Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Állatorvosi ló a pokolban ABC – XI.

A lehető legrosszabb világok leírása/víziója

Mind egy: amit ember magának/másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

Erzsébetvárosi rigmusok

A Medgyesen megjelenő újság rímfaragója
1907-ben közölte négyes tarokkpartit felidéző strófáit.

„A leigázott férjeknek később
Azon kedvezményt adták a jó nők,
Hogy esti hattól minden áldott nap
Pont nyolcig szépen szórakozhatnak.
Nyaranta kugli, télen billiárd,
S másféle játék egy s egy milliárd,
Köztük disznó és lórum, máriás
A fej vagy írás, pityke s gombozás.

Hazsárd játékot űzni nem szabad,
Különben lesz majd ismét hadd el hadd...
A rabigába görnyedt férfi nép,
Mivel a disznót elfeledte rég,
S a pityke stylje stylnek már barokk,
Egyet gondolt és lett Négyes tarokk.

A cassinóban zöld asztal körül
Négy ünnepélyes arcú férfi ül,
A két szemükben néma értelem,
A balkezükben kártya végtelen.

Köröttük egy nagy, óriás tömeg
Hullámzik némán, majd meg sistereg,
A két szemükben álnok fény, vihar,
Á jobb kezükben egy-egy nagy szivar.
Tarokk-vitéz a négy komoly alak,
A kibicek a baljós nagy hadak.
A parthi hármas, húszassal mehet,
Elveszteni a játszmát nem lehet.

Sőt biztos, hogy az árva huszonegy
A skiz elől már nem menekszik meg.
Tűnődik rajt az ellen parthnere,
Aztán kihív egy dámát here színbe.
A társ egy kicsiny kis tarokkot ad,
S a huszonegyes szengliben marad.
A skizes néz. Ah, nem lazsirozok:
„Jobb egy veréb, mint holnap egy túzok”.

S vélvén, hogy úgy is hasztalan az már
„Felajzott íjra gyors vadat” ha vár,
Beüt a skízzel. Itt van, ez az úr!
S büszkén néz, mint egy „Hóditó Robur”
„Láttátok-e a tengert a midőn
A fergeteg szánt rajta” rémítőn,
Vagy hogyha éjjel fenn a menny kigyúl
Hallottatok-e égiháborút?

Ha a citált és önnön komponált
Rémekhez még az ég is egyet ád,
A tisztítóban eddig felfakadt
Őrjöngő, rémes lelki jajokat,
„Kis Miska” lesz ez s édes csendélet
A felviharzott őrült zaj mellett.
Üvölt a parthner és a kibichad
„így angyalok a mennyben játszanak!”

Egy tiszt kiált: „Ez újonc sorvány itt!”
A jogász rögtön gondnokot említ,
Egy orvos ráncba gyűjti homlokát
S mormolva említ permanentiát.

S csak hogy már jő egy második játszma,
Csitul el lassan a zsivaj, lárma
S a finálét egy basszus adja meg:
„Ugyan kérem, de hiszen az mindegy!”

Egyes felhívás, nyolc tarokk, odább,
Amott is nyolc van, troul és matsch-volát.
Az ellen kezdi. Gyorsan rajta hát!
A kibichad súg: Pick az angyalát!

A parthnereknél egy-egy pick szín volt
S a kis pasi a színen elfutott.
A felvevőknek arca jéggé hül
S rá rémületnek borzadálya ül.

Aztán felenged jég és borzadály
S vijjongnak úgy, mint millió sirály.
Az egyik emlit poklot, őrdögöt,
Nem tudni, hogy a másik mit hörög.
Csak rémlik, mintha ismételgetnék

A Pontius s a Pilátus nevét.
Ám a kibicfül olybá sem veszi,
Ha a szidalmak vihara veri
Mint jó suba az ólmos esőzést,
Vagy a hundorfi kan a rósz lövést.
De sőt vérszemre kap a sok sakál
S minden játékba bele celebrál.
Carót hívjon, lám, gábliba került

A huszonegyes. Ugy-e, sikerült?
S így foly a játék és nő a harag,
Mígnem csak nyolcra kondul a harang.
Az érces hangra megszakad a harc,
Simára válik rögtön minden arc.
Servus! Servus! A viszont látásra,
No ugyebár, hogy jól mulattunk ma.”

