Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Állatorvosi ló a pokolban ABC – III.

A lehető legrosszabb világok leírása/víziója

Mind egy: amit ember magának/másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

Kosztolányi Dezső

HÁROM SZATÍRA

Közéleti kitűnőség

Évente elmegy tíz-húsz temetésre
s harminc bankettre. Részvétlevelet,
üdvözlősürgönyt diktál gyorsírásba
kisasszonyának vagy a diktafonba.
A gazdasági válság "őt se hagyja
közönyösen". Sopánkodik miatta.
Közben meghízik és fölös kilóit
Marienbadban adja le nyaranként,
oly összegért, melyből megélne könnyen
néhány család egy évig. Reggel angol
tanárjával boxol, hogy friss maradjon.
Ha dolgozik, több ízben is alá-
firkantja a nevét - személyesen - s ilyenkor
nagyon soká fáradtan néz az ablak
fényébe és ködös lesz a szeme.
Viselni kell ezt a tengernyi munkát,
helyén maradni, a köz érdekében,
hiába intik, hogy talán megárt,
mert e nehéz időbe néki sem
szabad pihenni s jelszava: a "munka".
A vérnyomása nagy. Nyugalmat és
mérsékletet rendeltek el a híres,
német professzorok s ezért azóta
nikotinmentes cigarettákat szív
hosszú szipkából, hetvenet naponta.
Olvasgat is. Főképp miniszterek
és bárgyú hadvezérek vallomását,
sosem regényt vagy verseket, csak azt,
ami "komoly" és magvas. Éjszaka
fejhallgatóval megvasalja szörnyű,
dagadt fejét s úgy alszik el az ágyban,
hogy a fülébe zeng egy bécsi jazz-band.
Beszél magyarul, németül s kicsit
angolul is, de minden nyelveken
csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.
Hétszázezerszer mondta: "van szerencsém",
mikor nem is volt szerencséje. Halvány
emlékezetje bágyadt. Izgatott
napokon azt se tudja, hogy ki volt
az apja-anyja és keresztnevükre
csak néha emlékszik. Helyükbe más van,
pár telefonszám, akta, rossz vezércikk.
Lelketlen arca földszinű. Megérett
a földre már. Nem értem, mire vártok?
A földbe véle. Temessétek el.

1930

*

p 1

p A tudásod nem vehetik el tőled – mert nincs is…

p Még életedben nem olvastál végig egy regényt

p Élve eltemeted magad a könyvek holt betűibe

p Egy férfi csak az eszére hallgat – a szív nőies

p A suszter, aki nem maradt meg a kaptafájánál

p Erőn felüli, izzadtságszagú bölcselő, viccelő stb.

p Nem úgy él: pedig minden/e napja is lehet utolsó

p Úgy él, mintha csak egyetlen egy nap lenne a világ

p Az aranytojást tojó tyúkocska is megy a levesbe…

p A könnyű rászokás, és a kínkeserves leszokás

p A sok vaklárma miatt elveszített szóhitel

p Betegség játszma: öngyilkos zsarolási potenciál

p Mintha házi őrizetben, kijárási tilalom alatt lenne

p 2

p Mintha: szükségállapot- statárium, rögtönítélők

p Mintha: légiriadó - légoltalmi pincékbe zsúfolva

p Olajat önt a tűzre – pl. hergeli a harci kutyát

p Pont az kiabál, akinek a lakóháza éppen ég

p Pató Pál kéményjavítást halogat: füstméreg

p Az – erőszakos - ügynök csak a javadat akarja?

