Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert, aranykor helyett földi poklok

Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak

Életminőség vizsgálódások magyar nyelven

Állatorvosi ló a pokolban ABC – I.

A lehető legrosszabb világok leírása/víziója

Mind egy: amit ember magának/másnak árthat

akár rossz, akár – sőt többnyire – jó szándékkal

Gárdonyi Géza

A NAGY VILÁG

A nagy világ nagy kéz műve
Ezt vitatni nem lehet.
Csodák vannak lenn a földön
és a föllegek felett
Higyje bárki, hogy hitetlen:
az ég fénye a vizekben
és e fényben
fenn s a mélyben
láthatatlan titokképen
ott az erős Ismeretlen.

*

Juniusi csöndes éjen
megállok az alvó réten,
s elremegve nézem - nézem
azt a sok szép csillagot:
Fenn a sötét messzeségben
széletlen nagy szélességben
az mind van, jár és ragyog.
Milliónyi millió föld!
Véghetetlen tágas ég!
A valami szülőanyja
lehet-e a semmiség?

Ki alkotta a világot?
Mért alkotta és hogyan?
Benne ez a sok világgömb
mért indul? hová rohan?
Miért van a Földön élet,
s oly tömérdek alakban:
légben, vizben, porban, sárban,
egymás mellett és egymásban,
s mind szivtelen haragban,
gondban, éber félelemben,
támadásban, védelemben
meg-meggyujtott fájdalomban, -
aztán ujra por a porban.
S miért van a Földön ember?
És minek születtem én,
ha lenni és nem kivántam,
és nem-lenni félek én.
Mért kezdetünk oly isteni:
mosoly, játék, virulás?
Mért a végünk oly állati:
komor, jajos hervadás?
Mért ragyogás ifjan minden,
s vénenten mért elborult?
kezdetében: istenerős,
a vég utján: nyomorult.

Mért jut egynek minden rózsa?
Mért jut másnak minden tüske?
Mért az egyik ember varangy,
másik meg délceg, büszke?
Mért kinlódik a csecsemő
fogzások hóhérágyán?
Mért nő egyik csókok között,
másik meg könnyben, árván?
S az életnek sok martirja
miért hogy hiába sirja:
Én Istenem, Istenem!
S nem felel rá senkisem.

*

Őrültség ez: lenni, lenni!
Nem tudni mért? s menni, menni!
Menni, menni mindodáig:
egy gödörnek ajtajáig.
Menni, menni lelkendezve,
egyik arra, másik erre:
száz cél felé, száz irányba;
Szülni, ölni, szülni, ölni,
mindig szülni, mindig ölni:
évszázadok évezredek
testéből való porrétegek.
S a por ujra uj élőt vet,
élőt hordoz, élőt temet.
Egyik sem kért, amig nem volt.
Mind könyörög, mikor megvan.
Az ég siket. A sors vak is.
Levés, halás szakadatlan.

Őrültség ez: lenni, lenni!
Az életet kincsnek venni,
tartásban ugy remegni,
zománcait ugy epedni;
öltözködni reményekbe
bizakodni jó szelekbe,
rabja lenni minden árnynak:
egymást nemző szomjas vágynak
örvendezni buslakodva
gyülölködni mosolyogva
fészket rakni ábránd között,
csókolózni könnyek között
s bizonyosat mást nem tudni
csak azt: mindnek el kell hullni.

A hajó csak megy előre:
sohasem jut kikötőbe:
Hátul sötét. Elől sötét.
Honnan jöttél. Hova is mégy?
Honnan jöttem? Nem tudom.
Hová megyek? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy vagyok;
s élelemért taposok.

Aki az ég bámulatos
palotáját épitette,
ki az első férfit és nőt
s a virágot teremtette,
aki ebbe illatot tett
és szivet az emberekbe,
nem ezt nem igy akarhatta!
Amit kezdett félbenhagyta.

Hiszen tőle jutott belénk
az erő s a gyöngeség.
Igy az erő bennünk volna,
s őbenne a gyöngeség.
Mért tenné azt, hogy előbb itt
létre keltsen s meggyötörjön?
Igazsága országában
a bűn előtt volna börtön?
Oh kegyetlenül mesés:
Bűn előtt a büntetés.

Tehet-e kárt a bölcs Isten
csak azért hogy megfizesse?
Vághat-e mély fájó sebet,
csak azért hogy beköthesse?
S van-e annyi üdvössége
fenn az elburkolt egébe,
mint amennyi gyötrelem egy
anyasziven átnyomul
mikor meghalt gyermekének
tetemére ráborul.

