|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgálódó: jó-rossz példatár
Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ABC – V.
(Egy „egyszerű” velős magyar mondatban
a jó életminőségek mibenléte és megélése,
teremtése. őrzése-javítása/hiánya-rontása)
Francois Villon:
Apró képek balladája
Tudom, mi tejben a légy,
tudom, ruha teszi az embert,
tudom, az új tavasz mi szép,
tudom, mely gyümölcs, merre termett,
tudom mely fán mily gyanta serked,
tudom, hogy minden egy dolog,
tudom a munkát, lusta kedvet,
csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom az urak nyakdíszét,
tudom, melyik ruha mi szerzet,
tudom, ki gazda, ki cseléd,
tudom, mily fátyolt kik viselenek,
tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
tudom, tortán él sok piszok,
tudom, mely csap mily bort ereszthet,
csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom ló s öszvér erejét,
tudom, mit érnek, mit cipelnek,
tudom, pénz szava szép beszéd,
tudom, hol mérik a szerelmet,
tudom, mit higyjek a szememnek,
tudom, Róma mit alkotott,
tudom, hogy a cseh mért eretnek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.
Mindent tudok hát, drága herceg,
tudom, mi sápadt, s mi ragyog,
tudom, hogy a férgek megesznek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.
(Szabó Lőrinc fordítása)
*
Aki
mindent
tudni akar rólad,
de ő örök rejtély maradna,
- enigmatikus, titokzatos -,
ez az ő egy szex appeal-je –
legalábbis ő ezt képzeli be...
*
Aki
holtáig alkot
a család rovására
„titkos remekművet”,
és elvárja a csodálatot,
hogy mindenki őt szolgálja,
s felesége dolgozzon helyette,
míg ő a szerepét játssza...
*
Aki
úgymond
a gyengébb
nemhez tartozva
egy habkönnyű testi,
de ólomsúlyos lelki sértegető,
mert tudja, hol van a fájó pontod…
*
Aki
minden
levedben kanál,
egy kotnyeles némber,
mindenbe beleüti az orrát,
vagy pedig épp ellenkezőleg:
ő úgymond nem avatkozik
bele más dolgába,
még az enyémbe se:
még a krízisben is közönyös,
mint egy katasztrófaturista...
*
Aki
humánus
démont éleszt:
ne irtsd/ne gátold
a macskaszaporulatot -
és így kiszorít életteremből,
amit büdös menhelynek rendez be...
*
Aki
olyan élettársat,
házasfelet közvetít,
aki csak messziről szép,
házias és okos gazdaasszony –
közelről egy csúnyácska Szusza,
aki kárt kárra halmoz, s nem okul,
vagy a népmese székely asszonya,
aki dafke mindent fordítva csinál,
mint ahogy az ura kéri...
*
Akivel
törököt fogtam,
de/és nem ereszt:
levakarhatatlanul
rám tapad és leszívja erőm,
felőröli idegeim, szétzilálja agyam stb.
*
Aki
rá lőcsöli,
rá tukmálja,
közvetíti, keríti
a saját megunt,
lecserélt szeretőjét,
mint egy szende szüzet –
a sokk után remete lesz...
(pl.: Tolsztoj: Szergij atya)
*
Aki
elvből
mindig rosszkedvű,
cvíder, nyűgös stb.
és mindig pont tőled
várja, hogy felvidámítsad,
és még neki áll feljebb, ha
ez neked épp most nem sikerül...
*
Aki
- hogy,
hogy nem -
mindig megalázó,
kínos helyzetbe hoz
a legjobb barátok előtt is,
vagy/sőt a leginkább pont ott...
*
Aki
nem
hallgat meg,
pláne nem végig,
pedig ő lehetne az egyetlen,
vagy az első a lehetségesekből -
mert rögtön magáról, bajáról beszél...
