Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Az áruló szellemi, társadalmi, politikai elit - III.

Szent hivatás gyakorlás helyett hitvány árulás,

közhaszon/segítségadás helyett mulasztás/ártalom

Kosztolányi Dezső

SZÁMADÁS

1

Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,
nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -
boldog akartál lenni és hiába,
hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan,

Inkább egészen és kínzó-csigába,
mint félig így, alkudva oktalan,
ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába,
vagytok ti itt a földgolyón sokan.

Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,
templomba, kórházakba, börtönökbe
lassan vonul a roppant karaván,

Siess te is oda, igaz körödbe
s - égő kanóc - lobogj velük örökre
elégedetlenség szent olaján.

2

Nem vagy magad - jobb néked erre, hidd el,
sok furcsa ember néz bámulva rád,
nem üdvözöl téged, nem istenít fel,
nem göngyöli a lelkét sem alád,

Csak rád tekint fásulva, tompa hittel,
rokon közönnyel, s néha kezet ád,
de ha ezekkel a testvéreiddel
élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család.

Családtalanok óriási családja,
mely a többség törvényét túlkiáltja,
komor kisebbség, szívós és kemény,

Elégedettek hangos lelki vádja,
íratlan, láthatatlan bírói tábla,
örök, hatalmas ellenvélemény.

3

Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,
nem kérdezni, szabad-e, nem szabad,
sosem kimélni a könnyet se, vért se,
a semmibe rikoltani szavad,

Nem hallanak tán, ám ne menj azért se,
számodra itt még munka is akad,
mindig kell valaki, aki megértse
az utcalányt s a tébolyultakat.

Ülj egy sarokba, vagy állj félre, nézz szét,
szemedben éles fény legyen a részvét,
úgy közeledj a szenvedők felé,

S ne a törtet tekintsd és csonka részét,
de az egész nem-osztható egészét:
ki senkié sem, az mindenkié.

4

Ki adna másképp inni a betegnek,
ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,
támadna hívő, vértanú, eretnek,
ki egy rögeszmén részegülve csüng,

Látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek,
ki sírna, ha nem hallaná fülünk,
s élnének-e ők is, kiket szeretnek,
mi lenne a világ minélkülünk?

Mi lenne máskép a világ s ki lenne
az állatok irgalmas társa benne,
ki lenne hűség és mi lenne ír,

S ki lenne az, ki száguld éjjelente
a lámpa fényénél a végtelenbe,
csodák között s Nirvána-ködben ír?

5

Borús e táj. Borzaszt a forradalmár,
kinek a falba koppan szelleme,
s fia holttestén az anya, ki barbár
jaját okádja - iszonyú zene -,

Aztán mit írsz, ha sorsuk írva van már,
hol tiltakozhatsz és hogy ellene?
De hát hova mehetnél? Mit akarnál?
Mi érdekelne még, mi kellene?

Sok pénz talán? Kenyér zsíros karéja?
Egy mozicsillag rossz szalag-paréja?
Vagy gépkocsi? Kaland? Mily nyomorék,

Pezsgős ricsaj? Cicázó, éji réja?
Az ócska élet mily rongy kabaréja,
melytől a fő zúg és a gyomor ég?

6

No lásd, maradj, árvák között az árva,
maradj közöttük, állj meg végre itt,
nem kérve semmit és semmit se várva:
ezek a te igaz testvéreid,

Idézd fel őket dolgozószobádba,
adj villamosabb életet nekik,
s ha majd megéled a sok néma lárva,
a te szavad ők még megérthetik.

Megértenek téged s őket megérted,
kiket sirattál, sírni fognak érted,
hisz végzetük egy nékik és nekünk,

Kik eldobáltunk minden harci vértet,
nem veszhetünk el, minket kard se sérthet,
nincs semmi sem, amit elveszthetünk.

7

Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,
kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,
bezárja életét is, mint a boltot,
mert benne van a csillogó bazár,

És félti kincsét, a sok cifra foltot,
a lelke szűk, kucorgó és sivár,
rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,
örökre reszket és örökre vár.

