Bölcs/balga és boldog/boldogtalan ember

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: magyar példatár

Eugéniusz:

Életminőség/boldogság lexikon – III.

Kulcs-szócikk ötletek: magok és csírák

pppp

Szabó Lőrinc:

Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes, 
csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz, 
csak egy kicsit próbáltam igazi 
szeretettel szólni, segíteni, 
csak épp elkezdtem, s máris visszavág 
s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az 
ember erős, az egyetlen igaz, 
ez az egyetlen, aki keresi 
és elbírja és hasznát is veszi, 
hasznát annak, amit mindenki tud 
s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy szeretem, 
hogy megtisztítom, megkétszerezem 
az erejét s még szebb lesz, még nagyobb, 
s arra, hogy ő maga kért, bíztatott, 
ő akarta... És szólni kezdtem... És 
egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell, 
hogy az igazat ő se bírja el, 
és hogy az elszánt hízelgő, aki 
a háta mögött csak kineveti, 
az nemes neki, az bölcs, az barát, 
én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám, 
az árulóra, s látom, az agyán 
hogy ömlik el a fájó, megriadt, 
tiltakozó s gyanakvó indulat: 
- Mi lelt? Már te is?... - és szavain át 
szinte robban a sértett hiúság.

Borzadva nézek a szemébe, és 
mosolygok és dadogok: - Tévedés, 
félreértettél... És már hazudok, 
hazudok neki, csűrök-csavarok: 
mentek valamit, őt és magamat 
és szégyenkezem mindkettőnk miatt

*

p Barát

Van nekem olyan emberem

akivel minden jóban együtt vagyunk,

de aki leginkább a bajban áll mellettem,

aki tűzbe teszi értem a kezét,

aki megérzi-kitalálja, hogy mire van szükségem,

aki vagyont, időt, munkát, életet áldoz-kockáztat értem,

aki a saját kárára is használ nekem,

aki irgalmasan, de szigorúan bírál engem,

aki folyamatosan tükröt tart elém,

aki négyszemközt szid, hátam mögött dicsér, megvéd,

aki feltétlenül szeret, nem kell kiérdemelnem,

aki csak tisztességes dolgot kér tőlem,

aki lakomámra utolsónak, betegágyamhoz elsőnek ér,

akitől távol áll a hízelgés,

aki jótanácsot ad, ha semmit nem hallgatok el,

aki figyelmesen követi életem s figyelmeztet,

aki a válságban beavatkozik, közvetít,

aki távollétében is gondom viseli: rajtam gondolkodik,

aki értem imádkozik, s akinek imáimba foglalhatom nevét,

akinek soha nem eszköz, de cél vagyok,

aki jobbá, szebbé, igazabbá, szabadabbá tesz,

aki engem magánál különbnek tart,

aki nem ráz le egy előregyártott olcsó vigasszal,

aki engem vidítva vidul s engem boldogítva boldogul,

aki hisz és bízik bennem, olyannak lát, ami lehetek,

aki akkor is hű, ha neki viszi fel Isten a dolgát,

aki még kapcsolatunkat is kockára teszi értem...

És én vagyok ilyen valaki másnak?

*

p Kebelbarát

Kis kígyót melengetsz kebleden,

az feléledve beléd mar, vagy

a végén óriáskígyóvá alakul,

mely rád tekeredve megfojt

*

p A semmi több

Aki csak hiszi, hogy van barátja,

az rosszabb helyzetben van,

mint az, akinek nincs, s ezt tudja,

mert ő legalább hiányolja és keresi,

míg a másikat csak kihasználják,

és csak túl későn derül ki az igazság,

amikor a nagy bajban számított volna rá…

*

p A barátaim

megölelének...

Szivökhöz nyomták szívemet;

Bennem mi boldog volt a lélek!...

Később tudám meg: mért öleltenek? -

Azt tapogatták, míg öleltek:

Hol van legfájóbb része e kebelnek?

Hogy gyilkukat majd odadöfjék...