Satyr

*

p 1

p A kegyelemtől irtózó: Istennek sem hálás, mindent kiérdemelne

p Nem jut túl a kezdeti próbálkozásain: egyedül elakad a holtponton

p A vagyonért vett Munkácsy kép igazi, csak az ő műélvezete a hamis

p A házasságért várandós lesz, vagy úgy tesz, mintha állapotos lenne

p Hamis-művi illatával kábítja, vezeti orránál fogva a kiszemelt férfit

p Kedvencei befogadása miatt a lakása állatmenhely szagú - büdös

p Nem szellőztet, nem szív friss levegőt téli hideg/nyári meleg miatt

p Testszagát tisztálkodás, ruhamosás helyett pacsulival „semlegesítő”

p A góllövés és a boldogságreceptek lázas, lassan megőrülő kutatója

p A tamagocsit, virtuálisan tartott állatot preferáló, az nem piszkít be

p Múlteltörlő: ő teljesen tiszta lappal kezd, ő majd mindent újra kitalál

p Az a rossz, rosszhiszemű lelkületű lény, aki mindig a rosszra gondol

p Légvár lakó, a lelkészének stb. rendszeresen havi lakbért is fizető

p 2

p Övé a legszebb kártyavár, de csak szélcsendben, az első fuvallatig

p A szülei és a tanárai beskatulyázzák, ő szófogadóan meg belakja ezt

p Elhasználtját műszívre cseréli: az nem fáj, s élhet hajszoltan tovább

p Túl a csúcson: szánalmas-röhejes vergődő, szégyenszemre elkullogó

p Trükk-mester, aki még magát is becsapná virtuális illúzió keltéssel

p A színházi kellékes, aki csak a saját kamu ételét eszi és italát issza

p Ő alkalmatlan, és így az Élet alól egyszer s mindenkorra felmentett

p Ontja magából, humorzsákjából a „viccet” – de csak rajta nevetnek

p A termékeny dilettáns: havonta egy opera, egy csak befut közülük

p Ajándékozgatással, lekenyerezéssel stb. gyűjti az ún. baráti körét

p A túlevés erősítés helyett épphogy gyengíti, túlterheli emésztését

p Egyre több alvás a pihentség/fittség célból: egyre kisebb hatásfok

p Nem zökken ki nyugalmából/hagyja félbe evését: csak más háza ég

p 3

p Bármi önveszélyes őrültségre kész az öt perces hírnév érdekében

p Felgyújtja házát, hogy életet menthessen s hősként ünnepelhessék

p A tűzoltókra gyanakvó, azokat riasztó/gátló: nem pont ő gyújtogat!?

p Nemi szerve mérete miatt kisebbségi komplexusos örök agglegény

p Akkor se eszik egy gramm húst se, ha akár épp az élete függ ettől...

p A szükségből képtelen előnyt kovácsolni – nem teszi invenciózussá

p Az egyszeri - először és utoljára! - alkalmak vétkes elmulasztója

p Ő a másoknak bőven termő bamba diófa, a hasznos politikai idióta

p Jobb neki a mesterséges megtermékenyítés, híres ember spermája

p A szexualitás neki gyerekkorától undorító: egy létszükséges rossz

p Cilinderből nyulat varázslóról holtig nem tudja: csak trükk-bűvész

p A boldogság neki egy efemer, illanó eufórikus pillanat: hibernálná

p Szegény rokon, kegyelemkenyéren „él”, beszólást fulladásig nyelő

p 4

p „Otthona” egy szálloda, ahol ő nem egy VIP vendég, de személyzet

p „Uram, nem vagyok méltó...” élet-attitűd: rejtőzve meghúzza magát

p Becsapod/kicselezed az Iskolát, de mást sem tanulsz, így magad is...

p Bőven elég neki „nagy(nak tartott) életek” kukkolása, irigy ócsárlása

p Az ő élete nem számít, csak a Fradi focicsapata nyerjen (a zsebéből)

p Egy álmodozó, elszánt, lendületes ifjúból lett egy álmos napi robotos

p Beképzeli: ő mindenható - ha nem képes a bravúrra: önmarcangoló

p Ismétlődő, rutinból megoldható élethelyzetben béna vizsgadrukkos

p Eleped a szabadság után, ódákat zeng róla, de sokallja a napi árát

p Nem mer tréfálkozni, hátha rosszul sül el, és valaki megsértődhet…

p Vadidegen, hirdetésre jelentkező pesztonka ringatja fia bölcsőjét

p Szeretve tisztelt Mestert majomként utánzó/stréberként felfaló

p Még a végszükségben sem bont törvényt: pl. nem nyúl a máséhoz

p x

*

Kártyazsúr*

A tűz dorombol, terjed a meleg,
Asztal mellé ül az asszonysereg.
Megálljunk, mond egy hirtelen barna,
Vegyünk elő csak tíz forintot ma.

