Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országa helyett földi-égi poklok

Életminőség-vizsgálódások: típus példatár

Eugéniusz: Magyar Antiparainézis – III.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó tükör:

ilyen voltál, vagy, és ne maradj, pláne ne légy

pppp

Reviczky Gyula

MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN

Hívatlanul is megjössz minden évben,
Szép március, bilincsoldó tavasz!
De azt a régi márciust nem érzem;
A naptár mond csak annak; nem vagy az;
A hit kidőlt, a szívnek semmi lángja;
Fásúltan él a kor s eszmétlenűl,
Multon mereng a költő, és dalába
Villám s haragvó mélabú vegyűl.

Megalkuvás iránya most a kornak;
Ábrándnál egy kis állás többet ér,
Egy zsíros koncért százan marakodnak,
Hogy egynek jusson mentül több kenyér.
Az igazságot, elvet megtagadják,
S ki értük harcra kelne, nincs olyan,
Csak szóvirág ma a magyar szabadság
S az érte hősen ontott vérfolyam.

Nem, ez nem az a márciusi szellő!
Nem a szabadság éltető lehe,
Egy alvó népet új életre keltő,
Hogy százados rabláncát tépje le!
A nagy, a negyvennyolcas márciusnak
Nincs más emléke: néhány béna kar,
S távol, hol citrom és narancs virulnak,
Hónán kívül a legnagyobb magyar!

Ezért löktél hát annyit hősi sírba,
Hogy ami véred, ó, hon, megmaradt,
Mohó ajakkal, éhesen kiszívja
Egy ingyenélő parazitahad?...
Ezért áldoztál annyi vért, vagyont hát,
Hogy megtagadjanak gyáván előbb
S örököd' oszt' arcátlanul felosszák
Kétszínü, romlott, léha kegylesők?...

Csak vissza e sivár korból! Nem ég itt
Ember-méltóság tiszta ihlete!
Álmodjunk, hívjuk vissza azt a régit!...
S ha van még a magyarnak Istene:
Őt kérjük, adjon még egy csodakardot,
Büvös csapásitól hadd hulljanak
A hitvány léhütők, kik mint a barmok
Csak ettek-ittak és meghíztanak.

pppp

p 1.

p

p A kis tüzet még nem oltó, a nagyot meg már nem is tudó

p A felesleges, játékos álriadoztató: de a bajban már hiába

p Horzsolásakor úgy jajveszékel, mintha elevenen nyúznák

p A homousion-homoiusion vitában ölre megy, és ölni kész

p A kicsire nem ad, a nagy meg nem számít - pl.: gaz-igaz

p Kiadás-bevétel nyilvántartó: ily alapon dob régi kapcsolatot

p Kecskére káposztát, és pedofil pesztonkára a gyerekét bízó

p Későn szülő, így lemarad a nagymama kor jutalomjátékról

p A jó mindig csak saját érdeme, a rosszat balsorsának betudó

p A jó/rossz szellemiség harcában az örök semleges maradó…!?

p A halálos beteg „coming out”: a mindenkivel vádaskodó

p A még sajgó, még be sem hegedt sebeket durván feltépő

p Ő nyitott, csak a másik félnek kötelező a házastársi hűség

p

p 2.

p

p A mindig az éppen győztesre ácsingózó/az oldalára álló

p Rendszeres ügyködés-hiányát nagy fogadkozással pótló

p Az élet ajándékával, talentumaival jó rosszul sáfárkodó

p A házas, aki sorvadni hagyja egyéb létfontos kapcsolatait

p A hatalmát/előnyeit megtartaná, de felelősséget osztaná

p A gyermekszülések után már főként/sőt kizárólag: ő anya

p Gyerekei közé veti a viszály magvát: így uralkodik rajtuk

p A fegyvert hibáztatja, noha ő tartotta a kezében és célra

p A csata előtt már kész a bejósolt kudarca magyarázatával

p Bűvész-trükkökkel imitálná a természetfeletti csodatételt

p A boldogság neki csak hamis illúzió, vagy gyerekkori ábránd

p A bajban előbb magát/pénzét menti, a családját majd esetleg

p A „barátságát” féltő: ezért nem mond ki életmentő igazságot…

p

p 3.

