Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgálódó: jó-rossz példatár
Eugéniusz: Boldog(talan) emberélet ABC
(Egy „egyszerű” velős magyar mondatban
a jó életminőségek mibenléte és megélése,
teremtése. őrzése-javítása/hiánya-rontása)
*
Weöres Sándor
Az éjszaka csodái
A városvég itt csupa szürke ház,
a részegekre angyalka vigyáz,
s a villanyfényben, mint arany-kehelyben
alusznak a tűzfalak, háztetők,
s a sorompón túl ében-szín delejben
zizegnek a láthatatlan mezők –
a messzeség öblén pár pisla fény ég,
mögöttük nyugodt mélység a sötétség –
Ha becézésem és csókom se kell,
kicsi lány, mivel ringassalak el?
Ha elzár tőlem a buta lakat,
lesajnál minket majd a virradat.
Bámuljuk egymást búslakodva és
szánk sarkát bontja már a nevetés.
Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
"Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő"
– a nevetésed is ilyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond.
Üldögélünk csendesen,
két jó-gyerek, rendesen,
messzi kocsma-zene hallszik,
a környéken minden alszik,
az alkóvban odaát
mélyen alszik anyukád
szomszédban a Vakos néni,
ferdeszáju Vigláb néni,
Balogh úr, a vasutas,
imádód, a kis-inas –
Itt is, ott is, emitt is, amott is
bajszos rendőr őrzi az álmot,
nagyfülü bagoly őrzi az álmot,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
itt is, ott is, emitt is, amott is
dongnak az öreg faliórák,
bánatos hangú ingaórák,
fodrozzák az éjszakát –
Alvó lélek, kússz a tájon,
álmodon mint pókfonálon,
huss! huss!
Föl a légbe visz az út,
tág a lég,
tág az út,
tág a lég,
tág az út,
hozd az örömöt, hozd a bút,
hozd az örömöt, hozd a bút,
huss! huss!
Nézd! a ház,
mint a felhő, fényt cikáz,
mozdul, mint a barna-béka,
vele mozdul az árnyéka,
és belőle alvó lelkek
párolognak, légbe kelnek
a kéményből, mint a füst,
az ereszről, mint ezüst –
száll a kövér Vakos néni,
deszka-vékony Vigláb néni,
és köröttük nagy sereg
libben, szökken, hempereg –
Ni, a Gős pék ketté-bomlott
és kergeti önmagát.
Balogh úr a templomtornyot
fújja, mint a furulyát,
azt fújja, hogy: "Ne sirasson",
mégis könnyezik belé –
Ott meg a cukrász-kisasszony
tipeg fejjel lefelé –
Vigláb néni peckes módon
sétálgat a sürgönydróton,
krinolinja lyukas-hordó,
kezében egy napraforgó,
vékony nyakán férfi-gallér,
oldalán egy szép gavallér.
Vigláb bácsi nagy-kesergőn
kuporog egy lámpaernyőn,
nézi párját: "Lássa, kérem,
parádéra megy a pénzem.
Nekem pohár sörre sincsen,
neki fodrász, ruha, minden.
Én megmondtam már ezerszer,
hogy hibás a mai rendszer,
államreform kéne régen,
persze nem hitték. Na tessék!
Adó, lakbér... nem csekélység!
Öt gyerekem van, kérem"
Oda nézz, szösz-bogár:
ott a boltos lánya áll,
boltnak hisz egy fecskefészket,
benne várja a vevőket:
ez már mégis hajmeresztő,
hogy ma senki be se néz!
Majd belép a szívdöglesztő
hollywoodi filmszinész:
"Kérek kilenc fogkefét,
ráadásul a kezét."
Röptük össze-vissza húz...
rá ne nézz, mert megvakulsz.
Mogyoró Pál ezalatt
megfogott egy sülthalat.
"Tanár úr tudná talán,
mílyen hal ez? macskacápa?
Rá van írva uszonyára,
de nincs itt az ókulám."
Pál örült, hogy futhatott
és szekundát nem kapott.
