Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Állatorvosi ló a pokolban ABC – IX.

A lehető legrosszabb világok leírása/víziója

Mind egy: amit ember magának/másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

ÉLETSOR

Futó gyönyörben, hosszu gyászban
Éltem az emberpusztaságban,
Nem tudva mibe kezdeni.
Világ zugában elfeledve,
Csupán magamnak énekelve, -
De fönnen tudtam érzeni!

Bár megtiport az élet átka;
S kietlenűl, az út sarába,
Hosszú homályban éltem én:
A végzet éles, zord csapásit,
Bár egyre sújt még, egyre kábit,
Rovásra sohasem szedém.

Szivembe nyúlt a szomorúság,
Huzattam is, de csak a búsát,
Vigadtam sírva, bús magyar.
Hadat üzentem óriásnak,
S a törpék síri gödröt ásnak, -
Csak vissza még, ne oly hamar!

Fölöttem elrohant a kába,
Gyémántot, országút porába
Nem látott engem senki sem;
Vad télvizek árjai mostak,
A nyegle hősök rám tapostak,
Csillogva fönt a semmiben.

Teremtő szó után epedtem,
De visszahullt a szárnyi szellem,
Közhelybe fúlt a gondolat.
Ha róla szép mezét letéptem,
Mindjárt a puszta űrbe léptem,
Vázat fedett a foglalat.

Képzeltem eszmét tetterősnek,
Költőt világjavítva hősnek,
Költőnek képzelém a hőst.
És láttam az eszmék királyát
Szegényen, trónuson a gyávát,
Koldulni láttam az erőst.

Embert kerestem. Földi társat,
Kinek a szíve szívbe áthat,
Lelkében él az ideál.
S láttam sok emberarcu szörnyet,
Zsarnok előtt sok szolga görnyed,
Minden tekintetük halál.

Embert kerestem. Fönnen érzőt,
A költő álmait megértőt:
De nyomban éles gúny fogad;
Kacagnak rajtam emberárnyak,
És meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat.

Istent kerestem. Szolga-arcok
Sápadtak, hogyha neve hangzott
S betölte minden csarnokot.
De én haragtól megremegve
Kiálték fel a fellegekbe:
Nem tűr a szívem zsarnokot!

Istent kerestem. S mutogatták
Pőrén nekem az istenadták;
Az áhitat undorba fúlt.
Utáltam őket istenükkel,
Sosem nyilik az ő szemük fel, -
S kezem most önszivembe nyúlt.

S egyszerre mindent megtaláltam,
És ragyogó szinekre váltan
Levetlek, hosszu, méla gyász!
Örök gyönyörben, gyors viharban
Kizengem mélyid én a dalban,
Lelkem, te istenlakta ház!