Mért fojtana gyermekeket?
Mért gázolna embereket
Mért intézne életirtó
háborukat, kolerákat?
Mért nevelne fejsze alá
érző embert, mint a fákat?
Csak azért, hogy próbálgasson:
dicsérsz-e még? szeretsz-e még?
Vérhullató gyönge szived
jóságomban bizik-e még?
Hiszen a kis kedves madár
nem ember, nincs itt próbára,
mégis a tél hidegében
hóba hull a szegény pára.
Nem ember a sok millió
minden állat, minden féreg
de mint ember: búban, bajban,
fájdalomban forgó élet.
Fagyban fáznak. Sebük van: fáj.
Nincs ki őket meg-megvédje.
Éhség hajtja a madarat
tőlünk ősszel más vidékre
s éhség hajszol jobbra balra
farkast, nyulat, pókot, férget;
éhes les az éhezőre
szenved, szenved minden élet.
Ezt a földet ők is, mint mi
érző testtel, szivvel lakják,
fészküket ha széjjelrontják
gyermeküket hogy siratják!
Még amelyik velünk van is:
a sok szegény állatszolga:
gyötrelem és nélkülözés
ostor és bot mindnek sorsa.
Szenvedésében az állat
emberarczczal néz reám.
Szenvedésében az ember
állat a baj kinpadján.
A fájdalom örvényében
nincsen rang, faj bűn és érdem
csak kiáltás idelenn,
és siket csend odafenn.

Isten itt e földön nincsen.
Hol van hát te fényes ég?
Mért vagyunk ily elhagyottak?
Meghalt-e? vagy él-e még?
Hogy megindult a világgép
belé-bénult-e keze?
vagy magával ragadta őt
valamelyik kereke,
s a nagy Gépész elpusztult,
mint az erőben az erő,
s a mindenség éjjelében
ő is hulló tűz esső?
Amikor még a föld indult,
e virágos földteke,
érzem, hogy fölötte lengett
jóságos nagy szelleme.
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - -

(Töredék)

(1894.)

*

p 1

p Anyád/kedvesed finom főztje helyett menza, moslék, méreg

p A borban a társas öröm, igazság/absztinens vagy részeges

p Jó egészség helyett – krónikus - betegségek, szenvedések

p Testi-lelki (sz)épség helyett rútság, torzó, rokkantság stb.

p Édes-békés családi otthon/családi tűzfészek, dologház stb.

p Kertes családi ház helyett panel szükséglakás/hajléktalan

p A természetes falusi élet/mesterséges, bűnös város-vírus

p Jobb helyre/házba költözés/kitelepítés, deportálás, internálás

p Igaz jó barát helyett semmi, illetve álbarát, lelki hadviselő

p Emelő, ösztönző társasélet helyett kóros magány/korpa közt

p Árnyalt-stílusos közlés-megértés/tragikus „autizmus”, Bábel

p Termékeny együttműködés – Robinzon/destruktív rivalizálás

p Jó termelő-szolgáltató helyett kontár, csaló, Mekk mester stb.

p 2

p Hagyományőrző viselet/viselkedés- divat/idegenmajmolás

p Megtáltosító isteni szerelem helyett csak gyötrelem/kínzó hiány

p Évhosszan-holtig tartó nemi élet helyett szex nyomor, perverzió

p Életigenlő gyermekáldás helyett magzatgyilkosság, egykés átok

p Jól a jóra nevelő gondviselő helyett mostoha/kényeztető, rontó

p Boldogító igen, holtomiglan házas menny helyett mindennapi pokol

p Önfeledt. kreatív, fejlesztő játék(osság) helyett semmi/játékrontás

p Nem sírva vigadás, ének, tánc/semmi - tivornya, részegeskedés

p Építő-alkotó (házi) munka helyett lélekölő pénzkeresgélő robot

p Szakmáját ismerő-szerető mester/pályatévesztett, kontár, Mekk

p Lokális tevékeny közélet helyett semmi/pótcselekvő politizálás

p Tisztes szegénység/jómód helyett embertorzító nyomor/luxus

p Életgazdagító, lélektisztító művészet helyett semmi/giccs

p 3

p Létfontos, elsajátított tudás helyett fölösleges-káros ismeretek

p Értékes hírek-tájékozódás helyett ál-, rémhír, dezinformálás

p Jogos test(ület)i-szellemi honvédelem helyett gyáva dezertálás

p Jó időérzékű/gazdálkodású helyett időérzéketlen, időtékozló stb.

