Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor vagy vaskor, poklok

Táltos csikók-paripák vagy állatorvosi lovak

Emberélet-minőség vizsgálódások magyarul

Eugéniusz:

Plusz vagy mínusz -

Mind egy, de nagyon nem mindegy - I.

Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt

*

p Csak

p a tárgyak

p használati,

p vagy a piaci értéke számít,

p a szépségükre érzéketlen –

p erre nincs szeme, szemmértéke

p

p

p Mindent

p kiselejtez,

p semmihez

p nem ragaszkodva –

p vagy mindent őriz,

p tárol, raktároz, bekatalogizál stb.

p

p

p Az

p ellenségemből is

p hasznot húzok és tanulok

p (olykor csak ő mond rólam igazat)

p

p

p Olyan

p „illedelmesen”,

p visszafogottan táncol,

p hogy még meg se izzad,

p nehogy „testszaga” legyen

p

p

p A

p férj forrón,

p az asszony meg

p hidegen szereti,

p kompromisszumként

p életfogytig langyosan eszik…

p

p

p Kerüli

p a kudarcot

p és keresné a

p sikerélményt:

p alacsonyra teszi lécét,

p hogy biztosan átvigye!

p

p

p Kifizetem

p adósságom,

p elengedek tartozást,

p hisz nekem is elenged

p jóval nagyobbat az Úristen

p

p

p Negatívan

p diszkrimináltnak érzi magát:

p ezért neki mindig legalább

p duplán kell bizonyítana…?!

p

p

p Sohasem

p cserélhet a királyfival,

p el sem tudja képzelni,

p bele sem tudja magát élni:

p egész életében ezután sóvárog

p

p

p Mintha

p gyakorló

p skizofrén lennél:

p nappal józan könyvelő,

p éjjel pedig mámoros poéta?

p

p

p Legendásan

p megbízható, kiváló,

p sosem morgó munkaerő,

p aki még bevallottan beteg

p se volt – nem is mert lenni…

p

p

p Ültettem fát,

p építettem házat,

p teremtettem otthont,

p írtam-írok egy könyvet

p (nem éltem hiába…!?)

p

p

p Megvetően

p néz le a prostira,

p piásra, munkanélkülire, „buzira” –

p ő ettől lenne különb/felértékelődik?

p

p

p Annyira szelíd,

p erőszakmentes,

p (h)amis keresztény,

p hogy minden „harc” nélkül

p lemond a labdáról, a nőről,

p a javairól, az állásáról stb.

p

p

p Az

p idegenekhez is

p annyira jó akar lenni,

p hogy hozzátartozóinak

p már csak a maradék jut!

p

p

p Ő

p rosszul

p értve nem

p akar, szeretne

p személyválogató lenni:

p hiszen még a - jó/rossz –

p barátait sem válogatja meg!

p

p

p A

p humor

p magaslatáról nézem

p a napi „óriási” gondokat,

p amik így el is törpülnek…

p

p

p Egy

p kétlábon járó,

p élőnek látszó

p anakronizmus,

p aki anno fenséges volt,

p de itt és most már inkább nevetséges…

p

p

p Szép, jó és igaz

p dolgokat mondasz,

p csak éppen nagyon nem

p illik a jelen helyzethez…

p

p

p Önmaga

p halovány árnyékaként

p bolyong az utca árnyékos oldalán…

p

p A

p fűszálon

p az él leszek,

p és a világ tengelye vagyok,

p csak megálljam derekasan a helyem

p

p

p Már

p régóta

p utálja az urát,

p de úgymond a

p gyerek miatt nem vált el…

p

p

p Mire

p ráveszi magát

p a társkeresésre,

p tartós együttélésre,

p már végleg képtelen:

p annyira kőkeményre

p merevedtek szokásai…

p

p

p Destruktív

p testvér-, sport- stb.

p rivalizálásokat leleplezek,

p s magam nem megyek bele

p

p Nem

p vagyok ellene

p a nemes versengésnek:

p egymást segítjük jobbá válni…

p

p

p Élet-

p hazugságait,

p öncsalásait/áltatásait,

p önfelmentő ideológiáit

p addig-addig mondogatja, ismételgeti,

p míg a végén már-már maga is elhiszi…

p

p

p Ahhoz

p is gyáva,

p hogy „öngyilkos” legyen,

p ha végleg oda van becsülete!

