, ha éppen üresen van ez a hely!

A barátimtól védj meg Istenem, ellenségeimmel elbánok én is…

És amilyen megtáltosító a szerelem, mennyország a házasság,

éppúgy lehet a folyamatos gyötrelem, a földi pokol színhelye is…

Mennyi mindent köszönhetünk a hivatásos segítőinknek,

a jó tanárnak, nevelőnek, papnak, orvosnak, patikusnak stb.,

és ugyanakkor mennyi kárt okozhat, ha ő egy pályatévesztett,

alkalmatlan, vagy lelkiismeretlen – vagy ha éppen nem az,

de pont a rosszul tanultat/tudottat csinálja, alkalmazza jól,

ahogy a hivatalos protokollt betartva beteget gyártó orvos…

Mivel – sajnos – nem vagyunk önellátók, se Robinzonok,

ezért napi életminőségünket elég jelentősen befolyásolja,

hogy létszükségleteinket hogyan és mivel tudjuk kielégíteni.

Milyen élelmiszereket és iparcikkeket veszünk, fogyasztunk,

és milyen mestereket, szolgáltatásokat vehetünk igénybe.

Netán egy Mekk mestert, aki több kárt okoz, mint hasznot…

És azok, akikkel jellemzően nincs személyes kapcsolatunk,

de aki a szellemi/társadalmi/gazdasági/politikai hatalmuk miatt

jó előre, vagy hátra mozdítják az ország – és a világ – szekerét…

Bölcselők, művészek, tudósok, mérnökök, rendőrök, katonák,

törvényhozók, képviselők, köztisztviselők, médiamunkások,

bankárok/befektetők, vállalkozók, munkaadók, vezetők stb.

Mindezt a listát szem előtt tartva, mégis azt állíthatjuk,

hogy lévén mindenki Isten egyformán jól szeretett gyermeke,

mindenki egyenlő eséllyel lehet a legeslegboldogabb ember,

ha rendeltetésszerűen használja magát, tölti be rendeltetését.

Lehet egy Hamupipőke is királynő, Kukorica Jancsi János vitéz,

a jó szellemben/lélekbátran akarót repíti, nem vonszolja a sors…

p.s.:

A sok-sok érzékenyítő, elképzeltető, megértető,

elemzendő-újra összerakandó, tovább gondoltató,

megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő,

értékelendő, súlyozandó, eszméltető stb. közmondás,

ige, példabeszéd, életkép, tanmese, bölcsesség és vers

mind rólad szól: ismerj magadra és változtass életeden!