Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek
A táltos paripák helyett állatorvosi lovak
A Jóisten országa helyett földi-égi poklok
Életminőség-vizsgálódások: típus példatár
Eugéniusz: Magyar Antiparainézis – X.
Szellemi segítségnyújtó igazmondó tükör:
ilyen voltál, vagy, és ne maradj, pláne ne légy
pppp
Arany János HÍD-AVATÁS
Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!" És kártya perdül, kártya mén; Bedobta... késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: "Egy fiatal élet-remény." A kártya nem "fest", - a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!... ő vándorútnak - Most már remény nélkül, magán -- Indúl a késő éjszakán. Előtte a folyam, az új hid, Még rajta zászlók lengenek: Ma szentelé föl a komoly hit, S vidám zenével körmenet: Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet. Halad középig, hova záros Kapcsát ereszték mesteri; Éjfélt is a négy parti város Tornyában sorra elveri; - Lenn, csillagok száz-ezeri. S amint az óra, csengve, bongva, Ki véknyan üt, ki vastagon, S ő néz a visszás csillagokba: Kél egy-egy árnyék a habon: Ősz, gyermek, ifju, hajadon. Elébb csak a fej nő ki állig, S körülforog kiváncsian; Majd az egész termet kiválik S ujjonganak mindannyian: "Uj hid! avatni mind! vigan." "Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!" Fehérben ifju és leány Ölelkezik s a hídon van már: "Egymásé a halál után!" S buknak, - mint egykor igazán. Taps várja. - "Most a millióson Van a sor: bátran, öregem!" - "Ha megszökött minden adósom: Igy szökni tisztesebb nekem!" S elsímul a víz tükre lenn. Hivatlanul is jönnek aztán A harmadik, a negyedik: "Én a quaternót elszalasztám!" "Én a becsűletet, - pedig Viseltem négy évtizedig." S kört körre hány a barna hullám, Amint letűnnek, itt vagy ott. Jön egy fiú: "Én most tanúlám Az elsőt; pénzem elfogyott: Nem adtak: ugrom hát nagyot!" Egy tisztes agg, fehér szakállal, Lassan a hídra vánszorog: "Hordozta ez, míg birta vállal, A létet: mégis nyomorog! - Fogadd be, nyílt örvény-torok! Unalmas arc, félig kifestve - Egy úri nő lomhán kikel: "Ah, kínos élet: reggel, estve Öltözni és vetkezni kell!" Ezt is hullámok nyelik el. Nagy zajjal egy dúlt férfi váza Csörtet fel és vigyorgva mond: "Enyém a hadvezéri pálca, Mely megveré Napleont!" A többi sugdos: "a bolond!..." Szurtos fiú ennek nyakába Hátul röhögve ott terem S ketten repűlnek a Dunába: "Lábszijjra várt a mesterem: No, várjon, míg megkérlelem!" "Én dús vagyok" kiált egy másik S élvezni többé nem tudom! -" "Én hű valék a kézfogásig S elvette Alfréd a hugom'!" Eltűnnek mind, a járt uton. "Párbajban ezt én így fogadtam: Menj hát elül, sötét golyó!" -- "Én a szemérmet félrehagytam, És íme, az lőn bosszuló: Most vőlegényem a folyó. -" Igy, s már nem egyenkint, - seregben, Cikázva, némán ugranak, Mint röpke hal a tengerekben; Vagy mint csoportos madarak Föl-fölreppenve, szállanak. Órjás szemekben hull e zápor, Lenn táncol órjás buborék; Félkörben az öngyilkos tábor Zúg fel s le, mint malomkerék; A Duna győzi s adja még. Néz a fiú... nem látja többé, Elméje bódult, szeme vak; De, amint sűrübbé, sűrübbé Nő a veszélyes forgatag: Megérzi sodrát, hogy ragad. S nincs ellenállás e viharnak, - Széttörni e varázsgyürüt Nincsen hatalma földi karnak. - Mire az óra egyet üt: Üres a híd, - csend mindenütt. (1877 aug. 22)
pppp
p 1
p
p Nem ismeretlen katonája, s nem hősi halottja a lelki hadviselésnek
p A táplálkozási lánc végén áll – és még ő tanuljon növénytől/állattól?
p Ha képes csúzlit gyártani, miért is ne lődözné le a szelíd galambokat
p Hősködve magának akar minden sikert, a - várható - kudarc is övé
p A halmozódó titkolt-szégyellt bűnei miatt egyre zsarolhatóbb lesz
p Egész hónapban koldusként vegetál, de egy álló napig habzsi-dőzsi
p Dafke madárijesztőnek öltözve elriasztja magától az embertársait
p A divat kedvéért vett cipő: elnyomorított lábfej, rossz járás/tartás
p Előre iszik a medve bőrére - az elbizakodottság a kudarca fő oka
p Önmaga nagy ellensége: a saját fogaival ássa ki önön sírgödrét
p Háborog a lelke, ha az ebül szerzett javait tőle is tovább-lopják
p Annyira jellegtelen, hogy még karikírozni, kifigurázni se lehet
p A bohóctréfán megsértődik, és párbajra hívja vagy feljelenti
p
p 2
p
p Majd, ha meghal, akkor majd mennyekben ő is „megboldogul”,
p Életében ki lehetne boldog, csak majd halála után avathatják…
p Hogy lehetne ő most boldog, ha holnap tragikus csapás érheti
p Ha halála „jobb létre szenderülés”, akkor élni nem oly jó dolog
p Ha valami elromlik házában, akkor csak Mekk mesterhez fordul
p Ájult rajongó: Mesterét vakon követő, még a kútba is utána ugró
p Az ő polcain sorba rakva állnak a naponta teleírt panaszkönyvei
p Mindig a romló, a rohadó almát menti/eszi, de sohasem az épeket
p A szellemvilágát varázstalanító: kiirt belőle jó-rossz tündéreket
p Múltban lemaradva bóklászó, vagy előrefutó: de soha nincs jelen
p Neki még soha nem jött el a tett ideje: „Ejh, ráérünk arra még!”