(pedig neki is egy szája, két füle van)
*
Aki
saját
apró-cseprő
gondját dramatizálja,
a tiedét bagatellizálja,
és ilyenkor megnyugszik,
mert a kettő átlaga pont jó...
*
Egy
trehány és
egy rendmániás,
vagy egy szégyenlős
és egy magamutogató
vagy nudista, naturista,
öncélúan pucérkodó stb.
„egymásra találása”,
furcsa párosodása...
*
Civilizált,
de nem kulturált:
vita, érvelés helyett
a net csúcstechnikán
a másik személyének,
és még a felemenőinek
a bántása, sértése folyik
egészen a karaktergyilkosságig...
*
A balgák
a megszólástól,
és nem attól félnek,
hogy a lelkiismeretük
non stop kínpadra vonja őket…
*
A
szálkát
kipécézed
a más szemében,
a sajátodéban még
a gerendát sem veszed észre.
*
Aki
nagyon,
túl sokat ír/beszél,
hogy valószínűbb legyen:
talán igazság is lesz benne
(a sok hamis elfedi kevés igazát)
*
Hiába
kívánhattál hármat -
még jó, ha nem lett rosszabb,
s nem maradt a kolbász az orrodon...
(de holtig nyomaszthat a kimaradt esély)
*
Nem
engedi
levágni a kisujját,
inkább odaadja életét...
Mindent vagy semmit elvű –
nem fogad el kisebb rosszat!
*
Úgy
éheztetnek,
hogy ők eközben
szemed-szád-orrod előtt
épp a kedvenc ételeid falják,
és közben rajtad gúnyolódnak...
(az ún. tantaluszi kín)
*
A
téged
kifosztóknál
kell alamizsnáért pitizned,
és minden fillérért hálálkodnod,
s ők büszkék a könyöradományra...
*
Gúny-
nevet kapsz,
- pl. zabigyerek -,
ami fájó pontod éri,
amit rád ragasztanak,
és ezt kiközösítő társaid
kórusban szavalják az utcán...
*
A
bókot
szexuális
zaklatásnak veszik
és rögtön beperelnek,
könnyen állásodba kerülhet...
*
Légy falánk!
Egyél és igyál,
ami beled fér, pukkanásig -
csak az a tied, amit megeszel,
azt már nem vehetik el tőled…!
(csak hánytatás, gyomormosás)
*
Mindig
viccesen beszélj,
minden mondatod
végén legyen poén -
de menjél biztosra:
te magad nevess rajta
legelőször és a legjobban!
*
Az élet
oly komoly, hogy
csak komoran lehet végig csinálni -
ha netán kísértene a nevethetnék,
gondolj temetésre, templomra...
*
*
Aki
elvárná tőlem,
hogy egész kiterjedt
rokonságát, pereputtyát
folyamatosan elviseljem/vendégeljem,
és más egyéb módon is támogassam -
elvtelenül, sőt akár törvénysértőn is,
ha már nekem Isten felvitte a dolgom…
(pl.: Móricz Zsigmond: Rokonok c. műve)
*
Aki
hazug
ígéretekkel
elcsábít-beleerőszakol
a prostitúció mély vermébe,
egyre ördögibb köreibe,
feneketlen örvényébe...
*
Rejtély
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.
Meg nem fejtett rejtély.
Hogyan történt, nem tudom.
Bilincsbe vertél,
Nincs azóta éjjelem, se nappalom!
De egyszer,
Te is érzed, lángra gyúlva...
Mégis furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon.
Volt már édes lobogás, sok más, tudom én.
Volt már zsongó vallomás, sok száz, tudom én.
Mondd miért több az én szerelmem?
Miért vallom ezt konokul, vakon?
Miért boldogító és ugyanakkor miért ég fájón?
Meg nem fejtett rejtély.
Hogyan történt, nem tudom.
Bilincsbe vertél,
Nincs azóta éjjelem, se nappalom!
De egyszer,
Te is érzed, lángra gyúlva...