És a ritka állatot
vezeti egy hosszu hídon:
"Majd vadászni megtanítom."
Tejes-ember a kéményen
üldögél, mint nyári réten,
kisgyermek lett újra szépen,
mézes-kenyér a kezében.
Távol, öreg bükkfa alatt
labdázik egy fiú-csapat
ő a szemét rajta-felejti,
mézes-kenyerét halkan elejti,
kicsúszik alóla a rét, meg a kémény,
s eltűnik az éj csipkéi mélyén.
És erre-arra az alvó-csapat
potyog a falról, mint a vakolat.
A villanyfényen átdereng az ég,
s a városon túl látszik a vidék,
a dombok gyengéd-rajzu háta
– és elcsitul az alvók karneválja.
Jön a söprőgép tompa morajjal,
mögötte a hajnal
fut lobogó szőke hajjal,
csörömpöl a reggel, száll a fény...
és az éji tág csodát
ezt a fura micsodát
ketten láttuk: te meg én.
*
Éppen
a saját hazádban
nem lehetsz próféta?
Ahol már klott-gatyás fiúként is ismertek,
azok jó eséllyel már végleg beskatulyáztak…
*
Legjobb
meg sem születni,
de ha ez már megtörtént,
akkor a legjobb mielőbb meghalni
*
Akit Isten szeret,
az fiatalon halhat meg,
a csúcson kell abbahagyni,
az öregedés szánalmas leépülés...!?
(Domján Edit öngyilkossága 40 évesen)
*
Legyen
egy példaképed
és kövesd őt mindenben,
akkor is, ha átmegy a pirosban –
sőt még akkor is, ha kútba ugrik
*
Addig jár
a korsó a kútra,
míg előbb-utóbb el nem törik
*
Aki
nem nevet
elég hangosan
a főnök ismételt
bugyuta-blőd viccein,
az megnézheti magát...
*
Ha elesel,
van felsegítőd,
ha elkeseredsz,
van vigasztalód
*
Megadod a módját,
és nem állva eszel,
mint például a lovak
*
Nyújtózkodik,
amíg a takarója ér,
nem veri adósságba magát
*
A búza az élet –
magad sütöd meg
a mindennapi éltető kenyered
*
Ha
elmúlt már
az újdonság varázsa,
cseréld le használati
eszközeidet és élettársad,
de házad és hazád is, ha lehet...
*
Egy dologban
nagyon „konzekvens”:
hibái megismétlésében,
de abban ökör következetes
*
Bármilyen
keveset is táplálkozva
ő minden falatot mástól vesz el!?
Mint a büdös barlangba meghalni menő öregek…
(lásd: Sánta Ferenc – Sokan voltunk c. elbeszélését)
*
Nem
szoktatnak
szobatisztaságra,
vagy felnőttkorban
hagyod elveszíteni azt,
és így végleg be is zárkózol...
*
Kifürkészik
hálószobatitkaid,
vagy te fecseged ki
a szesztestvéreknek,
és aztán azzal zsarolnak...
*
Mindig
valami vicceset,
vagy blaszfémiát
kéne újra mondani,
hogy végre rá figyeljenek!?
*
Az
alkohol-
tilalom idején
még a gyalogosokat
is megszondáztatják,
csak józanul sétálhatsz
(feketén, a maffia pultja alól
amúgy is méregdrága az ital...)
*
Csak
semmi
három lépés távolság,
ő a gyerek/diák barátja:
egy bratyizó szülő/tanár...!?
*
Egy hét
dínom-dánom,
majd sok év szánom-bánom –
világraszóló lakodalmat csapsz,
hogy bekerülj a rekordok könyvébe,
majd hamarosan az adósok börtönébe
*
Sokat
akar a szarka,
de nem bírja a farka –
a kevesebb több lett volna...
(a mohóság miatt semmi se jut)
*
Sokat
markol,
de keveset fog -
mindenhez konyít,
de semmihez sem ért…
*
Az
életet
csak játéknak,
a játékot vérre menő
élethalálharcnak veszik...
