|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Édenkert-aranykor vagy földi pokol
Isten édes gyermekei/állatorvosi lovak
Életminőség vizsgálódás magyar nyelven
EUGÉNIUSZ: RONTÁS ABC – III.
Amit az ember magának közvetlenül,
és/vagy közvetve, másokon keresztül árthat,
akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal
p p p
Csokonai Vitéz Mihály:
Az ősz
Már a víg szüretnek örűl minden ember,
Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,
Októbert ekképpen bíztatja előre,
Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.
Setétűl a gohér a piros vesszőkön,
Barna színt vér vissza a többi szőlőkön;
Amelyeknek általvilágló kristályja
Nézőjét már édes nektárral kínálja.
Rajtok királyságot mutogatni akar
A véres bársonyba kevélykedő bakar.
A sárgálló almák s a piros körtvélyek
Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.
Elterűltek fájok alatt a berkenyék,
A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék.
Megterhelte az ősz a fáknak ágait,
Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait.
Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
A napot az éjjel egyenlőnek mérte.
Már hát elérkezett a víg október is,
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl
A szüretelőknek víg tábora örűl.
Melybe hordogatja a megért szőllőket,
Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.
Kellemes zúgással omlanak cseppjei,
Jó kedvvel biztatnak zavaros levei.
A sajtó örvendő lármával csikorog,
Oldalán a piros nektár zúgva csorog.
A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,
Neki, neki mennek e teli zsajtárnak.
Az ideit szűri, issza a tavalyit,
Jövő esztendőre tartja majd a mait.
Az új bornak örűl, de ótól kurjongat,
Mert marka is teli kulacsokat kongat.
Tántorgó lábával s reszkető karjával
Mégis sok hordókat tőlt édes mustjával,
S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,
Azalatt a hordó mellett iszik víg tust.
Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,
Míg egyrészét ki nem szedik a lopóba.
Mérgébe tajtékját túrja a szájára,
Kiüti fenekét, s elfut utóljára.
Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett
Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett.
Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva
Venia, a tőkék mellé van plántálva.
Itt van már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja,
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel
p
A
kép-
mutató,
a hipokrita
legalább még
hódol az erénynek…
p
A
- tapintatlan –
őszinteség, mint
a szalonképes szadizmus
p
Legyen igazság,
ha bele is pusztul
a világ, ill. a család -
az egyik alaptörténet:
Kleist Kohlhaas Mihály
p
Megtanult
póker arcot vágni,
de vesztére végleg
már így is maradt…
p
Szív-
fájdalmat okoz,
fájó pontra tapint/üt,
hegedő sebet tép fel
p
Sok
hűhó
semmiért:
hegyek vajúdnak,
csak kisegérke születik
p
Teher
alatt nő a pálma,
avagy a lét elviselhetetlen könnyűsége
p
Jaj neked,
ha a végső nagy
megmérettetésnél
könnyűnek találtatsz
p
A
rafinált
(ön)áltató,
aki trükkösen
kikerüli a megmérettetést
p
Ehess,
ihass, alhass, ölelhess,
ne a mindenséggel mérd magad
p
Dolgozni
csak pontosan, szépen…
bár a munkádon más keres!?
p
Fejlődés:
közvetlenül
te hajcsárkodj:
te zsákmányold ki magad
p
Az
orvosi
vizsgálat-terápia
a fölösleges-káros
kínzások története
p
Sors-
közösség:
ha elpusztult a tehenem,
akkor dögöljön meg másé is
p
Az
élet-
védelmi esküt
tett heti magzatelhajtó,
abortusz ítéletvégrehajtó
(kaparj kurta, neked is jut…)
p
Nomenklatúra:
a vezető elit válogatás
kizárólag csak a politikai
megbízhatóságra épül…
p
Kontra-
szelekció:
a rátermettség
csak hátrány a kiválasztásnál…
p
Presztízskérdés:
egyik fél sem enged,
ezért is mind a ketten
szamárként szenvednek
p
Ha
nem rá
üt a gyerek,
csak az ő érdekében
farigcsálja, agyabugyálja el
p
„Otthonában”
demarkációs vonal:
elválasztó szögesdrótkerítés,
így élnek békétlenül egymás mellett…
p
A zaj-
ártalom elől
hiába menekülők
fülében még „fülhallgató” is
p
Programadó:
az első pont:
indulj bűn(bak)keresés
és a második a pogrom
p
Neki
a nép csak
egy potenciális csőcselék,
egy zülleszthető pogromozó...
p
Aki
az ő művét/
tettét bírálja,
az antiszemita
(ilyenkor ő nagy Zsidó)
p
Számon.
