Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódások

Hivatások, árulások és pokoljárások – II.

A fejétől-szívétől ficánkol vagy bűzlik a hal

A legszebb hivatások/a leghitványabb mesterségek

Arany János

Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

*

p Talán sose derül ki: ő egy tehetségtelen, vagy tényleg titkosan feketelistázott?

p

p Találja el, melyik beteg igényli a teljes igazságot és ki inkább a kegyes hazugságot

p

p Tágítja a látóköröd: leveteti a szemellenzőidet és kúrálja az üzemi vakságod

p

p Tábornokként neki kell döntenie, hogy mely csapatokat küldi a biztos halálba

p

p Tábori lelkészként hasonul az alkoholista tisztekhez (Svejk, a derék katona)

p

p Szülőként-tanárként sem szabotálja a kínos-kényes szexuális felvilágosítást

p

p Szülői értekezleten kritikusan szólalni fel, s ne a gyerekén verjék el a port...!?

p

p Szülőföldje javát akarva, igazához ragaszkodva lesz „a nép ellensége” (Ibsen)

p

p Szülőanyja-apja volt a műnek, de annyit „adaptálták”, hogy már nem ismer rá

p

p Szülei már, munkája még nem tudja eltartani: koldusdiákként nyomorog

p

p Koldusdiákként megkísérti a raszkolnyikovi út, ill. a testi-lelki prostitúció

p

p Szükséghelyzetben adja a kábítószert, de nem engedi, hogy rá is szokjál…

p

p Szükség esetén csak a törvényen kívüli Robin Hood küzd az igaz rendért

p

p Szökőévenként mint álruhás herceg vegyülök el egy órácskára a nép közé

p

p Szögekre fekvő, parázson járó fakír – de az ellentmondást nem viseli el

p

p Jobb híján, érvek helyett simán leantiszemitázza a – gój - szakmai bírálókat

p

p Az általa írt értelmező szótárban az „áldozathozatal” szinonimája a „hülyeség”

p

p Szórekedésben vagy szófosásban szenved ő, de még csak nem is tud róla

p

p Szonettjeit ívre, kilóra mérik, netán hentes-zsírpapír lesz (A méla Tempefői)

p

p Szomszéd népeink irodalmát közvetítve segíti a kiengesztelődést, barátkozást

p

p Szolidaritást vállaló: üldözött-feketelistázott elvtárssal is, de az ellenféllel is

p

p Szólási, publikálási engedély kérésével legitimálja a rossz játékszabályokat

p

p Szociális antropológusként akaratlanul is gyarmatosítóknak adogat tippeket

p

p Szó szerint értelmezéssel próbálja lejáratni a mese, a mítosz képes beszédét

p

p Szinte lehetetlen feladat, de mégis zsarolhatatlannak kell lenni/maradni

p

p Szinonima-szótárában a magyar annyi, mint vacak, avítt, életképtelen stb.

p

p Színházterápiát - fellépést - szervez fogyatékosokkal, börtönbe zártakkal…!

p

p Tehetetlenül kell ismét végig néznie: a keze között hal meg kisgyerek betege

p

p Színészi képességeit szimulálásra, szélhámosságra, bűnözésre használó

p

p Szimulálják neked az éles helyzeteket, hogy tét nélkül begyakorolhassad

p

p Szimpatizál a jó ügyek mozgalmával, de csak – maga előtt is – nagy titokban

p

p Szidja a rendszert, és közben önmagát kárhoztatja a teljes tétlenségre

p

p Az ún. szexuális „forradalom” ideológusa, nyitott házasság propagáló

p

p Hivalkodó szex forradalmár, aki a kommunában a paráznaságával tüntet

p

p Az a szakbarbár, akinek még saját szakmájáról sincs áttekintése, nemhogy…

p

p Szexológiai tanácsadása végeredménye: irtózás a szerelmi/házasélettől

p

p Szétosztja a királyi kincseit, de neki viszont alamizsnáért kell koldulnia

p

p Szerzetesi alázattal és odaszánással éjt nappallá téve másolja saját magát

p

p Szervezi, propagálja, képviseli az anonim alkoholisták önsegítő csoportját

p

p Szertelenül megmámorosodni - a korlátlan szellemi élvezetekre toborzó

p

p Példát ad, választani kell: ő inkább nagy alkotó lesz, mintsem boldog ember

p

p Úgy tudja-tanítja: Platón is kb. olyan elavult, amilyenek pl. a kőhajító gépek

p

p Ő Zsidó - a magyar keresztény eleve alkalmatlan tudományos pályára

p

p Szerinte, nem viccel, a pokolban jobb társaság jön össze, mint a mennyben

p

p Szeretné Platónt barátként őrizni, de a feketét akkor sem mondja fehérnek

p

p Preferálja a zárt tárgyalást, a zártkörű vitát és a meghívásos pályázatot

p

p Szerep-repertoárt is bővítve új életdimenziókat tár fel az embertársai előtt

p

p Vezérszerepét magától, önként vállalta, ezért így bármikor ki is szállhat…!?

