Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Állatorvosi ló a pokolban ABC – VII.

A lehető legrosszabb világok leírása/víziója

Mind egy: amit ember magának/másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

A kártyajáték pusztításáról

A Katolikus Néplap

verssorokba szedte intelmeit

„Most már hitéletünk

árnyékoldaláról szólandunk.

Környékünkön a kártyajáték,

ez a társulatok ördöge,

a családok hóhérkardja,

ez a czifra koldusbot,

ez a sátán útja,

ez az erény-rabló,

ez a titkos könnyek gőzfelhője,

ez a mosolyogva gyilkoló játék

nagyban kezdi űzni pusztításait,

s annál szomorúbbak lesznek majdan nyomai,

minél korábban nyújtott neki alkalmat

homályos szárnyaival a korán megérkezett tél.

*

Neked jámbor házi gazda,

Ha rossz úton nem vagy még,

Tudnod kell, ha józan ésszel

Megáldott a kegyes ég:

Ha nem kívánsz öregkorban

A házaló koldussorban

Nyomorkodni és fázni,

Tilos legyen kártyázni! —

Kártyajáték olyan játék,

Hogy az ember akár nyer,

Akár vesztett, szíve mindig

Nyugtalanul dobog s ver;

Mert a ki nyer, többet óhajt,

A ki vesztett, vissza sóhajt

Jutni régi pénzére;

S ez vezeti vesztére.

A czapári és máriás,

Tartl, vojta, és tarokk!

Elmegy ezen sok lázsiás,

Óra, gyűrű és a rokk;

Szegénységgel nyomor párul,

Ha még ehhez hozzá járul

Halberzwölf és makkaó,

Lengyelbank és fáraó.

Az embernek életében

Oly érzékeny drága kincs,

Mit a kártyás el nem játszik,

Még csak gondolatban sincs;

Sőt magát a drága időt,

A gyöngyöt- és aranytermőt,

Mely soha nem tér vissza,

Elkártyázza, eliszsza.

Nyugta nincsen; éjjel-nappal

Mint kísértet jár vele

A bálványzott kártyakönyvnek

Harminczkettős levele;

Soha nincsen önházában,

Viszketeg van a lábában,

S szeme mind azt kémleli,

Kártyatársit hol leli.

Mikor leül az asztalhoz,

Bajlódik erszényével;

Nyer és veszt a boldogtalan

Változó szerencsével.

Ha nyer, gerjeszt irigységet;

Ha veszt, okoz nevetséget;

Csúfot Űznek belőle,

S viszik pénzét előle.

Ember soha nem hallotta,

Hogy kártyából valaki

Becsülettel s szerencsével

Vergődhetett volna ki;

De hallottuk, hogy szegénység,

Átok, halál, végső ínség

S kétségbeesés magából

Született a kártyából.

Tűz és víz ha károsított,

Vigasztal az még innen,

Hogy ad mást a gondviselés;

így akará az Isten!

De mit kártyán elvesztettél,

Azért felelőssé lettél

Istennél és magadnál,

Gyermekidnél s párodnál.

Tóth Sándor

*

p 1

p Kocsmában hőbörgő szájhős, otthon és hivatalban: kussoló

p Titkon, álmában lázong, nyílt színen, ébren meghunyászkodik

p Nem ütköző, alkalmazkodó: előtte szent a másik fél akarata

p Annyit parodizált, hogy már-már elveszett az eredeti hangja

p Minden nap más arcot mutat, ő kiismerhetetlen, így érdekes

p Nyárspolgári életét vallási máz/pszeudo ezoterika színesítené

p Gyülis/bulis hétvégi extázis a lélekmentője a következő hétre

p Élete egy non stop „Ki utánozza jobban XY-t” imitátor verseny

p Eső után rögtön javítana: akár két köpönyeget is ad/vesz fel

p A munkahetét a péntekre/szabadszombatra gondolva bírja ki

p A rossz kölcsön miatt oda pénze, barátja – többet nem is ad

p Nem tudja, hogy a közös lónak túros/sebes-gennyes a háta

p Erőszakmentes amis – még a rá támadót sem ártalmatlanítja

p 2

p Előítélet-mentes: ki is fosztja egy éppen zsivány cigány/zsidó

p Ha egy cigány egyszer életében átverte, többel nem is tárgyal

p A lehető leggyorsabban lesz belőle hősi halott: „Ide lőjetek!”

