Bölcs-balga - boldog-boldogtalan lelkek

A táltos paripák helyett állatorvosi lovak

A Jóisten országai helyett földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: tükörmondattár

EMBERKÉPEK: IGAZMONDÓ TÜKÖR – IV.

Szellemiség és megtestesülés – életkép és lélekrajz

Választás, tett/mulasztás – magatartás/jellem és sors

Komjáthy Jenő

POGÁNY VAGYOK

Pogány vagyok.

Nincs bennem semmi
Alázatos, tömjénszagú;
Zsolozsma, zsoltár, istenesdi
Nem ejti lelkemet rabul.

Nem verem én bűnbánva mellem,
Nem mondok szánom-bánomot,
Olcsó dicséretét se zengem
Annak, ki - majmot alkotott.

Nem ejt meg engem semmi földi,
Se földöntúli hatalom:
Az eget ostrommal bevenni,
Nem lekoldulni akarom.

Nem járok templomaitokba,
Miket a hízelgés emelt,
Bálványotok előtt a porba
Lelkem sohase térdepelt.

A földön úr szolgái vagytok,
S urat imádtok mennyben is;
A szív, a szolgaságba hajtott,
Csupán a zsarnokokba hisz.

Szeretek én, s ti hízelegtek,
Csúsztok ti, míg repülök én!
Imátok lenn a porba reszket,
Fönnszárnyaló enyém.

Arcotokon a kegy malasztja;
Fő vágyatok a nyugalom:
Én nem születtem hódolatra;
Szívem örök forradalom.

Pogány vagyok.

Dac ül szememben,
Gúny és harag rezg ajkimon;
Pusztító tűz feszíti mellem,
A harcok élvét áhitom.

A gyűlöletnek óceánja
Csap olykor át a szívemen;
A viharoknak orgonája
Játszik most benne rémesen.

Mert gyűlölöm sivár világtok,
Amelynek neve: unalom;
Ásító kéje nekem átok,
Rothadt nyugalmát eldobom.

És gyűlölöm a lomha szörnyet,
Gyűlölöm arcod, rút Közöny!
Rég fekszi tetemed a földet,
Gőzébe hal milljó öröm.

S gyűlöllek téged, korcs Alázat,
Törpék álarca, pórerény!
Hiszen te adtál kúszni lábat
A Gyávaságnak, látom én.

És gyűlölöm a Szolgaságot,
A bűnök bűnét mindfölött:
Haragtól reszketek, ha látok
Egy elnyomót vagy görnyedőt. -

Pogány vagyok.

Merész szememben
A szép Igazság szomja ég.
Istennő az; ha fátyla lebben,
Gyönyörbe tör a föld, az ég.

A szeretetnek óceánja
Csap akkor át a szívemen;
A teremtésnek orgonája
Szól mostan oly fönségesen.

Megzendül a szférák zenéje;
Az égi gömbök szózata,
Zokogva, zengve hull beléje
Az örök fájdalom maga.

Megnyílik a világ köröttem,
A légi kárpit széthasad,
Lebegni szigorú körökben
Látok csodás, nagy tárgyakat.

Nem tárgyak ők, dicső személyek;
A régi istenek talán:
A lelkük test, a testük lélek,
Tapintom s mégis látomány.

Alattam a föld is kitárul,
A por rajong, a kő beszél,
Jelt ád a némaság magárul,
És fölragyog a titkos éj.

A mélység mély szivét kitárja,
Leveti lepleit az Ég...
Úgy érzem, egy világ királya,
Ugy érzem, egy isten levék.

Természet! Élő templomodban
A tárgyak lelkét szíhatom:
Szent falaid közt égre lobban
Minden leláncolt hatalom.

Határtalan nagy templomodban
Az isten testét érezem;
Szivem szivével összedobban,
Szemébe néz ihlett szemem.

Világok teste lett a testem,
Amit látok, az mind enyém;
Átcsapnak a lángok felettem:
Égek, de el nem égek én!