p Maga alá, a saját fészkébe csinál - belerondít

p Kakukktojást költesz ki - sajátjaid kilökdösve

p Úton-útfélen kiteregeted a családi szennyest

p A szájadból segget csinálsz, szavad szart se ér

p Ha netán adsz is, nincs benne semmi köszönet

p A - ha kell, ha nem - borotvaélén táncoló ittas

p A hamar öregedő, mert betegesen kíváncsi

p 3

p Mindenbe beleütöd az orrod – kotnyeles

p A döglött oroszlánt oly bőszen rugdosod

p Előbb nem félsz, utóbb nagyon megijedsz

p Ahogy lesz, úgy lesz – utánad a vízözön

p A halálos ellenséged avatod be titkaidba

p Azt a csónakot fúrod, amiben te is utazol

p Kimászás helyett berendezkedsz a gödörbe

p Az ideiglenesnek célzott megoldás véglegesítője

p Mindent tudni akarsz, a feleslegeset-károsat is

p Gyávaságból megtört lendület a szakadék felett

p Az önlebecsülés és alul-teljesítés ördögi köre

p Perfekcionista, s így bűntudatos, kiégett szülő

p Saját hajánál fogva húzná ki magát a mocsárból

p 4

p Túl magasra tett léc: fix a folyamatos frusztráció

p Másutt biztosan kolbászból van még a kerítés is…

p A jótündértől először egy hosszú kolbászt kérsz…

p Beleharapsz a segítő kézbe, vagy magaddal rántod

p Gyötör az átkozott féltékenység zöldszemű szörnye

p Magad alatt kitartóan és vehemensen vágod a fát

p Az életet is olyan játéknak tartod, ahol több élet van

p Addig-addig szimulálsz, míg csak úgy nem maradsz

p Önként mész – gyökérvágással - külső száműzetésbe

p Sok beszédednek sok az alja – aljas és elaljasodó…

p Nagy – vagy nem - akarásodnak nyögés a vége

p Más tollaival „ékeskedsz” – és kínosan felsülsz

p Rémhírgyártó/terjesztő – tömegpánik keltő

p x

*

Úriasszony

Negyven kiló s nagyon boldogtalan.
Szemöldökét finom acél-csipesszel
a társaságban irtja, hátravetve
sovány fejét s a rúzsával piros
pilléket ír az ajkai fölé,
míg kézitükrében figyel magára.
Pár év előtt az emlőit akarta
eltávolítani egy divatos
sebésszel, ámde erről lebeszélték.
Csak vakbelét vetette ki, előre,
ezenkívül néhány haszontalan,
fölösleges szervét, hogy ezzel is
könnyebb legyen. Ma már tehát egészen
üres, akár egy kipakolt bőrönd,
vagy egy Dekobra-könyv. Úszik, repül
és ritmikus tornára jár. Römiz
és bridzsezik. Csupán a jobb körökben.
Leánykorában zongorázgatott is,
de abbahagyta. Mindent abbahagy.
Sétálni viszi a tragédiáját
s szánják nagyon. Ő a bús úriasszony.
Ha - néha - föl van öltöztetve, fázik.
Ebéd után éhes. "Nem értik őt".
A férje sem, "ez a derék fiú" -
így hívja - aki kenyeret keres rá,
de ő kenyeret nem eszik soha,
csak aszpikot, grapefruitot, káviárt
s így tőle független. Beteg szegény.
Nagyon beteg. Húsz toalettje van,
harminc szerelme s több "komplexuma".
Mindig halálosan fáradt. A hangja
személytelen és gépi, mint a hangos
filmek beszéde, mely közelbe-távol
egyforma és így senkihez se szól.
Ó, Éva, Éva, régi, édes Éva,
hányszor eszembe jutsz, ha látom őt,
hosszú sörényed, langyos-lusta combod,
mannás, meleg melled, tejízü csókod,
amint heversz, mindnyájunk édesanyja,
a paradicsomban, virágok és
kígyók között, hajad szép sátorában.
Ő körmeit mutatja énnekem,
bíborra festett, görbe körmeit,
mint amazon és azt ígérgeti,
hogy összetép. De ez nem érdekel.

A szobalánya inkább. Hogyha olykor
teára hív, künn az előszobában
megcsókolom a szobalánya száját
és elmenőben is mindenkoron
a szobalánynak csókolok kezet.