p

p Az új Tékozló fiú: az álfenegyerek hazatér gazdag apucihoz

p Beszélgetése: vizsgahelyzetet teremt, ahol leégetheti társát

p A csodás légvár-életműve omlását még a halála előtt átélő

p A leggyengébb láncszem, aki miatt bukik, kiesik stb. csapata

p Az egérkét kikacagó-felfaló, majd hálócsapdába eső oroszlán

p Gyávaság rágalmat felvevő/vakmerősködéssel cáfolni akaró

p A szülő jó/”jó” akaratának holtig feltétlen engedelmeskedő

p Az anyját szentté ava(tat)tó, az ördög ügyvédjét elhallgató

p A Sátánt e világ teljhatalmú urának képzelő, gondoló, tartó

p A Sátánt/ördögöt krampuszkának bagatellizáló, eufemizáló

p A pofonok szótlan fogadásával a rúgáshoz is kedvet csináló

p Testi épségét rosszul féltő: kisujja levágása helyett meghaló

p A szeres önnyugtató-altató, vagy éppen élénkítő-serkentő

p

p 4.

p

p A „Ne szólj szám, nem fáj fejem” taktikát „jól” betartó

p A rózsában gyönyörködő, de a tüskéi miatt istenkáromló

p Önmagának a kísérleti alanya: mit bírhat ki egy ember?

p Nagy gerendát kezd faragni, de a végül fogpiszkáló lesz

p Kis szálkát is lát mások, de nagy gerendát se a saját…

p Ő egy királyi sasként szaros piaci legyek után kapdos

p Kiradírozhatatlan a ceruzája: írja, mi van a rovásodon

p Kipécézett szavakon lovagló, a részletekben elvesz(t)ő

p A ki nem kényszerített hibáit is megismétlő, sőt halmozó

p Két végéről hevesen égeti élete egyetlen gyertyaszálát

p Hálófeszítő: az áldozatát leső s annak vergődését élvező

p Köröz, kerülget: ő a vérszagra gyűlő hiéna/dögkeselyű

p Ő kérdések nélkül bújik/temetkezik a könyvhegyek alá

p x

pppp

Reviczky Gyula

VAKULJ, MAGYAR

Aludj, magyar! Hadd csípjenek
Szunyog-légy-szomszédok; - te álmodj!
Hadd szípolyozzák véredet,
Te óvd meg ősi lomhaságod,
Ha más egész nap' fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.

Lármázz, magyar! Ki ellened:
Kongó szavakkal kardlapozzad,
Csak öltsd azokra nyelvedet,
Kik megfenyítnek, megrabolnak.
Ó, mert nyelved merész, csodát mivel;
De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Csak tűrj, magyar! Történeted
Türelmed még nem látta veszni.
Rozsdás kardod, rozsdás fejed,
Mert harc nem élesíti, edzi;
S ha elpusztulsz, fejedre mondják:
Csak tűrt, megérdemelte sorsát.

Csitt hát, magyar! Ha rád morog
A külföld, meglapulsz szavára.
Bármit mívelsz, őt majmolod,
Mint árnyék támolyogsz nyomába.
Hogy hol szorít cipőd, te érzed,
És mégis más vezérli lépted'.

Vakulj, magyar! Türelmedet
Nem józanság okozta, hidd el;
Szidd inkább gyönge merszedet,
S keleti röstséged' veszítsd el.
Nagylelkű, nyílteszü nem vagy te, nem!
De gyáva vagy, de rest vagy, nemzetem!

pppp

p.s.:

ANTI-PARAINESIS

Óvó intelmek/(ellen)javallatok

A baj felismerése a gyógyulás kezdete,

egy ilyen jó kezdés máris egy fél siker!

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:

mert sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,

mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...

Legelsősorban önmagam ördögétől,

és majd a barátaimtól/segítőimtől védjen meg isten,

- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,

a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...

Sőt még igazmondásukkal stb. javamat szolgálhatják…

A zsarnok akár meg is ölhet, lelkemben kárt nem tehet.

Hamupipőkéből királylány, a szegény fiúból is király -

a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,

ha teremt élő kapcsolatot az őbenne lakozó Jóistenével,

ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,

az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,

de a sárból próbál aranyat, és a vaskorból aranykort csinálni...