És odadöfték!

Petőfi Sándor

*

p Szesztestvériség

A kocsmában mindenki a barátod,

mindenki a keblére ölel, pláne amíg fizetsz,

de melyikük lenne kezesed egy kölcsönnél,

vagy ki jönne el közülük melletted tanúskodni,

vagy ki fogadna be egy napra is, ha kilakoltatnak?

*

p Kisnagy

Nincs olyan kicsi segítség,

ami ne lehetne életmentő

ha a sivatagban egy pohár víz hiányzik,

ha a fuldokló egy szalmaszálba kapaszkodna,

ha már csak egyetlen krajcár híja van a hétnek,

ha még pont a kisegér ereje kell a répakihúzáshoz,

ha a kisegér tudja kirágni az oroszlánt a hálóból stb.

*

p Személyválogató 1.

Akinek egy gyerek,

egy koldus, egy „buta” parasztember stb.

már hogy is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

hogy valaha is helyes önismerete legyen,

és hogy életében jó döntéseket hozzon…

*

p Személyválogató 2.

A.

A kicsi pótolhatatlan segítsége

Az oroszlán és a kisegér meséjében

az állatok királya megkönyörül

az útjába kerülő incifincin,

aki nem győz hálálkodni,

s megígéri, hogy meghálálja még ezt,

amin az oroszlán csak kacag...

De amikor hálóba gabalyodik,

éppen a kisegér éles kis fogai

mentik ki a csávából...

(Ahogy nincs az a kicsi lény,

aki nagyot nem árthatna neked)

B.

Mennyire tipikus emberi attitűd az,

hogy csak azoknak teszünk szívességet,

akiktől előbb-utóbb várhatunk is viszonzást,

és csak azoktól fogadunk el ún. jótanácsot,

akik nálunk gazdagabbak, hatalmasabbak stb.

(Ahogyan Tevje énekli: Ha én gazdag lennék…)

*

p Rossz társaság

Korpa közé keveredve

miért csodálkozol annyira,

hogy nem fel-, de leépülsz,

hogy felfalnak az éhes disznók?

Vagy magad is részeg disznóvá válsz…

*

p Szocio-diverzitás

Hasonló a hasonlónak örül?

Hiába van szám szerint sok kapcsolatod,

ha ezek mind hasonló emberekhez kötnek:

ugyanazokat az életstratégiákat példázzák,

a lelki problémákat ők hasonlóan "oldják meg":

például magukba, vagy alkoholba, vagy

munkaalkoholizmusba fojtják bánatukat...

*

p Sztereotípia

A hibás előítéletek táptalajai

Az emberek már gyerekkortól

egyre homogénebb csoportokban élnek:

hisz kik laknak a szomszédságba,

kik járnak a lakópark játszóterére,

kikkel jársz óvodába és általánosba,

kikkel jársz külön foglakozásra, sportolni?

Elkerül(het)i így egymást szegény-gazdag,

magyar-cigány, ép-fogyatékos, keresztény-zsidó…

*

p Egy test, egy lélek

...ha szenved az egyik tag,

vele együtt szenved valamennyi,

ha dicsőségben részesül az egyik tag,

vele együtt örül valamennyi.” (1Kor 12,26)

A Szegény Dzsoni és Árnika hét testvére

telepatikusan érezte, ha bajban volt egyikük,

de csak jajgatta, nem segítettek a segítségére…

*

p Hármaskötél

Sokkal jobb dolga van

a kettőnek, mint az egynek.

Mert ha elesnek is,

az egyik felemeli társát.

Jaj, pedig az egyedülvalónak,

ha elesik, nincsen, aki felemelje.

Hogyha együtt feküsznek

ketten, megmelegszenek.

Az egyedülvaló, pedig

mi módon melegedhet meg?

Ha az egyiket megtámadja is valaki,

ketten ellene állhatnak annak,

és a hármas kötél nem hamar szakad el.

(Prédikátor 4:9-12)

*

p Patkányszint

Valamit valamiért?

