Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országa helyett földi-égi poklok

Életminőség-vizsgálódások: típus példatár

Eugéniusz: Magyar Antiparainézis – IX.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó tükör:

ilyen voltál, vagy, és ne maradj, pláne ne légy

pppp

Weöres Sándor

Óda a kispolgárhoz 

Mikor a pásztornak, szántóvetőnek
gyökere már nincs
a fenol és a töf-töf korában,
egyetlen akinek gyökere van már,
te folyton gúnyolt,
aki sose én, mindig csak a másik:
gúnyoljalak én is? Inkább
néked dalolnék, egyetlen fülnek,
de hogy is jut hozzád dicséretem?
hiszen a szomszéd lakásra mutatsz:
a szoros bestia ott szorong;
s ha visszaküldöd a feladónak,
én elfogadom,
de hát tükörbe daloljak?

Nem gúnnyal, áldozatos
lélekkel szólok hozzád,
egyetlen eleven emberi valóság
korunkban, új nemes-osztály!
címered autó, zászlód miki-egér,
jelszód szerezni ami még nincs,
kardod fényes könyököd,
taposó talpad;
hajdani lovagok utóda te,
aki akarsz, aki hódítsz,
ha tágas léttel szemközt nem lehet,
szűk lehetőség kanyarjain át.

Megvallom, már gyerekkoromban
vonzottál: akarásod, erőd
az eszközök és tárgyak sürüjében.

Inkább, mint kutyabőrös
aluszékony pereputtyom,
vagy a lomha tempós
munkájú parasztok:
ámulatomra te voltál,
átszöktem Kefetéékhez, Szabikékhoz,
Varvácshoz és Kogához:
sose tétlenkedsz, folyton csavarsz valamit,
nem nézed a holdat, vagy ha mégis,
érzelmes gramofon-zene mellett;
haj de színes vagy! Csupa pumpa, motor
körülötted, és bohém kedélyed
az ellenlábas nemre vadító,
ha kirúgsz a hámból, szakadjon a húr,
de jószívü vagy, mint senki más,
csak ha megsértik önérzeted,
hű, micsoda rossz! nincs még egy ilyen
csodálatos ember a világon!

Feltalálsz mint Faust,
hódítsz mint Casanova,
és te vagy Byron is, alanyi költő,
csupa ábránd, zabolátlan képzelet,
dallal, mókával, nekibusulással
ontod önmagad nagyszerüségét!

Te vagy a lírai lélek;
a hivatásos poétákban
nyoma sincs költőiségnek.
Jártam Ungarettinél,
Babitsnál, Eliotnál:
hűvös, tiszta szeretet fogadott,
cifrátlan, unalmas.

De mindeniknél a házmester
motort berregetett,
két-három felesége volt,
öt-tíz szeretője,
rengeteg adóssága,
s este részegre itta magát
és sírt, mert senkije,
semmije a kerek érzéketlen
végtelenségben!

Hódolok előtted. Nem gúnyollak: irigyellek.
S mert irigységem alád-rendel:
belőled és jelenedből
bár szűkösen, részesülök én is.
Te: én vagyok; de hol a másik, a harmadik?
Hajdan Göcsej, a bugris vidék,
mindenhol a szomszéd falutól kezdődött.
Ha veled beszélni akarok,
csak magamhoz fordulhatok,
sokmillió lángeszű egyéniség közt
egyetlen kispolgár a világon.

1956

pppp

p 1

p Mindig a legvalószínűtlenebb kimenetelt veszi biztosra

p Nem mer utcára menni, hátha pont fejére esik egy tégla

p Nem érti a tréfát, kiköpi a cukros mázas keserű pirulát

p Neki ellenség az a barát, aki fájdalmas igazságot mond

p Nemhogy aktívan, de passzívan sem áll ellen a Gonosznak

p Sok jó tanácsot adott, saját ügyében csak magához fordul

p Ha szellemi magaslatra felkapaszkodna, magára láthatna

p Az egész év egy fordított nap: az asszonyon van a nadrág

p Félnapig mindent be- és elzár, a másik felében nyitogatja

p Nincs tisztában képességei korlátaival: sokat akaró szarka

p Hátrafelé nézegető: beveri a fejét/ autóval karambolozik

p Mindig csak az Égre tekint, elbukik a kőben, verembe esik

p Szkeptikus: még abban sem biztos: most kételkedik és van

p

p 2

p

p A bonyolult megoldást preferáló: a gordiuszi csomót bogozó

p A csillogó csalikra ráharap és a horogra akadva kipecázzák

p Elvetése helyett görcsösen markolta a magot – éhen is hal

p Pletykaéhező: furdalja oldalát a hamar öregítő kíváncsiság

p Üldözési mániás: berezel saját árnyékától, nem tudja lerázni

p Ha Napnak nem parancsolhat, gyermekének is rimánkodik

p Egyre önteltebb-felfuvalkodottabb, amíg lufiként kipukkan

p Süllyedő léghajó: nincs szíve bármit kidobni: tengerbe vész

p Nincs önuralma, még teste is diktátor: ahol jön, ott-oda kakál

p Az az ő hivatása, hogy egy kívül-belül hiteles dublőr legyen!?