Mégis furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon.
Oly furcsa rejtély,
Hogy szeretsz nagyon..
Kovács Erzsi - Rejtély -/Fűre lépni szabad/
https://www.youtube.com/watch?v=sgiI7_hkhIo
*
Aki
csak szex-
bábúként használja,
amúgy letagadja, szégyelli,
nyilvánosan vele nem mutatkozik,
sőt: a társaságban nem is ismer meg...
*
Aki
macskaként
törleszkedik, dorombol,
hagyja, hogy dicsekedj vele -
ő előbb csak élősködik rajtad,
majd még meg is lop, ki is foszt,
majd, ha kisemmizett, odébbáll stb.
*
Sírpalotára
gyűjtögető koldus,
aki maga alkotja meg
a saját gigantikus emlékművét,
nagyzási hóbortjának/önleértékelésének
kövekből kirakott, felépített bizonyságát...
*
A
lottóra
költöd pénzed,
mert ott mindenkinek egyenlő esélye van,
nem kell tudás, protekció, szorgalom stb.,
s még a legszegényebb ember is játszhat,
és fizetheti önként a hülyék adóját…
*
Az
alkohol-
tilalom idején
még a gyalogosokat
is megszondáztatják,
csak józanul sétálhatsz
(feketén, a maffia pultja alól
amúgy is méregdrága az ital...)
*
Csak
semmi
három lépés távolság,
ő a gyerek/diák barátja:
egy bratyizó szülő/tanár...!?
*
Csak
semmi
erősebb színdinamika,
csak divatszürke statika,
soha semmi vadítóbb és
felpörgető, bolondító zene,
csak andalító slágerek?
*
Csak
semmi
spontán vadulás,
önfeledt „extázis”,
vagy „elragadtatás”:
szolid és józan mulatás,
„bulizás”, szerelmeskedés...
*
Sokat
akar a szarka,
de nem bírja a farka –
a kevesebb több lett volna...
(a mohóság miatt semmi se jut)
*
Olyan vagy
mint a partra vetett hal,
aki sajnálatra méltó, de
önmagát is sajnáltatva
nem vergődik vissza a vízbe,
ahol vígan lubickolhatna –
s a rajta szánakozó „segítő”
simogatásaiért még hálás is
(hálapénzt fizet a gondozónak)
*
Aki
kiradírozhatatlan
ceruzával írja Fekete Könyvébe,
hogy mi minden van a rovásomon,
egybekelésünk óta gyűjti rólam
a terhelő adatokat...
*
Aki
unja már
az örök hálálkodást
és megneheztel a jótevőjére,
mert én emeltem ki a sárból,
a nyomorból és züllöttségből,
s emeltem a „hercegnőmmé” ...
*
Minden
lehető helyzetben
tüntetően érezteted velem,
hogy én „rangon aluli” hitves vagyok,
nem méltó a te társadalmi állásodhoz:
ez a házasság egy mésalliance...
*
Mindig
van dugipénzed -
csak azt vallod be,
amit nem tagadhatsz le
(a titkolózások elszigetelnek,
és hazugságokba bonyolítanak)
*
Titokban
még esetleg
beszélsz vagy
találkozol még velem,
esetleg ágyastárs vagyok,
de mások előtt már régóta
szégyellsz velem együtt mutatkozni...
*
Az
ellened
elkövetett vétkem
tévesen értelmezett
női büszkeségedből
sosem bocsátod meg:
legyen így akkor inkább
mind a kettőnknek rossz?
*
In flagranti
Úgy érlek tetten,
a „dolog” hevében,
hogy viszem a gyereket is,
hadd lássa, mit művel az apja...
(így felégetem a hidat köztünk:
válás után a gyerek szenvedi meg)
*
Ha
egy lány
nem lehet a tied,
akkor inkább megölöd,
hogy így másé se lehessen
(gyilkosságok szerelemféltésből...)