p Jó kormány, hozzáértő-tisztes tisztségviselő/zsarnok, korrupció

p Méltányos igazságosság - jog/gazságszolgáltatás, justizmord

p Élménygazdag, látókörszélesítő utazás/rémálomút, drága tortúra

p A gyalogos, lovas, kétkerekes/tömegközlekedés, autó/kerekesszék

p Földművelés, konyha/virágkertészkedés – max. erkélyi virágláda

p A hivatása magaslatán álló elit helyett áruló írástudók/pokoljárók

p A baj megelőzésében/gyógyításában segítő orvos/protokollos ártó

p Kölcsönösen hasznos állatbarátság/se kutya/macska, állatbolond

p Bölcsen-vígan éltető humor – sótlan, nevető fakutya, gyilkos gúny

p 4

p Kiváló női-férfi minőség helyett nőies férfi, férfias nő, nemtelen

p Szellemi, lelki, pozíciós stb. hatalommal jól/nem élő, sőt visszaélő

p Kézügyes, kézműves, barkácsoló javító-szépítő/kétbalkezes rest

p Tudatos magyar vásárló – balek, érdekvédtelen, átvert fogyasztó

p Vagyon, javak, bevétel-kiadás: jól gazdálkodó/zsugori, pazarló

p Jó stílusérzékű, kifinomult ízlésű/szépérzéketlen, giccspárti stb.

p Jó vendéglátó, vendégszerető – elzárkózó, potyaleső, hívatlan stb.

p Jó lakberendező és rendtartó/takarító – rendetlen, piszkos lomtár

p Gyermekérdekű életiskola – agymosó, alattvalónevelő, birkaiskola

p A nemes vetélkedő sportember – puhány amatőr, becstelen profi

p Szülőföldén élő, hazaszerető – idegenbe, hontalanul, hazát árulva

p Törvénytisztelő/polgári engedetlen – magán- és közéleti bűnöző

p Tisztes szegénységben/jómódban él/önhibás nyomorgó/gazdag

*

A BOGÁR.

(Chrysomela fastuosa.)

Az ablakomnak külső párkányára
leszállt egy fényes kék-aranybogárka.
Messziről jött, és itt most megpihen.
Szárnyát bevonja, s rám néz szeliden.
Rám néz s bámul.

Mit gondol magában
a kisbogár az ember ablakában?

Tán ezt gondolja: ime itten áll
egy óriásnagy fekete bogár;
egy nagy bogár, ki kőben éldegél,
s nincs szárnya se, csak mászik, mendegél.
S én gondolom: Mily boldog e kis élet:
csak véletlen, hogy a városba tévedt;
az erdőség az ő igaz hazája,
a lomb, a fű, a virág a tanyája;
bú nélkül él, békén, függetlenül;
minden övé, ahova települ;
pénz néki nem kell, se más földi kincs;
barátja sok van, ellensége nincs;
ház se kell néki: ha eljő az éj,
a sátra lomb, az ágya falevél;
reggel, ha ébred, inni, fürdeni
egy tiszta harmatcsepp elég neki;
ebédje nyiló virág mézpora,
divánja annak selyme, bársonya;
ott szundikálja délutáni álmát,
s hallgatja kedvel a madár-dalárdát.

Vajjon mi hozta ezt a kisbogárt,
mi gondolat, hogy éppen ideszállt?
Tán benne is van vágy és akarat:
próbálni, látni új világokat?
Vigyázz kis boldog: messze el ne szállj!

Az ember is, ez óriás-bogár
a zöldben élt valaha réges-régen,
függetlenül, csendben és békességben;
de vágya támadt látni új világot,
s ment-ment, elhagyva fát, füvet, virágot,
míg végre kövek közé rekedett,
s küzdelmes élet örök rabja lett.

*

És üldögélünk csendes, szótlanul.
A nap kisüt a fellegek alul.
Megmozdul, fölnéz az aranybogár:
szárnyát kibontja, s dongva tovaszáll

*

p 1

p Megszégyenítés: teste legistenibb részét ütik: pofon

p Az igazság kérdése mindig többségi szavazásban dől el

p Manipulált ember: „önként” önérdeke ellen cselekszik

p Kinek egyszer szerencséje volt, onnantól bérletes lesz!?

p Mint süketnémák pár-beszéde a vaksötét éjszakában

p Birkaiskola: aki oda se ballag, az még jutalmat is kap

p A rest nem restelkedik, sőt – de majd kétszer fárad

p Kötelező tömeges oltások – és/de senki sem felel értük

p Katonai futkosó – tilos ülni, feküdni, megállni, pihenni stb.

p Örökmozgók – perpetuum mobile - tilos megállni/helyben járni

p Folyamatos kötelező lakáscsere havonta – nincs öröklakás

p A bűnösség vélelme: az ártatlanságodat kellene bizonyítani

p Nincs egy szabadszájú gyerek: a király meztelen

p 2

p Az agyára megy a jólét - a jódolgában lesz veszett

p Ha ló nincs, szamár is jó - a házassági megalkuvó

p Ha kórházban született, akkor ott is akar meghalni

p Kisvárosnyi ember tengődik: a hajléktalanok ördögi köre

p A pályakezdő fizetésből szinte lehetetlen lakáshoz jutni

p A gyógyszeripar már-már nagyobb üzlet, mint a hadiipar

p Az alapbetegségeket a protokoll nem gyógyítja meg, sőt…

p Kaphat még valaki ma is 27 ezer Ft körüli nyög-díjat

p A vásárlásaid után többnyire 27% az ún. forgalmi adó…

p A viccfigurák: rendőr, anyós, szőke nő, zsidó, cigány stb.