A patkányok is segítik egymást?!

Egymás között, a csoporton belül,

aki velük jót tett, azzal ők is jót tesznek,

egyfajta értelmes önzés "erkölcse" értelmében.

Keresztelő János azt tanította,

hogy ha van két inged,

add oda a rászorulónak az egyiket.

Jézus még ennél is többet követel:

add oda mindkét inged...

Biztos, hogy őt akarod követni?

*

p Légy résen

A „jó” emberek

a legnagyobb jószándékkal

többet árthatnak szeretteiknek,

mint az álbarátok és ellenségek

A pokolra vezető utat kövezték…

(A barátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is)

*

p Édes/mostoha

Nincs az a gonosz mostoha,

aki annyit árthat egy gyereknek,

mint az ő drága jó édes anyukája,

ha rosszul, majomszeretettel stb. neveli

Az előbbi ellen még a gyerek is védekezik,

az utóbbival szemben sokkal védtelenebb...

*

p Jószándék

Nagy dolgokban, mondják,

már a szándék is dicséretes,

de ha egy segítőkész elefánt

jön be a porcelánboltba,

vagy ha egy Mekk mester

nagy lendülettel javítja,

vagyis rontja eszközeidet...

Több kárt okozhat

neked a buzgalmával

mint száz lusta ellenséged.

Ahogy nem véletlenül alakult ki

és maradt is fenn a közmondás:

a pokolra vezető út oly sokszor

csupa jószándékkal van kirakva.

*

p Állatbarát

Nem mersz kockáztatni

„idegen”, ismeretlen eredetű

gyerek(ek) örökbefogadásával -

kutyával-macskával „pótolod”

a saját család/utódaid hiányát...

*

p Se kutyája, se macskája

Nem csak hogy haszonállat

nincs a háznál, baromfiudvarban,

de házőrző/házi kedvenc, egérfogó

sincsen, akiken keresztül az Isten

taníthatna a természetes életmódra,

a „milyen kevés elég” stb. bölcsességre

*

p Állati jó-rossz

A kiskutyádat élettárssá emeled,

S reá öntöd szíved minden melegét!

Vagy elzárod magad a (házi)állatoktól,

S csak potenciális ennivalót látsz bennük,

S nem társat, tanítót és tanítványt stb. Stb.

*

p Köszönet és hála annak,

aki nemzett és aki kihordott, fájdalommal szült

aki enni és inni adott, beszélni és élni tanított

aki óvott a széltől s a fagytól, s a Gonosztól

aki jó szóval és főleg jó példával nevelt

aki gondom viselte - felöltöztetett s kicsinosított

aki lefektetett és betakart, álomba ringatott

aki a veszélyekre idejében figyelmeztetett

aki felkeltette kíváncsiságom, kielégítette tudásvágyam

aki a testi és lelki sebeim gyógyítgatta

aki rám idejéből, energiájából és kényelméből áldozott

aki sok kellemes meglepetéseket szerzett

aki jószándékkal finoman hibáimra figyelmeztetett

aki megtisztelt őszinteségével, bizalmával

aki nagy-nagy türelemmel tanítgatott

aki újra és újra tiszta lapot adott

aki nemcsak igazságos, de irgalmas is volt

aki testével ill. távollétemben is megvédett

aki kérés nélkül és gyorsan úgy adott mintha kapna

aki a szemembe szidott, de hátam mögött dicsért

aki ellenségem volt, mégis igazat tár fel rólam

aki kellő ideig fogta, majd jókor elengedte a kezem

aki eloszlatta téveszméimet, előítéleteimet

aki vendégségbe hívott és vendégbarátom volt

aki keményen gürcölt, hogy én egyetemre járhassak

aki főzött, mosott és takarított rám

stb. stb. stb.

*

p Hála-hálátlanság

“...a hálátlanság nagyon emberi.

Azok, akikkel rosszat teszünk,

sokkal ritkábban állanak bosszút,

mint azok, akikkel jót tettünk.