A lelkek lelke lett e lélek,
A szívek szíve lett e szív,
Az ember bennem istenné lett,
Olimp dicső követje hív

*

p 1

p Idegen tollakkal éktelenkedik a világ csúfjára

p Igényszintje egyre lejjebb: langyos sör, légy, köpés

p Ízlésekről úgymond nincs vita: marad ízlésficamos

p Ha nem tud megistenülni, embertelenül leállatiasul

p 2

p Más csak rivális, de sosem potenciális szövetséges

p Boldogságáról lemondva betegségével hiába „küzdő”

p Közhelyeket szajkóz, nem megélt/kipróbált igazságot

p Katarzis/purgatórium: nem tudja, eszik-e vagy isszák

p 3

p Mindenható istent játszik, amíg jó pofára nem esik

p Mint az alvajáró a háztetőn - felébresztve lezuhan

p Egy lelenc gyerek is többet tud felmenőiről, mint ő

p Minden eshetőségre kész: ismeretlen istent is imádó

p 4

p Tisztálkodás helyett mindenki mást is bemocskol

p Neki a kérés nagy szégyen, ő nem „alázkodik meg”

p Múltját nem ismerő, annak rosszát megismételgető

p Naponta bővül a most is 1000 oldalas panaszkönyve

p 5

p Sekély kéjt sem érző szadista: mazochista „áldozat”

p Szabad akarata hatalmával visszaél: Rosszat választ

p Paranoiás: mindenki más őrá veszélyes vírushordozó…

p Nem tudja: csak az ásító unalom fertőz, de az nagyon

p 6

p Az eszközből végcél: pénzt a pénzért halmozna

p Boldog ő: langyos pocsolyában dagonyázó disznó

p Mindenből presztízskérdést csinál: ki köszön előbb

p Focicsapatért még lelkesedő, másért feleennyire se

p 7

p Sokat hallgatódzó stb.: sok rosszat hall magáról

p Raktárra aggódó: mi lesz majd, ha kihunyt a Nap…

p Nem tartalékol semmit, mindent feltesz a sötét lóra

p Részeg hőbörgő, józan hunyászkodni engedélyt kérő

p 8

p Szórakozás címszó alatt csak szétszórja magát

p Teljesen elégedett, ha megmaradt a morgási joga

p Tömeghipnózisban átprogramozott parazita-balek

p Túl későn döbben rá, az édesanyja rosszul szerette

p 9

p Sokáig csak nyel, majd egyszerre mindent kiokád

p Tükörben beállított pózban, megmerevedve marad

p Csak messziről szép, és csak egyetlen látószögből

p Nagy tömegben elbújva ő is bekiabál egy „merészet”

p 10

p Ön-kímélve enyészik el, mint el nem vetett búzamag

p Magolja a „jó választ”, pedig egy kérdést sem tett fel

p Ló helyett szamár, citrom/citrompótló, nő/báb, baba

p Az ingyenes jó dolgok helyett méregdrága életpótlék

p 11

p Háza tája aranybánya, kegyelemkenyéren tengődik

p Ha felcsináltatja magát, már megvan élete értelme

p Nem tiltakozik/szabotál: zsarnokát ünnepeltetik meg

p Másnak ásott csapdába eső, maga mérgezte ételt evő

p 12

p Irigyli az embert „túlélő” köveket, ezért ő is megkövül

p Miért akarna tökéletesedni, úgysem lehet teljesen az!?

p Előbb neofita túlbuzgó, majd meg aposztata gyalázkodó

p Sportot űz: hogyan szabotálja el a (kiüresített) ünnepeit

p 13

p Csak egyedül a kísértésnek nem áll ellen – cinikus „bölcs”

p Bűnbandához csapódva érzi: ő Valaki: kriminális karrierista

p Ha a fizetéssel mérik a munka értékét: akár bérgyilkos lesz

p Büszke rá, hogy senkinek sem tudja eladni munkatermékét

*

Ady Endre

A krisztusok mártírja

Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körültem zagyva módon,
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.

*

Sár vagy arany

A jó kezdés már fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese, közmondás, példabeszéd, életkép

rólunk szól: ismerjünk magunkra, ha ingünk,

akkor vegyük magunkra, és az isteni bölcsesség

s a bátor lélek segítségével változtassunk éltünkön.

Az ún. jóbarátainktól – de legfőképpen önmagamtól –

védjen meg az Isten, az ellenséggel elbánok magam is.

Más akár meg is ölhet, de kárt nem tehet lelkemben...

Aki mer, az nyer - a bátraké a szerencse/kegyelem…!

A vaskorban se tartsuk a sarat aranynak, aranyunkból

ne csináljunk sarat, de fordítva, és becsüljük aranyunkat.