Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódások
Hivatások, árulások és pokoljárások – II.
A fejétől-szívétől ficánkol vagy bűzlik a hal
A legszebb hivatások/a leghitványabb mesterségek
Arany János
Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!
(1860.)
*
p Talán sose derül ki: ő egy tehetségtelen, vagy tényleg titkosan feketelistázott?
p
p Találja el, melyik beteg igényli a teljes igazságot és ki inkább a kegyes hazugságot
p
p Tágítja a látóköröd: leveteti a szemellenzőidet és kúrálja az üzemi vakságod
p
p Tábornokként neki kell döntenie, hogy mely csapatokat küldi a biztos halálba
p
p Tábori lelkészként hasonul az alkoholista tisztekhez (Svejk, a derék katona)
p
p Szülőként-tanárként sem szabotálja a kínos-kényes szexuális felvilágosítást
p
p Szülői értekezleten kritikusan szólalni fel, s ne a gyerekén verjék el a port...!?
p
p Szülőföldje javát akarva, igazához ragaszkodva lesz „a nép ellensége” (Ibsen)
p
p Szülőanyja-apja volt a műnek, de annyit „adaptálták”, hogy már nem ismer rá
p
p Szülei már, munkája még nem tudja eltartani: koldusdiákként nyomorog
p
p Koldusdiákként megkísérti a raszkolnyikovi út, ill. a testi-lelki prostitúció
p
p Szükséghelyzetben adja a kábítószert, de nem engedi, hogy rá is szokjál…
p
p Szükség esetén csak a törvényen kívüli Robin Hood küzd az igaz rendért
p
p Szökőévenként mint álruhás herceg vegyülök el egy órácskára a nép közé
p
p Szögekre fekvő, parázson járó fakír – de az ellentmondást nem viseli el
p
p Jobb híján, érvek helyett simán leantiszemitázza a – gój - szakmai bírálókat
p
p Az általa írt értelmező szótárban az „áldozathozatal” szinonimája a „hülyeség”
p
p Szórekedésben vagy szófosásban szenved ő, de még csak nem is tud róla
p
p Szonettjeit ívre, kilóra mérik, netán hentes-zsírpapír lesz (A méla Tempefői)
p
p Szomszéd népeink irodalmát közvetítve segíti a kiengesztelődést, barátkozást
p
p Szolidaritást vállaló: üldözött-feketelistázott elvtárssal is, de az ellenféllel is
p
p Szólási, publikálási engedély kérésével legitimálja a rossz játékszabályokat
p
p Szociális antropológusként akaratlanul is gyarmatosítóknak adogat tippeket
p
p Szó szerint értelmezéssel próbálja lejáratni a mese, a mítosz képes beszédét
p
p Szinte lehetetlen feladat, de mégis zsarolhatatlannak kell lenni/maradni
p
p Szinonima-szótárában a magyar annyi, mint vacak, avítt, életképtelen stb.
p
p Színházterápiát - fellépést - szervez fogyatékosokkal, börtönbe zártakkal…!
