Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országa és/vagy földi-égi poklok

Életminőség-vizsgálódások: tipikus példatár

Eugéniusz:

A balgaság korholása IV.

Ön- és emberismeret/szeretet:

vétkes, sőt bűnös hibák és hiányok -

az ön- és társsors rontások igazmondó tükre

Baranyi Ferenc:

Az ébrenlét a bátorság

Éjfélkor a sötét belémlát, 

ilyenkor vallanak a némák, 

és a süketek dobhártyája 

beleremeg az éjszakába. 

Nem könnyű a magunkba-nézés, 

ítélőszékhez önidézés, 

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól, 

ha ilyen éjszakán elalszol!

Az ébrenlét a bátorság itt: 

lehurrogni lelked, ha ámít, 

rágondolni, amire nem mersz, 

akármilyen nehéz, keserves, 

büntetni magad röstellt könnyel, 

társ-nélküli, szegetlen csönddel, 

nézni, midőn a képre fény száll, 

amit az éj tükre elédtár.

Ó én tudom: a gyöngeségem 

legláthatóbb a tükör-éjben, 

s én látom legjobban, hisz éjjel 

magam vagyok rossz számizével. 

Nincs kínzóbb a felismerésnél: 

hazugnak látni, mit beszéltél, 

mondandónak, mit elhallgattál, 

adandónak, amit nem adtál.

Magam vagyok magam fegyence, 

bíráim legkegyetlenebbje, 

s még az lehet csak, akin látszik, 

hogy éjszakákat áttusázik, 

aki velem éber az éjben: 

legyen bírám s ha kell, pribékem, 

de megítélni hogy merészel, 

aki nyugodtan alszik éjjel?!

Legyen a bírám talpig ember, 

magát-vizsgáló becsülettel, 

s ítéljen el, egyazon szinten, 

mint embert ember, istent isten, 

mint ön-legyőző ön-legyőzőt,

miként legyőzöttet legyőzött, 

de sárga törpék tű-sisakban 

ne mocorogjanak alattam.

Ha számonkérő éjben alszol: 

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól! 

Bár nehéz a magunkba-nézés, 

ítélőszékhez önidézés, 

de áldozzunk ennyit magunknak, 

kiéjszakázott igazunknak, 

s azoknak, akik tisztelettel 

úgy neveznek minket, hogy ember.