Komjáthy Jenő

*

p 1

p A cáfolhatatlannak mondott ténymegállapítást ő az ujjából szopja

p A gyereknevelésben ő nem rapszodikus, de ő az ökör-következetes

p Hetenként más-más nevelési elvet tesz magáévá, követ s majd elvet

p Otthon mindenért dicséri, idegenek előtt csak szidja, szapulja kölkét

p Anyafarkasként védi kölkét, ha rossz szó éri – de otthon se veszi elő

p Ellenségtől, rablótól igen, de protokoll orvostól nem védi a gyerekét

p Hangulati szélsőségek között ingadozó kiszámíthatatlan: szeszélyes

p Áltiszteletből unos-untig hallgatja ugyanazt, pedig könyökén jön ki

p Semmi spontaneitás: koreografált mozdulat, beállított arckifejezés

p Beszédben sem rögtönöz: bemagolt és felmondott leckéket ad elő

p Nem gondolt előre, úgy kellett neki: a piacon pellengérre állították

p Nem enged ki, nincs takaréklángon: mindig csúcsra járatja magát

p Örül neki, mint majom a farkának/sőt: üvegestót a hanyatt esésnek

p 2

p Mintha mindig lábujjhegyen, spiccen, vagy feszes vigyázban állna

p Azért oly rab, mert azt hiszi: módosult tudatállapotban most szabad

p Mintha hipnózisban lenne: egy sikeres akaratátviteli kísérlet tárgya

p Azt hiszi: nem csak néz, de jól is lát, pedig csak épp elkápráztatták

p Hallucinációja mi más, mint Isten közvetlenül hozzá intézett szava

p Elég egy outsider, féltékeny fanyalgás/fikázás: összetöri alkotását

p A félt vagy vélt megalázást megelőzendő akkor inkább ő aláz meg

p Vagy ő van kiszolgáltatva az eladónak, vagy ő a vevőnek: más nincs

p Ő a bevásárláskor Valaki: őérte van/neki ugrál a boltos, a pénztáros

p Se előtte, se utána, csak a vendéglőben érzi Úrnak magát: Ő fizet…

p Ne fájjon már semmi: jöjjön a tartós, sőt végérvényes érzéstelenítés

p Langyos, vasárnapi vallásosból lesz ő egy szektás szirénsziget-lakó

p Mindent csak elkezd, de az első kudarcélményre abba/félbe is hagy

p 3

p Elvi engedménye neki józan kompromisszum: anyját öregotthonba…

p A válogatott bűnöket halmozó/tetéző – majd a teátrálisan megtérő

p Bent ragad magányosan megélt bajában, s pont ezért is „rákosodik”

p A mocskos fürdővízzel/pappal együtt a kisbabát, a Jóistent is kiönti

p Nem mer bókolni, szépet tenni, nehogy szex zaklatás miatt kirúgják

p Öregsége neki már eleve egy betegség: a plasztikai sebész segíti ki

p A nevetséges művi fiatalítás csak egyre csúnyábbra öregíti őt magát

p A lelkében koravén: kiégett, cinikus, életkedvtelen, leépült stb. stb.

p Nem „meghazudtolná”, de csak tagadná a biológiai-társadalmi korát

p Balsiker-kovács: mintha csak rémálom lett volna az egész „élete”

p Megelégszik, ha álmában sikerül valami: elég pénzt keresni/találni

p Első a kötelesség, de a sokadik és utolsó tevékenysége is ilyen ízű

p Imitátor: csak úgy tesz, mintha csókolna, mintha a színpadon tenné

p 4

p Nagyon jót főzne: szívet-lelket belead, és minden fűszert beledob…

p Olyan jellegtelen/különös ismertetőjeltelen, hogy ki sem figurázható

p Mintha nem is ő maga lenne, magát adná, de saját paródiája lenne

p Mosakodás helyett mindenki mást mocskol, relatíve így ő is „tisztul”

p Vád, vádló tekintet nélkül is mentegetőző - önmagát meggyanúsító

p Az egész élete egy véget holtakor érő felvételi vizsga a másvilágra

p A parancs az parancs, soha nem megtagadó: akár még anyjára is lő

p Amnesztia helyett amnéziát kér, és – legyen kívánsága szerint - kap

p Részigazat hangerősítővel üvölt, de az egészet mélyen elhallgatja

p Nem kérte/nem köszöni meg az életajándékot: ócsárolja, visszaadja

p Ő az általános emberi halandóság törvényét erősítő egyetlen kivétel

p Istent kárhoztató: elfuserált a teremtés: pl. nincs négy lába, szárnya

p Aki nem dolgozik, az nem is hibázhat!? Csak imádkozik, szemlélődik

*

Komjáthy Jenő

FELEDNI!

Ah, meglepett egy méla érzés:
Ne fájna többé semmi sértés,
Seb, mit a sors vagy ember rajtam ejt!
Csalódott szívek menedéke
Álomvizedből inni, Léthe!
Ó, boldog az, ki mindent elfelejt!
S egy vágy lopódzik a szivembe:
Jó volna már a sírba lenni!
Ó, balzsamüdv sebhedt szivekre:
Feledni, mindent elfeledni!

Itt hagyni Szodomát s Gomorrhát,
Feledni föld baját, nyomorját
S mit még a vak Jövő méhébe rejt;
Jó volna már oszolni széjjel,
Atomjaimra törni kéjjel;
Fölszabadulna milliónyi sejt!
Fogadj be, ó, öröknyugalmu ágy,
Nem vágyom többé hatni, tenni;
A méla vágy magamra nem hágy:
Feledni, mindent elfeledni.