p

p

p Kísért

p a heroikus pótcselekvés:

p Istenhez hátra nem forduló,

p inkább Földmegkerülő

p

p

p A

p negatív

p látszatokat

p bölcs mosollyal elviselem,

p nem pazarolok erőt rájuk…

p

p

p A

p család nemtője:

p napi aprócseprő

p feladatot nem vállal,

p de árvízben, tűzvészben,

p rablótámadáskor stb. hős lenne…

p

p

p Az

p emberiség barátja:

p a szomszéd apró-cseprő

p üggyel őt ne nagyon zavarja

p

p

p Annyi

p erőt-energiát vet be,

p hogy fiatalabbnak lássák:

p ebbe őszül bele/ettől koldul…

p

p

p Meg tudom

p különböztetni,

p hogy mi minden függ tőlem,

p amiken én tudok változtatni,

p s mi az, ami nincs hatalmamban…

p

p

p A

p szobában

p vetített képek,

p film előtt vadul

p bicajozva látsz világot?

p

p

p Az

p se jó,

p ha ló

p helyett szamár van,

p de még ettől is rosszabb,

p ha erről még csak nem is tud

p

p

p Arra

p büszke,

p hogy a gyereke

p egyben a barátja (is) –

p pedig neki egy határozott

p szülőre/támaszra lenne szüksége

p

p

p Hangyát

p kisegítek pocsolyából,

p (tudom, hogy meghálálja

p a szorgos munkálkodással)

p de lesöpröm az asztalomról

p

p

p A

p mesében

p magamra ismerek:

p magamon szörnyülködök,

p megtisztulok/ és megváltozok

p

p

p Mintha

p egész életedben

p más szívességéből

p laktál-lakomáztál volna

p

p

p Szem-

p orvosi leleteid kiválóak –

p csak a szépre, az ízlésesre vagy vak?

p

p

p Művészként

p a „bunkó plebsztől”

p különbnek tartja magát,

p pedig ennek ellenkezője

p lenne gyümölcsöző s lélekmentő

p

p

p Ki-

p cselezem,

p be se engedem,

p leépítem, elzavarom

p a pofátlan időrablókat

p

p

p A

p drága időm

p minél jobban kihasználom –

p carpe diem-ragadd meg a napot!

p

p

p A

p mellékes

p dolgokon lovagol,

p piszlicsáré ügyekkel bajlódik,

p így elrobog, elvágtázik mellette

p az, ami a fő, ami a lényeges

p

p

p Úgy élsz

p mint aki labda nélkül „teniszezik”

p és csak ügyesen imitálja a játékot

p (Nagyítás)

p

p

p Soha

p semmibe

p nem ad „mindent bele”,

p holtáiglan vár, tartalékol

p valami nagy, sorsdöntő csatára?

p

p

p Nem él

p együtt az életjátékkal –

p mindig csak késve reagál,

p csak fut az események után

p

p

p Érzelmet

p ki se fejező,

p fel se fogó kétlábú

p mesterséges intelligencia

p

p

p Túl

p bennfentes,

p túl sokat tudsz

p a kulisszatitkokról,

p így elveszik számodra

p a varázs, a nem hamis illúzió!

p

p

p Addig-addig

p enged mindenkit

p maga elé a sorban,

p kismamát, rokkantat, öreget,

p hogy a végén végképp lemarad!

p

p

p A

p tükörbe

p sűrűn nézek:

p arcom lelkem tükre

p (de mások szemének,

p és a művészet tükrébe is)

p

p

p Nem

p bántóan,

p de lerázok

p tolakodó ügynököt,

p szemérmetlen koldust

p

p

p Önvédelem:

p betolakodó paraziták

p (patkány, álbarát, ügynök)

p megfelelő elbánásban részesítve

p

p

p „Udvariasságból”

p nem tud kimenekülni

p „üresjáratú” beszélgetések

p időpocsékolásából/holtvágányáról.

