|
Borbély István
Heltai Gáspár
TARTALOM
Bevezetés
Ifjúsága
A reformáció elterjedése
A reformátor
Mesék
Az unitárizmus Erdélyben
Utolsó évei s halála. A krónika
Bevezetés
Heltai Gáspárról rendszeres biográfiát eddigelé senki sem kísérlett meg. Bod Péter adatainál egészen Toldy Ferencig többet nem tudott róla a történetírás. Szabó Károlyé az érdem, hogy a még meglevő bibliográfiai adatokat róla pontosan összeszedte. Teutschnál fontosabb Seivert, a Nachrichten írója, és Jakab Elek, ki előbb "Dávid Ferenc Emléke", majd Kolozsvár monográfiájának megírásakor felkutatván e város levéltárát, sok életrajzi adatot hozott napfényre. Szilády Áron a R. M. K. T.-ban értékes irodalmi adalékokat tesz közzé. Helmár Ágost és Zsilinszky Mihály a történetírói, Imre Lajos és Beöthy Zsolt a szépprózai, Kanyaró Ferenc a reformátori munkásságáról mond szakszerű véleményt.
Mit lehet ezek után még írni Heltairól? Az elszórt adatok összeszedése, egybeillesztése maradt hátra csupán s ezt kísérlém meg tanulmányomban. Eredetiségre nem törekedhettem, hiszen a tárgykör nem szab új nézőpontot. Adott határok között, nagy alakok mellett, lehetőség szerint kerülve a viharokat, oly területre van szorítva a feldolgozásra váró anyag, hol sokszor a környezet, többször a vezetők iránya vagy a kor egyetemes áramlata százakat, ezreket sodor magával. Csoda-e, ha e sokaságban elvész néha az érdemesebb is? Ha gyérül a tömeg, ha ritkul az esemény, - igaz, egyedül marad Heltai, de ilyenkor csak külső alakja látszik. Olyan, mint a gép szerkezete, mely együttesen kifogástalanul működik, részeire bontva azonban - nem mutat semmit functiójából, értékéből, lényegéből. Egy szóval Heltai, ha egymagában áll, nem az igazi Heltai. Ilyen körülmények között nem annyira "arckép"-festésre törekedtem, mint azon közös munka megjelölésére, melyben Heltai is részt vett.
Ifjúsága
1. §. 1520-ban Nagyszeben nyugalmát oly romantikus kaland zavarta meg, mely igényt tarthatott a legszélesebb körű érdekességre. A komiko-tragédia Heltner János juratus civis halálával kezdődött s Hecht János városi jegyző lakodalmával végződött volna, ha az elmérgesedett ügy nem kerül az esztergomi érsek útján a római szentszék elé. Ugyanis Hecht János 1521-ben, első feleségének halála után, új házasságra határozta magát s leendő nejéül Heltner János leányát, Magdolnát szemelte ki. A szép Magdolna azonban "per verba de praesenti" el volt jegyezve Reicherstorffer Nicasiussal, egy gazdag ötvös fiával. A kenyérmezei vitéz id. Hecht Jánosnak nem kevésbé bátor fia előtt az ígéret által kötött eme szerződés nem látszott komoly akadálynak s még ez év farsangján megszökteté a hozzá vonzódó Magdolnát. Minthogy Nicasius ekkor éppen távol vala, helyette 1521 április 16-án atyja, András emelt óvást a lányrablás ellen.
A per, mely 1521 május 7-én kezdődött, Thonhauser Péter nagycsűri róm. kath. plébános, kinevezett bíró elé került, ki Hechtnek protestáns érzelmei, Heltner Magdolnának Nicasius aranyai miatt ellensége vala. A perlekedés több évig tartott. Nem ismerjük a végső ítélkezést ez ügyben, de abból, hogy Hecht továbbra is a szász reformáció egyik pártfogója maradt, azt következtetjük, hogy az ítélet ránézve kedvezőtlen volt. Különben bármilyen is a végzés, Magdolna még a szentszék határozata előtt - 1523 április - hites felesége lett Hechtnek.
E komiko-tragédia annyiban érdekel minket, a mennyiben positiv adatot nyerünk általa arra, hol keressük Heltai Gáspár családfáját. Az a Heltner János, ki juratus civisként szerepelt Nagyszeben kebli tanácsában, a kor szokása szerint jómódú mesterember lehetett, kivel a "miles auratus" fia nem szégyenkezhetett rokonságba keveredni. Másfelől, mivel Heltai atyja 1521 előtt Nagyszebenben juratus civisként halt meg, joggal gyanítható, hogy ugyanott kellett fiának, Gáspárnak is születnie.
