|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgálódó: jó-rossz példatár
Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ABC – VI.
.
(Egy „egyszerű” velős magyar mondatban
a jó életminőségek mibenléte és megélése,
teremtése. őrzése-javítása/hiánya-rontása)
Puskin
ELÉGIA.
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos napjait boldog ifjú koromnak,
Ne kérdezz felőlük, csak hadd nyugodjak,
Ne kérdezd: szívemben minő érzelmek forrtak?
Szerettem? - ne kérdjed,
Sem azt, éreztem-e lemondó bánatot?
Te oly ártatlan vagy, minek ezt megértned?
Csak élvezd gondtalan a mát és holnapot,
A te jó szíved csak szerelmet óhajthat,
Csak csókokat ajkad...
A te lelked tiszta, nem tudja: mi a bánat?
És fényes mint a nap lelkiisméreted,
A szenvedély sötét történetét ne várjad
Tőlem, - kár az neked.
A te nyugodt lelked megzavarnák azok,
Sírnál te azokon és megrendülne lényed,
És félve fogadná hivő lelked a szót,
Melyet előbb olyan gyanútlan vett s megértett.
Nem, nem, én édesem! Féltem szerelmemet,
Félek, hogy élvei azonnal elriadnak,
Ne várj most éntőlem őszinteségeket - -
Ma szeretek, boldog hát mára hadd maradjak!
*
Aki
elfogadja, hogy
hűséges hitvesként
évekig gondosan és
áldozatosan ápoltam –
de felépülésekor elhagy,
mert ezt az adósságát
soha nem törleszthetné...
(lásd Kosztolányi novelláját)
*
Akivel
kollégák,
nemcsak élet-, de
pályatársak vagytok,
és az irigykedése és
a féltékenysége miatt
nem oszthatod meg
a szakmai sikereidet...
*
Aki
elmenekül/kerül,
ha épp bánatod van,
nem oszthatod meg vele,
mert ő csak az örömödet
akarja látni, hallani, osztani...
(jóban együtt, rosszban külön)
*
Aki
nem azt
látja, ami van,
hogy kicsi az önbizalmad,
hanem pont az ellenkezőjét érzi,
és magára vállalja a hálátlan szerepet,
hogy arra vigyázzon, nehogy elbízd magad...
*
Aki
úgy tud
téged manipulálni,
hogy közvetve éri el,
amit titokban ő akar,
és ami csak neki jó,
neked meg inkább rossz,
mégpedig úgy, hogy ezt
te magad is akard,
és még higgyél is benne,
hogy a javad szolgálja...
*
Aki
nem tudja
összeegyeztetni
a hűséget a szabadsággal,
neki ez nem ún. paradoxon,
ezek nála egymást kizárják,
s éli szabados, kicsapongó életét...
*
A
szex
nyomor
olyan szintjére jutsz,
jobban mondva: juttatod magad
hogy akár erőszakkal is lefekteted őt...
(mint ki éhhalála küszöbén bármire képes)
*
Nőd
olyan szeszélyes
mint az áprilisi időjárás -
te meg próbálsz alkalmazkodni,
mindig minden eshetőségre készen,
mert ezen úgysem lehet változtatni...
*
Aki
jól tudja, hogy
lopott pénzből éltek jól,
de ha lebuksz, adja az ártatlant,
és nyilvánosan is megtagad téged...
*
Aki
meghasonlást,
viszályt idéz elő
családodban, hogy
- ha már neki sincs -
legalább ti is széthulljatok...
*
Aki
saját
kudarca után
téged is lebeszél
a házasság kötéséről
az össze lehetséges hátrányt
egyetlen várható valóságként bemutatva...
*
Akinek
tudtomon kívül,
illetve megtévesztve:
kísérleti alany-tárgy vagyok,
mert ő a szerelem lélektanát
kutatja és hipotéziseit tesztelgeti...
*
Aki
vitánkban
közvetíteni jött,
de csak nagyobbat,
illetve veszekedést,
sőt verekedést
idézett elő...
