Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országa és/vagy földi-égi poklok

Életminőség-vizsgálódások: tipikus példatár

Eugéniusz:

A balgaság korholása II.

Ön- és emberismeret/szeretet:

vétkes, sőt bűnös hibák és hiányok -

az ön- és társsors rontások igazmondó tükre

*

Móricz Zsigmond

KIS MALAC

MEG A FARKASOK

Van egy erdő, erdőháton,
Benne tisztás az irtáson,
Hóba rakva rajta kis ház,
Kis malac itt telel tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,
Bükkfa lángja pitteg-pattog,
Fazékban tíz rityeg-rotyog,
Ajtón farkas kipeg-kopog.

- Hej kis malac, dideregve
Kunyorálok, hogy eressz be.
- Bizony nem én, mert megeszel!
- Rólam ilyet fel hogy teszel?

Csak kunyorál, csak igérget:
- Csak egy lábom engedd kérlek.
- Jó! - gondolja a kis malac, -
Megbánod ha kinn nem maradsz.

Zsákot kerít, vizet forral,
S ajtóhoz áll hamis orral.
- Hát ha épp az a vágyásod,
Dugd be egyik hátsó lábod.

Farkas-barkas örül nagyon,
- Jaj, bent be jó meleg vagyon.
Ereszd be még csak egy lábom.
Szól a malac: "No nem bánom."

- Én két lábom, boldog részem,
Örülj, vigadj, jól vagy, érzem.
Első lábom, jaj a hóban...
Szól a malac: "Dugd be sorban."

- Három lábom ha be hagyod,
Negyedik mért szenved fagyot?
- Jól van, dugd be mind a négyet,
(Zsákba faroltatlak téged.)

- Óh négy lábam úrrá lettél,
Óh én fejem kinn rekedtél!
Jóért jót várj kicsi malac,
Meglásd mi lesz, hogyha behagysz.

- Jó, gyere be, gyer' a házba,
Gyer' a házba, gyer' a zsákba!...
Zsákba buvót be is köti,
Forró vizzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon,
Hadd hüsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
Ki végre ki-rágja magát.

Kopasz farkas világgá ment,
Nem mond a dologra Áment.
Fut, fárad és verbuvál,
Sereggel jön vissza már.

Mint az árviz, jön a falka,
Kopasz vezér szóval tartja.
A kis malac hej látja már,
- A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad,
Farkas falka a fa alatt;
Hogy vegyék le, hegyin-hátán,
Kapaszkodnak egymás vállán.

Száz farkasnak egy a híjja,
Lent a kopasz alig birja;
Bár az ina majd megszakad,
Kis malactól távol marad.

A kis malac hőköl, haj-haj,
Mi lesz vele, itt van a baj.
Csak lekiált hát a gaznak:
- Forró vizet a kopasznak!

No a kopasz holtra vált,
Ugy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
A sok farkas leszakadt.

Nyaka törött, mind a hánynak,
Malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt',
Ma is él, ha meg nem halt.

*

p Emberhez méltatlanul önkéntes, feltétlen engedelmes Cég-rabszolga

p

p A – maffia. – Főnök parancsa mindent felülír: „háborúban” ölni is kész

p

p Engesztelhetetlen gyűlölködő, rosszat kívánó: benne is gyűlik az „ölet”

p

p Engedi, sőt javasolja: ellensége választ csataidőt-helyet, fegyvernemet

p

p Tűri, engedi az öreg szakiknak elvenni tőle a hályogkovács bátorságát

p

p Emberszabású otthona elvarázsolt kastély, kísértetház, kripta stb. lesz

p

p Élvezi a tűz melegét, de háborog, toporzékol: a füstje ne csípje szemét!