*
Mindketten
más-más ételeket szerettek,
a külön konyha jó út a külön-alváshoz?
Az egyikőtök például bigott vegetáriánus,
a másikótok meg csak húst hússal enne...
*
Ha
a legkisebb
zűr, ütközés van –
elmenekülsz anyukádhoz,
aki - sajnos - tárt karokkal fogad,
ahelyett, hogy nyomban visszaküldene ...
A
„palotából”
választ asszonyt,
aki a kunyhójában
addig-addig fütyül,
míg ő halálba táncol…
*
Úgy
beszél
kedvesének
a saját hibáiról,
mint aki ócsárolja
az éppen kínált portékát...
*
A
táv-
ismerkedésben
más/idegen arcképet, foglalkozást,
életmódot és anyagi körülményeket
bemutatva egyre kerülöd a találkát...
(Kosztolányi Dezső: A csúf lány)
*
Azért
csúfollak ki
hangosan és kórusban,
ami neked is nagyon fáj:
a végleges vénlányságod miatt...
(no persze csak a te érdekedben,
hogy végre már szedd össze magad…!?)
*
„Szerelmednek”
nem kis feltétele van:
fel kell adnom szent meggyőződésem,
és át kell térnem a te üdvözítő hitedre...
(te nem akarsz felemás igában élni…!?)
*
Olyan vagy
mint egy kakukkfióka,
aki betolakszik a fészekbe,
majd kilök(i) onnan (fiókáimat)...
(mint az új feleség/mostohaanya)
*
Ha
akár egyszer is
megbuktam a „vizsgádon”,
nem adsz új esélyt javításra…
(te amúgy naponta vizsgáztatsz,
mesterséges próbák elé állítasz)
*
Vagy
ok nélkül
durván végleg
eltaszítasz magadtól
vagy lelki függőségben,
szinte leláncolva tartasz!
*
Bármi
rosszat elhiszel,
amit rólam hallasz,
felülsz a rágalmazó szónak,
és ezek után már egyáltalán
nem is vagy kíváncsi énrám...
*
Éhes
gyermekeid
és b. nejed
szemrehányó
tekintete dacára
csakis a hobbidnak,
passziódnak, hóbortodnak élsz...
*
Amíg
pénzem, hírem
és befolyásom van vagy lehet,
addig a közelemben sündörög,
kikezd velem, velem kacérkodik,
majd úgy eltűnik, mintha
sose látott volna...
*
Mintha
atyám vagy
papom, istenem lennél:
te mindig jobban tudod,
hogy nekem épp mi a jó...
(paternalista kiskorúsító,
kiskorúságban tartó)
*
Nem
adod oda
minden addig
gyűjtött kincsed
ezért az egyetlenért?
Az eddigi életeden semmit
nem változtatnál, mindent
ugyanúgy csinálnál, csak
én illeszkedjek be ebbe,
zavart nem okozva…
*
Jarrell, Randall
Mi az a talány...
„Mi az a talány... megkérdezik tőled.
Míg fiatal vagy, s így felelsz rá: — Nem tudom. —
De később aztán megtudod -
Az a talány... megkérdezik tőled,
Ha már öreg vagy, s így felelsz rá: — Nem tudom. —
És ez a válasz?"
"Nem tudom."
Tandori Dezső fordítása
*
Arany János:
Verses rejtvény
Fogj össze kettőt, s már többen leszünk;
Más hármat: akkor börtönben veszünk;
Siralmas sóhaj az ott maradó:
Vedd az egészet s olvasd
*
Aki
kiad, kibeszél
téged a barátnőinek,
akik elváltak/özvegyek,
s már lemondtak arról,
hogy új élettársuk legyen -
így örömmel verik el a port rajtad...
*
Aki
hülyeségre biztat,
istenkísértésbe visz,
vagy törvénysértésbe
hajszol, cukkol stb. bele,
hogy te ezzel „bizonyítsd”
az állítólagos nagy szerelmed...