p Amit a legkevésbé tud befolyásolni, pont arra fogja a bajait

p Amin egy kis lépéssel is nagyot javíthatna: az nem izgatja

p Neki soha nincsen jó idő, ő mindig talál panaszkodni-valót

p

p 3

p

p Zsugori mintha örökké élne/tékozló, mintha ma meghalna

p A szolgalelkűsítő munkát vállaló - „szabadidős” kiteljesedő

p Összetör igazmondó tükröt: száműz barátokat és művészetet

p Tiszteli az életet: kerül erdőt-rétet, hátha eltapos egy hangyát

p Ittas: nem látja az ördögöt – az elbújt a szerződés részleteiben

p Lelki teherbírás tesztelő: pont az ellenségével költözik össze

p Nem belső meggyőződésre, de a csoportnyomásra oltakozó stb.

p Bedugja mind a két fülét: így egyfolytában csak önmagát hallja

p Jó ügyek alázatos szolgálata helyett csak egy szemétdomb ura

p Olyan elfoglalt, hogy őneki nincs ideje keresni az isten Országát

p Életmottó-aranyköpése: csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…

p Ép elméjét megbontó: a kijózanodásig szándékosan őrült: részeg

p Lelki nemesedését a teste rafinált gyötrésétől, kínzásától váró

p

p 4

p

p A legkisebb szenvedéstől is irtózó - ő inkább nem is szül

p Fájdalomfóbiás önérzéstelenítő: inkább gyönyört se érezzen

p Világmegváltó álmodozóból lett egy álmos/alvajáró adófizető

p Árulkodó megszólás: aki mondja másra, az mondja magára…!?

p Minden áron egy csoporthoz tartozna, egészen az önfeladásig

p Bármiről lemond, mindent lenyel: csak vegyék be őt is a játékba

p Nem sokallja a „szabad szólása” félcédulás stigma drága árát

p Játék az élet: ha nem megy, akkor kiszáll: neki nem ér a neve

p Csatanyerése csak egy ún. pirrüszi győzelem – háborúvesztés

p Nem akar/már nem tud lazítani: el is pattan a túlfeszített húr

p A rosszkedvű adakozó, az örök örömtelen magához is fösvény

p Naphosszat gyötri agyát: a hajszálpontos álomemlék felidéző

p Mindent gyűjt, nem selejtez: raktárlakásából lassan kiszoruló

p x

pppp

Rabindranath Tagore 

A RABTARTÓ RABSÁGA

„Ó, valld meg, árva rab, ki vert bilincsbe?”

„Az én uram volt – így felelt a rab –,
azt hittem, engem illet földi kincse,
s hatalmam által bárkin túlteszek;
kincstáramat megtömtem színarannyal,
mely csak királyomat illette meg.
Midőn az álom elfogott, kinyúltam
az ágyon, mely nemes gazdámra várt,
és ébredéskor láttam, hogy csalárd
kincstáram foglya én magam vagyok.”

„Rab mond nekem, ki fűzte rád a láncot?”

„Én voltam az – felelte most a rab –,
ki gonddal kovácsolatam ezt a láncot.
Azt hittem, hogy hatalmam győzhetetlen,
rabláncon tarthat egy egész világot,
s zavartalan szabadságban hagy engem.
Így éjjel-nappal óriási tűzben
sok száz kegyetlen kalapácsütéssel
vesződtem, míg a láncot összefűztem.
Mikor kész volt a mű, s a láncszemek
eggyéfonódtak oldhatatlanul –
azt kellett látnom, hogy vaskarmai
csak engem, engem fognak át rabul.”

Franyó Zoltán fordítása

pppp

p.s.:

ANTI-PARAINESIS

Óvó intelmek/(ellen)javallatok

A baj felismerése a gyógyulás kezdete,

egy ilyen jó kezdés máris egy fél siker!

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:

mert sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,

mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...

Legelsősorban önmagam ördögétől,

és majd a barátaimtól/segítőimtől védjen meg isten,

- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,

a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...

Sőt még igazmondásukkal stb. javamat szolgálhatják…

A zsarnok akár meg is ölhet, lelkemben kárt nem tehet.

Hamupipőkéből királylány, a szegény fiúból is király -

a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,

ha teremt élő kapcsolatot az őbenne lakozó Jóistenével,

ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,

az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,

de a sárból próbál aranyat, és a vaskorból aranykort csinálni...