Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódások
Hivatások:
alkalmatlanok,
megalkuvók, árulók,
pokoljárást-kerülők – VII.
p p pp
Komjáthy Jenő:
NAZARÉNUS DAL
Ki vélem küzd, az vért nem ont, Testvért nem üld, embert nem öl; Vad szenvedély ha féket old, Csak önkeblét szaggatja föl.
Kitárja nagy, nemes szivét: Ha áldozat kell, itt van ő, Bár vad harag tiporja szét, Remélni, hinni nem szünő.
Remélni, hinni szüntelen, S szenvedni a külső csapást; A lélek úr! Ó, győzelem! Tegyünk mi róla vallomást.
Szeretni, tudni a gyönyör, Ismerni, látni hatalom! Minket a vérvágy nem gyötör, Bosszúra nem gyújt bántalom.
Sértetlenek s tiszták vagyunk, Nem üt sebet rajtunk a kés. S amit teremt ihlett agyunk, Az halhatatlan ép, egész.
Mienk, mienk a győzelem! A gyűlölet csak árnyat öl. Nem úr, nem úr a szellemen, Isten fiát, ki égbe tör.
Nem, nem leszünk mi gyilkosok, Fegyvert kezünkbe nem fogunk; A gonosz úgyis bukni fog, Ha szellemkarddal harcolunk.
Tanítni, szórni az igét, Lángnyelven zengni a tavaszt, Világot hintni szerteszét, Mely örök életet fakaszt:
Ez lesz, ez lesz a fegyverünk, S mienk a legfőbb diadal! Isten jár mindenütt velünk Naplelke órjás szárnyival.
Ha áldozat kell, itt vagyunk! Szelíd szivünkben nincs harag. Rossz ellen föl nem lázadunk, A rossz muló, a jó marad.
A jó örök! Ó, mily vigasz Annak, kit a gonosz gyötör! Ó, halhatatlan, ősigaz, Lélekvidító, szent gyönyör!
Tanítsunk, hintsük az igét, Lángnyelven zengjük a tavaszt! Világot szórjunk szerteszét, Mely élő életet fakaszt!
Ki vélem küzd, az lelket önt, Mindenbe szent hitet lehel, S ha napszerelme szárnyat ölt, Magával mindent fölemel.
[1894. július]
*
p 1
p Vizsgáló: átlát élethazugságon, de nem/letaglózva mond ki fájó igazat
p Nem érdekli/vizsgálja, van-e lelki-szellemi élet a halál után/pláne előtt
p Nem vadítja vissza a vadonba gyógyult farkas, s nem szelídít vadembert
p Visszautasíthatatlan felkérésnek véve köszönti verssel/képpel a Vezért
p Visszatartom a „hazafias” sport-teljesítményemet: „kis pénz, kis foci...”!?
p Ő az egy orákulum – csakis ő nyilatkoztathatja ki az istenigaz jóslatokat
p Egyedül tudva a napfogyatkozás idejét, elbirkásítod a babonás rabnépet
p Csiribú-csiribá/hókuszpókusz: a nagy varázslót játszó csaló bűvészkedő
p Az uralkodó elit még más nyelven is beszél, mint a társadalom többsége
p A „művészelit” egy nagy haknibrigád: moslékot önt a „disznók” vályújába
p Ő zseninek született – ül a babérjain, minek/hová képezze még magát
p Álruhában jár a nép közé, de csal azért, hogy összeírja a kritikusokat
p Aki rossz jeggyel bünteti, ha a diák másként ismeri a népe történetét
p
p 2
p
p Műsorában álcelebeken élcelődik, közben családi házakat árvereznek
p Kvíz- és vetélkedő műsorok értelmi szerzője: hamis/álműveltség tora
p A nagy pénz módosítja a tudatállapotát: bankot, oltást stb. is reklámoz
p Jó zenével, jó színészekkel hamisít történelemképet az ő rock-operája
p Visszaélek a tudásom adta hatalommal: jó sokat ártok és rontok vele
p Visszaélek az ún. költői szabadsággal: bomlott elmém vitustáncot lejt…
p Virtuális, gépiesített átlagemberekre tervezi ezt az oly szép új világot
p Aki a történelemben valaha jó ügyért küzdött, az mind az ő elődje volt
p A mai politikai propaganda céljaihoz kisajátít/meghamisít múltat
p A múltat végképp eltörölné: feléget, lebombáz, selejtez levéltárakat
p Nem létező problémákat gyárt, majd ösztöndíjjal nekifeszül megoldani
p Egymást között, belterjesen, zárt körben házasodó elkorcsosuló elitek
p Nem virraszt a beteg nemzet felett - ő nem éber őr az értékstrázsán
p
p 3
p
p Virágnyelv, metaforák: bujkálok cáfolható kijelentések megtétele elől
p Világot nem jár, lát, nem tanul: ésszel nem veri el a port a Döbrögiken
p Világnézeti klubot vezetve a feje tetejéről a talpára állítottam Hegelt...