p Teste nem fogyatkozik, sőt, épp dagad, de/mert lelke megtört

p Őrmester zongoristát keres, ő beugrik – s megy WC-t pucolni

p Ő azzal dicsekszik, amit szégyellnie kéne: notórius adócsaló

p A merengő, az ábrándozó, aki a bírhatókat eladja álompénzen

p Legvitézibb tettei: a szarnak ad pofont/oroszlán-dögöt rugdos

p Ha adakozik, az „Nesze semmi, fogd meg jól!”, besöpöri a hálát

p Vasmarokkal szorítja a veszett fejsze nyelét, és azzal vág fát

p Önként megy nyerőnek mondott/gondolt biztos vesztőhelyre

p Lukas oldalú: furtonfurt furdal a beteges/öregítő kíváncsiság

p A pofonra nem reagált, lenyelte, a rúgásra meg már túl későn

p 3

p Panasz? Ő ily könyvbe nem ír: ha langyos a sör, neki úgy is jó

p Az orvos is panaszát kérdi, s az dől belőle: testére/Teremtőre

p Ha az orvos nem garanciával javítja „testét”, pert indít ellene

p Ő nem fog akárkitől megfoganni – a spermabankból válogat…

p Ő úgy őrizné meg szépségét, hogy kihordásra béranyát fogad

p Ha ló nincs, szamár is jó - akár egy életre választ így társat

p Ő soha semmikor senki - részeg, ámokfutó - elöl sem tér ki!?

p Soha nem tudja magát tudatlannak tettetni, létérdekből sem

p Ki volt nagyobb hibás, csak azt mérlegeli? Nem kezd békülni!

p Csak azért bántod, hogy majd teátrálisan bocsánatot kérhess...

p Addig halogatja a bocsánatkérést, amíg késő: az illető meghal

p Aki az emberben s nem a Jóistenben bízik: nádra támaszkodik

p Mindenét szétosztja, elajándékozza, hogy sok hálát vásároljon

p 4

p Egy kis Lear, ill. Goriot apó, sőt - már nem tragikus: komikus

p Ha tudná, akkor tenné, de mivel nem tudja, így hát tanítja…!?

p Mintha egy profi emberszerelő lenne: másban csak hibát keres

p Részegen, módosult tudattal tett őrült fogadalma is szent neki

p Neki még a kikényszerített ígérete is adott szó, az nem semmis

p Hiába intik, hogy ő egy spicli kígyót melenget kebelbarátként

p A fanatikus, rögeszmés, aki még a feketét is fehérnek látja

p Ha százszor becsapták is, nem hisz eszének, csak a nejének

p Bármi bűnt megtesz őérte, ha Ő egyszer a barátjának mondja

p Magának ellensége lesz, ahogy ő barátkozik: parazitákat gyűjt

p Minden egyes ma élő ember baján itt-most ő akarna segíteni

p A feleslegből/lopottból is úgy adakozik, mintha a fogát húznák

p Nem kívánt gyermeknek látja magát, s így folyton bizonyítana

*

Andor a bukott kártyahős

Nyulassy Antal

Szent Benedekrendi áldozópap és tanár

1865-ben Kátyolatok a nép életéből címmel,

Mulatva oktató versek alcímmel adta ki versfüzérét.

Az Andor úrfi negyedik fejezetében olvashatjuk

az „Andor a bukott kártyás” című részletet.

Díszes termekben ékesen
Öltözködött szép úrfiak
Szilaj kedvök zaj-árja közt
Pajkosvígan hullámzanak.

Ürül a sok tornyos pohár;
Fölzúg a durva szenvedély;
Elhúny a józan elmefény;
Csak a bünéj uralma él.

Andor vígan, felejtve mind,
Mit a kegyár sugallt belé,
Rakonczament elem gyanánt
Tör a vad czimborák elé.

„Vigan fiúk, az angyalát!
Van pénz elég, tárczám tele.“
S a szép fiúk viszhangja zúg
Miként a vészorkán szele.

„Mi lesz ma; sorsra bajfelek!
Kalabra, avagy fáraó,
Hármas, négyes, halber, tarokk,
Pumszt, sántala, vagy makaó”…

Nehány perecz; és a társaság
Játékkörökre vált helyet;
S füstfellegárny övedzi a
Nyervágyban égő képeket.

„Szerencse istenasszonya,
Pillants reám, hívem maradj!“ -
„Hilf Számiel! rabod leszek,
Csak még ma, még ma el ne hagyj !”-

S a ferb1i járja; oh gálád,
Istentelen kalóz-sereg!
Mosolygó daemon a remény.
Környezzetek véd szellemek!