Hazája ház, barátja az erős,
hitvány rokonja az ki ismerős,
határa kertfal, tyúkól, pincegátor,

De a boldogtalan tanyája sátor,
zászlója felleg, ő, csak ő a bátor
s a jó, csak a boldogtalan a hős.

p 1

p Az újgazdagék partiján úgy táncol, ahogy ők fütyülnek

p Mecénást keres, de a kezét szorosan fogó szponzor is jó

p A krónikus szereplési viszketegségben szenvedő „celeb”

p Még azt a kevés igazgyöngyét is csak a disznók elé szórja

p 2

p Irtózik e szavaktól: haza, szent, kegyelem, megtérés stb.

p Még a nekrológjában is ígéretes reménységként említik…

p Ő annyira önkritikus, hogy nem kér a külső bírálatokból

p A kockázatokat maximálisan minimalizáló álhírszerző

p 3

p A haldoklónak méltatlan kórházi légkört kialakító

p Diagnózis-sokkaló: ráolvassa, hogy halálos beteg

p A betegség előtt a pacienst feltétlen kapituláltató

p Élethazugság szellemi mankót gyártó-forgalmazó

p 4

p Kiröhögi, lehülyézi a sivatagban bárkát építőt Noét

p Szakzsargon: nehezíti állítása igazának ellenőrzését

p Cinkos némán asszisztál a rendőrállam épüléséhez

p A Találmányi Hivatallal összejátszó, lepaktáló újító

p 5

p A családokba viszály magvát vető: profi bomlasztó

p A „gyógy”-szer súlyos mellékhatásait elmismásoló

p Másként gondolkodó/élő emberrel nem is érintkező

p Más bőrét viszi a vásárra, más farkával veri a csalánt

p 6

p Mások háza előtt buzgón és tüntetően sepregető

p Tehetségesebb pályatársait anonim feljelentgető

p A Népszabadságba írt „munkáslevelet” más néven

p A rivális pártba infiltrálódó kripto-kommunista stb.

p 7

p Más dolgozik helyette, míg ő a szerepeit játssza

p A „nemváltó” műtéteket propagáló, elvégző, dicsérő

p Magát mindenkinél különbnek tartó ún. übermensch

p Buzgó: másokra elviselhetetlen lelki terhet rakosgató

p 8

p A biológiai fajnemesítés, az eugenika élharcosa

p A negatív önbeteljesítő jóslatokat meg/felerősítő

p Lenne ő sport/igazságbajnok, de áldozatok nélkül

p A rágalmazás magasiskolájának előadó/hallgatói

p 9

p Ő megmondja, mi a mindent überelő államérdek

p Addig nyomoz a bűnös után, míg a főnöke engedi

p A bárkiről terhelő adatokat gyűjtő magándetektív

p Maffiózóval üzletelő, de tilosban parkolót büntető

p 10

p Magányos, elesett, gyökértelen emberek „térítője”

p Fogyasztóvédő, de nem huzigálja a multik bajuszát

p Magas lóról beszél az életegyetemet gyalog járóval

p Magasabb szempontból „indokol”: Hirosima, Drezda

p 11

p Könyvekbe temetkező, könyvhegyet átrágó moly

p Legjobb program-beszéde egy pogromra felhívás

p Megállj! -t parancsol, ha őneki már itt a Kánaán

p Ő a társadalom mérnöke, a technokrata politikus

p 12

p Nem látja-láttatja az egészet: részletekben elvesző

p Rossz példát mutat: a szellemi javakkal gazdálkodás

p Megtanít gépiesen olvasni, de megérteni-értelmezni?

p Zanza, rezümé, lexikon - keresztrejtvény műveltségű

p 13

p Kézírásra tanít: kalligráfia helyett macskakaparás

p Pilátusként csak mossa kezeit: ő bűntelen, ártatlan

p Egyre mocskosabb kezében tábla: „Tiszta kezeket!”

p Szerinte Petőfi még él: az ő testében reinkarnálódott

p x

*

Az alkalmatlan/áruló elit

jellemzése, arcképcsarnoka

A nemhogy javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvón megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az elit hibáiról, vétkeiről stb. szól,

de kontrasztként a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

s a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...