p
p Tehetetlenül kell ismét végig néznie: a keze között hal meg kisgyerek betege
p
p Színészi képességeit szimulálásra, szélhámosságra, bűnözésre használó
p
p Szimulálják neked az éles helyzeteket, hogy tét nélkül begyakorolhassad
p
p Szimpatizál a jó ügyek mozgalmával, de csak – maga előtt is – nagy titokban
p
p Szidja a rendszert, és közben önmagát kárhoztatja a teljes tétlenségre
p
p Az ún. szexuális „forradalom” ideológusa, nyitott házasság propagáló
p
p Hivalkodó szex forradalmár, aki a kommunában a paráznaságával tüntet
p
p Az a szakbarbár, akinek még saját szakmájáról sincs áttekintése, nemhogy…
p
p Szexológiai tanácsadása végeredménye: irtózás a szerelmi/házasélettől
p
p Szétosztja a királyi kincseit, de neki viszont alamizsnáért kell koldulnia
p
p Szerzetesi alázattal és odaszánással éjt nappallá téve másolja saját magát
p
p Szervezi, propagálja, képviseli az anonim alkoholisták önsegítő csoportját
p
p Szertelenül megmámorosodni - a korlátlan szellemi élvezetekre toborzó
p
p Példát ad, választani kell: ő inkább nagy alkotó lesz, mintsem boldog ember
p
p Úgy tudja-tanítja: Platón is kb. olyan elavult, amilyenek pl. a kőhajító gépek
p
p Ő Zsidó - a magyar keresztény eleve alkalmatlan tudományos pályára
p
p Szerinte, nem viccel, a pokolban jobb társaság jön össze, mint a mennyben
p
p Szeretné Platónt barátként őrizni, de a feketét akkor sem mondja fehérnek
p
p Preferálja a zárt tárgyalást, a zártkörű vitát és a meghívásos pályázatot
p
p Szerep-repertoárt is bővítve új életdimenziókat tár fel az embertársai előtt
p
p Vezérszerepét magától, önként vállalta, ezért így bármikor ki is szállhat…!?
p
p Szerény: elismeri, hogy a Természet gyógyít - ő csak akadályokat hárít el
p
p Nagyjából tudja, hogy mit tud, de azt csak sejti, hogy mi mindent még nem
p
p Szerelmi bájitalt kever, hipnotizál, hogy akár szamarat ostromolj, s hódíts…
p
p Mélyrehatóan elemzi a magányos hősök filmjeit, bár nem róla mintázták
p
p Szép és a családra szabott házat tervez, de az újgazdag „kisisten” végez
p
p A Tervhivatalban paternalista vezető: ő jobban tudja, mi kell majd a népnek
p
p Ha kevés fogy a drága „gyógyszerből”, akkor megteremti rá a szükségletet
p
p Ahogy „A kölyök” c. Chaplin filmben: inasa betöri az ablakot, s ő jön üvegezni
p
p Szép lassan, viccesen hozzászoktat a korrupcióhoz, hogy ne is érezd a bűzét
p
p Nagy dolog: ő a repülés úttörője - de vajon ki kötne vele életbiztosítást…!?
p
p Szennylapja lélekméreg árujához a rákbeteg gyerekek szent ügyét kapcsoló
p
p Szentségtörés, szentségrombolás, blaszfémia – ő ebben jó, sőt világelső
*
Arany János
JÁNOS PAP ORSZÁGA
Büszke, harcos, kalandor nép
Volt a magyar nemzet,
Kétélű kard, mely ha moccant,
Jobbra-balra sebzett;
S jobbra-balra, merre fordult,
A fegyvernek éle,
Puszta lett a népes ország
És üvöltött rajta végig
Farkasok zenéje.
Kin a német, minthogy őrá
Járt a rud legjobban,
Megfélemlék, megbusúla,
Cselt szövött titokban:
Nem birván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lesz
Krisztus szent vallása.
"Ázsiának sáska-féle
Kóborló pogánya,
Isten a te lelkedet bár
Mind pokolra hányja!
Ne legyen az idvességben
Soha semmi részed:
Lelked üdvösségeért nem;
De saját bőrünk javáért
Megtéritünk téged."
Így beszélt a német papság
És a pénzbe markolt,
(A papok nagytorku zsákja
Már akkor is megvolt);
Bor, tulok lett a dulásig,
A pénzt nem kimélte,
Tudta, nem vész kárba semmi,
Húzni fogja firól-fira
Az uzsorát érte.
Lett is aztán dinom-dánom,
Keresztyén tivornya.
Hirdeté az istenígét
Papok bora, bornya.
Kocsma lett az istenháza,
Melyben ittak-ettek, -
S egy-két szentnek a nevét ha
Elgagyogták részeg fővel,
Mindent megfizettek.