*
Aki
becsal
az aranykalickába,
hogy majd levágja szárnyad -
az anyagi kiszolgáltatottságod
zsarolhatóvá tesz téged: rávehetővé,
hogy hagyjál fel bolondos hivatásoddal,
és nézz valami biztos kenyérkereset felé...
*
Aki
egy markecoló –
de nem itallal, alkohollal,
de a bűbájos szépségével
és szerelem tettetésével tud
annyira „lerészegíteni”, hogy
így majd kedvére kifoszthasson
(elúszik pénzed, vagyonod, lakásod...)
*
Szánt
szándékkal
egy szegény, elesett stb.
társat keresel, választasz,
hogy abból te csinálhass valakit,
te emeld ki a nyomorból/szennyből,
és aki így mindent neked köszönhessen,
és holta napjáig nagy tisztelettel nézzen fel
*
Varietas delectat –
úgy akarjátok színesíteni
beszürkülő házaséleteteket,
hogy partnercserével kísérleteztek,
nem csak az ágyban, de a házban is:
egy időre össze is költöztök a másikkal
(a gyerekeknek maradandó sebet okozva...)
*
Aki
barát,
házibarát és
a házinyúlra lő –
elcsábítaná a feleséged,
bár úgy tesz, mint aki
még nem megy túl
az illő bókoláson...
*
Aki
élvezi
a társadalmi rangot
és kényelmes életet, jómódot,
amit férje hivatása biztosít neki,
de sokallja az ő elfoglaltságait stb.,
és a gyerek híján fokozódó unalmát
„ártatlannak” tűnő kalandokkal űzné el,
de legalábbis kiteszi magát a kísértésnek…
(sok ’45 előtti magyar játékfilm alaptémája)
*
Aki
öncélúan/
fogadásból elcsábít,
majd magadra hagy –
ha netán öngyilkos leszel,
ő mossa a kezeit, hiszen Te
önkezűleg vetettél véget életednek -
az idegenkezűséget a rendőrség kizárta...
*
Aki
örökké
felhánytorgatja, hogy
ő különb családból jött,
s neki ki mindenki udvarolt,
és ma Hufnágel Istvánné lehetne,
ha – ő ostoba! – ló helyett
nem szamarat választ...
*
Aki
mindig úgy
könnyít magán,
hogy elviselhetetlen
lelki terhet rak rád,
mint arra a lóra,
aki idáig is
jól húzott...
*
Aki
eltávolítaná,
elvadítaná tőled
a legjobb ismerőseidet,
hogy ő legyen a mindened
(és hogy így bezápuljatok és
jó eséllyel egymásra unjatok,
ill. mindent egymástól várjatok...)
*
Aki
mindig olyan
nőbe vagy férfiba
lesz halálosan szerelmes,
aki elvileg-gyakorlatilag
elérhetetlen a számára,
és így sajnáltassa magát,
s átkozza a gonosz sorsot...
(pl. Werther szenvedése)
*
Aki
öncélúan
csak a csábítást élvezi,
s egy kapcsolat csak addig érdekli,
amíg az a beteljesedés küszöbére ér…
(Kierkegaard: Egy csábító naplója...!?)
*
Aki
egy vamp,
a végzet asszonya
aki elhúzza előtte
a mézesmadzagot,
kikezd, flörtöl vele,
nagyon sokáig hitegeti -
majd kicsúfolja, kiröhögi,
megalázza, tönkre teszi...
*
Aki
élettársát
törvényes cselédnek,
házi mindenesnek tekinti,
és így is bánik - el - vele:
cselédszobába száműzi,
a kosztért is dolgoztatja,
csengőszóra ugráltatja...
*
Aki
dologházat,
csatateret, kuplerájt,
kórházat, női klubot,
raktárt, állatmenhelyet
„varázsolna” az otthonodból...
