Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országa helyett földi-égi poklok

Életminőség-vizsgálódások: típus példatár

Eugéniusz: Magyar Antiparainézis – V.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó tükör:

ilyen voltál, vagy, és ne maradj, pláne ne légy

pppp

Áprily Lajos:

A csavargó a halálra gondol

Uram, a tél bevert a templomodba.
Álltam vaspántos portádon belül
s ámulva néztem botra-font kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam egyedül,
úgy hallgattam, amit beszélt papod:
„Ez világot szívedben megutáljad
és úgy menj ki belőle meztelen –”

Uram, te ezt így nem akarhatod.

Tudom, hogy földed nagy területéből
egyetlen barlangod jutott nekem,
s megreng az is, ha viharod zenéje
végigrobajlik fenn a tölgyeken.
De ha tavaszod jő, enyém az erdő,
és jó hozzám az erdő: ennem ad,
rigószavaddal kelt a kora-reggel
s odvamba surran este sűnfiad.
Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel
új őszig minden gondot eltemet:
mezítláb járom harmatos meződet
s verőfényed füröszti mellemet.
S ha kóborolni küld a nyugtalanság
s nótázva fut mellettem patakod,
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem s Uram, te hallgatod.
Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel,
otthon-kínáló tűz nem int felém,
de mondd, volt-e valaha szép világod
valakié úgy, ahogy az enyém?

Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat
egy rándítással elhullathatom,
saruim szíja sem marad velem.
Uram, utálni nem tudom világod,
de indulhatok, amikor kivánod,
igéd szerint: egészen meztelen.

pppp

p 1

p

p Magára zár otthonszentélyt, és kinyit szennycsatornákat

p Csak magának tudja be sikereit: első kudarca kétségbe ejti

p Önmaga védője, elfogulatlan bírója, de a rabtartója is lenne

p Mindenben mindig csakis a legrosszabb kifutással számoló

p Ő maga s.k. nem lop, ő csak tippadó, értelmi szerző, orgazda

p Kalákás hatványozás helyett inkább magából is gyököt vonó

p Vészhelyzetet idéz elő, hogy ünnepelt „hősként” menthessen

p Ha rosszul kezd el egy mondatot, kitart, és nem fut neki újra

p Ő olyannyira nem gördülő kő, hogy minden oldala csupa moha

p Ha nagy lesz, maffiózó/bérgyilkos lenne: adózatlan jól kereső

p Lusta, de főleg gyáva felkötni a gatyáját, inkább felköti magát

p Meccsen kívül is pankrációt, illetve alibi életjátékot produkáló

p A levajazott bundameccsekere nagy tétben fogadó naiv balek

p

p 2

p

p Állatlenéző: magát az ingyen bölcs tanítómestertől megfosztó

p Neki a földművelő egy buta, műveletlen, maradi bunkó paraszt

p A dilettáns festegetésről mindörökre lemondó, ha ő nem zseni

p Borivásról lemondó, nehogy pityókásan kibeszélje az igazságot

p Akár még ki is tagadja fiát, ha nem az lesz, ami ő lehetett volna

p Életfelmentő betegsége neki olyan, mint a fuldokoló mentőöve

p Lelkében feladta, hogy neki valaha élettársa-élethivatása lesz

p Trükk, retusált topmodell képhez hasonlítgatja az asszonykáját

p Legszebb és drága ajándékát használt vécépapírba csomagoló

p Ő a legelső a barátja lakomáján, de elérhetetlen a nagy bajban

p Lebecsüli a vak szokás hatalmát, nem reflektoroz/reflektál rá

p A régi rossz szokások ellen lázadó, de jobb újakat nem alkotó

p Lebecsüli a Gonosz hatalmát, és pont ezért lesz ő a jobbkeze

p

p 3

p

p Látná már a medvét – a kegyetlen színházban állatheccre váró

p Látatlanban, megszorulva megfogant gyerekét az ördögnek ígérő

p Látatlanban ő akár a saját halálos ítéletére is előre szignót tesz

p A józanul „mulató” – de tökrészegen házassági szerződést kötő

p A jogosnak tartott bűnbakkeresésre önként bejelentkező alany

p A párbeszédre képtelen „társas lény” - a magát visszahalló Echó

p A randevún lábujjhegyre is áll, a házasságban még sarkára sem

p Ottani-akkori magát, életét hibernálva keres-talál álöröklétet

p A zsákmányból, a szajréból kegyesen alamizsnát osztó kifosztó

p Önredukáló: végleg lemond fontos dimenziókról (játék, ének, tánc)

p Kőkeményen robotol, seggel, de nincsen türelme az ihletre várni

p Amilyen könnyen megharagszik, épp olyan nehezen bocsát meg

p Ökörkövetkezetes szemellenzős: csak rohan előre a szakadékba

p

p 4

p

p Aki nem válogat: korpa közé keveredik és ott felfalják a disznók

p Önbeskatulyázó, önstigmatizáló, önelkönyvelő, és önleíró ember

p Kardot ránt, általa vész el – vagy tolvajból rablógyilkost „gyártó”

p Csak akkor, de akkor nagyon „jó”, ha ez neki nem kerül semmibe

p A hajóját a nyílt vízen átépítő - a minden értéket megkérdőjelező

p Nyelvi korlát, szókincshiány miatt a bánatát elmondani nem tudó

p A mindennapi kötelességeit bűnösen mulasztó léha életművész

p A főnökének nem csak idejét, erejét, tudását, de a lelkét is eladó

p A nem szabadidős önmagával azonosságot nem vállaló „kétéltű”

p Nagy Mesterét mindenhova, még az örök kárhozatba is hű követő

p Levert magas léc után erőfeszítés nélkül átléphető fokot állít be

p A lélekvesztő-életrontó hidegháborúban van igazán az elemében

p A húsevőt gyilkosozó erőszakmentes – gyerekei íz(lés)diktátora

p x

pppp

Áprily Lajos:

Tavasz a házsongárdi temetőben

A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.

Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nő – szól a régi fáma –
urát keresve, sírba ment utána…

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

pppp

p.s.:

ANTI-PARAINESIS

Óvó intelmek/(ellen)javallatok

A baj felismerése a gyógyulás kezdete,

egy ilyen jó kezdés máris egy fél siker!

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:

mert sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,

mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...

Legelsősorban önmagam ördögétől,

és majd a barátaimtól/segítőimtől védjen meg isten,

- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,

a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...

Sőt még igazmondásukkal stb. javamat szolgálhatják…

A zsarnok akár meg is ölhet, lelkemben kárt nem tehet.

Hamupipőkéből királylány, a szegény fiúból is király -

a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,

ha teremt élő kapcsolatot az őbenne lakozó Jóistenével,

ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,

az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,

de a sárból próbál aranyat, és a vaskorból aranykort csinálni...