*
Sosem
tudható, hogy
a vacsorájukért
mennyit kell fizetni -
gyomorgörcsben várják a fizető pincért,
vagy kutatják a menekülő útvonalakat...!
*
Akik
elnyerik
„jutalmul”
a halhatatlanságot,
hamar kétségbeesnek:
sehol a kegyelemdöfés!
*
Sosem tiszta
az elméd: kábult, bódult
vagy a szerektől, vagy a „bűbájos” nőtől,
vagy csak a média napi tömeghipnózisától…
*
Nem
bízva véletlenre
ő teremt helyzetet
a káros hősködésre,
vagy siet önként idegenbe,
távoli frontra a hősi halálba
(Ady Endre: A Mesebeli János)
*
Miért
pont én ugorjak
a fuldokoló gyerek
után a rohanó mély folyóba?
*
Mindent
tudni akarása miatt
kerül maffia-célkeresztbe,
vagy kerül a kínvallató padra
*
Mindent
tudni akarsz sztárodról,
viszont majdnem semmit
sem tudsz felmenőidről, őseidről
*
Utcai
családi jelenetek
ún. ingyen-cirkusza
(a nyilvánosan rendes családok
csak zárt otthonukban marakodnak)
*
Állat-
és emberidomárok
egyre növekvő kereslete
hamar megfelelő kínálatra talál
*
A
király
meztelen,
de ki merne szólni -
csak egy naiv gyerekszáj,
ha nem lenne befogva/betapasztva…
*
A
rezsi
kifizetése után:
kéregető és kukában túrkáló,
a derékszíját szorosabbra húzó
(Aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni)
*
Átmeneti
a pénzzavar:
soha sincs egy
árva fitying sem a zsebében,
így őt még a kutya is lepisili őt…
*
Oly
házat épít,
amibe menten háziúr
vagy az uzsorás bank települ,
amiben nem lesz igazi otthona
*
A
munkanapja
illetve a munkabére
fele adóba, törlesztésre megy
(és ezt fejlődésnek tanítják neki)
*
Kuli
Kuli bot vág.
Kuli megy
megy
csak guri-guri
Riksa
Autó
Sárkányszekér
Kuli húz riksa.
Kuli húz autó.
Kuli húz sárkányszekér.
csak guri-guri
Kuli gyalog megy.
Kuli szakáll fehér.
Kuli álmos.
Kuli éhes.
Kuli öreg.
Kuli babszem mákszem kisgyerek
ver kis Kuli nagy rossz emberek.
csak guri-guri
Riksa
Autó
Sárkányszekér
Ki húz riksa?
Ki húz autó?
Ki húz sárkányszekér?
Ha Kuli meghal.
Kuli meghal.
Kuli neeem tud meghal!
Kuli örök.
csak guri-guri
Weöres Sándor
*
A
zsarnok Hatalom
bármikor megtilthatja
némely halott eltemetését...
(Antigoné, polgári engedetlenség)
*
Ami ízlik,
az csak jó lehet,
az nem árthat, sőt:
az élet célja semmi más,
mint a jó evés és a jó ivás...
*
Táplálkozz
mindig a legutolsó
ún. tudományos eredmények,
legalábbis a kihangosított részeik
v. diétásnővéred útmutatása alapján…
*
Gyűjtögesd
buzgón a jópontokat
a napi jócselekedetekkel,
életed végén majd mind
beválthatod a Paradicsomba...
*
Nyugodtan éld a világod,
tivornyákban tombold ki magad,
majd életed vége felé megtérsz,
mint az a bizonyos lator...
*
Rejtsd,
de inkább
fojtsd el a könnyeidet,
fojtsd italba bánatodat -
egy férfinak szégyen a sírás,
az nem katonadolog
(az infarktus az!?)
*
Sírás,
rinyálás -
így mindent elérhetsz,
ha már nincs más eszköz,
mindig ezt vesd be –
csak megszánnak…
*
Mindig
a többségnek van igaza,
mindig annak adj igazat,
akivel éppen most beszélsz...
