Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódások

Hivatások:

alkalmatlanok,

megalkuvók, árulók,

pokoljárást-kerülők – VII.

p p pp

Komjáthy Jenő:

NAZARÉNUS DAL

Ki vélem küzd, az vért nem ont,
Testvért nem üld, embert nem öl;
Vad szenvedély ha féket old,
Csak önkeblét szaggatja föl.

Kitárja nagy, nemes szivét:
Ha áldozat kell, itt van ő,
Bár vad harag tiporja szét,
Remélni, hinni nem szünő.

Remélni, hinni szüntelen,
S szenvedni a külső csapást;
A lélek úr! Ó, győzelem!
Tegyünk mi róla vallomást.

Szeretni, tudni a gyönyör,
Ismerni, látni hatalom!
Minket a vérvágy nem gyötör,
Bosszúra nem gyújt bántalom.

Sértetlenek s tiszták vagyunk,
Nem üt sebet rajtunk a kés.
S amit teremt ihlett agyunk,
Az halhatatlan ép, egész.

Mienk, mienk a győzelem!
A gyűlölet csak árnyat öl.
Nem úr, nem úr a szellemen,
Isten fiát, ki égbe tör.

Nem, nem leszünk mi gyilkosok,
Fegyvert kezünkbe nem fogunk;
A gonosz úgyis bukni fog,
Ha szellemkarddal harcolunk.

Tanítni, szórni az igét,
Lángnyelven zengni a tavaszt,
Világot hintni szerteszét,
Mely örök életet fakaszt:

Ez lesz, ez lesz a fegyverünk,
S mienk a legfőbb diadal!
Isten jár mindenütt velünk
Naplelke órjás szárnyival.

Ha áldozat kell, itt vagyunk!
Szelíd szivünkben nincs harag.
Rossz ellen föl nem lázadunk,
A rossz muló, a jó marad.

A jó örök! Ó, mily vigasz
Annak, kit a gonosz gyötör!
Ó, halhatatlan, ősigaz,
Lélekvidító, szent gyönyör!

Tanítsunk, hintsük az igét,
Lángnyelven zengjük a tavaszt!
Világot szórjunk szerteszét,
Mely élő életet fakaszt!

Ki vélem küzd, az lelket önt,
Mindenbe szent hitet lehel,
S ha napszerelme szárnyat ölt,
Magával mindent fölemel.

[1894. július]

*

p 1

p Vizsgáló: átlát élethazugságon, de nem/letaglózva mond ki fájó igazat

p Nem érdekli/vizsgálja, van-e lelki-szellemi élet a halál után/pláne előtt

p Nem vadítja vissza a vadonba gyógyult farkas, s nem szelídít vadembert

p Visszautasíthatatlan felkérésnek véve köszönti verssel/képpel a Vezért

p Visszatartom a „hazafias” sport-teljesítményemet: „kis pénz, kis foci...”!?