p

p Már rég kihűlt szerelmet-barátságot jobb híján újra és újra felmelegítő

p

p Egy kis sziruppal bármit, a keserű pirulát, de még a békát is lenyelő

p

p Lassan főzik, mint a békát, s mire észbe kapna, már meg is főtt: hulla

p

p Amit se lenyelni, se kiköpni nem tud: megakad a torkán, meg is fullad

p

p Egy kis baj elől fejvesztve menekülve egy sokkal nagyobba rohan bele

p

p Egy kis jó helyett rosszabból-rosszból vesz, eszik, tesz sokkal többet

p

p Jó ideig minden ösztönöst csak elfojt, majd óriásit robban: detonáció

p

p Előre iszik a medve bőrére – ez az elbizakodottság okozza a vesztét

p

p Aki egy rókáról több bőrt nyúzna le, aki a múltjából élne meg ma is

p

p Minden „társasjáték” zéró kimenetelű verseny: más rovására nyerne

p

p Szerinte minden „rivalizálás” ördögtől van: a konstruktív versengés is!

p

p Bűntudatos, hazaáruló gazdasági emigráns: ő csak azért se jön haza

p

p Eltilt/elzár önmagától/lefitymál magyar népdalt, népmesét, néptáncot

p

p Elszúrja a ritka, sőt egyszeri alkalmat: a jótündér három kívánságát

p

p Első házát még az ellenségnek építi, mégis örökre beköltözik oda

p

p Előre aláír egy biankó falhatalmazást - a szerelme, pártja majd kitölti

p

p Előbb tanulna gyökvonást stb., mint elemi összeadást: a matek-feladó

p

p A rossz tanárok miatt magát az írást, olvasást, számolást is megutáló

p

p A mimóza Rézbányai Győző: már alig várja: valamin megsértődhessen

p

p Kórósan túl felértékeli magát mindenre, majd meg károsan le semmire

p

p Impotenssé teszi frigid játszmával férjét, s ezt szerte-széjjel is kürtöli

p

p Előbb csak az orrát nem törli meg, később meg már a fenekét se ki

p

p Előbb egy élő embert bálványoz, majd, meg csalódva a sárba tapos be

p

p Az égig magasztal, felemel, majd meg leránt, hogy jó nagyot ess pofára

p

p Az ádáz ellenségétől kér tanácsot, hogy minő taktikát kövessen ellene

p

p A fehér abrosznál tárgyalna Nyúl Béla a rókák nyúlvédő tagozatával

p

p Egy szúnyogcsípéstől is jajveszékelő - olyan kicsi a fájdalomtűrése

p

p Minden fájdalom nélkül gyógyulna - sőt: elég neki a tünet csillapítása

p

p Majd egyedül ő fogja piramisjátékban triplázni családi vész-tartalékát

p

p Egy pohár tea melegítéséhez kivág/felgyújt, eltüzel egy kisebb erdőt

p

p Nagy ember/guru, szent könyv, ill. „izmus”: örök hűséget esküszik

p

p Hamar azonosul az őt túszul ejtő terroristák, hódítók ordas eszméivel

p

p Egy nap/hét dolce vita a lopott pénzből, majd a vízözön: megy a dutyiba

p

p A manipulált kínálatot reálisnak elfogadó: el is hiszi, hogy ő választott

p

p Élettársa mindene is legyen: barát, pap, tanár, kollega, játék/sporttárs

p

p Életkedv-hiánybetegsége terapeutája: drága kókler motivációs tréner

p

p A holt ponton veszteglő, azt egyenessé, sőt tovább: holt térré kibővítő

p

p A kezdeti nehézségeken végleg elakadó, a sohasem át és bele lendülő

p

p Nekifutás, s így életlendület híján ugornál át életveszélyes szakadékot

p

p Társak, párok közé éket verő, azt szakadékká is tágító/ezt elszenvedő

p

p A góllövés titkos-holtbiztos receptjét éjt nappallá téve hiába kutató

p

p Egyszerre akar szűz is maradni, de egyben élesben férfival is hálni

