Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Állatorvosi ló a pokolban ABC – IV.

A lehető legrosszabb világok leírása/víziója

Mind egy: amit ember magának/másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

Móra Ferenc

Meghalt egy vénleány

Ki vélünk átellen lakott,
A vénkisasszony ablakot
Mosolygva nem nyitott ma reggel,
Habár jött-ment inas, cseléd,
S az udvar régen megtelék
Hangos gyereksereggel.
Ő többet nem törődik már vele:
Szemének tiszta ablakát örökre
Lezárta a halál keze.

Mint aki alszik, ugy pihen,
Félős nincs rajta semmi sem,
Csak szomorúság egy parányi...
Kalitja drótját verdesi
S értetlenül pittyeg neki
Ébresztőt a kanári.
S mintha az éji szekrény szegletén
Vékony fehér ujjára várna
Egy felnyitott Marlit-regény.

Ébresztés, várás hasztalan:
A titkos könyv már csukva van,
Mit Isten ujja irt felőle.
Amellyel véget ére ma,
Szelid keservvel nézem a
Záró szakaszt belőle.
Valami furcsa bánat száll reám,
Amikor im nászágyba látlak:
Halál mátkája, vénleány!

A vénleány. Ez volt neved.
Pedig durvább, kegyetlenebb
Név nincsen ennél a világon.
Bimbó, mely bimbóul vesz el.
Ér, mely folyóra sohse lel,
Megálmodatlan álom,
Gyémánt, mely napvilágra sohse jut,
Rím, amely párja nélkül cseng el -
Ó, van-e ennél szomorúbb?

Pedig volt ő is fiatal,
Kedves volt néki is a dal,
Amelyet hozzá irtak is tán,
Szerelem édes harmata
Az ő lelkét is valaha
Bepermetezte tisztán.
S érezte ő is, mint akárki más,
Hogy üdvözit meg egy tekintet,
Egy titkos szó, egy kézfogás.

Volt ő is ifjú, volt igen,
És volt idő, hogy sziviben
Ábrándok óceánja ringott -
Hogy mért, nem tudja senkise,
Imakönyvében őrize
Egy száraz rozmaringot.
Igen és a tavaszra jött a nyár,
Csók is csattant el egyszer ajkán...
Vagy azt csak ugy álmodta már?

Mert aztán álmodott sokat,
S beleszövé az álmokat
A kötésbe, a horgolásba,
És kis szobája rejtekén
Szeretett sirni is szegény,
De ugy, hogy más ne lássa.
S mikor már könny és álom elfogyott,
Utánuk megy a másvilágba,
Hogy hátha folytatódnak ott...

S ahogy itt állok, homlokán
Minthogyha fény derengne. Tán
Pirulni készti szűz szemérme:
Haja kibomlott szálait
És öleletlen vállait
Hogy férfiszem ne nézze.
Nézd, betakarlak hát, szegény halott,
S hogy legalább holtod legyen virágos,
Reád egy rózsaszálat hullatok.

1907.

*

p 1

p Szinte mindent csak ímmel-ámmal/tessék-lássék tesz

p Soha nem akarja meccsét hazai pályán/otthon játszani

p Önként megy oroszlánbarlangba, idegen-ellenséges terepre

p A döglött oroszlánba ő a legelső és a legnagyobbat rúgó

p Anyuka életfogytig szófogadó, feltétlen engedelmes gyereke

p Heroikus pótcselekvő: háta mögött Isten, megkerüli a Földet...

p Janicsár, akit iskolája saját népe ellen képez ki és vet be

p Egy citromember volt csak, amit kicsavarva kukába dobtak

p Amnéziás: elfelejti-elfelejtetik vele saját/népe dicső múltját

p Nincs gyökere, habkönnyen sodródik minden szélárammal

p Mindig a politikai győztes mellé álló, helyezkedő szélkakas

p Elvfeladó megalkuvó opportunista: egy bűzös erkölcsi hulla

p Nem védekezik, nem szelektál, hírözönvizet enged magára

p 2

p Az ő istenfélelme non stop páni rettegés a Haragostól

p Ő sosem volt fekete bárány, csak egy stréber nyájbirka

p Az önigazolásra fordított/kidobott életerők csúcstartója

p Csak semmi bolondság, nehogy – háta mögött - kinevessék

p Minimális, sőt semmi kockázattal maximális hasznot elérni

p Élet helyett virtuális kalandpótlék az ünnepi abrak/zaba

p Idegenvezetett kirándulás az ő legnagyobb kalandozása

p Mindig savanyú képű: csak a kisebbik rosszat választó

p Inkább marad/lesz prűd, mint trágár - nincs középút?