p Irtózik csendtől, az egyedülléttől: így nem is építgetheti a lelkét
p Kikacag sírókat és csodálkozik, hogy alaposan elagyabugyálják
p
p 3
p
p Olyan könnyelmű, mintha minden ismételhető/jóvá-tehető lenne
p A süllyedő hajóról rejtjelezve, találós kérdésben küld vészjelzést
p Eddig legjobb gazdasági vállalkozása: a sivatagban homokot árul
p Csak akkor becsül értékén bármit is, ha abból keveseknek lehet
p Egy álszent: aki titokban rendeltetésellenesen rongálja a lelkét
p Miért lennél bölcsebb, ha Szókratész vagy Jézus majd megsegít!
p Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete: erkölcsi hulla
p A vagyonát a plasztikai sebészekre költő: Madonna torzó faragás
p Török átok: a jószomszédjaival konfliktust élez, több frontot nyit
p A kiközösítéstől félve hagyja, hogy lehúzza Őt a középszerűség
p Gyors sikerélményhez jutna, és rombolni könnyebb, mint építeni
p Álomszép hercegére hiába váró: végérvényesen vénlány marad
p A nagy hencegés/megszégyenülés ördögi köreiből ki nem törő
p
p 4
p
p Nem a bajok találnak rá, de ő maga keresi az áldozati szerepet
p Ha netán kölcsönöz is valamit, álmatlan, amíg az nem jön vissza
p Ha családja tapsolt énekének, akkor döntött: operaművész lesz
p Nem adja meg a módját, csak mielőbb túlleni: evés, szex stb. stb.
p Ünnepnap nélküli élete végtelen hosszú út vendégfogadó nélkül
p Édes otthonát „átvarázsolja” keserves dologházzá – lásd: Tóték
p Remegő gyomorral ott és olyat eszik, amit nem tud kifizetni
p Iskolai agymosás ellen a minden tanulást szabotáló tiltakozó
p Ő nem olvassa el az „orvossága” mellékhatásait: akár halál…
p Tengeren átkelve elbízza magát, és belefullad egy lavór vízbe
p A tengeri vihart túlélve a városligeti tavon sem meg csónakázni
p Az önbíráskodó, ki saját ügyében is maga hozza meg az ítéletet
p Bedől a provokálásnak - és fejest ugrik a sekély vízbe
p x
pppp
Tóth Kálmán Mese a halálról
A halál egy öreghez eljövén, Megállt előtte s monda: Gyere vén! "Ki vagy te?" kérd' ez. - A halál vagyok. - S köpeny alól kaszája kiragyog. Megszeppen erre s vitát kezd az ősz: "Nem szép tőled, hogy ily egyszerre jösz: Nem érkezett se kártya, se levél, Jöttödre nem is figyelmeztetél"... - Micsoda? nem figyelmeztettelek? Ez már hazugság tőled, vén gyerek; Ha jól emlékezem rá, ugy hiszem, Tizszer is bejelentém vizitem. Élted mikor harminczon túl haladt Arczodra kezdtem rakni ránczokat, Mindenki észrevette, csak te nem... Ez volt első látogatójegyem. Később, hogy ismerkedjünk egy kicsit, Más alakban jelzém, hogy lesz vizit: Pomádét küldtem, pedig eleget, Attól hajad folyvást fehéredett. Durvábban is jelentém, hogy jövök: Megtépásztam néhányszor üstököd, Ugy, hogy egész kopasz lettél bele; De te nem sokat törődtél vele. Még jobban is jelentém magamat: Midőn dobzódtál lakomák alatt, És ettél fáczánt s ittál tokajit: Megkoczogtattam lassan fogaid, Mitől azok elkezdtek hullani... Ez is jöttöm' jelenté, atyafi! Sőt ládd, tréfából azt is megtevém: Látatlanul nyakadba ültem én, Az utczán is hordoztál hátadon, Magad is mondád, hogy: valami nyom, S görbülni kezdett egész alakod... No, ismerj meg - én voltam lovagod. Ne mond tehát azt nékem, jó öreg, Hogy én be nem jelentém jöttömet; Ha ugy talállak készületlenül, Te vagy az oka egyesegyedűl - De a vitának nincs most ideje: Öltözz' föl szépen, hamar és - gyere.
pppp
p.s.:
ANTI-PARAINESIS
Óvó intelmek/(ellen)javallatok
A baj felismerése a gyógyulás kezdete,
egy ilyen jó kezdés máris egy fél siker!
A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:
mert sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,
mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...
Legelsősorban önmagam ördögétől,
és majd a barátaimtól/segítőimtől védjen meg isten,
- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,
a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...
Sőt még igazmondásukkal stb. javamat szolgálhatják…
A zsarnok akár meg is ölhet, lelkemben kárt nem tehet.
Hamupipőkéből királylány, a szegény fiúból is király -
a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,
ha teremt élő kapcsolatot az őbenne lakozó Jóistenével,
ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,
az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,
de a sárból próbál aranyat, és a vaskorból aranykort csinálni...
|