*
Aki
csal-
étekkel
- szexepil -
előbb lépre csal,
elhiteti veled, hogy
tetszel neki, vonzónak talál,
majd verembe esel, foglyul ejt...
*
Ha
marad
egy kis szabadidőd,
a maradékot, akkor azt
szívesen töltöd énvelem?
Soha nem kerülök a listád
legelső helyére – (nagy)szüleid,
barátaid, kollegáid stb. megelőznek,
nem is beszélve a gyerekszülés
utáni hosszú korszakról…
*
Aki
idegen
istenképet
rád erőltetve
tesz nem csak az ő,
de sötét hatalom rabjává is,
akinek így holtodig szolgálhatsz...
*
Aki
bosszúból
megírva ki is adja,
és így jól értékesíti
a családi szennyest
(beazonosíthatóan...)
*
Aki
köszönet
nélkül áll tovább,
ha mindent kiszedett belőled,
ha már több hasznod nem veheti:
csak ugródeszkának kellettél neki...
*
Aki
kapcarongyként,
vagy lábtörlőnek használ,
a testem/nevem mögé bújik,
ha éppen valami baja van –
de őrá én nem számíthatok...
*
Egy hét
dínom-dánom,
majd sok év szánom-bánom –
világraszóló lakodalmat csapsz,
hogy bekerülj a rekordok könyvébe,
majd hamarosan az adósok börtönébe
Még
soha nem
izzadtak meg együtt
a játékban/sportban,
vagy épp a táncban,
így nem is érezhették,
tesztelhették a másik szagát/illatát,
ennek hiányában esküdtek örök hűséget...
*
Aki
bajában
a figyelemfelhívó
kommunikációnak
egy módját ismeri:
az álöngyilkosságot…
*
Aki
földi bírónál
keresi a teljes igazát,
mint Kohlhaas Mihály,
ha bele is pusztulnak
előszerettei: neje, s családja...
*
Aki
házi nyúlra nem lő,
de elcsábítani azért
mégiscsak hagyja magát,
és nem figyelmezteti barátját,
hogy mily kikapós a neje...
*
Aki
vitakészség
és érvek híján,
kompromisszumok
bölcs keresése helyett
az ököljogot érvényesíti
a párkapcsolaton belül...
*
Aki
nemcsak
hogy hálátlan,
de még bele is harap
a neki/rajta segítő kézbe:
bántja „büszkeségét”, hogy
most épp ő szorul feleségére...
*
Aki
az önelfogadás
masszív hiánya miatt
csak kötözködik, kellemetlenkedik,
aki a kákán is csomót keresve kötekedő,
akinek odaadó hitveséhez nincs egy jó szava...
*
Aki
gyűlöletet
szít benned,
hogy ellenséget gyárts
mindazokból, akik nem
támogatták, hogy őt vedd el
(ami persze kiszolgáltat neki,
és tenlelked jobbik felét is öli...)
*
Aki
sarokba szorítva
végsőkig piszkálva
a lehető legrosszabbat,
a fenevadat hozza ki belőled,
majd ujjal mutogat rád:
te mennyire kivetkőztél
emberi mivoltodból...!
*
Aki
a csillagot is
lehozná az égből,
ha épp ezt kérnéd tőle,
de nem titkon bizton reméli,
hogy ezzel sosem fogod szaván –
amúgy meg kikéri magának, hogy
apró-cseprő köznapi dologgal háborgasd…
*
Aki
csúnyán
visszaél vele:
tudatlan, hiszékeny,
önismeretlen ábrándozó vagy,
és hitelt adsz nagy ígéreteinek:
fényes színpadi/színházi karrier
vár rád, ha kegyeidben részesíted,
(homo/heteroszexuális kapcsolat...)
*
Aki
szerelmet színlel:
csak játszik veled,
akár kútba is ugrat,
hogy az így szerzett
hatalmával szadizmusát
alaposan kiélvezhesse...