p Ünnep előtt, alatt, helyett: egy emberforma takarító gép

p Nincs az a szégyen, amit el ne viselne, ami elsüllyesztené

p Inkább koplal, éhezik, fázik stb., de puccosan jár az utcán

p Sértett „büszkesége” diktál: vegyél itt azonnal revánsot

p 3

p Ő nem marad senkinek adósa, mindent rögtön törleszt...

p Csak vadidegen/fizetett segítő a beavatott, hozzá őszinte

p Ő úgymond nem terhel mást a gondjával (bele is betegszik)

p Nem osztja meg, magában eteti, hizlalja fel így dagadó baját

p Senki előtt nem nyílik meg: áporodott, penészes lélek-levegő

p Fogaival ássa meg - meg is nyílik tágasra a sírgödör előtte

p Nincs háttársad, így nincs körkörös, 360 fokos önvédelmed

p Magánéleti kirakatpolitika – Patyomkin díszletfalu építő

p Mimikri-álcázó mester: egy életre eltűnik (szklerózis multi)

p Állami fizetésű pap neki a Jóisten egyetlen hiteles szóvivője

p Államának ő mielőbb mindent megad - Istenének, ha marad

p Mindent tud a borról és a borozásról, kivéve a mértékét…

p Az önfeledt mulatás neki már féktelen tivornya, orgia stb.

p 4

p Mindent tudó - neki már nincs, nem lehet új a Nap alatt

p Még mindig mindenen, vagy már semmin se csodálkozó

p Temérdek a jóismerőse, de kezese, jótállója stb. egy sincs

p Mindenkit egyformán szeret, de előszeretettel senkit sem

p A lelkes jóakaró, aki katasztrófát idéz elő, mint Mekk mester

p Lelkivilágtalan, érzelmi élete dögrováson/elragadja az indulat

p Szellemvilágtalan: csak matéria van, nincs idea (nominalista)

p Szegényes fantáziájú, kis képzelő erővel van megáldva (iskola)

p Nincs nagy, sőt igen kicsi, szűk az ő aktív szereprepertoárja

p Hintáslegény, aki jó pénzért mást is hamis illúziókba ringató

p Illúziókeltő: hasznos, építő munka helyett lázas semmittevő

p Para Zita: más munkája gyümölcsét elorzó, „gyorstermelő”

p Fáj a lába, mert eddig még, vagy már nem mer a sarkára állni

p x

*

Móra Ferenc

BALLADA

Fehér babaháznak
Rácsos kapujába
Páváskodik Panka
Szép bodor babája.

Piros rokolyába,
Patyolat kötőbe,
Bodor baba, kit vársz
Pillangós cipőbe?

»A ki megöntözzön,
Várom a gavallért.
Nem sajnálok tőle
Se tojást, se tallért.

Szagos rózsavizét
Ne sajnálja ő se:
Bodorhajam jobban
Bodorodik tőle.«

Nem marad gazdátlan
A tojás, a tallér:
Ott jön már, ott jön már
A híres gavallér!

De nem gyalog jő ám,
Sem pedig batáron:
Porcelánhuszár jön
Porcelánszamáron.

Kacagány a vállán,
Csákó a fejében,
Rózsavizes üveg
A kesztyűs kezében.

Ahol szalutál már
Az üvegpolc sarkán,
A bajusza végén
Sodor egyet nyalkán.

A bodor baba már
Rá is mosolyodik,
Mikor a szamárka
Nekiszilajodik.

Lába nagyot toppan,
Feje nagyot koppan,
Porcelánszamárka
A földre lepottyan.

Porcelánhuszárnak
Kitörött a nyaka,
Szívhasadva nézi
Szegény bodor baba.

Anyukának keze
Zörög a kilincsen -
Jaj, a jó Isten ránk
Kegyesen tekintsen!