p

p Egyszeri döntésnek hiszi: megtért - mindörökre elaltatta az ördögét

p

p Az a cinikus, aki mindennek ellen tud állni, csak a kísértésnek nem

p

p Egyszer csap világra szóló lakodalmat/nászutat, amitől holtig koldul

p

p Egy török nőt „fog”, aki nem ereszti, sőt még mellé jön három újabb…

p

p Ha van temérdek pénze, az eredetinél jobb műlábakra cseréli övéit

p

p Elvből nem alkalmazhat erőszakot: meghunyászkodik, bármit elvisel

p

p Akkor – nagyon - hisz Istenben, ha Ő épp felvitte, és így jól megy dolga

p

p Akkor csodálja meg először a lábát, amikor már akár amputálhatják

p

p Még csak akasztott ember – kinek talpa alatt fütyül a szél - nem volt

p

p Addig nyomozza olyan elszántan az igazságot, míg őrá jó fényt vet

p

p Addig ő Jézus legjobb barátja, amíg Őt el nem ítélik, és meg nem ölik

p

p Csak addig udvarol, bókol, kedveskedik, míg elejti a „prédanőstényt”

p

p A mézeshét keserűsége nem zavarja/józanítja ki: még 4o évig ízlelgeti

*

KECSKÉÉK

ÉS A FARKAS

Domboldalon kicsi ház,
Ott lakik a kecske,
Felesége otthon várja,
Vele van a két gidája.
Hanem közel a berek,
Hol a farkas tekereg!...

- Jaj de kár, - szól kecske néni, -
Énnekem is el kell menni.
Vigyázzatok jó fiaim
Ha nem leszek itthon,
Erre jár a gonosz farkas,
Be ne jöjjön titkon.

A két gida megigéri
S igy folytatja kecske néni.

- Az ajtót jól bezárjátok,
Senkinek ki ne nyissátok.
Nézd csak fehér az én lábam,
Majd én ezt bedugom,
Hogyha megint hazajövök,
Nektek a kulcslyukon.

Megérti a két kis gida
S igy folytatja kecske mama:

- Ha valaki dörömbözne,
Kiáltsátok, hogy: nem jössz be!
De ha édes anyánk vagy,
Dugd be a fehér lábad!
Ha bedugom kinyitjátok,
Nem jut be farkas hozzátok!

A gidák igérik roppant,
Kecske anyó vigan toppant.
De most jön a farkas s fülel,
A kulcslyukon hosszu fűllel!

- Megismertek, ha szólok is,
Édes nektek a hangom is!
Ezt mondom én majd odakinn:
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam vajjal,
Eresszetek be fiaim!

Megöleli két gidáját,
Megcsókolja szemét, száját,
Farkas koma elsompolyog
És a bokorban mosolyog!
Kecske néni eltávozik
És egy cseppet sem aggódik!

Jön mindjárt a farkas koma,
Vastag hangon ezt morogja:

- Anyátok vagyok idekinn,
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam vajjal,
Eresszetek be fiaim!

A két gida csodálkozik,
Ezt a hangot nem ismerik!
- Ha a mi jó anyánk vagy,
Dugd bé a fehér lábad!...
Juj fekete, farkas vagy!
Nem a mi jó anyánk vagy!

Hű! a farkas ámul-bámul,
Az ajtóról rögtön tágul.
Most már ugyan mihez fogjon,
Hogy a gidákon kifogjon!

Elsiet a szemétdombra,
Ráakad egy fehér rongyra.
Abba csavarja a lábát,
Hogy rászedje két gidácskát!
Ujra zörget a kis házba,
És rákezd a mondókára:

- Itt van anyátok idekinn,
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam vajjal,
Eresszetek be fiaim!
- Ha a mi jó anyánk vagy,
Dugd bé a fehér lábad!

Farkas koma be is dugja,
A két gida megbámulja.
Mit tegyenek, hiszen fehér,
Az ő eszük nem messze ér!

Kinyitják neki az ajtót,
Benn a farkas gonosz fattya,
Mindakettőt hamm bekapja
És azt mondja: Ej de jó vót!

Magára zárja a házat,
Ugy vackol magának ágyat.
És kényelmesen elhasal,
A kémény alatt nagy hassal!