*
Aki
szerelmével
ügyesen hiteget,
de végül pofára ejt,
és amire te érthető,
de rossz választ adva
emiatt végleg begubózol,
s már nem hiszel senkinek,
s őrzöd lányságod a vénülésig...
*
Aki
engedélyem
beleegyezésem nélkül
kutat magánleveleimben,
naplómban, telefonomban stb.,
mert úgymond neki mindent,
de mindent tudnia kell rólam,
nekünk már nem lehetnek
egymás előtt titkaink...
*
Aki
mintha segítene
lelki szennyesem mosni –
de közben kiteregeti az utcára,
kipletykálja a szomszédasszonnyal...
*
Aki
állandóan támad,
mindig offenzívában van
csakhogy így engem folyton
védekezésre kényszerítsen,
és így ne kerüljenek terítékre
az ő zűrös-bűnös viselt dolgai...
*
Aki
élvezi
az általam nyújtott
biztonságot, kényelmet,
kihasználja papucs mivoltom,
de amúgy lenéz, megmosolyog,
és a hátam mögött mással kinevet...
*
Aki
mindig
félbeszakít,
kizökkent, ha épp
belelendülnék Dolgomba,
minden apró-cseprő dolgával zavar...
*
Aki
csakis
az emberiség barátja,
az az írófejedelem, egy Kazinczy,
akit hidegen hagy szenvedő hitvese,
aki éppen most az ő közelében vajúdik...
*
Aki
nem nyugszik
bele az elválásba:
tíz év múlva is hideg-háborúzik,
pedig ex neje már rég új párra lelt...
(a közös gyerekek sínylik meg mindezt)
*
Aki
nem mer
- mert nem legény -
egy lányt megcsókolni,
mert attól tart/fél, hogy
hátha nem kapja vissza...
*
Aki
nem képes
magát is „alázva”
ölelést kérni, „koldulni”,
ehelyett inkább „büszkén”
öli a jókedvet, ront hangulatot...
*
Aki
szemet huny,
ha a szerelme/szeretője,
vagy épp a lánya, felesége
a sarkon/neten árulja magát
(annyival kevesebbet kell dolgoznia)
*
Aki
élettársa
leleményes
testi-lelki kínzásában
leli legnagyobb örömét,
pedig csak ő egy szadista,
a párja nem mazochista...
*
Aki
holtig
kárhozatban
és kárhoztatva
élettársában már
csak a hibáit látja...
*
Aki
ex élettársának
az ő kedvenc macskájából
főzi meg a búcsúvacsorájukat...
(de „persze” ezt csak utólag közli)
*
Aki
évenként
egyszer nagyot segít,
hősiesen kiáll társáért/családjukért,
de sok apró figyelmességet mulaszt,
és sok „kis apró” lelki sérülést okoz...
*
Akik
önvédtelenül
és tehetetlenül nézik,
ahogy a drága jó anyós
éket ver közéjük, majd azt
még szakadékká is tágítaná…
*
Aki
szerelmével,
élettársával
titokban kísérletezget,
az ő beavatása nélkül
naponta próba alá veti...
*
Aki
élettársától várja:
kollegája, sporttársa stb.,
vagyis a mindene legyen,
mint egy lakatlan szigeten,
(különben durcásan dúl-fúl)
*
Aki
folyamatosan
ellened hangolja
a neki majd’ mindenben
kiszolgáltatott gyereketeket...
*
Aki
szerelmet színlelve
bizalmadba férkőzik:
előbb kiismert téged,
majd támadásba lendül...
*
Aki
hencegésből
a kocsmában kifecsegi
a hálószoba titkaitokat is...
*
Aki
azt kívánja, hogy
mint a „jóbarátja”
én falazzak is neki
a sorozatos házasság-
töréseihez...
*
Aki
cikiz,
nevetségessé tesz
a belém nevelt, és némileg
túlzott szemérmességem miatt…
*
Aki
egy elefánt
a szívem porcelánjai közt:
csak tör és zúz, amerre lép...