*
Ne hallgass
soha senkire,
mindig menj csak
a saját fejed után,
hiszen te csak tudod, hogy
milyen jó fej vagy - vagy nem?
*
Amit ma
megbosszulhatsz,
ne halaszd holnapra:
ne maradj adós - sőt:
duplán fizesd vissza, torold meg!
*
Életed végéig
fogadj szót a jó szüleidnek,
hiszen ők csak jobban tudják,
igazán mi a jó és mi rossz neked...
*
A
humor
annyira emberi
s az élet sava-borsa:
ironizálj, gúnyolódj, poénkodj stb.
lehetőleg/főleg a többiek rovására
*
Mert
te most
nem vagy boldog,
s életgyávaságod miatt
titkon érzed, hogy így maradsz,
arra fecsérled szellemi-lelki energiáidat,
hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió
(te csak attól vagy „boldog”, ha legalább másokat is
boldogtalannak látsz-láttatsz, minősítesz-degradálsz...
*
Aki
szerint
neki minden
alanyi jogon jár,
ezért csak követelni
és elégedetlenkedni tud -
ezért nem is tud semminek,
mint ingyen ajándéknak örülni...
*
A
tények
makacs dolgok,
de a megállapításukból
még semmi nem következik:
ha ez van, akkor ezt kell tenni?
Ha te úgy teszel, mintha mégis,
akkor csak rejtett értékelved,
s így döntésed súlyát mismásolod…
*
Akkor sem
vágsz bele a dologba,
indulsz el járatlan úton,
ha már tényleg nincs semmi,
de tényleg semmi vesztenivalód,
és csak a láncaidat veszítheted el...
*
A
dodonai
jóslatokat
tevő és vevő –
minden kijelentést
így is, úgy is lehet
érteni és értelmezni:
ha akarom, vemhes,
ha akarom, nem vemhes?
*
Unalmas
és hosszú
életfilmedben,
mely egy percben
lepereg halálod előtt,
te bőven megelégedtél
a nagy tömegjelenetekben
a balek/statiszta szerepével...
*
Predestináció
és szabad akarat
Az akarót magasba repíti,
a nem akarót vonszolja a sors –
ha azt akarod, ami Isten terve veled…
(avagy a szabadság és a szükségszerűség)
*
Az
eszmében élni
annyit jelent, mint
a lehetetlennel úgy bánni,
mintha lehetséges lenne.
(Goethe)
*
Nem kell
minden nap
mindent elölről kezdeni,
de naponta újra ki kell vívnod
ill. meg kell védened szabadságod,
hogy jót tehess/helyesen dönthess
és így boldogan élhess!
*
Senki
nem lehet
jobban rabszolga,
mint akivel elhitetik,
hogy ő most tényleg szabad,
mert akkor nem is tesz-küzd érte…
*
Az
embert
elárulhatják,
kifecseghetik például
féltett és szégyellt titkát -
de az hogyan lehet, hogy
ő maga árulkodik magáról?
Akaratlanul? Nem kínvallatással.
Egy elszólásban, egy óvatlan gesztusban,
egy spontán arckifejezésben?
*
„Aki
mondja másra,
az mondja magára...”
Elárulja magát: neki is ez a baja,
ezért is van erre ily éles szeme -
ill. maga helyett bűnbak kell neki,
vagy egy aktív tolvaj, aki figyelem-
elterelő manőverként Tolvaj!-t kiált…
*
Abban
az órában
Jézus felujjongott
a Szentlélekben, és így szólt:
,,Áldalak téged, Atyám,
mennynek és földnek Ura,
mert elrejtetted ezeket
a bölcsek és okosak elől,
és feltártad a kicsinyek előtt.
Igen, Atyám, így tetszett neked.
(Lukács 10,21-24)
*
Reveláció
Ami váratlan,
meglepő felismeréshez,
meglátáshoz segít hozzá valakit.
Ismeretlen, rejtett tények vagy
összefüggések feltárása.
Hirtelen feltárulkozás.
