Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai Aés/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódó: jó-rossz példatár

Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ABC – VIII.

.

(Egy „egyszerű” velős magyar mondatban

a jó életminőségek mibenléte és megélése,

teremtése. őrzése-javítása/hiánya-rontása)

Petőfi Sándor:

A CSILLAGOS ÉG

Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,

És merengve nézem a sötétkék eget;

Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény

És koszorú gyanánt övezi fejemet.

Megfürösztém lelkem e sugárözönben,

Lemosott magáról minden földi szennyet,

S most ujjászületve a magasba röppen,

S keresi a mennyet;

Alszik az egész föld; mély és csendes álma,

Egyetlen halk dongás érinti fülemet,

Tán mellém valami kis bogárka szálla,

Vagy távoli folyam harsogása lehet,

Vagy még távoliabb felhők mennydörgése,

Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül,

Vagy talán lelkemnek himnusz-éneklése

Le a csillagkörbül.

Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,

És pillants keresztül rejtelmök fátyolán,

Melyet az istenség titkos ujja szövött...

Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán?

Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon,

És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett,

Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon,

Hadd beszéljek veled;

Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet?

S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi?

Áll-e az a kemény, szigorú itélet,

Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?...

De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én,

Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem:

Vannak-e ott szívek és a szívek mélyén

Lángol-e szerelem?

Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok oda,

S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok,

De ha a szerelem föl nem kísér oda,

Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok!

Ugy szebb a föld minden búbánata mellett,

S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!...

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet

Nem pótolja semmi.

Szatmár, 1847. augusztus

*

„Sajnálom

szegényt, a következőt,

miattad fogom büntetni őt...” –

az egyik társtól elszenvedett

sérelmet a másikon „leverni” …

*

Sajnálatból,

szánalomból nősül

ill. ezért nem válik el,

vagy mert annyira hálás

az ő/szerettei jótevőjének,

vagy mert rajong a tanárért stb.   

*

Sose

jössz rá:   

miért hagytak ott –

nincs, aki tükröt tartson neked,

nem is fogsz okulni a kudarcodon,

életfogytig magányban szidod az ex-et…!   

*

Barátod

kínozva vallat,  

harapófogóval

húzza ki a szavakat, 

hogy végre feltárd előtte

az elromlott kapcsolatod

kórtörténetét?   

*

Bárkinek

mindent, akármit,

vagy senkinek semmit

elmesélni házassági konfliktusról

(hisz majd házon belül megoldjátok)  

*

Ejaculatio praecox –

ki ne emlékezne a „Szigorúan

ellenőrzött vonatok” ifjú főhősére,

aki majdnem sikeresen öli meg magát,

mert oly mélyen bántja korai magömlése

(majd egy tapasztalt nő beavatása segíti…)

*

Egy,

vagy az első

sikertelen aktus,

nem-merevedés után

(hímvesszőből fallosz)

a nőd durván kigúnyol,

és csúnyán megaláz,

amire te Viagrát veszel,

vagy homokos kapcsolatba

menekülsz, s ott „nő” leszel...  

*

Mintha

biomassza,

vagy egy gépbe

rakott gép lenne,   

orvosokhoz, segéd-

eszközökhöz fordul

tehetetlenségével,

impotenciájával...

*

Kicsinek

látod/tartod

a nőiességed

oly fontos részét,

a melleidet, kebleidet –

irigykedsz más szerencsésekre,

s akár plasztikai sebészhez is mész,

mert nem bízol a későbbi változásban,

az anyaság jótékony hatásában stb. stb.,

illetve nem hiszed el: így is tetszel Neki...

*

A

kegyetlen

gyerektársak,

katonabajtársak   

kigúnyolnak kis, ill.

kicsinek tartott hím-

vessződ, nemi szerved miatt,

amiből összehozol egy komplexust..   

*

Nem

vagy tisztában   

a saját nemi érésed

egyéni tempójával és

kisebbségi érzést táplálsz

a másodlagos nemi jellegek

kialakulásának „lemaradása” miatt...  

*

A

nő, aki

viszályt szít,

kelt és táplál

közötted és atyafiaid között,

összeugraszt a jó édes anyáddal...

*

Aki

előjogokat

vindikál magának:

neki a több/jobb jár,

és nem csak kivételesen,

amikor pl. beteg/gyermeket vár...