p

p Szerény: elismeri, hogy a Természet gyógyít - ő csak akadályokat hárít el

p

p Nagyjából tudja, hogy mit tud, de azt csak sejti, hogy mi mindent még nem

p

p Szerelmi bájitalt kever, hipnotizál, hogy akár szamarat ostromolj, s hódíts…

p

p Mélyrehatóan elemzi a magányos hősök filmjeit, bár nem róla mintázták

p

p Szép és a családra szabott házat tervez, de az újgazdag „kisisten” végez

p

p A Tervhivatalban paternalista vezető: ő jobban tudja, mi kell majd a népnek

p

p Ha kevés fogy a drága „gyógyszerből”, akkor megteremti rá a szükségletet

p

p Ahogy „A kölyök” c. Chaplin filmben: inasa betöri az ablakot, s ő jön üvegezni

p

p Szép lassan, viccesen hozzászoktat a korrupcióhoz, hogy ne is érezd a bűzét

p

p Nagy dolog: ő a repülés úttörője - de vajon ki kötne vele életbiztosítást…!?

p

p Szennylapja lélekméreg árujához a rákbeteg gyerekek szent ügyét kapcsoló

p

p Szentségtörés, szentségrombolás, blaszfémia – ő ebben jó, sőt világelső

*

Arany János

JÁNOS PAP ORSZÁGA

Büszke, harcos, kalandor nép

Volt a magyar nemzet,

Kétélű kard, mely ha moccant,

Jobbra-balra sebzett;

S jobbra-balra, merre fordult,

A fegyvernek éle,

Puszta lett a népes ország

És üvöltött rajta végig

Farkasok zenéje.

Kin a német, minthogy őrá

Járt a rud legjobban,

Megfélemlék, megbusúla,

Cselt szövött titokban:

Nem birván az oroszlánnal,

Annak vermet ása,

Takarónak a veremre,

Mint egyéb gazságra, jó lesz

Krisztus szent vallása.

"Ázsiának sáska-féle

Kóborló pogánya,

Isten a te lelkedet bár

Mind pokolra hányja!

Ne legyen az idvességben

Soha semmi részed:

Lelked üdvösségeért nem;

De saját bőrünk javáért

Megtéritünk téged."

Így beszélt a német papság

És a pénzbe markolt,

(A papok nagytorku zsákja

Már akkor is megvolt);

Bor, tulok lett a dulásig,

A pénzt nem kimélte,

Tudta, nem vész kárba semmi,

Húzni fogja firól-fira

Az uzsorát érte.

Lett is aztán dinom-dánom,

Keresztyén tivornya.

Hirdeté az istenígét

Papok bora, bornya.

Kocsma lett az istenháza,

Melyben ittak-ettek, -

S egy-két szentnek a nevét ha

Elgagyogták részeg fővel,

Mindent megfizettek.

Kiváltképen egy pap, neve

Iván, azaz János,

Többi közt legjobban értett

Ehhez a munkához.

Udvarán örökké tombolt

A lakzi, kaláka,

Hét mérföldre érzett a szag

S úgy hítták ezt a vidéket:

János pap országa.

Kedves ország volt ez a táj

Minden naplopónak,

Kasza-kapa-kerülőnek,

Éhen kóborlónak;

Kujtorgó ebek lakoztak

A jó sült szagával,

Kujtorgó magyar nép dőzsölt

- Ha tudott keresztet hányni -

Jánossal magával.

Sült ökör hevert szanaszét

János udvarában,

Két szarván boros csobányok,

Kés az oldalában.

Akinek tetszett, odament,

Az ökörből vágott,

S jót ivott rá a csobányból,

Nem is könnyen hagyta aztán

Ezt a jó országot.

Alig futott ennek híre

A népség között el,

Aki nem jött a szagára,

A hirére jött el,

Nem, hogy jól lakjék, hanem csak

Hogy valamit lásson, -

S addig nézte, addig nézte,

Hogy maga is megkivánta,

Kívül a palánkon.

