Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országa helyett földi-égi poklok

Életminőség-vizsgálódások: típus példatár

Eugéniusz: Magyar Antiparainézis – VIII.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó tükör:

ilyen voltál, vagy, és ne maradj, pláne ne légy

pppp

Móra Ferenc

Meghalt egy vénleány

Ki vélünk átellen lakott,
A vénkisasszony ablakot
Mosolygva nem nyitott ma reggel,
Habár jött-ment inas, cseléd,
S az udvar régen megtelék
Hangos gyereksereggel.
Ő többet nem törődik már vele:
Szemének tiszta ablakát örökre
Lezárta a halál keze.

Mint aki alszik, ugy pihen,
Félős nincs rajta semmi sem,
Csak szomorúság egy parányi...
Kalitja drótját verdesi
S értetlenül pittyeg neki
Ébresztőt a kanári.
S mintha az éji szekrény szegletén
Vékony fehér ujjára várna
Egy felnyitott Marlit-regény.

Ébresztés, várás hasztalan:
A titkos könyv már csukva van,
Mit Isten ujja irt felőle.
Amellyel véget ére ma,
Szelid keservvel nézem a
Záró szakaszt belőle.
Valami furcsa bánat száll reám,
Amikor im nászágyba látlak:
Halál mátkája, vénleány!

A vénleány. Ez volt neved.
Pedig durvább, kegyetlenebb
Név nincsen ennél a világon.
Bimbó, mely bimbóul vesz el.
Ér, mely folyóra sohse lel,
Megálmodatlan álom,
Gyémánt, mely napvilágra sohse jut,
Rím, amely párja nélkül cseng el -
Ó, van-e ennél szomorúbb?

Pedig volt ő is fiatal,
Kedves volt néki is a dal,
Amelyet hozzá irtak is tán,
Szerelem édes harmata
Az ő lelkét is valaha
Bepermetezte tisztán.
S érezte ő is, mint akárki más,
Hogy üdvözit meg egy tekintet,
Egy titkos szó, egy kézfogás.

Volt ő is ifjú, volt igen,
És volt idő, hogy sziviben
Ábrándok óceánja ringott -
Hogy mért, nem tudja senkise,
Imakönyvében őrize
Egy száraz rozmaringot.
Igen és a tavaszra jött a nyár,
Csók is csattant el egyszer ajkán...
Vagy azt csak ugy álmodta már?

Mert aztán álmodott sokat,
S beleszövé az álmokat
A kötésbe, a horgolásba,
És kis szobája rejtekén
Szeretett sirni is szegény,
De ugy, hogy más ne lássa.
S mikor már könny és álom elfogyott,
Utánuk megy a másvilágba,
Hogy hátha folytatódnak ott...

S ahogy itt állok, homlokán
Minthogyha fény derengne. Tán
Pirulni készti szűz szemérme:
Haja kibomlott szálait
És öleletlen vállait
Hogy férfiszem ne nézze.
Nézd, betakarlak hát, szegény halott,
S hogy legalább holtod legyen virágos,
Reád egy rózsaszálat hullatok.

1907.

pppp

p 1

p Nem használta el magát; „megkímélt állapotban” temetik

p Görnyedt testi-lelki tartású, mert más keresztjeit is cigöli

p Filmsztárok életveszélyes helyzeteire ő a hasonmás dublőr

p Ha ismeretlen tettes meglopja, mindenkin leveri, baráton is

p Az aktívan gyűlölő ellenségnek is megbocsát, magának nem

p Nem mer bringázni, repülni: beéri a szimulációs gyakorlással

p Bánat szétszedi eszét: hisz annyi mindent nem tud jóvátenni

p Alig szabadult, máris visszavágyik a börtöne biztonságába

p Hospitalizálódó - érzelmi sivárság, tompultság, közöny jelzi

p Megszereti a kórház kényelmét, a teljes ellátást: ott ragadó

p A kábítószer mesterséges paradicsoma drága pokolba kerül

p Nem szertelen - nyugtató, altató, izgató, serkentő, gerjesztő…

p Önként ad rakás pénzt életveszélyes (mellék)hatású szerért

p

p 2

p

p Megúszva a felnőtt férfikort már húszévesen nyugdíjas lenne

p Felebarátainak se szeri, se száma: egy egész sem rakható ki

p Méltatlanra pazarolja szellemi, lelki-fizikai energiája jó részét

p Futkosik és nyüzsög, fontoskodik, csak mert nincs hívó otthona

p Felesége próbababa: ha nem alkalmazkodik hozzá, újra cseréli

p „A pénz nem boldogít” - úgy is szórja, mintha égetné a markát

p Kriptát csinál házából, szüksége van meghalt anyja nyugdíjára

p Mindörökre megcsonkítja magát az esetleges rokkantnyugdíjért

p Azt gondolja illő szerénységnek, ha bőszen becsmérli a műveit

p Ő csak azért szapulja magát, hogy így kiprovokálja a dicséretet

p Ha nem teheti meg azt, amit kellene, azt se teszi meg, amit lehet

p Gyakorol: adott alapanyagból a legpocsékabb étel-élet készüljön

p Szívesebben hallgat hangutánzót, mint a madár eredeti „énekét”