kérésnél
zsidó menlevelét
a farzsebből elővevő...
p
Nyíltan
ritkán, zárt körben,
de burkoltan sűrűn zsidózó,
hallgatóságát olcsón megnyerő...
p
Műfenyő
a karácsonyfája:
ami egész évben,
még nyáron is állhat,
hisz neki minden nap ünnep…
p
Kicselezi
az évszakokat:
nála nincs hervadás:
örökzöld a műfű, a „virág”
p
A
sok
naplopás, lógás,
semmittevés utáni
csömör/életuntság/„depi”
p
Ha
nem jön meg/
elmegy közben a kedve,
akkor ma nem készül ebéd
p
Ha
most épp
nem „túlságosan” élvezi,
akkor bármi munkát félbehagy
p
Vészhelyzet-
sorozatként megélt sors:
ezért beolvad a háttérbe (mimikri)
p
Nem érti,
miért pont ő
a mimikri létű lett
szklerózis multiplex beteg…
p
Betegesen,
megszokásból takarékos:
íztelenre felhígított leves/lötty
p
Se kutyája,
se macskája:
nincs gondja, baja,
de így segítő, tanító stb.
társa, pót-családtagja se
p
Ingyen
kegyelem idea:
ez kitéríti hitéből –
ő mindent ki akar érdemelni
p
Ha
szívességet kap:
nem marad adós,
rögtön ellentételez,
sőt inkább túl is „fizet”
p
Nem
fogad el
soha senkitől
semmi ajándékot:
mert ez őt lekötelezné
p
Becsületes:
minden talált tárgyat
mielőbb visszaad:
még az életét is
tisztítatlanul…
p
Akár
hírhedt is lesz,
minden mindegy:
csak beszéljenek róla
leglább öt percig...
p
Eszmei értéket
ha kell, ha nem
a pénz nyelvére fordító
non stop „szinkrontolmács”
p
Mindent
megtanulhatót
megtanul ugyan,
de – vesztére - ebből
semmit sem felejt el...
p
Romboló „építő”:
a múltat végképp eltörlő
(aki előttünk élt, az mind
hülye vagy aljas lehetett...!?)
p
A
szegény
rokonát, társát
segítő jó tanácsa:
ossza be jobban a pénzt,
és mindenekelőtt: ne igya el!
p
Rossz,
vagy jobb esetben
csak semmitmondó
tanácsok sikerdíjasa –
nem ad rossz tanácsot,
de bűnösen mulaszt jót adni…
p
Dodonai
jellegűek a jóslatai:
magas percdíjas számla,
te meg értsd, ahogy akarod
p
Végső
igazságokat
nyilatkoztató orákulum:
itt nincs helye kételynek,
vitának, kétségbevonásnak...
p
Mindig
másra vár:
majd csak lesz valaki,
aki tiltakozzon helyette is
p
A
pofon
őt nem
háborítja fel,
sőt megköszöni,
ezek után még
bele is rúgnak
p
Társadalmi
igazságtalanságon
már fel nem háborodó,
a közéletet közönyösen lerázó...
p
Ha
egyik ócska
ingét kérik el,
akkor még az utolsó
gatyáját is önként odaadja
p
Jótékony/
jótét lélek?
Egy két lábon járó
transzparens, felhívás:
csak tessék őt pumpolni
p
Ha fáj az élet,
iszik és elszáll a gond –
nova, tablettás stb. bumeráng
p
Fájdalomfóbia:
életfogytig érzéstelenítve,
csak hogy ne fájjon semmi
p
Fő
táplálékod:
fekete leves/
keserű pirula stb. –
amit eszel, az leszel
p
Aki
nem
piszkolja be a kezét,
csak tippeket ad a rablónak
p
Aki
született,
ön-kinevezett
tévedhetetlen,
aki ezt nem hiszi,
azt megveri, kiátkozza
p
A
csak a
destruktív
rivalizálást erősítő
sportközvetítő, riporter,
szakkommentátor, sportvezető...
p
Aki
a sport
jellege miatt
a számára adott
igen nagy műsoridőt
költészet-bölcselet/
társadalomismeret helyett
csak bennfentes pletykákkal,
érdektelen statisztikával,
közunalmas szakmázással
tölti meg...
p
Torkosság okán,
vagyis abból kifolyólag
ami az élelmi szere lenne,
pont az gyengíti, betegíti, öli meg
p
„Csak”
mennyiség/
mértéktévesztő:
így lesz gyógyszere végül méreg
p
Drága
placebót zabál:
baj nem lehet belőle,
legalább nem árt, kiürül belőle!?
p
Nem
ifjúkori álmait
éli, próbálja megvalósítani:
csak álmodja életét, s ha ébred,
akkor a bilibe lóg a keze…
p
Neki
mindenki büdös,
nincs egyetlen kivétel se:
marad neki a virtuális „nemi élet”
p
Mindent
készen kapni
vagy lopni-csalni:
ház-vagyon-rang/
tudás-szépség-jellem
p
Az
eredetiség vizsgán
naponta újra elbukó:
hamis utánzat/másodpéldány
p
Petőfi Sándor
ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Erdőd, 1848. november 17–30.)