(1909)

*

p 1

p Prediktíven programozott: előre betáplált, távirányított ember

p Ő egy „kiköpött keresztény”: az ő Égi Ura túl langyosnak találta

p Kéretlenül-felelőtlenül ontja a „jobbnál jobb” tanácsait, ötleteit

p Eliszkol, ha egy erős előtte ver gyengét – ez az ő magánügyük…

p Az örök semleges bámészkodó: nem avatkozik mások vitájába

p Mindent idegent elvből-eleve gyűlölő, attól csak rosszat váró

p Kiöli magából gyermeki lelkét, vagy örökre gyermeteg marad

p Az egykor merész álmokat szövögető ma egy álmosan ásítozó

p A frigid játszmával zsaroló, úgy maradó nő – a hideg szépség

p Korai magömlés/erotikus fantáziátlan: aktusképtelen impotens

p Fogamzásgátló, aki biztosra megy: sterilizálás és kiherélés

p Szexmentes a házasság: csak a gyermeknemzési cél a kivétel

p Ő makacsabb, mint a tények: nem zavarják/vagy azokat vitatja

p 2

p A Célokat mástól, tekintélyektől kapja, eszközeit vál(t)ogatja

p A szabadidejében jópont-gyűjtő, amúgy helytelen, rosszéletű

p Vagy színtelen, nem vall színt, vagy pedig minimum kétszínű

p Arctalan, csuklyás anonim lélekhóhér, gondolatbakó/szívtipró

p Alapból amúgy egy gyáva nyuszi, de a szökőnapokon hazardőr

p Csecse van, de becse nincs: egy áruló prosti: a jerikói Ráháb

p Kitartott nővérükből jól élő, őt beáldozó/megvető tündérlakiak

p Alkimista, aki képes az lehető össze aranyából szart csinálni

p Egeret kiröhögő oroszlán: még hogy ő valaha is rászorulhat?

p Még büszke rá, hogy ő egy „megszállott” (nem kér ördögűzőt)