Jó! szól a másik, így egészen más,
Talál a végén a leszámolás.
És a kinek a pénzét elnyerik
Hozomra az még mindig játszhatik.

Kap búzát, borsót, vagy babot, lencsét
S avval kísérti meg szerencséjét,
Ezt pénzzel nem kell megfizetni mind,
Le kell majd játszani úgy apródonkint.

Helyes! sipítják, itt van az enyém,
Itt az enyém, az osztást kezdem én.
Mit játszunk? Cvikket? Jobb a ferbli ma,
No itt a visi, itt a korona.

Adod? No jól van, kettő a besser,
De nézd, az orrod tiszta mitesser.
Kikérem lelkem az ily megjegyzést,
Adom a bessert, nézd a magadét.

*1907-ben a Medgyesi újság rímfaragója

verselt meg egy asszonyos-kártyás estét,

ahol bizony a konyhapénz vándorolt kézről kézre.

Ez a vers nem kerül be egyetlen antológiába sem…

*

Pilch Dezső:

Kártyázó nők

Mit, az én orrom? Négy a blind hát no,
Olyan az arcod, mintha súroló
Kefe járt volna rajta s úgy kell, mert
Tessék használni finomabb púdert.

Ne sértegess, mert türelmem fogytán,
Kérek még nyolcat a négy blind után.
Azért is itt van, még tizenhatot,
Kérlek hozz lencsét, búzát vagy babot.

Adom, gatyában látlak kedvesem,
Enyém a kassza, van négy tízesem.
Jessus Marjam, hisz zöldben bandám volt!
Rosszul vagyok, jaj, inni adjatok!

Csókollak lelkem, ó ez jól esett!
De kérlek, hisz még visszanyerheted.
Hova gondoltok, nem pénzem miatt
Futott el úgy a láz, az indulat,

De mit szemembe vágtak az elébb,
Hogy nézzem én is meg a magamét.
Ez már hallatlan, ez sért borzasztón
Hatvan mitesser az én orromon?

Dehogy van drágám, egyetlen egy sincs,
Az orrod lelkem ezret érő kincs.
Hát a legújabb hirt elmondjam-é
A tegnap este X Y Z

Sétálni mentek s egy nyíláson át
Képzeljétek csak, Alfát meglátták
A mint ép Betta összecsókolta.
Ugyan mi lesz, ha Gamma megtudja.

Különben Betta kedves fess kis tiszt,
De nem csinálok pletykát, pszt, pszt, pszt!
Foly a kártyázás és nő a zsivaj
És olvad a pénz, mint az irosvaj

S hogy éjféltáján végsőt osztanak,
Az asztalon csak lencse van meg bab.
Hát hol a pénz, ki süllyesztette el?
Vesztettem. Én is. Megyek ötvennel.

Ah ez gyalázat, hogy is lenne más,
Most sem talál a végelszámolás.
De most szervusztok, Isten véletek,
Holnap majd cvikkre hozzám jöjjetek!

S haza suhannak sikkel, nesztelen,
Hol duruzsol a férj már esztelen
És ringatgatja rívó kis fiát
S fú hozzá mérges altató danát.

Egy kis perpatvar, egy-egy szócska még
S a nagy viharra felderül az ég.
Alszik a gyermek, néma csönd lesz bent,
De a magasban, a menyboltnál fent

Egy vad kacaj fut a felhőkön szét,
A kóbold űzi Anna szellemét.