Feledni és feledve lenni vágyom!
Hogy ne maradna hír, csalóka lábnyom,
Üres, hamis zaj, mi kétségbe ejt.
Elmúlni vágyom mindenestül,
Kitépni létem gyökerestül,
Elfúni, mint egy olvatag pehelyt.
Ó, lelkem részi, szakadozzatok!
Nem vágyom többé soha lenni.
Ne tudjam azt, hogy voltam és vagyok!
Feledni, mindent feledni!

[Szenic, 1890. szeptember 6.]

*

p 1

p Nullára redukálja a saját esély: ha merne, akár még nyerhetne is…

p Nagy felhajtás: sok hűhó szint semmiért/balhite hegyeket mozgat

p Hegyek vajúdnak, de csak egérke születik, aki dézsmálja élelmét

p Ha valamit már az első percben nem élvez, nem is csinálja tovább

p Bűntudata van, ha olykor egy iciri-piciri kis élvezeten kapja magát

p Erőszakmentes: otthon terrorizált fia se képzett (ott)honvédelemre

p A családját terrorizáló, ledögevőző, amúgy „szelíd” vegetáriánus…

p Kiszolgáltatott gyermekét koravénné tevő/életképtelenné nevelő

p Gyereket kényeztető, elrontó bűntudatos elvált vasárnapi apuka

p A fiának – volt – férjére panaszkodó, apai tekintélyt romboló anya

p Nincs önkritikája: Ő a legeslegjobb, majd szünet – és futottak még

p A hetvenkedő katona: ő az idő haladtával egyre nagyobb hős lesz

p Gyengeségei, gyarlóságai beismerése magát az Istent kisebbítené...

p 2

p A Hívő, aki sokkal többet mutat istenkapcsolatából, mint ami van

p Karizmatikus gyülekezet: egyszer s mindenkorra teátrális megtérő

p Véli: Istentől kapott hivatása, hogy minden embert ő szórakoztassa

p Az a Vendégszerető, aki szünetmentes műsort ad: produkálja magát

p Csalódást okoz magának, ha nincs majd minden mondatában poén

p Életrajzi adatait folyamatosan kozmetikázza, s még maga is elhiszi

p Rögtön mindent bedob: tarthatatlan kezdőszint után csak lejtmenet

p A blöffölő cirkuszi erőművész a tapstól szédülten olimpiára nevez

p Neki tényleg csak a részvétel a fontos: vereségre játszó versenyző

p Ő a hibás, ha túl magas elvárást támaszt vele szemben közönsége

p Az udvarláskor mintha ádáz ellenségének mutatna hamis önképet

p Mintha mindig az első randin lenne: úgy izgul, oly lámpalázas stb.

