Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országa helyett földi-égi poklok

Életminőség-vizsgálódások: típus példatár

Eugéniusz: Magyar Antiparainézis – VII.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó tükör:

ilyen voltál, vagy, és ne maradj, pláne ne légy

pppp

Reviczky Gyula

Agglegény karácsonya

Ha elközelg a szent karácsony

(Örömnek éje, áldalak!)
S angyalka jár kis csöngetyűvel,
Hol gyermekek zsivajganak:
A házhoz tartozók szemében
Mosolygó békefény derül.
Mindenki vígad a családban,
Az agglegény busúl csak egyedül.

Vannak talán jó ismerősi,
A kik meghívják szívesen?
Mit ér! az agglegény e körben
Karácsony-este idegen.
Az eggyé tartozó családdal
Érzése, kedve nem vegyül.
Csak elmereng, busul magában.
Mily szomorú sors lenni egyedül.

És mennél hangosabb a kis kör,
Annál inkább elmélyed ő.
Az ifjuság elszállt fölötte.
S ki még hozzá megy, lesz-e nő?...
Óh, mert olyan sivár az élet
Feleség és család nélkül.
Köznapnál szomorúbb az ünnep,
Nem izlik a falat sem egyedül.

Leverten tér rideg lakába,
S vádolja némán önmagát:
Elvesztegetted ifjuságod',
S ujat az ég többé nem ád.
Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,
Nyüg nélkül élsz, függetlenül...
Ah, annál nehezebb leszen majd
Utód nélkül halnod meg egyedül!

Betegségben

Rideg legény vagyok, biz' az!
Most érzem csak, hogy e pimasz
Német görcs vagy mi vett elő
S vagyok az ágyban nyögdelő.

Egy lélek sincs, ki kérdené:
"Mi baj?... teát készitsek-é?
Kell egy pohárka rum talán?...
Vagy menjen fris vizért a lány?..."

Fekszem lázban, tehetlenül.
A várva-várt álom kerül.
A gyertya pislog rám csupán,
Mert más virasztó nem jut ám.

Eh! - flegma itt a fődolog!
Azért bizony, a ki dohog,
Mert agglegény maradt, buta -
Forduljon fel, mint egy kutya!

1886. szeptember 25.

pppp

p 1

p

p Pályatársaiban kiiktatandó riválist, és nem szövetségest látó

p „Megölte” anyját a születésekor, bocsánatot kér, hogy még van

p Ha annyival jobb a túlvilág, akkor önkezűleg/fejűen rövidít utat

p Azt vallja, hogy jó korán, fiatalon halni – jobb meg sem születni

p Mindig jól járna – ezért látatlanban ürömből is a nagyot szakító

p Az érzéki csalódás áldozatául esik, mert csak a szemének hisz

p Ha beállnak elé a sorba, akkor presztízskérdés a „jogorvoslat”

p Nemhogy felnőne a feladathoz, de sőt: eltörpül az „óriás” láttán

p Már nem vár tovább jobb sorára: előlépteti és kitünteti önmagát

p A bűne rabságában senyvedő, de a Váltságot gőgösen elutasító

p Egy rossz házasságból általánosít és ezért sohasem nősül meg

p Lelkiismeretesen hajt végre bűnös parancsot, majd őt furdalja

p A célját Isten adta, az szent, ahhoz bármi eszköz megengedett

p

p 2

p

p Egy ideig önmegtartóztató, azután kicsapongással ön-kárpótló

p Ha egyszer vendég a gazdagéknál, menten kienné vagyonából

p Kecskéhez elölről, lóhoz hátulról közelít: csoda, hogy megjárja?

p Elégedetlen az álmaival, ezért sóvárog, epekedik másokéi után

p Folyóba esve egy másik fuldokolóba/szalmaszálba kapaszkodó

p Nevetve vesz fel kölcsönt, de kínkeservesen, sírva-ríva törleszt

p Már rég véget ért a színi előadás, de ő még mindig „Napóleon”

p Ha van egy boldog pillanata, a homokórát rögtön megállítaná

p Illemtudatlanul már eleve nagy hátránnyal indul ismerkedni

p Leginkább éppen a legegyenlőtlenebbül eloszló javakra vágyik

p Ha a legjobb dolgok ingyen vannak, akkor úgy nem is kellenek

p Prófétaként tündököl: a kutya odaadóan hallgatja prédikációját

p Karót nyelt fapofa/idétlenül vihogó: elég a kisujjamat mutatni…

p

p 3

p

p A két egyenlő szénaköteg között dönteni képtelen nagy szamár

p A két szék között a pad alá eső - a két lánytól is kosarat kapó

p Ha nem produkálja folyton magát, akkor őt levegőnek néznék?

