Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódások
Hivatás, árulás és pokoljárás – I.
A fejétől-szívétől ficánkol vagy bűzlik a hal
A legszebb hivatások/a leghitványabb mesterségek
Vörösmarty Mihály
Gondolatok a könyvtárban
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek jutna üdv a földön, Ha istenésszel, angyal érzelemmel Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen Legeljünk rajta? s léha tudománytól Zabáltan elhenyéljük a napot? Az isten napját! nemzet életét! Miért e lom? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon; de egykor Zsivány ruhája volt. S amott? Az ártatlanság boldog napjai Egy eltépett szűz gyönge öltönyén, Vagy egy dühös bujának pongyoláján. És itt a törvény - véres lázadók Hamis birák és zsarnokok mezéből Fehérre mosdott könyvnek lapjain. Emitt a gépek s számok titkai! De akik a ruhát elszaggaták Hogy majd belőle csínos könyv legyen, Számon kivül maradtak: Ixion Bőszült vihartól űzött kerekén Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők. Az őrült ágyán bölcs fej álmodik; A csillagászat egy vak koldus asszony Condráin méri a világokat: Világ és vakság egy hitvány lapon! Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből S most a szabadság és a hősi kor Beszéli benne nagy történetét. Hűség, barátság aljas hitszegők Gunyáiból készült lapon regél. Irtózatos hazudság mindenütt! Az írt betűket a sápadt levél Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved, De hát hol a könyv mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e A könyvek által a világ elébb? Ment, hogy minél dicsőbbek népei, Salakjok annál borzasztóbb legyen, S a rongyos ember bőszült kebele Dögvészt sohajtson a hír nemzetére. De hát ledöntsük, amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? A bölcsek és a költők műveit, S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az idő? Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a sziv égő romja mellett, Hogy tévedt, sujtott embertársinak Irányt adjon s erőt, vigasztalást. Az el nem ismert érdem hősei, Kiket - midőn már elhunytak s midőn Ingyen tehette - csúfos háladattal Kezdett imádni a galád világ, Népboldogító eszmék vértanúi Ők mind e többi rongykereskedővel, Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel, Rosz szenvedélyek oktatóival Ők mind együtt - a jók a rosz miatt - Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt, Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma, Oly fényes elmék a sár fiait A sűlyedéstől meg nem mentheték! Hogy még alig bír a föld egy zugot, Egy kis virányt a puszta homokon Hol legkelendőbb név az emberé, Hol a teremtés ősi jogai E névhez "ember!" advák örökűl - Kivéve aki feketén született, Mert azt baromnak tartják e dicsők S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis - mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják, S uralkodjék igazság, szeretet. Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők megvédnek engem. Nem félek tőled, sors, bármit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt. S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg oly magas lesz, mint a csillagok. S ha majd benéztünk a menny ajtaján, Kihallhatók az angyalok zenéjét, És földi vérünk minden csepjei Magas gyönyörnek lángjától hevültek, Menjünk szét mint a régi nemzetek, És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben? Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal S meg nem kövűlnek élő fiai. Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!
p Elvárja, hogy a vele beszélgető ájultan megtisztelve érezze magát
p
p Töredékekből restaurál tárgyat/megszívlelendő letűnt életformát
p
p Hamar azonosul az őt túszul ejtő terroristák/hódítók ordas eszméivel
p
p Jól öltözött, bölcsen szóló, csak folyton az orrát piszkáló, tökvakaró
p
p Csak addig nyomozza olyan elszántan az igazságot, míg őrá jó fényt vet
p
p Szédelgőn feldicséri pályatársát, hogy rálicitálva duplán visszakapja
p
p Akár az öngyilkosságba is taszítja szerelmét, csak hogy Ő Alkothasson
p
p Bűntudatos, hazaáruló gazdasági emigráns: csak azért se jön haza
p
p A nagyobb kenyérért elhagyott hazáját féktelenül nyíltan is mocskoló
p
p Moralizáló szentfazék, egy szigorú erkölcscsősz, csak a füle kormos
p
p Egy hétpróbás gazember, de főleg nem csak a csiklandósságában
p
p Embergyűlölő: magával viszi örök sírjába a nagy találmánya titkait
p
p A hitel csapdába csalva ügyfeleit legálisan kifosztó, nullázó, rabosító
p
p Az ő „csodás metamorfózisa”: (ál) néptribunusból pártkatona lesz
p
p Csak ugatja a tudományt: így távolítja és tartja magától jó messzi
p
p Csak azért szól hozzá, hogy a vita meddő, öncélú parttalan legyen
p
p Végtelenségig önáltató: őt ez a kor nem érti meg, de majd az utókor
p
p Az állítólag belülről bomlasztó: beépül-beszerveződik a Hatalomba
Ő titokban állt ellen: megtévesztésből karriert is csinált, beépült
p
p Technikailag hibátlanul lejátssza a darabot, de gépiesen, lélek nélkül
p
p Blöffölő fenyegetődzésből élő: ha ő egyszer kinyitja száját és elkezd…
p Jóval gazdagabb, termékenyebb az ő nemi, mint az ún. szellemi élete
p
p Többen olvassák ex szerelme szennyes-kiteregetését, mint a verseit
p
p Több szem többet lát - nincs-e a testületekben „kollektív balgaság”?