p Filléres, rövidtávú látszathasznáért válik hűtlenné a sarki fűszereséhez

p

p Felvilágosulatlan ifjú: vagy lányanya vagy rosszabb: magzatgyilkos lesz

p

p Félvállról vette, lebecsülte az ellenfelét, menet közben nem tud fordítani

p

p Feltett kézzel, feltétlen kapitulálva – nem - áll ki az élete küzdelmeire

p

p Félszemével vakok között – addig -király, míg nem jön egy egészszemű

p

p Felkapaszkodik a fára, de ott fent reszket, mert lejönni már nem tud/mer

p

p Restanciákat egyre csak halmozó: be is van havazva, és rázúdul a lavina

p

p Eső után, bőrig átázva veszi fel a köpönyeget - késő bánata ebgondolat

p

p Érv, illetve indok „önerősítő”: ő hétszer is és egyre hangosabban is mondja

p

p Felháborodása utáni haragtartó, sokáig háborog: más vétkéért önbüntető

p

p Felfelé csak nyal s nyalizik, lefelé ugródeszkán tapos: senki sem szereti

p

p Felégeti közöttük a hidat, így már csak átüvölteni lehet, újrakezdeni nem

p

p Ex, szeretve gyűlölt élettársa kedvenc állatából főzi neki a búcsú-vacsorát

p

p Fél magával egyedül csendben maradni, meditálni - belső hangtalanul él

p

p Neki a rádió a kvázi/pszeudo társasága: azzal belül/fennhangon társalog

p

p Fél a sötétben kimenni az elhagyatott utcára: attól tart, hogy leüt valakit

p

p Holtáig azon fárad, hogy egy jó pillanatot próbáljon örökkévalóvá tenni

p

p Faluját, portáját, életmódját, szép lányát a fizető turistaigényekhez igazító…

p

p Keveset, de így is sokkal többet tud a zsidó történetről, mint saját népééről

p

p Fájdalmas élete elől a gyógyulás helyett az érzéstelenített halálba menekülő

p

p Ezerszer is elpapolja ugyanazt a fiának - egy példamutatás többet ért volna

p

p Az alaptalan önbecsmérlésben, de más ócsárlásban a mai napig verhetetlen

p

p Megfelelési kényszer: erőnek erejével leszoktatná magát/fiát a balkezességről

p

p Vagy egy sötét lóra teszi fel mindenét - vagy pedig gazfickó: a biztosra fogad

p

p Hülye, őrült fogadalmakat tesz, és „ő még olyan ember, aki állja is a szavát” …

p

p A társa gyengéit nagyítóval leső, arra lecsapó, és azt karikírozva felnagyító

p

p A „Ki tud jobbat mondani magáról/rosszabbat másról?” vetélkedőn elinduló

p

p Dugásból a Nőt, zanzából a Regényt, képeslapról az országot véli jól ismerni

p

p A hamar tönkre menő „keresztény” kereskedő azt kérdi: mennyit ér ez Önnek?

p

p Árusított lakóháza forgalmi érték-becslését a szegény/maffiás vevőre bízó

p

p A veszett róka szelídségét új paradicsom előjelének vevő, a vadat simogató

p

p Élet-halál ura: végsőkig kiélvezve öldös őt zavaró, bosszantó hangyát, lepkét

p

p Nem ismerte meg a természetet, s elhitte: vannak eleve káros állatok, rovarok

p

p A válságban megrogyó, kapituláló, a – jobb! - folytatás esélyét nem kereső, látó

p

p A lassan, de biztosan megfőzött béka: akkor ugrana ki, amikor már régen késő

p

p Imád idegen szavakat használni, de feleslegesen/károsan: pl. sosem jó helyen

p

p Inkább ketté is szakítja/megöli édes gyermekét. csak ő nehogy másé lehessen

p

p Mindenre van „jó” indoka: iszik, mert bánatos - miért bánatos: mert iszik

p

p Az ifjúkori álmaitól egyre messzebb távolodó, arányosan egyre többet piáló

p

p Akár rémhírt terjeszt, csakhogy a középpontba kerüljön: szereplési viszketeg

p

p Tudatalatti, nem felfedett-kúrált szexundor miatt migrénes, elhízik, csúful stb.

p

p Ha, még magának se bevallva nem szeretne anya lenni, még melle se nő meg

p

p Szép fiatal volt, csúnya öreg lett: a szellemisége-lelkülete reinkarnálódott

p

p Hiszi, hogy az ő Szorgalma a jólétének a szükséges és elégséges feltétele is

p

p Ő minden javát csak magának köszönheti (igaz, akkor viszont így a baját is…)

p

p Hitelt érdemlően bizonyít: nincs priusza: gyerekcsínytelen „áldott, jó gyerek”

p

p Ő ugyan egy a húst hússal evő falánk, de a hóhérmunkát mással végeztető

p

p Kényszerből/tévedésből űzött szakmájának nem a mestere, így a hóhérja

p

p Életmegoldó, emlékezet-garantáló hősi halált kereső önkéntes balek katona

p

p Legfőbb/egyetlen örömforrása önmagának a leleményes testi-lelki kínzása

p

p Annyit szenvedett a szadista szülőktől, hogy ezt mazochizmusa ellensúlyozza

p

p Absztinens, szexuális ön-megtartoztató: ez csak elég az üdvösséghez, ugye?