Azt tapasztaltam, hogy lekötelezettjeink

bizonyos idő múltán, később vagy hamarabb

menthetetlenül meggyűlölnek bennünket.

Ennek pedig egyszerű a magyarázata.

Akik pénzt vagy szellemi segítést fogadnak el tőlünk,

megalázódnak azáltal, hogy reánk szorulnak,

és aztán visszafizetik a keserűséget,

melyet tőlünk kaptak.

Folytonosan azt hallod,

hogy a pártfogolt jótevője ellene fordult,

noha tőle várta legkevésbé.

A bölcs azonban várja ezt a jutalmat.

És nem fáj nagyon neki.

Mert ő tudja, hogy nem azok szeretnek bennünket,

akikkel jót teszünk, hanem mi szeretjük azokat,

akikkel jót tettünk, mindig jobban és jobban,

a saját áldozatkészségünk tudatát szeretjük bennük,

amire visszaemlékezni kellemes

vagy helyesebben a hatalmunk,

leereszkedésünk emlékét,

amint ők is az ezáltal előidézett

megaláztatást gyűlölik bennünk,

amire emlékezni határozottan kellemetlen.”

(Kosztolányi Dezső)

*

p Hála és hálátlanság

1.
Aki csak akkor tesz jót,

ha rögtön kiplakátolt hálát kap.

Felborítja lelki egyensúlyát,

ha szívességét nem hálálják meg

vagy nem rögtön viszonozzák

(több szívességet nem is tesz…!)

2.
Aki hálátlan a jótevőjével –

esetleg a jóért még rosszal is fizet,

Így többi segítségre rászoruló

embertársával is rosszat tesz,

Mert ez jó eséllyel csökkenti

az illetőben az adakozási kedvet…

*

p Legális

bűnszövetkezet

Ahogy az orvos és a gyógyszergyár,

És a matektanár és a korrepetáló összedolgozik

Az előbbi rád olvas egy kvázi halálos ítéletet,

s így rátesz egy hálapénzzel kent futószalagra.

Az utóbbi „bebizonyítja”,hogy hülye vagy,

de véletlenül van egy kisegítő jó ismerőse…

(Emlékszünk még Chaplin Kölyök c. kisfilmjére,

ahol a kissrác ment előre betörni az ablakokat,

majd nemsokára feltűnt a szolgálatkész üvegező…)

*

p Hálapénz

Erős szervezet

Doktor a betegéhez:

- Barátom, maga csak

az erős szervezetének köszönheti,

hogy végül meggyógyult.

- Jó, hogy mondani tetszik.

Már éppen fizetni akartam a doktor úrnak!

*

p Egy csónakban evezünk

Te a gályarab, ő a luxushajó fedélzetén

Egy csónakban eveztek, de nem egyfelé

Vagy ő csak mímeli, vagy beteget jelent…

Vagy ő csak vicceket mesél/vezényel…

Vagy éppen fúrja, lékeli a csónakotokat,

és csak neki van mentőmellénye…

*

p Túlélők

Túl kell élni a vészhelyzeteket,

Túl kell élni a vészkorszakokat

Túl kell élni a betegségeket

és a más szükségállapotokat,

Túl kell élni a zsarnoki rendszereket -

Csak arra kell nagyon ügyelni,

hogy egész életünk ne egy nagy túlélés legyen,

egy defenzív stratégia és túlélési technikák,

a megúszás, a kibírás szelleme és lelkülete

*

p Barát/ellenség

Ha abban a hiszemben élsz-halsz, hogy

a betegség egy külső ellenséges támadás,

akkor életfogytiglan a protokoll orvos rabja vagy

Lemondasz egy óriási isteni-baráti segítségről:

egy – olykor utolsó – figyelmeztetésről, hogy

állítsd helyre a lelki békédet -

nincs alku: légy boldog!

*

p Nincs alku

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Sziszegve se szolgálok aljas,

nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!

Másként akárki meggyaláz

s megjelölnek pirosló foltok,

elissza nedveim a láz.