p Világmegváltásra készült, ma meg az írógépe is zaciban: elitta árát
p Vigyázok kulturális kincseinkre: múzeumok és széfek mélyébe zárom...
p Vigyázó szemünket levesszük a végleges leszakadás veszélyzónájáról
p Nem az a legény, aki üt, hanem az, aki állja? Ő egy szellemi mélyütő...
p Vidékről kerültem fel, és így a provokátor-besúgó állás lett a karrier!?
p Vicceket gyárt és terjeszt a szent hagyományok nevetségessé tételére
p Országos csatornán sugárzott kabarékban viszonylagosítja a normálist
p Vezényszavak, csasztuskák, korbács: az Új embert faragó ill. kovácsoló
p Vésztörvényszéket tart az irigy középszer denunciálta szellemi mű felett
p Vesztőhelyre csal és beetet: hátha megfertőz a kóros játékszenvedély
p
p 4
p
p Vészkorban sem hagyja el elefántcsonttornyát mentve a legfőbb értéket
p Vészjelzőként nem cseng, ha egyháza múzealizálódik, vagy szektásodik
p Köztudottnak, bizonyítottnak veszi/veteti azt, amit ő nem tud igazolni
p Vészhelyzetben, életvédelemből sem keresztel meg zsidót, „pogányt”
p Vészhelyzetben magam/kézirataim kimentem, de a családomat nem
p Veszélyes missziót kerül: ott szőröstül-bőröstül felfalhatják a „vadak”
p Vért is pisilni évekig, hogy azután habkönnyen balettozhass? Azt nem!
p Versengünk, hogy ki szégyelli, és köpködi jobban családját és hazáját...
p Versben mondom el: Auschwitz után többé már nem lehet verset írni...
p Velem lehet tárgyalni – szakmai, de erkölcsi dolgokban is engedek
p Velem statuál példát újságíró kollegáimat nagy öncenzúrára bírva rá
p Veled cipeltetem a zongorát, hogy tönkre menjen a kezed, az ujjad stb.
p Végveszélyben sem tesszük félre, de kiélezzük a nézetkülönbségeket
p x
p p pp
Juhász Gyula: A "NAZARÉNUS"
A nazarénus nem ment katonának, Megtiltja ezt az Úr parancsolatja. Ő olvas a nagy, ósdi bibliából És vétkeit bűnbánattal siratja.
Mert hisz' szegény, ő bűnös földi ember, Nagy vétke van, súlyos és veszedelmes, Ember szemébe nézni is alig mer.
*
Elérkezett az aratás idője, Korán hajnalban dolgozott a népség, A gabonát hosszú keresztbe rakta És keveselte egyre, egyre bérét.
"Kevés a bér, a munka oly keserves" Rimánkodának ők, majd dühbe jőve Reárohantak a földbirtokosra, A ház fölgyújtva, az ajtó betörve.
Egy ember ront be a földbirtokoshoz, Izmos kezében gyilkoló szekerce, A bosszúszomj ég gyilkoló kezében, Úgy ront be ő, bosszút, átkot lehelve.
A birtokost, a remegő aggastyánt Szekercéjével ádázul lecsapja, Aztán rohanva száguld a vetésbe', Lecsillapul, eltűnik bősz haragja.
A nazarénus, ő az Úr szolgája, Ki fegyvert nem fog a hon védelmére, De ha a szenvedélye elragadja, Baltát emel egy aggastyán fejére.
1898
p p pp
Az áruló elit
arcképcsarnoka
A nem javító-segítő,
de passzívan-aktívan ártó elit
A lelki-szellemi, társadalmi, és
gazdasági/politikai vezetők árulásai
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
http://www.ppek.hu/konyvek/Nyisztor_Zoltan_Szektak_Magyarorszagon_1.pdf
|