Az 1956/57-es ,kicsit csonkának számító, színházi szezon után,az 1957/58-as évad gőzerővel indult be Budapesten és vidéken egyaránt.A Magyar Néphadsereg Színháza(Vígszínház) mindjárt szeptemberben egy,szinte újdonságnak ható,orosz drámával nyitotta meg kapuit.Osztrovszkij:Erdő című komédiáját tűzte műsorára.Osztrovszkijt úgy tartja számon a színháztörténet, mint aki csaknem félszáz darabjával megteremtette az orosz nemzeti repertoárt, színpadra állította az orosz harmadik rendet.Műveit „az élet drámáinak” szokták nevezni.Hogy ez mit is jelent? Nála mindig a szereplők mindegyikétől független, általános élethelyzet áll az első helyen. Ő nem bünteti sem a gonosztevőt, sem az áldozatot; mindkettő iránt sajnálatot ébreszt.Az Erdő című keserű komédiája a színészkedés körül forog.Nem a színpadi játék,hanem az életbeni színészkedés,szerepjátszás körül!.Ebben a darabban mindenki mást mutat,mint ami.Voltaképpen ez a szereplők életstratégiája.Sőt még a darabbeli két színész is,Sanyarov és Vidorov,egymást biztatja,hogy színészkedéssel próbálják elérni céljukat.Osztrovszkij a világszínház szerzői között nem tartozik a népszerű írókhoz,mint pl. Csehov.Inkább hazájában kedvelik!De Magyarországon,ha nem is alakult ki Osztrovszkij-kultusz,darabjait,időről időre elővették színházaink.Az Erdő-t 1948-ban játszották először Magyarországon,a Nemzeti Színházban,aztán jött az 1957-es,majd utána sokéves szünet után,talán a leghíresebb,a kaposvári,1976-ban.A színház vezetése Szendrő Józsefet bízta meg a darab rendezésével.Szendrő fordította a darabot.Az egyik fontos szerepre ,Sanyarovra,Kiss Ferenc-et hívták meg!Talán a mai hallgatónak nem mond sokat az ő neve,de akkor,1957-ben,nem kis merészség volt őt budapesti színpadra meghívni!Kiss Ferenc(1893-1978) az 1945 előtti budapesti színházi élet egyik legnagyobb formátumú egyénisége volt.A Nemzeti Színház tagja,a Színművészeti Akadémia igazgatója, a rettegett Színészkamara elnöke,és 1944 októberétől,Szálasi Ferenc kérésére, a Nemzeti Színház igazgatója.1944 végén elmenekült Budapestről,Nyugatra,de 1945-ben az amerikaiak kiadták,és novemberi népbírósági tárgyalásán börtönbüntetésre ítélték.1953-ban szabadult.Mindenfajta munka után,1956 augusztusától játszhatott újra színpadon.Az újságírók,egyöntetűen, negatív kritikával illették az alakítását.Ebben,biztos vagyok,közrejátszottak a fentiek.A mai hallgató,igy 64 év után,minden előítélet nélkül,megállapíthatja,hogy micsoda nagyszerű művész volt.Az előadás igazi revelációja Sulyok Mária Raisza Pavlovnája volt.Minden ítész felsőfokú jelzőkkel illette alakítását.Sulyok,bár ismert és elismert színésznő volt ekkor már,de ettől a szereptől kezdve lett vált a színház vezető színésznőjévé,akiben gondolkodni kellett,és akinek minden évadban meg kellett adni a neki járó feladatot.Bilicsi Tivadar,aki 1952-től volt tagja már a színháznak,és 1955-ben A néma levente Beppójával,és 1957-es tavaszi szezon nagy bemutatójának,Molnár:A hattyú című vígjátékának Jácint atyájával aratott nagy sikereket, ettől az estétől kezdve,szintén a színház vezető művészei közé lépett.A közönség addig is rajongott érte,de most a szakma és közönség egyaránt elkönyvelte a legnagyobbak között.Szatmári István játszotta Bulanovot,és mint a jövő remek karakterszínésze került a nézők tudatába.A szerelmespár Tábori Nóra és Verebes Károly volt.Táborit,ekkor még naivaként tartották számon,és sok évnek kell eltelnie,míg a naiva Táboriból,az utánozhatatlan és egyedi nagy művész lesz!Persze,ehhez kellett Várkonyi Zoltán remek szeme is.Bár a bemutató nagy sikert aratott,nem sokáig volt a színház műsorán.Jöttek az új darabok és új előadások….és új vezetés!Magyar Bálintvezett ekkor a színházat,és három éves regnálása alatt az ország egyik vezető színházává vált a körúti teátrum .Három év után eltávolították helyéről,helyére mások jöttek,és jópár évadnak kellett eltelnie,míg Várkonyi Zoltán igazgatása alatt ismét az ország egyik legizgalmasabb műhelye lett a Vígszínház!(Képgaléria a Facebookon:https://www.facebook.com/media/set/?set=a.4022621237751163&type=3)
Alekszandr Osztrovszkij:Erdő Magyar Néphadsereg Színháza – 1957. Rendezte:Szendrő József Raisza Pavlova: Sulyok Mária Akszjusa: Tábori Nóra) Milonov: Szendrő József Bodajev: Győrffy György Voszmibratov: Deák Sándor Pjotr: Verebes Károly Bulanov: Szatmári István Sanyarov: Kiss Ferenc m.v. Vidorov: Bilicsi Tivadar Karp: Bakos Gyula Ulita: Sándor Iza