(József Attila)

*

p Büszke „beteg”

Amit szégyellened kellene és gyógyítani,

azzal dicsekszel: pl. munkaalkoholizmus!

Pedig a betegség felismerése és tudata nélkül

még minimális esélyed sincsen a gyógyulásra!

És ebben sokszor a társas környezeted se segít,

hisz még fel is néznek rád: lám, milyen dolgos,

„csak” a nejed/családod szenvedi ezt meg,

akikért állítólag ezerrel hajtasz…

*

p Szimuláns

Magát betegnek tettetve élősködik a családján

A képzelt beteg, aki terrorizálja a „szeretteit”,

és busásan fizeti a pénzéhes szélhámos „doktorokat”

(s előbb-utóbb bele is tanul a betegségbe – úgy marad…)

*

p Védőoltott

Akik a teljesen biztosra törekedve

nem akarnak semmit a - fatális - véletlenre bízni,

minden elképzelhető betegség ellen beoltatnák magukat.

Ha lehetne, akkor még az öregedés és a halál ellen is!

Nem akarják felfogni, hogy bennük van a kiváltó ok,

ennek keresése helyett szakikra hárítják a felelősséget

*

p Rövidlátó

Kerül, amibe kerül

Irigykedsz beteg kistestvéredre,

Akinek most a kívánságait lesik és teljesítik?

Nem bánnád, ha te most még nyavalyásabb lennél…

Nem fogod fel, hogy te itt és most tűzzel játszol…

Bekapod a csalit, betegségjátszmába kezdesz…

*

p Imádó

A nagy szerelmedet imádod,

Ő bármit kérhet tőled, megteszed,

megtagadod elveid, kútba ugrasz stb. -

Isten viszont csak feltételesen szereted:

ha pl. azon nyomban teljesíti „imába

foglalt” kívánságlistádat/követeléseidet…

(ha megtenné, nagyon rossz lenne neked)

*

p Illúzió

Igaz/hamis?

A boldogság csak a gyerekkor

és az udvarlás néhány múló pillanata,

az élet többi része súlyos keresztek cipelése,

Kálvária járás… Az előbbi egy része is csak

hiú ábránd, hamis illúzió, önáltatás, nosztalgia,

azaz fájó elvágyódás sosemvolt paradicsomba?

*

p Hamis

Megszólalásig,

sőt: még utána is

megtévesztően meglepően

jó hamisítvány az ő élete,

oly tökéletesen utánoz/másol...

(elmehetne a modell dublőrének,

de az eredetiségvizsgálaton megbukna)

*

p Álválasztások

Az egyik 19, a másik egy híján 20

Mire te választási helyzetbe jutsz,

addigra már csak az a két lehetőség marad,

ami csak a lényegtelen részletekben különbözik...

Lényegüket illetően teljesen ugyanolyan,

vagy nagyon, „borzasztóan” hasonló

autók, pályák, pártok, tévécsatornák,

ételek és életek stb. között „választasz”?

Mármint, ha hagyod magad manipulálni,

ebbe(n) a hamis illúzióba ringathatod magad,

hogy sosem volt még ekkora igazi szabadság…

*

p Polarizálódás

Magyarország

Te sem termettél ám szakácsnak.

Magyarország, édes hazám!

A sűlt egy részét nyersen hagynád,

S elégetnéd más oldalán.

Míg egyfelől boldog lakóid

Megfúlnak a bőség miatt:

Hát másfelől meg éhhalállal

Megy sírba sok szegény fiad.

Petőfi Sándor

Eperjes, 1845. április

*

p Babonás

Ha nem jó lábbal kelsz fel,

akkor visszafekszel az ágyban,

és ott is maradsz akár napestig,

hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

(ha kirúgnak a munkahelyedről, az ő bajuk)

*

p Tétlen/százkarú

Mindent egyformán fontosnak tartasz,

Nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,

Ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe

Vagy egyszerre akarsz mindent elvégezni,

Kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. -

Szimultán játszanál 100 sakkpartit…

*

p Prokrusztész ágy

Fakó minden teória,

a lét aranyló fája zöld,

s te így, ilyen kifakultan

látod a virágzó rétet,

a nagy mindenség ki-

kibújik a rendszeredből -

de te addig csonkítod,

míg bele nem gyötörhető

*

p Jó gyerek

Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek

egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,

attól fogva ön-cenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet,

a csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód

és azt válaszolod, amit már tőle hallottál...