Kinyilatkoztatás.
*
A hallgatásod
beleegyezésnek tűnhet,
oly sokáig nem teszel szóvá
semmilyen vélt-valós sérelmet -
majd, amikor nálad betelik a pohár,
akkor viszont már ki is borítod a bilit,
és megnyitod a hidegháborús frontokat.
*
Amikor
legény kell a gátra,
akkor minden „nagylegény”
anyukája szoknyája mögé bújik,
amikor a hazát kellene megvédeni,
csak anyámasszony katonáit találhatunk...
*
Nem
lehet elég
korán kezdeni
a spiclivé válást!
Ki az, aki önként
beköpi az osztálytársát?
Ki az, aki vállalja, hogy
felírja a táblára a rosszakat?
Ki az, aki stréberként nyalizik,
árulkodik a tanár bácsinak/néninek?
*
Legrosszabb
cselekedeteink
és tulajdonságaink
sem lehetnek oly rondák,
mint aminő ronda és gyáva,
ha nem merjük bevallani őket.
(Montaigne)
*
Weöres Sándor:
Kisfiúk témáira
(1968)
1.
Ha majd hatéves leszek
Ibit elveszem feleségül
mercédes kocsit vezetek
Ibi nem ülhet bele
otthun a hele.
2.
KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.
3.
Jobbra át
balra át
én masírozok legelől
temetjük a nagymamát.
4.
Apukám házat épít.
Először a kéményt,
borzasztó nagy füsttel.
Aztán a ház tetejét.
Azután aztán az ablakokat,
nem látunk át rajtuk, olyan feketék,
csak a falakon látok keresztül,
mivel még nincsenek.
De meg kell építeni a falakat is,
meg a szobákat külön-külön.
Mikor a ház leér a földig,
apukám azt mondja: Ujjé!
5.
Tibor megfogja Zsuzsát.
Először jól megveri.
Aztán megfojtja.
Végül földarabolja.
Sziveit, májait mind kirakja
egyik kerítéstől a másikig.
Zsuzsa gondolkodik: Én nem mondalak be,
de ha nem tudsz visszacsinálni,
mehetsz ám a javítóba.
6.
A házra süt a nap,
fölötte éccaka van az égen,
jóreggelt és jóestét.
7.
Pityu és Pöszi
az óvodakertben mindenfélét sinálnak
ni mijen dicnók
a többi óvodások körülöttük álnak
nézi a Paidagógosz néni
pfuj meekkora dizsnók
űrlapot és hegyes tollat ragad
dühtől hullámozva ír:
Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.
És felelnek a zülők:
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk
*
BIRKAISKOLA
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.
(Weöres Sándor) -
*
A
jó
példa mutatása
száz tanáccsal, intéssel felér -
ahogy viszont a rossz agyonüti
az összes verbális bölcsességed...
*
Nem
találod meg a műfajod,
s teknősként a nyúllal futsz versenyt,
eleve biztos kudarcra ítélve önmagad)
*
Rossz társaságba,
korpa közé keveredsz
és felfalnak a disznók,
vagy te is disznó leszel
*
Nyugodt vízen kiképezve
csoda jó kormányosnak képzelve magad
tengerre szállsz, ahol meglep a viharos idő:
kétségbe, s majd a hullámsírba esel…
*
Jó előre
végrendelkezel,
és a tetemes vagyonod zömének
örököseként orvosodat jelölöd meg
*
Nem maga
az a kis ital,
az a szalon-spicces
módosult tudat állapot
de a lebukástól való félelem
sodor végzetes közúti balesetbe
*
Az ördög lekötelez
„parafenomén” ajándékaival
és benyújtja a vaskos, vastagon
fogó ceruzával írott számláját…
*
Szégyelled
bevallani, hogy bekakiltál
és így egész nap becsináltan
és büdösen mászkálsz, ténferegsz
*
Komolyan veszel
minden vicces ugratást,
és nem nevetéssel, választréfával,
de sértődéssel, piti bosszúval felelsz meg rá
*
Minden vágyat
elfojtasz vagy kiölsz magadból,
hogy így soha ne érhessen csalódás
*
A szabadosság
szül neked rendetlenséget:
kupi van lakodban és lelkedben
*
Nem tudván
eléggé hasonlítani
a kozmetikázott, retusált
plakátarcokra/testekre,
inkább „elásod magad” …
*
A Niagara
vízesés felett
kötélen menve, „táncolva”
nem előre és föl, hanem hátra,
sőt lefelé nézel és így le is esel
*
Te
nem hallgatsz
„nyálas” dalokat,
világvég-hangulatú
zenével letargiázol…
*
Munkádon
nem tudsz/próbálsz
játékossággal könnyíteni,
és úgy játszol, mintha dolgoznál