(vagy a felesleges harmadik,
a légyottban zavaró elem…)
*
Nem tudva
magát kivonni
a csoportnyomás alól:
tucatból volt második –
magától nem vetemedett volna
ilyen aljasságra: nemi erőszakra...
*
Cinkostársak -
egymás bűneinek falaztok,
egymás bűneit takargatjátok
a házastársi összetartás nevében...
*
Lermontov
MEGALKUVÁS.
Felőlünk bár sokat beszélnek
Írígy, szószátyár emberek
S bár téged az előitélet
Nem tisztelettel emleget,
Azért én a bálvány előtt nem
Hajtok soha térdet, fejet,
És mint belőled, úgy belőlem
Szemforgató már nem lehet.
Miként te: én is vígan élek,
Keresve zajt, vígalmakat,
Bölcset s bolondot én megértek
És szívemnek minden szabad.
A szerencsét mi nem kerestük,
Viseljük a rosszat s a jót,
Egymást nem csaljuk meg mi együtt
S másnak sem vagyunk csalhatók.
Véletlen, hogy egymásra leltünk,
S el is válunk majd, édesem,
Örömtelen volt a szerelmünk,
Válásunk bú nélkül legyen...
*
Ketten
egységben vagytok,
de csakis mások előtt,
csak a külvilág felé...
(egymás között meg
folyton veszekedtek)
*
Egységben
vagytok úgy, hogy
az egyik mindenben
a másikhoz alkalmazkodik –
teljesen hasonul...
*
Mindent,
de tényleg mindent
tudni akarsz a másikról,
az előéletéről, gondolatairól –
felesleges, sőt káros dolgokat is:
addig nyomozol, követelőzöl, zsarolsz,
míg vesztedre eléred, amit úgy akartál...
(Pl.: A kékszakállú herceg vára)
*
Szerelmi
bánatodat
nem a tanulság levonásával,
és javítással/új társ keresésével,
de egyre több és nagyobb
ivászattal „gyógyítod”?
*
Micsoda
megcsalás az,
ha szerelmeskedés közben
másra gondol, mást képzel ide
(amúgy nem lép félre/tör házasságot)
*
Az
intim
szerelmi együttlét
varázsát meg/széttörő
hang, illat, mozdulat,
szó, arckifejezés, történés...
*
Szex
aktíva
helyett passzíva -
úgy gondolod, hogy egy nő
semmiben sem kezdeményezhet:
se ismerkedésben, se ölelkezésben,
mert az nem illő, az olyam kurvás...
*
Még
magadat
sem sűrűn láttad
tetőtől talpig meztelenül,
legfeljebb az állatokat, egy kutyát…
(mikor a fürdőkádban is ruha kellett,
lásd Harsányi Zsolt: Magdaléna c. regényét)
*
Jobb híján
rossz filmekből vett
életképtelen mintát követsz,
az ott látottakat utánzod le...
Az életed utánozza a „giccset” …
de neked nem jön össze a happy end!
*
Ahogy
a színpadon,
szerepben láttál,
azt szeretted meg,
és nem pedig engem...
*
A
nemi
ösztönnek
nem lehet parancsolni?
Ez nálad nem önuralom
de önmegerőszakolás lenne?
*
A
tűzzel
játszani nem lehet:
ne nézzen úgy rám
a gyönyörű szemével...
*
Naiva
Felmész
a férfi lakására,
s ott meglepődsz, hogy
nincs bélyeggyűjteménye...
*
Apasági kereset -
nem kívánt gyerek
tartását évekig fizetni,
ami egyéjszakás kalandod
nem kívánt szüleménye...
*
Egy,
vagy két
családot dúlsz fel
a házasságtöréssel:
lehetsz így boldog,
ha ők átkoznak?
*
Örök
bizonytalanság
az, amiben tartasz,
nehogy egyszer/végleg
„nyeregbe érezzem”,
elbízzam magam?
