Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Állatorvosi ló a pokolban ABC – XII.

A lehető legrosszabb világok leírása/víziója

Mind egy: amit ember magának/másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

Jókai Mór

Kedves édes fiam uram.

"Kedves édes apám uram,
Hogy' leszünk a télen?"
"Kedves édes fiam uram,
Nem veszünk el éhen."

"Kedves édes apám uram,
Kevés lesz a pénzünk!"
"- Hát a mire pénz kellene,
Olyasmit nem vészünk."

"Nincsen czukor, nincsen kávé,
Üres már a tonna!"
"- Jó früstök lesz, fiam uram
Kenyér és szalonna."

"Hugocskáim megszokták már
A czukrot és kávét."
"- Czukrot kapnak - a méhesben
S pörkölhetnek - málét."

"Itten lesz a nevem napja,
Hogyan iszunk Cliquot-t?"
"- Azt nem iszunk, hanem iszunk
Ha szomjazunk, - vinkót."

"Ha nincs pénze az embernek
Télen hogy kártyázik?"
"- Hát: - krétára fiam uram.
Vesztünk, nyerünk százig."

"Drága Pesten most a szállás,
Hanem azért még van."
"- Ingyen lakunk, fiam uram
Az ősi hajlékban."

"Nem mehetek bálba, mind ki-
Maradok a tánczból."
"- Itt van fiam, az istálló
S tehén, borju tánczol."

"Szép leánynak miből vegyek
Télen szép bukétot?"
"- Hű arádnak nem kell bukét,
Csak a szived, légy ott."

"Egész télen csak nem foszthat
Itt az ember tollat!"
"- Világért sem; itt a könyvtár,
Ülj le mellé s olvass."

"Hát a divat? csak nem járok
Az idei »dzsekk«-ben"
"Mondok egyet, hogy segithetsz
Ebben az esetben?

Mit tavaly eldobtál, vedd fel,
A magyar nadrágot,
S csinálj abból uj divatot,
S - hazafiuságot!"

*

p 1

p Ő vagy koromfekete, vagy rózsaszínű szemüvegen át lát mindent

p Ő sohasem hallgat úgymond költött meséket, csak igaz történetet

p Ő van gödörben, mégis ő akar mást segíteni (esetleg oda rántani…)

p Mindenben kikéri és meg is fogadja a jó édesanyja minden tanácsát

p Megszereti testi-lelki mankóját és a biztos három lábon él tovább

p Neki Nagy „Ügye van”: ami igazából csak jó ürügy a csavargásra

p Hazafias pótcselekvő, bűntudatos emigráns, odakint nagy magyar

p Mindenkivel egyenlően bánó, nem diszkrimináló: magával is fukar

p Ahogy senkinek, magának se bocsát meg - magával sem kivételez

p Ősbizalma örök, mindenkihez rendíthetetlen, törhetetlen (közpréda)

p Közutálatnak „örvendő” stréber, aki amúgy fel is falja a mesterét

p Ha nem lett, nem lehetett ő eminens, akkor lesz ő nagyon renitens

p Az ún. mundér becsülete nála minden, így az igazság(osság) felett

p 2

p Színes tinták, arany? Ő így színezi ki életét: szürke alapra szürke

p A legtöbb szava és gesztusa, viselkedése csinált, kimódolt, modoros

p Tegnap még porszem, de aludt rá egyet: ma már Jézus reinkarnáció

p A jég hátán is megélő „kereskedő”, aki jeget árul az eszkimóknak

p A blöffölő, magát másnak kiadó, majd csúnyán felsülő leánykérő

p Mindenhez - is - értő kontár vándormunkás: bottal ütik a nyomát

p Dicsőség helyett elég a talmi siker - akár ördöggel is lepaktáló

p Ahova megy, ott elvegyül, ott fel is olvad: ő a teljesen hasonuló

p Mindent alárendel hivatásának: szabadidőben is dublőr szerepű

p Szava-tette elenyésző, a lénye jelentéktelen, levegőnek is nézik

p Aki a legújabb tudományos kutatástól várja a boldogsága titkát

p A III. oszt. állampolgár besorolását elfogadó, arra berendezkedő

p Aki soha nem másnapos, mert mindig részeg, soha nem is józan

p 3

p Más képét viselő, más nevében járó, magát másnak kiadó udvarló

p Mesebeli János: bajban van a messzi város, rohanj a „hősi halálba”

p A „hazáért” idegenben ont vért és előbb-utóbb ontja saját vérét is

p Bólogató János: abból él, hogy helyeselget – pecsovics, mameluk

p Ő csak egy dróton ráncigált, éretlenül komédiázó Paprika Jancsi

p Pojáca, aki mindig nevettetni akar, de közben csak rajta nevetnek

p Tartós nyomorából a legbiztosabb kitörési pontja: lottózni kezd

p Sötétben botorkált, majd megvilágosodott: van Isten! Ez ő maga...!

