Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országa helyett földi-égi poklok

Életminőség-vizsgálódások: típus példatár

Eugéniusz: Magyar Antiparainézis – XI.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó tükör:

ilyen voltál, vagy, és ne maradj, pláne ne légy

pppp

Andor a bukott kártyahős

Nyulassy Antal

Szent Benedekrendi áldozópap és tanár

1865-ben Kátyolatok a nép életéből címmel,

Mulatva oktató versek alcímmel adta ki versfüzérét.

Az Andor úrfi negyedik fejezetében olvashatjuk

az „Andor a bukott kártyás” című részletet.

Díszes termekben ékesen
Öltözködött szép úrfiak
Szilaj kedvök zaj-árja közt
Pajkosvígan hullámzanak.

Ürül a sok tornyos pohár;
Fölzúg a durva szenvedély;
Elhúny a józan elmefény;
Csak a bünéj uralma él.

Andor vígan, felejtve mind,
Mit a kegyár sugallt belé,
Rakonczament elem gyanánt
Tör a vad czimborák elé.

„Vigan fiúk, az angyalát!
Van pénz elég, tárczám tele.“
S a szép fiúk viszhangja zúg
Miként a vészorkán szele.

„Mi lesz ma; sorsra bajfelek!
Kalabra, avagy fáraó,
Hármas, négyes, halber, tarokk,
Pumszt, sántala, vagy makaó”…

Nehány perecz; és a társaság
Játékkörökre vált helyet;
S füstfellegárny övedzi a
Nyervágyban égő képeket.

„Szerencse istenasszonya,
Pillants reám, hívem maradj!“ -
„Hilf Számiel! rabod leszek,
Csak még ma, még ma el ne hagyj !”-

S a ferb1i járja; oh gálád,
Istentelen kalóz-sereg!
Mosolygó daemon a remény.
Környezzetek véd szellemek!

Az óra zengő sodronya
Rég elveré az éjfelet,
S a rablóbanda még híven
Ül, oh magasztos élvezet!

A reggimának hírnöke
Kong már a tornyok érczein;
S a napsugár üdvözletet
Rezg a korány lehelletin.

A hívek térdre hullanak,
Hálát rebegnek ajkai. -
Csak ők nem látnak s hallanak;
Némán borongnak arczaik.

A reg világa betekint
A lámpafényes körbe már;
Ők öntudatlan ülnek ott,
S a koczka-kártya egyre jár.

Most tarka szitkok hangzanak,
A szenvedély dühöngve dúl:
Kettő között foly a vita;
A vész nagy, irgalmatlanul!

Ez mindenét, az mindenét
Föltette a négy lapra mind:
S a gilguli nem Andoré;
Az ékszer és pénz veszve mind!

Jéggé fagyasztva néz körül,
Ajkán a szó s hang elakad;
Kihalva minden gondolat;
Bágyadt szeméből köny fakad.

Zilált kedélye romokat
Láttat jövője dúlt egén:
Az ajtón rögtön kirohan,
S ki tudja, mit teend szegény…

pppp

p 1

p

p Ha felépül végre a háza, az otthona magától megteremtődik…!?

p Addig mondogatja, míg el is hiszi: őnála nincs szerencsétlenebb…

p Nem az általa szeretett, de a csodált embereket/helyeket keresi

p A szülők tiszteletébe nála beletartozik: ők választanak párt neki

p Annyira csak a jövő érdekli, hogy hibernáltatja magát 200 évre

p Az előjelekre nem figyelt: a bekövetkező csapás készületlenül éri

p Mint egy pótolható eszközt - önmagát irgalmatlan kizsákmányoló

p Képzelgése/szeme egyre többet kíván: így rontja el gyomrát/életét

p Anyanyelve helyett iskolában tanított mesterséges nyelven beszél

p Már életében végrehajtott végrendelet: mindenét szétosztva éhezik

p A bolondos ötletelő: ő a nyílt tengeren fog hozzá a hajó átépítéséhez

p Nem aggódik, ha süllyed a mocsárban: hajánál fogva kihúzza magát

p A tűkön ülő, szöges ágyon fekvő és élve békát nyelő „bölcs fakír”

p

p 2

p

p

p Vállalkozókedve buzog: mindennap egy egészen új életet kezd

p A parkett ördöge lehetne, de ő mégis inkább borotvaélen táncol

p Ha véletlen rálép főnöke lábára, hetekig esedezik a bocsánatáért

p Betömi fülét a szirénhangokra/életfogytig szigetükön raboskodik

p A világi hívságok ellen tiltakozó: a nyomorig ingerszegény életű

p A nyomor teszi fásulttá, enerválttá, vagy „agyára megy a jólét”

p Elég csak valamit erősen akarnia, a többi pusztán részletkérdés

p Elviselhetetlen, ha vége a nyárnak - felbosszantja a hulló levél

p A származása miatt öntömjénező, vagy elbujdosik szégyenében

p Féltéglával veri a mellét, ha kezet mos, és nem eszik szappant

p Bekötött szemmel akar tájékozódni, és így darázsfészekbe nyúl

p Megfeszülve szorítja össze a száját, nehogy egyszer is nevessen

p Az élete nagyon nincs a helyén – jótékonykodása borít rá leplet

p

p 3

p

p A konzervált keserű szájíze még az édest is magához hasonítja

p A saját fegyverét veszik el tőle és visszafelé sütik el: kés/gúny

p Eleve romosan építi házát-várát, mert neki ez így „romantikus”