p

p 3

p

p A mások fényében sütkérező, aki azt hiszi, hogy ő maga világít

p Olyannyira vágyik látni, hogy egyenesen a Napba néz: megvakul

p Előítéletes, megcsalja a látszat: a gebében nem lát meg a táltost

p Ön-beteljesítő jóslata: „Ha megnősülsz: megbánod, ha nem, azt is”

p Meghunyászkodó alattvaló, méregfogatlan/dög oroszlánt rugdosó

p Az ő bánata a legeslegnagyobb, pl. mert nincs kivel megosztania

p Kis örömét csak 1-gyel „szorzó”, mert nincs kivel megsokszorozni

p Individualista önfejű: kollektív bölcsesség (ihlet/kontroll) negligáló

p Úgy alkotna remekművet, hogy egyszerre tízen is a fogják a kezét

p Olyannyira unikum kíván lenni, hogy nem örül a hozzá hasonlónak

p Nincs hű társa, aki az ő hiányait kompenzálná, hibáit kijavítaná

p Nem tud/képes egymást kerekké kiegészítő csapatban játszani

p Ha neki rossz napja van, ki lenne méltó, aki felderítse: senki…!?

p

p 4

p

p Rosszindulata bumerángja: másnak ásott verembe ő esik bele

p Ha ő engedelmességet fogad, akkor ez csak feltétlen-vak lehet

p Ő annyira jó ember, hogy bárkinek bármily kívánságát teljesíti

p Ha koldus, akkor királyfi akar lenni, ha királyfi, akkor meg koldus

p Hatalmas pofonokat oszt, de az első legyintésre már rá számolnak

p Az Élet tengerén evezget, majd életfogytig kiköt a Bánat szigetén

p Az ő szexuális nyomora jéghegyének az önkielégítése a „csúcsa”

p A nyomdaördög által megbolondított szakácskönyv: betűhív főző

p Engedi az anyját rendet rakni, selejtezni: azóta nem talál semmit

p Élete ürességét a – felnőtt – gyerekéért való túlaggódással fedező

p Egészsége elvesztése árán gazdagodó, majd azt orvosságra költő

p Nem keresve a bűnbánatot a lelkiismeret kínpadjára vonja magát

p Egyre alább adó: ló helyett szamár/sötétben minden tehén fekete

p x

pppp

Móra Ferenc

BALLADA

Fehér babaháznak
Rácsos kapujába
Páváskodik Panka
Szép bodor babája.

Piros rokolyába,
Patyolat kötőbe,
Bodor baba, kit vársz
Pillangós cipőbe?

»A ki megöntözzön,
Várom a gavallért.
Nem sajnálok tőle
Se tojást, se tallért.

Szagos rózsavizét
Ne sajnálja ő se:
Bodorhajam jobban
Bodorodik tőle.«

Nem marad gazdátlan
A tojás, a tallér:
Ott jön már, ott jön már
A híres gavallér!

De nem gyalog jő ám,
Sem pedig batáron:
Porcelánhuszár jön
Porcelánszamáron.

Kacagány a vállán,
Csákó a fejében,
Rózsavizes üveg
A kesztyűs kezében.

Ahol szalutál már
Az üvegpolc sarkán,
A bajusza végén
Sodor egyet nyalkán.

A bodor baba már
Rá is mosolyodik,
Mikor a szamárka
Nekiszilajodik.

Lába nagyot toppan,
Feje nagyot koppan,
Porcelánszamárka
A földre lepottyan.

Porcelánhuszárnak
Kitörött a nyaka,
Szívhasadva nézi
Szegény bodor baba.

Anyukának keze
Zörög a kilincsen -
Jaj, a jó Isten ránk
Kegyesen tekintsen!

(1909)

pppp

p.s.:

ANTI-PARAINESIS

Óvó intelmek/(ellen)javallatok

A baj felismerése a gyógyulás kezdete,

egy ilyen jó kezdés máris egy fél siker!

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:

mert sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,

mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...

Legelsősorban önmagam ördögétől,

és majd a barátaimtól/segítőimtől védjen meg isten,

- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,

a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...

Sőt még igazmondásukkal stb. javamat szolgálhatják…

A zsarnok akár meg is ölhet, lelkemben kárt nem tehet.

Hamupipőkéből királylány, a szegény fiúból is király -

a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,

ha teremt élő kapcsolatot az őbenne lakozó Jóistenével,

ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,

az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,

de a sárból próbál aranyat, és a vaskorból aranykort csinálni...