2. §. "A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialogus" (1552) ajánlásának végső soraiban azt írja Heltai Kendi Antalhoz, hogy a magyar nyelvet csak tizenhat év óta tanulja, azelőtt csupán anyanyelvén - szászul - beszélt. Tehát 1536-ban kezd a magyar nyelvvel foglalkozni. Művei azt mutatják, hogy nyelvünket nem tudta tökéletesen elsajátítani, következőleg 1536-ban már oly idős volt, hogy új nyelv elsajátítására nem vala alkalmas. Ez az idő általánosságban a 18-20-ik életévnél következik be, minélfogva Heltai születését 1510-15 körülre tehetjük.
3.§. A wittenbergi egyetemre Crucigerus Gáspár rektorsága alatt 1543 február 17-én iratkozott be Caspar Heltensis Transiluanus néven. Hogyan jutott ide, bizonyosan nem tudjuk. A szász protestáns theologusok a XVI. században, mielőtt külföldre mentek, elvégezték a besztercei iskolát. Tekintettel azonban arra, hogy sem a besztercei iskoláról, sem általában a szászoknak 1550 előtti iskolaügyeiről nincsenek kimerítő adataink, e kérdés tisztázását szerencsés kutatástól kell várnunk.
A wittenbergi egyetem tanárai a legnagyobb szívességgel fogadták a magyar ifjakat; Melanchton nemcsak rokonszenvezett, de később is fenntartotta barátságát s levelezett velük. A "Corpus Reformatorum" Melanchtonnak több levelét őrizte meg, melyek bizonyítják, hogy ő a Wittenbergben tanuló magyar ifjak közül sokat anyagilag is támogatott. Heltai LVII. meséjének rokonszenves hangja "a nagy ember Philippus Melanchtonról" valószínűvé teszi, hogy Heltai is a pártfogoltak közé tartozott. Természetes, hogy azt nem tudhatjuk, melyik osztályt tanulta itt Heltai. Annyi kétségtelen, hogy itt szerezte be későbbi bibliafordításához szükséges segédeszközöket; itt ismerkedett meg azon meseírókkal, kiket Fabulái elkészítésénél használt; s nem lehetetlen, hogy Wittenbergben sajátította el a könyvnyomdászat elemeit is.
Wittenbergben Heltai a többi között megismerkedett Vizaknai Gergellyel s mivel mindketten szászok valának, ismeretségüket a nemzetiségi eszme szoros barátsággá fűzte. Vizaknai, ki Batizi Demeterrel egyszerre (1540 okt. 22) iratkozott be az egyetemre, a járatlan Heltaira útbaigazításaiért megbecsülhetetlen vala. Eme szoros barátság magyarázza meg, miért jöttek egyszerre haza Adorján halálának hírére. A világhírű tanárok nemes buzdítása következtében az életelhivatás széleskörű munkálkodásáról ábrándozó ifjak karöltve akarták terjeszteni a hit világosságát. Kolozsváron hozzájuk hasonló lelket találtak Gyulai Istvánban, a magyar prédikátorban. E három ember nevéhez fűződik Kolozsvár reformációja.
Minő vala a protestánsok helyzete Kolozsváron, Heltainak néhány hónapos papságakor, igen élénken látszik abban a levélben, melyet Heltai Eperjes város bírájához és tanácsához írt a végből, hogy igazolja, miért nem mehet Wurmlaki Albert hozzájuk papnak. "Felénk - írja - oly nagy a félelem a török miatt, hogy jobban szeretnénk előle a föld alá menekülni. Mondják azt is, hogy az itt levőkhöz újabb csapatokat küld a török császár. A sátán is felütötte fejét s ki akarja oltani a közöttünk meggyulladt kis világot. De jó az Isten!"
4. §. Heltai reformátori ténykedéséről az első adatot Haner jegyezte fel Historiájában: "Értesülvén - írja - Martinuzzi helytartó 1546-ban arról, hogy Heltai néhány kolozsvári iskolai tanárral a bibliát magyarra kezdette fordítani s azt kiadni akarja: a városra, hol az történék, kemény büntetést szabott s Heltait nyomtatási szándékától elrettentette. A fordítás azonban folyt, de a kiadás csak az üldözőnek halála után, 1551-ben jöhetett létre."
A következő két év históriájában közvetlenül semmi sincs Heltairól feljegyezve, mindazonáltal abban a levélben, melyet ő Beszterce város tanácsához intézett 1548 dec. 28-án s a melyben tudatja, hogy a Kugler Mihály és társai által neki felajánlt eklézsiát nem fogadhatja el, adatokat találunk e két év alatti buzgóságára. Heltai igazolására Kolozsvár város bírája és tanácsa is írt Besztercének (dec. 30). "Ne nehezteljetek, - írja a város - mert Heltai nagyon szükséges nekünk tanítás és az evangéliumi tudomány megalapítása végett." Ragaszkodásuk hozzá annyival érthetőbb, mivel "bajosan szerezhették meg őt azon hivatalra, melyben most náluk van."
|