*

Aki

a családi

konfliktusokban

soha nem a férje/neje,

mindig a „jó” édesanyja mellé áll,

mintha őt külső ellenség támadná,

mert örökre ő marad(t) neki az első...

*

Aki

a tőled

ajándékba kapott

lónak ócsárolja a fogát,

lekicsinyli/bántónak tartja

a kedveskedő meglepetésedet...

*

Egy

szürke

kis verébnek

tartod-látod magad,

s nem hiszed, hogy lesz udvarlód,

ha lenne is, azokat már meg se látod,

így tényleg egyre fonnyadtabb virág leszel,

mert nincs kinek a szerelmétől kivirulnod...

*

Aki

egy szép estű,

de rossz szellemű,

elégedetlen lelkű nő,

az ördög bújt el bele:

egy túlbuzgó besegítő

lelked jobbik részének

útra engedésében/válásában...

*

Folyton

összehasonlítgatnak

az előző, kihűlt kapcsolattal:

így hárman vagytok az ágyban is...   

(az idő-tér távolság a régit meg is szépíti)

*

Mindent

elmondotok,   

vagy mindent titkoltok

egymás szerelmi/szexuális

előéletetekről és „priuszáról” …!?   

*

Aki

nem figyel/reagál

néma segélykiáltásodra,

a sikertelen öngyilkosságod

is csak női hisztinek tartja

a végül „sikeresnél” meg

verheti a fejét a falba...

*

Az

iszákos férj,

és az absztinens,

vagy zugivó feleség –

hol a keblükre ölelik egymást,

hol meg bármit egymáshoz vágnak...

*

A

szex

nyomor

olyan szintjére jutsz,

jobban mondva: juttatod magad   

hogy akár erőszakkal is lefekteted őt...

(mint ki éhhalála küszöbén bármire képes)   

*

Könyörögni,   

rimánkodnod kell

a testi kapcsolatért –

közvetve a házasságban is

fizetned kell a női kegyért,

bár ez az üzletelés nincs

expressis verbis kimondva...   

*

Neki

a szexuális

élet, ill. aktus  

csak a gyermek-

nemzés szükséges

és egyben elégséges eszköze:

tulajdonképpen egy szükséges rossz –

a legszívesebben férje spermájával

mesterségesen termékenyítené

meg magát?

*

Homoszex

kapcsolati előnyök:   

nem lehet belőle gyerek,

így nem kell fogamzásgátló,

nem kell rettegni a teherbeeséstől,

nincsenek „havi bajos” szünetek stb.    

A biszex előny: megduplázódó választék...

*

Én

„bátran”

bevállalom,   

hogy üldözött

és lebuzizott meleg,

úgynevezett homokos vagyok,

és ez még ad némi pátoszt is,

romantikus bujkálást stb. stb.

amúgy elég kiszerű életemnek…   

*

Élet-

fogytiglan

kiskorúságban

tartod az élettársad,

mert szellemi fogyatékos(nak tartod),   

és te atyáskodva tanítgatod-nevelgeted stb.?   

*

Test-

méretek

különbözőségi foka:   

magasság, szélesség, súly:

egy végletes esetben akár

egy törpe és egy óriásnövésű

is alkothat egy párt, lehet utód...!?   

*

Nem értitek

egymás anya-

nyelvét és szokásait:   

mutogatással/konyha-

nyelvvel pótolható?   

*

Neked

csak jogaid –   

neki viszont csak

kötelességei vannak,

és így jól kiegészítitek egymást…!? 

*

Mind-

kettőtök

egyszerre

akar/szeretne   

szigorú apa és

irgalmas anya is lenni,

és ha ez a két szerep szétválik,

az folyton vitát/veszekedést eredményez...   

*

A

természetes

/társadalmi munka-

megosztásból sohasem,

jottányit sem engedtek:

te vészhelyzetben sem

mosogatsz, mosol stb. -

nőd meg inkább megfagy, de

nem vág fát, nem gyújt be stb..

*

Juhász Gyula:

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

*

Nem végleges

a munka megosztása,

folyamatos a rotáció:

te szoptatsz, hisz van cicid,   

a feleséged egy izompacsirta,

ilyenkor ő védi a házat/hazát...   