*
Eljátszod:
mintha nem ill.
nem engem szeretnél -
és a végén úgy maradsz,
vagy közben elvesztesz,
s akkor már hiába
teríted ki lapjaidat...
*
Féltékenységi
jeleneteket rendez,
ha férje pár percnél
hosszabban elbeszélget
mondjuk a bolti eladónővel
(bizonyságát adja annak,
mily keveset tart magáról)
*
Elhiteted magaddal,
hogy nem a pénzedbe
szeretett bele túl fiatal arád!
De azért mégis rettegsz tőle,
hogy ennek próbája legyen -
mesterségesen meg nincs
képed/bátorságod tesztelni...
*
Te
egy ún.
nyitott házasságban
akarsz/próbálsz élni,
de csak magadra vonatkozóan,
bár a fennen hangoztatott elvben
a társadnak is nyitott...
*
Elefántot
visztek magatokkal –
egy nemcsak felesleges,
de éppenséggel káros
harmadik személy
kandi szemét...
*
Semmi
„romantika”:
gyertyafényes vacsora,
zene, tánc, bók/udvarlás,
szerenád, kedveskedés stb.-
ezek már avítt, elavult dolgok,
az idő már eljárt felettük…!?
*
Egy
jó partival
kitörni a szegénységből,
és így szinte vakká válni
a mégoly gyanús jelekre is,
a folyamatos megaláztatásra...
*
Bele-
menekülni
a házasságba:
szinte bárki jó lesz,
csak otthonról vigyen el
emeljen ki a gyereksorból,
ki a zsarnok szülők
hatalma alól...
*
Csak
a lakásmegoldás
miatt kellett házasodni?
Pl. így vehető fel kölcsön.
A szerelem majd megjön?
Ha megismered, megszereted!?
*
Egy
hülye
kaland miatt
felborul egy jó házasság -
nincs bánat, vagy ha van,
akkor meg nincs bocsánat...
*
Minden nő
csak azt akarja,
hogy mihamarabb elvedd,
és némi szex-szolgáltatásért
a holta napjáig jól eltartsad,
tejben-vajban fürösszed stb. stb.?
*
Egy
komolyabb
csalódás után
végleg nőgyűlölő leszel:
minden nő hazug és számító!
(rosszabb eset: „melegen” érdeklődsz...)
*
Kis
vagy nagy részben
kitalált szerelmi sikereket
- élő nőket kompromittálva -
klubban/kocsmában kitálal,
indiszkréten dicsekszik...
*
Ha
nem nagyon
éled bele magad,
akkor nem lesz majd
fájdalmas a válás, szakítás...
Mintha bordélyházba járnál,
érzelmi komplikáció nélkül
(amit még nejed is elnézhet)
*
Rettegsz
a tartós kapcsolatról -
őrzöd a teljes függetlenségedet:
„biológiai” szükséglet-kielégítés után
legjobb, ha másnapra elfelejted a partnert...
*
Pót-
cselekvésként
intimpistáskodsz,
kukkolsz, pornófilmet nézel
(ami sokkal inkább elveszi,
mintsem meghozza a kedved)
*
Kisgyerekként
tiltották a legkisebb
játékot is a nemi szerveiddel?
Bűnösnek/undorítónak mondták...
*
Szexuális
kíváncsiságod elfojtották –
és nem is válaszolták meg
- kimondott-kimondatlan -
egyre kevesebb kérdésedet?
*
Zsákba-
macska minden nő -
kellemetlen meglepetés
az otthon kibontott ajándék...
(pl. töke van a mennyasszonynak…)
*
A
szerelemhez is,
mint az élet minden
oly nagy adományához
nagy szerencse is kell –
és neked itt nem volt?
(Bátraké lett volna az,
de te nem kockáztattál…)
*
A
bikából
nem vagy képes
az áldott állapot és
a szoptatás nagyobb részében
úgy ökörré válni, hogy majd utána
ismét bika/férfi legyél – félrelépsz,
amivel időzített bomba kerül alátok...