p

p Olyan hedonista, élvhajhász a világ: neki gyanús, ha valamiben élvezetet lel

p

p A masszív lakóházát ugyan homokra, de a szép légvárat már a sziklára építő

p

p A nevető harmadikat örök testvér-rivalizálással, lelki hadviseléssel szolgáló

p

p A magát örök kárhozatban kínlódásra ítélő: élettársában már csak hibáit látó

p

p A javíthatatlan önáltató: ha máshova/másnak született volna, boldog lenne

p

p Meg van róla győződve: ő egy elcserélt királyi gyerek, ezért itt Élet-képtelen

p

p Az elhamarkodott házassága miatt holtáig felemás igában nyögdécselő, síró

p

p Holtáig az idegen, kínosan lebutított közös konyhanyelvet törő vegyesházas

p x

*

Szabó Lőrinc:

Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,

hogy egy-egy rossz óra alatt

mi minden megfordul fejemben,

mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,

bűnökre – mennyi tévedés! –

majdnem revolvert ad kezembe

a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:

ilyen voltam, hát mit tegyek?

Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,

amit most már vállalni kell,

azzal vezekeltet a rosszért,

hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:

szeretni, ami emberi –

piszkosságaimból tanultam

másoknak megbocsátani.

1933

*

p Az önmagát hol pótolhatatlan, hol meg abszolút felesleges létezőnek tartó

p

p A leszbikusságát szégyellő/vele melldöngetőn büszkélkedő (de nem kúráló)

p

p Önként választott krónikus lelki hiánybetegségeit fenntartó, sőt halmozó

p

p A labirintus örök bolyongója – nincs rálátó létrája, nincs Ariadné fonala

p

p A végleg kutyába lemenő és minden falatért pitiző láncra-vert szájkosaras

p

p Minden gonoszt eltűrő – mert úgymond még rosszabb jön, ha nem így tenne

p

p Ifjú és felnőttkorú magát kitomboló – majd öregen megtérő, s így üdvözülő

p

p Időzített bombán csücsülő - de ő nem is tud róla, egy csöppet sem izgatja

p

p Azt hiszi, hogy akár a végtelenségig feszítheti a húrt, mert az nem pattan el

p

p A szőnyeg alá söpöri a szemetet, ami addig púposodik, hogy ő elbukik rajta

p

p Addig halogatja-halmozza a teendőit, míg azok cunamiként elsöpörik/temetik

p

p A minden igazságtalanságot megszokó, és a rabságban is bőven szaporodó

p

p Ahova lép, ott már se fű, se írmag se terem többé/elefánt a porcelánboltban

p

p Időérzéketlen: már kötni, sőt menni kéne, de még keresi a rumliban a gatyáját

p

p A házából vendégutáló és idegenfóbiás önvédelemből bunkert/börtönt építő

p

p A munkahelyén hajlongó és alázatoskodó, de otthon már ő a parancsuralkodó

p

p Az idegen tollakkal ékeskedő és aki azután előbb-utóbb éktelenül blamálódó

p

p Szeme fényét egy idegenre, kontraszelektált, pártállam-vezérelt tanítóra bízó

p

p Félmegoldással huzamosan, sőt egy teljes életen át beérő: ló helyett szamár

p

p A nászéjszakáját - pénzért-dicsekvésből - indiszkréten a világhálóra kitevő

p

p Ördöghívő: a tiltott gyümölcs neki rövid élete fogytáig jobb ízű az isteni éteknél

p

p Minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincse/hurka (és: mocsár/örvény)

p

p Az önelengedés, segélykiáltás helyett az örvényben, az iszapban rúg-kapálózó

p

p A szorgalmával kipótolgatná a hiányzó alapadottságokat – reménytelen eset!?