*
Aki
erejével visszaélve
a házasságunkon belül
követ el nemi erőszakot,
amivel - jól tudja – kínos lenne,
nyilvánosan panaszt tenni, pereskedni…
*
Aki
nagy bajt színlel,
vagy keresi-találja azt,
vagy csinál is magának,
vagy családjából hoz ilyet,
hogy érzelmileg zsarolhasson,
és így zsarnokoskodjon felettem,
örökké tartó „szükségállapotban” …
*
Kovács Gábor Márk
Szfinx
"Vajon, ha van egy sötét hely,
hová halála után minden lélek kerül
a test pusztulása miatt süpped,
oda a szellem mely szám szerint merül?" -
Így állott elémbe a Szfinx, markában
remegtem csupán,
s szavakat formálni ajkam sután
próbált, fent opálos Nap,
lenn a vízben felhők kopár
képe derengett.
Ám hirtelen, mint lágy kéz
simított végig homlokomon a szél,
tagjaimba nyugalom költözött
s bátran feleltem a vadnak:
"Mélységek aranyszín fejedelme halld szavam!
Mondhatnám, hogy miután a parttalan évek
vak rohama bágyasztja az embert,
ereje apadván az öregkor fövenyében,
s a Párkák kik kiszabják medrét a Sorsnak
egy tépéssel csöndbe taszítják,
jut a legtöbb a Styx olajos vizei mellé,
de hazudnék!"
"Mondhatnám, hogy míg Arest szolgálva a csaták
forgatagában elhullnak az ifjak, a hősök
s mind a daliák, kelevézük elpihenve,
feledés pora borítja rézzel remekelt pajzsukat,
rozsdás vashalom, annyi se sok jut a földnek
belőlük, és így hát a katonák száma a több,
de hazudnék!"
"Mondhatnám, hogy a ragály, ha kínnal
fertőzött keze végigkapar a tájon, városok,
országok népe üvölt fekete nyelvvel az égre,
s bűzös lehelet pusztítja még a nyájakat is,
mit szájak odvas barlangja okád,
többet emészt el, mint az előzőek együtt,
de - Zeuszra - hazudnék!"
"Mert tudvalevő, míg felnövekedve
az Aranykor kapujától elűzetve,
Lethe vizének hagyva a gyermekkor
kalászos tengerét, s a kis bajtársakat
a rohanó világ szürke hamujától fedve
hagyjuk, álmainkat - Morpheus csodás
adományát - irtózva dobjuk a feladás
tüzére, és saját magunk vetjük a falat
ennen vágyaink köré, a hajdan tágra
nyílt szemű virágát a rétnek megtapossuk,
és utóbb még büszkén mutatjuk meg fiainknak
és lányainknak, hogyan kell ésszel
embert ölni - úgy, hogy még él -, míg mindannyian
vak szobrok leszünk egy romba dőlt templomban,
és Thanatos száz keze mindegy hol és
mikor ér, mi előbb már
kivégeztük magunkat."
"Ez hát a válasz, hatalmas fejedelem,
mert lenn a Styx olajos partjain,
Persephoné jeges ligeteiben
mindennél több az eldobott gyermeki élet."
*
P.s.:
Boldog-boldogtalan
Plusz-mínusz végtelen
Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…
Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,
hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,
ami méltó a Jó Isten hasonmás teremtményéhez?
Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,
de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint
szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,
vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...
Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,
boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,
de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,
szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…
Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –
önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.
Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?
Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...
A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,
ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most
változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,
mint azt gyáva önigazulásul magunknak is hazudjuk...
Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,
ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük
és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,
és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…
p.s.:
Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,
ami segíti a kifejezést és megértést, az érzékenyítést,
az elképzelést, az elemzést és az újra egészbe rakást,
a megítélést-értékelést, az elsajátítást és tovább gondolást…
|