p Ő az egy orákulum – csakis ő nyilatkoztathatja ki az istenigaz jóslatokat

p Egyedül tudva a napfogyatkozás idejét, elbirkásítod a babonás rabnépet

p Csiribú-csiribá/hókuszpókusz: a nagy varázslót játszó csaló bűvészkedő

p Az uralkodó elit még más nyelven is beszél, mint a társadalom többsége

p A „művészelit” egy nagy haknibrigád: moslékot önt a „disznók” vályújába

p Ő zseninek született – ül a babérjain, minek/hová képezze még magát

p Álruhában jár a nép közé, de csal azért, hogy összeírja a kritikusokat

p Aki rossz jeggyel bünteti, ha a diák másként ismeri a népe történetét

p

p 2

p

p Műsorában álcelebeken élcelődik, közben családi házakat árvereznek

p Kvíz- és vetélkedő műsorok értelmi szerzője: hamis/álműveltség tora

p A nagy pénz módosítja a tudatállapotát: bankot, oltást stb. is reklámoz

p Jó zenével, jó színészekkel hamisít történelemképet az ő rock-operája

p Visszaélek a tudásom adta hatalommal: jó sokat ártok és rontok vele

p Visszaélek az ún. költői szabadsággal: bomlott elmém vitustáncot lejt…

p Virtuális, gépiesített átlagemberekre tervezi ezt az oly szép új világot

p Aki a történelemben valaha jó ügyért küzdött, az mind az ő elődje volt

p A mai politikai propaganda céljaihoz kisajátít/meghamisít múltat

p A múltat végképp eltörölné: feléget, lebombáz, selejtez levéltárakat

p Nem létező problémákat gyárt, majd ösztöndíjjal nekifeszül megoldani

p Egymást között, belterjesen, zárt körben házasodó elkorcsosuló elitek

p Nem virraszt a beteg nemzet felett - ő nem éber őr az értékstrázsán

p

p 3

p

p Virágnyelv, metaforák: bujkálok cáfolható kijelentések megtétele elől

p Világot nem jár, lát, nem tanul: ésszel nem veri el a port a Döbrögiken

p Világnézeti klubot vezetve a feje tetejéről a talpára állítottam Hegelt...

p Világmegváltásra készült, ma meg az írógépe is zaciban: elitta árát

p Vigyázok kulturális kincseinkre: múzeumok és széfek mélyébe zárom...

p Vigyázó szemünket levesszük a végleges leszakadás veszélyzónájáról

p Nem az a legény, aki üt, hanem az, aki állja? Ő egy szellemi mélyütő...

p Vidékről kerültem fel, és így a provokátor-besúgó állás lett a karrier!?

p Vicceket gyárt és terjeszt a szent hagyományok nevetségessé tételére

p Országos csatornán sugárzott kabarékban viszonylagosítja a normálist

p Vezényszavak, csasztuskák, korbács: az Új embert faragó ill. kovácsoló

p Vésztörvényszéket tart az irigy középszer denunciálta szellemi mű felett

p Vesztőhelyre csal és beetet: hátha megfertőz a kóros játékszenvedély

p

p 4

p

p Vészkorban sem hagyja el elefántcsonttornyát mentve a legfőbb értéket

p Vészjelzőként nem cseng, ha egyháza múzealizálódik, vagy szektásodik

p Köztudottnak, bizonyítottnak veszi/veteti azt, amit ő nem tud igazolni

p Vészhelyzetben, életvédelemből sem keresztel meg zsidót, „pogányt”

p Vészhelyzetben magam/kézirataim kimentem, de a családomat nem

p Veszélyes missziót kerül: ott szőröstül-bőröstül felfalhatják a „vadak”

p Vért is pisilni évekig, hogy azután habkönnyen balettozhass? Azt nem!

p Versengünk, hogy ki szégyelli, és köpködi jobban családját és hazáját...

p Versben mondom el: Auschwitz után többé már nem lehet verset írni...

p Velem lehet tárgyalni – szakmai, de erkölcsi dolgokban is engedek

p Velem statuál példát újságíró kollegáimat nagy öncenzúrára bírva rá

p Veled cipeltetem a zongorát, hogy tönkre menjen a kezed, az ujjad stb.

p Végveszélyben sem tesszük félre, de kiélezzük a nézetkülönbségeket

p x

p p pp

Juhász Gyula: A "NAZARÉNUS"

A nazarénus nem ment katonának,
Megtiltja ezt az Úr parancsolatja.
Ő olvas a nagy, ósdi bibliából
És vétkeit bűnbánattal siratja.

Mert hisz' szegény, ő bűnös földi ember,
Nagy vétke van, súlyos és veszedelmes,
Ember szemébe nézni is alig mer.

*

Elérkezett az aratás idője,
Korán hajnalban dolgozott a népség,
A gabonát hosszú keresztbe rakta
És keveselte egyre, egyre bérét.

"Kevés a bér, a munka oly keserves"
Rimánkodának ők, majd dühbe jőve
Reárohantak a földbirtokosra,
A ház fölgyújtva, az ajtó betörve.

Egy ember ront be a földbirtokoshoz,
Izmos kezében gyilkoló szekerce,
A bosszúszomj ég gyilkoló kezében,
Úgy ront be ő, bosszút, átkot lehelve.

A birtokost, a remegő aggastyánt
Szekercéjével ádázul lecsapja,
Aztán rohanva száguld a vetésbe',
Lecsillapul, eltűnik bősz haragja.

A nazarénus, ő az Úr szolgája,
Ki fegyvert nem fog a hon védelmére,
De ha a szenvedélye elragadja,
Baltát emel egy aggastyán fejére.

1898

p p pp

Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

http://www.ppek.hu/konyvek/Nyisztor_Zoltan_Szektak_Magyarorszagon_1.pdf