*
Nehezen
indulsz és mész:
és az állami/pálya-
tévesztett házasságközvetítő
még a maradék önbizalmad is elveszi...
(lásd pl.: Gálvölgyi-Pogány Judit kabaré)
*
A
kedvese
nagyon kedves hozzá –
csak az az egy baj, van,
hogy mindenki máshoz is –
nem ismeri a kizárólagosságot...
*
Én legyek
a mindened,
a barátnőd, pótapukád,
a fiútestvéred stb. stb. is?
Nem elég, hogy férjed, lakótársad,
vagyontársad, szeretőd stb. vagyok?
*
Nyekraszov
ÚTON.
Unom magam. Beszélj valamit
Jamscsik[5] barátom énnekem,
Gyújts egy nótára, hadd mulassak
Vagy egy katona-éneken;
Vagy mondj mesét, tán megnevettetsz,
- Borravalód majd megkapod, -
Vagy beszélj arról: miket láttál?
- »Uram, magam is bús vagyok.
Megbúsított a feleségem...
Bevitték őt, mint kis leányt
Az urasághoz s ott nevelték
A kisasszonynyal egyaránt,
Irni, olvasni és himezni,
Verni a zörgő tamtamot,
Egy szóval minden úri tempót
Megtanult ő ifjonta ott.
Nem úgy öltözött, mint minálunk
Szokás: száráfánt nem viselt,
Hanem selyembe' járt s evett jó
Mézet, kását,[6] a mennyi kell.
Akár egy született kisasszony,
Oly csinos volt, oly szép, remek,
(Nem ám mint a paraszt leányok!)
Úgy, hogy már egy úr kérte meg,
(A kocsis, Iványcs Toropka,
Azt mondta, hogy tanár); na, jó!
Ám elmaradt a lakzi, mert hát
Úrnak paraszt mégsem való.
Férjhez vették s Pityerbe[7] vitték
Az uraság kisasszonyát,
Az úr pedig a lakzin tul is
A birtokon maradt tovább,
De beteg lett s pünkösdi éjjel
Isten magához vette őt;
Szegény Grusá[8] árvább maradt, mint
A milyen árva volt előbb.
Egy hónap múlva jött a vő és
Átszámolta a lelkeket,
S betekintett Grusához aztán,
Miután még dézsmát szedett.
Megsértette talán a leány őt?
Vagy nem járt tán a kedviben?
Elég az: Grusát visszaküldték
A falujába iziben.
S hej, ott az élet oly nehéz lett
Hó-arczának, finom kezének!
Bajomra én meg éppen akkor
Tizenkilenczéves valék,
S elvétették velem Grusát;[9] hajh!
Mennyi sok baj jött arra még!
Ő szótalan... kaszálni nem tud,
Sem járni a tehén körül...
Nem volt rest, csak kirítt a munka
Kezéből véghetetlenül,
Ha úr-dolgára ment szegényke,
Vagy hogy ha hordott fát, vizet,
Szinte megesett rajta szívem,
De hát a jobbágy így fizet...
Nem tetszik semmi... most a kandúr
Karmolta meg lábát, mijét,
Majd megintlen a száráfánban
Nem tud mozogni semmikép;
Ha a szomszéd jön, ő kisurran,
És titokban epekedik...
Elrontotta az úri élet,
Beh jó asszony lett vón' pedig!
Valami portrét bámul egyre
S olvas valami könyveket;
Még elrontja a gyermekünk is:
Aggódtam gyakran e felett;
Tanítja írni, mossa, nyírja,
Mint egy úrfit: fésülgeti,
Megverni nem veri, de sőt még
Verni nekem sem engedi.
- De nem tartott soká. Az asszony
Halvány... sovány... szédelgve mén...
Alig eszik egy-egy kanálnyit - -
És egyszer csak meghalt szegény.
Mi baja volt? én nem gyötörtem,
Sem ok nélkül nem szidtam őt,
De még inkább meg is becsültem
A szegény, gyönge szenvedőt...