*
Petőfi Sándor
ŐSZ ELEJÉN
Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.
Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.
Elröpűlnek, elröpűltek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.
Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.
Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.
Órahoszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?
Szatmár, 1847. szeptember 1 - 7.
p
Nincs saját
igazmondó tükre,
baráti vagy művészi
„hazugságvizsgálója”
p
A
Disznó-fejű
nagyúr várát építő
hangyaszorgalmú, gürcölő Tróger
p
Amit,
illetve
akit ő nem ismer:
azt nem is érdemes,
az felesleges, sőt káros
p
Ha ő
„véletlenül”
nem tud valamit,
oda a szülői/tanári tekintélye!?
p
Az önkímélő,
aki végleg elveszti magát,
mint az el nem vetett magot
(a nem használat miatt elsorvad)
p
A
név
ómen –
árulkodó,
ha bál helyett
bulinak nevezik az alkalmat
p
Úgy véli,
tényleg minden sikert
csak magának köszönhet,
de mi van, ha jönnek a kudarcok?
p
Az
érdemelvű,
ha épp szerencsétlenség éri,
akkor csak magát kárhoztatja
p
Önfelépítő:
ő itt mindenért
s. k. megdolgozott –
nincs kinek hálát adnia
p
Szarul,
de csak
azért is büszkén?
Az agglegény sivár,
rideg, magános és ön-
gyilkossági karácsonya…
p
A
kényelmes
kirakatú, de belül
igenis kényelmetlen agglegényélet
p
Első
nagy kudarca után
egy örök nőgyűlölő:
magányos/homokos lesz…
p
A tanulmányit
soha be nem fejező
– már középkorú –
csehovi vén diák…
p
A
mama
hoteljében vacilláló,
kapunyitási pánikos „óriáscsecsemő”
p
60 év
kutya-macska barátság,
békés-békétlen egymás mellett élés
p
50 évet
húzott le
oly utált munkahelyén,
persze bele is betegedett,
de neki ez a kitartás diadala
p
Nulla
vagy
minimális
kockázattal
tenne szert
maximális haszonra?
p
Az álmodozás kora
a tinédzser/ifjúkorral lejárt:
ő már csak egy lelki öreg álmos
p
Kínálja magát
erre a szerepre:
ideális áldozat,
sőt ezzel még
henceg is…
p
Az
önkéntes
sötét bábú:
ő sosem kezd,
ő csak kivár,
ő csak reagál
p
Csak
ő nem látja:
mintha magatehetetlen lenne –
egy marionett figura dróton rángatva
p
A
„jó”
édesanyának
örök feltétlen
engedelmességi fogadalmat tevő
p
Minden
elérhető ékszert
felaggat magára,
egy túldíszített karácsonyfa –
a kevesebb sokkal több lenne…
p
Az ő
csodaszép szavait
már a pokolba kívánják:
e szerrel ő még etetne is
p
Emberben nem bízik –
munkát nem oszt meg,
mindent egy maga csinál
p
Szerinte
a csúcsokra
csak egy út visz felfelé:
egyedül, kizárólag az övé…
p
Áldozatos anya,
s a házimunkától
megkímélve elrontott gyerek
p
Ideálba
szerelmes,
gyarló élő személy
itt nem rúghat labdába
p
Itt van már
az új Édenkert:
egy (veszett) szelíd farkast simogat
p
Szelídülés
és szelídítés helyett
a közeledő társakat elvadító lény
p
Egy
felfújt hólyag:
egy belül üres lufi
a kipukkanás előtt és után
p
Párja
egy megszánt,
egy szeretet-koldus:
meghatja a könyörgése
p
A Szerelembe szerelmes,
de itt a Földön ehhez nincs méltó tárgy
p
Ha netán
szeret is valakit,
annak végül is mi
köze van hozzá…!?