p Az emberekben csalódva ezentúl a kutyával lakik, eszik, alszik

p Leeszi maga fölül a „mézeskalács házikót” és elárverezik azt

p Vadcsikóként fickándozott, majd betört igavonó barommá lett

p Képtelenség jobb belátásra téríteni: egy zárt elméjű fanatikus

p Véges lelki-szellemi erőit főleg/csak önigazolásra mozgósító

p Lelki szemétláda: mindenki használja, de senki/ő sem üríti ki

p Aki életét csak „megúszni” szeretné - nagyobb kudarc nélkül

p Először szörnyű bűzt érez, de aztán lassan már meg is szokja

p Ha nem áll jó neki, nem hord szemüveget és a gödörbe zuhan

p Egy anarchista hogy parancsolna gyereknek? Így a fejére nő.

p

p 4

p

p Gyáva/lusta tehetetlenségi nyomatékos - életlendülettelen

p Elmulasztja feltölteni lelki-testi akkumulátorát: le is merül

p A lottóban bízik, ahol csak egy nyerhet és milliók vesztenek

p Háziorvosa szabja meg az élete tartalma-formája minőségét

p Köreiben előkelő: fel is erősíti lappangó melankólia-hajlamát

p Regressus ad infinitum: (sem)miért kel fel/megy dolgozni/él?

p Bárkit ügyesen parodizál, de közben elsorvad eredeti hangja

p Senkiről nincs jó véleménye, de a legeslegrosszabb magáról…

p A napi szépségversenyen lepontozza szerelme hibáit/hiányait

p Egyoldalú: mindennek csak a rossz oldalát és felnagyítva látó

p Mindent bevesz: ezt anyuka, azt a cukros/doki bácsi kedvéért

p Nem látja a politikai pankrációt - ő a pártjáért tétre verekedő

p Hipnotizált-kába: a rosszakaróinak bőven termő bamba diófája

p x

pppp

Lear, Edward

A két Agglegény 

Egy házban élt két Agglegény, kik nem maradtak veszteg:

egyik fogott egy Egeret, a másik meg egy Kekszet.

És akkor így szólt az, amelyik Egeret fogott:

"Ez épp kapóra jön, mert itthon minden elfogyott.

Nincs más, csak egy kis citromunk meg egy kanálka mézünk,

és vacsorázni mit fogunk? Hisz nincs már semmi pénzünk.

És félő, hogy ha vacsorára semmit sem eszünk,

hajunk és szempillánk kihull, és soványak leszünk."

A másik erre így felelt (aki Kekszet fogott):

"A Töltött Egérnél bizony nincs fájinabb dolog!

A Töltelékbe Hagyma kell, no meg Pemetefű – 

csak hát ezekhez hozzájutni nem o'an egyszerű."

És akkor a két Agglegény a városba eredt,

és kértek kölcsön Hagymát, no meg Pemetefüvet.

Hagymát, azt kaptak, Pemetét viszont sehol se leltek,

pedig bejártak minden Boltot, Piacot és Kertet.

De jött egy ember: "Látják ottan azt a nagy hegyet?

A tetejére meredek Szörpentin-út vezet,

és odafönn egy bölcs Öreg, egy Remete lakoz,

ki egész nap egy tudományos nagy Könyvet lapoz.

Azt mondom: fogjon Remetét, kinek nincs Pemetéje,

és igen apró cikkekre meg cakkokra metélje.

S ha megvan, nincs is hátra más, csupáncsak őt elég

a Hagymával jól elkeverni, s kész a Töltelék!"

És akkor a két Agglegény, tovább nem késlekedve,

a meredek Szörpentin-úton fölmászott a hegyre.

És odafönn a hegytetőn volt egy sziklás üreg,

s ott elmélyülten olvasott ama Tudós Öreg.

Ráordítottak: "Félre Könyv! Na rajta, Bölcsek Bölcse!

Az időt itt ne, inkább otthon Egerünket töltse!"

A Bölcs Remete nem felelt egy árva szót sem erre,

s a nagy Könyvvel jól rásózott a két nagy kopasz fejre.

És hegyen-völgyön, városon, Szörpentin-úton át

csak gurult a két Agglegény, hazáig meg sem állt.

De akkorára élelem már otthon nem maradt:

az Egér fölfalta a Kekszet, aztán elszaladt.

Így aztán meghitt kis lakuk elhagyták csendesen,

és attól fogva nem hallott felőlük senki sem.

pppp

p.s.:

ANTI-PARAINESIS

Óvó intelmek/(ellen)javallatok

A baj felismerése a gyógyulás kezdete,

egy ilyen jó kezdés máris egy fél siker!

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:

mert sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,

mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...

Legelsősorban önmagam ördögétől,

és majd a barátaimtól/segítőimtől védjen meg isten,

- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,

a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...

Sőt még igazmondásukkal stb. javamat szolgálhatják…

A zsarnok akár meg is ölhet, lelkemben kárt nem tehet.

Hamupipőkéből királylány, a szegény fiúból is király -

a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,

ha teremt élő kapcsolatot az őbenne lakozó Jóistenével,

ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,

az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,

de a sárból próbál aranyat, és a vaskorból aranykort csinálni...