Kiváltképen egy pap, neve
Iván, azaz János,
Többi közt legjobban értett
Ehhez a munkához.
Udvarán örökké tombolt
A lakzi, kaláka,
Hét mérföldre érzett a szag
S úgy hítták ezt a vidéket:
János pap országa.
Kedves ország volt ez a táj
Minden naplopónak,
Kasza-kapa-kerülőnek,
Éhen kóborlónak;
Kujtorgó ebek lakoztak
A jó sült szagával,
Kujtorgó magyar nép dőzsölt
- Ha tudott keresztet hányni -
Jánossal magával.
Sült ökör hevert szanaszét
János udvarában,
Két szarván boros csobányok,
Kés az oldalában.
Akinek tetszett, odament,
Az ökörből vágott,
S jót ivott rá a csobányból,
Nem is könnyen hagyta aztán
Ezt a jó országot.
Alig futott ennek híre
A népség között el,
Aki nem jött a szagára,
A hirére jött el,
Nem, hogy jól lakjék, hanem csak
Hogy valamit lásson, -
S addig nézte, addig nézte,
Hogy maga is megkivánta,
Kívül a palánkon.
S aki egyszer megkivánta,
Azt be is bocsáták,
Pogány fővel el nem hagyta
Többé a kalákát:
Megtaníták kulacs-szónál
A Krisztus hitére...
Vagy nem is a hitre, hanem
A vallást elundokító
Sok mindenfélére.
Első ága volt a hitnek
(Elmondom a nagyját):
Hogy minden termék tizedét
A papoknak adják,
Bort és búzát és baromfit,
Földeket is mellé
S faluszámra jobbágy-népet,
Aki a kövér pusztákat
Ingyen megmívelné.
Másik ága volt a hitnek,
Hogy: ne kapj a kincsen,
Mennyországban a gazdagnak
Semmi helye nincsen.
Ne rabold el a némettől,
Ami neki termett,
Sőt ha ingedet lehúzza,
Azt se bánd, mert Isten úgy ad
Lelkednek kegyelmet.
Harmadik volt: országodat
Pap kezére bízzad,
Ő ráér tanácsot adni,
Míg más ember izzad.
Ő mindent végez helyetted,
Kell-e több jó annál?
Bízd rá, ami gondba jőne;
Csak a pásztor legyen ébren,
Hadd aludjék a nyáj.
Negyedik hitágazatja:
Házasodjál össze,
Gyenge a magyar, ha minden
Nemzet nincsen közte;
Hozz lakót, minél többfélét,
Ültesd a nyakadra,
S béketüréssel fogadjad,
Ha tulajdon eszterhéjad
Alól kizaklatna.
Ötödik... mit én tudom mi?
Az is ilyenféle
Rágalom s káromkodás a
Megváltó nevére,
Melyeken a jó magyarság
Gyönyörűen épült:
Idegen kalandoroktól
Ki hagyá magát pusztítni
Csaknem mindenéből.
Legott a királyi székre
Német ember hágott,
Aki fogta, másnak adta
Titkon az országot.
S amiatt, hogy másnak adta
S a magyart megrontá,
Iszonyú belháborúban
Magyar a magyarnak vérét
Esztendőkig ontá.
Attól kezdve többször is volt
János pap országa.
Sült galamb, borral folyó ér
És ingyen-kaláka;
Melyekért a jó magyar nép
Mindenét od'adta,
S tett olyat részeg fejével
Hogy, mikor kijózanodott,
Százszor megsiratta.
Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ágynak;
Kik előtt, a hashoz mérve,
A haza sem drága,
S midőn ez küzdésre készti,
Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el
János pap országa.