*
Csak egy
fogaskereket spórolsz ki,
és váltig nem érted, miért
döcög, akadozik a gépezet
*
Egy betegséggel
sok orvoshoz rohangálsz,
és mindnek egyszerre
követed tanácsát…
*
Jobb
gazdája vagy
vérszívó bolháidnak,
mint házőrződnek,
haszonállataidnak
*
Nem tudsz
belenyugodni,
hogy ma kikaptál:
szidalmazod a bírót,
gyalázod ellenfeled,
átkozod Fortunát stb.
*
A
lelki
hidegháborús frontokon
töltött minden év „duplán számít”,
vagyis nem hosszabbítják, de rövidítik életed…
*
Neked
oly kínos
nemet mondani,
hogy így nagyon sokan
élnek vissza a „jóságoddal”
*
Mindent
pénz(mennyiség)ben
akarsz értékelni, hogy
azután ily egzakt módon
összehasonlíthassad őket?
*
Addig
nem értékeled,
amid van, amíg van -
csak akkor, amikor már
végleg elveszett?
*
Évekig vársz
a nagy alkalomra,
hogy valami ereklyét
szerezz a bálványodtól,
amit azután hamarosan
a sutba, a lomtárba vetsz...
*
Úgy
szidod,
ócsárlod portékád,
mintha te saját magad
nemtelen versenytárs lennél!
*
Mások
szokásait
ostobán kinevetve
magáról állít ki igencsak
magyarázandó bizonyítványt...
*
Ha
egyszer
két legyet
ütött egy csapásra,
már nagy vadásznak képzeli magát...
*
Ha
másoktól
nem kap elég,
elégnek érzett szeretetet,
akkor hát mi okosabbat tehet,
minthogy agyonkényezteti magát...
*
Házasság-
kötési ügyben
frissen elválttól
vagy pont riválisodtól
kérsz – jó - tanácsot?
*
Weöres Sándor:
Majomország
Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.
Majomtéren, majomréten
majomhősök küzdenek,
majomszanatóriumban
sírnak majombetegek.
Majomtanártól majomlány
majomábécét tanul,
gaz majom a majombörtönt
rúgja irgalmatlanul.
Megépül a majommalom,
lesz sok majommajonéz,
győzve győz a győzhetetlen
győzedelmes majomész.
Majompóznán majomkirály
majomnyelven szónokol
egyiké majommennyország
másiké majompokol.
Makákó, gorilla, csimpánz,
pávián, orángután,
mind majomújságot olvas
majomvacsora után.
Majomvacsoraemléktől
zúg a majomreterát,
majombakák menetelnek,
jobbra át és balra át.
Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.
*
P.s.:
Boldog-boldogtalan
Plusz-mínusz végtelen
Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…
Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,
hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,
ami méltó a Jó Isten hasonmás teremtményéhez?
Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,
de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint
szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,
vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...
Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,
boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,
de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,
szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…
Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –
önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.
Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?
Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...
A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,
ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most
változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,
mint azt gyáva önigazulásul magunknak is hazudjuk...
Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,
ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük
és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,
és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…
p.s.:
Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,
ami segíti a kifejezést és megértést, az érzékenyítést,
az elképzelést, az elemzést és az újra egészbe rakást,
a megítélést-értékelést, az elsajátítást és tovább gondolást…
|