p
p Tizedrangú eseményekből próbál „történelmi” jelentőségűt puffasztani
p
p A titkos elhallgatási fogadalmát nagyon is betartó: maffia-omerta
p
p Tisztázva a félreértéseket old mondvacsinált vallási stb. ellentéteket
p
p Tisztában van a szellem hatalmával: csak jó ügyek értelmi szerzője
p
p Tisztában van például Van Gogh képei értékével: el is zárja a széfbe
p
p Mossa: tiszta a keze – mindig mással végezteti a piszkos munkát
p
p Tippeket ad krízisben az értelmiségi önvizsgálathoz/bűnvalláshoz
p
p Üres papírral-tollal, a semmiből kellene egy új világot teremtenie…
p
p Üldözési mániás – ez folyamatosan táplálja saját fontossága tudatát
p
p Neki az isteni gondviselés társadalmi formája a Providencia biztosító
p
p Ügynökként rábeszél: ne a Jóistenben, csakis a biztosítójában bízzál!
p
p Bravúr: el kell hajóznia a haláltabu/halálpornó veszélyes sziklái között
p
p Vagy s kutya se szól hozzá/túlhalmozzák a meghívások, programok
p
p A kitelepítésben senyved/a gaz górék előtt kéne produkálnia magát
p
p Vádolva, mert szenvedélybetegek orvosaként kutyaharapást szőrével
p
p Vádalkut köt, hogy mentse az irháját – neki nincs betyárbecsülete
p
p Vacak ósdi káros kacatként cikiz és dobat el a tájszólást, tájszokást
p
p Üdvözöli a társadalom sokszínűsödését, de kárhoztatja az elfajzását
p
p Utolsó mohikánként ő élő bizonyíték: másként is lehetne élni-alkotni
p
p Utógondozó: a börtön, elmekórház, nevelőintézet, menhely kilököttjei
p
p Utazó kulturális kis- és nagykövetként hazáját módszeresen lejárató
p
p Utazásszervező: új és nemzeti hagyományt őrző-sugárzó helyre visz
p
p Közutált, mint a seregben az írnok, aki elsunnyoghatja a napi kiképzést
p
p Napi sikerrel nem kecsegtető mű bemutatására vállalkozó kockáztató
p
p Úri huncutok bamba diófája: bő termést, olcsó-ócska dömpingárut ad
p
p Újságíró pozícióját főleg saját ügyei kivételezett elintézésére használja
p
p Újra vizsgálja a magyarság őstörténetét az önismeretért/becsülésért
p
p Újra olvassa, újra értelmezi a hallgatólagos ún. Társadalmi Szerződést
p
p Velősen és velőtrázón újra megfogalmazza az épp aktuális 12 pontot
p
p Újoncokat, kezdőket nem hoz helyzetbe, sőt szándékosan „leéget”
p
p Új s így szokatlan alkotása, életformája vicclapok szabad prédája
p
p Új numerus clausus lép életbe korlátozva a diploma/állásszerzését
p
p Amit és ahogy oktat: új nemzedékeket nevel fel elit értelmiséginek
p
p Új jelenségekre új fogalmat alkot, megkeresi a legtalálóbb nevet
p
p Ugyan társadalmi munkába, de közhaszon nélkül el-el dolgozgató
p
p Úgy tömöríti az irodalom/bölcselet klasszikusait, hogy kézbe vedd
p
p Úgy tanít „történelmet”, hogy érdeklődést kelt és érzékenyen érint
p
p Úgy tájékoztat a kullancsveszélyről, hogy örökre „erdőkerülő” leszel
p
p Ő úgy szolgáltatja a jogot, mintha egyben igazságot is szolgáltatna
p
p Szeretne visszavonulni, de mint Muszáj Herkules küzd a közéletben
p
p Úgy nősül, hogy a „párja” tudjon és tanítson is őt például angolul
p
p Úgy néz másokra/gójokra mindig, ahogy hülye-gyerekre nézni illik
p
p Úgy „megtanít” autót vezetni, hogy összekevered jobb-bal kezed is!
p
p Agymosás nélkül kell elvégeznie kötelező iskolákat, letennie vizsgát
p
p Úgy járhat, mint József A., Babits: publikálják (elme)orvosi leleteit is
p
p Még úgy is győznie kellene, ha a riválisa doppingol és durván csal…
p
p Úgy oktat és képez, hogy mindhalálig a szellemi mankóira szoruljál
p
p Úgy illusztrál mesét-verset: az jobb megvilágításba helyezi őket
p
p Úgy „felvilágosít” a nemi betegségekről, hogy cölibátusba mész
p
p Tiltakozó akció szervező és második nyilvánosság-teremtő ellenálló
p
p A tette-műve sikerének végső próbaköve: előmozdítja-e a köz javát
p
p Teste és lelke is bűzlik az ön-, vagy bérfeldicsérés pacsuli szagától
p
p Terveiben a többi ember csak eszköz ill. szubjektív, zavaró tényező
p
p Terminológiát választok: csecsen terrorista vagy szabadságharcos?