p Miért pont ő legyen tisztességes? Hiszen kiterítik őt is úgyis…

p Hol csak kis tehetetlen porszem, hol meg a mindenható isten

p Ő mindenki eszén túljár? Aki kettős ügynökként jól keresne…

p A két végéről égeti a gyertyát – aki mielőbb megboldogulna…

p Csak karját kellett volna kinyújtania szíve választottjáért

p Még az unokái is átkozzák a síremlékműve kamatát nyögve

p Egy sértődős mimóza, aki futballbírónak ön-jelölteti magát

p Nem ül bele a mentőcsónakba, neki Isten ígérte eljövetelét

p Bármire képes, hogy öt percig csak róla beszéljen a világ

p Részegen teherbe ejt egy világcsúfját: a nyakán maradnak

p

p 4

p

p Meglopja magát: a gyönyörű pásztorórákból kóbor numerák

p Igazoltan boldogtalan: hisz rosszkor és rossz helyre született

p Felveszi a kesztyűt: belemegy a sárdobálásba: úgy is néz ki…

p Nincs új a Nap alatt, minden „déja vu”: semmin se csodálkozó

p Moslékká egybekeveri a fogásokat, hisz úgyis egy helyre megy

p Rablógazdálkodást folytat a közös legelővel: ott fű nem terem

p Drágakő, csiszolt gyémánt helyett korán szürke hamuvá égett ki

p Készakarva öntorzító: esze kidagasztja fejét, szíve összezsugorítva

p Ellenségnek mindent őszintén bevall, barát előtt makacsul hallgat

p A kapott címek, rangok a pozitív visszajelzése, hogy ő jó úton jár

p Csömört kap a sok édes semmittevéstől: munkamánia a terápia!?

p Előbb alaposan kiélvez minden tiltottat, majd öregen szánja-bánja…

p Megfogadja: ha ma nyer a csapat, akkor zsákbamacska-nőt vesz el

p x

pppp

A kártyajáték pusztításáról

A Katolikus Néplap

verssorokba szedte intelmeit

„Most már hitéletünk

árnyékoldaláról szólandunk.

Környékünkön a kártyajáték,

ez a társulatok ördöge,

a családok hóhérkardja,

ez a czifra koldusbot,

ez a sátán útja,

ez az erény-rabló,

ez a titkos könnyek gőzfelhője,

ez a mosolyogva gyilkoló játék

nagyban kezdi űzni pusztításait,

s annál szomorúbbak lesznek majdan nyomai,

minél korábban nyújtott neki alkalmat

homályos szárnyaival a korán megérkezett tél.

*

Neked jámbor házi gazda,
Ha rossz úton nem vagy még,
Tudnod kell, ha józan ésszel
Megáldott a kegyes ég:
Ha nem kívánsz öregkorban
A házaló koldussorban
Nyomorkodni és fázni,
Tilos legyen kártyázni! —

Kártyajáték olyan játék,
Hogy az ember akár nyer,
Akár vesztett, szíve mindig
Nyugtalanul dobog s ver;
Mert a ki nyer, többet óhajt,
A ki vesztett, vissza sóhajt
Jutni régi pénzére;
S ez vezeti vesztére.

A czapári és máriás,
Tartl, vojta, és tarokk!
Elmegy ezen sok lázsiás,
Óra, gyűrű és a rokk;
Szegénységgel nyomor párul,
Ha még ehhez hozzá járul
Halberzwölf és makkaó,
Lengyelbank és fáraó.

Az embernek életében
Oly érzékeny drága kincs,
Mit a kártyás el nem játszik,
Még csak gondolatban sincs;
Sőt magát a drága időt,
A gyöngyöt- és aranytermőt,
Mely soha nem tér vissza,
Elkártyázza, eliszsza.

Nyugta nincsen; éjjel-nappal
Mint kísértet jár vele
A bálványzott kártyakönyvnek
Harminczkettős levele;
Soha nincsen önházában,
Viszketeg van a lábában,
S szeme mind azt kémleli,
Kártyatársit hol leli.

Mikor leül az asztalhoz,
Bajlódik erszényével;
Nyer és veszt a boldogtalan
Változó szerencsével.
Ha nyer, gerjeszt irigységet;
Ha veszt, okoz nevetséget;
Csúfot Űznek belőle,
S viszik pénzét előle.

Ember soha nem hallotta,
Hogy kártyából valaki
Becsülettel s szerencsével
Vergődhetett volna ki;
De hallottuk, hogy szegénység,
Átok, halál, végső ínség
S kétségbeesés magából
Született a kártyából.

Tűz és víz ha károsított,
Vigasztal az még innen,
Hogy ad mást a gondviselés;
így akará az Isten!
De mit kártyán elvesztettél,
Azért felelőssé lettél
Istennél és magadnál,
Gyermekidnél s párodnál.

Tóth Sándor

pppp

p.s.:

ANTI-PARAINESIS

Óvó intelmek/(ellen)javallatok

A baj felismerése a gyógyulás kezdete,

egy ilyen jó kezdés máris egy fél siker!

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:

mert sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,

mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...

Legelsősorban önmagam ördögétől,

és majd a barátaimtól/segítőimtől védjen meg isten,

- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,

a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...

Sőt még igazmondásukkal stb. javamat szolgálhatják…

A zsarnok akár meg is ölhet, lelkemben kárt nem tehet.

Hamupipőkéből királylány, a szegény fiúból is király -

a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,

ha teremt élő kapcsolatot az őbenne lakozó Jóistenével,

ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,

az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,

de a sárból próbál aranyat, és a vaskorból aranykort csinálni...