p A mellét féltéglával verő – szenvedélybeteg - munkamániás

p Ha nincs paplanos ágy/meleg zuhany, ő nem túrázik/táborozik

p Kiskorától beszolgáltatja gyerekét: az állam butítja/neveli el

p 3

p A gyereknevelés az ő legbelsőbb magánügye, ne szólj bele

p Ő erre a legbüszkébb: ő nem jár kocsmába, sőt: absztinens

p Ha éppen nem találja meg a pénztárcáját, rögtön rendőrt hív

p Meglepődik, ha a lebecsült ellenfél felborítja a papírformát

p Öntelt elbizakodott, aki tragikus vétséget követ el – hübrisz

p Self made man: sorsának kovácsa, mindent magának köszön

p Neki a kérés nagy szégyen, ő nem „kunyerál”, inkább éhenhal

p Apróságokon lovagol, de a lényegből enged: kényeskedő kurva

p A családját is beáldozó Kohlhaas Mihály, az igazság bajnoka

p Mindig a többségnek/hangoskodó kisebbségnek akar tetszeni

p A közvélemény zsarnokságának pisszenés nélküli alattvalója

p Mindenben versengést kezd, s teljesen kikészül, ha épp veszt

p Tüntet vele: ő olyan igényes, ő soha semmivel sem elégedett

p 4

p Ő mindenben holtbiztos, soha nincs kételye, mert oly balga

p Kiengedni még tudta a palackba zárt pusztító szellemóriást

p A kerítő „bűvös igéivel” lépre csalt/ment naiv balga szűzlány

p Jószándékú békéltető, akin az örök veszekedők elverik a port

p Kötelességtudó mintaállampolgár, aki még fiát is feljelentgeti

p Ő a mindenkori Segítő szerepben Valaki, nehéz rajta segíteni

p Csak hiszi, hogy neki van már igaz barátja, ezért nem is keres

p Nem gondatlan, lelkiismeretes orvos: „protokolláris” kártevő

p Amit rosszul, sőt legrosszabbul tud, épp azt csinálja legjobban

p „A tanárnak mindent tudni kell” szerepfelfogású Okos Kata

p Nemcsak a fölösleges/káros tanórát, de a tanulást is ellógja

p Élete egy folyamatos vészhelyzet-sorozatfilm: ő a nagy Túlélő

p A takarójánál tovább nyújtózkodó hitelezői elől bujkáló adós

p x

*

Móra Ferenc

SZERELMES LEVÉL

Innen a hajnalon, éjfelen már túlról,
Levelem indítom Nádaskeresztúrról,
Úri biró lánya, kerti rózsaszála,
Csengetyűző szivü Kerezsi Kalára.
A fő cenz urakat kérem igen nagyon,
Ezen levelemet erisszék szabadon.
Ezüsthasú felhőn pávagalamb vigye
Permia-országnak kellős közepibe,
Egy öregasszonynak adja ott kezibe,
Hajnalhasadáskor ejtse kebelibe,
Mikor a naprózsa nyílik, nyiladozik,
Minden levelirül harmat hulladozik...

Sok orosz rabokat hoztak a falunkba,
Egy jutott belőlük kerek udvarunkba.
Mint a citrusfáé, olyan a növése,
Mint a mosott égbolt, szeme nevetése.
Piros az orcája, göndör haja selyme,
Apámhoz, anyámhoz nagy az engedelme.
Iván nevezetű, ugyan most már Jani...
Halálos holtomig igy fogom mondani.
Nagy főkapitányok akármit végeznek,
Már ebben az egyben semmit se tehetnek:
Sok nagy seregeket még elveszejthetnek,
Szerelem hatalmán erőt nem vehetnek.
Vissza nem adhatom rabul ejtő rabom:
Érte szülőjének magam ajánlhatom.

Irja meg: kellek-e, irja meg: eljön-e,
Mátka-koszorúval hozzánk beköszön-e,
Menyasszonyi fátylam virággal tűzködni,
Kalász-szín hajamból kerek kontyot kötni?
Ha előbb nem lehet, buzaaratáskor,
Ha akkor se lehet, szőlőtakaráskor
Mikor vége lesz majd Isten haragjának,
Nagy főkapitányok akit indítának.
Addig pedig vagyok úri biró lánya,
Szellőtül is őrzött bimbós majoránna,
A rabkatonának szivbeli gyürüsse -
A kezemet addig nem fogja meg ő se.

Vidd el, pávagalamb, vidd el levelemet,
Permia-országból hozz is feleletet.
Ha örömet hozol, fényes délbe hozzad,
Meg ne álljál vele kilenc ország hosszat.
Ha bánatot hozol, lassítsd a jövésed,
Esti harangszókor legyen érkezésed,
Mikor a naprózsa összecsukorodik,
Minden leveliről vércsepp hulladozik.

(1917)

*

Állatorvosi ló a pokolban

Ami már volt, van, ismét lehet,

különösen, ha nem okultunk belőle,

ami van, és ami még könnyen lehetne,

és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség

Élet és világromlás-rontás lehetőségek,

nem esetleges, de fontossági sorrendben -

(már ami nekem most a munkahipotézisem,

de az első négy helyezettben biztos vagyok…)

I. amit magamnak árthatok

II. amit előszeretteim nekem/én nekik

III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség

IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.

V. amit a születési adottságok és hiányok

VI. amit az egyéni baleset, balszerencse

VII. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit

VIII. amit a termelő, a mester, a szolgáltató,

IX. amit a vállalkozó, munkaadó elit

X. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző

XI. amit a gazdasági-politikai rendszer

XII. amit a globális (pénz)világhatalom

XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa

p.s.:

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A negatív megközelítés pozitív eredője:

1.

ismerjük fel, ha ilyen világban élünk,

és tegyünk ellene, hogy ne így maradjon

II.

tudjunk róla, mi minden történt meg már,

és okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg

III.

figyeljünk a lappangó/nyílt tendenciákra,

hogy csírájában fojthassuk el a készülő bajokat

IV.

ami van, az másként/rosszabbul is lehetne –

örüljünk neki, becsüljük, hogy ma nem így van

V.

bölcs megnyugvással lássuk be, amin most, még,

vagy netán már soha többé nem tudunk változtatni

VI.

ismerjük fel a Rossz lehetséges pozitív szerepét,

hisz szándéka ellenére is a Jó ügyet mozdíthatja elő

VII.

igyekezzünk a bajt, a balszerencsét is

a javunkra fordítani, sárból is aranyat csinálni