Jön a kecske anyó végre,
Zörget az ajtón igy kérve:
- Anyuskátok van idekinn,
Tele van a tőgyem tejjel,
Tele van a szarvam vajjal,
Eresszetek be fiaim!

Hát mormog-dörmög az ordas,
Csalogat a gonosz farkas:
- Ha a mi jó anyánk vagy,
Dugd bé a fehér lábad!

Kecske néni megijed,
Hát odabent mi lehet!
Meglátja a kulcslyukon,
Farkas fekszik a suton.
Friss eszével egyet gondol:
- No farkas te csak dorombolj!
Jó helyen vagy kémény alatt!
Evvel a tetőre szaladt
S két gidától dagadt hasra,
Le is ugrott a farkasra.

Az ordasnak megesett,
Hogy a kecske ráesett.
Abb' a percbe kipukkant,
Két kis gida kipottyant.
A kis bohók kigurultak,
Azt se tudták, hogy hol voltak.
Azt hitték, hogy most ébredtek,
Ásitoztak és szepegtek:
- Anyukám még ne kőts fel,
Ugy aludtam, mint a tej!

De bezzeg anyjok örül,
S jár a két fia körül!
Hogy volt, mi volt, nincs-e baj?
Egy karcolás sincs, sebaj!
Apjuk is jön, kecske bátya,
A kipukkant farkast látja.
Elmondják, hogy-mint ese?
Kacajnak nincs vége se,
Igy végződik a mese.

*

A TÖRÖK

ÉS A TEHENEK

Volt egy török, Mehemed,
Sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed,
Milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed,
Lát egy csomó tehenet.

"Én vagyok a Mehemed!"
"Mi vagyunk a tehenek!"

Csudálkozik Mehemed,
Ilyenek a tehenek?

Számlálgatja Mehemed,
Hányfélék a tehenek.

Meg is számol Mehemed,
Háromféle tehenet.

Fehéret, feketét, tarkát,
(Mesemondó bácsi tapsol és ijesztve kiált)
Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrugták a tehenek.

*

p Csak addig nős, amíg a nászút/mézeshét tart, majd mással újrakezdi…

p

p Csak a vita kedvéért vitázó: ha győz, igazat kap, átáll, máris újra kezdi

p

p Csak a lebukás szégyenétől félve tart be a (vallás)erkölcsi normákat

p

p Öngőgjében fuldokoló, a teremtményi alázat kóros hiányától szenvedő

p

p Gyereket csak azért szül, hogy az eltartsa, vagy hamar a sírba vigye őt

p

p A gyerekét egyedül nevelő „hős anya” szerepébe manőverezi magát

p

p Nem választ magának izgalmas élethivatást, mert az szegényesélyes

p

p Csipetnyi civil kurázsija sincs már: így nélküle/ellene döntenek róla

p

p Közéleti aktivista: nem is vágyik/nincs hova haza menni/otthon lenni

p

p Hűséges marad, de csak mert retteg a lebukás megszégyenülésétől

p

p Nem, vagy rosszul keresi a játék örömét, a másét viszont el-elveszi

p

p Kerüli a társasjátékokat: attól tart, hogy – önfeledten - kiadná magát

p

p Azért él, hogy a szerencsével játsszon, de az élete maga nem játékos

p

p Az ünnep közeledtével pánikba eső/csak a megúszására gondoló

p

p Az egyoldalú kapcsolat miatt pont a segítőjére hálátlanul haragvó

p

p Rendelt keskeny ösvény helyett a széles úton a szakadékba masírozó

p

p Alattomban él a kis erejével: hisz ártani-rontani még a gyenge is tud

p

p Alacsony tűrésküszöbű: egy piaci légy is kihozza a béketűréséből

p

p Úgy vajúdik, mint a hegyek - végül köznevetségre kisegér születik

p

p Tíz ártatlant is megbánt célzásaival, csakhogy az egy bűnöst eltalálja

p

p Bele se érez/gondol a társa gondoskodásába, nem is méltányolhatja

p

p Ajtófélfa ember, aki sehol sincs se bent, se kint - mindig a küszöbön

p

p Ágyúval lő a verébre romba döntve az öreg diófát, de a lakóházat is

p

p Fiatalon senki sem méltó hozzá, öregedve meg már akárki is jó lenne

p

p Addig-addig válogat, míg végleg hoppon marad (szingli néven vénlány)