p
Mindig
az aktuális
vendégnek imponál:
folyamatos lakátrendező
p
Saját
kiretusált
fényképét
tartja arca elé,
a tükröket takarja/töri
p
Pályát
mindenekelőtt
annak társadalmi
presztízse miatt választ
p
Státusz-
szimbólumai
miatt akár koplal is:
pl. felesleges drága autó
p
Cserebere fogadom
a jót vissza nem adom:
még a jó szót is sajnáló
p
Ha koldus,
ő királyfi lenne
és fordítva: mindig
a másikkal cserélne
p
Kalapáccsal
sem lehet lelket verni bele,
mert ő úgy el van szontyolodva
p
Régi szerelme
volt az első és utolsó:
a sírig (ki)tartó lelki
fantomfájdalom
p
Úgy
táncol kedvesével,
ahogy az esküvőjén
illendőségből anyukájával
p
Későn
döbben rá:
éveken/egy életen át
fölös-káros áldozathozó volt
p
Szörny-
szülöttet
tart(at) „életben”
nevel fel, ezért nem is szül újat!?
p
Éltének
értelmet ad:
ő gondoskodik vkiről –
függő helyzetben tartja
p
Holtáig
belemegy
a beteg-ápoló játszmába:
mindkét életet igencsak redukáló
p
Beleőszül
biomassza
anyja ápolásába –
nem kérnek kegyelemdöfést
p
A szorgos hangya,
aki csak a munkának él,
és korai holtáig irigyli a tücsköt
p
Ha
egy macskának
állítólag 7 élete van,
akkor neki, a teremtés-
koronájának 77 is lehet…
p
Egy hétig
értetlenkedett,
majd megnyugodott:
a 27%-os (!) az ÁFÁ-t
biztos jó közcélokra költik
p
Rák-
diagnózisából
önbeteljesítő jóslata,
halálfélelme új rákot is indít
p
Nem kételkedik,
tekintélyi alapon hisz:
a végbéltükrözése létfontos
p
Mindent lenyel,
bármi lenyomható torkán,
pláne egy kicsi sziruppal…!
p
Ideális
hírfogyasztó alattvaló:
a pártállami tv csak nem hazudhat…!
p
Önigazoló
ideológiáját
jobb ügyhöz méltón
foggal-körömmel védő
p
Lakva,
szép lassan,
de már túl késve
ismeri meg a Másik igazi arcát
p
Új szerelme
csupa szépség jóság,
régi felesége csupa csúfság/rossz
p
Érzi,
hazudnak neki,
de restségből/félelemből
mégsem jár a végére
p
Szelektív:
a pro érvre kihegyezett,
a kontrára tompa, süket a füle
p
Naponta
felháborítja:
ő is egy gyarló s halandó,
így minek, így kár erőlködni
p
Már csak
álmában beszélve
szólja el magát –
ott kell éjszaka
ébren fülelni…
p
Ha
nem
koncentrált,
kicsit szórakozott:
akkor még igazat is mond…
p
A nyelv-
botlásaiban,
a freudi elszólásaiban
olykor kínos igazat mond
p
Szánalomból
nem józanítja ki
az érte epekedő-
bolonduló élettársát
p
Másnak nézik:
ő tévedésben hagyja őket,
amíg egy nagyot nem koppan
p
Annyian-
annyiszor
kiáltják ki hősnek:
még ő is elhiszi, adja a nevét
p
Nincs szíve
magából kiábrándítani senkit –
hát csak hadd rajongjanak érte!?
p
Kiszolgáltatva
a „mérvadóknak”:
nincs független,
stabil önértékelése
p
Ha mások
igazságtalanul leértékelik,
ő akár hősködve ellensúlyozza
p
Seggét
veri földhöz,
ha nem kapja meg
a fenyegetésből ígért pofont
p
Birka
állampolgár –
őt alig, éppen hogy
csak etetik, mégis nyírják
p
Ha
életébe is kerül,
akkor sem játssza el
rövid időre sem a hülyét
p
Füllentése
ön-mentegetve
- be nem vallva,
le nem leplezve -
rohamosan egyre nő:
óriási hazugság-kígyóvá
p
Ő a legeslegjobb,
majd hosszú szünet,
majd meg a „futottak még” –
leborul a saját nagysága előtt…
p
Nagy-
hangú kérkedő,
hencegő, hetvenkedő,
majd nagy felsülő/leégő
p
Életrontó
főbűneit még
magának se vallja be,
vagy nem is tud róluk,
(a vak szokás hatalma)
vagy még büszke is rájuk
és még dicsekszik is velük
*
Arany János
ŐSSZEL
Híves, borongó őszi nap;
Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán...?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Mert fájna most felhőtlen ég,
Mosolygó, síma tengerarc,
Élénk verőfényes vidék -
Óh, fájna most nekem e rajz!