Satyr

*

p 1

p Bűntudatos, ha rajtakapja magát önszeretetén/ha élvezi a jó tettét

p Kertben mű fű, lakban örökzöld művirág/karácsonyfa, benne műszív

p Szemetét távoli vidékre, ürülékét folyóba/tengerbe küldő városlakó

p A világ megváltásán dolgozik, ne zavarja senki, még a gyerek sem

p Ő az emberiség barátja, sóért, apró-cseprőért se/ne kopogj be hozzá

p Más hibáját mikroszkopikus nagyító, a magáét kicsinyítő alatt „látó”

p Ugyanazt a domború/homorú üveget használja: bűnt nagyít/kicsinyít

p Egykor megverekedett minden szóért, ma a langyos sörért sem szól

p Üdvözülésért brusztol: gyülekezetbe zápul/mindig jobbat hajkurász

p Egy romantikus antikapitalista: amis végletek – időkerék megállító

p Rákap a csalétekre, betegszerep társas előnyeinek először jó ízeire

p Minden gondot elűz magától: nem is gondolkodik, nem terheli magát

p Előkelőnek tartja: világfájdalmas arcot vág – sznobsága „kötelezi”

p 2

p Egy nap dolce vita neki tényleg megér több év börtönt – késő bánat

p Inkább kussol, hátha hülyeséget mond: elfojtja/sorvasztja kérdéseit

p Féktelen ember: nincs önkontroll – a lejtőn már kevés a vészkézifék

p A hebehurgya: a sebtében kilőtt bántó szavait rögtön visszaszívná

p Ami eszébe jut, az rögtön a száján van – nem szűri az meg a szívén

p Az Égre köpdös, átkozódik, Istent káromolja – s lesz így önleköpött

p Drága ideje: hol szeretteivel is zsugori, hol meg idegenekkel tékozló

p Tüntet vele: ő mily vigasztalhatatlan, de neheztel, ha nem próbálod

p Ő alapesetben, ébredéskor rosszkedvű, a te kötelességed felvidítani

p Sokára érti meg a legegyszerűbb viccet is – másnap esik le tantusz

p Minden mondat után kis hatásszünetet tart, vagy késlelteti: teátrális

p Ő mindig csak a pótember, a vésztartalék, a beugró, ha nincs jobb…

p Elhiteti magával: ő a nélkülözhetetlen – ha neki vége, megáll a világ

p 3

p Igyekszik mindenből kivonni magát, mindenütt feleslegessé válni

p A kezét is levágatná, ha a nagy Ő kéri nagy szerelmét bizonyítandó

p Fontos pontos adatokat úgy ad meg, hogy a hasára üt: lesz, ami lesz

p Minden tárgyból elég neki a kegyelemkettes, az Élet Tanár úrtól is

p Nála mindig háborús, vagy gyászos idő van: nincs helye humornak

p Nem bízza másokra: fizetett hirdetésben ömleng magáról/művéről

p Abban verseng, kinek a szíve fáj jobban, ki a nagyobb/halálos beteg

p Ha rosszabb a sor(s)od, mint neki: biztosan csalsz, át akarod verni

p Egy unikum, egy páratlan ritkaság ő: a Teremtés egyetlen vesztese

p Túl büszke a segítség kéréshez - pl. buzgón tapos az ingoványban

p Pár napig finom és gyengéd, majd utána pár hónapig durva pokróc

p Ő elfogultság nélkül is lehet önmaga bírója, vagy magára haragosan

p Kíméletből/bizalmatlanságból nem oszt meg munkát: ön-túlterhelő

p 4

p E világban már túl otthonosan mozog, de az Égiben abszolút idegen

p Talpa alatt a Föld, felette a csillagos Ég, de nincs a lelkében létra

p Ő jó fej akar lenni: nem követel, mindent megenged a neveltjének

p Reggel még a Napnak is parancsol: kelj fel! és lám: az engedelmes

p Csapatot/sereget/országot vezetne, de önuralma/fegyelme sincsen

p Vezérségre önjelölt, de még a saját gyerekeinek se tud parancsolni

p Ha egyszer akárkik akármivel becsapták, többé senkinek nem hisz...

p Holtig hiszi: mindenki jóakaratú felebarát: csakis az ő javát akarja

p Ha oly szépen kéri/kedves(en mosolyog): akkor a cukros bácsi is jó

p Már nem gyerek: adott szavát súlyozza: apám-anyám tűzben éghet…

p Ha ő megígér valamit: nem jelent semmit, az súlytalan, mint ő maga

p Ha hülyeséget ígért másnak/fogadott magának, akkor is betartja azt

p Legutolsóként - se - jön rá: fel van szarvazva, a köznevetség tárgya

p x

*

Arany János:

A nagyidai cigányok

a második énekből

Csóri pedig, mondám, az oduba méne,
Hol bagoly módjára lakott Rasdi néne;
Költeni sem kelle a tisztes agg dadát,
Minthogy akkor épen felköhögte magát.