(1848)
*
p Szentnek gondolt, ill. annak kikiáltott ügyért akár az ördöggel is szövetkező
p
p Szenilis öreg, gerontokrata, aki összetéveszti a babérkoszorút a citrom-díjjal
p
p A „felelős” miniszter, aki maga nem sínyli meg nagy horderejű rossz döntését
p
p A kommunisták emberiség elleni bűneit elévültnek/semmisnek kinyilatkozó
p
p Szemrebbenés nélkül hazudik a betegnek úgymond csakis az ő érdekében
p
p Az ő diagnózis „igazsága” sokkoló: nem a gyógyulást, de a kimúlást segítő
p
p Szemérmetlenül nagy nyilvánosság előtt lelki maszturbálást végző/elkövető
p
p Személyre szóló tapintatos, bölcs tanácsokkal a nehéz gyászmunka segítője
p
p Mint a nomád vándorprédikátor: soha nem tudja még, hol alszik ma éjjel…
p
p Üres zsebbel, egy hátizsákkal indul el a rokon népeket kereső missziójába
p
p Trükkmester: úgy csinál, mintha a puszta tényekből bármi is következne
p
p Ő úgy akar Művet szülni, hogy megússza a kihordás és vajúdás gyötrelmeit
p
p Úgy akar sikerélményhez jutni, vagy juttatni, hogy alacsonyra teszi a lécet
p
p Annyira felhígítja a vallási eszményeket, hogy nagy tömegeket vonzzon be
p
p Úgy adogat dezinformációkat, mintha csakis aszály/apály és özönvíz lehetne
p
p Ugratás az ismeretlenbe: másokkal fejest az esetleg sekély/krokodilos vízbe
p
p A nagy „vigasztaló”: törődj bele a nyomorodba, most ezt dobta neked a Gép…
p
p Ha tehetné, akkor mindenkit örök elégedetlenné és lázadóvá lázítana, izgatna
p
p Tűzszerész pályán gyorsan futni az életedért, ha túl korán robban a bomba
p
p Tűzoltó, aki örök készenlétben áll, de nem keresi az éles bevetést, sőt…
p
p A tűzoltó, aki nem szeret tétlenkedni, sőt: piromániásan munkát is csinál
p
p „Túszait”, családját, alárendeltjeit kényére-kedvére terrorizáló ízlésficamos
p
p Turnét előkészítő/bonyolító: az ország minden távoli részébe visz jó zenekart
p
p Turista kívülállóként átutazza az országot, és eközben fellázítja a jónépet
p
p Túlreagálással ő maga reklámoz kapitális baromságokat, rémhíreket stb.
p
p Ő úgymond túllép e mai kocsmán, de csak az értelemig, és nem tovább…
p
p Túlképzett: ha nem „butítja le” magát, akkor sehol nem tud elhelyezkedni…
p
p Üvöltözve túlerőlteti a hangszálait: de suttogó propagandistának még jó…
p
p A túlbuzgó önkéntes együttműködő: az Állami Egyházügyi Hivatal spiclije
p
p Túlasszimilálódó cigány származású értelmiségi: még a bőrét is kifehéríti
p
p Túl sok titkot bíztak rá, és így retteghet a kifecsegéstől, a kínvallatástól
p
p Túl sok a szem a láncban: slágert szerezni, jó előadót és kiadót is találni
p
p Túl jól sikerült a regény: típusaiban sok ismerős magára ismer s megutál
p
p Képes nyíltan éhség-sztrájkolni, vagy titokban böjtölni, ha szent a közcél
p
p Tud szükséget szenvedni, de bővölködni is: nem fogad örök szegénységet
p
p A harctérről, a golyózáporból küldi a pacifista jelentéseit a hátországba
p
p Ő a haditudósító minden csata frontjáról, ahol ember küzd a jobb életéért
p
p Tudósa és mesteri tanítója annak, hogy kit, mivel, hogyan vesztegess meg
p
p Tudományos-fantasztikus regényt-filmet festő: vonzó-taszító jövőképíró
p
p Tudja, tanítja és példával jár elő: nem kicsit ártani még a legkisebb is tud…
p
p Tudja, mivel lehet meghatni, megríkatni embereket - és ebből jól meg is él
p
p Óvatos duhaj: a rendszert szőrmentén kifigurázó kormánypárti humorista
p