p A farkas előre megindokolja a báránynak, miért falja fel

p Ököljog: annak van igaza, aki itt-most a legerősebb

p A nyelvtudás hol - kém - gyanús, hol meg az elvárt minimum

p 3

p Aki nem lép egyszerre, az ma sem kap rétest estére

p Nem a ruhát szabják a katonához, de fordítva: uniformis

p Ha nem tudja elérni, mire vágyik, így szól: savanyú a szőlő…

p A hiú holló szájából a ravasz róka kiénekli a sajtot

p Freudi elszólás: akaratlan kiadod mélyen szégyellt titkod

p A képmutató, a hipokrita legalább még hódol az erénynek

p A - tapintatlan - őszinteség, mint a szalonképes szadizmus

p Legyen igazság, ha bele is pusztul a világ/család (Kohlhaas)

p Szívfájdalmat okoz, fájó pontra tapint/üt, hegedő sebet tép fel

p Sok hűhó semmiért: hegyek vajúdnak, csak kisegérke születik

p Megtanult póker arcot vágni, de vesztére végleg így is maradt

p Teher alatt nő a pálma, avagy a lét elviselhetetlen könnyűsége

p Jaj neked, ha a nagy megmérettetésnél könnyűnek találtatsz

p 4

p A rafinált (ön)áltató, aki trükkösen kikerüli a megmérettetést

p Ehess, ihass, alhass, ölelhess, ne a mindenséggel mérd magad

p Dolgozni csak pontosan, szépen… bár a munkádon más keres!?

p Fejlődés: közvetlenül te hajcsárkodj: te zsákmányold ki magad

p Az orvosi vizsgálat-terápia a fölös és káros kínzások története

p Sorsközösség: ha elpusztult a tehenem, dögöljön meg másé is

p Tom Sawyer meszel: muszáj-munkát irigylésre méltóvá tesz

p Nomenklatúra: a vezető elit a politikai megbízhatóságra épül

p Kontraszelekció: a rátermettség csak hátrány a kiválasztásnál

p Presztízskérdés: egyik fél sem enged, szamárként szenvednek

p Ha nem rá üt a gyerek, csak az ő érdekében agyabugyálja el

p „Otthonában” demarkációs vonal: elválasztó szögesdrótkerítés

p A zajártalom elől hiába menekülők fülében még „hallgató” is

*

Állatorvosi ló a pokolban

Ami már volt, van, ismét lehet,

különösen, ha nem okultunk belőle,

ami van, és ami még könnyen lehetne,

és ami, reméljük csak egy elvi lehetőség

Élet és világromlás-rontás lehetőségek,

nem esetleges, de fontossági sorrendben -

(már ami nekem most a munkahipotézisem,

de az első négy helyezettben biztos vagyok…)

I. amit magamnak árthatok

II. amit előszeretteim nekem/én nekik

III. amit az álbarát, a rejtett-nyílt ellenség

IV. amit a Segítő foglalkozású tanár, orvos stb.

V. amit a születési adottságok és hiányok

VI. amit az egyéni baleset, balszerencse

VII. amit az írástudó, szellemi és a politikai elit

VIII. amit a termelő, a mester, a szolgáltató,

IX. amit a vállalkozó, munkaadó elit

X. amit a kormány/Hivatal, ügyintéző

XI. amit a gazdasági-politikai rendszer

XII. amit a globális (pénz)világhatalom

XIII. amit a vízözön/kozmikus katasztrófa

p.s.:

A baj felismerése a gyógyulás kezdete.

A negatív megközelítés pozitív eredője:

1.

ismerjük fel, ha ilyen világban élünk,

és tegyünk ellene, hogy ne így maradjon

II.

tudjunk róla, mi minden történt meg már,

és okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg

III.

figyeljünk a lappangó/nyílt tendenciákra,

hogy csírájában fojthassuk el a készülő bajokat

IV.

ami van, az másként/rosszabbul is lehetne –

örüljünk neki, becsüljük, hogy ma nem így van

V.

bölcs megnyugvással lássuk be, amin most, még,

vagy netán már soha többé nem tudunk változtatni

VI.

ismerjük fel a Rossz lehetséges pozitív szerepét,

hisz szándéka ellenére is a Jó ügyet mozdíthatja elő

VII.

igyekezzünk a bajt, a balszerencsét is

a javunkra fordítani, szarból aranyat csinálni...!