Kék fátyol messze bérc fokán -
Arany hajó, mely futva szegdel
Bibor habot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;
Itt zölden a nyájas sziget;
Fölötte lomb, alatta lomb,
Árnyas berek, zengő liget, -
Hullám-mosott gazdag virány -
Fehér juhak s tulkok sereggel -
Minő kép ez!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Füst koronáz erdőt, bokort,
Vendégies hivójelül;
Hősek családja, víg csoport,
Áldoz, toroz máglyák körül;
Lantszóra lejt ifjú, leány;
Kettős pohár, mézízü nedvvel,
Vigan forog... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
S ha zúdulnak véres csaták,
Szabadságért nem küzdenek,
Mert elnyomás, népszolgaság
Előttük ismeretlenek.
Törvényök nincs - boldog hiány!
A vének élőszája rendel
Igazságot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű, csoda,
Többé se napfény sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Egyhanguság, egyformaság;
A nappal egy világos éj;
Nem kék az ég, nem zöld az ág,
Menny, föld határán semmi kéj;
Csak sír az égbolt ezután
Örök unalmu lanyha cseppel,
Mig szétolvad... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Óh jer, mulattass engemet,
Hunyó dicsőség lantosa;
Érdekli mostan lelkemet
Borongó ég, kihalt tusa,
Emlékhalom a harc fián,
Ki az utolsók közt esett el,
Remény nélkül... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Felhőid és zúgó szeled,
A zizegő haraszt, mohar,
Magános tölgy a domb felett,
Bolyongó tűz, hullámmoraj -
Ez, amit lelkem most kiván!
Enyésző nép, ki méla kedvvel
Multján borong... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Kinek sötétes éjjelen
A hős apákhoz költözött
Daliák lelke megjelen,
Alánéz bús felhők között
És int feléd: „Jer, Osszián,
A holtakat miért vered fel?
Nincs többé Caledonián
Nép, kit te felgyujts énekeddel.”
(1850. október)
*
Állatorvosi ló
a maga teremtette/
beletörődve eltűrt pokolban
Ami már volt, van, ismét lehet,
különösen, ha nem okultunk belőle,
ami van, és ami még könnyen lehetne,
és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség
Élet és világromlás-rontás lehetőségek,
nem esetleges, de fontossági sorrendben.
Ki-ki amennyit használhat, annyit árthat is:
mint én, vagy mint a kényeztető „jó” édesanya…
I. amit én saját jómagamnak
II. amit előszeretteim nekem/én nekik
III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség
IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.
V. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit
VI. amit a termelő, a mester, a szolgáltató
VII. amit a vállalkozó, a munkaadó elit
VIII. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző
IX. amit a gazdasági-politikai rendszer
X. amit a globális (pénz)világhatalom
XI. amit a születési adottságok és hiányok
XII. amit az egyéni baleset, balszerencse
XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa
.*
Egy életidőd miért töltöd betegen, otthontalanul, minőségi éhesen,
magányosan, álbarátok rossz társaságában, szerelmi gyötrelemben,
házassági pokolban, szex nyomorban, gyermektelenül/gyerekátokkal,
hivatástalanul/kényszerpályán, lélekölő munkában, adósrabszolgaként?
A példa/típusmondatokból derüljön ki az igazság:
ajánlom ezeket elolvasni, ízlelni-emészteni, megfejteni, megérezni,
megérteni, elképzelni, súlyát mérlegelni, igazolni-cáfolni, megítélni,
magunkra lefordítani, gyakorlatban alkalmazni, tovább gondolni/adni…
Sokszorosan több múlik rajtunk, milyen az életünk,
mint azt gyáva öngazolásból hinni-hitetni szeretnénk/
a boldogság meg csak a Jó-bölcs Szellem irányította
életbátor igaz, igazságos és irgalmas lelkület kérdése…
A mese rólad szól: ismerj magadra, és változtass életeden!
Aranyad becsüld/a kakit nevén nevezd, csinálj aranyat belőle…
Hamupipőkéből lehet királyné, Kukorica Jancsiból János vitéz!
Az akarót repíti a sors, a nem akaró vonakodót csak vonszolja…
p.s.:
„Je prends mon bien où je le trouve”.
(Onnan veszem jószágom, ahol találom)
Ebben is Moliére nyomdokain is lépegetek,
ezért is használom az Eugéniusz/Jó szellem
- keresztnevemből „képzett” - szerzői nevet:
szabadon használom/idézem a régiek bölcsességét...
(már amit abból értett fontos igazságnak érzek/vélek)
|