*

Csak

a hajléktalanság réme

tart vissza a válástól…!? –

Ami a rosszban mégis jó lehet,

hogy így jobban motivált vagy

a kapcsolat megújított megjavítására…   

*

Képzelt

betegként

bújva ki a munka

nehezebb része alól   

próbálsz sebeidet mutogatva

még több „szeretetet” zsarolni

az érted és most így helyetted is

dolgozó kedves párodtól...   

*

Képzelt

és valós, de nem

öngyógyított betegségeid   

nagyon lecsökkentik nem

csak a szex vágyad,

de képességeid is...  

*

Engeditek

elszürkülni a hétköznapokat,   

mert nincsenek igazi ünnepek se!

A mézeshetek/hónapok után már

csak kenyérkeresők/gyereknevelők

vagytok: munkaerő, gondterhelt szülő stb.  

*

Titkos házasság –

illetve házasságkötés:

heccből, tiltakozásból, dacból

titokban nősülni, férjhez menni –   

szülői „beleegyezés” /áldás nélkül?   

*

Nem

álruhában

ment lányt kérni

a gazdag királyfi,   

így sose lehet biztos:

nem a pénzért vette-e meg

a (ve)vő legény azt a lányt...  

*

Még

bele se ment

a házasságba,   

de máris a ki-

vezető utat fürkészi,

nem mer tartósan/

végleg elköteleződni...   

*

Este

sem beszélsz

a napi munkádról,   

a veled történtekről,

mert nem is kérdezi -

és téged sem érdekel,

hogy mi történt vele...   

*

Még

te sem

értesz meg –   

pedig te voltál

az utolsó reményem a világon,

s ha egy ilyen szilárd pontom lenne,

a sarkából fordíthatnám ki a világot...   

*

Vagy

ugyanazt

csináljátok,

és rosszul rivalizáltok,   

vagy fogalmatok sincs róla,

mi a másik munkája/hivatása...  

*

Te

sok gyereket

szeretnél, szerettél volna,   

feleséged maximum egyet,

de ez csak túl későn derül ki,

mert ő félt ezt bevallani,

félt, hogy így elveszít!?  

*

Nem

bírod megszokni,   

de gyáva vagy elszökni,

és egy új életet kezdeni,

amíg még nem túl késő,

s így összeférhetetlenül,

örök civakodásban „éltek”...   

*

Túlságosan is

szó szerint érted:   

„Pénz olvasva,

asszony verve jó”?  

(idevágó humor:

panaszkodik a nő.

- Már nem ver a férjem,  

lehet, hogy már nem is szeret...)

*

Pont

azt bántod legjobban,   

akit a legjobban szeretsz,

mintha magad alatt vágnád a fát,

vagy lékelnéd a közös csónakot

az amúgy is viharos tengeren?   

*

Mésalliance -

rangon alul vagy felül

választottál párt magadnak,

amit nem sikerült áthidalni...

(társadalmi/vagyoni helyzet,

szellemi-intellektuális szint stb.)

*

Mintha

direkt belehajtanád

a társad a félrelépésbe,

hisz pl. annyira elhanyagolod...   

*

Uralkodni

akar vagy behódolni –   

képtelen egyenrangú kapcsolatra,

nem tanulta ezt ki a baráti viszonyban,

mert nem nagyon volt/van neki ilyen...   

*

Sikeres

a fogamzásgátlás:   

de csökkenti a vágyad

és a kis lakásban amúgy is

nagyon sok a zavaró tényező...

*

Te

sem engedsz

abban a bizonyos

„Haragszom rád!” játszmában:

inkább titkon te is szenvedsz –

a kapcsolatod meg kiszenved...

(Okos enged, szamár szenved)

*

Az

élettársi kapcsolat

nálatok nem életre-szólót jelent,

csak egy ideiglenes összeköltözést,

miből az első nehézség után kiszállsz,

és mész tovább így újba és újabba,

míg ki nem öregedsz a szülésből…

*

Az

elhallgatás,

mint hazugság:

házasságkötés után

majd közlöd, hogy

gyereket vársz mástól –

csak elfogadja majd valahogy,

hiszen akkor már fogva van...!?