1930

*

p 1

p Szó szerint érted - és teszed is: „szemkiszúrás”

p Ha élete nem egy kívánságműsor, akkor panaszt tesz

p Nem fogod fel: hipnotizálva manipulált a „te” akaratod

p Szent fazék, akinek a füle kormos/vaj van a füle mögött

p Oly elfogult, még szentként is magad felé hajlana a keze

p Szelektíven lát/hall meg igazságokat: van benne rendszer

p Nagyon rosszul tudja, de azt igen jól csinálja (kemoterápia)

p Jobb ügyhöz méltók a buzgalmai: intrikál, éket ver, áskálódik

p Vészhelyzetben vagy vészkorban a homokba dugod a fejed

p Önmaga elöl folyamatosan, leleményesen hiába menekülő

p Ő Hisz és eszmél? De csak balhitei és rögeszméi vannak!

p A hipochonder önelégült-önigazoló sírfelirata: na, ugye!

p Vak vezet világtalan – félszemmel vakok közt királykodó

p 2

p Sajnálod, nem vágatod le kisujjad, inkább meghalsz

p Szellemi kábulatban csonkítod, sorvasztod stb. a lelked

p Az alvás kidobott idő: az éjt nappallá, életét röviddé teszi

p Rosszul tudja: a részegség nem enyhítő körülmény, sőt…!

p Az egyik szeme örökké sír, a másik meg csak ritkán nevet

p A pofáról lesül a bőr: lebukott, megszégyenült hazug, csaló

p Omerta – sírig tartod a pofád, nincs vádalku/árulkodás

p Szabadul a haláltáborból, ha soha senkinek nem beszél róla

p Kisgyerekkel, amatőrrel állsz ki profiként éles bokszmeccsre

p Ha vak tyúk is talál szemet, akkor te is tűt a szénakazalban

p Csak élelmes ő, nem élhetetlen – a tolakodó, a potyaleső

p Élhetetlen, mamlasz, mulya, málé: minden elhappolva előle

p Leszokott az olvasásról: a funkcionális analfabéta filmnéző

p 3

p Aki csak a mondvacsinált álügyekben oly túlbuzgó

p Még henceg is vele: ő kb. 500 szóval megérteti magát

p Ő egyszerűségnek mondja a durva szimplifikálást is

p Indiszkrét: a hálószoba-titkaival fizet a kocsmai sörért

p Hírből sem ismeri a tapintatot - egy szadista igazmondó

p Az ő híres nagy őszintesége csak szalonképes szadizmus

p Betegesen gyanakvó: férjét is igazoltatja, papírjait kéri

p Édenkerti ősbizalom: kiírja, hogy kulcs a lábtörlő alatt...

p Soha senkinek, ő még ádáz ellenségének sem hazudik

p Áljóakarójának tesz egyedül őszinte beismerő vallomást

p Holtbetű-híven hisz, sőt még főz is, persze ehetetlent

p Élsportoló pályacsúcsról zuhan bele a rokkant-kocsiba

p A rendmániás, pedáns, aki élhetetlenné teszi otthonod

p 4

p A perfekcionista ember állandó teljesítménykényszere

p Ha nem mindenben tökéletes, akkor tkp. egy tökéletlen?

p Mire összegürcölte házát: már se házastársa, se otthona

p Ha felépül végre a háza, már nincs kit ott vendégül látnia

p Hazardőr: mindenét, házat/vagyont feltesz egy sötét lóra

p Amíg nincs túltelítve degeszre a hasa, nem bölcselkedik

p Előbb vág, és csak azután mér: az irreverzibilis károkozó

p Okoskodás halogatja Tettét, az így a hamvában el is hal...

p A szegénynek – előre – nem, de még vissza sem köszön

p A gazdag ember előtt hajlongó, hajbókoló, alázatoskodó

p Kudarc az élete, ha nem tud mit – vagyont - felmutatni

p Rosszul van: kiderül, valakire valamiben picit is hasonlít

p Tiszta volt mindaddig, míg bele nem ment a sárdobálásba

p x

*

Forradalmár

Itt jár közöttünk. Áldott, szende lélek.
Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos
gubancba lóg. Véres, meleg szivét
künn a kabátján hordja, láthatólag,
mint futtatáson lóverseny-jegyet.
Fáj néki ez a "szörnyű Ázsia",
e "drága ország", melyet tönkretesznek
s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.
Ifjúkorában elvett egy csunya,
kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.
Azóta ez kitartja s ő egészen
"eszméinek élhet". De mégse boldog.
A termetét kissé rövidre szabták,
orrát piszére, szűkre homlokát.
Egyenlőséget kíván mindenütt,
egy nagy fölosztást, abban a reményben,
hogy néki is jut ekkor egy derék,
délceg gerinc, egy főúri sasorr,
s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.
A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:
az Emberiséget megváltani.
Csak ezt imádja. Mit neki család,
mit gyermek és mit árva asszonya,
olyan goromba véle, mint a pokróc
s az anyja is padlásszobába kuksol,
míg ő utazgat és habot zabál.
Az Emberiség szent barátja ő.