p

p Addig-addig piszkálódik, kötekedik, míg ki nem húzza a gyufát

p

p Addig zaklat térítgetésével mást, míg az a pokolba nem kívánja

p

p Addig nem segít másnak, amíg az illető nem tér át az ő üdvözítő hitére

p

p A szülői felelősségtől menekülve magát örök időkre sterilizáltató

p

p Csak a rossz-szomszédi viszonyokat gondozza-ápolja: olaj a tűzre

p

p Közönyét a pártatlan, semleges, magánélet-tisztelő álruhába öltöztető

p

p Nem vall színt addig, míg nem tudni biztosan, hogy ki lesz a győztes

p

p Addig (vagyis soha) nem ül le olvasni, míg lakása nincs teljesen „kész”

p

p Egyensúlya az átlag: egy napig élvhajhász, másnap aszkéta/mazochista

p

p Addig kíméli-menti magát: újszerű állapotban rohad, porlik el a földben

p

p A testi halhatatlanság titkát keresi míg csak végleg lepereg üres élete

p

p A bűnét titkon addig bagatellizáló, míg majd a sorsa nyíltan dramatizálja

p

p A szükségállapotban igen hasznosat még utána is károsan életben tartó

p

p Aki nem pont úgy él, mint ő, azt neki kötelessége a maga képére formálni

p

p A szeretni vélt utódaira csak a rejtegetett sötét múltja csontvázait hagyó

p

p A szájából segget csináló, és így szavainak a hitelét akár végleg elveszítő

p

p Ígér fűt-fát, be is söpöri a hálát, majd szégyell az emberek szeme elé kerülni

p

p Folyton mentségeket keres, s találni vél: miért is nem tett meg valamit

p

p Gittegyleti fontoskodó, miközben megint éppen nincsen legény a gáton

p

p Ő gondolkodik is, és beszél is, „csak” – sajna - bűn rossz sorrendben

p

p Gondterhelt ő, mert minden nap kelni, öltözni-vetkezni kell (Hídavatás)

p

p Értetlen: hát a szép magyar nyelvet rajtunk kívül tényleg nem érti senki!

p

p Türelmetlen agresszív vadmalac/birkatürelmes: hátából szíj hasítható

p

p Távoli népek életformáit a turisztikai/hivatalos reklámfilmből „ismerő”

p

p A reform-kommunistákban csalódva a reform-fasisztákhoz átpártoló…

p

p Csak kisujját nyújtja az ördögnek, mint aki csak a konnektorba dugja

p

p Csakis a hízelgő „barát” értékelését hallgatja és veszi halál komolyan

p

p Egyik fülén be, másikon ki: öregeket csak illemből hallgató, nem tanuló

p

p Gordiuszi csomókat bogozgat a megőrülésig, pedig egyszerűen átvághatná

p

p Gumival, szíjjal, hózentrágerrel is a nadrágját be/túlbiztosító önleleplező

p

p Egyszer egy nagyon nagyot segítő, de a sok apró figyelmességet mulasztó

p

p Még nagy ünnepeken sem tesz kivételt, még akkor nem enged meg többet

p

p Fizetésnapokon dorbézol, gavallér - utána meg egy hónapos koplalás jön

p

p Finnyásan válogat a házi ételből is, de a szellemi mérget, moslékot zabálja

p

p Piti nyereségért is izgul, rohangál, tülekedik: a lelki nyugalma veszik el

*

A KÓRÓ

ÉS A KIS MADÁR

Csip, csip, csip,
Csip, csirip,
Kóróra száll
A kis madár:
Ringass, rengess,
Azért szálltam rád.
- Bizony nem én senki madarát!
S kevély kóró nem ringatta
Isten madarát.