*

p Statiszta

Olyan az egész élete,

mint azon a filmszereplő statisztáé,

aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel,

a teljes történetben nem oszt, nem szoroz,

arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja,

és bármikor bárkivel lecserélhető

jellegtelen és jelentéktelen...

*

p Nem rossz,

hanem jóbarát

akivel minden jóban együtt vagyunk,

de aki leginkább a bajban áll mellettem,

aki tűzbe teszi értem a kezét,

aki megérzi-kitalálja, hogy mire van szükségem,

aki vagyont, időt, munkát, életet áldoz-kockáztat értem,

aki a saját kárára is használ nekem,

aki irgalmasan, de szigorúan bírál engem,

aki folyamatosan tükröt tart elém,

aki négyszemközt szid, hátam mögött dicsér, megvéd,

aki feltétlenül szeret, nem kell kiérdemelnem,

aki csak tisztességes dolgot kér tőlem,

aki lakomámra utolsónak, betegágyamhoz elsőnek ér,

akitől távol áll a hízelgés,

aki jótanácsot ad, ha semmit nem hallgatok el,

aki figyelmesen követi életem s figyelmeztet,

aki a válságban beavatkozik, közvetít,

aki távollétében is gondom viseli: rajtam gondolkodik,

aki értem imádkozik, s akinek imáimba foglalhatom nevét,

akinek soha nem eszköz, de cél vagyok,

aki jobbá, szebbé, igazabbá, szabadabbá tesz,

aki engem magánál különbnek tart,

aki nem ráz le egy előregyártott olcsó vigasszal,

aki engem vidítva vidul s engem boldogítva boldogul,

aki hisz és bízik bennem, olyannak lát, ami lehetek,

aki akkor is hű, ha neki viszi fel Isten a dolgát,

aki még kapcsolatunkat is kockára teszi értem...

*

OVIDIUS

A HŰTLEN BARÁTHOZ

(CONQUERAR, AN TACEAM? PONAM SINE NOMINE CRIMEN)

Mondjam-e? hallgassak? s név nélkül szóljon-e vádam,

vagy mindenki előtt verjem-e dobra: ki vagy?

Nem kell név, hogy még panaszom se legyen a megőrződ,

és ne az én versem hordja a híredet el.

Míg jó volt, biztos volt építménye hajómnak,

elsőnek jöttél társamul akkoriban.

Most, mert elfordult a Szerencse, sehol se vagy, ámbár

szükség inkább most volna reád igazán.

Színlelsz, hadd higgyék: sose ismertél, s nevemet ha

hallod, rákérdel: Naso? ugyan ki is ő?

Az vagyok én, akihez, bár nincs ínyedre, ha mondom,

gyermekkortól köt régi baráti kapocs.

Az vagyok én, ki először tudtam gondjaid és ki

éppúgy osztottam szórakozásaid is.

Az, ki az asztalnál veled ültem – szinte családtag,

s úgy vélted: költő én vagyok, én egyedül.

S az vagyok én, ki hogy élek-e, hűtlen, azt se tudod már;

érdeklődni kicsit rólam: eszedbe se jut.

Vagy sose kedveltél: akkor színlelted az érzést;

vagy ha igen: hát nem vagy nagyon állhatatos.

Nos hát, bökd ki, miféle harag tett ennyire mássá;

mert ha alapja csekély: van panaszomra alap.

Mondd, mi dolog gátol, hogy mint rég, most ne olyan légy?

Vagy tán úgy tartod: bűn, hogy egem beborult?