p A kulisszatitkokban bennfentes, fecsegő pletykás illúzióromboló

p 3

p Az Egri csillagok karórás statisztája: még e szerepben is hiteltelen

p Látta a színészt a büfében részegen tarhálni: ő nem lehet Hamlet…

p Csók közben is eszénél van – pl. szerelmének a nyálát vegyelemzi

p Nem kelt hamis illúziót, nem anticipál jobbat: lúzernek mutatkozó

p Manifeszt csillogása és villogása takargat látens bűzlő rothadását

p Mások tollaival, szavaival stb. ékteleníti magát a kínos felsülésig

p Segélyért-segítségért nem kiáltó: ő inkább néma büszke szenvedő

p Másnak rutinból bármit megbocsát, magának semmit sehogyan sem

p Mindig az éppen, vagy elvileg is elérhetetlen után sóvárgó, epekedő

p Éppen a legrosszabb ügyért a legjobban, legkitartóbban buzgólkodó

p Hol utálja, gyűlöli és megveti magát, hol meg egy kis Nárcisz-ember

p Szereptévesztő: a szülő helyett inkább nagymama, vagy barátnő

p Nem ura a szavának, felelőtlenül ígér: nem is veszik őt komolyan

p 4

p Túlbiztosító bukó: két vasat tűzbe tartó: két szék közt pad alá eső

p Bár csak egy feneke van, de több lovon ülne – két úr fenekét nyalná

p Őt és házát nem fenyegeti a beszürkülés: csiricsáré giccsparádés

p Történhet bármi is, ő nem zavartatja magát, csak élvetegen éldegél

p Sötét odúlakó: a világból csak barlang falára vetülő árnyjátékot lát

p Csúcsra kéne járni, de csak önmaga árnyéka, nem tud kilépni onnan

p Ő már ez életében az árnyékvilág örökös tiszteletbeli polgára lett

p Árnyékbokszoló: vitapartnere egy ráfogott álláspontot védelmezzen

p Ha ütés éri, a sötétben vagdalkozó és épp a közelállókat üti-vágja

p Legnagyobb, legtartósabb sikere hosszú életében: az önbecsapása

p A beszarisága miatt képzelt veszély miatt nem látja a reálisakat

p Elképzeli/átéli mi minden rossz jöhet az életében: raktárra aggódó

p Szálka van ujjában, de azt hiszi, mindene fáj ott, ahova csak nyúl

p x

*

Komjáthy Jenő

ÁRNY

Egy gondolattól nincsen pihenésed,
Zord réme kísér mindenüvé téged,
Nyugodni sír ölén se hagy:
Akármi lennél, bármi voltál,
Elméd erős, a szíved oltár:
Tennenmagadnak árnya vagy.

Megfogni lényedet - tudom - szeretnéd,
Erőid égi pompáját kifejtnéd,
Elégsz a vágytól, hogy haladj;
Hiába futsz hatvány-erővel,
Belátod sírva majd idővel,
Hogy tenmagadnak árnya vagy.

Érezned kell a roppant űrt magadban,
Betölthetetlen és áthághatatlan,
Hiába forr a szív s az agy;
Nem nyughatol meg semmi célon,
Kacagva kísér, hajt a démon:
Tennenmagadnak árnya vagy!

Teremtés szégyenét itt látva ebben,
Ez, ami rád vadász mindenha lesben,
Légy bármi jó, légy bármi nagy;
Elégsz a vágytól, megragadnád,
Sötét szeméből gúnyt lövell rád:
Csak tenmagadnak árnya vagy!

Atóm vagy s mégis végtelen mivoltú;
Úr vagy, ki szolgál és király, ki koldul,
Az istenálmok roncsa vagy;
Örvény a lelked, színre csilló,
Örök a lényed, élted illó,
Magadnak létlen árnya vagy!

Mit szomjazol mindegyre telhetetlen?
Nyugtot nem lelhet az, mi véghetetlen,
Vágyakbul újra vágy fakad,
Szomjad növekszik egyre jobban,
Nem oltható lángokra lobban:
Magad magadnak árnya vagy!

A gondolat haláli szárnya rebben,
S meghűl a vér a kékellő erekben,
Ifjú szivedhez odafagy;
Szépítenéd és eltagadnád,
Ám démonod ujjal mutat rád:
Árnyék! Magadnak árnya vagy!

[Szenic, 1890. szeptember 8.]

*

Állatorvosi ló a pokolban

Ami már volt, van, ismét lehet,

különösen, ha nem okultunk belőle,

ami van, és ami még könnyen lehetne,

és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség

Élet és világromlás-rontás lehetőségek,

nem esetleges, de fontossági sorrendben -

(már ami nekem most a munkahipotézisem,

de az első négy helyezettben biztos vagyok…)

I. amit magamnak árthatok

II. amit előszeretteim nekem/én nekik

III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség

IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.

V. amit a születési adottságok és hiányok

VI. amit az egyéni baleset, balszerencse

VII. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit

VIII. amit a termelő, a mester, a szolgáltató,

IX. amit a vállalkozó, munkaadó elit

X. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző

XI. amit a gazdasági-politikai rendszer

XII. amit a globális (pénz)világhatalom

XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa

p.s.:

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A negatív megközelítés pozitív eredője:

1.

ismerjük fel, ha ilyen világban élünk,

és tegyünk ellene, hogy ne így maradjon

II.

tudjunk róla, mi minden történt meg már,

és okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg

III.

figyeljünk a lappangó/nyílt tendenciákra,

hogy csírájában fojthassuk el a készülő bajokat

IV.

ami van, az másként/rosszabbul is lehetne –

örüljünk neki, becsüljük, hogy ma nem így van

V.

bölcs megnyugvással lássuk be, amin most, még,

vagy netán már soha többé nem tudunk változtatni

VI.

ismerjük fel a Rossz lehetséges pozitív szerepét,

hisz szándéka ellenére is a Jó ügyet mozdíthatja elő

VII.

igyekezzünk a bajt, a balszerencsét is

a javunkra fordítani, sárból is aranyat csinálni