p
p Természetes, ha meg/visszatapsolják, de világbotrány, ha kifütyülik
p
p Termékeny dilettánsként dicsekszik: nem ismeri az alkotói válságot
p
p Teológiai nagyképűsködése takargatná élő kapcsolathiányát Istennel
p
p Exhibicionista művész: előveszi húgyfoltos sliccből a nagy októberit
p
p Telefonos lelki segélyszolgálatban állja sarat, önti és tartja a lelket
p
p Tekintélyemmel visszaélve ígéretes pályákat török örökre félbe, ketté
p
p Tehetséges fiatalokat önzetlenül felkarol, képez, kiokosít és ajánl is
p
p Tehetetlenül kell néznie, ahogy a tollaival ékeskedők illegetik magukat
p
p Te vagy Cassius is és Brutus is, akinek meg kellene ölnie a „zsarnokot”!
p
p Ő az úr, a vers csak cifra szolga - felülírva túllép minden létező kánont
p
p Ő az a naiv „bolond lány”, aki még más súlyos bűnét is magára vállalja?
p
p Ő nem lehet zsarolható, semmi kompromittálót, vállalhatatlant nem tehet…
p
p Ő nem a tévéfotelből, de a helyszínen tanulmányozza a vulkánkitöréseket
p
p Ne akarjon bölcsebb lenni, mint verse, hisz az egyszeri ihletben született
p
p Megbotránkoztatja a nyárspolgárt, aki viszont piti, aljas bosszút áll rajta
p
p Ő az egy a tizenkét dühös emberből, akinek az igazság a legeslegfontosabb
p
p Te csak építgesd a kártya- és légváraid, én meg majd szedegetem a lakbért
p
p Te börtönben voltál és én nem látogattalak meg, sőt még ki is használtam
p
p Aki még az álmában is tovább dolgozik, ahogyan álmában is tovább üldözik
p
p A távmunka propagálásával segít: anya, rokkant otthonából kereshessen
p
p Kétértelműen táviratozok: „A királynőt megölnötök nem kell félnetek…”
p
p Tarthatatlanná tesz minden rossz végletet: pl. a prüdériát és trágárságot
p
p Társastáncra és illemre tanítva könnyíti-gyorsítja a nehéz párkereséseket
p
p Társaságot-kört szervez kis-nagy szellemek gyümölcsöző találkozására
p
p Tárlatvezető, aki háttér információkkal is segíti élményed értelmezését
p
p Tárgyilagos elősegítő: alternatív gyógymódok egyenlőbb esélyű versenye
p
p Tapintatos, és nem megszégyenítő logopédus: javítgatja a beszédhibáidat
p
p Tanulás közben elalszik - alvás közben/hipnózisban akar nyelveket tanulni
p
p Elhiteti a fizető tanulókkal, hogy vele erőfeszítés nélkül is jó sokra vihetik
p
p Tankötelessé tesz, hogy in-doktrinálhassa és „alatt-valósítsa” a gyerekeket
p
p Tanítva tanul és a tanítványok kérdéseiből okulva még jobb mester is lesz
p
p Tanít, képez az illegalitás/konspiráció írott, de inkább íratlan játékszabályaira
p
p Tanít a járműved és lelked állapotának ellenőrzésére, hogy épen érj haza
p
p Tanít-nevel az ember rendeltetésszerű használatára, teremtményi alázatára
p
p Tanít hosszú távon gondolkodni: egy csata elveszthető, ha háborút nyersz
p
p Tanítani lehet, mint rossz példát, ahogy ő packázik kiszolgáltatott ügyfelekkel
p
p Tanárként pozitívan diszkriminálja a tehetséges hátrányos helyzetű nebulót
p
p Tanári, felnőtti stb. hatalma tudatában úgy tesz, mintha „vitatkozna” diákjaival
p
p Támpontokat ad, hogy beazonosíthasd a megélhetési, parazita politikust, közírót
p
p Bemutatja a lényegi összefüggéseket, arányokat, hogy ne vessz el a részletekben
p
p Leleplezi azt, aki majdnem igazat mond, és éppen ezért a legveszélyesebb rád…
p
p Támogatja, fenntartja és haszonélvezi az ország politikai, kulturális. vízfejűségét
*
Társadalmi elit
Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,
akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak,
papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,
akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a jutalom/büntetés….
És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,
de épp a rosszat csinálják jól: a summa cum laude végző,
magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,
betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.
És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,
ahogy pl. a családfő, a szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító stb.
A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,
sőt még ennél is rosszabb: a majomszerető, a kényeztető stb. stb.
|