p

p

p Összkomfortot elhagyva

p szabadban egyszerűen élni -

p nem mer táborozva sem

p kísérletezgetni nomád életformával

p

p

p Neked

p a fájdalom hiánya

p már maga az élvezet,

p a nagyobb betegség hiánya

p pedig már maga az egészség?

p

p

p Jól nevelten,

p így illemtudóan,

p a vendéglátót meg nem bántva

p halálos ellenségénél is mindent

p megeszik, amit éppen elé raknak

p

p

p Jó beteg,

p aki együttműködő

p és nem akadékos:

p kérdés nélkül

p bevesz mindent,

p aláveti magát mindennek

p (az orvos javára végrendelkezik)

p

p

p Sokat

p hallgathatok,

p ha az én tetteim

p magukért beszélnek

p

p

p Bárki

p megölhet,

p de lelkemben

p senki kárt nem tehet

p

p

p Két

p lábbal

p a Földön,

p felettem az Ég,

p bennem a létra

p

p

p Idő-

p járásról

p kényszer-társalog

p a jó szomszédjával,

p pedig itt és most pont ő segíthetne

p lidércesen nyomasztó lelki gondjaiban

p

p

p Mint

p a számító gép:

p csak mechanikusan „beszél”,

p pláne nem énekel és táncol

p se örömében, se bánatában!

p

p

p Olyan

p fiatalon

p kiéled-kiégeted magad,

p mintha már holnap reggel

p a világvége/neked véges lenne!!

p

p

p Kerüli a

p megmérettetést,

p a megmérkőzést –

p vagy mindig kiegyezik

p egy szalonremiben…

p

p

p Nem akar

p senkit megbántani:

p így meg se szólal –

p ez nem bánt senkit?

p

p

p Olyan

p diplomatikusan fogalmaz:

p sokszor már maga sem tudja,

p mit akar mondani, mit elhallgatni…

p

p

p Ha

p egyszer

p becsapták,

p oly elővigyázatos lesz:

p többé idegent nem enged

p be lakásszentélyébe!

p

p

p Neked

p elveid vannak,

p nem is érdekel:

p mekkora terheket rak

p társadra pl. a vegetáriánusság

p

p

p Kéretlenül

p ontja bölcsességeit,

p általános jó tanácsait,

p de nem személyreszabottan –

p csak hogy magát még fényezze

p

p

p Barátodnak

p harapófogóval

p kell kiszedni belőled azt,

p amit egy vadidegen utastársnak

p kéretlenül is bármikor kifecsegsz

p

p

p Már

p az egész

p család kikészült,

p összeveszett/

p kibékült/összeveszett,

p olyan a készülődés a várva várt,

p évi egyszeri Nagyon Nagy Ünnepre

p

p

p A

p prédaállatok

p vészhelyzetben,

p te egész életedben:

p észrevétlenség,

p háttérbe olvadás,

p mimikri, tetszhalál…

p

p

p Mintha

p az egész életed

p valahogy ki kellene bírni,

p szépen meg kellene úszni,

p túl kéne élni, át kéne vészelni?

p

p

p Azt

p hiszed,

p te hódítottál,

p pedig a hölgy

p választott és

p nem ereszt…

p

p

p „Jó

p ismerőseinek”

p se szeri, se száma –

p ám egy igaz barátja sose volt

p

p

p Azért

p tiszteled annyira

p a boldogokat, szenteket,

p hogy ők helyetted éljenek

p hősi fokon a katolikus erényekben

p

p

p Rá

p se néz

p más nőkre!

p Igaz, egy idő után

p nőként már a feleségére se…

p

p

p Áltatod magad,

p pedig csak protekció

p segített és felgördül a függöny

p

p

p Amit

p szégyellni-

p gyógyítani kéne,

p azzal dicsekszik:

p munkaalkoholista

p

p

p Az

p utas-

p ellátóban

p hőbörög, mert

p zaccos a kávé –

p de közben elmegy

p az utolsó vonata is…

p

p

p Úgy tesz

p mintha férje még élne:

p lakásból múzeum, kripta, emlékház

p

p

p Egy

p kiskutyát

p élettárssá emel,

p s reá önti szíve minden melegét!