*

A

férjed

folyton nyaggatod,

hogy nem keres eleget,

és te rongyokba jársz stb.,

amivel vagy bűnbe viszed,

vagy önértékelését gyengítve

betegségekbe, halálba hajtod…

*

Ellen-

próba nélkül

elhiteted magaddal,

hogy nem a pénzedbe

szeretett bele fiatal arád!

*

Szüleid

fiút akartak,

téged fiúnak neveltek,

s te - jó kislányként -

nem is lázadtál ellene!?

Ambivalens nemi identitás...

*

A

házasság

kihívásai elől

behátrálsz egy

Szent Hivatás menhelyére...

(vagy buja, parázna életed

miatt küldenek egy zárdába)

*

Te

olyan jó

gyereke vagy

szegény anyukádnak,

hogy - látva ragaszkodását -

sosem hagyod el, amíg csak Ő él,

pláne nem egy vadidegen nő kedvéért...

*

Kifogod

magadnak

a pedáns asszonyt,

aki annyira tisztaságmániás,

hogy mindent lehet „otthon”

csinálni, csak épp élni nem...

*

Hű!?

Rá se

néz más nőkre!

Igaz, egy idő után

nőként már a feleségére se...

*

Monogám

vagy és hűséges?

De szexuális életed

maximum páros önkielégítés!

*

„Házastársi

kötelességhez”

a családi béke kedvéért

azért igyekszel jó képet vágni...

*

Hogy

ne rontsd el

a kedvesed kedvét:

boldog szeretőt színlelsz…

*

Tiszta

az udvarod,

rendes a házad –

csak éppen dög-

unalomtól bűzlik

a szürke házaséleted...

*

Alibi

házasságban él:

nem meri nyíltan

vállalni a homo-

szexualitását.

(de így viszont

megkapja a bujkálás

pszeudo romantikáját…)

*

Szabó Lőrinc

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a 
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

*

Hiszel

annak a jósnak,

aki a honorárium arányában

egyre inkább pont azt jövendöli,

azt a jövendőbelit jósolja meg,

amiről te fantasztán ábrándozol...

*

Nagybeteg

feleségével

a bunkó katonatiszt

- az orvos tanácsára -

ugyanúgy beszél, mint eddig,

hogy Ő ne vegyen észre semmit,

vagyis emelt hangon kiabál, üvöltözik...

(lásd: Örkény István idevágó novelláját)

*

Nem

tudtok

kibeszélni

szex zavarokról:   

túl sok a tabu téma,

az álszemérem miatt –

és közben telnek az évek,

és az idő nem nektek dolgozik...   

*

Kinek

a terhe

a fogamzásgátlás?

Védekezzen a nő,

hisz ő van veszélyben?

A coitus interruptus vagy

a gumióvszer felhúzása

téged zavaró tényező…

*  

A

házas-

életetek

egy hosszúra nyúló

rettegés a teherbeeséstől -   

önfeledt szerelmi játék helyett...   

*  

A

nagy Ő

dugásról,

numerákról beszél -

arról, ami neked szent dolog,

az embernek istentől kapott ajándéka,

és amit ő ezzel a nyelvvel lehúz a sárba...   

*  

Hátha

a következő

még jobb lenne:   

soha nem tudsz végleg

dönteni, és elköteleződni

(még a mai nap is keresgélsz...)   

*

Egy

életen át

gyerektartást fizetsz   

egy hülye félrelépés miatt,

amit egy részeg-őrült percben

oly meggondolatlanul követtél el...   

*  

Olyan

választás

elé vagy állítva,

hogy mindent fel kellene

áldozni a jövendőbelidért:   

családod, karriered, barátaid...   

*

A

szőnyeg

alá sepritek   

a koszt és a problémákat –

amit nem láttok, az nincs is,

de csak addig, míg fel nem buktok

és a nyakatokat nem töritek rajta/miatta...   

*

Nem

csiszolódtok össze,

sok a súrlódás, kanál-villa csörgés –

nem tudtok kompromisszumot kötni,

senki nem enged az ő merev felfogásából

(az még rosszabb, ha az egyik megalkuszik,

és mindenben teljesen hasonul a másikhoz...!?)  

*

Nagyon eltérő

kultúrákból érkezőkből   

egy egységes párt formálni?   

Hisz még egy focicsapatba

sem túl könnyű feladat egy

idegenlégiósnak beilleszkedni,

pedig ott az egész világon

egységesek a játékszabályok...

