A szerencsejáték-probléma helyzete sajátos képet mutat Magyarországon. A rendszerváltozást követően(részben már azt megelőzően is) a szerencsejáték-piac jelentősen liberalizálódott és bővült (Demetrovics, 2008).A terület népszerűsödése, valamint ezzel párhuzamosan a problémák fokozódása már a kilencvenes években jól érzékelhető volt, ennek ellenére azonban sem a kutatások, sem a megelőzés, sem pedig a kezelés területén nem történtek meg a szükséges és elvárható lépések. Érdemi kutatások alig készültek hazánkban, s az alapvető mé-rőeszközök validálására, illetve az első epidemiológiai felmérésre, amely országos reprezentatív mintán vizsgálta a szerencsejáték tevékenység és a szerencsejáték-függőség (akkori szóhasználatban problémás- és patológiás szerencsejáték) elterjedtségét is, 2007-ig kellett várni (Gyollai és mtsai, 2011, 2013). Ez a felmérés ugyanakkor azt mutatta, hogy hazánkban a szerencsejáték probléma az európai trendekbe illeszkedik; a problémák mértéke nem alacsonyabb, bár nem is kifejezetten magasabb, mint az európai átlag (Kun és mtsai, 2012). Ami ugyan-akkor kifejezetten aggasztóan hatott már ekkor is, az a prevenciós, intervenciós és szakpolitikai válaszok fent említett elmaradása. A szerencsejáték probléma kezelésével a mai napig nem foglalkozik szakmai stratégia (a szűken vett jogi szabályozástól eltekintve, amely önmagában nem elégséges a probléma kezelésére), s nem ke-rült sor sem megfelelő prevenciós programok szisztematikus kialakítására, fejlesztésére, sem pedig az ellátórend-szer megfelelő fejlesztésére. Az utóbbi vonatkozásban specifikus kezelőhelyek nem alakultak, de ennél nagyobb probléma, hogy a szakemberek, a problémával leginkább találkozó pszichiáterek, addiktológusok, pszichológusok esetében sem zajlottak specifikus képzések. Előbbi esetében pedig, bár néhány drogprevenciós és egészségfejlesz-tési program foglalkozik a szerencsejáték problematikával is (Paksi és Demetrovics, 2005), specifikus programok nem kerültek kialakításra, illetve a futó programokba sem került integrálásra ez a tematika.Ebben a kontextusban különösen fontos a Szerencsejáték Zrt., a Humánum Kft. és a Magyar Ökumenikus Segélyszer-vezet együttműködése, amely a Játék határokkal elnevezésű program életre hívásával tulajdonképp az első ilyen jellegű programot alkotta meg 2012-ben. A modellprogram értéke a konkrét kedvező eredményeken messze túlmutat. Mintát jelent az együttműködésben, mintát jelent a szerencsejáték-szervező Szerencsejáték Zrt., mint finanszírozó részéről a fele-lős játékszervezés tekintetében, s mintát jelent a szakmaiságában is. A szenvedélybetegségek megelőzésében hazánkban számtalan program jött létre, amelyek sajnos gyakran megfelelő teoretikus alapvetés, módszertani tervezés és értékelés, monitorozás nélkül kerültek bevezetésre (Paksi és Demetrovics, 2003, 2011). A Játék határokkal programot különösen értékessé teszi, hogy ezen alapvető keretek már a tervezés első pillanatától jelen voltak, biztosítva a program magas szín-vonalú szakmaiságát. Tulajdonképp ez a szisztematikus tervezés, végrehajtás és monitorozás tette azt is lehetővé, hogy ez a kézikönyv, ebben a strukturált formában elkészülhessen, s mintául, alapul szolgálhasson a program továbbvitelének, fejlesztésének, más programok kialakításának. Bízom benne, hogy minél többen fogják ilyen céllal forgatni a kötetet,s ily módon ez a kézikönyv számottevően tud hozzájárulni a hazai szerencsejáték-probléma megelőzéséhez.
Demetrovics Zsolt
pszichológus, addiktológus
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet
Nagyrákos2016. december 31.
|