Ha hallja, hogy egy konferencián
az Emberiség tyúkszemére hágtak,
vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt
s nem bír aludni, olyan izgatott.
Úgy látszik, ők ketten megértik egymást.
Az Emberiség végtelen szerény,
nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,
cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,
s így véle ő békésen éldegél.
Örök szerelme nem is fogy soha.
A koldusoknak, kik feléje nyújtják
sovány kezük, sosem ad alamizsnát,
de mindegyikkel szívesen kezet fog,
mint ember az emberrel. Ez az elve.
És közbe készül a leszámolásra.
Mikor vasárnap lengenek a burzsuj
erdők s virulnak a burzsuj virágok
és hektikás, kis díjnokok söröznek
és nénikék, nyugdíjas özvegyek,
akik egész héten padlót suroltak,
kávéjukat kevergetik s fiúcskák
és kisleányok ünnepi ruhában
sóskifliket rágcsálnak és az úton
léggömböket eregetnek kacagva,
ő zordonan szemléli dőzsölésük
és a barátjait meglökve, így szól:
"Itt vér fog folyni nemsokára, vér".
Mert amikép ábrándozol te arról,
hogy egykor a saját szőlődben ülsz,
vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy
játszik magában vérrel, lámpavassal,
parasztkaszákkal, rémekkel, halálos
társasjátékot és feketelistát
vezet, amelybe mindenkit beír,
hullát szagol és csöndesen akasztat.
Nem gyűlöletből, ám "történeti
szükségességből". Közveszélyes őrült.
Nem önveszélyes. Hisz magának ő
sohasem árt. Ez minden érdeme.
Máskép vele a fene se törődik
és ez dühíti egyre jobban. Egyszer
volt boldog. A korzón utánament
szelíden egy angyali detektív,
mint ápoló a mániás után,
hogy egy kicsit vigyázzon életére,
hogy meg ne üsse oktalan fejét.
Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,
botrányt csapott és Isten, emberek
előtt a művelt és szabad világhoz,
a csillagokhoz föllebezve, vérben
forgó szemekkel és tág orrlikakkal
ekkép kiáltott: "Ez reakció!"

1930

*

Állatorvosi ló a pokolban

Ami már volt, van, ismét lehet,

különösen, ha nem okultunk belőle,

ami van, és ami még könnyen lehetne,

és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség

Élet és világromlás-rontás lehetőségek,

nem esetleges, de fontossági sorrendben -

(már ami nekem most a munkahipotézisem,

de az első négy helyezettben biztos vagyok…)

I. amit magamnak árthatok

II. amit előszeretteim nekem/én nekik

III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség

IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.

V. amit a születési adottságok és hiányok

VI. amit az egyéni baleset, balszerencse

VII. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit

VIII. amit a termelő, a mester, a szolgáltató,

IX. amit a vállalkozó, munkaadó elit

X. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző

XI. amit a gazdasági-politikai rendszer

XII. amit a globális (pénz)világhatalom

XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa

p.s.:

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A negatív megközelítés pozitív eredője:

1.

ismerjük fel, ha ilyen világban élünk,

és tegyünk ellene, hogy ne így maradjon

II.

tudjunk róla, mi minden történt meg már,

és okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg

III.

figyeljünk a lappangó/nyílt tendenciákra,

hogy csírájában fojthassuk el a készülő bajokat

IV.

ami van, az másként/rosszabbul is lehetne –

örüljünk neki, becsüljük, hogy ma nem így van

V.

bölcs megnyugvással lássuk be, amin most, még,

vagy netán már soha többé nem tudunk változtatni

VI.

ismerjük fel a Rossz lehetséges pozitív szerepét,

hisz szándéka ellenére is a Jó ügyet mozdíthatja elő

VII.

igyekezzünk a bajt, a balszerencsét is

a javunkra fordítani, sárból is aranyat csinálni