S aki egyszer megkivánta,

Azt be is bocsáták,

Pogány fővel el nem hagyta

Többé a kalákát:

Megtaníták kulacs-szónál

A Krisztus hitére...

Vagy nem is a hitre, hanem

A vallást elundokító

Sok mindenfélére.

Első ága volt a hitnek

(Elmondom a nagyját):

Hogy minden termék tizedét

A papoknak adják,

Bort és búzát és baromfit,

Földeket is mellé

S faluszámra jobbágy-népet,

Aki a kövér pusztákat

Ingyen megmívelné.

Másik ága volt a hitnek,

Hogy: ne kapj a kincsen,

Mennyországban a gazdagnak

Semmi helye nincsen.

Ne rabold el a némettől,

Ami neki termett,

Sőt ha ingedet lehúzza,

Azt se bánd, mert Isten úgy ad

Lelkednek kegyelmet.

Harmadik volt: országodat

Pap kezére bízzad,

Ő ráér tanácsot adni,

Míg más ember izzad.

Ő mindent végez helyetted,

Kell-e több jó annál?

Bízd rá, ami gondba jőne;

Csak a pásztor legyen ébren,

Hadd aludjék a nyáj.

Negyedik hitágazatja:

Házasodjál össze,

Gyenge a magyar, ha minden

Nemzet nincsen közte;

Hozz lakót, minél többfélét,

Ültesd a nyakadra,

S béketüréssel fogadjad,

Ha tulajdon eszterhéjad

Alól kizaklatna.

Ötödik... mit én tudom mi?

Az is ilyenféle

Rágalom s káromkodás a

Megváltó nevére,

Melyeken a jó magyarság

Gyönyörűen épült:

Idegen kalandoroktól

Ki hagyá magát pusztítni

Csaknem mindenéből.

Legott a királyi székre

Német ember hágott,

Aki fogta, másnak adta

Titkon az országot.

S amiatt, hogy másnak adta

S a magyart megrontá,

Iszonyú belháborúban

Magyar a magyarnak vérét

Esztendőkig ontá.

Attól kezdve többször is volt

János pap országa.

Sült galamb, borral folyó ér

És ingyen-kaláka;

Melyekért a jó magyar nép

Mindenét od'adta,

S tett olyat részeg fejével

Hogy, mikor kijózanodott,

Százszor megsiratta.

Most is vannak, akik ilyen

Hizlalóba vágynak:

Lomhán a gyomornak élni

És élni az ágynak;

Kik előtt, a hashoz mérve,

A haza sem drága,

S midőn ez küzdésre készti,

Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el

János pap országa.

(1848)