p

p

p Kutyát

p és macskát tartok:

p olcsón védenek-őriznek

p és naponta bölcs tanítók,

p s még unokáimat is nevelik

p

p A

p házasság

p kihívásai elől

p behátrálsz egy

p Szent Hivatás menhelyére

p

p

p Kész-

p pénznek veszi

p azt a sok leendő jót,

p amit a jósnő jó pénzért ígért

p

p

p Ha

p akarom,

p kinyújtom, felemelem a karom:

p a végtagjaim engedelmeskednek…

p

p

p Kar-

p jelzéseket

p adok és veszek:

p látótávon belül így közlök

p

p

p Azért nem

p szeded le a szőlőt,

p mert savanyú vagy

p mert nem éred el?

p

p

p Annyira szerény,

p hogy még azt is titkolja,

p amire itt és most csak ő

p tudja a létfontos választ!

p

p

p Egy

p férfi nem

p félhet a farkastól,

p hisz nem is bánt ő,

p csak megkóstol!

p

p

p Gyermek-

p lelkűség fitogtató:

p maga előtt is takargatja

p szánalmas és nevetséges

p infantilizmusát, gyerekességét!

p

p

p Anélkül

p magasztalod

p az egyedül üdvözítő szegénységet,

p hogy valaha - akár rövid ideig is/

p képzeletben - gazdag lettél volna

p

p

p Meghirdetett

p és mellére kitűzött

p „keresztény” alázatossága

p nem pusztán az önfeladó

p passzív nyájbirkaság ál-apoteózisa?

p

p

p Azért

p tüntetően

p Absztinens,

p mert retteg:

p nem bír mértéket tartani

p

p

p Fél

p bármely

p mámortól,

p részegségtől,

p önkívülettől,

p önfeledtségtől:

p nehogy egy pillanatra is

p kontrollt veszíthessen,

p elszólhassa magát…

p

p x

Vörösmarty Mihály

FÓTI DAL

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Tőle senki e jogát el

Törjön is mind ég felé az

Hadd maradjon gyáva földön

Testet éleszt és táplál a

De ami a lelket adja,

Lélek és bor két atyafi

Hol van a hal, mely dicső volt

Víg pohár közt édesebb a

Ami benne keserű van,

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Áldjon meg a három isten,

Érted csillog e pohár bor,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Volna szívem, felszökelne

Venni tőled vagy szerelmet,

Hejh barátom, honfi társam,

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Borban a gond megbetegszik,

Nincs a földön gyógyerőre

Borban a bú, mint a gyermek,

Magyar ember már busúlt sok

Ideje hogy ébredezzen

Most kell neki felvirúlni

Bort megissza magyar ember,

Okkal-móddal meg nem árthat

Nagyot iszik a hazáért

Csakhogy egyszer tenne is már

No de se baj, máskép leszen

Szóval, tettel majd segítsünk

Ha az isten úgy akarja

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Rajta társak hát, igyunk egy

Bú, szerelmek, házi gondok

A legszentebb - , legdicsőbbért

De ha kellend, vérben adjunk

A legelső magyar ember

Érte minden honfi karja

Lelje népe boldogságán

S hír, szerencse koszorúzza

Minden ember legyen ember

Akit e föld hord s egével

Egymást értve, boldogítva

Bármi vésszel bizton, bátran

Ellenség vagy áruló, ki

Meg ne éljen, fogyjon élte

Áldott földe szép hazánknak,

Meg ne szenvedd soha őket

S most hadd forrjon minden csep bor

Melyet hajdan frígyben ontott

S mint szikrája a szabadba

Úgy keresse óhajtásunk

Légyen minden óhajtásunk

S férfikeblünk szent imáink

És ürítsük a hazáért

Egy pohár bor a hazáért

Érje áldás és szerencse

Ahol eddig véremésztő

Arca, mely az ősi bútól

Felderűljön, mint a napfény

Hű egyesség tartsa össze

Hogy leküzdje éjszak rémes

Künn hatalmas, benn virágzó

Bizton álljon sérthetetlen

S vér, veríték vagy halál az,

Áldozatként rakjuk azt le

Hogy mondhassuk csend s viharban:

Megfizettük mind, mivel csak

Oct. 5. 1842.

*

Boldog-boldogtalan

Plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó az Isten hasonmás teremtményéhez.

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunkkal is elhitetnénk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…