Tartalom

ELŐSZÓ
E mesék célja és eredete
E könyv célja
Ezópus Krőzus udvarában

MESÉK
Az oroszlán és a vadkan
A haldokló oroszlán
Az oroszlán, a farkas és a róka
Az oroszlán és az egér
Az oroszlán és a sas
Az oroszlán, a medve és a róka
Az oroszlánbarlang
Az oroszlán, a szúnyog és a pók
Az oroszlán és vadásztársai
Az oroszlán és a nyúl
Az oroszlán és az elefánt
Az ember és az oroszlán

Farkas az oroszlánok közt
A farkas és a bari
A farkas és a bárány
A juh-farkas békekötés
A farkas és a házőrző kutya
A vén farkas és a pásztor
A farkas és a kecske
A farkas és a daru
A róka és az álarc
A róka és a holló
A róka és a favágó
A róka és a szőlő
A farkavesztett róka
A sas és a róka
A róka és a párduc
Róka az odúban
A róka és a kecske
A róka és a gólya
A róka és a sündisznó
A róka és a majom
Róka és oroszlán

A szamár és a hajtsárja
A ló és a szamár
A szamár és az ellenség
A szamár és a bálvány
A szamár és az öszvér
A szamár és vevője
A kukoríkoló szamár
Szamár az oroszlánbőrben
Az elégedetlen szamár
A két öszvér
A csataló a malomban
A ló és a gazdája

A bika és a kecske
A bika és az egér
Szarvas az ólban
A beteg szarvas
Szarvas a tóban
A félszemű zerge
A táncoló teve

A kutya és a víz tükre
Az öreg kutya és a gazdája
A csengős kutya
A hivatlan vendég

A veréb és a nyúl
A nyulak és a békák
Az egerek és a menyétek
Az egerek és a macska
A házi és a mezei egér
A denevér
A denevér és a két menyét

A király után esengő békák
A béka és az ökör
A béka és az egér
A csodaorvos
A békák és a nap házassága

A kakas és a gyöngy
A sas, a vaddisznó és a macska
A teknősbéka és a sas
A sas és a nyíl
A sas és az ökörszem
A csóka és a keselyű
A csóka és a vizeskorsó
A gólya és a daruk
Holló-e vagy varju?
A pályázó szarka
A bagoly és a tücsök
A tücsök és a hangyák
A legyek és a méz

A majom ítélkezése
Az ősök
A majomanya

Hermesz és a szobrász
A páva és Juno
Az oroszlánvadász
Merkur szobra
Az árnyék
A "jó" tanács
A két vándor és a medve
Az embergyűlölő
A jövendőmondó
A csillagvizsgáló
A molnár és fia meg a szamaruk
A vándor és Fortuna
A méh és Jupiter
A paraszt és Jupiter
Az elásott kincs
Az apa és fiai
A fukar
A fiú és a mogyoró
Az ellenség kürtöse
A hazug pásztorfiú
Merkur és a két pór
Az aggastyán és a halál
Egy igaz ember

Az alkalom
A gyomor és a végtagok
A nap és a szél
Távolról-közelről
A folyók és a tenger
Az olajfa és a fügefa
A vájudó hegy
A két fazék
Tölgy és nád
A két rák
A két táska

FÜGGELÉK
Ezópus életrajza
A legrégibb följegyzések
E tárgyú irodalmunk

p.s.:

olvasható:

Markó László
Ezópusi mesék

Előszó

A gondolkodó embernek már az őskorban észre kellett vennie azt, hogy az élet valódi boldogságának talpkövét egyedül, a szépet és a jót magában egyesítő örök igazság alkotja; mert minden, ami nem erre épült, előbb-utóbb összeomlik és megszégyenül.

De ugyancsak tapasztalnia kellett azt is, hogy az ember, a vele született önszeretet miatt, az igazságot egy másnál sokkal inkább meglátja, semmint önmagánál.

Vizsgálódásai rávezették őt a hasonlatosságok felismerésére, melyek a nagy természet életjelenségeinek nyilvánulásai között általában, különösebben pedig amelyek az egyes állatfajokat jellegző sajátságok és az emberi természet különféle megnyilatkozásai között léteznek.

Így tehát, hogy az igazságot mindenki által könnyen megérthető, szemléltető módon s a figyelmet inkább felkeltő és megragadó alakban tüntesse föl, s ez által a szépnek és a jónak követésére - a rútnak és a rossznak megvetésére buzdítson: a meséhez folyamodott, melyben a szerves és szervetlen életnek, de legkivált az állatvilágnak különböző képviselői, az ember tulajdonságaival felruházottan játszák a szerepeket.

Az erkölcsi és életbölcseségi oktatásnak ugyanazon forrásából vették eredetüket ezen mesék, jobban mondva példázatok, mint a tényleg megtörtént vagy hasonlag szinte csak kieszelt események tanulsága gyanánt leszűrődött közmondások és példaszók.