Az óra zengő sodronya
Rég elveré az éjfelet,
S a rablóbanda még híven
Ül, oh magasztos élvezet!

A reggimának hírnöke
Kong már a tornyok érczein;
S a napsugár üdvözletet
Rezg a korány lehelletin.

A hívek térdre hullanak,
Hálát rebegnek ajkai. -
Csak ők nem látnak s hallanak;
Némán borongnak arczaik.

A reg világa betekint
A lámpafényes körbe már;
Ők öntudatlan ülnek ott,
S a koczka-kártya egyre jár.

Most tarka szitkok hangzanak,
A szenvedély dühöngve dúl:
Kettő között foly a vita;
A vész nagy, irgalmatlanul!

Ez mindenét, az mindenét
Föltette a négy lapra mind:
S a gilguli nem Andoré;
Az ékszer és pénz veszve mind!

Jéggé fagyasztva néz körül,
Ajkán a szó s hang elakad;
Kihalva minden gondolat;
Bágyadt szeméből köny fakad.

Zilált kedélye romokat
Láttat jövője dúlt egén:
Az ajtón rögtön kirohan,
S ki tudja, mit teend szegény…

*

p 1

p Szülei fiút vártak, és annak nevelték: ő engedelmesen hagyta

p Uniszex: ő se nem férfi, se nem nő, csak úgy általában ember…

p Biszex: egyszerre akar lenni: férfi is, nő is : hermafrodita lélek

p Az oroszlán barlangjában annak bajuszát huzigálja: rajta veszt

p Önáltató: a borbarát/szesztestvér neki próba nélkül bajtárs is

p Kínzó vizsgálat/kúra: bármire kész beteg - önvizsgálatra nem

p Elhiszi, hogy „a” tudomány mai állása szerint ő gyógyíthatatlan

p A „gyógyítás” mai káros tortúráinak sokadszor is aláveti magát

p Minden orvosra hallgat, minden szert bevesz, hátha egy bejön

p A könnyek mögött nem látja meg a rá éhes/őt evő krokodilust

p Zavarba hozza a kegyelem: bántja/bosszantja: nem érdemelte

p Nem tud ajándékot elfogadni: azonnal fizetné, megszolgálná

p Neki a hálapénz az előre kért paraszolvencia (tolvajnyelv)

p 2

p Minden elvárásnak megfelelne: lassan le is bénul, belerokkan

p Mivel főleg vagy kizárólag a bosszúszomj élteti, korán is hal

p Végleg lemond az értékalkotásról, marad befogadó/fogyasztó

p „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy” – divatmajomkodó

p A kirakatban az aszketikus önkínzó fogyókúra/éjszaka zabál

p Sorozott/profi katona: nem bűn ismeretlen családapát lelőni

p Erőszakmentes „keresztény”: még (ott)hon/önvédelemből se lő

p „Polgári engedetlen lelkiismereti szolgálatmegtagadó” zsúrpubi

p Ultralojális alattvaló: sosem engedetlen, parancsra anyjára lő

p Segít neki a maffia bajban/előre jutni, de majd kérnek tőle is...

p Embernek tett örök vazallusi hűségeskü: feltétlen engedelmes

p Hipokrita: aki – a kifejezés árulkodó – maga is krízisben kínlódó

p Volt és így potenciális alkoholistából melldöngető absztinens

p 3

p Nincs Isten, ha nem teljesül záros határidőben minden imája

p Más vizsgázik le helyette, de élesben már ő a repülőgép pilóta

p Nem érti, mi a művészi fikció, és mi nem az, s hogy mire jó az

p Minek kitalálni meséket, jobb a nyers igaz való dokumentálás

p Ha feljebbvaló jön: hízelgő, ha alábbvaló: goromba, lekezelő

p Anya-életvédelmi ürügy: közvetett-közvetlen magzatgyilkos

p Háborús uszító, a háborún nyerészkedő, majd meg hullarabló

p A patikus, aki méregkeverésből, placebókból gazdagodik meg

p Aljamunkából él jól: nem hulla, de inkább szerecsenmosdató

p Más farkával oly buzgón veri, illetve vereti a csípős csalánt

p A pártok pankrációja neki politikai harc, barátot áldoz miatta

p A vezér, aki nem serege élén ütközik meg az ellenséggel, sőt

p Önkíméletben maximalista - jelszava: előre! De ő hátramarad

p 4

p Nem riad vissza a legnagyobb, még az emberáldozattól sem

p Célja szentesíti eszközeit: bárkit, bármit feláldozó „jezsuita”

p Az életjátszmában mindörökre lefoglalja az áldozat szerepét

p Értékeli ugyan az áldozatot, de csak akkor, ha ezt más hozza

p Bármire jóra kérhető, ha nem kell ezért semmit sem áldoznia

p Sem áldozat, sem áldozó nem akar lenni – ő itt a szerepkerülő

p Csak rosszat eszik-iszik ugyan, viszont abból torkosan jó sokat

p Minden eladónak gondoltat vesz: „szerelem”, diploma, rang stb.