Verni sem vertem őt - kivéve
Ha részeg voltam néha-nap - -«
- Elég jamscsik, elég; egészen
Jól elhajtád unalmamat - -
*
Pont
a legjobb barátod
szerelmére pályázol,
miközben ő küldött hozzá
egy üzenettel a börtönéből -
a szerelemben nincs barátság?
*
Össze
szokták gyűjteni
az ún. szakító mondatokat,
amik között nyilván szerepel az,
hogy „Én nem vagyok méltó hozzád -
mert te nálam sokkal jobbat érdemelsz!”
Aminek a hamissága kicsenghet ugyan,
de legalább nem tapossa le az elhagyottat,
nem nehezíti/lehetetleníti a talpra állását.
*
Ha
udvarolsz valakinek,
akkor ezzel kizárod, hogy
ő valaha is a jóbarátod legyen!?
az már csak egy rossz szakító szöveg,
hogy legyünk/maradjunk ezután barátok...
*
Azért
beszélünk
és viccelgetünk
annyit, túl sokat
a szexről, házasságról
- és persze az anyósról -,
mert annyi bajunk van vele,
mert annyit szorongunk miatta?
*
Ha
egy kor
nem heroikus,
akkor az túlfűtötten erotikus?
Hivatástalan férfiak pótcselekvése,
unatkozó, szingli, gyerektelen stb.
„úri” nők passziója, szórakozása?
*
Könnyű
nyári kalandnak,
egyéjszakás ügynek indult,
de olyannyira belegabalyodtál,
hogy végül ráment a házasságod...
*
Téged
utcán tilos
leszólítani?!
Minimalizálod
az amúgy is kicsi
ismerkedési esélyed...!
*
Szégyellenéd,
hogy közvetítés,
hirdetés, internet,
párkereső klub stb.
útján ismerkedj!?
*
Ha
végeztünk,
gyorsan húzzál haza –
itt ne zavard a köreim,
az én kis otthonomban,
reggel nem akarlak itt
látni és kerülgetni...
*
Három-
perces „szerelem”
a titkos alkalmi szeretőddel:
fix időben-helyen, tempósan...
Alkalmi szeretővel alkalmatlan
időben-helyen lebonyolított találka...
(Kern dal ill. „Andaxin kora” kabaré)
*
Sehol
egy kégli,
sehol nem
maradhattok
édes kettesben...
Ez bosszantó,
bosszúsak is
lesztek…
*
Lakás-
nyomor,
az élettér hiány
lassan, de biztosan
aláássa a kapcsolatot...
Szobakonyhás lakásban
a nagycsalád füle hallatára
élni némi nemi/házaséletet…
*
Egy
lehallgatott,
bemikrofonozott
lakásban, otthon
élni - többek között -
felszabadult „házas-életet” is...
*
Hiába
próbáljuk
felmelegíteni
régóta kihűlt
szerelmünket:
az nem olyan, mint
egy töltött káposzta,
ami ettől csak jobb lesz...!?
*
Ha
gazdag
házastársad
egyszer csak
ellened fordul,
akkor kipakol,
vagy megzsarol,
és ki is pakolja,
ki is dobálja a holmid?!
(Mikszáth Kálmán: Sispirica)
*
Irtózol
a szexuális
kapcsolattól:
az állítólag/tényleg
nemi - úton terjedő -
betegségek fóbiása vagy...
*
Elkap
a kapuzárási pánik,
és már egyáltalán nem válogatsz:
sötétben minden tehén fekete (lyuk)
*
Azért
halogatod
a férjhez menést,
pláne a gyerekszülést,
mert akkor már
vége az Életnek?
*
A
férjhez
ment nő
már csak,
ill. leginkább
háztartási robot,
gyerekszülő-nevelő…
*
Minden áron
és minél előbb,
körültekintés és
lelki érettség nélkül
férjhez akarsz menni,
csakhogy elmenekülhess otthonról,
s ezzel papírod legyen: már felnőtt vagy...