El is röpül a kis madár,
Kényes kecskét előtalál.
- Kedves kecském rágd a kórót.
- Rágtam mikor jó kedvem vót.
Kényes kecske kórót nem rág,
Kevély kóró nem ringatja
Isten madarát.

Repül, repül a kis madár,
Futó farkast előtalál.
- Futó farkas fald fel kecskét.
- Faltam én már elegecskét.
Egyet sem lép kecske enni,
Kényes kecske kórót nem rág,
Kevély kóró nem ringatja
Isten madarát.

Tovább, tovább a kis madár,
Erdő-berdőt előtalál.
- Kergesd farkast a kedvemér!
- Kergesse az ördögszekér!...
Erdő nem megy farkas verni,
Farkas nem lép kecske enni,
Kényes kecske kórót nem rág,
Kevély kóró nem ringatja
Isten madarát.

Száll, tovaszáll a kis madár,
Parázstüzet előtalál.
- Tűz égesd meg erdő fáját!
- Égesse meg maga magát!...
Tűz nem siet erdőt égni,
Erdő nem megy farkas verni,
Farkas nem lép kecske enni,
Kényes kecske kórót nem rág,
Kevély kóró nem ringatja
Isten madarát.

Siet tovább a kis madár,
Özönvizet előtalál.
- Oltsd el tüzet jó vízözön!
- Van is nekem ahhoz közöm!...
Víz nem szalad tűz oltani,
Tűz nem siet erdőt égni,
Erdő nem megy farkas verni,
Farkas nem lép kecske enni,
Kényes kecske kórót nem rág,
Kevély kóró nem ringatja
Isten madarát.

Haraggal száll a kis madár,
Bömböm bikát előtalál.
- Bömböm bikám idd ki vizet!
- Nem én, ha száz pengőt fizet!...
Bika nem ront vizet inni,
Víz nem szalad tűz oltani,
Tűz nem siet erdőt égni,
Erdő nem megy farkas verni,
Farkas nem lép kecske enni,
Kényes kecske kórót nem rág,
Kevély kóró nem ringatja
Isten madarát.

Dühvel süvölt a kis madár,
Furkós fütyköst előtalál.
- Furkós fütykös üsd a bikát!
- Üsse guta a rossz fiát!...
Furkó nem zúg bika ütni,
Bika nem ront vizet inni,
Víz nem szalad tűz oltani,
Tűz nem siet erdőt égni,
Erdő nem megy farkas verni,
Farkas nem lép kecske enni,
Kényes kecske kórót nem rág,
Kevély kóró nem ringatja
Isten madarát.

Csüggedve száll a kis madár,
Fúróférget előtalál.
- Féreg, furkót furd ki nekem!
- Furja ki a veszedelem!...
Féreg nem fut furkót fúrni,
Furkó nem zúg bika ütni,
Bika nem ront vizet inni,
Víz nem szalad tűz oltani,
Tűz nem siet erdőt égni,
Erdő nem megy farkas verni,
Farkas nem lép kecske enni,
Kényes kecske kórót nem rág,
Kevély kóró nem ringatja
Isten madarát.

Földre fárad szegény madár,
A kis kakas reá talál.
- Jaj kis kakas kapd fel férget!...
- Felkapom én szivem érted!!!
Csak egyet lép, férget kapni:
S féreg megy a furkót fúrni,
Furkó siet bika ütni,
Bika szalad vizet inni,
Víz is rohan tűz oltani,
Tűz is vágtat, erdőt égni,
Erdő zúdúl farkas verni,
Farkas ugrik kecske enni,
Kényes kecske kórót rágja,
Kevély kóró bezzeg kéri:
- Gyere ide ringatózni
Isten madárkája.

*

p.s.:

Plusz vagy mínusz végtelen itt/most a tét

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese. példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!