*

p Szentnek gondolt, ill. annak kikiáltott ügyért akár az ördöggel is szövetkező

p

p Szenilis öreg, gerontokrata, aki összetéveszti a babérkoszorút a citrom-díjjal

p

p A „felelős” miniszter, aki maga nem sínyli meg nagy horderejű rossz döntését

p

p A kommunisták emberiség elleni bűneit elévültnek/semmisnek kinyilatkozó

p

p Szemrebbenés nélkül hazudik a betegnek úgymond csakis az ő érdekében

p

p Az ő diagnózis „igazsága” sokkoló: nem a gyógyulást, de a kimúlást segítő

p

p Szemérmetlenül nagy nyilvánosság előtt lelki maszturbálást végző/elkövető

p

p Személyre szóló tapintatos, bölcs tanácsokkal a nehéz gyászmunka segítője

p

p Mint a nomád vándorprédikátor: soha nem tudja még, hol alszik ma éjjel…

p

p Üres zsebbel, egy hátizsákkal indul el a rokon népeket kereső missziójába

p

p Trükkmester: úgy csinál, mintha a puszta tényekből bármi is következne

p

p Ő úgy akar Művet szülni, hogy megússza a kihordás és vajúdás gyötrelmeit

p

p Úgy akar sikerélményhez jutni, vagy juttatni, hogy alacsonyra teszi a lécet

p

p Annyira felhígítja a vallási eszményeket, hogy nagy tömegeket vonzzon be

p

p Úgy adogat dezinformációkat, mintha csakis aszály/apály és özönvíz lehetne

p

p Ugratás az ismeretlenbe: másokkal fejest az esetleg sekély/krokodilos vízbe

p

p A nagy „vigasztaló”: törődj bele a nyomorodba, most ezt dobta neked a Gép…

p

p Ha tehetné, akkor mindenkit örök elégedetlenné és lázadóvá lázítana, izgatna

p

p Tűzszerész pályán gyorsan futni az életedért, ha túl korán robban a bomba

p

p Tűzoltó, aki örök készenlétben áll, de nem keresi az éles bevetést, sőt…

p

p A tűzoltó, aki nem szeret tétlenkedni, sőt: piromániásan munkát is csinál

p

p „Túszait”, családját, alárendeltjeit kényére-kedvére terrorizáló ízlésficamos

p

p Turnét előkészítő/bonyolító: az ország minden távoli részébe visz jó zenekart

p

p Turista kívülállóként átutazza az országot, és eközben fellázítja a jónépet

p

p Túlreagálással ő maga reklámoz kapitális baromságokat, rémhíreket stb.

p

p Ő úgymond túllép e mai kocsmán, de csak az értelemig, és nem tovább…

p

p Túlképzett: ha nem „butítja le” magát, akkor sehol nem tud elhelyezkedni…

p

p Üvöltözve túlerőlteti a hangszálait: de suttogó propagandistának még jó…

p

p A túlbuzgó önkéntes együttműködő: az Állami Egyházügyi Hivatal spiclije

p

p Túlasszimilálódó cigány származású értelmiségi: még a bőrét is kifehéríti

p

p Túl sok titkot bíztak rá, és így retteghet a kifecsegéstől, a kínvallatástól

p

p Túl sok a szem a láncban: slágert szerezni, jó előadót és kiadót is találni

p

p Túl jól sikerült a regény: típusaiban sok ismerős magára ismer s megutál

p

p Képes nyíltan éhség-sztrájkolni, vagy titokban böjtölni, ha szent a közcél

p

p Tud szükséget szenvedni, de bővölködni is: nem fogad örök szegénységet

p

p A harctérről, a golyózáporból küldi a pacifista jelentéseit a hátországba

p

p Ő a haditudósító minden csata frontjáról, ahol ember küzd a jobb életéért

p

p Tudósa és mesteri tanítója annak, hogy kit, mivel, hogyan vesztegess meg

p

p Tudományos-fantasztikus regényt-filmet festő: vonzó-taszító jövőképíró

p

p Tudja, tanítja és példával jár elő: nem kicsit ártani még a legkisebb is tud…

p

p Tudja, mivel lehet meghatni, megríkatni embereket - és ebből jól meg is él

p

p Óvatos duhaj: a rendszert szőrmentén kifigurázó kormánypárti humorista

p

p Tudja, hogy milyen csalira harapnak rá a hőzöngő, hőbörgő, rebellis ifjak

p

p Tudja, hogy ki a gyilkos, de – éppen ezért - nem is mer ellene tanúskodni

p

p Tudja, hol a határ, meddig mehet el: akadémikust/egyetemi tanárt nem bírál

p

p Tud ő titkot tartani, de csak azért, hogy azután majd azzal zsarolhasson…

p

p Tud és tanít ő annyit és úgy beszélni, hogy az vastagon befedje az igazságot

p

p Amikor a tőle telhető legtöbb, ha a nagy nyomás dacára tüntetően hallgat

p

p Tudnia kell hol nagyon biztosan titkosítani, hol széles körben publikálni is…

p

p Tudnia kell hallgatni ígéretes gondolatcsíráiról, hogy durva láb le ne tapossa

p

p Tudnia kell, mikor kell példabeszédekben, s mikor expressis verbis beszélni

p

p Tudja/tudnia kell, mit s hogyan tud, de még inkább azt, amit-ahogy nem tud

p

p Tudatja, mit muszáj és érdemes tudni és mi az, amit felesleges, sőt káros…

p

p Ismer(tet)i, mennyire más a tudás, a művészet és a hit titkainak a jellege

p

p Tud visszhangtalanságban is működni, de keresi a legszigorúbb kritikát

p

p Tudatosítja, hogy mindenki – jó vagy rossz – példakép, mert társas lény

p

p A tudatos vásárlók mozgalmát szervezi, honlapját szerkeszti, szavát viszi

p

p Tudatában van, milyen végzetes következménye lehet kis tévedésnek is!?

p

p Tudását nem méregkeverésre, de gyógyszer/kúra kiötlésére használjuk

p

p Trójai falóként veled csempészteti be a védett lakásodba: tv, internet…

*

Arany János

A RÉGI PANASZ

„Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?...”

Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhit társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak  egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszakelsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?

(1877. július 26.)

*

Társadalmi elit

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak,

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a jutalom/büntetés….

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: a summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő, a szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a majomszerető, a kényeztető stb. stb.