*  

Nem vagytok

egy intellektuális színvonalon –   

más az ízlésetek és íz-világotok,

műveltségi hátteretek, érdeklődésetek

de még a humorérzéketek/igényetek is…   

*

Csak

a házasság-

kötésünk után

csókolhatsz meg,

pláne: ölelhetsz meg –

arra meg majd csak

akkor kerülhet sor,

ha diplomád lesz,

és lakást is veszel...  

*

Aki

a rövidtávú

előnyöket nagyítva

rábeszél az „abortuszra”,

de nem figyelmeztet a jövőre,

a belátható-beláthatatlan

következményekre...

*

Aki

másokat is,

de elsősorban téged

zongoracipelőnek tesz,

és ide végleg be is skatulyáz,

hogy egyedül ő brillírozhasson...

*

Aki

ha beteg vagyok,

jó esetben részvétlen,

rosszban még tetézi szenvedésem,

bűntudatot is gyárt, naplopónak nevez...

*

Aki

elrútítja

a környezeted,

lakásszépítés címén,

talán még jobbik eset,

ha csak nem törődik vele,

és hagyja a rumlit, a koszt,

azon könnyebb s.k. segíteni…

*

Aki

nem őrzi,

gondatlanul kezeli,

sőt még el is sikkasztja

a távollétem alatt és miatt

a megőrzésére bízott anyagi javaimat

(bezzeg a sajátját kényesen őrzi-védi)

*

Aki

csak azértis

pont arra a lányra hajt,

akiről pont tőlem tudja,

hogy nekem régóta tetszik...

(de csak sportból, rivalizálásból,

fogadásból, játékból, bosszúból)

*

Aki

könyvben,

vagy neten

adja ki, teszi közprédává

bizalmas magánlevelezésünket,

amivel nálam pont azt éri el, hogy

teljesen bezárkózom mindenki előtt…

*

Aki

elbirkásítana

a kiherélt „keresztény”

tanítások ismételgetésével

és szigorú számon kérésével

(egy bigott katolikus feleség)

*

Aki

minden

trükköt, praktikát

bevet elcsábításomhoz –

és nagyon gazdag az arzenálja,

hisz ez a tanult - ősi - mestersége...

*

Aki

nem

elsősorban

nekem akar tetszeni,

de - mindenki – másnak:

otthon töltött idejét erre fordítja,

mint egy színésznő az öltözőjében,

amikor színpadi fellépésre készül...

*

Aki

csak addig

tart meg téged,

amíg nem akad nálad szebb –

egy életen át kéne versenyezned

a nálad fiatalabbakkal is a zsűri előtt…

*

Freudi

elszólások -

pl. más kereszt-

vagy becenevet

lihegsz nőd fülébe

az extázisban,

az ágyban...

*

Az

a fiú,

kiből úgy lesz férj,

hogy a saját apjától

nem leste/leshette el

a házi barkácsolás, szerelés,

buherálás fogásait, trükkjeit,

és kis túlzással, még egy

kiégett villanykörtét

sem tud kicserélni...

*

Aki

szűzlány ugyan,

de a házimunka világától

is hermetikus elzártságban

hagyja felnevelni magát

(késő bánata ebgondolat)

*

Aki

ismerve

az alkalmazottja,

társulati tagja stb.

becsvágyát, ambícióját,

ill. kiszolgáltatottságát,

szexuálisan molesztálja, zsarolja...

*

Aki

téged

teljesen

átvilágít, kikérdez,

de viszont ő maga

inkognitóban marad,

minden kérdezősködést

indiszkrét tolakodásnak minősít…

*

Aki

akár még

öngyilkossággal is zsarol,

ha élettársul nem őt választod,

vagy ha most szakítani, válni akarsz...

*

Kosztolányi Dezső:

HITVES

Még hozzád vágyik egyre e beteg szív
és úgy követlek, mint sötét detektív,
a pesti utcán, a budai lankán,
kedves Ilonkám.

De egyre jobban szállnak már az évek,
fáradt szemünk a semmiségbe réved
és ami jön, az oly hűs és komorló,
mint a koporsó.

Az arcodon is feltűn néha-néha
a fönség és gyász reszkető árnyéka
s életre buzdítasz, halálra intesz,
mint ama hitves,

ki kőbe vésve áll a sírok ormán
egy anya fájdalmával és mogorván
a sír hálószobáját nézi csendben
s szeme se rebben.