p Naponta hallják gyerekei, hogy mit áldoz fel értük (boldogságát)

p Az ún. házi béke megőrzése érdekében mindent ráhagy b. nejére

p A paternalista zsarnok apa mindenben dönt: iskola, pálya, társ

p A gyerekét alig látó, de neki amúgy „mindent” megadó családfő

p Bűntudatos szegény szülő: keveset tud adni - cserébe kényeztet

p 4

p A „nem kívánt gyerek”: örök bizonyítási kényszert vesz magára

p A gyermeke az ő szemefénye: még a széltől/szellőtől is megóvja...

p A bürokrata szülő szigorú életrendje nem ismer méltányosságot

p A kedvenc gyerekének mindent megad/enged, másiknak semmit

p Aki méltányosságból sem „kivételez”, hisz a szabály az szabály

p Ne kontárkodjon gyereke, minden házi munkát ő csinál helyette

p Szülői büntető hatalom: nincs szíve élni vele - pofozza az élet…

p Nincs ki szóljon: előnytelen ez a ruha, ez a frizura, ez a smink

p Csúnyából, világcsúfjából világszép: ha hagyná szeretni magát

p Hamar feladja: vonzó nőies legyen: már nem is akar tetszeni...

p Éhenhalás-fóbiás: élelmiszerraktárában folyton zabál és kakál

p Nem jön rá, hogy miért beteg: önértékelése a béka segge alatt

p Istenkísértő akrobatából önjáró/tologatott rokkant-kocsis lesz

p x

*

Jókai Mór

Oh nem mindegy a halál.

Azt mondják, hogy minden embert
Egyenlővé tesz a halál...
Ne higyjétek, ez nem igaz!
Élt ez évben két férfiu;
Nem rég haltak, nevük tudva.
Az egyik a napfényes kegy
Melegében élt ragyogva,
A másik az elfeledés
Önkereste homályában, -
Annak tárva nyitva állott
Minden ajtó, minden lépcső,
Mely magasra felvezet.
Ennek zárva minden ajtó.
Nyitva egy csupán, a mely le
A sírbolt-lépcsőre nyílik.
Az, a napfényes magasban
Szennyet halmozott nevére:
Megcsalá, urát, hazáját,
S mert bűnös volt, - meghala.
Ez sötét, rideg magányán
Csak hona dicsőségéről
Álmodott, tett, gondola;
Áldozott, imádkozék,
S meghalt, mert dicső vala.

Mindkettőért egy halál jött,
Ugyanazon véres angyal,
A ki fegyverének élén
Önkezét is megsebezte.
És az egyik im lehullt
Olyan mélyen, mintha tenger
Volna rajta az az átok
És gyalázat, mely kiséri,
S ő e tenger fenekén
Napra nem vágyó sötét kő
Vizbefojtottnak nyakán.

És a másik el kiszálla
Oly magasra, mint az ég;
Honnan őtet minden ország,
Minden század látni fogja,
Mintha volna égő csillag,
A mely népeket vezet!

Oh nem mindegy a halál!

(1860)

*

p 1

p Nem lazsál, de pörög, de igaz, hogy csak a saját tengelye körül

p Magában bízik elejétől fogva: self made man, mintha Robinzon…

p Ami szívén, az a száján: disznó, sőt trágár vicceket mondó-ontó

p Az erotika dimenziója neki ellenséges tér: az ördög incselkedése

p Másokkal olyan szelíd, magát meg folyamatosan megerőszakoló

p Mire bármire elkészül, oda az egész, végleg elillan az a lehetőség

p Amit magának se vall be: a halmozódó és őt eltemető restanciák

p Csak az orvosi rangfokozatra figyelő, és csak eszerint is választó

p Az „ünnepe” csak letudandó formaság, csak mielőbb letudná stb.

p Tükörszoba-lakó: hízelgőkkel körülvéve, az ő szemükbe nézve…

p Ha tükörbe, tükröző (víz)felületre néz, menten szembe-köpi magát

p Már régóta nem mer tükörbe nézni, vakon tapogatva borotválkozó

p Lakása berendezése szépített idill: giccses biedermeier interieur

p 2

p Csalódott, kiábrándult filantróp volt, holtáig egy mizantróp lett

p Aktuális – apja helyett apja - papja napi intelme az ő szentírása

p Üres tekintettel mondott őszinte részvéte hamis, üres csengő szó

p Külön hangsúlyozza, ha most épp kivételesen őszinte/igazat szól

p Még el se temetve, még ki sem hűlt, és máris végleg elfelejtve

p Ideje tömérdek, nem kell gazdálkodnia, hisz „sose halunk meg!”