Célzatuk pedig a bibliai példabeszédekével ugyanegy.

Napjainkig fenmaradt írott és vésett emlékek bizonysága e mesék egy részének származását, összes műveltségünk bölcsőjébe, a régi Egyiptomba vezeti vissza.

Téves volna azonban e mesék keletkezését kizárólag akár ezen, akár más nemzetnek vagy éppen egyes embernek tulajdonítanunk. Sőt inkább, az ó-kor összes művelt népeinek értelmi és erkölcsi felfogását részlegesen mutató tükördarabkák ezek, különböző helyen és időben sok egyéntől származva.

De mégis egy férfiúnak, Ezópusnak nevéhez vannak fűződve e mesék, még pedig azért, mert jóllehet bizonynyal csak a kisebb résznek volt is ő a szerzője, de mert éles elméjével az ezekbe burkolt igazságokat, alkalomadtán, minden álokoskodást ledöntő erővel tudta előadni s ekként igazi becsüket megismertetni.

Borongós érzelem szállhatja meg lelkünket, ha elgondoljuk, hogy a mi édes szép hazánk lakosainak még mindig igen nagy része nem tud magyarul, - holott nemcsak méltán megvárhatjuk, de jogosan meg is követelhetjük országunknak minden szülöttjétől azt, hogy a saját, más anyanyelve mellett értse és beszélje a mi nyelvünket is - a magyar nyelvet.

De erre az utat és a módot nekünk kell megadnunk.

Arra nézve, hogy ennek az útja csakis az iskola lehet, úgy hiszem, nézeteltérés nem igen lehet közöttünk.

Ami már a módját illeti, erre vonatkozólag különbözők lehetnek a vélemények.

Én e dologról elmélkedve, elgondolkoztam azon tapasztalati tény fölött, hogy hiszen a nehány évtized előtt kiásott Babilon és Ninive őskori városok templomainak és palotáinak falain talált száz meg száz dombormű-rajz lehetségessé tette azt, miszerint a köröttük rótt s eladdig teljesen ismeretlen ék-írások jelentését meg tudták fejteni, s ez által az emberiségnek ezer és ezer esztendő alatt lezajlott, de sötétségtől borított történetét megvilágítani.

Hasonlóképpen az őskori Egyiptom műemlékein látható hieroglifák megfejtése és leolvasása is csak az által vált lehetővé, mivelhogy ezen írásokat jelek és képek alkotják.

Mert a rajz az az igazi világnyelv, amelyet minden nemzet szülöttje egyaránt megérthet.

És ugyan nem úgy vagyunk-e vele mindnyájan, hogy még egy általunk nem értett nyelven is írt, de illusztrált kiadványt szívesen veszünk kezünkbe s a képek után igyekszünk a melléjük nyomtatott szavaknak, sőt szövegnek is jelentését megérteni?...

Meggyőződésem az, hogy a rajz, még pedig az érdeklődést keltő s a nemzeti érzékenységet nem érintő rajz lehet leginkább azon hatalmas eszközünk, amelynek segélyével a mi édes szép nyelvünk megértését és megszeretését beolthatjuk a hozzánk idegen anyák tejét szítt, de már olvasni tudó ifjúság fogékony lelkébe.

Egy másik tapasztalati igazság az, hogy a versbe szedett szavak és mondatok sokkal könnyebben megragadnak és jobban megmaradnak emlékezetünkben, semmint a prózában írottak...

Az immár nemzetközi kincscsé vált ezópusi mesékre gondoltam. Állatok és mesék! Ugyan van-e a földkerekségén olyan gyermek avagy ifjú, kinek az örömtől és a kíváncsiságtól szeme fel ne csillanna és szíve meg ne dobbanna ezeknek láttára és hallatára?!

Hozzáláttam tehát e mesék ősanyagának versekben való kidolgozásához, annál is inkább, miután ezen örökbecsű példázatok ösmerete még nálunk sincs annyira elterjedve, mint amennyire ezt azok méltán megérdemelnék...

Miután a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi minisztérium munkámat ajánlatra méltónak találta: megismerkedtem Mühlbeck Károly úrral, aki az ő rajzoló művészetének lelkesült becsvágyával jött az én segélyemre.

A reánk váró, életbevágó feladatnak sikeres megoldását én ily módon szerkesztett könyveknek az iskolákban való kiosztása és olvastatása által gondolom leginkább elérhetőnek.

Csak egy kis jóakarat kell hozzá, főleg a mi részünkről.

Vajha e munkámmal hozzájárulhatnék közértelmességünk és nemzetiségünk kifejtéséhez olyképpen, mint ahogyan a vasúti hó-eke - a gőzmozdony elé ragasztva - utat törhet az utána következő értékes kocsiknak.

Miskolc, 1906 augusztus 6.
Dr. Markó László.