p

p A tehetsége a felfedezés, gondozás, használat, képzés híján elsatnyul, elenyész

p

p Hétnyelven beszél ugyan, de egyik sem édes anyanyelve, és mind csak verbális

p

p Sorozatban hazudik ugyan, de azt jól be tudja bizonyítani, hogy ez miért rossz

p

p A hazát érdekből csereberélő, majd azóta is „szívátültetésre” – hiába - váró

p

p Házastársával kísérletező: havonta új modellel újra próba alá veti a nagy őt

p

p A hamis teljességre vágyó: egyszerre férfi és nő is lenni! Így egyik sem lesz…

p

p Jobb ügyhöz méltó buzgalom, erőpazarlás: mindig jónak látszani akaró hiú

p

p Ő nagyon járatlan a szellemvilágban, és így könnyen szaván fogja az ördög

p

p Kitartó imádkozó: érdemeit ismerjék el - megkaja, ami jár neki: az akasztófát

p

p Szóval és tettel istenkáromoló, mert ő ennél sokkal jobb sorsot érdemelne

p

p Mindent, de mindent akaró: egyre koncentrálni, és perifériát is élesen látni

p

p Istenkáromló, ha az önként választott egyoldalú testhelyzete izomsorvasztó

p

p Ő az az „ateista”, akinek a babonás hiszékenysége minden szélhámost bevonz

p

p A technikától vallási erővel irtózó: még az egyszerű gépeket sem használó

p

p Előbb a teherbeeséstől rettegve védekezik, majd meg a „meddősége” gyötri

p

p Egy hirtelen fellángolással egy pillanat alatt készítené el a napi főtt ételét

p

p Az első hetero kudarca után átevez az először sikerélményes homo vizekre

p

p A sok lúd disznót győzhetne, de ő egyedül akar hősködni, és bizton rajtaveszt

p

p A halotti ruhájára jó-előre rejtett nagy zsebeket varró s azokat teletömködő

p

p Minden elvet elvető, az egész emberiséget, de legfőként önmagát megvető

p

p Ősbizalma infantilis: a hamiskártyásokkal „nyitott lapokkal” pénzre játszó

p

p Sorsdöntő választás: hamis alternatíva elé állítva hagyja magát manipulálni

p

p A Nagybeteg szerepét, csak előnyét látva hamar és élethosszan kisajátító

p

p A jobbmódút pumpoló, önsajnáltatásban, önsorsrontásban jó szegény rokon

p

p A szegény rokont letagadó, meg sem ismerő, de a gazdagodóhoz törleszkedő

p

p A Facebook/Google „barátja” többet és igazabbat tud róla, mint ő saját magáról

p

p A fájdalmas, de tisztító-gyógyító bűnvallás helyett buzgó ön-szerecsenmosdató

p

p Dühét a berendezési/emléktárgy-rongálásokon keresztül levezető: a vandál

p

p A halálban átkot, büntetést, botrányt stb. és nem egy serkentő ösztönzőt látó

p

p Halandósága miatt sopánkodó, s ezért a Teremtőt átkozó naphosszat unatkozó

p

p A tengert szeretné, bármi áron/drágán látni, de a tócsában nem gyönyörködik

p

p Hajótörést szenvedő magára utalt lakótelepi segélyezett: hamar éhen is halna

p

p Felismerve, elfogadva és akarva a sorsa repítené - így meg csak vonszolja őt

p

p Ha egyszer ő – teátrálisan - „megtért”, akkor be van oltva a kísértések ellen…

p

p Ha -szerinte – ő ma bal lábbal kel fel, akkor aznap semmi dologba nem kezd

p

p Gyűlöli a legkisebb bizonytalanságot is – megoldás: kápéért piacon vett csók

p x

*

REMÉNYIK SÁNDOR

Ha számbavetted...

Ha számbavetted mind a vétkeid

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot!

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,

Mert végtelen a vétkeinknek száma

S talán nem az a legölőbb csapás,

Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán

S tán az se, mit suttogva, hátmögött

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,

Mely indult jóakarat ösvenyén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni - véltük - nincs miért,

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped

Egy szónkért, mely meg tudná váltani,

S virágoskertből sivataggá lesz,

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -

És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid,

Szemed ha metszőn önmagadba látott:

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot.

*

p.s.:

Plusz vagy mínusz végtelen itt/most a tét

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese. példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!