p Maximum célozgató, áttételes „szerelemvallásig” jut - révbe nem

p Minden patetikus szava idézőjelben van, a Himnuszt is így énekli

p Beképzelt alak: kisistennek tartja magát, porszemként sárba hull

p Sosem jön rá: miért született e világra, nincs küldetése/hivatása

p Nem hisz Gondviselőben: a Teremtő sorsára hagyta ezt a világot

p Az Isten neki csak egy korrumpálható, megvesztegethető Nagyúr

p Úgy tesz a külsőségekben, mintha imádkozna, bár igazából zsarol

p 3

p Mindenkit kikarikíroz, de megsértődik, ha éppen őt parodizálják ki

p Ne add ki másnak magad: még szerepjátékban/vészidőben sem

p Ő nem alakoskodik, még álarcosbálon se ölt fel maszkot, jelmezt

p A határtalan jóhiszeműsége miatt ő a legjobb csalétek bekapó

p Újra és újra megtéveszti a borító, a csomagolás (silány mű/áru)

p Nem él mentelmi jogával: önmagát mentendő az édesanyjára vall

p Rejti, mert szégyelli a nagyothallását: így nem is ért meg semmit

p Belehal, hogy – pl. hiúságból stb. - eltitkolja: ő egy gyengén látó

p Egy Csekonics bárót játszó: mindenki az ő vendége - arról koldul

p Letagadja azt is, miről egyáltalán nem tehet: pl. a származását

p Fenn az ernyő, nincsen kas - megjátszott jómód mögötti szegény

p Drága, nemszeretem úri sportokat űző úrhatnám polgár, parvenü

p Azzal vág fel, hogy „úri betegsége” van – példának okáért: migrén

p 4

p Röstelli a(z amúgy tisztes) szegénységét: ezért tüntetve pazarol

p Mindent újrahasznosít: saját lábvizét/pisijét issza, és kakiját eszi

p Jószívű, minden állat nagy barátja: terített asztal várja patkányait

p Minél jobban titkolná a lelki bajait, a betegsége annál árulkodóbb

p Neki nincs lehetetlen, csak tehetetlen - még köhögését is titkolná

p Szégyelli, ezért eltitkolja: kirabolták (szomszédját se figyelmezteti)

p Szeplőtlen, a szó szoros értelmében, de a jelleme nem makulátlan

p Büszke rá: ő nagybetegen is melózik akkor is, ha nincs vészhelyzet

p Magas lóra ül és így – látszólag - mindig neki áll feljebb/van igaza

p Egy hosszú tanfolyam után egy fix mondatot tud dadogás nélkül is

p Saját eladó lovát feldicsérő és mindenki másét leócsárló „cigány”

p A vásárlás/döntés után az előnyt felnagyító, hátrányt lekicsinyítő

p Ő halmozza az élvezetet: minden napja ünnep: értsd: munkaszünet

p x

*

Jókai Mór

Életphilosophia.

Minthogy mostan a legjobb rend
Egymással beszélni per kend,
Tudós, avagy tudatlan szent
Ide hallgasson tehát kend.
Hogy ha már egyszer odabent
A kályhapadon ülhet kend:
Mást, a ki még meg nem pihent
Oda se is eresszen kend,
Jól megnagyságoljon mindent,
A kit nagy urnak talál kend,
Annak kiabáljon éljent,
Kitől maga is élhet kend.
Hogyha nagy ur egyet füllent
Azt igaznak esküdje kend;
Ha igazat mond a jöttment,
Az ellen tiltakozzék kend;
Ha valaki van odafent,
Annak szekerét tolja kend;
De ha alá felé menend,
Hagyja szépen gurulni kend,
Hogy légyen minden bajtól ment!
Az erősebbel tartson kend,
Ha pedig megszorítják kent:
Fordítsa jobbra a köpenyt,
Igy még nagyraviheti kend.

*

Állatorvosi ló a pokolban

Ami már volt, van, ismét lehet,

különösen, ha nem okultunk belőle,

ami van, és ami még könnyen lehetne,

és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség

Élet és világromlás-rontás lehetőségek,

nem esetleges, de fontossági sorrendben -

(már ami nekem most a munkahipotézisem,

de az első négy helyezettben biztos vagyok…)

I. amit magamnak árthatok

II. amit előszeretteim nekem/én nekik

III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség

IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.

V. amit a születési adottságok és hiányok

VI. amit az egyéni baleset, balszerencse

VII. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit

VIII. amit a termelő, a mester, a szolgáltató,

IX. amit a vállalkozó, munkaadó elit

X. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző

XI. amit a gazdasági-politikai rendszer

XII. amit a globális (pénz)világhatalom

XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa

p.s.:

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A negatív megközelítés pozitív eredője:

1.

ismerjük fel, ha ilyen világban élünk,

és tegyünk ellene, hogy ne így maradjon

II.

tudjunk róla, mi minden történt meg már,

és okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg

III.

figyeljünk a lappangó/nyílt tendenciákra,

hogy csírájában fojthassuk el a készülő bajokat

IV.

ami van, az másként/rosszabbul is lehetne –

örüljünk neki, becsüljük, hogy ma nem így van

V.

bölcs megnyugvással lássuk be, amin most, még,

vagy netán már soha többé nem tudunk változtatni

VI.

ismerjük fel a Rossz lehetséges pozitív szerepét,

hisz szándéka ellenére is a Jó ügyet mozdíthatja elő

VII.

igyekezzünk a bajt, a balszerencsét is

a javunkra fordítani, sárból is aranyat csinálni