Mondd, mit tudsz erről, mindenek tudója,
nő, kinek egy a szemfedő s a pólya,
titokzatos alvótárs, földi vágyban
s a hideg ágyban.

Rejtélyes, aki immár szomorúnak
mutatod arcod, húga te a búnak,
beszéld el, mi az élet szörnyü titka
és mi a kripta.

Hitetlen én, ki senkibe se hittem,
beléd fogódzom és kérdezlek itten,
hová megyünk mi, élet koszorúsa,
mélyszavu múzsa?

1918

*

A

házasélet

krízisében, válságában

nem kértek intervenciót,

külső baráti-szakmai segítséget,

el sem tudjátok képzelni, hogy

ebből nem csak hogy ki lehet jönni,

de még jobb minőségűvé is válna

a most iszonyatos viszonyotok...

*

A

házaséletedben

két szélső vélemény

között csapódsz ide-oda:

a világon senki más nőt,

csak őt választanád ma is,

illetve: ha csak egy nő lenne a világon,

akkor se kellene - bárki mást, csak őt ne!

*

Aki

megríkat –

megszomorítja a szívedet,

pont az, akitől épp azt várnád,

hogy felvidámítson, megnevettessen...

*

Aki

szereplési

viszketegségével

és férfi-sovinisztán

elszívja elöled a levegőt,

nem hagy szóhoz jutni,

nem tudsz labdába rúgni...

*

Aki

a világ közepe,

a mese királylánya,

vagy az anyacsászárnő:

mindenki igazodjon őhozzá –

mindenkinek őt kell szolgálni…

*

Aki

még csak

vendég nálad,

de máris átrendezné

asztalod, lakásod és

életpályád, életformád...

*

Aki

nem tiszteli

párja ízlését, munkáját,

rendrakását, takarítását,

főzését, programszervezését,

meghívott vendégeit stb.

*

Aki

ismeri

gyengéim,

olykor jobban, mint én,

és így nagyon is jól tudja,

hogy mivel kísérthet,

csábíthat bűnre...

*

Aki

a világon

a legjobban tudja,

hogy mivel lehet téged

a legjobban felidegesíteni,

és ezzel nem is késlelkedik...

Aki tudja, hol a fájó pontom,

és „véletlenül” pont oda is üt!

*

Aki

„jó anyaként”

bezzeg!-ezve

úgy dicséri a fiát,

hogy evvel előtte is

rossz feleségként

a férjét piszkolja...

*

Aki

azt élvezi, hogy

az utolsó pillanatig

bizonytalanságban tart,

a jót természetesnek veszi,

minimális pozitív, megerőssítő

visszajelzést, visszacsatolást se ad,

nehogy te nagyon elbízd magad...

*

Aki

rábeszél, hogy

madárijesztőnek öltözz

és még be is magyarázza:

ez milyen jól áll neked

(így elcsúfítva majd nem

kezd ki veled senki sem...)

*

Aki

azt sem tudatja,

hogy most éppen

mivel bántottad meg -

rád terheli: te találd ki…

(- Tudod, te jól! - mondja)

*

Aki

alig várja,

hogy megsértődhessen,

és akkor neki álljon feljebb,

és te valahogy folyton találd ki,

hogyan tudnád Őt kiengesztelni...

*

Aki

előbb

elveszi önállóságod,

anyagilag tőle függővé,

és szex stb. rabjává tesz,

majd végleg magadra hagy...

*

Aki

a korkülönbség

vagy társadalmi rang,

műveltségi fölény stb.

okán anyagi-szellemi

kiskorúságban tart, és

anyáskodik-apáskodik

feletted...

*

Aki

arra vesz rá:

nyújtózkodj csak

tovább a takaródnál,

hogy neki mindene

- is - meglegyen...

*

Aki

az örök

maceráló,

piszkálódó, kötözködő,

a veled örökké elégedetlen:

legszívesebben őrületbe kergetne...

*

Undorítóvá

teszik előtted   

a menstruációt

és a női nemi szervet,

minden ilyesminek és

a hozzá kapcsolatos dolgoknak

vagy csak prűd/orvosi latin,

vagy illetlen, trágár neve van...   