*
Nagyon
rászoksz
az önkielégítésre:
így ugyan virtuálisan
a világszépeket választhatod,
de a való világban nagy árat
fizethetsz ezért az élvezkedésért...
*
Ha
Ő nem lehet
a kedvesem és hitvesem,
akkor előbb végzek vele,
majd aztán magammal is,
a kútba ugrok, mérget iszok...
*
A
szexuális
kudarcok halmozódása,
ebbéli kielégítetlenséged
egyre agresszívebbé tesz
otthon is és idegenben is...
*
A
bájital,
a szerelmi varázslás
elveszi eszed, ítélőképességed:
így eshet meg veled az is, hogy
például egy szamárba „esel bele”
(Shakespeare: Szentivánéji álom)
*
Csak
a válóperes
bíró(nő) előtt
mondja meg először,
hogy tulajdonképpen
mi baja is volt a társával...?
*
Annak
a nőnek
udvarol más nevében,
akibe titokban ő is és
reménytelenül szerelmes...
(Cyrano, a költő pokoljárása)
*
Mindig
ugyanazzal
a bemagolt dumával
próbálsz nőt hódítani –
ill. más sikeres szövegét
szóról szóra utánozva...
*
Apád
érettségi után
elvitt a kuplerájba:
te ott egyszer s minden-
korra meg is undorodtál...
*
Nyekraszov
MASA.
A fővárosra fehér nap derül,
Ifjú asszony alszik édesdeden,
De a halvány férj el nem szenderül,
Dolga van: ő aludni képtelen.
A szomszédnő reggel Masáho' jő,
S új ruhával dicsekszik majd neki,
Egy szót se szól Masa, a drága nő,
Csak jaj! tekintetét őrá veti.
Masa pedig a szeme-fénye, - hát
Lássa is, hogy férje mindenre kész:
»Veszek neki én két olyan ruhát,
Bár az élet itt oly szörnyű nehéz.«
»Volna mód... itt a kincstár... pénz van ott
Csak ki kell rá nyújtani a kezed,
De azok a »veszedelmes tanok«
Elrontották a nevelésedet.«
- Hja, ő mint egy újabb kornak fia
A jót, igazt furcsán itélte meg,
Némely vagyont - vad liberálisa! -
Elnevezett lopásnak meg minek.
És inkább egyszerűen éldegélt
És nem bókolt a hivalgók előtt;
Anyósa persze korholá ezért
S a dús szomszéd ki is nevette őt.
Sebaj no! csak ne rontsák el Masát,
Mert fiatal ő még, tehát - liba,
Még azt mondaná: »Ez a hála hát?«
Nem, ne legyen ok panaszkodnia.
Megy s foly a munka, nincsen pihenés,
S belebetegszik, melle fájdni kezd,
Végre itt van a szombat-este és
Vasárnap: meg kell ünnepelni ezt.
És fiatal nejével enyeleg
A hosszú terhes dolgozás után...
Boldogságban a percz gyorsan pereg,
Jutalmul nékik ennyi kell csupán.
Bár gondokkal terhesek a napok,
Ám a perczek mindig oly édesek;
De hajh! az élv is ártalmas, ha sok,
A kifáradt lélek nem bir velek.
- S nemsokára temet szegény Masa,
És kesereg bús özvegy-fátyolán,
De a jámbor nem tudja még ma se',
Hogy miért halt meg férje oly korán...
*
P.s.:
Boldog-boldogtalan
Plusz-mínusz végtelen
Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…
Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,
hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,
ami méltó a Jó Isten hasonmás teremtményéhez?
Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,
de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint
szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,
vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...
Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,
boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,
de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,
szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…
Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –
önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.
Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?
Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...
A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,
ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most
változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,
mint azt gyáva önigazulásul magunknak is hazudjuk...
Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,
ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük
és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,
és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…
p.s.:
Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,
ami segíti a kifejezést és megértést, az érzékenyítést,
az elképzelést, az elemzést és az újra egészbe rakást,
a megítélést-értékelést, az elsajátítást és tovább gondolást…
|