p Tudja, hogy milyen csalira harapnak rá a hőzöngő, hőbörgő, rebellis ifjak
p
p Tudja, hogy ki a gyilkos, de – éppen ezért - nem is mer ellene tanúskodni
p
p Tudja, hol a határ, meddig mehet el: akadémikust/egyetemi tanárt nem bírál
p
p Tud ő titkot tartani, de csak azért, hogy azután majd azzal zsarolhasson…
p
p Tud és tanít ő annyit és úgy beszélni, hogy az vastagon befedje az igazságot
p
p Amikor a tőle telhető legtöbb, ha a nagy nyomás dacára tüntetően hallgat
p
p Tudnia kell hol nagyon biztosan titkosítani, hol széles körben publikálni is…
p
p Tudnia kell hallgatni ígéretes gondolatcsíráiról, hogy durva láb le ne tapossa
p
p Tudnia kell, mikor kell példabeszédekben, s mikor expressis verbis beszélni
p
p Tudja/tudnia kell, mit s hogyan tud, de még inkább azt, amit-ahogy nem tud
p
p Tudatja, mit muszáj és érdemes tudni és mi az, amit felesleges, sőt káros…
p
p Ismer(tet)i, mennyire más a tudás, a művészet és a hit titkainak a jellege
p
p Tud visszhangtalanságban is működni, de keresi a legszigorúbb kritikát
p
p Tudatosítja, hogy mindenki – jó vagy rossz – példakép, mert társas lény
p
p A tudatos vásárlók mozgalmát szervezi, honlapját szerkeszti, szavát viszi
p
p Tudatában van, milyen végzetes következménye lehet kis tévedésnek is!?
p
p Tudását nem méregkeverésre, de gyógyszer/kúra kiötlésére használjuk
p
p Trójai falóként veled csempészteti be a védett lakásodba: tv, internet…
*
Arany János
A RÉGI PANASZ
„Eh! mi gondod a jövőre? Eh! a múlttal mi közöd? Könnyel a múlt sirja dombját S a reménynek száraz lombját Hasztalan mit öntözöd?
Századoknak bűne, átka Mind csak téged terhel-e? Nem talán még sokkal érzőbb, Nem talán még sokkal vérzőbb Honfitársid kebele?...”
Oh, tudom; de bánatomban Meg nem enyhit társaság; Mint szülétlen több gyerekre Osztatlan száll s mindegyikre Az egész nagy árvaság.
Sőt azáltal súlyosb részem, Hogy míg a tett melege Más sebét enyhőbbé tészi: Ő, szegény, csak kínját érzi - A lant méla gyermeke.
Hogy reméltünk! s mint csalódánk! És magunkban mekkorát!... Hisz csak egy pontot kerestünk: Megtalálva, onnan estünk; Így bukásunk lelki vád.
Mennyi seprő a pezsgésben, S mily kevés bor!... Volt elég, Kit nagy honszerelme vonzott Megragadni minden koncot, Nehogy más elkapja még.
Mennyi szájhős! mennyi lárma! S egyre sűlyedt a naszád; Nem elég csak emlegetni: Tudni is kell jól szeretni, Tudni bölcsen, a hazát.
Vagy nekünk már így is, úgy is Minden módon veszni kell? Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszakelsodorjon?... Vagy itt-benn rohadni el?
(1877. július 26.)
*
Társadalmi elit
Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,
akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak,
papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,
akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a jutalom/büntetés….
És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,
de épp a rosszat csinálják jól: a summa cum laude végző,
magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,
betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.
És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,
ahogy pl. a családfő, a szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító stb.
A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,
sőt még ennél is rosszabb: a majomszerető, a kényeztető stb. stb.
|