p Ha elsőre nem veszi be a várat/hölgyet: feladja és odébbáll

p Ha nem évekig ostromlandó, akkor nem is elég jó a nő nejnek

p Spóroló pazarló - mindenből az olcsót: áru, nő, vigasz stb.

p Az evés szükséges, időrabló rossz: ezért csak tablettát szed

p Hi-fi berendezésen hallgat szellemi bóvlit, sekélyes slágereket

p x

*

Zelk Zoltán

Egy este a munkásvonaton

Mindig előkerül egy pakli kártya
estefelé, a munkásvonaton.
A térdeken már ott a szerszámláda
és járja, járja, járja a talon.

Csattog a lap, mint a madarak szárnya,
a szerencse kinek kezébe száll? –
Megy a vonat. Kigyúl, himbál a lámpa.
Füstből és fényből kevert félhomály.

Füst s lámpafény... csak ennyi... így fonódik,
ily egyszerű anyagból a varázs:
fut a vonat volt, régi évek partján,
amennyi emlék, annyi állomás:

egy süppedt kocsma künn, a városszélen...
arcok, arcok, sörhab a bajszokon...
szekérzörgés... dézsában nőtt leánder...
egy eperfa a nyári udvaron...

s a táj fölött egy lassan húzó nóta,
mely szívünk mélyén évszám rejtezett
s magunk se tudjuk s ajkunk már dúdolja
és kattogják a vonatkerekek.

Ó, mennyi emlék gyűl, tapad rád, lélek,
miként olajos, zsíros ujjnyomat
a kártyára... Töltés mentén az évek
zászlóval intenek, fut a vonat.

Múltba? Akkor is mindig a jövőbe!
Kinek nincs múltja, jövőbe se lát,
ki visszanézve nem talál egy lombot,
egy nyári rétet, régi sztrájktanyát.

De szóljon most, de csattogjon a kártya,
a férfiember kedves virtusa,
évődés, tréfa összecsap szikrázva
a füstös légben – álljon a tusa,

mert olyan szép az, olyan szívig érő,
jó diadal – nincs is rá semmi szó –
ha tökfilkót, királyt és ászt leverve,
utolsót üt a piros ultimó!

*

Állatorvosi ló a pokolban

Ami már volt, van, ismét lehet,

különösen, ha nem okultunk belőle,

ami van, és ami még könnyen lehetne,

és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség

Élet és világromlás-rontás lehetőségek,

nem esetleges, de fontossági sorrendben -

(már ami nekem most a munkahipotézisem,

de az első négy helyezettben biztos vagyok…)

I. amit magamnak árthatok

II. amit előszeretteim nekem/én nekik

III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség

IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.

V. amit a születési adottságok és hiányok

VI. amit az egyéni baleset, balszerencse

VII. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit

VIII. amit a termelő, a mester, a szolgáltató,

IX. amit a vállalkozó, munkaadó elit

X. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző

XI. amit a gazdasági-politikai rendszer

XII. amit a globális (pénz)világhatalom

XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa

p.s.:

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A negatív megközelítés pozitív eredője:

1.

ismerjük fel, ha ilyen világban élünk,

és tegyünk ellene, hogy ne így maradjon

II.

tudjunk róla, mi minden történt meg már,

és okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg

III.

figyeljünk a lappangó/nyílt tendenciákra,

hogy csírájában fojthassuk el a készülő bajokat

IV.

ami van, az másként/rosszabbul is lehetne –

örüljünk neki, becsüljük, hogy ma nem így van

V.

bölcs megnyugvással lássuk be, amin most, még,

vagy netán már soha többé nem tudunk változtatni

VI.

ismerjük fel a Rossz lehetséges pozitív szerepét,

hisz szándéka ellenére is a Jó ügyet mozdíthatja elő

VII.

igyekezzünk a bajt, a balszerencsét is

a javunkra fordítani, sárból is aranyat csinálni