*

Az

a szellem

lesz úrrá rajta,  

ezt táplálták bele

szent helyen, szent beszédben, 

hogy a ”testiség„ bűnös és undorító dolog...   

*

Ha

ő „csúnya”,

akkor már nem

lesz később sem szebb -   

sőt épp temelletted még

tovább hervad, fonnyad el!?   

*

Feldolgozatlan    

gyermekkori trauma:

a lakásviszonyok miatt

szüleid ún. házaséletének

fül- és szemtanúja voltál...   

*

Hamar

kezdtél élni s égni,

„Csak egy nap a világ!”,  

és hamar kiélted megad:

kiégtél, mert két végéről

égetted a gyertyádat...   

*

.   

A

világtól

elzárva nevelt lány

lelki védtelensége és

könnyű elcsábíthatósága -   

az első férfi levesz a lábadról,

ha valami szépet szól hozzád...  

*

Praktikus

megfontolásból,  

pl. a szakmai vagy

a sportkarrierednek

hátteret, ugródeszkát

szerezve nősülsz?   

Magadat

se ismered,

iskolákba zártak

hosszú évtizedekre -  

hogy tudnál-tudhatnál így

magadhoz illő társat találni?   

*

Kicsi

ön- és ember-

ismereted miatt   

könnyen megtéveszt

az előadott-megjátszott látszat,

és bedőlsz a hozományvadásznak,

vagy a csak futó kalandot keresőnek…   

*

Annyira

titokban tartod,

ügyesen leplezed

a szerelmi érzelmeidet,  

nehogy nagyon kiadd magad, 

hogy még a nagy ő sem tudja meg,

majd te döbbensz meg, ha máshoz megy...   

*  

Haramia-

vezér vagy,

amíg te tartod el nőd,  

és az egész családodat,

majd meg kiöregedve

egy lekvár, egy papucs?  

Ilyenkor aztán az eddig

elnyomott nőd visszavág! 

*

A

szerelmed

legyen mindened:

barát, kollega, szerető,

lakótárs, játszó- és sporttárs,

jó szomszéd, vitapartner, cseléd,

házvezetőnő, dadus, pesztra stb. stb.?   

*

A

házasság

kötésével

feloldódó,

megszakadó,

mert megszakított   

korábbi baráti, haveri

kapcsolatok, körök későbbi hiánya

magát a házasságot is túlterheltté,

ingataggá teheti és teszi is...

*

Ady Endre

Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd

Feledésemnek gazdag úr-palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,

Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,

Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,

Alázásodért, nem tudom, miért,

Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:

Sorsod szépítni hányszor adatott

Ámító kegyből, szépek szépiért

Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.

Sohase kaptam, el hát sohse vettem:

Átadtam néked szépen ál-hitét

Csókoknak, kik mással csattantanak

S szerelmeket, kiket mással szerettem:

És köszönök ma annyi ölelést,

Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,

Amennyit férfi megköszönni tud,

Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak

Fövényes multban, zavaros jelenben

S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján

Milyen régen elbúcsuztattalak.

Milyen régen csupán azt keresem,

Hogy szép énemből valamid maradjon,

Én csodás, verses rádfogásaimból

S biztasd magad árván, szerelmesen,

Hogy te is voltál, nemcsak az, aki

Nem bírt magának mindent vallani

S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,

Akartam látni szép hullásodat

S nem elhagyott némber kis bosszuját,

Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,

Nem kevés, szegény magad csúfolását,

Hisz rajtad van krőzusságom nyoma

S hozzám tartozni lehetett hited,

Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,

Kinek én úgy adtam az ölelést,

Hogy neki is öröme teljék benne,

Ki előttem kis kérdőjel vala

S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág

Rég-pihenő imakönyvből kihullva,

Vagy futkározva rongyig-cipeled

Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát

S, mely végre méltó nőjéért rebeg,

Magamimádó önmagam imáját?

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag-sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:

Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

*

P.s.:

Boldog-boldogtalan

Plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó a Jó Isten hasonmás teremtményéhez?

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunknak is hazudjuk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…

p.s.:

Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,

ami segíti a kifejezést és megértést, az érzékenyítést,

az elképzelést, az elemzést és az újra egészbe rakást,

a megítélést-értékelést, az elsajátítást és tovább gondolást…