És ha javakban, tettekben késett segedelmed,

írni azért tudtál volna talán valamit.

Kétlem ugyan, de olyasmit hallok, hogy csufolódtál,

mert elbuktam, hogy még a szavad se kimélt.

Mit teszel, ostoba? Elszárítod a könnyet irántad:

majd, amikor tőled száll a Szerencse odébb.

Azt mondják, ez az istennő lábujjhegyen áll csak

forgandó kerekén s ingatagon lebeg ott.

Publius Ovidius Naso 341

Bármi levélnél, szellőcskénél lengetegebb ő;

könnyelműséged egy vele csak, nyomorult.

Gyönge fonálon függnek mind az emberi dolgok,

és az imént viruló tönkre jut egyszeriben.

Gazdag Krőzus ritka hatalmáról ki ne hallott?

S ellenségeinek, lám, a kezébe esett.

És akitől nemrég féltek Syracusa lakói,

mint gyermeknevelő ette sovány kenyerét.

Volt-e nagyobb Magnusnál? Mégis futva a régi

védenc védelmét kérte alázatosan.

És akinek az egész föld leste szavát, nos, akárki

másénál kevesebb lett szava súlya utóbb.

És a Jugurtha-verő, cimber-tipró, ki alatt, míg

consul volt, Rómánk annyiszor ült diadalt,

sárban bújt meg Marius és nádas mocsarakban,

s hozzá méltatlan sérelem érte sok őt.

Emberi dolgokban csak játszik az isteni fenség,

s már a jövő óránk, az se lehet bizonyos.

Nékem mondott volna ilyesmit bárki: a Pontus

mellé jutsz, s géták íja riaszt valaha,

menj, azt mondom, igyál agytisztító folyadékot

és mindent, ami csak Anticyrában akad.

S így jártam mégis. Ha volna erőm a halandók

ellen, a fő isten fegyvere ellen alig.

Jobb, ha te is félsz s gondolsz rá, hogy amit ma derűsnek

látsz, ki se mondod még, s hirtelen elkomorul.

Csorba Győző fordítása

pppp

PLUSZ VAGY MÍNUSZ

Kislexikonom célja, hogy segítse a bátor keresőket

életüket és elő-szeretteikét, másokét, is boldogabbá tenni:

rendeltetésszerűen használni, mint például egy gitárt, hegedűt,

amivel szöget is lehet beverni, felaprítva be is lehet fűteni stb.,

Amit lehet hagyni porosodni, mint zaciba is adható szobadíszt, 

lehet belőle fegyvert csinálni és ütni, vagy lelki hadviselésként:

lehet belőle fülsértő, lélekromboló zörejt, „zenét” kicsikarni,

de lehet ő gyönyörű, lélekemelő-tisztitó isteni muzsika médiuma.

Lehet a szart aranynak nevezni, és még gyarapítani,

lehet aranyunkat nem becsülni, sőt abból is szart csinálni,

lehet a szarral megbékélni, abban pl. üdvhitben szenvedni,

és meg sem próbálni abból aranyat előállítani (”alkímia”)

Az élet legjobb dolgai lehetnek egyben a legrosszabbak is:

jó vagy rossz egészség, evés, játék, humor, munka/hivatás,

barátság, szerelem, nemi élet, házasság, család, lakás/otthon,

gazdálkodás, iskola, társas élet, sport, művészet, közélet stb.

A legeslegtöbbet én használhatom, s így árthatom magamnak,

és csak ezután jönnek a jószándékú előszeretteim, barátaim,

és a rossz szándékú álbarátok, ellenségek, valamint a segítők,

akik a rosszat jól csinálják, majd a szerencse, a Rendszer stb.

A mese, példabeszéd, jellemzés rólad szól, ismerj magadra,

a baj felismerése a gyógyulás kezdete: most változtass életeden,

amihez csak bölcs szellem és lélekbátorság kell: sokkal több az,

ami rajtad múlik, semmint azt gyáva önigazolásul hinni akarnád...