Ki mihelyt megérté amit Csóri kiván,
A földre ültette, mert nem is volt diván,
Nyirkos földbe szúrta az égő hasábot,
Mely, amint csak tudott, oly szépen világolt.

Azután vevé a sors-intéző kártyát,
Leraká és kezdé nevezgetni tárgyát:
Ez nagy uraságot, amaz nagy háborut,
Ez jelöl vidámat, a másik szomorut.

Ez régi kedvesünk viszont meglátása;
Kiről már az ember nem hinné, hogy lássa;
Az töménytelen kincs, melyet kiki talál;
És amaz ott csúnya, erőszakos halál.

"Te pedig, bölcs vajda, te vagy e tökkolop.
Ide vigyázz már most, kezdődik a dolog."
Figyelt is a vajda, mert bizony kevésben
Mult, hogy el nem szunnyadt a figyelmezésben.

Rasdi meg a kártyát jól összevegyíté
S így szólott, miután a földre teríté:
"Tökkolop - uraság: ez jól illik össze;
Kár, hogy igen véres háború van közte!"

"Hadd legyen!" dörmögte a vitézlő vajda,
"Hát az a fekete mellettem micsoda?"
"Ez fiam? ezt híják . . . fekete embernek,
Mivelhogy más nevet emlitni se mernek.

"Boldog az, ki mellé esik ez a kártya!
Annak a szerencse örökös barátja;
Melletted is, vajda, mennyi kincs van körül
S itt a régi kedves, kinek szíved örül."

Mint midőn a jó pap papol igen szépet,
Viszi képzeletben a figyelmes népet,
Csak viszi, csak viszi . . . mígnem a jó nénék
Már inkább álmodják, mintsem hogy képzelnék:

Úgy hallgatja Csóri míg amaz terécsel;
Mert sok szóval mondta, amit én kevéssel;
Háromszor veté meg a kártyáit neki,
Háromszor egyformán jött a szerencse ki.

Hanem harmadikszor beszélt már süketnek,
Adta magát Csóri fényes képzeletnek:
Iszonyu roppant kincs: arany, ezüst, gyémánt
Hever lába előtt, káposztakő gyanánt.

Majd ezek eltünnek . . . csak a banyát látja,
Ki előtte térdel, kezében a kártya-
S igazítja olykor, hogy égjen, az üszköt,
Amely ott füstölge nagy-makacsul köztök.

*

*

Állatorvosi ló a pokolban

Ami már volt, van, ismét lehet,

különösen, ha nem okultunk belőle,

ami van, és ami még könnyen lehetne,

és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség

Élet és világromlás-rontás lehetőségek,

nem esetleges, de fontossági sorrendben -

(már ami nekem most a munkahipotézisem,

de az első négy helyezettben biztos vagyok…)

I. amit magamnak árthatok

II. amit előszeretteim nekem/én nekik

III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség

IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.

V. amit a születési adottságok és hiányok

VI. amit az egyéni baleset, balszerencse

VII. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit

VIII. amit a termelő, a mester, a szolgáltató,

IX. amit a vállalkozó, munkaadó elit

X. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző

XI. amit a gazdasági-politikai rendszer

XII. amit a globális (pénz)világhatalom

XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa

p.s.:

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A negatív megközelítés pozitív eredője:

1.

ismerjük fel, ha ilyen világban élünk,

és tegyünk ellene, hogy ne így maradjon

II.

tudjunk róla, mi minden történt meg már,

és okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg

III.

figyeljünk a lappangó/nyílt tendenciákra,

hogy csírájában fojthassuk el a készülő bajokat

IV.

ami van, az másként/rosszabbul is lehetne –

örüljünk neki, becsüljük, hogy ma nem így van

V.

bölcs megnyugvással lássuk be, amin most, még,

vagy netán már soha többé nem tudunk változtatni

VI.

ismerjük fel a Rossz lehetséges pozitív szerepét,

hisz szándéka ellenére is a Jó ügyet mozdíthatja elő

VII.

igyekezzünk a bajt, a balszerencsét is

a javunkra fordítani, sárból is aranyat csinálni